Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-26 / 183. szám

1990. július 26., csütörtök Sport — Panoráma 7 Jóakarat Játékok Gyaloglóvilágcsúcs Seattle-ben A Seattle-ben zajló 2. Jóakarat Játékok 5. versenyinapján 7 döntővel befejeződtek az úszóversenyek. Az atlétikai viadalon kívül, ahol 8 számban hirdettek bajnokot, két labdajáték mérkőzései szerepeltek a programban. Magyar sportoló ezen a napon nem volt érdekelt. Az úszószámokban mindkét nemnél folytatódott a házigazdák fölénye, Matt Biondi és Summer Sanders már a harmadik aranyérmét szerezte a zárónapon. Az amerikai nők fölénye annál meglepőbb, mert a sokáig egyeduralkodó keletnémeteket taszították le a trónról azzal, hogy összesen tíz egyéni elsőséget szereztek, és 1978 óta először verték meg váltószámban a keletnémeteket. A férfi kosárlabdázók csoportküzdelmeinek második fordulójában hatalmas érdeklődés kísérte a szöuli olimpia elődöntőjének viszszavágóját, az Egyesült Államok—Szovjetunió összecsapást. A házigazdáknak ezúttal nem sikerült revansot venni a két évvel ezelőtti 82-76-os vereségért, mivel a szovjetek Valerij Tyihonyenko vezérletével 92-85 különbségű győzelmet arattak. Az olimpiai bajnok csapat egyetlen Seattle-ben pályára lépett tagja 30 pontjával járult hozzá a félidőtoeli 3 pontos hátrány ledolgozásához. Az atlétikai viadal csúcspontját N. ftjaskina világcsúcsa (41:56.21) jelentette a 10 km-es gyaloglásban. A 23 éves sportolónő, aki mindössze két és fél éve tért át a gyaloglásra, óriási meglepetést okozbtt azzal, hogy az utolsó 250 m-en lehajrázta a szám kimagasló klasszisát, az ausztrál exvilágrekorder Kerry Saxtoyt. Utóbbi egyébként szintén megjavította egyéni csúcsát, és 42 percen belül ért célba. A férfi 200 m-es síkfutásban az amerikai vágtázó világklasszisok egyike, Michiel Johnson biztosan nyert. * A Jóakarat Játékok férfi tor na versenyeiről a magyar küldöttség már haza is érkezett. Donáth Ferenc szövetségi kapitány az MTI •munkatársának adott rövid értékelést a seattle-i viadalról: — A mutatott formával és a helyezésekkel maradéktalanul elégedett vagyok, különösen annak tudatában, hogy az akklimatizálódásra nem volt időnk. Erőfelmérésre és önbizalom-növelésre kiválóan alkalmas volt a verseny, amelyen a mezőny világbajnoki szintű volt, viszont a tét nem hatott bénítólag a tornászokra. A háromnapos küzdelemsorozat mindenesetre korpoly megterhelést jelentett. Különösen Fajkusz Csabával vagyak elégedett, aki nagy anyagerősségű gyakorlatait végre hibátlanul mutatta be, így nem is maradt el a nyújtóérme, amire már évek óta „ki volt éhezve". — Mit mutattak az erőviszonyok ? — Változatlan a szovjet fölény, de emellett a többségében helyi pontozók kínosan ügyeltek arra, hogy a torna versenyeket is végig a szovjet—amerikai párharc jellemezze. A házigazdákat több esetben „felpontozták", pedig támogatás nélkül is jó csapattal rendelkeznek, látszik, hogy komolyan készülnek a jövő évi, hazai pályán sorra kerülő vb-re. Európa fogyatkozik...? Havelange-tervek 1994-re Joao Havelange, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) brazil elnöke Rio de Janeiróban tartott sajtóértekezletén az 1994-es„ Egyesült Államokban sorra kerülő vb-döntő esetleges változásairól fejtette ki nézeteit, elképzeléseit. Elöljáróban leszögezte: hgr igen sokan úgy vélik, hogy az Egyesült Államokban „senkit sem érdekel a futball", a FIFA kitart 1988-as döntése mellett, és a vb-finálét sehol másutt, csakis az Államokban bonyolítják le. A sportvezető szerint módosulhat a döntőben az egyes kontinensek képvisetében magának helyet biztosító válogatottak száma. Európa — Havelange szerint — 12 együttessel vehetne részt a World Cupon, Dél-Amerikát 3, Ázsiát, Afrikát és az úgynevezett CONCACAF-zónát 2-2 csapat képviselhetné. További két helyre kontinentális selejtezőt írnának ki. Európa egy ázsiai csapattal küzdene meg, míg Dél-Amerika egy nemzeti együttese a CONCACAF-zónából érkező legénységgel selejtezne. Kérdés, Havelange mit gondolt ki a fennmaradó 24. helyre? Bár a sajtókonferencián nem bocsátkozott részletekbe, de úgy tűnik, Afrika újabb egy helyet nyerne, s így nem kettő, hanem három válogatott érkezne onnan. Joao Havelange a továbbiakban szólt arról: az olaszországi döntőben valóban jogos volt a kritika amiatt, hogy számos mérkőzés az egyenes kieséses versenyszakaszban csak 11es rúgásokkal dőlt el. Nem elképzelhetetlen, hogy ehelyett jobb megoldást találnak ki, ám erről is csak decemberben tanácskoznak — esetleg döntenek — illetékesek. Castro erődöt épít A kubaiak szembeszállnak mindenfajta ellenséggel és győznek — jelentette ki Fidel Castro kedden, egy új erőd építkezésén tett látogatásakor. A kubai párt- és állami vezető azt mondta, hogy „nagyon jó lenne minden erővel és eszközzel a szükséges gazdasági beruházásor kat megvalósítani, de ha nem fejlődik a védelem, az ellenség támadása következtében minden elveszhet". Castro, aki a július 26-ra, az ország nemzeti ünnepiére elkészülő létesítményeket keresett fel, részletesen elmagyarázta, miért van szükség erődök építésére. Megnyílt a 2. sz. fiókunk Szegeden elszámolási — számlavezetés (vállalatok, szövetkezetek, társaságok, magánvállalkozók,) devizaszámla-vezetés (lakossági) valutavétel és -eladás, MHB-letétjegy és egyéb értékpapírok, értékmegőrzés. iMAGYAR .HITEL 'BANK RT HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI IGAZGATÓSÁG Szeged, IVIarx tér 5. sz. Telefon: (62) 25-509. A rendőrség, a mentők, a tűzoltóság jelenti Tolvajok a strandokon, szalmalángok „GRILLÁZS" Megérkezett a családi, 0,5 kg-os fagyipor! Grillázs kereskedés, Szeged, Tavasz u. 3/B. Nyitva: 8—16 óráig. Az elmúlt nap>ok bűnügyi eseteit természetesen Cserepes sori történetek „színesítik". A piaccal szemközti vendéglőben p>éldául lengyel csencselő lövöldözött, szerencsére csak riasztópisztollyal. Valószínű, hogy két éjszakai betörésnek ugyanazok a. tettesei: tolvajok jártak ugyanis az újszegedi Móricz Zsigmond Altalános Iskolában, s attól nem messze a Bálint Sándor Művelődési Házban is. Az iskolából 60 forint készpénzt, továbbá két munkakönyvet loptak el, hogy minek, mi okból, ki tudja. A művelődési házban hasznosítható holmit találtak, igy videolejáltszót, videó- és magnókazettákat. Szinte menetrendszerűen dolgoztak betörők az. ugyancsak Újszegeden lévő Marostö utcai boltban. Kellett valakinek a Kék Csillag étteremből 100 darab üres sörösüveg is. Hogy beért a krumpli, annak rendőrségi jegyzőkönyvben is nyoma van. Ugyanis, egy dorozsmai kertes gazdától kétezer forint értékűt loptak el. Sándorfalván a Sportbüfében, két férfi veszett össze. Régi haragjuk fölélesztésében játszott szerepet a sör. Az erősebb korsóval úgy fejbe verte egykori ellenfelét, hogy az valószínűleg véglegesen elvesztette bal szemét. A Tiszának újabb áldozata van. Karsai János (Algyő, Bartók u. 66.) az algyői vasúti hídnál strandolt barátjával. Egyszer csak elmerült, s holttestére másnap bukkantak rá. Testvérét hívták azonosítájs végett, aki a kocsiját lezáratlanul a töltésen hagyta. Ezi kellett csak az egyik tanúnak, egyszerűen ellopta a járművet, benne 14 ezer forinttal. Nem messzire jutott, hamar megtalálták ... Szeged környékén is dolgoztak a betörők. A zsombói élelmiszerboltot fosztották ki. Figyelem! Megjelentek a strandokon a zsebtolvajok. A lapc*son bukott le Tóth Attila László (Dugonics u.). Szerencsére észrevették a fürdőzők, amikor már több ruhaneműt összegyűjtött. Szív- és érrendszeri betegségek adtak munkát a mentősöknek a hét végén és hétfőn, amikor még meleg front volt Szegeden. A tegnapi, tegnapelőtti napjuk egy súlyosabb baleset kivételével csöndesen telt. Két jelentősebb tűzesethez vpnultak az elmúlt napokban. Sándorfalván egy kisbiálás szalmát fuvarozó ARO teherkocsi gyulladt ki, s It'iigra lobbant a közelében lévő, mintegy 150 tonna szalma. A fábiánsebestyéni vasúti átjárónál is szalma égett el, de kisebb mennyiségű. S végül, egy érdekesség: Szentesen csőtörés adott munká' t tűzoltóknak, legalább 800 köbméter vizet kellett kiszivattyúzniuk egy négyemeletes ház pincéjéből. M. E. Németh András János és Li o — Még meggondolhatod — szólt utánam az útitársunk ... Szép>en sütött a déli nap, és eléggé pváradús volt a levegő. Egy angol csopjort is Iciszédelgett a kellemes hűvösségű boltból, láthatóan szokatlan volt nekik a meleg, kissé türelmetlenül várták a 'buszukat. £n is csak tébláboltam, még tíz percünk völta •találkozóig. Lá is előkerült valahonnan, nyilván azért, hogy összetereljen bennünket, nehogy valaki lemaradjon. Hirtelen fülsiketítő, vijjogó sziréna vágta szét a sűrű levegőt. Mindenki ösztönösen az út felé fordult. — Mentőik lehetnek — mondta az egyik közelemben álló angol turista —, vagy inkább tűzoltók, mert túl nagy zajt csapnak. Bámultunk. Odaérkezett egy zöld személyautóféle és négy baromi erősségű hangszóró szólalt meg, miután a szirénát kikapcsoltak. Az utat nem láttuk be teljesen a mellettünk 'levő kis facsoporttól. — Mi ez? — fordultam Lihez. — Valami előkelőségnek készítik az utat? Lá nem válaszolt mindjárt, de nem is figyeltem rá, mert megjelent egy teherautó katonákkal, majd utána még egy, majd még egy. Meredten néztem. Az autók oldalán piros felírások. A platón nyaktól-lá big megkötözött, Jekopasztott, egyformán barna ruhába öltözött férfiak álltak, nyakú,••ban egy-egy tábla lógott, rajta felirattal. Mindegyik mögött egy egyenruhás fogta a kötelet, géppisztollyal a kézben. Közben harsogtak a hangszórók, hogy mit, azt természetesen nem értettem. A fényképezőgépem a kezemben volt, de annyira meglepett a látvány, hogy csak akkor jutott az eszembe felvételt készíteni, amikor már késő volt. Ámbár az angolok is csak álltak meredten, egyiknek sem jutott eszébe fényképezni. — Mi volt ez Li? — fordultam ismét a vezetőnkhöz. — Ah — legyintett a kezével kissé fanyalogva —, a „nehéz fiúkat", nagy tolvajokat, gyilkosokat, rablógyilkosokat hordozzák körül a városon, hogy megszégyenítsék őket. — És mik voltak azok a felírások a nyakukban? — A nevük, és az elkövetett bűncselekményeik. Miért van úgy megdöbbenve, magúknál ez nem szokás? — Neem... De lehet, hogy néha nem ártott . volna. János hangját hallottam: — Kérem szép>en fáradjanak az autóbuszhoz, ebédelni megyünk. A féleségem és a barátaim is föltűntek a bolt ajtajában, majd odaérték hozzám és az asszonyok lelkesen beszélték, hogy milyen jó lenne itt bevásárolni, természetesen magyar forintért és törésmentesen hazaszállítani. Délután elvittek bennünket a bazárnegyedbe. Hát ott akadt néznivaló. Én főleg az embereket figyeltem, fénykép>ezgettem, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre. Vásárol ni való itt is a selyem és a pwrcelán volt. Még ahogy bóklásztam az utcán (egy utcasor volt), integetett a feleségem: — Te gyere, nézd itt a kirakatban egy fiatal fiú az ujjával fest szép kínai mintáikat, virágokat. Nézzünk be, kérdezzük meg, hogy mibe kerül egy kép. őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá, sőt még őszintébben semmi. De hát ne legyen harag, üsse part, bementünk. Kétségtelen a számunikra egzotikus kép>ek ízléssel voltak festve, ámbár tőlem kínai giccsek is lehettek volna. — Mennyibe kerül? — kérdezte a feleségem angolul a „mester"-tői, rámutatva az egyik alkotására. A fiú válasz helyett elvett a pultról egy róla szóló, angolul írt ismertetót, megfordította és a hátuljára ráírta: „10". — Nem is olyan drága, vegyünk kettőt, mert még ajándéknak ts jó lesz. — Valóban — mondtam, hogy minél előbb megszabaduljak a vásárlás örömétől —, de ne cipjeljük, akkor vegyük meg, amikor visszafelé jövünk. Ebben is megegyeztünk, feleségem viszszatette a papírt, és kijöttünk a boltból. Megláttam az első kövér kínait. Asszony volt, és valami lángosfélét sütött. — Én veszek egyet — lelkendeztem —, megkóstolom'. — Meg ne próbáld — csillapított a feleségem —, tudod, hogy milyen érzékeny gyomrod van, majd még valamilyen fertőzést kapsz. — Az nem lehet, mert forró olajban süti a tésztát Odamegyek, veszek egyet, és megkóstolom. — Hát látod, milyen vagy, mindig az történik, amit te akarsz — volt a válasz. Néhányan sorban álltak az asszony előtt, türelmesen vártak a frissen sült „lángos"ra. Mögéjük szegődtem, ós fél szemmel figyeltem, hogy mit fizetnek. Filléreket, legalábbis aprópénzeket (azokat nem ismertem). Rám is sor került az asszony kimeresztette a szemét és kérdezés nélkül mutatta a hüvelykujját. Ez egy jüan, gondoltam, és adni akartam a p>énzt. A nő rázta a fejét és megint mutatta a hüvelykujját (a többi ujja csukva volt). Eljátszadoztunk egy darabig, majd elővettem egy papírt, tollat és mutattam, hogy írja „5". — öt jüan? — kérdeztem, és felmutató tam az öt ujjamat. Megint rázta a fejét és majd kibökte a hüvelykujjával a szemem. Meguntam a játékot, elővettem még pjénzt,. megmutattam neki, és ő rámutatott egy ötjüanos bankjegyre. A feleségem közeledett és már türelmetlenkedett — Mit alkudoztok annyit azért a kis pam puskáért? — Nem alkudozunk — szóltam neki vissza —, mert nem őrültem meg. Képzeld, öt jüant kér egy „lángosért". Az hatvan forint, több, mint egy dollár. Ügy látszik. amerikai milliomosnak néz. Ez a p>énz itt kéthavi lakbért ér. A feleségem nevetett: — Jobb is így, legalább nem kapszi hasmenést Séta közben dohogtam egy darabig: — A vén kurvája, még, hogy öt jüan! — Na, ne mérgelődj — csillapított a p»árom. — Különben sem szeretem, ha csúnyán beszélsz, jól tudod. Persze, persze, bocsánat... De közben rájöttem, hogy az ötöt nem úgy mutatják, mint mi, kinyitott tenyérrel, hanem a hüvelykujj kivételével összeszorítják az ujjukat, ezért nem értettem, miért bököd az asszony a bütykös hüvelykujjával felém. Zsibongott a szűk utca. A kínai élet zavartalanul járta a maga útját Vállon cipelték á' gyümölcsös kasarat, de lencsevégre kaptam egy idős embert is, aki két vödör vizet vitt valahová a nyakába helyezett rúdon. Visszafelé menet a „kézfestő" boltjához értünk. — Akkor bemegyünk megvenni azt a két képet? — kérdeztem a feleségem. — Jó lenne, valóban nem is rosszak, és otthon ilyen úgy sincs. A fiatalember megismert bennünket, és mosolyogva mutogatta a pjortékáit. Kiválasztottunk kettőt, és fizettem, illetve fizetni akartam az előző megegyezésünkhöz híven, húsz jüant. A fiú rázta a fejét, és mutogatni kezdett. — Hát ez borzasztó, ez' megint mit jelent? — kérdeztem. — Twenty! (Húsz!) — szótalt meg a fiú. — Ez duplájára^ emelte fél óra alatt az árakat — mérgelődtem —, csakugyan baleknek néznek bennünket. — Ten! (Tíz!) — mondta a feleségem. Láttam egy kis pirosságot az arcán, ami nála a bosszankodás jele szokott lenni. (Folytatjuk.)