Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-05 / 162. szám

1990. július 5., csütörtök Politika — Gazdaság 3 Miként maradhat talpon a gazdaság? A magyar gazdaság jövője szempontéból az elmúlt alapján fejleszteni. miköz­napok legjelentősebb eseménye egy szakértői jelentés köz­zététele volt. Ezek a szakértők ugyanis — a Ilid-esoport­ről van szó — olyan közgazdászok, akiknek álláspontja várhatóan nem sokban tér cl az Antall-kormány gazda­ságpolitikájától. Annál kevésbé, mivel az új kormány két. gazdasági kérdésekben illetékes minisztere. Kádár Béla és Bod Péter Akos, maguk is részt vettek e csoport mun­kájában, sőt Kádár Béla volt az, aki az újságírókkal meg­ismertette a Hid-csoport által az új magyar kormány szá­mára kidolgozott ajánlásokat. ben a gazdaság egészét a hogy a szakértők szerint a vállalati sorbanállás, amely igszigorúbb piaci hatások- már hétszáz vállalatot érint nak teszik ki. Ezzel összefüg- igen súlyosan, önmagában is gésben a Hid-csoport szerint már rövid távon sem tartha­tó fenn az agrarágazat ha­a magyar gazdaság összeom­lásához vezethet. Az öncsőd kötelezettsége viszont hozzá­gyomanyos exportszerepe, segíthet ahhoz, hogy a leg­mindenekelőtt a világpiac gyengébb vállalatok automa­gyökeres átalakulása miatt. tikusan „kihulljanak", és ne A privatizációt a kormány rántsanak magukkal máso­egyik legfontosabb középta- kat is. A Hid-csoport szerint feladatának tartják, a kormány nem számíthat Ugyanakkor azt javasolják, arra, hogy az eddiginél hatá­hogy az idén még csak az el- rozottabb fellépéssel a ko­A legfelkészültebb hazai mennyiségben megrendelés vú közgazdászokat tömörítő nélkül, raktárra termelnek. szakértői csoport a magyar A Hid-csoport szerint eb­gazdaság jelenlegi állapotát, ben a rendkívül veszélyes len a 40, krónikusan fizetés- rábbinál jobb gazdasági fel­az első negyedévet értékelve gazdasági szituációban csak képtelen vállalat ellen cél- tételeket tud kialkudni a mind veszélyesebb folyama- nagyon megfontolt, ugyanak- szerű állami kezdeményezés- Szovjetunióval. Ezért a jó­tokra hívta fel a figyelmet, kor igen határozott és követ- sel fellépni, amelyeknél a vőben tartózkodni kell a szá­Amit a lakosság a legjobban kezetes lépésekkel lehet a si- többi megoldás már nem jő- munkra egyelőre nem nélkü­érez az az infláció. Az első ker reményében kormányoz­évnegyedben a fogyasztói ni. árak 25 százalékkal növeked- A szakértők szerint ma a het szóba. A privatizációs lözhetö partner „ingerlésé­kormányprogramnak azon­ban egyes ágazatokban; a töl", konkrétan a gyorsabb csapatkivonások, a KGST­tek, és mára az infláció elér- gazdasagban több olyan ki- bel- és külkereskedelemben, bői való kilépés, a korábbi elképzelés van, az idegenforgalomban és a kormányszerződés felülvizs­a kormánynak szolgáltatásban a lehető leg- gálatának szorgalmazásától. A javaslatok között szere­pel az a sokakat joggal meg­bán magánkézbe kell adni döbbentő, másokat viszont te azt a veszélyes mértéket, forratlan amelynél könnyen kezelhe- amelyeket tetlenné válhat. nem célszerű a programjába gyorsabbnak kell lenni, s Szinte teljesen szétzilálód- felvennie. Például mezögaz- már az idén jelentős szám­iak a KGST-tagországokkal dasági földtulajdon újra­folytatott együttműködés ke- rendezésének azt a formáját, ezeket a vállalatokat. Várha- elégedettséggel eltöltő pont tóan egy-két even mintegy 40 ezer üzlet retei. Ebben a térségben az amelyik helyi földosztó bi import 6—8, az export 15—20 zottságok kezébe olyan jogo­százalékos visszaesésével kell sítványokat adna, amely vég­számolni az idén. Tovább eredményben az egész agrár­csökken a hazai ipari terme- szférát kivonná a gazdaság gi Kamara tiltakozása lés, és ráadásul a visszaesés liberalizásálásából. A szakér- nére sem javasolja a belül is, miszerint az új kormány a kerül nemzetközi fizetőképesség és ily módon magántulajdonba, az államháztartás egyensú­A vállalatok és a Gazdasá- lyának megőrzése érdekében elle- tartózkodjon minden nagy­Hid- szabású gazdasági vállalko­üteme fokozódik, A gondokat tők szerint a birtokviszonyok csoport a csődtörvény május- zástól. A Hid-csoport szerint súlyosbítja, hogy a vállalatok rendezése állampapírok ki- tói életbe lépett szigorított a kormánynak a gazdaság al­a romló értékesítési körül- bocsátásval képzelhető el, változatának, az öncsőd kö­ményeket nemigen akarják azaz nem lehet az agrárszfé- telezettségének felfüggeszté­tudomásul venni, és nagy rát a jövőben méltányosság sét. Ennek az a magyarázata, lapota miatt le kellene mon­dani a világkiállítás megren­dezéséről is. P. £. P. Howard tanítványai És így tovább ... Megjósolhatom: eevre pótbot­Ha máshonnan nem, Rejtő Jenő müveiből min­den magyar politikus meg- nehezebb lesz „jó' tanulhatta, hogyan lehet ranyt kitalálni, A „,WI-..I­megúszni egy fenyegető ség" ugyanis egyre edzet­botrányt: azonnal kreálni tebb, egyre megdöbben­kell egy nagyobbat. Ami- több álhírekre lesz szűk­kor a januárj lehallgatási ség figyelme lekötésére, botrány már-már megin- Legközelebb már a még gatta a Németh-kormányt, mindig Magyarországon akkor a miniszterelnök a Nobel-díj nagy aranyér­mét kártyán elnyerő Gor­levő aktív KGB-ügynökök listáját kell(ene) előránta­ni, mig végül már csak csev Ivánhoz méltó hideg- az marad hátra, hogy a vérrel húzta el az állító- kormány bukásával fenye­lag már hetek óta min- gető bizalmi szavazás denkori öltönyei zsebeben előtt egy rémült kormány­lapuló jokert, az „MSZMP- őr bejelentse: éppen most összeesküvésről tudósító szállt le egy valódi ufo a levelet... Most a jelenlegi Kossuth térre. (Nem árt belügyminiszter is egy emlékezni: tavaly a Szov­ászt húzott elő: egy híres jetunióban „látták" a leg­terrorista elvtársi hangvé- több ufót...) telű köszönőlevelét... * Állítólag „minden csoda három napig tart". Mire ezek a sorok megjelennek, talán háromszor három nap is eltelik, így remél­hetem, az éppen aktuális csak Nagyon primitív játékok ezek, hamar unalmassá válnak. Csak egy epizódot nem értek. Horváth Balázs úr (aki egy interpellációra adott választ letudni vélt ügyre is mar csak a je- a/za, h éles hangon lentőségének megfelelő fi- ' gyeimet fordítjuk — tehát marad erőnk a botrányok és a pótbotrányok megkü­lönböztetésére. Szerintem, ha egy rend­hiányolta az idézőjelet egy szó elejéről és végéről, nem véve észre, hogy az egy több sornyi idézet kö­zepén található ...) milyen fontos különbséget lát a nemzetközi terrorizmus örtisztet, akj országos „hír- „élcsapatai" között? Va­nevet" szerzett különösen jon miért kisebb bűnöző diszkriminatív és goromba „Carlos", mint Ulrike intézkedéseivel, és még Meinhof? Ugyanis az utób­1988-ban is az akkori el- bi esetleges magyarorszá­lenzék elleni föllépés híve gi tartózkodásáról (figye­volt, mint „elismert szak- lem, miniszter urak! idézet embert", a legmagasabb következik!) ezt mondta a rendőri beosztásban hagy- Magyar Hírlapnak: „Sok nak; az botrány. mindent el tudok képzelni Ha a környezetvédelmi a leköszönt rendszerről úe miniszter, aki egyben az azt hogy az egyi'i leghir­önmagát fölügyelő kor- hedtebb terror stacsoport mánybiztos is, egyszerűen vezetőjínek nálunk ideig­aláírja az Oviber főnökei lenes véde'met nyújtanak, által elé tett papírt, anél- azt mm!" kül, hogy észrevenné: ez- Ezek szerint az egvik zel további százmilliókat körözött terrorista és a dob ki a hivatalosan már másik körözött terrorista leállított vízlépcső-építke- között lényeges különbség zés titokban tartott folyta- lehet... (Biztosan nem­tására; az botrány. zetközi Ha egy képviselő az ból...) egyik nemzeti parkban nuári Horváth nem gombákat, hanem ka- niszter úr és jogi szempont­Mint ahogy a ja­belügymi­a júniusi tonai lőszereket gyűjtöget, Horváth belügyminiszter pedig már több mint egy úr között is. Ezen eltérés hónapja fölszólították a HM urait, hogy akadályoz- analízis zák meg a kivonuló szov- epszilon. jet csapatokat emléktárgyak nagysága, a matematikai nyelvén szólva: Hogy ez közön­e sajátos ségesen kimondva mennyi, szétszórá- azt állítólag csak a „száz­sában, és tisztítsák meg a napos türelmi idő" végén területet a bombáktól; az illik leírni... botránv. Jankó Attila Keletnémet munkanélküliség Csaknem 65 ezer munkanélkülit tartanak nyilván most az NDK-ban, ami több mint 26 ezres növekedést jelent az elmúlt hónapihoz képest. A szociális és munkaügyi mi­nisztérium tájékoztatása szerint a munkaközvetítő irodák­ban eddig 64 948 személy jelentkezett. Az állástalanok szá­ma feltehetően ennél magasabb. Az állás után járók közül csaknem 12 000 embernek van felsőfokú végzettsége, illetve szakiskolai végbizonyít­ványa. A szakmunkások száma körülbelül .'16 000, a beta­nított, illetve a szakma nélküli dolgozóké 16 000. A hiva­talok eddig mintegy 18 000 embernek tudtak csak új mun­kahelyet találni. Kanócok A leköszönő Grósz kormánya nevében így dicseke­dett: a program valamennyi pontját sikerült teljesíte­ni, csak az a fránya szerkezetváltás maradt el valaho­gyan. (Öh!) És ez az ember abban az időben még igen népszerű. Infláció mindig volt, mégis igazából a Németh-kor­mány idején szokott hozzá az átlagpolgár, hogy az ABC-ben nem látja a csomagolást a ráragasztott ár­cédulák tömegétől, az üzletek dolgozói pedig az éjsza­kai és vasárnapi műszakok alatt olyan jártasságra tet­tek szert az árazópisztoly kezelésben, hogy bátran mes­terlövészvizsgát tehettek volna. A kétségkívül kiváló pénzügyi szakemberek politikai (választási) okokból fo­lyamodtak e megoldáshoz: nem akartak úgymond nép­szerűtlen intézkedéseket hozni (mondván: ezt átenge­dik az ellenzéknek), vagyis nem láttak neki a veszte­séges nagyvállalatok, e szocialista csődtömegek felszá­molásának, ugyanis ezáltal a társadalomra nehezedő munkanélküliek jelentékeny tömege a(att a kelet-euró­pai, azaz pókháló szilárdságú szociális védőháló dara­bokra szakadt volna. Ezért hát az infláció évek óta perzselődő kanócát lobbantották lángra. Aztán jött a rendszerváltás: kinéz egy új címer, új alkotmány, nemzeti hadsereg, hittanoktatás ésatöbbi. De mi lesz a magyar gazdaság puskaporos hordójával? Sok jót eleve nem lehet várni — északabbra Mazo­wiecki sem tett csodát. Ráadásul a kormányzópárt, kö­vetkezésképp a kormány sem bővelkedik figyelemre méltó kvalitású közgazdász egyéniségekben, igy kis fantáziával könnyen elképzelhető Antall József, amint kezében tűzszerszámmal áll a felhalmozott robbanó­anyag előtt, ajakin a dilemmával: két kanócom van, az infláció és a munkanélküliség; az előbbi már úgyis ég, meg aztán aki még ennyi idő alatt sem tudott meg­békélni vele, az egy izgága ember, az ilyen kötözködő­nek nem való a demokrácia. De a cselekvés elöl elbúj­ni nem lehet: vagy be kell gyújtani a másikat is, vál­lalva, hogy az események félresöprik a tűzszerszámos döntnököt, vagy emez égését kell fölgyorsítani. Ez persze a végtelenségig leegyszerűsített sablon. De a tény tény marad: ez a kormány a legkézenfek­vőbb megoldást választotta — a brutális áremelést. Az előző — kommunista — kabinet legalább kifejtette: van másik megoldás is, véghez is tudná vinni, de ilyen vagy olyan okokból mégsem teszi. Lelke rajta. Na de a hatalomra jutott ellenzék! Csoda okos dol­gokat mondtak ám az EKA-ban, a választási ötpercek­ben, miegymásokon! Még össze is vesztek, hogy ki akár működőképesebb szociális, piac- stb. gazdaságot, jobbat az ö véreinek, a magyar népnek! És most ki­derül, hogy tenni többet és mást, mint a kommunista kormány, nem tudnak, telteiket megideologizálni pedig még kevésbé. £gö. Ó. J. Félmillió kis- és közép­vállalkozást szeretnénk — mondja Hatolcsy György államtitkár Történelmi időben mindenki egy kicsit bizonytalanná válik. A pénz­világ ma még úgyszintén szorongva vár, és kérdez: Vajon róluk ho­gyan vélekedik az új kormány? Milyen kapcsolat kialakítására tö­rekszik velük? A tisztázás szándé­kával tettünk fel kérdéseket Ma­tolesy 'György államtitkárnak. a miniszterelnök gazdasági tanács­adójának. — Milyen elképzelései vannak a kormanynak a tőzsdéről, a bankrend­szerről, a pénzpiacról — azaz, a pénz világáról? — Stratégiai célunk a magyar gaz­daság újjáépítése és az ország fel­zárkóztatása a mai európai közép­mezőnyhöz (Ausztriához, Finnország­hoz stb.). Ez az elképzelés azonban csak akkor valósítható meg, ha Ma­gyarország új gazdasági helyzetet te­remt; egy híd-, egy összekötő ország pozícióját szerzi meg. Ez azt is je­lentené, hogy hazánk pénzügyi, ke­reskedelmi és oktatási alközponttá válna Közép-Európában. Merész és nagy ívű terv, külföldi szakértők sze­rint is megvalósítható, szükségességét pedig senki nem vitatja. A frankfur­ti pénzügyi központ ugyanis önmagá­ban nem képes betölteni ezt a szere­pet. Nálunk pedig, a többi kelet­európai országhoz képest, igen fejlett a pénz- és a bankszektor. Ez a cél egyben meg is határozza a kormány és a pénzvilág kapcsolatának alap­pilléreit. — Mennyi idő alatt érhető el mind. ez, és hogyan? — Ügy gondoljuk, három-öt év szükséges a tökepiaci hálózat ki­építéséhez, a belföld, illetve a kül­föld magyarországi befektetéseinek liberalizálásához. Persze, amíg két számjegyű az infláció, amíg ilyen ri­asztóan magas az adó- és a kamat­szint. és amíg a lakosságnak a kor­mányba és a gazdaságba vetett bizal­ma ilyen szomorúan csekély, addig nem várható, hogy az emberek meg­takarításai pénz formáját öltsék, il­letve, ha mégis: devizaként kiván­dorolnak az országból. E hibás kör felszámolása határozott antiinflációs politikát követel a kormánytól. Szük­séges továbbá a pénzbeli megtakarí­tást felértékelő adó- és kamatszintek kidolgozása, valamint a devizabefek­tetések teljes felszabadítása. — Maradjunk a tökepiacnál. En­nek működése nem képzelhető el a kis befektetők megtakarítasának be­vonasa nélkül. De varható-e nálunk, hogy a lakosság rövid távon (két-há­rom év a'att) 100 milliárdos nagyság­rendben vásároljon értékpapírt? — A magyar tőkepiac sajátos el­lentmondása, hogy a magyar polgár elsősorban nem értékpapírt (például dolgozói részvényt) szeretne kapni, hanem üzemegységet, benzinkutat, éttermet, azaz vagyontárgyat. Amíg hosszú távon erős tökepiaci hálózat­ra van szükségünk, rövid távon való­színűleg még nem tudjuk elég von­zóvá tenni a belföldi befektetők szá­mára ezt az intézményhálózatot, és az ott forgó értékpapírokat. Mi a priva­tizáció nyomán néhány éven belül 400-500 ezer új kis- és középvállal­kozást szeretnénk az országban. Hosszabb távon, persze, nagyon va­lószínű, hogy a vállalkozók majd el­kezdenek befektetni, először *aiat, később idegen üzletekbe is. Előbb­utóbb leértékelődik az ingatlanba va­ló befektetés, és felértékelődik a ter­meié beruházás. Csak egy ilyen kö­zegben terjedhet el a tömeges tőzs­depiaci befektetés a magyár állam­polgárok részéről. Az természetesen nincs kizárva, hogy a legkülönbözőbb befektetési alapok jönnek majd lét­re, de véleményem szerint a közel­jövőben nem ez lesz a jellemző. — A külföldi tökének viszont már most szüksége lenne fejlett tökepiaci hálózatra. — Igen. A külföldiek többsége ugyanis ma már nem naturális be­fektető, nem egy konkrét gyárat, ter­méket vesz meg. mint 1988 előtt.. Napjainkban elsősorban a termék­és vállalatsemleges befektetők je­lentkeznek. Ezekhez a befektetések­hez viszont a teljes tőkepiaci intéz­ményhálózat azonnali kifejlesztése szükséges. — Van-e előítélete a kormánynak a külföldi tökével szemben? — Szerintem nincs, sőt szándéká­ban áll minél több külföldi forrást az országba vonzani. A befektetések tisztasága érdekében azonban bizto­sítani kéli a tőkepiaci garanciákat, a nyilvánosságot, es mihamarabb ren­dezni kell a privatizáció jogi feltéte­leit. Az mégiscsak tarthatatlan, hogy miközben 21 milliárd dolláros külső és 1100 milliárd forintos belső adós­ság nehezedik ránk, a mögöttünk le­vő nemzeti vagyon úgy áramlik szét egy privatizációs folyamatba, hogy közben semmit sem csökken a tarto­zás. A külföldiek részére történő ál­lamivagyon-eladást a jövőben úgy kell megoldani, hogy az a költségve­tési adósság csökkenésével járjon. Nagyon fontos annak megértése, hogy a tőke- és pénzpiaci intézmény­rendszer gyors kiépítése nem lehet­séges külföldi tőke és szakértelem nélkül. Nem hiszem, hogy ezt a szfé­rát hermetikusan el kellene zárnunk a külföldi töke elöl Okosan jó el­adó módjára kell a külföldi tőke számára teret nyitni Hogy hová — nagy vagy közepes, új vagv már mű­ködő bankokba — engedjük be. az inkább technikai kérdés. A lényeg az, hogv új, nemzetközi stratégiai szere­pünk megalapozása érdekében, nem szabad elzárkóznunk, mert könnyen elszalasztjuk a jó lehetőségeket. — Milyen területeken számit még a kormány a bankrendszer támoga­tására? — Az új vezetést néhány nagyon súlyos gazdaságpolitikai öröksé:; ter­heli. A külső és belső államadósság; a kedvezményes lakásvásárlási hite­lekből fakadó támogatási kötelezett­ség; a vállalati sorban állások prob­lémája. Mindezek felszámolása kulcs­fontosságúvá teszi a pénzintezeteket. B. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom