Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-19 / 176. szám

1990. július 19., csütörtök Sport — Panoráma 7 Salakmotor Haragban, de együtt... Nem a legjobb előjelekkel ké&ziilnek a magyar salakmo tarosok a szombat esti páros világbajnoki döntőre, amelynek az NSZKbeli Landshut ad otthont. Az elmúlt két hét végén, Szegeden, majd Chorzówban nem sikerült hozni a várt eredményeket a csapat-vb-i B döntőben, s ráadásul a magyar páros két tagja, az egyformán debreceni Adorján Zoltán és Tihanyi Sándor között az utóbbi időben igencsak megromlott a kapcsolat. S mindez azzal van összefüggésben, hogy a jelenlegi első számú hazai vaspvapucsos, Adorján saját egyesületet alapított, az Adorján Speedway Clubot, Tihanyi pedig maradt a Hajdú Volánban. S a kiválás, mert nem is olyan rég még Adorján is a Hajdú Volán színedben motorozott, inem járt zökkenők nélkül, ezt piedig egyesek arra használták fel, hogy a két versenyzőt szembeállítsák. Landshutban sok függ attól, miként tudják túltenni magukat a vélt vagy valós sérelmeken, mert a páros döntőben csak úgy állhatnak helyt, ha nemcsak önmagukért, hanem társukért is motoroznak. Márpiedig az elmúlt évek eredményei köteleznek, ugyanis 1988-ban Bradfordhan, majd tavaly Lesznóban egyaránt a hatodik helyen végzett az Adorján Zoltán, Kócsó Antal összetételű magyar duó. Valószínűleg idén is ők kaptak volna lehetőséget, de a szegedi Kócsó lábát törte, így ezúttal csak szurkolhat társai sikeréért. — Rendkívül kiegyensúlyozott a mezőny, így nehéz megjósolni, hogy melyik hely áll nekünk — nyilatkozta Tihanyi Sándor (27), aki 2 éve már szerepelt egyéni vb-döntőben, de páros vb-fináléban most először állhat rajthoz. — Az erőviszonyok alapján talán a csehszlovákokat, az új-zélandiakat és a nyugatnémeteket utasíthatjuk magunk mögé, ám a hazaiak nagyon fogadkoznak, szeretnének meglepetést okozni, és érmes helyen zárni. Ami pedig a legjobbakat illeti: szerintem a világbajnok, a dán —svéd—brit trióból kerül ki. A páros döntőben előbb 15 futamot (5—4—3—2—1— 0 a pwntok megoszlása) rendeznek 6—6 versenyző részvételével, majd 'következik a befejező három a 7—9., a 4—6. és az 1—3. helyért. A csapiatok névsora: Egyesült Államok: Ronnie Correy, Kelly Moran, Üj-ZéLand: Mitch Shirra, Dávid Bargh. Nagy-Britannia: Simon Cross, Kelvin Tatum. Ausztrália: Todd Wiltshire, Leigh Adams. Dánia: Hans Nielsen, Jan O. Pédersen. NSZK: Kari Maier, Gerd Riss. Svédország: Per Jonsson, Jirnmy Nilsen. Cseh es Szlovák SZK: Román Matousek, Antonin Kas per. Magyarország: Adorján Zoltán, Tihanyi Sándor. Keletnémet csapatok a kupákban A jövőre vonatkozó fontos megbeszélést tart csütörtökön Frankfurtban a nyugat- ós keletnémet labdarúgó-szövetség vezérkara. Hans-Georg Moldenhauar, az NDK szövetségének elnöke már előzetesen kijelentette, hogy a keletnémet csapatok semmiképpxen nem lépnek vissza a szeptemberben kezdődő három naigy kupasorozattól. Azzal kapcsolatban viszont, hogy az EB-i selejtezőkön két német csapat induljon (a véletlen úgy hozta, hogy egy csoportba sorolták őket), vagy padig csak a nyugatnémet válogatott, csütörtökön esetleg már döntenek is. Napirenden lesz az NDK klubcsapatainak a részvétele a nyugatnémet Bundesligában. Moldenhauer amellett kardoskodik, hogy 1991 őszétől minimálisan két, de esetleg három keletnémet együttes legyen résztvevője a magas szinvonalat képviselő Bundesligának. (APA, DPA) Veszélyben az éticsiga Veszélybe került az éticsiga léte; a begyűjtési 3áz azzal fenyeget, hogy létszáma vészesen megcsappan, a faj kihalhat, ami nemcsak a természet elszegényedését jelentené, de a biológiai lánc megszakításával • is fenyeget. A csigagyűjtést mostanában egyre többen választják jövedelemkiegészítőként. Egy-egy esŐ6 nap után az erdőkben, réteken vödörszám szedik a puhatestű állatkát, amit kilogrammonként 80-90 forintért értékesítenek. A magyar éticsigaexpiart egyébként évente 8-10 millió dollár bevételt hoz. A rablógazdálkodás korlátozása, és a jövedelmező exp»rt fenntartása érdekében szervezett esi ga ten yésztést ajánlanak. Ehhez megfelelő kereteket kínál a Gödöllői Állattenyésztési, Takarmányozási Kutató Központ és a Mavad által életrehivott Pannon—Hélix Kft., amely máris 600 kistermelővel áll kapcsolatban. Számukra technológiai leírást, a csigatáplálékhoz vetőmagot, szaktanácsadást nyújt. Á német valutaunió emlékérme i Július elseje óta a nyugatnémet márka az gyártották a képünkön látható maxiérmet, NDK fizetőeszköze is. A gazdasági, valuta- melyet a szövetségi kormány pénzügyminisztere, Theo Waigel tart kezében a és szociális unió születésnapjára, a történelminek számító alkalomra emlékeztetve DaD/AP hírügynökségtől kapott felvételen. Értékéről nincs tudomásunk ... Biotechnológia és környezetvédelem ma Üzlet és társadalmi igény A napokban egy képiekkel gazdagon illusztrált, színes kiadvány került a kezembe. Biotechnológia és környezetvédelem — ma és holnap címmel. Az évente négyszer, tízezer példányban megjelenő lap elsősorban adatokkal alátámasztott szakcikkeknek ad helyet, de a laikus számára is érthető formában. E számban rögtön megleltem a szegedi aktualitást. A szerkesztőbizottság négy szerzőnek ítélt 25 ezer forintos díjakat, köztük Barabás Zoltán akadémikusnak (Gabonatermesztési Kutatóintézet) a Vissza a természethez — a biotechnológia útján című tanulmányáért. A közúti közlekedés légszennyező hatásáról szóló cikkben grafikon szemlélteti, míg a kelet-európai országokban 2 millió gépkocsit gyártottak egy év alatt, addig a világtermelés 35 millió volt. Nálunk 1938ban ezer lakosra 170 személykocsi jutott, addig az Egyesült Államokban 575. A le vegőszenn yezettségben mégsincs ekkora különbség a javunkra, ez zömmel az elavult típusoknak, s az ólommentes benzin csekély részarányának a következménye. Egy másik írásból kitűnik, az általános légszenynyezóst minősítő határértók-túllépést tekintve a „nitrogén-dioxid" kategóriában Szeged „béküzdötte" magát a települések 10 tagú élbolyába. Kétes dicsőség. Az energiatermeilésselfogyasztással , erőműépu tóssel és annak környezetvédelmi hatásaival több dolgozat is foglalkozik. Érdemes elolvasni annak, aki egy Bős—Nagymaros, vagy piaksi reaktorblokk ürügyén kialakult vitában az érzelmek mellett tényekkel is meg kívánja erősíteni mondandóját. Drága a takarmány, s ráadásul az állat nem a kélló mértékben hasznosítja. A rnagféhérjéket célszerű az állat szükségletei alapján áttervezni, átalakítani. A lehetőséget a génsebészet teremtette meg. A kutatók a felhasználók igényeire is kíváncsiak, érdeklődők kerestetnek. A Pannon p»last Vállalat évente 60 ezer tonna műanyagterméket gyárt. A keletkező hulladék elhelyezése, vagy megsemmisítése korábban megoldhatatlannak tűnt Egy belga berendezést és eljárást vásároltak 1988-ban, s azóta többek között állattenyésztésben használt karámkeritést, zsalutáblákat, kerti piadot, napjozóstéget, kerítést készítenek műdeszkából. A színes fotók tanúsága szerint tetszetős formában ... Egyik-másik írás talán reklámnak tűnik, de ez nem véletlen. A lap kiadásának költségeit a témáikat közzétevő vállalatok és intézmények állják. A haszon azonban nem öncélú; közvetve a környezet védelmét és a biotechnológia módszerek kívánatos elterjesztését szolgálják. T. Sz. I. Németh András KISREGENY János és Li o — Na, lehet, hogy igazad lesz — mondta tréfálkozva a barátom —, most adja le János a jelentést rólunk, hogy teljes a létszám, és nem téritettük el a gépjet. — Ne hülyéskedj már — szólt rá a felesége — még lehet olyan is köztünk, aki komolyan veszi. Körüljártuk a Vörös teret, az ungvári születésű vezetőnőnk lelkesen magyarázott közös anyanyelvünkön, Jánosnak nem kellett tolmácsolni, de bármerre mentünk, otthonosan mozgott, és mondta is: — Én már minden követ ismerek, anynyiszor voltam itt. — „Tán" még a Kremlbe is bejáratos? — dünnyögte valaki a hátam mögött. — Tényleg nagyon jól beszél oroszul — mondta a barátom — én meg tudom ítélni, mert „valamicskét" én is tudok. Visszatérve a repülőtérre, ismét átvilágítottak bennünket és vacsora után beszálltunk a kínai légijárat TU—104-es gépiébe. Mosolygó, vékony, szép arcú kislányok fogadtak az ajtóban, középkék, csinos, de még a „Mao-ruhára" emlékeztető öltözetben. Elnéztem őket. Azt hittem, hogy a kínaiakat nehéz egymástól megkülönböztetni. Láttam ugyan már néhányat, de külön-külön, nem csoportosan, és rá kellett jönnöm később is, mikor egyszerre „kismilliót" láttam, hogy s'xarcúak: szépek, átlagosan is kevesen nem vonzó vonásúak, de a gyerekek (talán mint mindenhol) aranyosak. Nyolc órát tartó út, s mi moszkvai idő szerint este tíz órakor indulunk. Betyár kényelmetlen a gép, különösen hosszú lábú embernek, olyan szűkek a széksorok. A stewardessek egész éjszaka (?) kínálgattak, etettek, itattak bennünket. Egyszer még egy pohár bert is adtak, ami a magyar gépieken természetes, de Kínában?? Erről majd később. Pekingben az ottani idő szerint, déli tizenkét órakor szálltunk le. Kissé szédelegve nyújtogattuk tagjainkat, és ahogy a Pestre először érkező vidéki ember az eget nézi, mi is úgy tettünk, hogy ugyanolyan-e, mint otthon A repülőtér épületében a kutya sem törődött velünk, csak a statisztikai lapiokat kellett leadni, és mehettünk. János terelt bennünket a kijárat felé. Igyekeztünk áttörni a nemzetközi bábeli nyelvű tömegen, remélve, hogy majd törődik velünk valaki. A külső csarnokban mosolygós kínai hölgy, és egy igen rokonszenves megjelenésű fiatal férfi már messziről integetett felénk. — Na, kíváncsi vagyok, hogy milyen nyelvű lesz a vezetés? — mondtam. — Biztosan orosz — válaszolta a barátom. — Gondolom, mert a mi vezetőnk abban járatos — jegyeztem meg. — Kedves „útitársák" — harsogta János, igyekezvén a nagy hangzavaron úrrá lenni. — Már megint ez a pálóc „galuska" — nevetett Béla —, piedig a gépben egész szélien leszokott róla. — Nem is ez a fontos, hanem:, hogy mit mond, figyeljünk oda — intettem a hangosan beszélő vezetőnk felé. — Kérem, senki ne aggódjon a bőröndje miatt, mert arról a vendéglátóink gondoskodnak, és szabad bemutatnom a piekingi vezetőnket, Gsout — majd a fiú felé fatrdult, és folytatta — darf ich Ihnen unseren Reiseleiter vorstellen ... — Na, mi a fene! Mióta beszélnek a rendőrök még egy európiai nyelven? Ki gondolta volna róla? — dünnyögte a fülembe a barátom. — De az se kutya, figyeld csak, a kínai milyen szép kiejtéssel beszél. János magyarra fordítota a szót: — Kedves útitársaim (most „á" nélkül mondta), én is meglep>ódtem. hogy német lesz a tolmácsunk nyelve, de ígv sincs semmi probléma, legalább egy jó néhányan közöttünk közvetlenül tudnak beszélni, kérdéseket föltenni ennek a rokonszenves fiúnak. Tessék mondani, ki beszél németül? A társaságnak több mint a fele fölemelte a kezét. — Jaj, de jó! Legalább, ha elfáradok, lesz, aki segítsen. — S megtörülte izzadó homlokát, utána a piekingi vezetőnkhöz fordult és németül megbeszélték a pwogramot. Az piedig kemény program volt Éppen, hogy elhelyezkedtünk a szállodánkban, mosdás, ebéd után. pihenés nélkül mentünk busszal a Téli Palotát megnézni. Az út folyamán folyt a város ismertetése, de én csak fél füllel figyeltem, az megmaradt bennem, hogy Pekingnek tízmillió lakosa van, és ötmillió biciklije. Néztem az embereket: nagyobbára alacsonyak, vékonyak. Két hét alatt összesen három kövér kínait láttam, mind a három utcai élelmiszerárus volt. olyan lángos- és kolbászsütőféle. Könnyű öltözetűek. tiszták, és a lányok igyekeznek divatosabb ruhákat hordani. Mao-öltönyt alig látni, csak öregeken. Nagyon fiatal ez a nép. Megpillantottam egy hatalmas plakátot, amely mosolygó házaspárt ábrázolt egyetlen gyerekkel, mintegy az ideális gyermekáldást hirdetve. Való igaz: nem is igen láttam fiatal házaspárokat egy. vagy legfeljebb két gyerekkel. Akinek két vagy három családja van, egy csomó kedvezménytől fosztja meg övéit. A kínai vezetőnknek szép németséggel pergett a nyelve. János nem győzött fordítani, szerencsére a busz kondicionált volt, úgyhogy ritkábban kellett torölnie az arcát, inkább olyankor, amikor egy-egy szónak a jelentése hirtelen nem jutott eszébe. Ám rögtön kisegítették az útitársak. Utunk hátralévő részén kérdéseket tehettünk föl. Ilyenkor az indiszkrét magyar utasnak az első kérdése: mennyi az átlag- • jövedelem Kínában? A vezető nem lepődött meg, mert már volt magyar csopiortja, és sorolta is: átlagosan havi 50—80 jüan (1 jüan = 12 forint), de sok az állami támogatás, például a lakások bére 3—4 jüan havonta. — Mennyi a munkaidő? — szólt valaki. — Heti 48 óra — válaszolt a vezető, és hozzátette — egyelőre kétnapos hétvégét nem engedhetünk meg magunknak. Idő kell még, hogy a kulturális forradalom okozta károkat ledolgozzuk. — Hány nap szabadság jár a dolgozóknak évente? — kíváncsiskodott egy idősebb férfi. A rokonszenves kínaink kicsit feszengett az ülésen, maid így válaszolt: — Hát tuLajdonképpien hivatalos szabadság nincs, de a vasárnapxikon kívül az újév, a tavasz ünnepie, és néhány nap jtitalomszabadság kitesz évenként tíz napot. (Folytatjuk.)