Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-31 / 188. szám

10 Röviden 1990. július 31., kedd Szezon van Ott túl a dróton... Botcsinálta szociológus­ként így fogalmazhatnék: az életszínvonal tekintetében jó hamar nem érjük utol a kapitalizmust, ám a társa­dalom polarizálódása roha­mos léptekkel halad előre. Egyszerűbben szólva, azon­ban azt mondom: bizony, egyre magasabb lesz a kerí­tés gazdag és szegény em­ber között. Sőt, nemrég, igazi szöges­dróttal megerősített kerítés­re bukkantam az oreg Tisza öreg szegedi partján, ahol tavaly még egészen a Sár­gáig lesétálhatott a strand­belépőt megspórolni akaró halandó. Szép út visz a nya­ralókig, előnye, hogy fürdő­ruhában is megtehető. Idén azonban az úttörő vizitelep­nél tovább nem jut a gya­nútlan sétáló, ott ugyanis útját állja egy gondosan összeeszkábált vasfüggöny. A szöges barikádról először azt gondoltam, tán az úttö­rőélet akadályversenyeinek kelléke. A vízig lehúzott drótkerítés végénél át lehet ugyan akrobatázni a túlol­dalra, de aki erre vállalko­zik, az felkötheti a fürdő­gatyáját. Jómagam majd­nem megpróbáltam átegyen­súlyozni a víz fölött, ám egy dróton túli hang megakadá­lyozott a partizánkod ásban. — Nem lehetne az átju­tásnak kicsit kulturáltabb módját választani? — kér­dezte tőlem a kulcsot lóbáló magabiztos hölgy. S mikor azt dadogtam, „én is ezt kérdeném, no, meg azt, kié ez a kerítés", azt válaszolta, ,/mi, nyaral ótulajdonosok húzattuk ide, hogy megvéd­jük magunkat az itt fürdő­zőktől". Hátranéztem, végigtekin­tettem a gazzal és szeméttel borított parton. Két szabad­strandot is létrehozott erre­felé a szükség. S valóban, az itt sütkérezök között min­denféle ember akadhat. — Ezeket a házakat és a "stégeket mi építettük, nincs szükségünk arra, hogy járó­kelők idejárjanak sz ... ni. Olyan is előfordult már, hogy motorbiciklivel behaj­tottak az udvarunkra. Soka­kat irritál ez a (kerítés, de nem bontjuk le. Sőt, meg­erősítettük ezzel a szöges­dróttal. — No, de, ez közterület, nemde bár? — kérdeztem a szögestől innen. — Igen, de ez minket nem érdékel. Nekünk nyugalom kell! Ezért építettük a nya­ralónkat! Végül, belebújtam az ut­cai ruhámba, s a vízi telep bejárati kapuján kiléptem a felforrósodott flaszterre. Leereszkedtem a töltésolda­lon, s Tápé felől közelítet­tem meg úticélomat. A má­sik oldalon belestem a nya­ralók udvarába. Gondosan nyírt fű, a garázsok előtt vadonatúj rendszámot viselő autók, a teraszokra kirakott asztalok mellett szabadságu­kat felhőtlenül töltő tulajdo­nosok ültek, söröztek, leg­több helyen egy szép kutya is beletartozott a csendélet­be. Megértem én, hogy ezek a tulajdonosok féltik a nyu­galmukat. A rádióban hallottam nemrég: a strandok, fürdók sohasem nyereségesek. Te­hát, nem ai üzleti, hanem jóléti, szociálpolitikai szfé­rába tartoznak, s az egész­séget szolgáló intézmények. A felsővárosi szabadstrand sajnos, nem ilyen. Egyre piszkosabb, elhanyagoltabb, s egyre inkább az olcsó sör­re áhítozók, munka nélkül tengődök, a hajléktalanok nappali „szálláshelyévé" változik. Arn attól tartok, a tehetősebb nyaralótulajdo­nosokat nem a szögesdrót­ból szőtt háló védi meg a szegényektől. S a szegénye­ket sem a szegénységtől. (Nagy László felvétele) (pacsika) PODMANICZKY SZILÁRD Lapozási tanácsadó Mostanában úgy készítik a képes­lapokat, hogy négy részre osztják négy színes felvétellel, középre pe­dig egy igen jeles építményt, ker­tészeti csodát, vagy eseményt szo­rítanak, mely természetesen a má­sik négy képből letakar egy-egy jelentéktelen részt. Ha a lapok kö­zött választásra kerül a sor. nagyon nehéz dönteni, mert az egyiken ez a jó vagy szép, szívhez, szóló, lényegi, a másikon megint más szökik az ember szemébe, arról nem is be. szélve, hogy először a darabszámot kell megállapítani, csak utána lehet megfelelő elhatározással és sziszté­ma szerint válogatni. Millió finom, vad, pici, nagy élmény kavarog ilyenkor bennünk, melyeket a lap­pal méltóképpen kívánunk kifejez­ni, tehát fekete-fehér szóba se jö­het, hiszen mindenki tudja, hogy szinte elhanyagolható azon postahi­vatalok száma, ahol ne lenne színes felvétel a nyaralócentrumról, a für­dőzőkról, vagy a vízhez vezető, ár­nyas sétányról, és ha ezt mindenki tudja, akkor egy fekete-fehér kép­pel rossz érzést, kábaságot, netán szívfacsaró fájdalmat okozhatunk az üdvözlöttnek, holott ő. ha már üd­vözlik, nem ezt várná, hiszen be­csületét s örökös jó szándékát meg­őrizte, s úgy gondolja, üdvözlőjének is hasonlóképpen kellene igazodnia hozzá. A legtöbb félreértés abból adódik, hogy a választott képekkel nem sikerül kifejeznünk üdvözle­tünket, szeretetünket (netán szerel­münket) és nagyrabecsülésünket. De ennek kiküszöbölésére, finomítására még mindig ott a másik oldal, az úgynevezett szövegmező, mely ugyan elég szűkre szabott, s ennek láttán sokan pánikba esnek, zárlatot kap a szívük, a fejük, vagy amivel beszél­ni akarnak, s kényelmetlen, zavart pillanataikban csupán néhány szót képesek a megszólítás és az aláírás közé beszorítani. Ilyeneket. hogy „üdvözletünket küldjük innen és in­nen", meg hogy „csókoltatunk", vagy diszkrétebben, „puszilunk" mindenkit. De ezek a „bevált mon­dókák" valójában nem fejeznek ki semmit, többnyire csak pöffeszke­dést, formaságot, statisztikajavítást, vagy igen ötletszegény állapotot. Persze azok, akik ilyeneket írnak, fordított helyzetben más nem is várnak el. tehát egálban vannak, mégis; ezzel a képeslapküldés lé­nyegét sértik, mely .piciny szöveg­mezőjével arra készteti az embert, hogy megtanuljon röviden, tömören, s mégis kifejezően, szívtől szívig, embertől emberig szólni. Azok mind. össze néhányan lehetnek csak, akik valóban puszta üdvözletüket, s nem egyebet óhajtanak küldeni, de azok­nak igen jól kell megválasztaniuk úgy a képiek tartalmát, mint a szí­neit, hogy azok se akarják túlfeszí­teni az egyszerű üdvözlés visszafo­gott, diplomatikus kereteit. Eddigi praxisomban, hogy ellenpéldával is szolgáljak, találkoztam már szinte művészi egységbe foglalt képreslapi­pal is. A romantika áramlatába va­ló beépülés itt a legkézenfekvőbb, a távolabbi határt pedig véletlen­ként említik. Egy úttörő táborozása alkalmával egy olyan lapot válasz­tott szüleinek, melyen a kikötő vi­torlásai között karcsú, fehér haty­tyúk úsztak, s némelyik szinte bele. olvadt egy távoli hajótest fehérlő oldalába. A hátoldalra összesen eny­nyit írt szüleinek, üdvözletként: „Sok boldogságot kívánok. Peti." S lám, itt a romantika s a véletlen egybeesését szükségtelen magyaráz­ni. Van még egy fontos tényező a lapok kiválasztásánál, amit nem szabad figyelmen kivül hagynunk. Pontosabban, kettő: a mögöttünk tornyosuló, hisztériázó várakozók sora, akik megzavarhatnak válasz­tásunkban. illetve az a postahivatali személy, akinek majd átadjuk a pénzt a lapokért, és a feltehetően mind egyforma bélyegért, hogy az­zal ne kelljen vacakolni; kinek mi­lyet. Ha a postahivatali személy szebb, mint a képeslapok, könnyen megzavarhatja figyelmünket, és a várakozók egyre erősödő moraja el­lenére is, csak az o két szép sze­mén, formás ajkain, vagy egy bo­londító hajtincsén merengünk. Ha a postahivatali személynél a lapok szebbek, akkor szeretnénk minél előbb távozni, s választásunkra za­varodottság, kapkodás nyomja rá bélyegét. Ügy tűnik, a legoptimáli­sabb az lenne, ha a lapok és a pos­tahivatali személy szépsége össz­hangban állna, úgy fifti-fiti. De mégsem. A képeslapókat szabad ég alatt. természetes fényviszonyoki melletL a nosta épületének oldalá­ban, egy kis beugró részben kelle­ne árulni. A színes, egyenként is jól elkülönített képeslapok asztalkája mögött egy kék, postás egyenruhá­ba, -sapkába öltözött, ősz hajú, ba­rátságos öregember ülne. s mikor a visszajáró prénzzel finoman előreha­jolna az asztalkán billeeó réztál fe­lé, akkor hátuL szinte észrevehetet­lenül megmozdulnának hatalmas; gyönyörű fehér szárnyai. Üzletelő turisták figyelem ! Mint ismeretes, augusztus l-jétől előreláthatólag egy hétig a Cserepes sori piac zárva tart. A szegedi rend­őrkbpitányság felhívja a városba érkéző turisták fi­gyelmét, hogy ez idő alatt, vagyis a piac újbóli meg­nyitásáig Szegeden nem árusíthatnak sehol. Ennék betartatása érdekében gya­koribb és szigorúbb ellen­őrzéseket tartanak. A piac környékén l-jétől közleke­dési rendőrök irányítják a közúti forgalmat. Jó tudni, míg a piac zárva tart, addig a területén a parkolás is szünetel. E gy, immár végérvényesen letűnt rend relikviái sorakoznak a JATE aulájá­ban. Főleg Lenin-portrék, minden mennyiségben. Síkban és térben, festve, öntve, faragva. Gipszből, márványból, por­celánból, rézlemezből. Subaszőnyegen, pla­káton, naptárlapon. Vajon mit szólna az alacsony, vöröses szakállú, kissé raccsoló Lenin, ha mindezt látná?... S persze, van itt sok minden más, ami az utóbbi időben totemként tisztelt, majd megmenthető volt. Mindezt gyűjtötte, szervezte és rendezte a Hungárián Unlcum Klub (HUK). s bemu­tatja A szocialista irrealizmus gyöngysze­mei No. 2., avagy talált tárgyak egy letűnt korszakból címmeL A dokumentumkiállítás augusztus 20-áig naponta, 10 és 16 óra kö­zött látható. Szárazság, forróság Továbbra is igen meleg, általában derült, száraz idő várható. Délnyugaton átmenetileg megnövekedhet a gp­modyfelhőaet. és egy-két helyen zápior, zivatar is lehet. Az északi, északkeleti szél időnként kissé megélénküL A leg­alacsonyabb reggeli hőmérséklet 13—18, a legmagasabb nappali hőmérséklet 30—35 fok között várható. Kóbor \ó, verekedős Kolompárok KEDVEZMÉNYES ERDÉLYI TÜRA Az Ifjúsági A hűtőláda és a KISZ-titkár Aki most arra számít, hogy halált megvető bátor­sággal újabb golyót eresztünk a aöglött oroszlánba, az1 nagyon téved. Éppen ellenkezőleg: bizonyítjuk, hogy a pártállam is bírt bizonyos előnyökkel, és itt nem az egykor „főkutya" pozíciókat élvezőkre gondolok. Hogy a bevezetőben foglaltak tartalmaznak néhány igazság­morzsát, talán illusztrálja ez a történet. Akkoriban égen-földön sem lehetett hűtőládát kap­ni. Bolti előjegyzés, majd kilátástalan várakozás kese­rű kenyere jutott a sóvárgó polgárnak. Hősünk azon­ban egyéni vállalkozókedvet mozgósító jelenünkben is példamutató találékonysággal segített magán. Fölhívta a Jászberényi Hűtőgépgyár KISZ-titkárát, és megkér­dezte. tudna-e rajta segíteni. Elvtelenségről tehát szó sem lehetett, nem adta el lelkét a KISZ-titkárnak (a hűtő és az örök tagság fe­jében). Rövid várakozás után — a szekretárius telefo­nozott valakinek — azzal biztatták, várja csak nyugod­tan az üzletbe névre szólóan érkező hűtőládát. És — akár a mesében — így is itörtént. A népi hős elnyerte méltó jutalmát, ásó, kapa, nagy harang választja csak #el a mélyhűtőjétől. A tanulság levonása helyett gondolkodjunk el: ma (amikor a KISZ-titkárok lába nyomában elült a re­formidók pora) kit hívnánk föl hasonló helyzetben? Lehetőségeink szűkülőben. (nyilas) MINI KOMMENTÁR mm Üzenet Ügy szólt a hír a va­sárnapi Déli Krónikában, hogy az aznapi mongó­liai választások hiteles végeredményét majdcsak három-négy nap múlva tehetik közzé, mert a hatalmas ország távoli területeiről olykor csak lovas futár viheti a rész­eredményeket a főváros­ba. Üzenjük a mongol népnek: ne siettessék a számítógépes adatfeldol­gozást. Nálunk is négy napig tart... A Makkoserdő soron kó- nek rendszáma PX 98-93. . „ , borolt péntek este egy ló. Apa és fia eltűnt Bordány- Az Ifiusagi Demokrata A rendőrség vette pártfo- ból, de körözik őket az egész Fórum szegedi szervezete gásba. Amennyiben a gaz- országban. augusztus 3-tól 12-éig ked­dájának hiányozna a 6-7 év Ahogy máskor, e hét vé- vezményGS erdélyi túrát koruh barna pej, jelentkez- gén is több szegedi jármű- . . .. zen a szegedi kapitánysá- tulajdonosnak okoztak bosz- szervez- Korlátozott szam­gon. Figyelem, a csalók ne szúságot a tolvajok. Külö- ban jelentkezést még elfo­próbálkozzanak, mert a lo- nősen a kocsikerekek fogy- gadnak. Érdeklődni a mai vacskának különös ismerte- tak péntek, szombat és va- „ 16_20 órájg lehet az tojelei vannak. sárnap éjszaka, de a Közép „ll ... * . . . Ahogy mindani szokták, fasorban például meglehe- MDF-hazban (Római krt. addig jár a korsó a kútra, tős szakszerűséggel kisze- 31.) vagy 15-263-as telefo­niig el nem törik. Ez a köz- relték egy Zsiguli lámpáit non. mondás, csupán idő kérdé- is. Három autóból lopták se, remélhetőleg be fog bi- a rádiós magnót, egy ju­zonyosodni... Még a múlt goszláv turistától pedig vit­hét közepén történt. Bor- tek mindent, ami mozdít­dányban idős Kolompár batd vojt <3 a kocsiját a Pál és fia, ifj. Kolompár régi h(d aiatti parkolóban Pál (helybéli lakosok) úgy- hagyta. szólván minden ok nélkül A' partfürdő kempingjé­agvba-főbe verték a helyi ben egy sátort rámoltak ki, körzeti megbízott rendőrt, gazdájának 12 ezer forint A Kolompár papának nincs a kára. Rúzsán, egy tanyá­hajtási eneedélye, ugyanak- rdl rotátort, fűnyírót, vil­kor a helybéliek többször lanymotort emeltek el. látták autózni. A kmb-s ar­ra figyelmeztette, tartsa ma- MEGALLÖ-ATHELYEZÉS gat a szabalyhoz, nagy va­lószínűséggel ez volt a sé- A Volán értesíti az uta­relem oka. Kolompárék zóközonséget, hogy az 55-ös közrefogták a rendőrt, és út építése miatt a Fonógyá­ütötték, ahol érték, amikor három férfi érke- zésű megállóhelyet zett különböző irányból a irányába 50 méterre áthe- útja 10., Sajtóház 6740. — Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: l£ tetthelyre, a verekedők el- lyezi. A július 31-én 13 órá- *.30, illantak. Azt még látták, tói érvényes rendelkezés a utca hogy kék színű 1500-as La- 35, a 64R, az M19 és dával menekültek el, amely- M46-os járatokat érinti. Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Dél­magyarország Űjságíró Egyesület és a Dél-Francia Nlce-Presse-In vest. (x) DÉLMAGY&R0RSZS6 Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet majd ri úton a Budalakk elneve- Kiadja a Csongrád Megyei lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispá) Baja Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: 13­'30. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta, az Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egv hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133-025X

Next

/
Oldalképek
Tartalom