Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-08 / 165. szám

1990. július 8., vasárnap Tetőablak 7 Hit-vita A vallásszabadságról TÖLGYESSY PÉTER LEVELE Dr Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnöke Tisztelt Bíboros Úr! Megkaptam levelét. Megítélésem sze­rint a sajtóból nem lehetett pontosan megítélni a szabaddemokraták hitokta­tással kapcsolatos javaslatát. Meggyőző­désem. hogy ezek az indítványok, ame­lyek nagyban hasonlatosak számos euró­pai év tengerentúli jogállam gyakorlatá­hoz. semmiképpen sem lehetnek sérel­mesek a magyar egyházakra nézve. Megértését kérve tisztelettel megkül­döm Önnek a jelzett törvényjavaslat tel­jes szövegét. Budapest. 1990. július 3. Őszinte tisztelettel Tölgyessy Péter Szabaddemokrata parlamenti csoport elnöke Indokolás A valásszabadság joga magában foglalja a vallásoktatás-hitoktatás szabadságát is. A vallásoktatást az egyházak fel­ügyelik. az alapvetően a hívővé neve­lést szolgálja. Ezért annak megszer­vezése az állam és az egyház szétvá­lasztásának elvéből következően egy­házi feladat. Annak érdekében, hogy a hitokta­tás lehetősége megteremtődjék, nem zárható ki. hogy az állam által fenn­tartott nevelési és oktatási intézmé­nyekben is lehessen folytatni nem kötelező jelleggel hitoktatást. Ezt azonban el kell választani a tanrend­ben szereplő állami oktatástól. A val­lásszabadság gyakorlása, a lelkiisme­reti szabadság elve indokolté teszi azt. hogy sem a vallási hovatartozás, sem- a hitoktatásban való részvétel ténye ne kerüljenek be a tanuló bizo­nyítványába. Ez nem zárja ki ugyan­akkor azt a lehetőséget, hogy a hitok­tatást végző egyházi jogi személy, amennyiben ezt a résztvevők igény­lik. a hitoktatásról külön okiratot ál­lítson ki. Az államfüggó hitoktatás elkerülé­se. valamint a szétválasztás elvének érvényesülése érdekében a hitoktatás anyagi, tárgyi, személyi feltételeit el kell választani az állami oktatás pénz­ügyi feltételeitől, az iskola költségve­tésétől. Ez indokolja továbbá, hogy a hitoktató ne váljék a tantestület tagjá­vá. Ugyanakkor minél előbb biztosí­Igyeke/tunk lapunkban nyomon követni a hittanoklalásról kibontakozott vitát: pártállás­pontokat. parlamenti bizottsági s/ópárbajokat, egyházi vezetők és államférfiak ..levelezését", szülők véleményét közöltük. A hét elején (szerdán) több kérdésben sikerült megegyezniük a képviselőknek, más kérdésekben nem. Pénteken ismertettük Paskay László bíboros levelét, most Tölgyessy Péter válaszát adjuk közre, illetve a parlamenti bizottsági vita összefoglalóját; azt reméljük, a Wallenberg Társaság kezdeményezése is kasznos lesz. tani kell azt. hogy az egyházak a reprivatizációs eljárás keretében hoz­zájussanak a funkcióképességükhöz szükséges vagyonrészhez. A 17. paragrafus (3) bekezdésében írtak természetszerűen csak az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekre vonatkoznak. Budapest. 1990. július 3. Nem kötelező BIZOTTSÁGI VÉLEMÉNYEK — Ne legyen kötelező a részvétel a hittanoktatásban, a szülő döntsön arról, hogy gyermeke tanulja-e a fakultatív tan­tárgy ismereteit — így foglalt állást az Országgyűlés oktatási és tudományos al­bizottsága szerdai ülésén, amelyen a hit­tan- és vallásoktatás kérdéseit vitatta meg. Az albizottság ugyan — miként arra Haraszti Miklós (SZDSZ) külön is fel­hívta a figyelmet — nem hozhat döntést, sem határozatot, tíz. a témához kapcso­lódó fontos kérdésben alakított ki véle­ményt. Elöször azt tisztázták, hogy a hittan a hívő tanulók vallásos nevelésének tantárgya és ettól alapvetően különbözik a vallástan, amely a különböző vallások történeti, kulturális, erkölcsi ismereteit dolgozza fel. Az ülésen sokszor egymás­nak élesen ellentmondó nézetek ütköz­tek az MDF. a KDNP. valamint az SZDSZ és a Fidesz képviselői között. Az első ilyen vita a körül bontakozott ki. hogy egyházi vagy állami feladat-e a hittanoktatás megszervezése. Mielőtt ki­alakították volna azt az álláspontot, mi­szerint az egyház a személyi, az iskola pedig a tárgyi feltételekről gondoskodik, több koncepcionális vélemény hangzott el. Az SZDSZ-es képviselők azt fogal­mazták meg. hogy a hittanoktatás egyér­telműen az egyház feladata. Ha az isko­lákban egyik napról a másikra bevezetik a hittant, ellenérzést váltana ki a tanulók kozott. hogy újabb órákkal terhelik őket. Kétségesnek vélték az iskolák, a tantes­tületek befogadóképességét, -készségét is. Ugyancsak kérdésként fogalmazódott meg. hogv az egyházak képesek e kiké­pezni annyi hitoktatót, amennyire 3000 iskolában szükség lenne. A papság felké­szült-e erre a feladatra? A KDNP-képvi­selók a kételyekre válaszként elmondták, hogy az egyház igényli a hitoktatást és felkészül a személyi feltételek megteremté­sére. Ugyancsak heves vitát kavart, hogy helyileg hol oktassák a hittant. A Fidesz képviselőjének véleménye szerint az át­meneti időszakban a templomokban, plébániákon, közösségi, kultúrházakban lenne célszerű az oktatásnak helyt adni és később erre a célra esetleg egy önálló hálózatot lehetne kialakítani. Az SZDSZ véleménye szerint is az iskolán kívüli hittanoktatüs lenne a célszerűbb. Ehhez hozzátették: központilag felesleges elő­írni a helyszínt, az egyházak döntsenek erről. Ha viszont az iskolában kívánnak hittant oktatni, akkor az intézmény ez elől nem zárkózhat el. Könnyebben egyetértésre jutottak ab­ban. hogy az oktatás költségeinek fede­zését vagy az iskolai költség terhére, vagy egyházi keretből kell megoldani, de ehhez a költségvetés nyújtson támoga­tást. Az albizottsági tagok többsége úgy vélekedett, hogy a hittanoktatás, mint fakultatív tárgy, kerüljön be a tanrendbe, ezzel az SZDSZ képviselője nem értett egyet. Az órarend körüli vita összekap­csolódott azzal a kérdéssel, hogy mikor tartsák meg a hittanórákat. Egyetértéssel találkozott az az indítvány, hogy a többi fakultatív tárgyhoz hasonlóan az utolsó órákban tanítsák. Egyetértettek a képvi­selők abban is. hogy a bizonyítványba ne kerüljön be. és jegyet se adjanak rá. Nem tudtak közös álláspontot kialakítani ab­ban. hogy a hittanoktatók tagjai legye­nek-e az iskolai tantestületnek. Fórumot teremteni A RAOUL WALLENBERG EGYESÜLET FELHÍVÁSA Miközben hazánk lakossága egyre ne­hezebb napokat él át. őszre nemcsak az fenyeget, hogy a rendszerváltás és a meg­élhetés gondjai társadalmi konfliktusokat okoznak, hanem a hitoktatás kapcsán alighanem a vallás körül is fel fog izzani a légkör. Semmi sem kevésbé kívánatos, mint­hogy egy nemes ügy. az ifjúság erkölcsi nevelése megosztottságot támasszon ép­pen azon honfitársaink között, akik ko­moly. elkötelezett, tevékeny hívei egyik vagy másik nagy világnézeti hagyomány­nak. A Raoul Wallenberg Egyesület, mint pártatlan polgári szervezet átérzi azt a felelősséget, amely mindannyiunkra hárul a nemzeti békesség és önuralom megőr­zése terén. Ezért egyesületünk július 14­én. az európai szellem születése napján találkozóra hívja hazánk valamennyi párt­ját. egyházát és a hitoktatásban érdekelt minden szervezetet. Lehetőséget akarunk biztosítani arra. hogy a nemzet legjobb erői figyelmesen meghallgatva egymás szempontjait, kulturált megoldást találja­nak a vallási nevelés felvilágosult szellemű szabályozására. Mély meggyőződésünk, hogy a felelős társadalmi erők megtalálják és jegyzőkönyvbe képesek venni azt az ésszerű kompromisszumot, amely meg­nyugtathat szülőt, gyereket, pedagógust, hívót és nem hívót. Valamennyi párt és társadalmi szerve­zet.képviselőjét és állampolgárokat is vá­runk július 14-én 14 órakor a Budapest VIII. Baross u. 61. szám alatt tartandó konzultatív rendezvényünkre. Visszajel­zést az alábbi címre várunk: Raoul Wal­lenberg Egyesület. Budapest. 1701 Pf. 93. A konzultációt követően 19 órakor saj­tóértekezleten fogjuk bejelenteni a társa­dalmi dialóguson kialakult elképzeléseket abból a célból, hogy a magyar ncp bizony­ságot kapjon az ország legtekintélyesebb szervezeteinek felelősségtudatáról. A Raoul Wallenberg Egyesület Ügyvivői Testülete EGYHÁZI HÍREK ÚJ KATOLIKUS KÖNYVKIADÓI ÉS KÖNYVTERJESZTŐI EGYE­SÜLET alapítását határozták el a független katolikus könyvkiadók és könyvter­jesztők június 20-án. Budapesten az Országos Lelkipásztori Intézetben tartott találkozásukon. A résztvevők között volt a Márton Áron Kiadó, a Mérleg folyóirat és az Egyházfórum Kiadó képviselője, valamint számos apróbb egyházi kiadvány szerkesztője és terjesztője. Az egyesület alapításának elhatá­rozását különösen is az indokolja: „súlyos bún. hogv az általunk kiadott anyagok a lehetséges olvasókhoz pusztán szervezési fantáziátlanságunk miatt nem" jutnak el. akik ezért a szexuális és vallási pornográf kiadványokat habzsolják" — jelentette ki az egyik résztvevő. Az egyesület közös kiadványok megjelentetését is tervezi. Törekedni akarnak az egyházi pluralizmus megjele­nítésére és a szakszerű marketing követelményeihez való alkalmazkodásra. A leendő egyesületnek jó kilátásaik vannak arra. hogy nyugat-európai egyházi médiumszakemberek közreműködését és támogatását élvezhessék A leendó egyesület felajánlja a közreműködését a Szent István Társulatnak és az Ecclesia Szövetkezetnek is. európai fórumán. Ennek az a magyarázata, hogy az ilyen emberek sokszor magányosak, de nagyon éhesek a szeretetre, amely az evangélium lényege. A keletnémet helyzettel kapcsolatban a homoszexuálisok ottani szövetségének képviselője. Eddy Slapel evangélikus teológus kijelentette, hogy a nyolcvanas évek végéig egyedül az egyház nyújtott mentsvárat a keletnémet homoszexuáli­sok számára Az egyház ezzel igen nagy szolgálatot tett. hiszen az állam a homoszexualitásban egy kapitalista deformációt látott csak. amely a szocializ­musban nem létezhet Stapel egyébként még mindig hiába várja, hogy a Szász egyházlartományban pásztornak nevezzék ki. (PuFo) GOTTERIED EORCK a Berlin-Brandenburgi evangélikus egyház püspöke kijelentette: „Tulajdonképpen a kisközösségek alapozták meg ájru az egyház jelenlegi tekintélyét." Ha egyáltalán beszélhetünk az NDK-ban az egyház érdemeiről, akkor ezt csak abban az értelemben tehetjük. ..hogy a nehézségek ellenére keletkeztek olyan csoportok, amelyek a velük kapcsolatos problémák ellenére is arra ösztönöztek bennünket, hogy ne határoljuk el tőlük magunkat". A. püspök így folytatja: „Talán ez az egyetlen, amit ma javunkra lehet írni". Az egyházi béke- és polgárjogi csoportok éppen azokat a-témákat feszegették, melyekről az egyháznak már régen beszélni kellett volna. Ezért csak hálásak lehelünk - emelte ki a püspök - „a csoportok kcmónynyakúságácrt". (PuFo) A HOMOSZEXUÁLIS EMBEREK KÖZÖTT a vallásosak részaránya nagyobb mint az egyébkénti népesség köréhen — állította Andre Brten teológus és filozófus Párizsban a keresztény homoszexuálisok és leszbikusok UKRÁN KATOLIKUSOK. Történelmi eseményként értékelik Vatikánvá­rosban ukrán katolikus püspökök és 11. János Pál találkozóját. Amióta Sztálin 1946-han betiltotta az ukrán katolikus egyházat, most kerülhetett sor először arra. hogy tíz ukrán püspök találkozzék a Szentatyával és az ukrán diaszpóra katolikus vezetőivel. A találkozón az ukrán.egyházi vezetők szóltak a sztálini táborokban elpusztult katolikus testvéreikről, papokról, és követelték Mosz­kvától: teljesítse ígéretét, legalizálja az ukrán katolikus egyházat. A pápa meghallgatta az Ukrajnában éló egyházi vezetők részletes beszámoló­ját azokról az időkről, amikor a katolikusok illegalitásban éltek és dolgoztak, s csak a „katakombák egyházaként" emlegették őket. Egy vatikáni szóvivő külön megemlítette, hogy a pápát mélyen megindították a személyes tapasztalatokon nyugvó beszámolók, a szibériai munkaláborokba hurcolt ukrán katolikusok életéről és haláláról szóló történetek. Sztálin az ukrán katolikusokat erőszakkal beolvasztotta az ortodox egyházba, s vezetőjüket. Joszif Szlepi bíborost börtönbe vetette. A bíboros 18 évvel később szabadult: 1%3-ban „száműzték" Rómába. Az ukrán katolikusok számát 5 millióra becsülik: ók ugyan az ortodox egyház liturgiáját követik, de egyházfőnek u pápát ismerik el. nem pedig az orosz ortodox pátriárkát. Több mint négy évtizeden át titokban gyakorolhatták vallásukat s csak Gorbacsov reformjai nyomán vethettek véget a rejtőzködés­nek. „Isten népének gyülekezete, amelyet 1946-ban törvényen kívül helyeztek, előjöhetett a katakombákból" — mondta a pápa (Reuter) VÁLASZ A KERESZTÉNY ÉRTELMISÉGIEK SZÖVETSÉGÉNEK A főiskola nem KÉSZ átadni Lapunk június 30-i számában jelent meg „Visszatér a két tanítórend Szegedre" címú írásunk, melyben Zombori István, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) szegedi tit­kára arról beszélt, hogy 1990 szeptemberétől... a Miasszo­nyunkról nevezett Szegedi Iskolanővérek tulajdonában lévő egy­kori zárdában (amelyben ma a Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola II. sz. gyakorlóiskolája és az intézmény B épülete van) kezdik meg az oktatást, a nővérek mellett a piaristák. " Ezzel kapcsolatban a főiskola eljuttatta hozzánk a főigazgató­ság észrevételét, valamint azt a levelet, melyet a főigazgató írt ez ügyben dr. Benyik Györgynek, a KÉSZ Csongrád megyei elnökének. Ezt a két szöveget alább közöljük. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a Délmagyarország június 30-i számában interjút adott a Szövetség elképzelései­ről. Terveik között szerepelt az is. hogy igényt tartanak a Há­mán Kató út 25. szám alatti épületre. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola erre vonatkozó állás­pontjáról ez év február 5-én levélben tájékoztattuk a KÉSZ elnökét. Mivel azóta a helyzet nem változott meg — vagyis oktatási épületekről nem szüle­tett döntés —, a levelünkben foglaltakat ma is érvényesnek tekintjük. Február 5-i válaszun­kat azért is nyilvánosságra kell hoznunk, hogy a Hámán Kató út 25. szám alatti épületben dolgozókat: a 2. Számú Gya­korló Általános Iskola tantes­tületét, az oktatói kart. mely a közel 3000 hallgató 50 %-ának képzését végzi, valamint az ott dolgozó munkatársainkat és hallgatóinkat megnyugtassuk. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatósága Tisztelt Elnök Ur! Személyes megbeszélésünk és írásbeli kérelmük alapján a következőkről tájékoztatom. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola — a reális társadalmi igényekből kiindulva — folya­matosan növeli a felvett hallga­tók számát, 1989-ben például 544-en kezdték meg tanulmá­nyaikat nappali tagozaton. Az intézmény hallgatóinak együttes létszáma meghaladja a 2900-at. A következő években még nagyobb ütemben fog a képzési igény jelentkezni, részben de­mográfiai okok. részben a nyu­gati nyelvszakok iránti rendkí­vüli érdeklődés, a nyelvszakos tanárok hiánya miatt. A jelenleg is érzékelhető és a jövőben tovább súlyosbodó tanteremhiány miatt közel egy éve intenzív tárgyalásokat foly­tatunk a Művelődési Miniszté­rium, Csongrád megye és Sze­ged vezetőivel, számos pályá­zatot. javaslatot dolgoztunk ki új oktatási épületek kialakítá­sára. Ezek a javaslataink azon­ban pillanatnyi gondjainkat is csak részben enyhítették. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi kezdeménye­zéséről tájékoztattam dr. Man­herz Károly művelődési minisz­terhelyettes urat, és dr. Müller Józsefnét. Szeged város megbí­zott tanácselnökét. Mint a helyzetünkből leírtak­ból kitűnik, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola vezető­sége jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy az Önök ké­rését saját hatáskörében teljesí­teni tudja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Önök igé­nyének jogosságát vitatni akar­nánk. A városi vezetőkkel folyta­tott eddigi tárgyalások alapján nem ítéljük reálisnak annak az esélyét, hogy már 1990 szep­temberében megindulhasson a Hámán Kató u. 25. szám alatti épületben az Önök által java­solt iskolai oktatás. Hangsúlyozom, hosszabb tá­von az Önök kezdeményezését reálisnak és indokoltnak tar­tom. Biztosíthatom az Elnök Urat, hogy a főiskola vezető­sége a legnagyobb jóindulattal támogatja a KÉSZ elképzelé­seit. Mindennek igazolásául felajánlom: kezdődjenek konk­rét tárgyalások arról, hogy az egyház 1990 őszétől miként ve­het részt a korábbinál intenzí­vebben az oktatásban a 2. Számú Gyakorló Általános Is* kólában. Bízom abban. Elnök Úr és munkatársai is egyetértenek velem abban, hogy mind az egyházi közoktatás, mind fje­dig a felsőoktatás (és ezen belül a nyelvtanárok képzése) egy­aránt nemzeti ügynek tekinthe­tő, ezek szembeállítása senki­nek sem lehet érdeke Magyar­országon . Ezért addig, amíg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola épületgondjaira elfogadható megoldást sikerül találni, a Ke­resztény Értelmiségiek vezető­ségének megértő türelmét ké­rem. Javaslom, hogy az érdek­lődő szülőknek ilyen értelem­ben szíveskedjenek — hozzánk hasonlóan — felvilágosítást ad­ni. Szeged. 1990. február 5. Üdvözlettel: dr. BÉKÉSI IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom