Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-23 / 180. szám

1990. július 23., hétfő Kultúra 5 Két tenoristéval egy asztalnál Molnár és Daróczi Furcsa eset, hogy egy operában két egyenrangú tenorszerep van. Ebben a műfajban ugyanis a hangszín a jellem alapvonása. Az opera őstípusa szerint a tenor és a szoprán szerelmének útjában egy baritonista áll. Ez a felállás szinte mindig kibővül basszussal, alttal, mezzóval, ám még egy tenorfőhós nem igen fér bele a képletbe. Erkel dalművében Hunyadi László, az ifjú hós nyilván csak tenor lehet. Ellenfele, a király ugyancsak fiatal ember, ugyancsak szerelmes Gara Máriába, ráadásul az operában szerepel már három basszbariton — mi lehetne más a király, mint tenor? Ezt a királyt általában karaktertenorokra bízzák. Ritkán fordul elő, hogy olyan énekeseket kérnek föl, aki akár Hunyadi is lehetpe. Ezúttal így történt. Daróczi Tamás .(36 évesj.az Erkel Színház előadásain Hunyadit énekli, a királyt mostanra tanulta meg. Molnár András (42 éves ezúttal László) viszont a mű 1984-es hangfelvételén (Hungaroton) V. László volt. Ez a „keveredés" adta az alkalmat a beszélgetésre. A Virág teraszán két összetéveszthetetlen férfi várt rám a délelőtti napsütésben. Az egyik magas, kerek arcú, kissé kopaszodó, előredomborodó hasú, a másik vagy fél fejjel alacsonyabb, vékonyabb, szakállas, bajszos. Szerepkörük is legalább ennyire eltér. Molnár elsősorban Wagner-tenor; Parsifal, Trisztán, Lohengrin, Tannháuser, Stolzingi Walter alakítója azonban énekel Mozartot is (Taminót a Varázsfuvolában) és olasz szerepeket is (Kalaf, Radames, Ernani, Don Carlos). Daróczi inkább az olaszokhoz vonzódik, (Pinkerton, Ernesto, a mantuai herceg) s a líraibb hangvételhez. — Nem furcsa egy operában két szerepet énekelni? D. T.: Inkább érdekes feladat. Én már kialakítottam a képemet a királyról akkor, amikor Hunyadit énekeltem. V. László nem lehet egy nyálas, gyenge alak. Emberibbnek és keményebbnek képzelem, olyan valakinek, aki potenciális ellenfele lehet Lászlónak. Egyébként, amikor a mű elkezdődik, ók már jól ismerik egymást, hiszen régebben sokszor kellett találkozniuk: viszonyuk tisztázott. M. A.: Amikor a lemezt felvettük, én már énekeltem a címszerepet színpadon. A királyt azért vállaltam el, mert voltaképpen ó a drámaibb figura. Az áriája mutatja meg, mi is lakik benne. Teljhatalmat ad Cilleinek a gyilkoláshoz, majd azzal bocsátja el: „Én majd imádkozom a lelkedért! " Ez cinizmust mutat. — Technikailag melyik szerep a nehezebb? M. A.: Nincs nagy különbség, egyik sem túlságosan nehéz. D. T.: Talán a királyt valamivel rosszabb énekelni, mert állandóan magasan, a váltóhangok közelében mozog a szólama. Kényelmetlenül van megírva. — Azt szokták mondani Verdi értett legjobban az énekhanghoz, az ő érettkori operáinak szerepeit a legjobb énekelni... D. T.: Szerintem egy Puccini-szerep sokkal kellemesebb a toroknak. A fekvés kényelmes, a magas hangok pedig eló vannak készítve. M. A.: Fel lehet menni rájuk mint a hegytetőre. Aztán aki bírja, a tetón időzhet is egy kicsit. Ezenkívül szinte minden frázis után van egy szusszanásnyi pihenő. A két tenorista, kiknek repertoárja eddig oly kevés ponton találkozott, a jövó évadban újra közös bemutatóra készül. Felváltva fogják énekelni Mozart Titusának címszerepét az operaházi bemutatón. További terveiket tudakolom. Molnár András a Ringet említi, Wagner négy estéből álló Tetralógiáját. - És az Otelló? M. A.: Lamberto Gardelli három éve „főz", hogy csináljuk meg együtt. Jó lenne, ha sor kerülhetne rá. Nekem még lenne időm, de a Maestro már hetven fölött jár... D. T.: Én pedig a Turandot Kalafját szeretném egyszer elénekelni, ha majd elég érett leszek rá. M.T. Ifjúsági néptánctalálkozó Csillagfürt és a többiek Szeged néptánc-pápája. Nagy Albert, megint kitalált valamit. Ezúttal olyat, ami egyedülálló. És követésre érdemes. Meg szponzorokra. Városunk kulturális csúcsidejében (szabadtéri játékok) megszervezte — az idén már másodszor —, a fiatalok nemzetközi néptánctalálkozóját. Anyagi támogatás nélkül. Bár akadtak mecénásai e művészeti randevúnak (Tejipari Vállalat — 30 főnek reggeli. Volán — ingyen autóbusz, Vízmüvek — díjmentes fürdóz^j^pénzzel.piindöjsze ajnf^ gyei művelődési íözpont támogatta az eseményt. Ötvenezer forinttal. Ami édeskevés, de inkább kevés, mint.édes. Szombaton volt a gálaest — a Nagyszínházban. A nézók dicséretére legyen mondva, hogy a szezon közepén is megtöltötték a díszes neobarokk épületet. Tavaly jelentós konkurense volt e fesztiválnak: a Nemzetközi Néptánefesztivál. Az idén viszont csak a gyerekek mérettettek meg. Bár valójában nem is ez volt a lényeg. Á svédek. Szókék voltak, mosolyogtak (kimutatták foguk fehérjét...) és bemutatták az északi népekre oly jellemző polkákat. Meg egy klasszikus, a német csoportok által már itt Szegeden több ízben is előadott férfi párviadalt — két jókötésű, dühös legény interpretálásában. Úgy látszik a sörivó népek fent északon igen duhaj és igen játékos természetűek... A szegedi Csillagfürt csoport volt a következő. Kisgyerekek (kik szinte még „homokozhatnának") egy „véresen" komoly erdélyi tánccal rukkoltak eló. Széki rendet táncoltak — nagyon jól. A csoport vezetője, Csápenszki Katalin megunta négy év vajúdását, összekapta a „bandát", és elég nagy léptekkel indult el aZon az úton, melyet autentikus folklórnak neveznek. Nem kellene megállni. nem kellene megállítani... A finnek: csasztuskával, némi szovjet-orosz beütéssel és vigyorgó gyerekkel. Ötletesen megkoreografált táncaikkal el tudták terelni a figyelmet arról a monotóniáról, mely a? északi és általában a nyugat-európai népek folklórját jellemzik. Szimbolikus ajándékkal lepték meg magyar kísérőjüket, egy olyan galambbal, mely ugyan soha nem fog elrepülni; mégis csórében babérkoszorúkat hordva fogja össze a különböző népek, dialektusok táncait, énekeit. Zenéit — ily módon gyúrmázva össze az egységes Európa egyetemes kultúráját. A szegedi Kis Mátyás 'csoport. Nagy Albert Szatmár vidékéről Álomvilág Nagy László felvétele „Milyen szép és színes a színpadi világ! Ha én valaha ilyen ruhában... Ha nekem ekkora zenekar játszott volna... Milyen lett volna akkor az élet? Az életem? Fiam, lányom, unokáim lennének, látogatnának-e? Most meleg van, a pihenőm lassan lejár. Itt majd este feltámad és meghal egy álomvilág, a székeken majd emberek ülnek tömötten, tapsolnák és álmodoznak. Én pedig lefekszem, talán álmodom, és ismét elmúlik életemegy napja." C.J. eredő tánccal lépett, ezúttal mint koreográfus, a közönség elé. A táncot e lelkes hagyományápolók élethűen és hitelesen előadták. Egy dolog szúrt szemet a vájt fülű kritikusnak. Az a régóta visszavisszatérő probléma, hogy 1. tánc közben nagyon nehéz énekelni, 2. éppen ezért a színpad és egy mikrofon mögött énekel egy kórus, 3. de szinte képtelenség szinkronba hozni ezt a táncosok énekével, valamint a zenekarral. Gyerekcsoportoknál ez még hatványozottabban jelentkezik. Persze nem tudom, hogy erről tulajdonképpen ki tehet, talán csak a vájt fül... Az olítszök. A világbajnokság (labdarúgás) csalódottsága érződött e fásult kis csapaton. Hol van az a híres déli temperamentum? Bár az igazat megvallva a táncanyag, illetőleg az ebből kreált koreográfiák is inkább fárasztóak, mintsem lelkesítóek voltak. Bizonyára rendkívül jó vádlierósítő. de előadómúvészetnek kicsit kevés. Magyar labdarúgónak azonban (bár nemigen járnak ilyen helyekre...) mégis szolgálhatott egy jókora tanulsággal. Az itáliai foci a folklórja miatt is lehet ilyen erős vádlijú. A szegedi Borica csoport. Tóth László és Szabó Hangya Katalin dél-alföldi (tehát helyi) hagyományokra alapozódó opusszal jelentkeztek ez alkalommal. A tehetséges koreográfus most is nagyon jó dolgot csinált, újból bizonyítván, hogy helyes úton jár. (Mondjuk ilyen hatalmas létszámú csoporttal ez nagyon nehéz is, meg nem is.) Kérdéses azonban, hogy van-e értelme ilyen kis buksi fejeket ekkora horderejű gondolatokkal tömni? A hitelességét veszti el így a produktum. A németek. (Bár a bájos hölgy által a konferansziéban NSZKbelieknek titulálta őket) új színt hoztak és nyugalmat. Égységes folklórt. Ez már bizony a német egység. A műsor nézése közben az motoszkált piciny agyamban, hogy kritikát nem érdemes írni. Sokkal fo'ntösabbak azok a gyermeki mosolyok, elkacagott tévesztések, kedves zenei bakik, melyek ezt a fesztivált igazán azzá tették, ami. Egy olasz kislány lábáról leesett a cipócskéje, egy (kifejezetten) helyes finn kisleány bájosan végigvigyorogta a fellépésüket. de vagy háromszor is rossz irányba indult el. Eddig általános tendencia volt, hogy városunk néptáncegyüttesei utaztak el külhoni fesztiválokra. Ez a szponzoroknak, támogatóknak jó biznisznek bizonyult. Most végre hagyománnyá kezd válni egy „hazai", szegedi ifjúsági tánctalálka. Ez islegalább akkora lehetőség. A vállalatok jó híre végett. Támogatni kell e rendezvényt, mert a néptáncba mindig is érdemes volt befektetni. Már csak a gyereki mosolyokért is... Csűri Ákos Hetven forintos mosoly Mindenki szereti, ha a vendéglátó egységekben mosolyog a vendéglátó, mikor kiszolgálja. Én mindenesetre szeretem. Van Szegeden egy rendkívül kedves és kellemes, mondjuk úgy: söröző, ahol csodaszép lányok teljesítik (italrendelésre vonatkozó) kéréseinket. Mosoly nélkül. Próbáltam kifürkészni, vajh mi lehet ennek az oka? Furcsa, de logikus hibába esvén egyre nagyobb jattokkal igyekeztem ösztökélni a szájszegletek fülek felé való közeledését. Mindhiába. Ám nem hagytam annyiban. Úgy gondoltam, hogy ilyen helyeken (bárok, sörözők, éttermek, kocsmák) a felszolgálók (lett légyenek férfiak vagy nők) érdekeltek a minél jobb munkavégzésben. Általában ez így is van. De nem e „szent" helyen. Tudniillik itt a következő a rendszer. Van három főállású hölgy, kik havi 4800 forintot markolnak fel fixen napi 12—14 óráért, valamint övék a „jatt" is. De dolgozik ott még vagy nyolc lány — hetven forintos órabérért — jattból való részesedés nélkül! De ez a hetven sem hetven, hisz nem másból kapják, mint az aznapi jattból! Egyéb kedvezmény sem jár — természetesen. Pontosabban, bocsánat, ha igazán jóban vannak a pultos hölggyel, kaphatnak esetleg egy kólát. A hetven forinton túl. Nos, hát ezért lessük s várjuk hiába a bájos-csábos hölgyek mosolyát. (csűri) Fekete hang-ár (Bonanza Banzai: A jel) „Látod, újra visszajöttem..." — énekli Kovács Ákos, a Bonanza Banzai frontembere a zenekar új nagylemezén. Az album létén kívül, azt hiszem, ez a mondat a méltó válasz az együttest ért korábbi kritikákra. A Bonanza Banzai valamikor '89 elején tűnt fel „szinti"zenéjével, s még ugyanabban az évben megjelent elsó lemeze, mely minden hibája ellenére (pl. a teljesen feleslegesen szereplő Adjon Isten... c. népdalfeldolgozás) értékes zenei anyagot tartalmazott. Az ítészek azonban egyslágeres bandának, közepes tehetségű Depeche Mode-epigonnak könyvelték el a Bonanzát; azt jósolván, hogy éppoly gyorsan hullanak a feledésbe, mint ahogy feltűntek. Nos, a Depeche-őriilet csitulóban. a Bonanza Banzai pedig él és virul. Az új album a címadó dallal, A jel-lel kezdődik. Rövid effekt-bevezetó után kemény, tiszta basszus lép be, s ez viszi végig a dallamot, a közép-, és fölső szólam csak finoman lebeg Ákos hangja fölött. Dinamikus, jól felépített nóta, a lendületet a refrén sem töri meg. A következő felvétel (Dörömbölnek a vágyak) sokkal slágeresebb mind dallamvezetését, mind szövegét tekintve. A vokál kellemes, a kiállások viszont kissé erölttettnek tűnnek. A harmadik szám, az Osi láng visszafogottabb: a lassabb ritmussal párhuzamosan bomlik ki több síkon is a dallam. Csakúgy, mint az első lemezen. A jel-en is két angolul felénekelt szám kapott helyet. A To See Me (Látni engem) a kemény basszust tekintve a nyitónótára rímel, kiegészítva Kovács Ákos érdek- . és pontos hajlításaival. Nagy kár, hogy a szám vége elnagyoltnak hat. Az „A" oldalt a Kicsiszív zárja. Kellemes, lassú dallam, a szám igazi erőssége azonban kétségtelenül a kiváló vokál. A „B" oldal a Kihalt mindennel indul, amely képes ugyan továbbvinni a lemez hangulatát, de nem különösebben érdekes. Annál inkább a következő szám. a Szerelemisten. A dinamikus dob-basszus alapot kellően ellenpontozza a beúszó vonós-kíséret és a lágy fölsöszólam: a zongora-improvizá-ciós zárlat sem marad hatás nélkül. Az album talán legjobb szerzeménye: Nem ér semmit a dal. A kezdés a D. A. F.-ra jellemzően egyszerű. Csak lassan épülnek egymásra a rétegek, így a dallamon kívül a tartalmas szövegre is lehet figyelni. A nóta a refrén után teljesedik ki a különleges hangszínű effektek belépésével, de mindvégig képes megőrizni azt a feszültséget, melyet már az elsó hangok megteremtettek. A lemez második angol nyelvű felvétele a Colours (Színek). Gondolom ugyanazzal a céllal íródott és került az albumra, mint a másik: erősen slágergyanús. Akárcsak az „A" oldalt, a „B"-t is egy gyönyörű szerelmesdal zárja, a Ne titkold. Bonyolult dallamvezetés, különböző szinteken összecsengő akkordok, hatásos ének és vokál, semmibe úszó hangok: klasszikus befejező szám. Ha valaki szereti a szinti-zenét, nem fog csalódni a Bonanza Banzai új lemezében. Néhány kevéssé kiérlelt megoldástól eltekintve zenei anyaga egészen jó; a szövegek nem puffogtatnak közhely-petárdákat, a mai magyar rock élmezőnyéből valók. Szóval jó lemez, csak drága. Hiába, manapság már a hangok ára is borsos... Fülöp Sándor