Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-23 / 180. szám

1990. július 23., hétfő Sport — Panoráma 7 Még mindig az úszók Hat számban a világ idei legjobb eredménye Szombaton, Seattle-ben az úszás, a torna, az evezés és az atlétika számaival folytatódtak a 2. Jóakarat Játékok küzdelmei, majd a második versenynap zárásaként (!) megtartották az ünnepélyes megnyitót. Továbbra is az úszók állnak az érdeklődés középpontjában, bár ezúttal sem világ-, sem Európa-rekord nem született. Hat számban a világ idei legjobb eredményét érték el a sportolók, így az első két nap során egy-egy világ- és Európacsúcsot, valamint kilencszer az év legjobb eredményét könyvelhették el. (Ez utóbbiak sorába tartozik Egerszegi Krisztina 2:09.70 perces időeredménye is, amellyel pénteken a 200 méteres hátúszást nyerte meg.) Nagy meglepetés, hogy a háromszoros olimpiai bajnok amerikai Janet Evans kikapott a 400 méteres vegyes úszásban. Honfitársa, a 17 esztendős Sumrr\er Sanders győzte le: méghozzá úgy, hogy több mint nyolc másodpercet javított eddigi legjobbján. A 19 esztendős Evans második helye annál is inkább meglepetés, mert négy év^ őrizte veretlenségét ebben a számban. A szöuli olimpián öt bajnoki címet szerzett amerikai Matt Biondi már második aranyérmének örülhetett Seattleben, az 50 m gyorsan elért siker után tagja volt a 4x100 m-en győztes gyorsváltónak is. Megszakadt a keletnémet úszónők 1972-től tartó világversenyes győzelmi sorozata a 100 m gyorson, az aranyérmet elhalászta előlük a 17 éves amerikai Nicole Haislett. Az amerikai úszók fölényét jelzi, hogy a két nap során az eddigi 14 számból tízet megnyertek. Az evezésben a szovjet sportolók remekeltek, a lehetséges nyolcból három aranyérmet megszereztek, kettő—kettő jutott a dánoknak és a keletnémeteknek, egy pedig a csehszlovákoknak. A férfitornászok egyéni összetett viadala kettős szovjet sikerrel zárult, a 18 éves Vitalij Scserbo győzött honfitársa, Valerij Beljonkij előtt, Fajkusz Csaba az ötödik, Csollány Szilveszter a 12. helyen végzett. Megkezdődtek az atlétikai viadalok, a nyitószámot, a férfiak maratoni futóversenyét a 26 éves Dave Mora nyerte. A Husky-stadionban telt ház, 70 ezer néző előtt, kétezer közreműködő részvételével megtartották az ünnepélyes megnyitót, amely 1,2 millió dollárba került. Az amerikai exelnök. Rónáid Reagan köszöntötte a tizenhét napon át tartónagy sporttalálkozó versenyzőit, edzőit, nézőit, s üdvözletét küldte George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök. Európa-bajnokság kézilabdában is? Manchesterben tartotta tanácskozását 32 európai ország kézilabda szövetségének munkacsoportja. A megbeszélésen megállapodtak abban, hogy a Nemzetközi Kézilabda Szövetségnél (IHF) szorgalmazni fogják az önálló európai testület létrehozását. A sportágban létezik ázsiai, afrikai és pánamerikai szervezet, csak az „öreg kontinens" nemzeti szövetségei nem tömörülnek egységbe. Ezen kívül felvetették, hogy legkésőbb 1994-től Európa-bajnokságot rendezzenek az eddigi \ „C" világbajnokság helyett, s egy meghatározott rendszer alapján döntsenek az „A" és „B" világbajnokságokon való részvétel jogáról. A tervek szerint a 18 éves korú játékosok számára 1992ben megrendezik az első ifjúsági Európa-bajnokságot. Észrevettük... Nonstop markét nyílt Éjt nappallá téve kedvünkre vásárolhatunk kedd éjszaka óta a Belváros szívében a „fáklyával" szemben nyílt Horváth Mihály utcai nonstop minimarketben. (Ez itt nem a reklám helye, hiszen közügyről van szó!) A boltban szinte minden olyan áruféleség kapható, melyet egy váratlan látogatás, vagy az egyszerű feledékenység miatt a „normál" időben nem szereztek be a környék lakói. Kenyér és péksütemény, tejtermék ós hűtött ital egyaránt megtalálható a leleményes vállalkozók pultja mögött (nem alatt!), s mindezt gyors, udvarias kiszolgálás teszi még kellemesebbé. A fenti hír igen örvendetes. A városi polgárnak csökkenhet az az érzése, hogy Szegedet vasárnap bombatámadás érte. tekintve, hogy minden kirakat lefüggönyözve, minden roló lelakatolva, még az éttermekben is gyanúsan fogadják az embert, s nemhogy egy liter tej, egy kiló kenyér, de egy szál gyufa beszerzése is megoldhatatlan nehézséget jelent. A fáma szerint, New Yorkban például akár vasárnap éjszaka is vehet valaki krokodilt —, ha úgy tartja kedve. Noha, nálunk a közeljövőben ilyen üzlet nyitásától nem kell tartanunk, a vasárnapi bolttal egy. kicsit azért közelebb érezhetjük magunkat egy valódi nagyvároshoz. V. I.—C. J.—M. T. Gyógykészitmény - gilisztából Magyar szakemberek felfedezése alapján gilisztából is előállítható azazepaolaj, amelyet a vér koleszterin szintjének helyreállítására alkalmaz a gyógyászat. Az epaolajat általában tengeri állatokból nyerik ki, s előállítási költsége igen magas. A készítmény gyártása most Magyarországon is megkezdődött, méghozzá könnyen hozzáférhető alapanyagból — hiszen a biogiliszta-tenyésztéssel több ezer család foglalkozik, s nagyobb részük értékesítési gondokkal küszködik. Máris megalakult az Epaker Mezőgazdasági Kisszövetkezet, amely 200 millió forintos beruházással Dunakeszin hozza létre üzemét, s a jövő évtől itt állítják elő gilisztából a koleszterinszintet csökkentő készítményt. Az elképzelések szerint az üzem teljes felfutása után napi 60 mázsa gilisztát dolgoznak fel a világpiacon az arannyal vetekedő áron jegyzett epaolajjá. Ez a napi mennyiség 10—12 kistermelő által évente „előállított" gilisztának felel meg, így lényegében 1000—1500 kistermelő biztos megélhetését garantálhatja az új üzem. Ennél is fontosabb, hogy a kapszulákban forgalomba kerülő epaolajjal az érrendszeri betegségekben szenvedők új készítményhez juthatnak, s exportra is megindulhat a termelés. (MTI) A diszkótáncos velencei Nincs jobb dolog, mint a tárgyalásokkal zsúfolt nap után elmenni egy jó kis diszkóba, ahol az ember rövid időre elfelejti napi gondjait, kirázza magából a feszültséget. Így vélekedik Gianni de Michelis olasz külügyminiszter, aki nemrégen vette át a Közös Piac soros elnöki tisztét. De Michelis újságírók előtt beszélt terveiről és egyáltalán nem rejtette véka alá hobbiját, amire bizonnyal szüksége is lesz, mert egybehangzó vélemény'szerint döntő jelentőségű hat hónapos elnökség elé néz: a következő fél évben alakul ki várhatóan a végleges nyugat-európai akcióprogram az egységes piaccal, valamint a keleteurópai államok felzárkóztatásával kapcsolatban. Az olasz diplomácia vezére egyébként nincs egyedül, hiszen „mások is csinálnak valamit". Bush elnök például kifejezetten sokat kocog, Vranitzky osztrák kancellár jó kosaras hírében áll, míg Kalevi Sorsa Magyarországon is megmutatta, hogy korához képest kitűnő röplabdás. Mellesleg de Michelis az olasz kosárlabdaszövetség elnöke is, úgyhogy a tánc mellett ennek a sportágnak is szentel időt egyébként kevés szabadidejéből. Az olasz külügyek irányítójának élete már jó ideje kitűnő téma a bulvárlapoknak és nemcsak azért, mert csaknem ötvenéves létére egyetlen nő mellett sem tudott megállapodni, hanem azért is, mert felhagyott a kémiaprofesszorsággal és a politikába vetette magát. Kiváló tánctudása, most már elismert politikusi érdemei mellett van még egy dolog, amiért tisztelik: két évvel ezelőtt könyvet jelentetett meg Olaszország 250 legjobb éjszakai klubjáról, mulatóiról. Kalauza azon nyomban elfogyott. Rendkívüli mozgékonysága az olasz diplomáciában is új színfolt. Ö volt például az, aki tavaly — .megszegve az Európai Közösség hagyományait — részt vett a líbiai függetlenségi ünnepségeken, tavaly karácsonykor pedig Vietnamban járt, hat éve ő volt az első közös piaci miniszter a távoli ázsiai országban. Később, nem is olyan régen, ujjat húzott Andreotti kormányfővel is, aki az utolsó pillanatban — a velenceiek nyomására — mégiscsak leállította a 2000ben megrendezendő velencei világkiállítás kormányzati előkészületeit, amelyekben de Michelisnek is fontos szerep jutott. Gianni, a parkettáncos, temérdek gondja ellenére, merthogy a soros elnöki poszt mégiscsak hatalmas teher, egy dologról mégsem mond le: „Hetente legalább egy órát a diszkóban leszek, ennyi kell" — mondta határozottan a szabadidejéről kérdezősködő újságíróknak —, (Reuter). Németh András KISREGENY János és Li o Egy különálló étteremben volt a fogadás. Az utazási iroda képviselője mondott rövid pohárköszöntőt, szinte gyűszűnyi poharát felemelve, jó utazást és szórakozást kívánt. — Na, most megkóstoljuk a kínai rizspálinkát — így Béla, és a szájához emelte velünk együtt ezt a Liliput részére gyártott „kelyhet". — Gyerekek, ez bor! — kiáltottam föl. — Ezt jól kiporciózták! Viszónt ez azt jelenti, ellentétben a már itt jártak híreivel, hogy Kínában mégis csak van bor. — Van, van, de sör az bőven, piár azt öntögetik a pincérek — mosolygott a barátom. — De tudod, hogy én a sört jobban szeretem, úgyhogy te jársz rosszul, mert rá sem igen tudsz nézni. — Nézd, ahol ilyen kevés bor van, ott több is akad. Megkezdődött a tálalás. Jánosunk szólásra emelkedett. — Kádvás útitársak! — Már megint a galuska — súgta fülembe Béla. Mintha a vezetőnk meghallotta volna a csipkelődő megjegyzést, megismételte: — Kedves útitársak! Engedjék meg, hogy bemutassan) ott, a túlsó asztalnál ülő barátunkat, aki végigkísér bennünket mindenhová, és mindenben segítségünkre lesz. A neve „Li" ós németül beszél. — Megint egy zsaru — nevetett Béla —, csak azt nem tudom, hogy a keletnémetet, vagy a nyugatit beszéli-e. — Majd én megkérdezem tőle, meglásd, és azt mondom neki, hogy te érdeklődtél melegen a „dialektusa" felől. — Ne hülyéskedj — nevetett továbbra a barátom a saját szellemességén —, te képes is vagy' rá. Az újdonsült kínai kísérőnk felállt, és meghajolt, de nem mondott semmit, csak mosolygott. Alacsonyabb volt a hazai átlagnál, és ezt még megtoldta az átlagosnál szűkebb szemréseivel. Azon csodálkoztam, hogy egyáltalán kilát a világba. — Rokonszenvesnek néz ki — fordultam a társaságunkhoz. — Azért, mert nem látod a pisztolyát domborodni a nadrágzsebe tájékán? — kötözködött tovább Béla. — Biztosan a ruhatárban hagyta, de ezzel hagyjuk abba a marháskodást, itt a kaja! A főfogás, ahogy mondták: a híres pekingi kacsa. — Na, meglátjuk — csettintett a nyelvével a gyomrát szépen szerető barátom. Meg kell mondjam, hogy ebben a híres ételben csalódtam egy kicsit, mert összedarabolva tálalták, nyilván azért, hogy pálcikákkal lehessen enni. Amellett sótlan is volt. Persze nem tudtuk, hogy a feltálalt különböző szószokat is együtt kell enni a hússal. Sokan beszéltek már és írtak a kínai konyháról, úgyhogy, nem szeretnék unalmas lenni, de a két hét alatt megállapítottam, és ez meggyőződésemmé is vált, hogy az ételeik rendkívül változatosak, és a modern élelmezési elveknek tökéletesen megfelelnek, mintha egy dietétikai szakember állította volna össze a tíz-tizenöt fogásos ebédeket, vacsorákat. Nem főznek zsírosan, száraz húsokat, halakat tálalnak; mindig szerepelt az étlapon három-négyféle zöldség, gyümölcs, tésztát ritkán adtak, és a szénhidrátot a főtt rizs képviselte. Igaz, hogy az a régi mondás, amely szerint a kuli (keveset láttunk, azok is biciklisek voltak) napi egy marék rizszsel beérte, nem hihető, mert a hántolt főtt rizsben sem C, sem Bl, B2 vitamin nincs, vagy csak alig, tehát a „szegény kulinak" egy év alatt el kellett volna pusztulnia skorbutban, vagy B-vitamin-hiány következtében. amelyet Kínában „beri-berinek" neveznek. Visszatérve az étkezéseinkre, sok utazásunkat figyelembe véve, sehol sem volt ilyen gazdag étrendünk, mint Kínában. Azért volt, ami hiányzott: a sajt. Később kérdeztem is utazásaink a lkai mával Lit, hogy a fél országot végigutazva, alig láttam tehenet, hol vannak? A válasz az volt, hogy „Mandzsúriában". Valamelyik kolléga a csoportból megemlítette: — Ügy rémlik nekem, hogy a mongol népfajták egy része érzékeny a tehéntejre, olvastam valahol, lehet, hogy ezért nem láttunk sok tehenet. Ki tudja? Mindegy, sajtot nem kaptunk — egy alkalom kivételével —, de egy nankingi nagy szupermarketben sem láttam sem tejet, sem tejterméket. Volt egy kedvenc csemegénk, valami ropogós, csőregéhez hasonló édességféle, amit az utolsó fogásként feltálalt leves előtt hoztak az asztalunkra. A mohóbbak rögtön lekapkodták az egyetlen tányérról, és jóízűen elropogtatták. Harmadik vagy negyedik nap megkérdeztem az egyik, angolul elég jól tudó pincért, hogy mi ez az étel? — Mézbe mártott, ólaiban sütött kacsatöpörtő — hangzott a válasz. Nem tudtuk nevetés nélkül kiállni a nagybélű. étel után sűrűn kapkodó útitársaink elképedését. Az egyik hölgy megszólalt, férjéhez fordulva: — Te Feri. mit szólsz ehhez, én állandóan fogyókúrázom, és itt meg töpörtővel etetnek. Attól kezdve senki nem evett „csőregét". Visszatérve az első ünnepi fogadásra: a hangulat javult. A sört bőven öntögették a felszolgálók, aki nagyon szerette, az ihatott is belőle bőven. Odafordultam a barátomhoz: — Mit szólnál egy pohár borhoz vacsora után? — Jó nekem a sör is, de ha tudsz szerezni, nem bánnám. Ugye, Margitom — fordult a feleségéhez — te is meginnál egy pohárkával. — Nagyon szívesen — bólintott az aszszonyka. — Na, rajta! — és megállítottam a felénk haladó pincért. Sikertelenül. A következő próbálkozásom is fiaskóval járt, nem tudtunk szót érteni. — Hát ez nem megy — sóhajtottam. — Miért nem beszélsz a kínai barátunkkal — mondta Béla —, hogy is hívják? Ja, Li vagy mi a csoda. Legalább megtudod, hogy melyik németet beszéli — és kajánul nevetett. — Csak nehogy uraságnak szólítsd. Odamentem, és bemutatkoztam a jövendő kísérőnknek, és megkértem, hogy a főpincérrel beszéljen borügyben. Készségesen felállt, ós kiment a teremből. Visszaültem a helyemre. — Na, mi a helyzet, mire mentél vele? — kérdezte a barátom. — Egészen jól beszél németül, méghozzá a nyugatit — nevettem —. az NSZK-ban tanult. Eeyébként nagyon készséges volt, és mindjárt intézkedett. Li hamarosan visszatért, és az asztalunkhoz jött. Nem tudta a nevem megjegyezni, és sehogysem szólított, csak rákezdett: — A főpincér azt mondta, hogy bor van, de nem mertem rendelni, mert nagyon drága, francia bor. — Hát mennyibe kerül? — kérdeztem. — Egy üveg 18 jüan. — Akkor hozzanak két üveggel! — vágtam rá hirtelen, a pénz értékét még nem ismerve. — Ennyi kell a társaságunknak. Li egy kicsit elképedt, mintha mondott volna anyanyelvén valamit, de azután németül folytatta: — Jó, rendben van, azonnal hozatom — kissé lecsöndesülve, mintha sóhajtott volna, a fülembe súgta — tudja, hogy nekem ez a két üveg bor majdnem a félhavi fizetésembe kerülne. Elszégyelltem magam ... A szállodánk, mint ahogy írtam már: Hilton színvonalú volt. Beleestünk az ágyba, egyszer csak a feleségem megszólalt: (Folytatjuk.)