Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-30 / 187. szám

1990. július 30., hétfő Kiszámoló 5 Ámokfutás — kölcsönből A népszámlálás első hivatalos adatai Adós, kezes, fizess, fizess! Pénz olvasva, nép számlálva... Segélykérő levelet írt szerkesztőségünkbe egy desz. ki asszony. Egy évvel ez­előtt kezességet vállalt egy magángazdálkodó ismerőse mezőgazdasági kölcsönére. S milyen az élet? A gazdál­kodó libáit szerződés szerint átvették ugyan, kifizetni azonban nem. tudták. így természetesen 6 sem tudott fizetni, s most az OTP a kezestől vonja le a tartozás részleteit. Igen ám, de a ke­zes szintén adósa az OTP­nek. ahonnan lakásvásárlási és személyi kölcsönt egy­aránt igényelt. A vállalati kölcsönnel együtt, több mint 300 ezer forint adóssága van, ennek havi törlesztése 6150 forint, amit, ha nettó 9600 forintos keresetéből le. vonunk, látható, hogy a megmaradó havi fizetése nem éri el a létminimumot! S most, még ebből fogják a vállalt kezesség miatt a le­tiltást is levonni! A magán, gazdálkodónak ugyan van­nak ingatlanai, melyeket az OTP lefoglalhatna, de nem teszi. Neki a készpénz kell. Ilyen embertelen a világ? — kérdezi kétségbeesett ol­vasónk. Szomorúan üzenem neki: ilyen. Üjabb történet: Egy há­zaspár kölcsönfelvételi ámokfutása. 1988 novembe­rében áruvásárlási kölcsön címén, 14 ezer 400 forintot vettek fel, kezes nélkül, kö­zöeep. 1989 januárjában, csak a feleség, ugyanezen a címen, szintén kezes nélkül — az összeg kicsinysége mi­att — még kétezer forintot Aztán áprilisban 40 ezer fo­rint májusban szintén 40 ezer forint júniusban 50 ezer forint személyi köl­csönt, mindhárom esetben ugyanazzal a kezessel. Most a részletfizetés halasztását kérő leveleket írnak az OTP igazgatójának. Végül. koronának egy harmadik eset. Kisnyugdíjas, idős asszony. Kilencféle köl­csön részleteivel tartozik az OTP-nek. Sírva Danaszkodik a felszólító levelek nyomán, hogy nem tud megélni, ha minden részletet kifizet. Hogyan lehetséges az, hogy bárki, többszázezer fo­rintos adóssággal a háta mögött egy újabb, nagy ösz­szeg felvételénél kezes lehet? Ha fizetésének kétharmadát már törlesztésként elveszti, letilthatnak-e újabb össze­get keresetéből? És miért egy bérből és fizetésből élő -r- bár kétségtelenül felelőt­len — kezesen hajtja be az OTP a tartozást, míg az eredeti adós komoly va. gyónnál, zárolható ingósá­gokkal és ingatlannal ren­delkezik? Milyeu az ellen­őrzés a pénzügyi berkekben, ha ugyanazok az emberek havonta — még, ha meg­gondolatlanul is — komoly összegeket vehetnek fel az egyébként is kitüntetetten kezelt személyi kölcsön cí­mén — ugyanazzal a ke­zessel? Ha én két vállalkozó kedvű kezessel egyetlen nap alatt az összes szegedi OTP­fiókot végigjárom, mennyi pénzt söpörhetek be ma­gamnak, személyi kölcsön címén? kell vonnunk a pénzt —, mert törekvésünk éppen az, hogy a végrehajtási proce­dúra nehézkessége miatt a folyósított kölcsönre kész­pénzfedezetet biztosítsunk. A letiltás és a törlesztési részlet fizetése viszont nem azonos kategória. A jogsza­bály csak a letiltás mértó­két határozza meg a fizetés 50 százalékában, a részletek fizetése ebbe nem számit bele. — Mit tanácsolna az em­bereknek, hogy az említett kellemetlenségeket elkerül­jék? — Lehetőleg senkinek ne vállaljanak kezességet, leg­feljebb csak szűk családi, rokoni körben, s ott is csak teljesen megbízható ember­nek. Akinek tartozása van, az semmiképp se vállalja el azt. Gondoljanak arra, hogy a kezes a tőle letiltott ösz­szeget az adóstól csak pol­gári per útján nyerheti vissza. A kölcsönt igénylők számoljanak, rte kényszerít­sék magukat erőn felüli kö­telezettségekből adódó kény­szerhelyzetekbe. Czégény József Szeged továbbra is a harmadik legnépesebb vi­déki város, nem megnyug­tató a népesség-nyilván­tartás pontossága, a gaz­daság és a társadalom vál­sága a népesség csökke­nésében is megnyilvánul. Ilyen és hasonló gondola­tok szűrhetők le a nemrég végrehajtott népszámlálás első összesítéséből. Népességváltozás a megyei varosokban 1980-1990 szar >0 20 r j i AOj­-5 -10 C73 M.sloic rm E-ienor ar P«S ES3 K#c9iemet SVfloü • l I 3>ÍK N/iragyhist 1113! rjecrec«c — Sajnos, sokat! — vála­szol utolsó kérdésemre Ac­kov Timótné, az újszeged i OTP-fiők vezetője. — Az OTP törekvése az, hogy mi­hamarabb bevezesse az adó­sok számitógépes nyilván­tartását, de ez egyelőre technikai problémák miatt késik. Pedig, nagy szükség len­ne az ellenőrzés megszigo­rítására. — Ez igaz. Jelenleg ugyanis, a kölcsönt igénylő és a kezes is önbevallással nyilatkozik arról, hol, és mennyi adósöág terheli. Az állampolgárok azonban sok­szor letagadják tartozásaikat, a kölcsönöket egyszerűen fi­zetés-kiegészítésként keze­lik. Ha elkapja óket a vá­sárlási láz, nyakra-főre adósságokba keverednek, nem fontolják meg, mekko­ra terhet jelent majd nekik a visszafizetés. Pedig a va­lótlan adatok közlését az OTP hitelezési csalásként kezelheti, eljárást indíthat. A kezesektói pedig, ha az adós nem fizet, féltétlen le Bécsiszelet 720-ért A vállalkozók lapja, a Privát Profit júliusi szá­mában több vállalkozó­sztori is olvasható, a sze­replők és a tanulságok azonban meglehetősen kü­lönbözőek. A napjainkra sikertermékké lett MON-X védőszemüveg konstruktő­re, KeveháZi Gáb^r ba­lett-táncos, az ínterkon­cert Részvénytársaság ala­pítója és egy Svédország­ból hazatelepült bútorké­szítő mondja el tanulságos tapasztalatait a vállalko­zások mai hazai világáról. A júliusi lapszámban ösz­szeállítás foglalkozik a vendéglátásban működő magánvállalkozásokkal, a működés szabályaival, fel­tételeivel, és még olyan érdekességekkel is, hogy 1990 tavaszán Magyaror­szágon hol mennyibe ke­rül egy bécsiszelet. Iga­zán nem lehet azt mon­dani, hogy nem széles a mezőny: a legolcsóbb 61 forintba, a legdrágább 720 forintba került a Pri­vát Profit körkérdésére adott válaszok szerint. A felgyorsult események sodrában a közvélemény fi­gyelmét mindig új és új történések ragadják meg, és napjainkban az újabb je-' lentős áremelkedések kap­csán az emberek inkább a pénzük olvasásával foglal­koznak, semmint a nép­számlálással, pedig alig né­hány hónapja az is beszéd­téma volt falun, városon. Most jutottunk el az első hivatalos részeredmények te­lepülésszintű publikálásáig. Mi tartott ennyi ideig ? Az emberek jelentős ré­szének — így a Szegeden összeírtak közül több mint 34 ezer lakosnak — két he­lyen is van bejelentett laká­sa. Ennek okai között meg­található az állandó lak­helyen kívüli munkavállalás, tanulás éppen úgy, mint a szülők, hozzátartozók lakásá­hoz való jogosultság fenn­tartására, illetve megszerzé­sére irányuló törekvés, vagy akár a kijelentkezés elmu­lasztása egy szegedi albér­letből. Szorgalmas statiszti­kusok sziszifuszi munkával igyekeztek biztosítani, hogy minden kettős lakhelyű mindkét lakhelyén megfele­lő módon szerepeljen az összeírt anyagban. Az ezt eredményező egyeztetést nem csupán egy-egy tele­pülésen belül, hanem az ország több ezer települése között is el kellett végezni. Nézzük, mit mutatnak az így tisztázott adatok. Elveszett 14 ezer szegedi ? A népszámlálás szerint Szegednek ez év kezdetén 175 ezer lakosa volt, lénye­gesen kevesebb, mint a. köz­tudott — korábban közzé­tett — 1989. év eleji 189 ezer fő. Hová lett 14 ezer szegedi? Valószínűleg ko­rábbon sem volt meg. Az 1980. évi megméretésnél 171 ezer lakost számláltak Sze­geden. Az azóta eltelt 10 esztendő alatt a születések és halálozások annyira ki­egyenlítették egymást, hogy mindössze félezer főnyi népszaporulatot eredmé­nyeztek. A népességalakulás meghatározó tétele a telepü­lések közötti költözködés, a belső vándorlás volt. Mint most a népszámlálás ered­ményei is bizonyították, a lakhelyváltoztatások regiszt­rálásának elmúlt évtized­ben alkalmazott — és köz­ben módosított. — rendsze­re nem nyújt megbízható alapot a népességalakulás követésére. Míg a népesség­nyilvántartó szervek adatai szerint a Szegedre költözők száma közel 18 ezerrel ha­ladta meg az elköltözőkét, addig a népszámlálási ada­tok csak 4 ezer fő körüli vándorlási többletet mutat­nak 10 év alatt. Az állami népesség-nyilvántartás pon­tatlanságát jelzi, hogy a népszámlálók — akik a né­pesség-rtyilvántartás listái­val mentek összeírni — na­gyon sok esetben a listák­ig z alföldi szőlőtermelők ** nehéz évei a jelek sze­rint nem az ideivel szűnnek meg. A magasművelésű nagyüzemi szőlőültetvénye­ket több hullámban tize­delte a fagy. A selejtezés, a termőkarok újranevelése csak a pénzt vitte, miköz­ben a megmaradt táblákon az átlagos hozamok felét, harmadát szüretelték. Min­denki várta már a jó ter­mést, ezzel együtt a ráfize­tés tovatűntét. A természet most kegyes, úgy tűnik lesz mit a hordókba szűrni. A nagy kérdés, lesz-e aki megvegye. Ugyanis az el­múlt időszak gazdaságpoli­tikája a termelés, feldolgo­zás, értékesítés elkülönülé­sét eredményezte. Me­gyénkben a pincegazdaság rendelkezik csak komoly mennyiséget fogadni tudó tárolótérrel, berendezések­kel. A termelők csak ki­sebb tételeket tudnaK bor­ként forgalmazni, a zömük eladja vagy eladná a szőlőt. Az utóbbi egy-két évben már hallottunk a ^magyar bor piaci nehézségeiről, de a kicsinyke termésnek úgy, ahogy megtalálták a he­lyét. Most viszont országo­san 5-6 millió hektóliter közötti termést becsülnek, melyből 2 millió hektóli­ternyi sorsa bizonytalan„ A keleti piac visszaszoruló­ban, a Szovjetunióba a várható csökkenő ellenté­telek miatt kevesebbet küldhetünk, az NDK-ban a nagy változások áldozatává válhat a magyar bor ex­portja. A nemzetközi bor­piacon túlkínálat érződik, a belföldi fogyasztás stag­nál. A józan logika szerint, ami megtermett. a:t fel telenek feloldani a fe­szültségeket. — Tavaly százezer hek­tóliter bort forgalmaztunk, ennek egyharmada ment exportra. Hat éve még 160 ezer hektóliter volt az összforgalmúnk. Mig a szeszfogyasztásban a világ élvonalába kerültünk, ad­szölötől, bortól. A 6zabad árakat némelyik boltban igen lazán kezelik. Konk­rét eset, az ötvenforintos nagykereskedelmi áron szállított borra hatvan fo­rint fogyasztói ára* ál­lottunk, s én ezt az egyik belvárosi üzletben hetven­nyolcért láttam kitéve. kell dolgozni, tárolni és ha lesz rá vevő, majd eladjuk. Igen ám, de nincs olyan szereplője a gazdaságnak, aki kibírná, hogy évekre lekösse a ((nemlétező pén­zét). Dudás László, a Dél-Al­földi Pincegazdaság igaz­gatója harminc éve van a szakmában, s beszélgeté­sünk közben látom rajta a vibráló idegességet. Való­ban zavaró lehet, hogy még ő sem látja, mi lesz a termés sorsa. Attól tart, hogy a pénzhiány és a ke­reskedelem rendezetlensé­ge miatt e vállalatok és ve­zetőik lesznek kikiáltva bűnbaknak, mint aklkkép­dig, a borból egyre keve­sebbet vásárolnak az em­berek. A hatvanas évek második felében 4 liter ab­szolút alkoholnak megfe­lelő bormennyiség jutott egy főre, 19'88-ra ez az ér­ték 2,76 literre csökkent. Eközben az egészségre ár­talmas tömény italok for­galma megduplázódott. — Túl drága ital lett a bor, egy literért meggon­dolja az ember, hogy 70-80 forintot kiadjon. — A 25 százalék áfát, és a 15 százalék fogyasztási adót együttesen túlzottnak tartom. Ha ehhez hozzá­számítjuk a kereskedelmi árrést, a fogyasztói árnak közel fele ,Jüggetlen" a — Nem lehetne saját boltokkal konkurenciát te­remteni, kordában tartani az árakat? — Negyven házi boltunk van, de ez az értékesíté­sünk töredékét adja csak. A vásárlók zöme a legkö­zelebbi élelmiszerboltban próbálkozik. — Mire számít, mennyi szőlőt kellene az idén fel­vásárolniuk? — Százhetvenezer hek­tóliter bornak megfelelőt, amely háromszorosa a ta­valyinak. Ehhez 250 millió forint hitelre lenne szüksé­günk. Még ha meg is kap­nánk, a 30 százalék fölötti kamatok miatt, az értéke­sítés megoldatlanságát is belekalkulálva, a 100 mil­liós terhet nem bírja el a vállalat. — A termelőkkel kötöt­tek egyáltalán szerződést? — Az idén nem, akikkel három és ötéves megálla­podásunk van, azt tartjuk. — S az árak? — A szerződésfajtától függően 10 és 13 forintos védőárat garantál. — Akikkel nem szerződ­tek, mire számíthatnak? — Berendezéseinket és pincéinket felajánljuk fel­dolgozásra és bértárolásra. Mindenki úgy értékesíti a borát ahogy tudja. Ha tényleg ilyen helyzet alakul ki a szüret idejére, bizonyára sok konfliktussal jár majd. A nagyüzemek­ben is sok szőlőt családi művelésre adtak ki. Az em­berek mielőbb pénzt vár­nának a munkájukért. Ha nem kapják meg, vajon jö­vőre vállalkoznak-e? Ha hosszabb távon sem sikerül az értékesítést megoldani, várható, hogy az ültetvé­nyek egy részét előbb-utóbb kivágják. Kérdés, hogy ezeken a gyenge homokte­rületeken lesz-e olyan nö­vény, amely gazdaságosan termelhető. Ha csak a par­lagot gyarapítjuk, ismét egy megélhetési forrással kevesebb marad. T. Sz. I. tói eltérő helyzetet tapasz­taltak: vagy olyan szemé­lyekkel találkoztak a laká­sokban, akik a listán nem szerepeltek, és ennél i6 gyak­rabban fordult elő, hogy a nyilvántartott személy el­költözött, meghalt, vagy is­meretlen az adott címen. Társadalmi feszültségek és az ezekből fakadó megta­gadások miatt valamennyi­en — városokban többen, falun kevesebben — kima­radtak az összeírásból, nagy­ságrendjük 1-2 százalék kö­rül becsülhető. A nemzetkö­zi gyakorlattal egyezően a ténylegesen összeírt szemé­lyeket tekintjük az egyes települések népességének, a felvételi hiányokat kiszűrő, csak becslésekre alapitható korrekciókat nem végzünk. Szeged az ország 8 me­gyei városa közül Debre­cen és Miskolc után a har­madik legnépesebb, ugyan­úgy, mint egy évtizeddel ko­rábban. A népességnöveke­dés Debrecenben volt a leg­nagyobb mértékű, de — sorrendben — Nyíregyházán, Kecskeméten, Székesfehér­várott és Győrben is meg­haladta a szegedit. A nagy­városok közül Pécs népes­sége alig változott, Miskol­cé — jelezve a „vas és acél országa" koncepció válságba jutását — a nagyarányú el­vándorlás folytán 12 ezer­rel csökkent. Európában — a sor végén Az ország népessége 1980 óta 3,1 százalékkal csökkent. Hazánk a jelentős mértékű népességfogyásával Európa legkedvezőtlenebb demog­ráfiai helyzetű országai kö­zé került. E kedvezőtlen helyzet tényezői: a keve­sebb gyermek vállalása és a csökkenő élettartam, és mindkettő sokrétűen össze­függ az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi moz­gásaival, változásaival. Nyilván nem növeli a 3 és több gyermekes családok arányát a gazdasági helyzet romlása, az életkörülmé­nyek alakulása, a lakás­helyzet, az élettartam csök­kenésében az előzőeken túl az egészségtelen életmód ját­szik döntő szerepet. Az 1980­as években meghaltak át­lagosan egy évvel rövidebb életet éltek, mint egy évti­zeddel korábban. A férfiak és nők élettartama közti különbség 7 évre növeke­dett — mint köztudott a gyengébb nem él tovább — és ennek hatására tovább torzult a népesség nemek szerinti összetétele. Ma már 400 ezer nő él az országban, akinek egyszerűen azért nincs, vagy nem lehet pár­ja korosztályában, mert a férfiak, akik a születéskor még többen vannak, ha­marább meghalnak. Klonkai László StaUásUkai ttivataL

Next

/
Oldalképek
Tartalom