Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-30 / 187. szám

1990. július 30., hétfő _ _ t Sport — Panoráma 7 Öttusa-vb Ezüstérmes a magyar csapat Jóakarat Játékok w Ónodi dobogón Az öttusa-világbajnokság végére Lahtiba is beköszön­tött a nyár. Vasárnap kora reggel már 21 fokot mutat­tak a hőmérők, a váltófu­tásra kíváncsi nézők ki­használták a kellemes időt, a lelátón napoztak. Persze, továbbra sem lehet azt mondani, hogy a finneket túlságosan felizgatta volna az öttusa. A helyiek közül keveseket hozott lázba a futás, kell-e mondani, me­gint a magyar tábor volt a leghangosabb. A Bubik, Vi­kidál kettős vezérelte szí­nészzenekar dobolása verte fel a környék csendjét. A pálya a hagyományos versenyen hírhedtté vált 2 ezer méteres hegyi „kör" volt, ezúttal azonban min­den csapattagnak csak egy­szer kellett teljesítenie ezt a „haláltusát". Fábián és Mizsér — akik egyszer már -túlélték ezt a megpróbál­tatást — a rajt előtt öröm­mel jegyezték meg, hogy most csak egyszer kell szen­vedniük, s látták el taná­csokkal Káinokit, aki még nem tudta, mi vár rá iga­zából, melyik szakaszon mi­re kell figyelni. Mivel az együttesek első emberei együtt indultak, a rajtnál nagy volt a helyezkedés, mindenki a jobb pozícióra tört. A magyar csapat kez­dő embere, Fábián, kitűnő idővel, harmadikként ha­ladt át a stadionban levő célvonalon, s indította Kái­nokit. (A szovjet csapat ki­lencedikként váltott.) A váltóban tavaly világ­bajnoki címet nyert Káino­ki a hegytetőn már a me­zőny élén haladt, amikor felbukkant, a magyar tá­bor üdvrivalgásban tört ki. Mizsér már nagy előnnyel vágott neki a távnak. A legjobb magyar futónak az volt a feladata, hogy növel­je az előnyt, hiszen a szov­jet csapattal szemben meg­levő hátrányt nemcsak le kellett dolgozni, hanem a lovaglás előtt megnyugtató előnyt is illett szerezni. Mi­zsér, 1985 egyéni világbaj­noka, nagyon kifutotta ma­gát. Célba érkezése után zúgott a „Szép volt, Rizsa!" és a „Szép volt, fiúk!" A győzelemmel sikerült „el­tüntetni" az 59 pontos hát­rányt, sőt a lovaglás előtt 60 pont, azaz két verőhibá­nyi különbség volt a ma­gyar csapat előnye.­A ndp második, egyben a világbajnokság záró száma a lovaglás volt. A remények gyorsan to­vaszálltak, az első lovas, Fábián négy, Káinoki két akadályt vert, közben az idő is könyörtelenül sza­ladt. Az utolsó lovas, Mizsér Attila lova egy akadályon „akadt fenn", majd kétszer ellenszegült, ez pedig sú­lyos pontlevonással járt, így a szovjetek újabb arany­érmüket ünnepelhették. A magyar váltónak meg kel­lett elégednie az ezüstérem­mel, nem tudta megvédeni Budapesten kiharcolt világ­bajnoki címét. Az eredményhirdetés után a magyar csapat megkö­szönte a maroknyi szurko­lóhad rendületlen biztatá­sát, a kitartóan lelkes tá­mogatást, amellyel ezen a világbajnokságon is végig­kísérték az együttest. Utol­só rigmusük így hangzott: „Szép volt, fiúk, lesz még szebb is!" — mi tagadás, most csak ebben lehet bíz­ni. Az ünnepélyes eredmény­hirdetés után levonták az UIPMB zászlaját, Lahti el­búcsúzott a versenyzőktől. A világ legjobb férfi öttu­sázói jövőre az egyesült ál­lamokbeli Spokane-ben ta­lálkoznak. Az 1990. évi felnőtt férfi öttusa-világbajnokság vál­tóversenyének végeredmé­nye: Világbajnok: Szovjetunió (Germán Juferov, Jurij Szergejev, Leonyid Vitosz­lavszkij) 5073 pont, 2. Ma­gyarország (Fábián László, Káinoki Kis Attila, Mizsér Attila) 4874, 3. Olaszország (Roberto Bomprezzi, Gian­luca Tiberti, Cesare To­raldo) 4858. Túl a 2. Jóakarat Játékok felén, ismét nagyüzem volt Seattle-ben a 10. verseny­napján, szombaton. A figye­lem középpontjában a női tornászok egyéni összetett viadala állt, ahol nagy meg­lepetések mellett szép ma­gyar siker is született, ónodi Henrietta, a békéscsabaiak 16 éves Európa-bajnoka bronzérmet szerzett úgy, hogy a májusi Európa-baj­noksághoz hasonlóan csak két szovjet riválisa tudta megelőzni őt. A verseny két nagy szenzációt hozott: a vi­lág- és Európa-bajnok Szvet­lana Boginszkaja alulmaradt 16 éves trónkövetelő honfi­társával, Natalja Kalinyiná­val szemben. Kalinyina utol­só szerén, a talajon, a nap egyetlen io pontos gyakor­latával biztosította be győ­zelmét. A második meglepe­tés, hogy az amerikaiak ügyeletes sztárja, Kim Zmeskal csak 6. lett, miután Károlyi Béla tanítványa el­ső gyakorlatánál, a felemás­korláton rontott. Ónodi mellett a vízilabda­válogatott is érdekelt volt szombaton, a magyar együt­tes az elődöntőben — megle­hetősen gólszegény mérkő­zésen — egygólos, 6—5-ös vereséget szenvedett a Szov­jetuniótól, annak ellenére, hogy a seattle-i előkészületi mérkőzések során sikerült, méghozzá nagy különbség­gel legyőzni az „ősi ellenfe­let". Az ökölvívásban is meg­kezdődtek a küzdelmek, a bokszolók — minden súly­csoportban — a legjobb négy közé jutásért léptek szorító­ba. A hárofn magyar ökölví­vó közül elsőként a 75 kg-os Füzesy Zoltán mutatkozott be, kevés sikerrel. Amerikai ellenfelétől egyhangú ponto­zással kapott ki az Ü. Dózsa világbajnoki bronzérmese, így számára véget értek a Jóakarat Játékok. Sporttörténelmi jelentősé­gű győzelmet aratott az Egyesült Államok szabadfo­gású birkózó válogatott ja e verhetetlennek tartott szov­jetek felett. Az újabb sportágként be­mutatkozó kerékpáros szá­mok és a ritmikus sportgim­naszt'kázók szerenként! döntői viszont teljes szovjet sikert hoz'.ak. ÖSSZESÍTETT ÉREMTÁBLÁZAT, arany ezüst bronz 1. Egyesült Államok 45 42 28 2. Szovjetunió 45 33 3. NDK 10 1 21 . 12. Magyarország 1 1 t Ferjánczék az élen A Ferjáncz, dr. Tandari páros a rajttól a célig ve­zetve fölényes győzelmet aratott a Nike DKV ralin, amely az I. osztályú mezőny 65 párosának a bajnokság 4. futamát is jelentette. A 18­szoros magyar bajnok páros már az első gyorsasági sza­kaszon 14 mp-es előnyt szer­zett és azt növelve, végül is csaknem 7 perccel előbb ért célba, mint a pécsi Lajtai, Kiss kettős. A második hely ellenére a pécsi versenyző­páros minden dicséretet megérdemel, hiszen hagyo­mányos építésű orrmotoros hátsókerék-meghajtásos La­da VFTS-ével csaknem két­tucatnyi Lancia, Mazda, Pe­ugeot és Toyota vezetőjét előzte meg. Jellemző a ver­seny nehézségi fokára, hogy a kiesettek 80 százaléka a hajmáskéri lőtéren „vérzett el", így végül is 37 páros ért célba az 520 kilométer meg­tétele után. A magyar bajnokságból még két futam van hátra, augusztus 17-én a Budapest rali, szeptember végén a Me­csek rali. Ha ezen a két erő­próbán a Ferjáncz, dr. Tan­dari kettős csak összesen 1 pontot szerez, már 19-edszer is abszolút magyar bajnok lehet. Túszdráma Londonban Hegadta magát az átkozódó Rashid Vasárnap hajnal óta több tucat embert tart túszként fogva London egyik divatos bárjában egy önmagát liba­noninak mondó fegyveres, aki a testére rögzített 3 ki­lónyi robbanóanyag fel­robbantásával fenyegető­zik, ha nem teljesítik köve­teléseit. A pisztollyal, pus­kával ós késsel felfegyver­kezett férfi hajnal kettőkor hatolt be a Toűtio Joe nevű nightclubba, a londoni szí­nészvilág felkapott szórako­zóhelyére, amelynek rend­szeresen sok arab látogató­ja is van. 'Mintegy 200 vendég volta bárban, a túszdráma kezde­tén. Közülük sokan elmene­kültek, másokat a fegyveres támadó bocsátott szabadon. A magát Rashidnak nevező fegyveres a hatalmában ma­radt, mintegy száz vendéget két csoportra osztotta, el­különítve az európaiákat az araboktól. Az elmenekült vendégek által riasztott rendőrség körülzárva tart­ja a Ritz Hotel tőszom­szédságában levő bárt, és tárgyalásokat folytat az erő­sen ittas, irracionálisán vi­selkedő, minden jel szerint kábítószer hatása alatt álló fegyveressel. Rashid a reggeli órákban elengedte európai foglyait. Azt követeli, hogy a tovább­ra is hatalmában tartott, mintegy 40 arab foglyával együtt buszon szállítsák • londoni Heathrow repülő­téne, és onnan repülőgépen vigyék őket Bejrútba. A fegyveres azt állítja, hogy angol felesége és há­rom gyermeke van, és tettét „isten parancsára", felesége érdekében hajtja végre. Felváltva átkozza az arabo­kat, a zsidókat és az ango­lokat Állítása szerint fele­ségének rokonait túszként tartják fogva (Bejrútban, és az általa túszul ejtett arabo­kat akarja felajánlani sza­badon bocsátásuk fejében. A rendőrség meg nem erősí­tett értesülése szerint lehet­séges, hogy a kuvaiti ural­kodócsalád egyes tagjai Is a Toűcio Joe tusiként fogva tartott arab vendégei között vannak. Vasárnap délben megadta magát a fegyveres támadó. Több mint száz trézt tartott fogva, akiknek többségét a rendőrséggel folytatott tárgyalásai során szabadon engedte. A túszdráma vérontás nélkül ért véget. Az erősen ittas, kábítószer hatása alatt álló, és mindvégig irracio­nálisán viselkedő férfit a Scotland Yardra szállították, ahol kihallgatják. A rendőr­ség feltételezése szerint tet­tének nem valtak politikai indítékai. (.MTI) Köves Tibor (London) ÉRTESÍTÉS! Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy a MA GÉ V Délmagyarországi Alközpontja: 1990. augusztus 1—8-ig LELTÁROZÁST VÉGEZ Ezen idő alatt az árukiadás szünetel. Megértésüket köszönjük. MAGÉV Németh András János és Li© lünkül — 'Mondja Li, miért nem jött be velünl a múzeumba? — Én mar láttam egy párszor, és nékem' más a föladatom. Míg beszálltunk volna a buszba, elárasz­tottak bennünket „gyalog" árusok, kínálva a terrakotta hadsereg tagjainak egyik-má­sik kicsinyített másolatát. Időnként szét za­vara zták őket, mert rontották az állami boltoknak az üzletét. Szétszaladtak, mint a verebek, de aztán újra visszaszállingóztak, és mikor már bent ültünk a buszban, még az ablakon keresztül is kínálták a porté­kájukat „hello-hello" kiáltásokkal. Gyors ebéd és vonatra szállás, irány: Louyang. Mi a „diplomata" bejárón men­tünk a külön váróterembe, de ahogy el­néztem az állomást, mindenütt óriás em­bertömeg nyüzsgött ide-oda. — Én nem tudom — mondta Béla —, ar­ról beszélt a pekingi vezetőnk. ho<rv itt nincs hivatalos szabadság; most hétköznap van, hová megy ez a rengeteg ember? Nézd, aki nem fér föl, az ügyesebbje meg az ablakon is bemászik. — Hallottad, hogy van jutalomszabadság, ők biztosan azon vannak, vagy esküvőre, vagy temetésre engedték el a dolgozókat — gondolkodtam hangosan. Beültünk a külön kocsinkba; egy japán csoport is velünk utazott. Meglehetősen vi­dámak és hangosak voltak az úton, s úgy vettem észre, hogy többen beszéltek ango­lul. La álldogált és számolgatott bennünket, már nem tudom, hanyádszor, végre ránk kapcsolt egy hatalmas gőanozdony, és már Indultunk is. Alacsony, enyhén dombos vidéken ha­ladtunk és gyönyörködtünk a löszös szaka­dékokban, amelyeket évezredeken keresz­tül mosott ki az eső és egyikük-másakuk egészen különleges, bizarr formát kapott. Kis gimnazista koromban földrajórán ilyen képeket mutatott a tanárunk, mint tipikus kínai tájat. A termőföldek szépen ápoltak, bevetet­tek voltak. Figyeltem az elsuhanó fákat. Két fajta volt ismerős: az egyik a nyárfa,a másuk az ámor (az akáchoz hasonló, tüske nélküli aljnövény). — Kérem! — Harsogott föl János hang­ja, azt mondja a kollégám, hogy ezen a vi­déken évente kétszer aratnak. — Ezt nem értem, Béfla — szóltam a teá­ját kortyolgató barátomhoz —, egy ilyen bőtermó országban, hogy lehetett annyi éhínség a múltban. A barátom mosolyogva, először letörölte a bajuszát, majd nevetve megoldotta a „rejtvényt". — öregem, sok volt itt a mandarin! Jót nevettünk rajta, de lehetett valami igazság is benne. Felálltam egy kicsit fényképezgetni. La még mindig mászkált a vagonban, látszott rajta, hogy unaitkozik, vagy lehet, hogy mondani akart valamit, mert közeledett hozzám. Barátságosan az egyik karomra csapta a kezét, amit úgy tekintettem, mint­ha a vállam veregetné, de hát az nevetsé­ges lett volna, mert akkor pipiskednie kel­lett volna. Mosolygott, úgy, hogy a sze­me eltűnt a szemhéja mögött. — Na, hogy van doktor! He? — és még egyszer csapott egyet a bal karomra. — Köszönöm, gyönyörködöm a szép táj­ban. — Szépnek tartja? — Nemcsak szépnek, hanem gazdagnak Is. Tudja, az én nagyszüleim parasztok vol­tak, és én sokat voltam velük, meg dolgoz­tam is náluk, van némi gyakorlatom és sze­mem. hogy meg tudjam ítélni, mi a szép mezőgazdaság. Ez a vidék pedig az ! Li lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy jólesett neki országa dicsérete. Sóhajtott egyet, azután csöndesen mondta: — Tudja, azért északon még mindig vannak nagyon szegény vidékek, ahol táp­lálkozási gondok akadnak. — Én ezt nem tudtam; de nem lehet az, hogy szállítási probléma miatt van? őszin­tén szólva idáig ínég egyetlen kamiont sem láttam, csak olyan 10 tonnás teherautókat. Nem mondtam neki, hogy jó részük olyan, típusú, vagy úgy is néz ki, imint amilyene­ket Steinbeck híres, „Érik a gyümölcs" cí­mű regényéből készített filmen láttam a harmincas években. — Nem tudom, hogy a szállítással, hogy állunk, de van itt még számos más problé­ma, ami megoldásra vár, de hagyjuk a gon­dokat, mondja, hogy tetszett az Agyag Had­sereg? — Szerintem ez a világ nyolcadik csodá­ja, egyszerűen fantasztikus! Az más kér­dés, hogy egy ilyen monumentális művet a hiábavalóságnak csináltak. Vagy nem? Le­het, hogy a császár a kétezer évvel későbbi utódokat akarta megajándékozni? — 'Lehet — mondta Li hunyorogva a ne­vetéstől, majd el hallga tofct. Én hirtelen kihajoltam az ablakon, hogy néhány felvételt készítsék a tájról. Mikor megfordultain, Li még mindig ott állt, lát­tam, hogy mondani akar valamit. Rá is kezdte: — Doktor, nem haragszik, ha kérdezek valamit? — Kérem, tessék. — Én nem ismerem Magyarországot, csak azt tudom, hogy mekkora és hány la­kosa van, és, hogy szocialista állam, de például önnek, mint orvosnak, mennyi a fizetése? — Na várion egy pillanatra, erről külön beszélünk, inkább azt mondanám, hogy az átlagfizetés négy-ötezer forint körül van havonta. — Hm, az mennyi is? 350-450 jüan. — Körül belül. — Na, tudja doktor, hogy én mennyit ke­resek? A családom négytagú : feleség, gye­rek, nagymama és én. Szóval, ha mindent összeszámolok, havonta nékem légjobb esetben összejön 80 jüan. A feleségem pe­dagógus, az ő fizetése 40 jüan, ez összesen 120. A havi kiadásunk ugyanennyi. Ma­guknál ez hogy van? Egyáltalán, hogyan telik maguknak ilyen utazásra? Azon is csodálkozom, hogy magánúton lehetnek • külföldön. — Hűha — vakartam a fejem. — Ott kez­dem. amire biztosan tudók gyorsan vála­szolni. Szocialista államokba bármikor le­het utazni. A Szovjetunió jobban szereti a társasutazókat. Más államokba — elsősor­ban deviza kérdés miatt — évente egyszer az utazási irodák szervezésében, vagy meg­hívásra. — Akárhová a világon? — Hát látja, most is a világ végén va­gyunk, tőlünk. De valóban akárhová; ezért nem szeretünk olyan országba men­ni, ahol háború van. Teljesen magánútra háromévenként lehet devizát igényelni. A jövedelem kérdésében nem vagyok szak­ember. Azt hiszem, egy közgazdásznak is egyórás előadásra volna szüksége, hogy el­magyarázza. Nézze, nálunk vannak szegé­nyek is, és gazdagok is. Szegények a kis­nyugdíjasok, gazdag sokfele van, de ezek vannak kevesebben. — Ha szabad kérdeznem, egy orvosnak mennyi a fizetése? Béla barátom ís felállt, nyújtogatta a tagjait, és kíváncsian hozzánk csatlakozott — Miről beszélték? — Jó, hogy jössz, legalább megmondod, hogy mennyi egy magyar orvosnak a fize­tése. — Megmondom én neki — és aztán Lihez fordult —, 3200-tól kb. 15 000-ig. Aztán •törje a fejét, hogy ez hogy van — fordítot­ta magyarra a szót — különben sem tu­dom, hogy németül mit jelent a hálapénz. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom