Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-06 / 163. szám

1990. július 6., péntek Panoráma 7 Frantisek Rákóczi és a román felszobodító háború H meggymag megvan Történelemtanárok a nemzetiségi létről Már csak négyen voltunk magyarok — a Károlyi kollégium ebédlőjében. A szituáció Örkényi: a beszélgetés témája a magyarság léte, sorsa volt — a határainkon túli történelemtanítás ürügyén. A folytatás csak annyiban tér el az egyik egyperces cselekményétől (Az utolsó meggymag: a megmaradt magyarok a pusztulással dacolva, valami maradandót akarnak alkotni jobb ötletük nem lévén, egy meggymagot kívánnak két kő közé beszorítani), hogy itt, a Kárpát-medencében szerteszórt magyarok alkották a társaság zömét. Azt ugyan nem kérdeztem, hányan állnak rendőri felügyelet alatt, de tény, hogy rövid egyezkedés után a névtelenségnél maradtunk, no. nem azért, mintha nem emlékeznének a nevükre, csak így — Kelet-Európa dicsőséges forradalmai után — mégis biztonságosabb. A JATE szabadegyeteme rendezte első nyári egyetemre szép számiján, pontosan. három tucatnyian érkeztek szlovákiai és erdélyi magyarok. Közülük hárommal beszélgettem otthoni lehetőségeikről. Torokszorító érzés volt hallgatni a különlétben őrzött nyelvet. — Milyen technikai feltételek között dolgoznak? Vannak-e forrásanyagaik, tankönyveik, szakkönyveik, térképeik? Hiszem, ha látom — November 17-e után leimerült az a gondolat, hogy bármely szakos pedagógusok tanulhatnak Magyarországon, és magyar tankönyveket is lehet behozni Szlovákiába. Ez korábban szóba sem jöhetett, de én hiszem, ha látom. Majd ha ott lesznek azok a tankönyvek, akkor mondom, hogy rendben van. Ebből is látszik, nekünk nagyon nagy gondunk, hogy csak azokhoz a történelemkönyvekhez juthatunk hozzá, amelyeket az ottani nyelvből — komoly cenzúrával — lefordítottak magyarra. Elképzelhető, miféle könyvek ezek. A magyarországi tanulással kapcsolatban annyit mondanék, hogy mi Szlovákiában vagyunk adófizető polgárok, jogunk van ott magyar nyelven tanulni felső fokú iskolában is. Tehát mi mindenképpen támogatjuk a komáromi egyetem gondolatát. — A feltételek megteremtése nem intézményi kérdés. A magyar, vagy más, idegen nyelvű eszközök használata mindig tilos volt Romániában, ezeket az órákra bevinni nem lehetett, az viszont hallgatólagosan megengedett volt, hogy a tanár saját egyéni, otthoni felkészüléséhez használjon ilyeneket. A tanár hozzáállásától függött, ilyen vagy olyan úton beszerzi-e, gyűjti-e ezeket a kiadványokat. Újabban, a forradalom óta, a könyvküldemények, segélyek egy része eljut az üzletekbe, s ott hozzáférhető. — A segédanyagok azt a célt szolgálják, hogy Románia történetét minél jobban tudjuk tanítani. Az utóbbi években az egyetemes történelem tanítását is hanyagolnunk kellett, elegendő volt a Ceausescu-brosúrák sulykolása. Csak románból magyarra fordított tankönyveink vannak, s van egy kétkötetes Erdély története is, amely megjelent magyarul is, románul is a hatvanas években; ez Erdélyt román államként tárgyalja, de a könyv létezése mégis hasznos, mert a tankönyvekhez képest bő terjedelemben foglalja össze a magyarság egy részének történetét. Mogyorónyi magyar — Milyen magyar történelmet tanítanak? — Tankönyveink az egyetemes történeti keretben valamelyes teret biztosítottak Magyarország történetének tanulásához, de nem többet, mint amennyit a lengyel, cseh nép, vagy a világ bármely országa megkapott. Végigvitték ugyan a magyar történelmet, de mogyorónyi, vagy annál is kisebb terjedelemben. Nyilvánvaló, hogy a jövő sem lesz más. Magyarország történetét továbbra is egyetemes történeti keretben kell tanítani, de hogy milyen súllyal, az más dolog. — A magyar nemzet történetére hangsúlyt soha nem fektettek. A tankönyvekben elenyésző terjedelemben szerepelhetett csak: 5. osztályban nagyon kicsi, 6-ban valamivel több, 7-ben megint csak kevés, 8-ban pedig egyáltalán nem is volt anyag; a gimnáziumban tankönyvenként egy-két oldal, vagyis amennyit Kubáról, vagy éppen Koreáról is megtanítottunk. így végső soron minden a tanár tudásán és bátorságán múlik. — A tanártól függ, menynyit tesz hozzá a hivatalosan előírt anyaghoz. Év végén, a nyári szünetekben tanulmányi kirándulásokat szoktunk szervezni a történelmi műemlékekhez. Sajnos, szembetalálkoztunk olyan dolgokkal, hogy II. Rákóczi Ferenc vagy Zrínyi Ilona neve a kassai dómban szlovákul van írva: Frantisek Rákóczi és Helena Zriniova. Balassiról például egy betű sincs a zólyomi várban és így tovább. Remények a korona alatt — Milyen megvilágításba helyezik Romániában és Szlovákiában a népeink közötti kritikus érintkezési pontokat? — Néhány furcsaságot megemlítenék: Petőfi például nem magyar, hanem szlovák. Kossuth a történelem legnagyobb nacionalistája, gyűlöletes figura a szemükben. Mátyás nem magyar, hanem uhurszko král volt A magyar—szlovák lakosságcserét a magyarok követelték (!) a csehszlovák kormánytól, és a többi. — Romániában Petőfi már nem szerepelhet a tankönyvekben. Az 1848—49-es erdélyi forradalom nem létezik, e területen a románság felszabadító háborúja zajlott, amelyet a magyarok levertek. A 12. pont Erdély erőszakos Magyarországhoz csatolásöt követeli. A románok nem tanulják az iskolában, hogy Erdélyben egy magyar kultúra éo.ült fel magyar uralkodó osztály vezetésével. Bocskait vagy a Rákócziakat román történelmi személyiségként rögzítik. A sort én is folytathatnám. — Mint történészek, a jelenkor történetének nagy kérdését hogyan látják: a magyar nemzetiség léte a totalitárius vagy a nacionalista államokban van nagyobb veszélyben? — A vásárhelyi és a csíkszeredai eset ellenére, és annak ellenére, hogy létezik a volt szekusok, pártfunkcionáriusok, ortodox papok és egyetemi tanárok vezette Vatra, azt mondanám: a régi rezsim ránk nézve veszedelmesebb volt. A helyzet, ha nehezen is, de folyamatosan javul. — A „magyarok, menjetek a Duna másik oldalára" nem újkeletű dolog. Jelen volt már 1968-ban is, olyan erővel, hogy a katonai bevonulást még szerencsésnek is mondhatjuk ránk nézve. Az előtte és az utána következő időre is érvényes ez, csakhogy kifelé mindig a szépet kellett mutatni. Erősek a cseh és szlovák ellentétek is, Havel hazai körútja során nem hiába mondta: „Azt kaptam Pozsonyban a szlovákoktól, amit Komáromban a magyaroktól vártam." E pillanatban a szlovák nacionalizmus ellenében minden reményünk a cseh politikában, és személy szerint Havel elnökben van. — ön szerint puccs vagy forradalom zajlott Romániában? — Különbséget kell tenni a hivatalos és egyes ellenzéki felfogások között. A hivatalos álláspont népi forradalomról beszél, a független ellenzéki lapok az utóbbi időben a puccs jelleget emelik ki, nem tagadják viszont azt, hogy létezett egy népi megmozdulás, amelyre talán a puccsisták nem is számítottak. — Mi a véleményük arról, hogy a Parlament a koronás címert fogadta el? Tekinthető-e ez a határokon túl élő magyarok felé tett gesztusnak, 15 millió magyar összetartozása jelképének? — Ezért drukkoltam. Ebben mi is benne vagyunk, mi is alá tartozunk. A kelet—nyugati közeledés megakadályozza a múlt feltámadását. Az még egyszer nem ismétlődhet meg. * E reményben búcsúzunk. A meggymagot helyretettük. De csak a meggymagot ódor József Ma is: Szeged—Fiume—Selce Hallgatag alga Hazaérkezvén Dalmáciából, legtöbb ismerősöm első kérdése az volt: mennyire algás az Adria? Nos, ahhoz képest, amilyen tavaly lehetett — csak a televízión keresztül láttam —, nem algás (nagyon). Néhány, alig pár négyszögölnyi algafolttól eltekintve — melyeket gyakran közvetlenül a parthoz sodor a víz —, a gondtalan lubickolást semmi sem zavarja. Hallgat az alga. Selce: hangulatos tengerparti kisváros, Fiúmétól délre. 42 kilométernyire, szemben a Krk-szigettel. A nem autótulajdonos szegedieknek immár „közeli" turistacélpont: a Tisza Volán menetrendszerű autóbuszjáratot közlekedtet Szeged és Selce között; Baja, Bonyhád. Kaposvár. Letenye és Fiume érintésével. A múlt hét végén szegedi és a „közbeeső" helységekbéli idegenforgalmi szakemberekkel jártuk be ezt az utat, amely pontosan 13 óra és 20 percig1 tart Csanádi Zoltán, és Hell Sándor váltották egymást a Volán volánjánál; s gondoskodtak arról, hogy a menetidőt pontosan tartsuk. A járat egyébként péntekenként — tehát ma is! — este fél nyolckor indul, s másnap reggel érkezik a tenger, partra. Nem kell hát kánikulában buszozni, s imire az igazi látnivaló, a Dinárihegysée előtűnik, már pirkad. (Ezzel persze nem azt mondom, hogy a dél-dunántúli lankák nem legalább ennyire szépek — magam is Koppány vezér „földije" lévén —. ám emezt kevésbé ismerjük) Mint Csuka Zsigmond, a Tisza Volán üzemigazgatója és Rockov György menedzser elmondotta, terveik szerint szeptember 15éig üzemeltetik hetente egy ízben e tengerparti járatot (amely egyébként szombaton este indul vissza, s vasárnap reggel érkezik Szegedre). Hasonlóképpen kedvelt éjszakai járat közlekedik a Szeged, Szabadka, Mostar, Dubrovnik útvonalon, a Neretva völgyében. Mint tapasztalhattuk, a régóta ismert hír igaz: nincs túlzsúfoltság a jugoszláv tengerparton; mint ahogy a Balatonnál sem. Nyugatnémetekkel, hollandokkal gyakorta találkozhatunk, a keletnémetek azonban ott is megfogyatkoztak — ha van még egyáltalán értelme keleti és nyugati németekről beszélni... A topless ott változatlanul népszerűségnek örvend — itt viszont nem célszerű párhuzamot vonni a Balatonnal, melynek partján idén nyáron szinte már csak a férfiak viselnek toplesst; persze, közben keresztény kurzus kezdődött Magyarországon. konzervatív kormánnyal ... A fenti lát. ványban — akkor — a selcei ifjak, úgy látszik, nem kívántak gyönyörködni, mert nem mutatkoztak a strand környékén; ki tudja, hogy a plusz százötven fokos hőségben seritallal hűsítették-é magukat, vagy az Argentína —Jugoszlávia mérkőzés — számukra nem sok örömöt hozó — eseményeit követték nyomon? (Valószínűleg mindkettőt — egyidejűleg.) Míg vendéglátóink nemzeti tragédiaként élték meg az argentin győzelmet, addig az én keblemet joggal feszítette a hazafiúi büszkeség: a selcei strand legcsinosabb hölgye ugyanis — természetesen — inagyar volt Sandi István Pataki Sándor Királyi alattvalók 13. Még egyszer: magyar ünnep Ez a március tizenötödike két héttel az évforduló után lett megrendezve; Liége magyarsága el akarta kerülni a szomszédos városok hasonló ünnepségeit, annak érdekében, hogy minél többen részesedjenek a számukra (várt és óhajtott) felemelő pillanatokban. Az előkészületek a már megszokottak voltak-, meglepetésekben sem volt hiány, AZ Angiiusok utcájától nem messze lévő St. Servais templomban celebrálta a szentmisét Dobai Sándor atya, s onnan testületileg átvonultak a Magyar Házba. Mely egyéb napokon Lengyel Házként, Ukrán Házként, Spanyol Házként is szerepel. Mindenese azonban Dobai Sándor, aki féltő szeretettel gondoz és óv minden négyzetcentimétert, minden kelléket, mely a ház tartozéka. Erejéhez, a közösség erejéhez mérten gyarapítja a felszerelést, díszít, fest, újrafest, takarít — annak ellenére, hogy sokan már szóvá tették, miért nem óvja az egészségét, hiszen hoszabb távon lesz még szükségük rá ... Dobai atya nemes egyszerűséggel válaszolt: — gyermekeim, mire szólok nektek, már el is végeztem azt az apróságot... MAGYAR EGYSÉG. Ünnepeik: március 15., augusztus 20., október 23. Mivel szellemi vezetőjük, Dobai atya a Győr-Sopron megyei Kónyi faluból származik, amióta lehetőség van rá, e falu ünnepén, a búcsún is részt vesznek minden év Szent Mihály napján. Addig közösen és itt ünnepeltek Kozma Ferenc életében számtalan irodalmi estet szerveztek, gyermektánccsoportjuk volt. A fiatalok kinőttek ebből, most más formában igyekeznek összetartani őket. Az ünnepély egyik meglepetése fellépésük volt. A Magyar Egység hölgytagjai az Erzsébet-körbe tömörülnek. Közösen rendezik a szilvesztert és farsangot; legutóbb, a Katalinbál bevételét az Erdélyi Szövetség számlájára küldték, de segítették az NSZK-beli magyar gimnáziumot, az olaszországi menekülttáborokat, ŰjGuineában működő magyar misszionáriust ... A városba vetődő, segítséget kérő, bajbajutott hazánkfiairól nem is szólva. Számtalan egyéni tragédiát tartanak számon, s ilyen esetekben természetes a közösség segítőkészségének felajánlása. Az is igaz: nem egy ember visszaélt a bizalmukkal. Ezekre nem szívesen emlékeznek; vallják a jótékonykodás és szeretetszolgálat az egyén révbe juttatásával éri el célját. FIATALOK. Az ünnepélyt Dobai Sándor nyitja meg, a konferálást Hübner Miklós Géza vállalja. Veje, a színfrancia Michel (immáron végleg beoltva Erdély-szeretettel) beszámolót tart egy olyan útról, mely során annak a plébániának melynek presbitere, az adományait juttatta el a Nagyvárad és Kolozsvár közötti Jegenyére. Vele tartott a Namur városából való Hevesi László is. Michel fel van lelkesedve, ecseteli a látottakat, kritikus szemmel figyel mindenre, következtetése.- csak az a segély jut el a címzettekhez, amit személyesen osztanak szét, avagy a plébániák, parókiák papjaira bíztak. Majd fiatalok idézik 1848 szellemét. Budai Katica — lehet: elfogult vagyok! — színiakadémistához méltó módon adja elő Petőfi verseit; Rözge Szabolcs, Kiss Tamás, Kormos Erik, Kormos Krisztina. Tóth Szilvia, Kiss Patrick, Dezső Erika, Köpeti Karolina, Nagy Sándor és társaik a Dobai tisztelendő úr által színpadra állított, történelmi jelenetekben lép a közönség elé. Kiss Jean-Pierre, a fiatal történelemtanár jeleníti meg Petőfi alakját. A fizikai hasonlóság megdöbbentő, lehet, hogy e tény keltette fel a fiatal, vegyesházasságból származó nevelő érdeklődését a forradalmár költő alakja iránt; mindenesetre lelkesen tanulja édesapja nyelvét, Magyarországra készül tanulmányútra, s mindent vállal a magyar ügyért. íme, mpg a színpadra lépést is. Sikere felvillanyozza, közelebbről is megfigyelem arcvonásait; átlényegülése valóban döbbenetes, tiszta hangja, a kiejtés árnyalatai ellenére, tiszta, nemes szándékról tanúskodik. A zongorán kísérő Miron Eszter, valamint Rényes Imre káplán (belga pélbánián szolgál) biztosította az esemény zenei aláfestését. RÖZGE HUBA BORA. A tágas, zsongó terem az előadás után átalakul társalgóvá. Rözge Huba borát kóstolgatjuk; ki bikavért, ki kéknyelűt, ki fehér szilvánit. Tina asszony, Simon Pista felesége kávéval szolgál, a süteményfélék is körbe járnak. Csoportról csoportra ' somfordálok, bevallottan hallgatózva. Egy helyütt bizonyos Gábor a téma. Újdonsült jövevény. Odakint már tudják; ezek az úriemberek java része gazdasági menekült — csődbe jutott magánkezdeményezések „levét isszák" — avagy megfeneklett házasság elől váltottak világjáróra... Az említett Gábor is kapkod, kijelentkezett Liege-ből, most Seraing-ben van nyilvántartva, a rajta segíteni szándékozóknak is fejtörést okoz meggondolatlanságával. Másik csoport mellé keveredek; Hollandiából, Maastricht városából jöttek. Lázár Zoltán dr. és Lichter István az ottani magyar szervezetek képviselői. Tudtak a Liége-i Magyar Egység ünnepéről, mindenről tudnak, ha elfoglaltságuk engedi, elzarándokolnak a messzi északon lévő Amszterdamba is, csak ottani hírekkel gyarapodjanak. Az erdélyi helyzet is érdekli őket, alig győzöm a válaszokat a feltett, időszerű kérdésekre — nem lehet őket kielégíteni. Ismerik azt a Hermán János lelkipásztort, aki jelenleg Hollandiában él, odavalósi feleségével és hat gyermekével, s aki valaha a mezőségi Szépkenyerűszentmártonban szolgált — abban a faluban, ahonnan Tőkés László édesanyja származik, s ahol a temesvári forradalom elindítója megfigyelhette azt a szerepvállalást, ami Hermán Jánost jellemezte a szétszórt magyarság összefogásában. Tőkés László egyik bevallott mintaképe Hermán János volt — édesapja mellett. Erről is szólunk. Majd kiderül: Lázár doktor Szegeden kezdte tanulmányait, szép emlékei vannak a városról. Váratlanul megkérdezi: — Mit tehetek Szegedért? (Folytatjuk.)