Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)
1990-07-18 / 175. szám
80. évfolyam, 175. szám 1990. július 18., szerda Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Tagok leszünk és szabadok Egymillió jogsértés, 150 ezer rehabilitáció — Még nem tudni, ki szónokol Ópusztaszeren — Hogyan váljunk milliomossá? J ócskán nagyobb most >s a költségvetés hiánya, mint korábban gondolni lehetett, mégis elfogadták az új honatyák (is) az erről szóló törvényt, az ellenzéki képviselők némi berzenkedése után. A Vagyonügynökségről feltehetően holnap határoznak. Mint ismeretes, e szerv lészen az illetékes a privatizáció ellenőrzésére; természetesen az ellenzék máris túlzott hatáskört tételez fel, melylyel az ügynökség — szerintük — alkalmassá válik a kormánypártok akaratának keresztülvitelére. Annál is inkább, mert a Vagyonügynökség minden valószínűség szerint, a mindenkori kormány, s nem a Parlament alá tartozik majd. Márpedig, most épp ez a kormány az, melynek miniszteréhez a képünkön látható Rajk László kellemetlen kérdést intézett: a Hungaroton és az Országos Filharmónia vezetőinek „puccs-szerű" kinevezését sérelmezte, mely módszer öt az Aczél-éra gyakorlatára emlékeztette. (E kérdéssel hétfőn egész napzártányi tévéműsor foglalkozott.) Andrásfalvy Bertalan azzal érvelt: ez intézmények élére történő kinevezés miniszteri jogkör. (S, teszem hozzá én, nem népszavazás kérdése...) A Brüsszelben tárgyaló magyar miniszterelnök ma bebocsátást nyer a nemrégen még kelet-európaiak elől hermetikusan elzárt NATO-főhadiszállásra, ahol Manfréd YVörnerrel, az Eszak-Atlanti Szövetség főtitkárával találkozik. Sandi István Jól jöhet a Habsburg segítség Magyarország arra törekszik, hogy 1992-ig társulási megállapodást kössön az Európai Közösségekkel, és 1995-öt követően eséllyel pályázzon a teljes jogú tagságra — jelentette kj kedden Brüsszelben Antall József miniszterelnök abban a beszédében, amelyet az Európai Parlament vezető tisztségviselői, a parlamenti csoportok kiemelkedő személyiségei előtt mondott el. — Magyarország — fejtette ki — úttörő szerepet vállalt a VSZ megújításában, és bejelentette, hogy legkésőbb a jövő év végéig kilép a VSZ katonai szervezetéből. Az a centrumkoalíció, amely most Magyarországot kormányozza — minden nehézsége és hibája ellenére — nagyon egyértelmű európai biztonsági politikát tűzött programjára — mutatott rá Antall József. Az Európai Közösségekkel kapcsolatban Antall József bejelentette: Magyarország latot fogadott el Magyarország és az Európai Parlament kapcsolatairól. A jelen levő neves személyiségek közül többen kérdéseket tettek fel Antall Józsefnek. Claude Cheysson volt francia külügyminiszter a regionális együttműködéssel kapcsolatos magyar álláspont iránt érdeklődött. Antall József kifejtette, hogy Magyarország fontosnak tartja a regionális és Országgyűlés szubregionális kezdeményezéseket. Igyekszik egyúttal kapcsolatai javítására á szomszédos országokkal. Említést tett Csehszlovákiáról és Romániáról, mely utóbbival „a leginkább feszült a viszonyunk". Az erőfeszítések eredményessége attól függ, hogy „milyen belső fejlődésen fognak átmenni ezek az országok, és valóban megjavítják-e a kisebbségek helyzetét". Igen a költségvetési hiányra azt tűzte ki célul, hogy az EK-val folytatandó tárgyalások eredményeként 1992. január l-jétől érvényes kétoldalú megállapodást kössön vele, s ezt követően, „1995től eséllyel pályázzon a tagságra is". Magyarország — fejtette ki a kormányfő — Ausztria után szeretne taggá válni. Antall József olyan integráció mellett foglalt állást, amely nem ellentétes az atlanti gondolattal, ÉszakAmerika és Európa egységének szükségességét emelte ki.« Szólt arról is, hogy Magyarország a kisebbségi kérdéseket illetően mindig is számíthatott az Európai Parlament támogatására, a kisebbségi kérdések megoldásának egyetlen reális módja az európai egység megteremtése. Felszólalását követően Habsburg Ottó bejelentette, hogy az Európai Parlament Politikai Bizottsága hétfőn egyhangú határozati javasAz Országgyűlés kedden a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját. A témához kapcsolódóan a kormány egy országgyűlési határozati javaslatot is beterjesztett a tervezettet lényegesen meghaladó költségvetési hiány finanszírozására. Rabár Ferenc pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a múlt évi nagy mértékű hiány fedezetéhez nem lehet előteremteni a szükséges pénzt újabb kincstárjegyek és államkötvények kibocsátóval, így egyetlen megoldás mutatkozik: az államháztartás hosszú lejáratú magyar nemzeti banki hiteleket vesz fel erre a célra. Erről is határoznia kell az Országgyűlésnek. A múlt évi költségvetéssel kapcsolatban a pénzügyminiszter hangsúlyozta; az magán viseli a túlközpontosított gazdaság nyomait. Tanulságai idén is megfontolandók, ám a helyzet jelentős mértékben megváltozott. Folyamatban van ugyanis az államháztartási reform, amely nagy mértékben átalakítja a költségvetés szerepét, és remélhetően megszűnnek azok a gondok, amelyek az elmúlt években egyre inkább lehetetlenné tették az államháztartás finanszírozását. A vitában, Matyi László, a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét tolmácsolva közölte; pártja tisztában van azzal, hogy a gondokat a kormánykoalíció az előző kormányzattól örökölte, ezért nem gördít akadályokat a törvényjavaslat elfogadása elé, ugyanakkor az előterjesztés súlyos hiányosságai miatt a szabad demokraták támogatni sem tudják az előterjesztést. Lényegében hasonló álláspontot fogalmazott meg a Fiatal Demokraták Szövetsége nevében Kósa Lajos is, aki szerint a törvényjavaslat jelen formájában nem fogadható el. Az Országgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot. Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvénymódosítással kapcsolatos vitában alapvetően két ellentétes vélemény rajzolóditt ki. Az ellenzéki pártok képviselői kifogásolták azt, hogy a kormányzat erős centralizációs törekvése érvényesül, s teljesen felügyelete alá kívánja vonni a vagyonügynökséget, semmiféle személyi garanciát nem biztosítva az ellenzék(Folytatás a 2. oldalon.) A szegedi példa más... A nagv osztozkodás HÉSfisS^/ a i'J, ''jMöBS^pg BS* í MBPL JHH*2j3tff fej. ^S&'/s&i'tt*' í? íhw*? mMíM/ ; ? fe °>. 1H HusM^ ÜK ll^UflMfrMgi ÍBiJ SSagaT . " „J^ •• •1 •j^ft* • K .mrfjtfl r Állami Kártalanítási Hivatal A kormány soron következő ülése tárgyalja majd a Kártalanítási Hivatal létrehozására vonatkozó javaslatot. Egyes 'becslések szerint Magyarországon 1945 és 1963 között több mint 1 millió jogsértést 'követtek el a hatóságok. Az eddigi rehabilitációk nyomán mostanság máris több imint 150 ezer ember jelentkezett ikártérítésért különböző államigazgatási szerveknél. Az MTI informáaiója szerint a leendő hivatal foglalkozna valamennyi ilyen üggyel. Az új kormányintézmény azokat az eseteket tartaná különösen fontosnak, amelyekben az állampolgároknak politikai nézeteik miatt gazdasági hátrányokat kellett elszenvedniük. A hivatal teljes erkölcsi — és az ország anyagi lehetőségeihez igazodó anyagi — rehabilitációt fog nyújtani. Az anyagi kártérítés természetesen különböző formákat ölthet. Még az idén meg fogják vizsgálni azoknak az alacsony nyugdíjú embereknek az ügyét, akik hosszú börtönbüntetésük miatt kerültek nehéz helyzetbe. Az elképzelések szarint az ö nyugdíjemelésüket a társadalombiztosítási alapból finanszíroznák. A csütörtöki kormányülés csak a hivatal létrehozásáról dönt, a további részletek, a költségvetés kidolgozása csak ezután kezdődik majd el. Az mindenesetre már most is bizonyos, hogy az új hivatal felállításával nem növekszik az államapparátus létszáma, mert ez alkalmazottakat más államigazgatási szervektől csoportosítják át. Az információ szerint a hivatal vezetésére Kiss Gyula tárca nélküli miniszter (kapna megbízatást. Szellemek pedig vannak. Hogy ez ma, széles e hazában mennyire így igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint a múlt rémeinek csökönyös kergetése, a jobbára látványos, ám hatástalan szellemirtás. Ezen vadászni való szellemekről azon baji egy valamit tudni illik, nevezetesen: mint a gemenci s más természetvédelmi területeken megbúvó nagyvadak: védettek, mint ahogy korábban is azok voltak. A haj tokkal — azaz társadalmi segítséggel — való vadászat azonban, be kell lássuk, úri passzió maradt, melyből a segítőknek csupán a konc juthat. Meglehet, ami cirkusz az uraknak, az nem kenyere a népnek, mely az utóbbi időben belefáradt a mindenkori ellenségkép-hajszolásba. A szellemirtó varieté műsorának kulisszái mögött természetesen — ahogy az már lenni szokott — a régi és legújabb hatalom osztozkodik acsarkodva, és átmentve azt, amit még lehet. A valóság azonban sikamlósabb, semhogy kocsmai kesergők keretébe fogható legyen. A KISZ-vagyon újraelosztásának kísérletein tisztes távolságból jókat derülhet az ifjú kommunistákat, majd a „demokratikus ifjakat" (Demisz) vezető Nagy Imre. Némi csúsztatással megvédte pozícióit, sőt... Az üdülők többségét, melyek a KISZ vezetőképzését, káderutánpótlását és persze az olcsó, gondtalan pihenést szavatolták, törvényerejű rendelettel a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány részére zárolta a Minisztertanács. Magát az alapítványt szintén a Minisztertanács, egy idén tavasszal alkotott rendelete hozta létre. (Az ingatlanok elidegeníthetőek, de a vételárat ez esetben ifjúsági célokra kell fordítani.) A rendelet ellen több parlamenti képviselő tiltakozott, s ezzel egy időben megkezdődött a regionális szintű alapítványok szervezése, folytatódtak a helyi cívódások, hiszen minden ifjúsági szervezet részt kívánt venni a leendő kuratóriumok munkájában, végső soron az ifjúság érdekvédelmében, a majdani elosztásban. Szegeden a KISZ-iskola körüli botrány meglehetősen nagy volt. Talán épp ennek köszönhetően az időközben létrejött regionális alapítványnak a nemzetiből apportként felajánlott ingatlanon kölcsönös kompromiszszumokkal gyorsan, és gyakorlatilag zökkenőmentesen megosztoztak a következő helyi és megyei szervezetek: Evangélikus Egyházközösség, Fiatal Demokraták Szövetsége, Független Ifjúság, Ifjúsági Demokrata Fórum, Katolikus Ifjúsági Iroda, Körgát Klub, Magyar Cserkészszövetség V. kerülete, Magyar Szocialista Párt Területi Irodájának Ifjúsági Tagozata, Magyar Úttörők Szeged Városi Vezetősége, Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége, Szegedi Sportolói Ifjúsági Szövetség. Július 6-án a megyei bíróság nyilvántartásba vette a Dél-magyarországi Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt. * — Az ön egyeztető munkája nélkül talán még most is az országos civakodásnál tartanánk. Minek köszönhető, hogy Szegeden olyan szervezetek is aláírták az alapító okiratot, melyek továbbra is elégedetlenek a nemzeti alapítvány gondolatával, illetve annak formájával? — kérdeztem Tóth Tamást, a városi tanács ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetőjét. — Az IDF, a Magyar Cserkész Szövetség, a Fidesz országos vezetőségének engedélyével léptek a helyiek. (A Fidesz részéről például Deutsch Tamás az aláíró.) Mivel az országos folyamattól szinte függetlenül, és korábban vetettük föl, oldottuk meg a KISZ-tábor jövőjének kérdését, az adott politikai erőtérben, úgy tűnik, elfogadták a kölcsönös kompromisszumokat, mert biztosítva látták, hogy az alapítvány valóban az ifjúság érdekeit szolgálja. — A nemzeti alapítvány meglehetősen furcsán, rendeletileg jött létre... — A jelen gazdasági és jogi bizonytalanságokban azonban ez az egyetlen biztos konstrukció. — Mivel ön a kuratórium megbízott titkára, további terveikről kérdezem. — Elkövetkező kuratóriumi üléseinken pályázatot kell kiírnunk az ifjúsági tábor megfelelő hasznosítására, illetve a titkári poszt betöltésére, s számot kell vetnünk anyagi helyzetünkkel... — Ez azt jelenti, gyakorlatilag még csak elvben működnek? — Amíg e feladatokat nem tudhatjuk magunk mögött, valóban ez a helyzet. De ha országos szinten nézem, már az is óriási eredmény, hogy idáig eljutottunk. Varga Iván Földrengés Kaposvárott Kisebb földrengést észleltek hétfőn este, 10 óra 13 perc 40 másodperckor Somogy megyében. A földmozgás centruma Kaposvár térségében volt, s intenzitását a 12 fokozatú Mercalli-skálán 3-as fokozatúnak mérték. Bár a földrengést sokan érezték Kaposvárott, károkról nem érkezett jelentés. A térségben legutóbb 1988. december 27-én észleltek földrengést, amely a mostanihoz hasonló erősségű volt.
