Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-31 / 188. szám

7T r JÍK A . Í3| ;) DELMAGYARORSZAG 80. évfolyam, 188. szám 1990. július 31., kedd Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Békejobb a sajtónak Olasz mozdonyra kapcsolt magyar kupé — A nép a strandot választotta — Új megbélyegzettek — Értékek a vakolat alatt A z Országgyűlés tegnapi ülésén Antall József minisz­terelnök a központi médiák kinevezéséről szóló tör­vényjavaslat elfogadása után nagy hatású beszédet tartott, melyben többek között kijelentette: „Egy olyan or­szágban, ahol a köztársasági elnököt, a házelnököt, a mi­niszterelnököt, a kormány tagjait nyugodtan támadhatta a sajtó, ott a sajtószabadságot megkérdőjelezni politikailag erkölcstelennek tűnik." Hozzáfűzte: „Feltétlenül szükség van egy korszerű sajtó- és tájékoztatási törvényre, amely biztosítja a sajtószabadságot, egyidejűleg meghatározza minden vonatkozásban a sajtó felelősségét, de úgy, hogy az a sajtó szabadságával soha ellentétbe ne kerüljön!" Ügy legyen! László Balázs kormányszóvivő cáfolta azt az egyes sajtótermékekben és híradásokban nyilvánosságra került feltételezést, mely szerint felmerült Nagy Ferenc fozsef földművelésügyi miniszter felváltása dr. Zsíros Géza kép­viselővel. Űj divat terjed: a lekommunistázás. a lepárttitkáro­zósdi, a mocskos komcsizás és sorolhatnám. Pedig a régi ellenzéki és ma hatalmon levő pártok európai modort ígértek. Toleranciát, pluralizmust, értékorientációt. Érvel­ni, vitázni viszont nemcsak lehet, de kell is — mai la­punkban a szónoki zsargonról és az „arab ügyről". Konszenzus közelében hogy a kormány nincs el­lene a Pártatlan Tájékozta­tás Bizottsága felállításának, viszont ennek módjáról, a bizottság feladatairól cél­szerű lenne folytatni a hat­párti tárgyalásokat. Mivel senki nem kívánt hozzászólni, s módosító in­dítvány sem érkezett, a Par­lament ez alkalommal re­kordgyorsasággal, 271 igen­lő és 3 tartózkodó szava­zattal elfogadta a közszolgá­lati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rend­jéről szóló törvényjavaslatot. Már a hétfői munkanap végén — nem kívánván megzavarni az ülés mene­tét —, de még mindig e té­mához kapcsolódva Antall József újra szót kért, s fel­szólalásában hangsúlyozta: szeretné, ha a médiák veze­tőinek kinevezési rendjéről szóló törvény véget vetne annak az áldatlan állapot­nak, amely a sajtó és a po­litika, a sajtó és az Ország­gyűlés, ha úgy tetszik, a sajtó és a kormány között kialakult. Duna "Adria csúcs Rendhagyó munkahét kez­dődött hétfőn az Országgyű­lés rendkívüli ülésszakának programjában. Az önkor­mányzatról lezajlott hosszú és heves parlamenti vita, a hatpárti egyeztető tárgyalá­sok után a három törvény­javaslatot a szakemberek három nap alatt dolgozták át. Az átdolgozott törvényja­vaslatókkal hétfőn délelőtt ismerkedhettek meg elő­ször a képviselők. A rövid, alig félórás délelőtti ülésen — a hagyományos proce­dúra és Kéri Kálmán na­pirend előtti, a Magyar Hon­védség kialakítandó új szel­lemiségéért aggódó felszó­lalása után — Horváth Ba­lázs belügyminiszter vázolta a törvényjavaslatok törté­netét, és a leglényegesebb változásokat. Elmondta: megegyezés szü­letet t a polgármester és a jegyző feladat-, illetve ha­táskörének elhatárolásáról, a polgármesteri hivatal irá­nyító és a jegyző hatósági szerepének erősítéséről, a polgármester közvetlen vá­lasztásának kiterjesztéséről, a község- és várospolitikai fórumok jelentőségének biz­tosításáról, a fővárosi ön­kormányzatokról szóló sza­bályozás kiteljesítéséről, kü­lön a fővárosról szóló tör­vény megalkotásáról, az ön­kormányzatok gazdasági alapjaival, bevételeivel ösz­széfüggő szabályok részle­tezéséről, pontosításáról, a főispán helyett a köztársa­sági biztos kinevezéséről és funkciójának újszerű szabá­lyozásáról. Nem sikerült viszont egyezségre jutni például ab­ban — így országgyűlési döntésre van szükség —, hogy a város 60, avagy 100 ezer lakos esetében kérhesse a megyei várossá nyilvání­tását. A belügyminiszter hang­súlyozta: az ily módon át­dolgozott javaslatok — ha az Országgyűlés törvényerő­re emeli ezeket — lehetővé teszik egy széleskörűen de­mokratikus helyhatósági vá­lasztás mielőbbi megtartá­sát, azt követően pedig tör­vényes keretéül szolgálhat­nak egy európai léptékű, a magyar önkormányzatok ha­gyományait és napjaink rea­litását szem előtt tartó ön­kormányzati rendszer ki­alakításának és megerősödé­sének. Kitért a miniszter az ön­kormányzatok gazdasági fel­tételeire, kiemelve, hogy a kormányzat ezeket garantál­ni kívánja a helyi önkor­mányzatokról, részleteiben pedig a magánszemélyek jö­vedelemadójáról, a költség­vetésről, illetve a helyi adókról szóló törvényekben. Hozzáfűzte azonban, hogy a kormány önmagában e gaz­dálkodás létalapjának biz­tonságát nem képes meg­teremteni, ehhez szükség van az Országgyűlés és a társadalom támogatására, se­gítségére is. A délutáni plenáris ülé­sen Antall József személye­sen terjesztette elő a köz­szolgálati tájékoztatási esz­közök (Magyar Rádió, Ma­gyar Televízió, Magyar Táv­irati Iroda) vezetőinek ki­nevezési rendjéről szóló tör­vényjavaslatot, amelyet mind a Kulturális, mind az Al­kotmányügyi Bizottság egy­hangúlag elfogadott. Az előterjesztés lényege, hogy ezen médiák vezetői­nek „kinevezéséről és fel­mentéséről — a miniszterel­nök javaslatára az illetékes országgyűlési bizottság vé­leményének figyelembevéte­lével — a köztársasági el­nök dönt. A miniszterelnök előter­jesztésében kitért arra is, Ma kedden megnyílik Ve­lencében, a San Giorgio szi­geten a Duna—Adria regio­nális együttműködés öt tag­országának csúcstalálkozóin. Az olasz—osztrák—jugoszláv —csehszlovák—magyar együttműködés köré szerve­ződő regionális kapcsolat­rendszer kormányfői szintű tanácskozása — amelyen Magyarországot Antall Jó­zsef kormányfő és Jeszensz­ky Géza külügyminiszter képviseli — lezárja az immár nyolc hónapja tartó alapító szakaszt, s a magyar remé­nyek szerint a velencei csúcs után megkezdődhet a gya­korlati cselekvési programok kidolgozása. A nagyobb sebességre kapcsoló Duna—Adria együttműködés kapcsán ma­gyar kormánykörök megelé­gedésüket hangoztatják, mi­vel a honi megítélés szerint az olasz mozdonyra kapcsolt közép-kelet-európai szerel­vény az áhított nyugati pá­lyaudvar• felé vontatja a ma­gyar kocsit is. A diplomácia nyelvére lefordítva; az első­sorban olasz—osztrák erő­forrásokra építő regionális kooperáció egybevág azzal a magyar törekvéssel, hogy az évtizedekig tartó egyoldalú szovjet orientáció európai egyensúlypolitikával váltsa fel. Az európai integráció irányába mérföldes léptek­kel haladó Magyarország számára Olaszország — és más vonatkozásban a semle­ges Ausztria — segítsége a Nyugathoz való gyorsabb közeledés reményével ke­csegtet. Ennek megfelelően Magyar­ország mindenekelőtt azt várja a velencei csúcstól, hogy az eddig jobbára lelkes politikai deklarációkban megnyilvánuló együttmű­ködés végre kézzelfogható gazdasági kooperációban öltsön testet. Elsősorban azo­kon az infrastrukturális te­rületeken, amelyek fejleszté­se megkönnyíti a közép-ke­let-európai államok adaptá­cióját a nyugati gazdaság­hoz. Idetartozik a közleke­dés, a távközlés, a kis- és közepes vállalati együttmű­ködés fejlesztése, illetve a környezetvédelem. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Á népszavazás előzetes eredménye Az előzetes adatok szerint, vasárnap a választópolgá­rok az érvényességhez a törvényben előirt arány­ban nem vettek részt a szavazáson, ezért a nép­szavazás érvénytelen. A népszavazáson feltett kér­désre érvényesen leadott igen szavazatok száma 926 355 (85,91 százalék), a nem szavazatoké pedig 151 987 (14,09 százalék). A Baranya megyei Dráva­szabolcs község 1. számú szavazókörében egy állam­polgár jogosulatlanul sza­vazott, ezért a szavazat­számláló bizottság a sza­vazókörben a népszavazás eredményét megsemmisí­tette. Az Országos Válasz­tási Bizottságnak nincs tu­domása arról, hogy hétfőn este 6 óráig a népszavazás eredményével összefüg­gésben jogorvoslati eljárás indult volna. A népszavazás végleges eredményének megállapí­tása augusztus 2-án, csü­törtökön esténe várható, és a testület ugyancsak azon a napon juttatja el jelen­tését az Országgyűlés megbízott elnökéhez. Végezetül, az Országos Választási Bizottság kö­szönetét mondott, vala­mennyi szavazatszámláló bizottság és más választási szerv tagjainak, valamint a tanácsi dolgozóknak munkájukért. (MTI) „Lepárttitkározósdi" Néhány-héttel ezelőtt a Hócipő című szatirikus folyó­irat egy főiskolai jegyzet címlapját, illetve a könyv tar­talomjegyzékének egy bekezdését ajánlotta a köz figyel­mébe. A történészhallgatókat okító jegyzet szíves olvasói küldeményként érkezett a pesti szerkesztőségbe, s arra a több mint furcsa jelenségre hívta föl az országos figyel­met, hogy 1990.es datálással a leghivatalosabb dokumen­tum alapján miféle szellemben tanulhatnak a tanárjelölt diákok 1956-ról. Ellenforradalomról, Nagy Imre jobboldali, revíziós elhajlásáról, gonosz fegyveres felkelésről... stb. tanulhattak. A dolog valóban elképesztő. Egyetlen szempontból azonban mégis csak problematikus, hogy tudniillik, a könyv szerzőjének, Nagy Istvánnak a neve szavatolja a jelenséget, holott ez a tizen-egynéhányadik kiadás minden bizonnyal az azóta nyugdíjba vonult szerző tudta és aka­rata nélkül jelent meg, mi több, Nagy István pedagógiai működése se igazolja a tartalomjegyzékben foglaltakat. Ezi utóbbit bizton állíthatom, hiszen diákja voltam, mégpedig abban az évben, amikor a Tiszatáj szerkesztőségót Nagy Gáspár verse miatt szétverték. Nos, mi ekkor jó fél esz­tendőn keresztül a forradalom történetével foglalkoztunk, s bár bizonyára lehetett volna radikálisabb a hangnem, alapanyagnak Nagy István nem saját jegyzete ominózus fejezeteit, hanem különböző szamizdat kiadványokat je­lölt meg. Mármost, nyilvánvaló, hogy Nagy István komp­romisszumot kötött, s tette ezt egy olyan, hírhedten kon­zervatív főiskolán, melynek vezetése a '80-as évek első felében, közvetve és közvetlenül, akarva és akaratlan kap­csolatban állt a szegedi politikai rendőrséggel. 1982 késő nyarán például a frissen felvettek névsorával igazoltat­tak a Szeged felé tartó vonatokon, kiszűrendő az alibi nélkül utazó fiatalokat. Kompromisszumról vólt szó az imént, amit így vagy úgy, a nagy többség megkötött a leváltott rendszerrel. En­nek tudatában azonban igencsak különös az a népi játék, melyet lepárttitkározósdinak keresztelt a szakma. E termi­nológia a reformdemagógia kisszótáréból vétetett, olyan testvérkék mellől, mint például: „egypártrendszer", „Ko­mócsin-éra", „pártállam", „rendszerváltás", melyek olyan üres és semmitmondó szavakká válnak lassacskán, mint akik rendszeresen használják őket. Én például hosszú éve­ken keresztül leginkább a Darvasi-érában éltem, a Dar­vasi-párt tagdíjfizető tagjaként, párttitkáraként, cenzora­ként és ellenzékijeként, és a jó Isten tudja, de valahogy máig se sikerült lebontani ezt. Tehát itt nemcsak az a fontos, hogy az állam egy polgára a múltban, s persze a jelenben is, maximum két pártnak lehetett tagja egy­idejűleg, egy személyesnek ós egy személytelennek, s hogy ebből nyilván az előbbi a lényegesebb, hanem az, hogy egy kicsit mindenki párttitkár volt. Eíért ha azzal jönnek ne­kem, hogy ez az ember párttitkár volt az elmúlt rend­szerben, azón csak mosolygok és bólogatok, hogy persze, tudom, milyen az. Szóval, ha így ér véget a mondat: „X. Y. párttitkár volt.', nekem az az érvelés látványos csődje. Nagy rakás bűzlő demagógia. A mondatot el se kell kez­deni, vagy folytatni kell. „Ez az ember párttitkár volt, s mint ilyen, ezt és ezt a bizonyítható galádságot művel­te . ." Nos, ha így, akkor rendben. Akkor rúgják csak al­tagon az illetőt, keményen, tiszta csűddel. Máskülönben én el tudok képzelni olyan embert is, aki ugyan kommunista párttitkár volt. mégis sokkal szeretetre méltóbb, tisztessé­gesebb ós felkészültebb, mint az, aki nem volt párttitkár, ráadásul éveken kérészül rázta öklét a nagy büdös vörös csillagok felé. Sajnos, nem tudom ama álláspontomat fel­adni, hogy az élet bonyolult dolog, s a tények furcsa ido­mait nehéz beilleszteni a napi politikai és az aktuális pártérdek egyendobozkáiha. A mostani idők kedveznek a partizánnosztalgiának, s az emlékezéstechnika ilyetén for­mái megszépítik és leegyszerűsítik a múltat. „Az ágy kö­zös, a párna nem" — mondja Pilinszky. Nevezzük azi ágyat szégyennek? Darvasi László MEDIÁTOR KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére a Délmagyarországba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt Bejelentkezés telefonon, munkatársunk felkeresi önt Munkanapokon 9-16 óra között Telefon és fax: 24-326. Állunk rendelkezésére! MEDIÁTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom