Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-29 / 186. szám

10 Röviden 1990. július 29., vasárnap Hőség Várható időjárás az országban ma estig: napos, száraz, igen meleg idó várható. Legföljebb a Nyugat-Dunántúlon növekszik meg nch.i délután a gomolyfelhózct, sakkor ott megerősödik a délnyugati szél is. Egyébként mérsékelt marad a légmozgás. A legalacsonyabb reggeli hómér+cklet 15, a legmagasabb nappali hőmérséklet 30 fok köriil várható. y l/FGf D> ILAOAC'CM jATfur* Látnivalók Újszeged Szabadtéri Szín­pad: este fél 9-tól Tamási Áron: Boldog nyárfalevél, a Sepsiszentgyörgyi Színház Ta­mási Áron tagozatának színjá­u ka A Móra F erenc Múzeum ki­állításai (Roosevelt tér 1 - 3.): Lucs-kcpgyűjtemény, Patika­kiállítás. Móra-szoba. Termé­szettudományi gyűjtemé­nyünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében. Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vihart aratva..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jö­vője... Varga Mátyás színháztörté­neti kiállítása (Bécsi krt. 1 l/A) Ifjú Lcle JóZscf néprajzi gyűjteménye (Szeged—Tápé, Vértó u. 4.). Szélmalom (Kiskundo­rozsma. Bölcs u.). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Ha­las kiállítása. Horváth Mihály utcai Kép­tár: Szegedi Képzőművészek Nyári Tárlata. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): Tavaszy Noémi Templomok című festmény­bemutatója. Bartók Művelődési Köz­pont, B Galéria: Kalmár Már­ton szobrászművész kiállítása. Templomépítok Gyenes Kálmán felvétele Nem mindennapi feladat az ácsoknak a Szentmihálytclken cpülíí erdélyi stílusú templom fa tetőszerkezetének belső borítá­sát elvégezni. A Délépfa Kft. szakembercinek precíz munkáját dicsérik a templombelső már elkészült részei. A faburkolatokon kívül az oltár főié különleges fényterelőt és felénk szokatlan formájú ablakokat is készítenek most az ácsok, hogy hamarosan átadják a munkaterületüket a fűtésszerelőknek. Lukácsék huszadik gyereke Huszadik gyermekét szülte meg a szekszárdi kórházban Lukács Er­nóné fácánkerti lakos. Az asszony, aki július 30-án 46 éves lesz. jó egészségnek örvend, négykilós súllyal született Éva lánya úgyszin­tén. Lukácsék Fácánkert határában, a falutól jó két kilométerre lévő tanyájukon laknak, a férj egyéni gazdálkodó, s négy felnőtt fia segít neki a földművelésben, állatgondo­zásban. Mindössze egyetlen gyer­mekük ment cl ez idáig a háztól, a házasságkötés után. a többiek vala­mennyien egy fedél alatt élnek a szülőkkel. Óvodába nem jártak, de az iskoláztatással minden rendben volt és van. ami azt jelenti, hogy most szeptembertói kilenc gyere­ket kell majd reggelenként lovas­kocsival bevinni a faluba. A távol­ság nem túlságosan nagy. de mivel földút vezet ki a tanyától, a gyer­mekek nem gyalogolhatnak. A család már régen kinőtte az évről évre bóvítgetett tanyát, ezért tetőtér beépítéssel próbálkoznak. Szeretnének házat venni Tolnán, hogy komfortosabb körülmények között élhessenek. Kútjuk vize iha­tatlan. kocsival hordják naponta az ívó-és fürdetövizet a faluból. A házvásárlás azonban egyelőre meg­hiúsult. az OTP nem járult hozzá a sok gyermek után járó kedvezmény megadásához, mert a Lukács-tanya nem tanyaként, hanem házként szerepel a nyilvántartásban. Mél­tánytalan ez a megítélés, annál is inkább, mert Lukácsék eddig sem­miféle szociálpolitikai kedvez­ményt nem vettek igénybe, a ma­guk erejével teremtettek eló min­dent a rendkívül népes család meg­élhetéséhez. (MTI) KATALÁN KÓRUS SZEGEDEN A Barcelonából érkezett Grup Córal Horta énekkar ma este 6 órakor a Szeged-Tarjánvárosi Szt. Gellért Templomban (Tátra tér 5.) a szentmisén énekel, majd ezt köve­tően egyházzenei hangversenyt ad. VJNKLER FALFESTMÉNYEK Holnap délután 5 órakor a Kal­már László laboratórium épületé­ben (Árpád tér 2.) felavatják Vinkler László: Tiszaparti Par­nasszus című nagyméretű falfest­ményét. melyet a művész 1938­ban készített , de évtizedekig vako­lat fedte. A falfestményt Szabó Tamás restaurátor-művész állí­totta helyre. Az avatásra a JATE vezetősége minden érdeklődőt szeretettel vár. Összehajlók A terem olyan, mint kora délelőtt más hét­köznapokon is. A sarokban a két összetolt asztal, ahol hatan is elférnek, még üres. Tiszta a hamutányér, makulátlan az abrosz. Ketten jönnek. Egy nő és egy férfi. A nő határozott, a férfi egy kicsit ügyetlennek tűnik. Talán ezért is ülnek a nagy asztalhoz. — • Két kávé, egy kóla, egy sör... A felszolgálónó megismétli a rendelést, az­tán, amikor már háttal áll a kedves vendégnek, arcán ott szomorkodik az enyhe undor. A legjobb asztalnál két szerelmes. Bagatell. Ott ülnek majd kora délutánig a két kávé és a kóla mellett. Az a férfi, aki úgy kér sört, hogy nem kérdi meg a márkát az vagy nagyon gazdag, vagy bugyuta. Azok ketten ülnek a hat széknyi asztalnál, de úgy, hogy a válluk majdnem összeér. Mire a felszolgálónó visszajön, már tenyérnyi hely sincs az asztalokon. Kiterített térkép, egy sereg­nyi újság. — Biatorbágy? Hol van Biatorbágy? — Nem tudom. Vagy a Tiszán- vagy a Du­nántúlon... — Két szoba, konyha, víz, villany... — Mennyi? — Nem írják. A férfi sóhajt, mert ha nem írják, akkor az a lakás csak millión felül lehet. Az asszonyka. kezében egy ceruzát tartva olvas. Valósággal belebújik a lapokba. — Tiszaföldvár? Az hol van? Hosszú pa­rasztház... — Nézzem? — Zörög a térkép. Nézik. Megtalálják. Nyolcszáz négyszögöl gyümölcsös, ház. Melléképületek. Fényesedik a szemük, elképzelik az óriás kertet, a nagy ház mellett a kicsi házat, ami jó lesz majd a születendő gyerekeknek. Hűl a kávé. melegszik a kóla, de Salgótarján mellett is hirdetnek egy nagyszerű házat. Ók ketten tele is álmodják bútorokkal, és összeérő kezük melegétől felforrósodik a térkép. A pincérnő utálkozva nézi óket, mert azok már úgyse rendelnek semmit. Az a bizonyos ház viszont másfél millió. Az álmodott bútorok így hát kikerülnek a házból, kicsit szomorúan, mert szépek lehettek volna nagyon. — Szalmadpuszta hol van? Ott háromszáz­ezerért kínáinak... Nekünk van kétszázötven. Apa ha adna... Hűl a kávé, melegszik a kóla. Összehajolnak a térkép felett, keresnek egy pontot, ebben a nagy ákombákomban, amit berendezhet a gyö­nyörű képzelet, ahol talán megáll a lábán a kétszer kéttalpnyi valóság. A homlokuk össze­ért ebben a nagy gondban, aztán a kezük is. A térkép, mintha szégyenlené a maga súgta álmo­kat, megindul és lassan lecsúszik a földre. Bartha Gábor LOTTÓNYEREMÉNYEK A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság közlése szerint a 30. játékhéten 5 találatos szel­vény nem volt. A lottónyere­mények a következők: 4 talála­tos szelvénye 172 fogadónak volt, nyereményük egyenként 93968 forint; 3 találata 10435 fogadónak volt. nyereményük egyenként 822 forint; a 2 talála­tos szelvények száma 253134 darab, ezekre egyenként 34 fo­rintot fizetnek. A következő hétre átvitt jutalom nettó ösz­szege 2000000 forint. SÖR HELYETT MOSÓLÚG AZ ÜVEGEKBEN A Budapesti Rendőrfőkapi­tányság felhívja a lakosság fi­gyelmét, hogy amennyiben jú­lius 23-án palackozott Kőbá­nyai Világos pasztőrözött sör van a birtokukban, akkor azt ne fogyasszák el. A rendőrha­tóság tudomására jutott ugyanis, hogy a július 23-án palackozott Kőbányai Világos sörös üvegek közé — eddig is­meretlen körülmények miatt — olyan palackok kerülhettek, amelyek mosólúgot tartalmaz­nak. Ezen a napon mintegy 9—10 ezer rekeszt szállítottak ki a sörgyárból. Megalakult a Szegedi Szépmíves Céh Hosszú hónapok vitáira, új­ságpolémiáira és szervezőmun­kája végére tett pontot tegnap, szombaton a város képző- és iparművészeinek egy csoportja. Pataki Ferenc festőművész hívó szavára több, mint ötvenen ta­lálkoztak. Megvitatták a Sze­gedi Szépmíves Céh alapsza­bálytervezetét, majd annak el­fogadásával negyven taggal megalakult a város képző- és iparművészeinek szabad és füg­getlen szervezete. A résztvevők megválasztották a tisztségvise­lőket. A Szegedi Szépmíves Céh elnöke Szekeres Mihály belsőépítész, elnökhelyettese Pataki Ferenc festőművész, az elnökség tagjai; Lapis András szobrászművész, László Anna grafikusművész. Nagy Károly művészeti író. Szabó Tamás festő-restaurátor művész és Szekeres Ferenc grafikusmű­vész. A számvizsgáló bizottság elnöke dr. Apró Ferenc ügyvéd, helytörténész, tagjai: Hemmert János festőművész és Sejben Lajos festőművész. A Céh ez év ószén, a cégbíró­sági bejegyzést követően tartja soros közgyűlését, ahol dönte­nek az új jelentkezők felvételé­ről. (A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének, a MK Művészeti Alapjának vala­mint a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai alanyi jogon lehetnek a Céh tagjai, másokat munkásságuk mérlegelése nyo­mán vesz föl a közgyűlés. A Céhnek lehetnek pártoló és tiszteletbeli tagjai is.) T.L. Kiürített pénztárcák az árokban Csöndes, poros szombat délután Közép-Európa legnagyobb spontán piacán. Négy óra, a rekkenő hőség elöl mint nagy bogarak húzódnak árnyékba az autók, gazdáik kisebb javításo­kat eszközölnek rajtuk, vagy papírból-tenyérből falatoznak a húsben. A vasárnap reggeli hatos nyitásra várakozik itt lengyel, orosz, román, jugoszlávot nem látni, ők mégiscsak közelebb vannak, nem kell itt aludniuk, majd reggel átjönnek. A majdnem kihalt parkoló bejáratánál a nagy táblán: Bazár, piros iksszel áthúzva, nemzetközi jelzés, amely a piacot körülvevő kőfalakon ismétlődik, kiegészítve egy háromnyelvű (az egyik talán szerb, a másik magvar, a harmadik orosz) felirattal: zárva augusztus 1­jétől 7-éig. Szerdán tehát egy hétre be­zár a „lengyelpiac" (amely per­sze már rég nemcsak az), s amely, mint lapunkból is nyo­mon követhető, szinte már­már etnikai gyűlölködéssé fa­juló viták középpontjában áll. Érvek hangzanak el pro és kontra, eltorlaszolással fenye­getőznek a környéken lakók, közben változatlanul folyik a randalírozás, s a telerondított temetó az emberi méltóság megcsúfolásának szimbóluma-­ként továbbra is fogadja al­kalmi vendégeit. Most egy hé­tig békesség lesz, „de csak jöj­jenek ki elsején reggel, hogy szidnak majd bennünket, ha nem engedjük be óket" — jegyzi meg beszélgetésünk köz­ben az egyik parkolóór, aki társával és a takarítást végzó kisiparosok egyikével az ár­nyékba húzódva figyeli, s pró­bálja megfékezni a forró, négy­kerekű kelet-európai bádogdo­bozaikban potyázni igyekvő­ket. Itt parkolnak a tilosban, az előbb itt járt egy rendőrautó, tett egy kört, meg se állt. bez­zeg a múltkor megbírságolták a büféseket, meg a kft.-t is, mert szemetet találtak a bódék előtt: de hát milyen legyen reggel 8—9 körül a piac, ha csak dél­után kettőtől takaríthatnak? — mondják, jöjjenek ki délután, akkor nem találnak szemetet. A közterületfelügyelók sem a szemetelókkel törődnek, ha­nem az autósokat bírságolják, mert az jobban fizet, miért nem szednek be, két-háromszáz fo­rintot, akkor nem lenne ez a szemétdomb: nyolc tele konté­ner mindennap, de nekünk kell összeszedni, kézzel, mert a kül­földiek képtelenek megta­nulni, hogy a szemetet a ku­kákba dobják — hallom, s egy félmeztelen fiút látok, aki két nylonzsákot húz a földön, az autók mellett kotorász, s aztán odaviszi a zsákokat a konténer­hez, amit épp elvisz a láncos szemetesautó. Út- és parkolóhelyépítés miatt zárták le egy hétre a pia­cot, de ahogy hallottuk, olvas­tuk az újságban, 15-tól megint bezárják — mondják az ótt ülők. Megjegyzésemre, hogy úgy sem lehet véglegesen be­zárni a mai árviszonyok mel­lett, mert akkor máshol ugyan­úgy kialakul, egyetértően bó­lintanak. De talán kijjebb vi­hetné a városból a tanács, vagy ha már itt marad, számítaná­nak fel több parkolási díjat, s lenne ingyenes a WC, akkor nem a temetőbe járnának — fűzöm hozzá. Ezt írja meg, he­lyeselnek, ez tényleg jó ötlet. Az egyik férfi hirtelen felug­rik: egy piros kis Polski, meg­rakva. mint a málhásszekér, hirtelen éles kanyarral befor­dul, s fizetés nélkül akar beso­rolni. Na, majd megnézzük, mondja az őr. Kiabálnak, nem akarnak fizetni, meg mutogat­nak a halántékukra — teszi hozzá elmenőben. Lassan ne­kem is indulnom kell: még le­írok egy kis kört, bepillantok a kopott választási plakátokkal fedett fal fölött, a piacon né­hány seprős fiú mozog, tisztít­ják a betont, hiszen holnap reg­gel 6-kor nyitás. Illetve most már lassan fél 6-kor, mert há­romnegyedkor beugrálnak a kerítésen — mondják új isme­rőseim. Tegnapelőtt tíz útleve­let loptak el, az árokban üres pénztárcákat találunk takarítás közben. Micsoda piac ez! Egyéves gyereket árultak a múltkor dobozból háromezer forintért, egy nó meg felaján­lotta a 12 éves kislányát a par­kolási díj fejében, sorolják fel­háborodva. Émelygést érzek, most már tényleg mennem kell, elbúcsúzom hát. A kanyarból még visszanézek, a háttérben kis tumultus támad, mindenki a kerékpárút melletti csenevész fák árnyékáért tülekszik; aztán lassan minden homályba tűnik, s a Cserepes sori piacot befedi a langyos, dohos aranyszínű szál­longó por. Pozsik László Svingli Soha nem gondoltam vol­na, hogy a vadlesnek és a bálkirálynő-választásnak ugyanaz lehet a közös kelléke — a távcső. Nyilván tájéko­zatlanságom abból adódhat, hogy ugyanúgy nem vadász­tam még vaddisznóra, mint bálszépére. Pedig, ha egyszer is elmegyek egy jó kis haj­tásra, akkor bizony pénteken éjszaka sokkal könnyebb dol­gom akad. Levonom a konk­lúziót, s a csokornyakkendó mellé odaakasztom a mesz­szelátót a nyakamba. Bár mentségemül szolgáljon, nemcsak én nélkülöztem ezt az újdonsült báli tartozékot, mondhatnám úgyis, a „vad­lesre" egyetlen résztvevő sem érkezett felkészülten. Pedig távcső nélkül — a hölgyeken csüngő számok miniatűrsége miatt — aligha lehetett hitele­sen boszorkányt jelölni. így hát nem maradt más hátra, mint a Rákóczi téri kukko­lósdi szegedi módra. Csak bezzeg ott nem rejtenek sem­mit véka alá. Velük szemben a szemérmes szegedi boszor­kányjelöltek — néhányukat kivéve — úgy visszahúzód­tak, mintha csak apácai foga­dalmat tettek volna. Ráadá­sul a Tisza Szálló koncertter­mének félhomálya még ke­zükre is játszott. így aztán a lesre érkezett baráti társasá­gok csakis találomra voksol­hattak volna, ha jó elóre nem készítenek tervet... így min­den nehézség nélkül összejött az a tizenhárom „közönség­szavazott" hölgy, akik közül a zsűri kiválaszthatta az év sze-1 gedi boszorkányát. Persze, mint az már hagyomány a magyar szépségversenyeken, a legszebb boszorkányok most is hoppon marad­tak!. No, de ez már csak így van rendjén... (gát) Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újság­írói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Délmagyaror­szág Újságíró Egyesület és a Dél-Francia Nice-Presse­Invest. (x) DELMMM0RSZA6 Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: 13­130. — A lapot nyomja: Szegcdi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. — Teijeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj <— hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133—02

Next

/
Oldalképek
Tartalom