Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-03 / 160. szám

1990. július 3., kedd A helyzet 3 Változott a vásár! — mondják a nizzaiak Visszatérő vendégnek számítanak már a Szegedi Ipari Vásáron a nizzai testvérváros kiállítói. Két esztendeje, amikor első ízben jelentkeztek, még csak a bemutatkozás szándéka hozta el őket Szegedre. Azóta nagyot változott a világ. Remy Michele-töl, a nizzai fesztivál főigazgató-helyettesétől azt kérdeztük, ő milyennek látja a megváltozott Magyarországot, a két város kapcsolatát: — A vásáron is látszik, sok minden változott a két év alatt Szívességből már senki nem jön el vásározni, mindenki akar valamit. A gazdasági érdekek sokkal jobban motiválják a részvételt mint eddig. A vásár is jobban szcrveze'.t. Egyszóval nekem nagyon szimpatikusak a magyar változások. Najty tásZl<5 f elvétele A francia kiállítók pavilonja sok érdeklődőt vonz — Ez mennyire befolyásolja a szegedi és nizzai kapcsolatokat? — Szerintem mi jó vágányon indultunk el néhány éve. A politikai fordulat ilyen értelemben nem befolyásolja a párbeszÁlet, hiszen azelőtt is nyitottak voltunk. Kereskedni, üzletet kötni persze könnyebb lett — és ez nagyon jó. — Milyen lépések történtek a két év alatt? — Megalakult egy Szeged —Nizza Részvénytársaság, ami a gazdasági kapcsolatok jó kovásza lehet. A vásáron most itt a szegedi IBUSZ. Olcsó utakat kínálnak, hogy a szegediek megismerhessék Franciaországot A nizzaiak közül is egyre többen látogatnak Szegedre. Júliusban pedig a két ország autóklubjai közösen veterán rallye-t szerveznek Szegeden. — A vásár ideje alatt számíthatunk n'zzai üzletkötésre? — Mi csak a kereskedelmi, kulturális kapcsolatokat egyengetjük. A híd márkészen van, végigmenni rajta az üzletemberek, vállalkozók feladata lesz. Bízunk benne, hogy egyre több üzletet köt a két ország, hiszen kölcsönösen nagy az érdeklődés. R. G. A szakszervezetekről Sakkjátszma Mi a SZÓSZ már megint ? Sokat támadott programjában Antall József kormánya kötelezettséget vállalt arra, hogy folytatja az árak liberalizálását. Erőteljes privatizációt hirdetett meg, s támadást ígért " a csődbe jutott vállalatok, a gazdaság válsággócai ellen. Ugyanakkor a munkavállalók jövőbeni érdekvédelmére csak nagy vonalakban tért ki, amennyiben támogatni kívánja „a szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekvédelmi szervezetek szabad alakulását és működését". A program szövegezői elismerték. hogy „a" szakszervezetekben változás indult el az elmúlt évben, de utalást sem tettek a legfontosabb problémára: elfogadják-e majd tárgyaló partnernek, vagy sem, a „hagyományos" ágazati szakszervezeteket. Ha elzárkóznak, akkor a munkavállalók érdekképviselete lehet a legkisebb intézményi akadály á rendszerváltók útjában. A liberális ellenzékhez kötődő, „független" szakszervezetek ugyanis képtelenek voltak mindeddig komolyabb tömegbázist teremteni. Ez a két politikai csoportosulás — a jelek szerint — a SZOT utódja elleni harcában Margaret Thatcher stratégiáját igyekszik követni; annak a célja a britek országos szakszervezeti központjának (TUC) megregulázása volt. Küzdelmük azonban — legyen az bármily jogos is — szélesebb társadalmi támogatás hfján csak a „koncért", a szakszervezeti vagyonért való marakodás látszatát kelti, mivel egyre inkább a „hatalomátmentés" mágikus hangoztatásában fullad ki. Petrasovits Anna, az MSZDP vezére, nagyobb realitásérzékről tett tanúbizonyságot, mikor felismerte, hogy járhatóbb út partnereket keresni az egykori SZOT szalonképes jogutódjai között. Csakhogy a szociáldemokrata politikus rosszul mérte fel erejét és mozgásterét: liberális szövetségesei összevont szemöldöke visszakozásra késztette. Miközben az SZDSZ és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája a SZOT jogutódjainak elszámoltatására (egyben az MDF-vezette kormány kezdeményezésére) játszik, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége igyekszik kitörni elszigeteltségéből. Június 16-án a Postai és Hírközlési dolgozók Szakszervezeti Szövetsége olyan érdekvédelmi törvény meghozatalát kezdeményezte, amely megteremtené a ..szakszervezetek és munkáltatók között legitim kapcsolatrendszert és érdekegyeztetési mechanizmust". A törvény kezdeményezői, akár egy jó sakkjátékos, néhány lépéssel előre gondolkodnak. Nyugat-Európában olyan gazdaságszervezési modellek találhatók, melyekben a munkakörülmények, a szociális ellátás és a bérszínvonal nagy kérdései három fél alkujában dőlnek el. A munkáltatók tömörülése a tőke felhalmozásában. a profit növelésében érdekelt, míg a gazdasági szakminisztériumok nemzetgazdasági szempontokat követnek. A harmadik felet, a munkavállalókat erös szakszervezetek képviselik. A sokszor fillérekért folyó, de „vérre menő" béralku a munkavállalók kollektív fellépését igényli, amelynek az egységes és szervezett szakszervezeti központok tudnak a legjobban eleget tenni. A szakszervezeti csúcsszervek szerepe az alkuban azért oly fontos, mert nélkülük nehezen tartható fenn stabil munkaerőpiac, s — főleg — nem csökkenthető minimálisra a munkabeszüntetések miatti munkaidő-veszteség. A „hagyományos" magyar szakszervezetek pontosan ezt a szerepet kívánják eljátszani. Bár a sajtó és a kormány mélyen hallgat a június 16-i kezdeményezésről, a „független" szakszervezetek, a liberális ellenzék és a kormányzat lépéskényszerbe került. Mielőbb szorítani fogja őket a vállalati csődök, a munkanélküliség és a többi — a munkavállalói érdekeket érintő — gazdasági feszültség. Löffler Tibor Nagy Sándor, a régi rend vitéz szakszervezeti lovagja lankadatlan erővél hegyezi csorba lándzsáját a Parlamenten és kormányon. Az MSZOSZ elnötke szerint a jogalkotás során a Parlamentnek és a kormánynak' kötelező lenne vele egyeztetnie bizonyos törvényeiket., Pedig értesülhetett volna már arról —, ha téves állam- és jogelméleti ismeretekkel is rendelkezik —, hogy a szakszervezetek működési helye nem az Országgyűlés, vagy a karimán yzat, netán a szakminisztériumok. hanem kizárólag a munkahely. Észrevehette volna, hogy éppen lebontani készülnek a monolitikus képződményt, nem újracementezni. Egy polgári szakszervezetnek (pl. trade unión) nem lehet beleszólása közvetlenül sem a törvényalkotási folyamatokba, sem annak végrehajtásába. Csak közvetett módon. A szakszervezeti mozgalomnak tiszta szindikalista elveihez kell visszatérnie. A nagy mepi demagógok szabad versenyében a jeles szakszervezeti szövetségi elnöik pályázhatna fő esélylyel. Jelenleg két törvény megalkotásában kíván fő szerepet vállalni. Ha nem zengi zord dörgedelemmel, aláírásgyűjtési kampányt szervez népszavazásra. (E divattal Magyarországon már Pierre Cardin sem versenyezhetne). Egyik javaslata szerint a dolgozók és nyugdíjasok élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben nélkülük (értsd nélküle) sem az Országgyűlés, sem a kormány, minisztériumok és majdani önkormányzatok sem hozhatnak döntést. Elfelejtette volna a munkahelyi kollektív szerződés lényegét, a társadalombiztosítás és államigazgatási szociális alap polgári reformjának szükségességét? A másik szerint a tulajdonreform során a dolgozók ingyenes (sic!) vagy, kedvezményes tulajdonhoz juttatása lenne célszerű. így lehet fedezetlen részvényeket kibocsátani, ha a tőke úgyis kevés. A fedezetlen dolgozói részvényeket persze hiba lenne a hitelezett dolgozói részvényékkel összekeverni. E ..népgazdasági" terv beláthatatlan gazdasági folyamatokat indítana el. Volna egy javaslatom, nem lenne célszerű őkelme személyében összevonni a köztársasági elnök, a mirúszterelnök és az Országgyűlés elnöke tisztségét? Várnagy Tamás Amerikai lobogó Hat hónappal december 22. eufóriája után — akkor úgy látszott, nagyobb lesz a forradalom összeforrasztó ereje, mint a széthúzásé — Erdélyben újra teljes a bizonytalanság Az. emberek döntésképtelenségre vannak ítélve, mert a központi hatalom, mely fél éve még elfogadni és támogatni látszott az önszerveződés csíráit, megvillantotta a foga fehérjét. Pár hete a bukaresti Egyetem téren vertek agyon fiatalokat állítólagos bányászok, néhány napja a parlamentben fojtották bele a szót a kisebbségi képviselőkbe. „Üj rezsim születik" — kiáltja az Európai idő című magyar nyelvű hetilap vezércikke —, „.. .a miniszterelnök maga is olyan szemérmetlenül hazudik, hogy belesápad, aki hallja ..." Eljött tehát a kijózanodás ideje, s nemcsak az erdélyi magyarság számára: a szavak Románia egészére is érvényesek. A lassan határtalanná váló lebegés — ezt érezzük az itt élők létformájának, ahogy két nap alatt másfél ezer kilométert megtéve bepillantottunk életükbe. Állandóan lefelé zuhanó hullámvasúton ülünk, mellünköngyomrunkon hatalmas nyomás: könyveket viszünk, sietve. kapkodva kipakolunk, aztán továbbzötykölődünk a rissz-rossz utakon, a pocsék Román dieselek fekete füstjében, a teljesen zilált közlekedésben — mindenki ott igyekszik, ahol éppen egy kis hely támad —, nincs záróvonal, nincs előzési tilalom, behajtani tilos tábla, vagy sebességkorlátozás. Az éjszakába nyúló beszélgetések, egyórás itt- és ottlétek, egyszerinek tűnő találkozások, futó benyomások kavarodásából, ebből a tagolatlan, sokszínű tömbből talán sohasem is fog kibontakozni a tiszta forma: de az újra veszélyekkel terhelt jelen idővel szemben ott a lehetőségek sorazata, az örök, biztos alap: a gyönyörű falvak, a bércek, várak, havasok, az egészség jelképei: a kristályos folyók és patakok, a lélektisztító fenyvesek, a testet gyógyító borvízforrások, a zöld elképzelhetetlen árnyalatgazdagsága, a burjánzó természet fantasztikus pazarlása, a folyóvölgyek, medencék, mint a Csíki-medence is, ahogy a lassan, kacskaringózva leereszkedő hegyi útról hirtelen kitárul, széles, termékeny anyaölként. A távolban persze már gyárak füstölögnek, de itt még minden józan és csöndes: a gondosan művelt földek sávjai finoman simulnak egymáshoz a rezzenéstelen, párás melegben. Ezt a harmóniát váratlan mozgás zavarja meg, szürke pontok, porszinű hangyák, amelyek lassan embernagyságúvá nőnek a bokáig érő, mélyzöld kukoricában, rabok dolgoznak, kezükben lassan felemelkedik a kapa. majd visszazuhan, s ez a művelet ismétlődik kéthárom percenként. Az árnyékban szunyókáló őrök (hárman vannak) és a fel-felkavarodó por hőségében álldogáló csoport ellentétét, ezt a sivár képet hirtelen a csukaszürke egyenruhák betontömbjéből kivillanó színes valami bontja meg: a zubbonyok, trikók, nadrágok, sapkák egyszínű reménytelenségéből az egyik fogoly nyugodtan felénk fordul — trikóját amerikai zászlóból szabták ki, a csillagos-sávos lobogóból. Talán a segélycsomagok valamelyikében találták, s így hasznosították, lehet, hogy épp a nagy kukoricaövből, Iowából, Wisconsinból vagy Ohióból küldte egy hazafias lelkületű farmer, aki mos<t épp az igazak álmát alussza, túl az az óceánon. Ez a rab meg fölvette a zászlót, hogy kifejezze vágyálmait, igyekszik elkülöníteni magát a többiektől — de hiába, próbálkozása idejét múlt heroizmus csupán. Ez az idő rá is vonatkozik, nem járhat külön utakon, aki egyszer idekerült. Még egyszer viszszanézek, ahogy elsuhanunk mellettük, mint le nem dönthető, durva kövekből összerótt szoborcsoportot tűzi őket a földhöz a Nap: nem vetnek árnyékot. Másnap indulunk hazafelé, s a házak előtt utunk állandó kísérői, az integető gyerekek, néha elkapunk egy-egy sikoltásszerű, rosszul artikulált kiáltást — gummmíííí! —. ahogy rágógumit kérnek, látva az idegen formájú mikrobuszt. Még a határ előtt megállunk egy gyógyszertárnál, beviszünk egy láda gumikesztyűt, a falon már ott lóg Iliescu államelnök fényképe, keresem a régi kép helyét, de nem találom; oda tették hát, ahol az is függött. Szinte öntudatlan, gyorsasággal igazítom vissza az órámat, mihamarább vissza akarok zökkenni közép-európai időnkbe, de már a művelet pillanatában érzem, mennyire felesleges az egész — nem, ez nem megoldass ez is csak egy felesleges ruhadarab, egy csillagos-sávos trikó. Ilyen könnyen nem mehetsz el, szorosabbak a bilincseid, mint gondolnád: ebből az időből nincs menekülés, hiába is próbálkoznál, gyakorlott mozdulatokkal. Pozsik László Történelemtanároknak ingyenes Egy nap - két nyári egyetem A Csongrád megyei TIT szervezésében immár 27. alkalommal rendeznek pedagógiai nyári egyetemet. Az idei tanácskozáís témája: Mi lesz veled, iskola? (Iskola a 80-as években.) Az előadók között szerepel két tanító szerzetesrend, a piaristák és a ferencesek tartományfőnöke; ifj. Bibó István, a Baár Madas református gimnázium igazgatója, Beke Kata tanár és Bihari Mihály politológus. A színhely: az újszegedi MTA Biológiai Központ. Tegnap délelőtt egy másik rendezvény is megnyitotta kapuit: a József Attila Tudományegyetemen megkezdődött a JATE szabadegyeteme. Az ötnaposra tervezett előadás-sorozat elsősorban az 1945 utáni magyar és egyetemes történelem neuralgikus pontjait kívánja tisztázni, különös tekintettel a magyar 1956ra és a Szovjetunió történetére, de kitér a nemzetközi összefüggésekre és a fejlődő országok problémaira is. A történeti témákat szerencsésen egészítik ki a korábbi történelemtanítási gyakorlatban elhanyagolt alkotmánytörténeti, kisebbségvédelmi és nemzetközi jogi előadások. A témaválasztásnak elsősorban praktikus okai vannak: a történelem- és nemzettudat helyreállítása, a múlt felfedése a történeti igazság kívánalmai szerint, de nem elhanyagolható az okok között az sem, hogy ma Magyarországon nincsenek az 1945 utáni korszakot modern szemlélettel tárgyaló szakkönyvek. Ezért az egyetem egyik fő feladata e hiány pótlása is. A rendezvényre az ország számos gimnáziumából, szakközépiskolájából, szakmunkásképző intézetéből és általános iskolájából közel 100 szaktanár érkezett Szegedre, a Károlyi Mihály kollégiumba, de itt vannak a határon túli magyarság képviseletében a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák oktatói mellett az Erdélyből jött szaktanárok, kutatók, muzeológusok: összesen 36an. (Számukra égetően szükséges volt már a szakmai kapcsolatfelvétel.) A részvétel jogát valamennyien pályázaton nyerték el. A nyári egyetem ingyenes (szállás, napi háromszori étkezés, városnézés); a költségeket az illetékes tárca, a külföldiek esetében a Kemény Zsigmond Társaság fedezi. (A két éve alakult szabadegyetem nem titkolt célja, a profitorientált humán szolgáltatások rendszerének kialakítása.) így az már most biztos, hogy e nyári egyetemnek is lesz folytatása.