Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-03 / 160. szám

A FIFA hétfőn kijelölte a két elődöntő Játékvezetőit. A keddi Argentína—Olaszország találkozónak a francia Michel Vautrot, a szerdal NSZK—Anglia mérkőzésnek a brazil Jose Wright lesz a bírója. úgy nyilatkozott, hogy Paolo Rossi 1982-cs remeklése jár az eszében. —Az olasz csa táraspanyolonzági vb-n csak a végére jött igazán formába, és nem kizárt, hogy hozzá hasonlóan én is jól finiseihetek. Igaz, a mostani két gólom kevésnek tűnik, de ha szerdán győzünk, akkor a döntőben is gólt fogok lőni, és sikerül megismáelni az 1986os bravúrt, amikor Mexikóban énvoltama gólkirály—nyilatkozta Lineker. Lassan már elkövetkezik a számadások ideje, hiszen csak négy összecsapás van hálra, lehet értékelni. Erre vállalkozott Luca di Monlezemolo, a szervezőbizottság (COL) elnöke, aki a rendezéstől búcsúzott nyolc itáliai városban fáradozókmunká járói szólt. Kifejtette, neki Müánó volt a „legrokonszenvesebb". Henry Kissingernek, az Egyesült Államokvolt külügyminiszterének viszon t éppen d i Mon tczcmolo személye rokonszenves, vasárnap este ugyanis egyórás megbeszélést folytatott a COL elnökével, s behatóan tudakozódott, miként végeztékmunkájukat az itáliai szervezők. Érdeklődése nem véletlen: az 1994-es, az Egyesült Államokban sorra kerülő vbdöntő szervezőbizottságának egyik elnökhelyettese lesz a futballbarát ex-külügyminiszter. Akár körkérdésként is sokszorosíthatnánk e három szót, amennyien Afrika labdarúgása kerül terítékre. Úgy állunk a jelenség előtt, mint Teleki Sámuel közép-afrikai útja során — vajon hány, eleddig ismeretlen jelenséggel kell számolnunk? Csak Kamerun csapatát kell felsorakoztatni a lehetséges érvek mellett. Négy sárgalapos játékost kellett nélkülözniük, s százhúsz perces, idegfeszítő küzdelemre késztették Angliát, a korszerű labdarúgás világhódító útjának előkészitőjét. Nem öldöklő csatára — hisz az éjfekete játékos sajátossága, hogy újra felfedeztetik velünk az egykor brazilosnak nevezett, könnyed, a labdakezeléses csodán alapuló mutatványt. Csak akkor rohannak, ha arra késztetik őket, viszont a gyorsítás, a robbantás szerves eleme szereplésüknek. A pályafutása elején álló, huszonévesek sorában bemutatkozó Omam Biyik, Ebwelle és a gólszerző Ekeke akár a feltörő, sok meglepetést (ami már igazában nem az...) tartalékoló földrész jelképévé válhat. Milla mellett. Aki immár a múlt: ha nyolc évvel ezelőtt, a Peru elleni találkozójukon a játékvezető megadja a kilences lőtte gólt, Kamerun a későbbi világbajnokság (Olaszország) rovására sétált volna tovább a legjobb tizenhat közé. így veretlenül, három döntetlennel kiestek. Most kezdem érleni, hogy a FIFA miért mert oly bátran „beruházni" (fizetett edzőkkel...) Afrikában: biztosra mentek. Utólag senki sem kérheti számon tőlük azon összegeket. Hány a Milla? Vajon Kairótól, Casablancától délre egészen a Fokföldig hány ébenfekete srác dédelgetett álma a Milla-karricr megismétlése? A Kamerun biztosította csapáson úgy indulhatnak el, mint az őserdőből kivezető úton... Milla milliói: az utána következők. Pataki Sándor /7>\ I _ 1 yV<>0 zueláról kimutatták, hogy mérkőzésenként átlag tíz olyan szabálytalanságot követ el, ami a sárga lap határát súrolja. Az argentin sajtó mindenesetre optimista, egyik lapjuk, a La Náción ezt írta:, A nagy viharon túljutott a csapat, most nyugodt vizeken evezhet Büarda" Kérdés, kivel? Mert egy szem ékkel (Caniggia) aligha lehet áttörni az olasz védelmi falat. Bilardo alaposan változtatgatta eddig csapatát, 22 kerettagja közül 20-an jutottak szóhoz. (Az olaszok, angolok és nyugatnémetek egyaránt 17-17 játékost szerepeltettek.) Csak Maradona, Basualdo és Simon volt mind az ötször kezdőember úgy, hogy be is fejezték mérkőzéseiket. Mi hír a torinói mérkőzőkről? Franz Beckenbauer, a nyugatnémetek szövetségi kapitánya a csehszlovákok elleni 1 -O-ról így vélckedelt: örökmozgó középpályása, Matthaus vette a vállára ezúttal is a csapatot, bár megjegyzendő, hogy ha Moravcik rutintalansága miatt nem követ el gyermeteg hibát, nem állít ta t ja ki magá t, akkor sokkal nehezebb dolga lett volna együttesének. Az NSZK egyébként az összes vb-döntős mérkőzést lajstromozva beérte Brazíliát (66 finalista fellépés), szerda este tehát csúcstartóvá lép elő. Bobby Robson hétfőre teljespihenőt rendelt el az angol labdarúgók számára. Különösen Stevcnt dicsérte, aki szerinte úgy játszott, ahogyan az egy szakvezető álamibanmegvan írva. Kijutottadícsérő szóból a kameruniaknak acélidcgezettcl két 11 -est belövő Linekernek is A Tottenham csatára még vasárnap, a negyeddöntő előtt Maradona lesz utolsó feltámadás ? © Az én világbajnokságom ® Ott akarom kezdeni, hogy Pelé óta örök szerelmem a brazil foci. No, nemcsak Pelé, a 70-es csapatukból Gerson, Tostao, Jairzinho — parádés focisták voltak. Újabbkori utódaikat is mindig nagy szeretettel várom. Szurkoltam hát nekik most is. Elkönyveltem, nehezen lendülnek játékba, nem késztetik őket igazi erőbedobásra. Jött az argentinok elleni meccs. Erőtlen foci, mintha még nem lendültek volna formába—gondoltam —, segyszercsak azon vettem magam észre, hogy a világbajnokságok örök mázlista-csapata, az argentinok, akik ugyan '86-ban világbajnokok lettek, noha minimum öt jobb csapat volt náluk a mezőnyben, szóval az argentinok továbbjutottak. A „sorozatuk" persze ezzel még nem értek véget, a jugoszlávok ellen sem kerülte el őket a fantasztikus szerencse. S aztán néztem európai szerelmemet, a hollandokat. Döcögős kezdés — majd a végén, gondoltam —, aztán az írektől kapott góljuk „révén" Románia helyett — az NSZK-l kapták ellenfélül. Valódi tudásukat nem mutathatták meg, és már kiestek ők is. Mennyi pazar futballista pedig — és eredmény nélkül kell távozniuk. Ezek után beszéljek a belgákról? Hogy milyen „malac"góllal nyertek ellenük az angolok az utolsó percben? Vagy újsütetű kedvenceimről, a csehszlovákokról, jugoszlávokról, akik kellemes meglepetést okoztak, de nem tudták átlépni a bírókkal is erősített utolsó akadályt? Maradt hát Kamerun, akit először nem vettünk komolyan, mer t véletlennek gondol tuk sikerei t. Aztán a z alkal mi szurkolásból átváltottam stabil szurkolójukká, tomboltam, amikor Ekeke (már a neve is a gólzakatolást zenéli) benyomta a vezető gólt, de... De már látom, nem /7>A JL szabadot! volna lelkesednem, mert ha én valamelyik csapat miatt bclclkesedek — az veszít. Kamerun is. Mi maradt nekünk? Olaszország és az NSZK, két kiváló csapat, amelyekről mindenki megjósolta, ők játsszák a döntőt. S éppen ez az: nem ciki, hogy a végére bejön a papírforma? Hisz pont az lenne az igazi, ha összevissza borulgatna az a papír. Nem, most a nagyok előrejutnak. S ennél csak az lenne nagyobb szégyen a világ focijának, ha a kél stílustalan, szürke csapat, Argentína és Anglia közül valamelyik döntőbe jutna. Még az is clszomorít, hogy köziiliik valamelyik szükségszerűen harmadik lesz — az ércmosztaskor majd a szürkeség alól ritka kivételt jelentő Caniggiára vagy Gascoigne-ra gondolok. S ha netán mégis döntőt játszanának? El kell magamnak könyvelni:szurkolni tilos.Csak bámulni.S ha el tudok idáig jutni — hát az jelenti, hogy végképp kiábrándultam a világ focijából. (balogh) Lesről lesre A FIFA, jobban mondva a szabálymódosításban illetékes International Board megtette az első lépést az örökélelünek hitt lesszabály átértékelésére. Az angol, szigetoroszági konzervativizmus jegyében eleddig ugyanis hallani sem akarlak a „szabályok jók, alkalmazóiban keresendő a hiba elv feladásáról. Most, hogy az öregurak beadták a derekukat, előbb-utóbb látványos tetteknek kellene következni. Vagy úgy gondolják, hogy egy anro lépéssel végleg efodaznatóa forradalmi változás? Jelenleg ott tartunk, hogy a vb után nem számít lesnek az egy vonalban állás... Elhangzott egy tétova javaslat is azzal kapcsolatban, hogy esetleg szükség lenne ket játékvezetőre, a játék felgyorsulása (!) miatt. Ha hosszabb távon az a tendencia érvényesül, hogy a játékot megszabadítsuk a les nyűgétől, akkor viszont érdemes lenne azon gondolkodni, ami már adott: a két partjelző szerepének módosulását lcellene elérni. Mint ismeretes, a játékvezető átlósan mozoga pályán, mindig ellenkező oldalon tartózkodva. mint a térfél partjelzője. Amennyiben síppal is „felruháznánk" a partjelzőket, s adott területen elbírálhatnák a történteket, kevesebb hibaszázalékot róhatnánk fel a mcccsql valóban végigrohangálónak... Különösen ezen a vb-n tűnt fel, milyen minimális beleszólása van a partjelzőnek az ítélethozatalba. Egyeseknek rendkívül kényelmes lehet, elismerem, de az orra előtt történő szabálytalanságot nem jelezni épp olyan vétek, mint hagyni, hogy húsz méteres kezczésből tizenegyest ítéljen, ötven méter tavolságbol, a mindenért felelős sinmcster. Nem a felelősök számát kell szaporítani, hanem ajánlatos ésszerűen elosztani a feladatokat. Előbb-utóbbrájönnek erre is az International Board öregurai. -aki CA#J>( ITALIA