Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-18 / 175. szám

80. évfolyam, 175. szám 1990. július 18., szerda Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Tagok leszünk és szabadok Egymillió jogsértés, 150 ezer rehabilitáció — Még nem tudni, ki szónokol Ópusztaszeren — Hogyan váljunk milliomossá? J ócskán nagyobb most >s a költségvetés hiánya, mint korábban gondolni lehetett, mégis elfogadták az új honatyák (is) az erről szóló törvényt, az ellenzéki képvi­selők némi berzenkedése után. A Vagyonügynökségről feltehetően holnap határoznak. Mint ismeretes, e szerv lészen az illetékes a privatizáció ellenőrzésére; természe­tesen az ellenzék máris túlzott hatáskört tételez fel, mely­lyel az ügynökség — szerintük — alkalmassá válik a kor­mánypártok akaratának keresztülvitelére. Annál is inkább, mert a Vagyonügynökség minden valószínűség szerint, a mindenkori kormány, s nem a Parlament alá tartozik majd. Márpedig, most épp ez a kormány az, melynek mi­niszteréhez a képünkön látható Rajk László kellemetlen kérdést intézett: a Hungaroton és az Országos Filharmó­nia vezetőinek „puccs-szerű" kinevezését sérelmezte, mely módszer öt az Aczél-éra gyakorlatára emlékeztette. (E kérdéssel hétfőn egész napzártányi tévéműsor foglalko­zott.) Andrásfalvy Bertalan azzal érvelt: ez intézmények élére történő kinevezés miniszteri jogkör. (S, teszem hoz­zá én, nem népszavazás kérdése...) A Brüsszelben tárgyaló magyar miniszterelnök ma be­bocsátást nyer a nemrégen még kelet-európaiak elől hermetikusan elzárt NATO-főhadiszállásra, ahol Manfréd YVörnerrel, az Eszak-Atlanti Szövetség főtitkárával talál­kozik. Sandi István Jól jöhet a Habsburg segítség Magyarország arra törek­szik, hogy 1992-ig társulási megállapodást kössön az Európai Közösségekkel, és 1995-öt követően eséllyel pályázzon a teljes jogú tag­ságra — jelentette kj ked­den Brüsszelben Antall Jó­zsef miniszterelnök abban a beszédében, amelyet az Európai Parlament vezető tisztségviselői, a parlamenti csoportok kiemelkedő sze­mélyiségei előtt mondott el. — Magyarország — fejtet­te ki — úttörő szerepet vál­lalt a VSZ megújításában, és bejelentette, hogy legké­sőbb a jövő év végéig kilép a VSZ katonai szervezeté­ből. Az a centrumkoalíció, amely most Magyarországot kormányozza — minden ne­hézsége és hibája ellenére — nagyon egyértelmű euró­pai biztonsági politikát tű­zött programjára — muta­tott rá Antall József. Az Európai Közösségekkel kapcsolatban Antall József bejelentette: Magyarország latot fogadott el Magyaror­szág és az Európai Parla­ment kapcsolatairól. A jelen levő neves szemé­lyiségek közül többen kér­déseket tettek fel Antall Jó­zsefnek. Claude Cheysson volt francia külügyminisz­ter a regionális együttmű­ködéssel kapcsolatos magyar álláspont iránt érdeklődött. Antall József kifejtette, hogy Magyarország fontos­nak tartja a regionális és Országgyűlés szubregionális kezdeménye­zéseket. Igyekszik egyúttal kapcsolatai javítására á szomszédos országokkal. Említést tett Csehszlovákiá­ról és Romániáról, mely utóbbival „a leginkább fe­szült a viszonyunk". Az erőfeszítések eredményessé­ge attól függ, hogy „milyen belső fejlődésen fognak át­menni ezek az országok, és valóban megjavítják-e a ki­sebbségek helyzetét". Igen a költségvetési hiányra azt tűzte ki célul, hogy az EK-val folytatandó tárgya­lások eredményeként 1992. január l-jétől érvényes két­oldalú megállapodást kössön vele, s ezt követően, „1995­től eséllyel pályázzon a tag­ságra is". Magyarország — fejtette ki a kormányfő — Ausztria után szeretne tag­gá válni. Antall József olyan integ­ráció mellett foglalt állást, amely nem ellentétes az at­lanti gondolattal, Észak­Amerika és Európa egysé­gének szükségességét emelte ki.« Szólt arról is, hogy Ma­gyarország a kisebbségi kér­déseket illetően mindig is számíthatott az Európai Parlament támogatására, a kisebbségi kérdések megol­dásának egyetlen reális módja az európai egység megteremtése. Felszólalását követően Habsburg Ottó bejelentette, hogy az Európai Parlament Politikai Bizottsága hétfőn egyhangú határozati javas­Az Országgyűlés kedden a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját. A témá­hoz kapcsolódóan a kormány egy országgyűlési határozati javaslatot is beterjesztett a tervezettet lényegesen meg­haladó költségvetési hiány finanszírozására. Rabár Ferenc pénzügymi­niszter ezzel kapcsolatban el­mondotta, hogy a múlt évi nagy mértékű hiány fedeze­téhez nem lehet előteremteni a szükséges pénzt újabb kincstárjegyek és államköt­vények kibocsátóval, így egyetlen megoldás mutatko­zik: az államháztartás hosszú lejáratú magyar nemzeti banki hiteleket vesz fel erre a célra. Erről is határoznia kell az Országgyűlésnek. A múlt évi költségvetéssel kap­csolatban a pénzügyminiszter hangsúlyozta; az magán vise­li a túlközpontosított gazda­ság nyomait. Tanulságai idén is megfontolandók, ám a helyzet jelentős mértékben megváltozott. Folyamatban van ugyanis az államháztar­tási reform, amely nagy mér­tékben átalakítja a költség­vetés szerepét, és remélhető­en megszűnnek azok a gon­dok, amelyek az elmúlt évek­ben egyre inkább lehetetlen­né tették az államháztartás finanszírozását. A vitában, Matyi László, a Szabad Demokraták Szövet­ségének véleményét tolmá­csolva közölte; pártja tisztá­ban van azzal, hogy a gon­dokat a kormánykoalíció az előző kormányzattól örököl­te, ezért nem gördít akadá­lyokat a törvényjavaslat elfo­gadása elé, ugyanakkor az előterjesztés súlyos hiányos­ságai miatt a szabad demok­raták támogatni sem tudják az előterjesztést. Lényegében hasonló álláspontot fogalma­zott meg a Fiatal Demokra­ták Szövetsége nevében Kósa Lajos is, aki szerint a tör­vényjavaslat jelen formájá­ban nem fogadható el. Az Országgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot. Az Állami Vagyonügynök­ségről és a hozzá tartozó va­gyon kezeléséről és hasznosí­tásáról szóló törvénymódosí­tással kapcsolatos vitában alapvetően két ellentétes vé­lemény rajzolóditt ki. Az el­lenzéki pártok képviselői ki­fogásolták azt, hogy a kor­mányzat erős centralizációs törekvése érvényesül, s telje­sen felügyelete alá kívánja vonni a vagyonügynökséget, semmiféle személyi garanciát nem biztosítva az ellenzék­(Folytatás a 2. oldalon.) A szegedi példa más... A nagv osztozkodás HÉSfisS^/ a i'J, ''jMöBS^pg BS* í MBPL JHH*2j3tff fej. ^S&'/s&i'tt*' í? íhw*? mMíM/ ; ? fe °>. 1H HusM^ ÜK ll^UflMfrMgi ÍBiJ SSagaT . " „J^ •• •1 •j^ft* • K .mrfjtfl r Állami Kártalanítási Hivatal A kormány soron kö­vetkező ülése tárgyalja majd a Kártalanítási Hi­vatal létrehozására vo­natkozó javaslatot. Egyes 'becslések szerint Magyarországon 1945 és 1963 között több mint 1 millió jogsértést 'követtek el a hatóságok. Az eddigi rehabilitációk nyomán mostanság máris több imint 150 ezer ember je­lentkezett ikártérítésért különböző államigazga­tási szerveknél. Az MTI informáaiója szerint a le­endő hivatal foglalkozna valamennyi ilyen üggyel. Az új kormányintézmény azokat az eseteket tarta­ná különösen fontosnak, amelyekben az állampol­gároknak politikai néze­teik miatt gazdasági hát­rányokat kellett elszen­vedniük. A hivatal teljes erkölcsi — és az ország anyagi lehetőségeihez iga­zodó anyagi — rehabilitá­ciót fog nyújtani. Az anyagi kártérítés termé­szetesen különböző formá­kat ölthet. Még az idén meg fogják vizsgálni azoknak az alacsony nyugdíjú embereknek az ügyét, akik hosszú bör­tönbüntetésük miatt ke­rültek nehéz helyzetbe. Az elképzelések szarint az ö nyugdíjemelésüket a társadalombiztosítási alapból finanszíroznák. A csütörtöki kormány­ülés csak a hivatal létre­hozásáról dönt, a további részletek, a költségvetés kidolgozása csak ezután kezdődik majd el. Az mindenesetre már most is bizonyos, hogy az új hi­vatal felállításával nem növekszik az államappa­rátus létszáma, mert ez alkalmazottakat más ál­lamigazgatási szervektől csoportosítják át. Az in­formáció szerint a hiva­tal vezetésére Kiss Gyula tárca nélküli miniszter (kapna megbízatást. Szellemek pedig vannak. Hogy ez ma, széles e hazá­ban mennyire így igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint a múlt rémeinek csökönyös kergetése, a jobbára látvá­nyos, ám hatástalan szellem­irtás. Ezen vadászni való szel­lemekről azon baji egy vala­mit tudni illik, nevezetesen: mint a gemenci s más ter­mészetvédelmi területeken megbúvó nagyvadak: védet­tek, mint ahogy korábban is azok voltak. A haj tokkal — azaz tár­sadalmi segítséggel — való vadászat azonban, be kell lássuk, úri passzió maradt, melyből a segítőknek csu­pán a konc juthat. Meglehet, ami cirkusz az uraknak, az nem kenyere a népnek, mely az utóbbi idő­ben belefáradt a mindenko­ri ellenségkép-hajszolásba. A szellemirtó varieté mű­sorának kulisszái mögött természetesen — ahogy az már lenni szokott — a régi és legújabb hatalom osztoz­kodik acsarkodva, és át­mentve azt, amit még lehet. A valóság azonban sikam­lósabb, semhogy kocsmai kesergők keretébe fogható legyen. A KISZ-vagyon újraelosz­tásának kísérletein tisztes távolságból jókat derülhet az ifjú kommunistákat, majd a „demokratikus ifjakat" (Demisz) vezető Nagy Imre. Némi csúsztatással megvéd­te pozícióit, sőt... Az üdülők többségét, me­lyek a KISZ vezetőképzését, káderutánpótlását és persze az olcsó, gondtalan pihenést szavatolták, törvényerejű rendelettel a Nemzeti Gyer­mek- és Ifjúsági Alapítvány részére zárolta a Miniszter­tanács. Magát az alapít­ványt szintén a Miniszterta­nács, egy idén tavasszal al­kotott rendelete hozta lét­re. (Az ingatlanok elidege­níthetőek, de a vételárat ez esetben ifjúsági célokra kell fordítani.) A rendelet ellen több par­lamenti képviselő tiltako­zott, s ezzel egy időben meg­kezdődött a regionális szin­tű alapítványok szervezése, folytatódtak a helyi cívódá­sok, hiszen minden ifjúsági szervezet részt kívánt ven­ni a leendő kuratóriumok munkájában, végső soron az ifjúság érdekvédelmében, a majdani elosztásban. Szegeden a KISZ-iskola körüli botrány meglehetősen nagy volt. Talán épp ennek köszönhetően az időközben létrejött regionális alapít­ványnak a nemzetiből ap­portként felajánlott ingatla­non kölcsönös kompromisz­szumokkal gyorsan, és gya­korlatilag zökkenőmentesen megosztoztak a következő helyi és megyei szervezetek: Evangélikus Egyházközös­ség, Fiatal Demokraták Szö­vetsége, Független Ifjúság, Ifjúsági Demokrata Fórum, Katolikus Ifjúsági Iroda, Körgát Klub, Magyar Cser­készszövetség V. kerülete, Magyar Szocialista Párt Te­rületi Irodájának Ifjúsági Tagozata, Magyar Úttörők Szeged Városi Vezetősége, Szegedi Diákok és Pedagó­gusok Szövetsége, Szegedi Sportolói Ifjúsági Szövetség. Július 6-án a megyei bí­róság nyilvántartásba vette a Dél-magyarországi Gyer­mek- és Ifjúsági Alapít­ványt. * — Az ön egyeztető mun­kája nélkül talán még most is az országos civakodásnál tartanánk. Minek köszönhe­tő, hogy Szegeden olyan szervezetek is aláírták az alapító okiratot, melyek to­vábbra is elégedetlenek a nemzeti alapítvány gondo­latával, illetve annak for­májával? — kérdeztem Tóth Tamást, a városi tanács if­júsági és sportosztályának helyettes vezetőjét. — Az IDF, a Magyar Cserkész Szövetség, a Fidesz országos vezetőségének en­gedélyével léptek a helyiek. (A Fidesz részéről például Deutsch Tamás az aláíró.) Mivel az országos folyamat­tól szinte függetlenül, és ko­rábban vetettük föl, oldot­tuk meg a KISZ-tábor jövő­jének kérdését, az adott po­litikai erőtérben, úgy tűnik, elfogadták a kölcsönös kompromisszumokat, mert biztosítva látták, hogy az alapítvány valóban az ifjú­ság érdekeit szolgálja. — A nemzeti alapítvány meglehetősen furcsán, ren­deletileg jött létre... — A jelen gazdasági és jogi bizonytalanságokban azonban ez az egyetlen biz­tos konstrukció. — Mivel ön a kuratórium megbízott titkára, további terveikről kérdezem. — Elkövetkező kuratóriu­mi üléseinken pályázatot kell kiírnunk az ifjúsági tá­bor megfelelő hasznosításá­ra, illetve a titkári poszt be­töltésére, s számot kell vet­nünk anyagi helyzetünk­kel... — Ez azt jelenti, gyakor­latilag még csak elvben mű­ködnek? — Amíg e feladatokat nem tudhatjuk magunk mö­gött, valóban ez a helyzet. De ha országos szinten né­zem, már az is óriási ered­mény, hogy idáig eljutot­tunk. Varga Iván Földrengés Kaposvárott Kisebb földrengést észleltek hétfőn este, 10 óra 13 perc 40 másodperckor Somogy megyében. A földmozgás centruma Kaposvár térségében volt, s intenzitását a 12 fokozatú Mercalli-skálán 3-as fokozatúnak mérték. Bár a földrengést sokan érezték Kaposvárott, károk­ról nem érkezett jelentés. A térségben legutóbb 1988. de­cember 27-én észleltek földrengést, amely a mostanihoz hasonló erősségű volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom