Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-15 / 172. szám

4 Olvasópróba 1990. július 15., vasárnap OtilLiíS Ha e rövidke körkép elé (fölé) összefoglaló címet kell adni, hát egyetlen pontos szó marad: összeomlás. Ez a lényeg, ez a tartalom. A berlini fal rései a monolit államberendezkedés hatalmas rései. Erról szólnak az alábbi cikkek. Az olasz és az indiai kommunistákról a Frankfurter Allgemeine Zeitung irt, a finnekről a Neue Zürcher Zeitung. Beletörődni nehéz... Vannak-e még kommunisták Finnországban? „Vannak-e még egyáltalán kommunisták?" — ezt a kérdést teszi fel a Helsinkiben megjelenő, svéd nyelven publikáló Hufvudstadsbíadet című lap annak kapcsán, hogy a napokban megtartotta alakuló gyűlését a finn Baloldali Erók Szövetsége. A szövetségben az eddig két kommunista pártban szerveződött szélsőséges baloldaliak zöme tömörül. Tehát a keleti fordulat Finnországban is alkalmazkodásra. késztette a kommunistákat, ami a politikai-ideológiai hangsúlyeltolódás mellett új szervezeti formák kutatásában is kifejezésre jutott. A Finn Kommunista Párt (többségi kommunisták) XXII. kongresszusán — amelynek az volt a feladata, hogy leküzdje az utóbbi években leválások, ideológiai bizonytalanság és téves gazdasági döntések miatt keletkezett válságokat — megszületett a már hosszabb ideje vita tárgyát képező döntés, hogy a pártok „feladják" és más. e KPhoz nem tartozó erőkkel együtt ideológiailag kevésbé merev „baloldali szövetséget" hoznak létre. Az év elején a dogmatikus szemléletű vetélytárs, az úgynevezett Finn Kommunista (Egység-) Párt (kisebbségi kommunisták) is arra az elhatározásra jutott, hogy csatlakozik ehhez a szövetséghez, és legalábbis egyelőre véget vet a több mint fél évtizede tartó, olykor igen nagy erőbedobással folyó testvérviszálykodásnak a két csoportosulás között. Ellentétes taktikák Április végén így festett a helyzet: több mint 4000 küldött vett részt a Baloldali Erók Szövetsége alakuló gyűlésén; elnökké Claes Anderssont, a svéd kisebbséghez tartozó képviselőt, írót, pszichiátert és dzsesszzongoristát, az új egyesület fótit kárává pedig Matti Viialainen politikust választották. Andersson nem a kommunista pártból jön, hanem a Népi Demokratikus Szövetségből, amely eddig a többségi kommunisták és néhány baloldali szocialista fedőszervezete volt. Viialainen ellenben régi KPfunkcionárius; egy ideig még a sztálinista kisebbségi kommunisták körében is tevékenykedett; ám jellemző módon ma már ő sem akarja „kommunistának " nevezni magát. A többségi KP említett fedőszervezete most beolvadt a Baloldafi Erók Szövetségébe, és a KP maga állítólag feloszlatta önmagát. Az új tömörülésben jelenlévő kisebbségi kommunistáknál ellenben más az eljárás: a Demokratikus Alternatíva elnevezéssel bejegyzett választási fedószervezetük, az eddigi konkurens párt Népi Demokratikus Szövetségének ellenpártja, önmagát feladva a Kommunista (Egység-) Párt, továbbra is fennmarad, mint s,a munkásosztály élcsapata "; a KP dogmatikusainak ez a döntése még robbanásra adhat okot. Ók mindenesetre az új szövetség területi felelőseinek csaknem egyharmadát adják; a tizennégy tagú vezetői testületben a kisebbségi kommunisták mindazonáltal csupán egyetlen helyet tudtak birtokba venni. Profilírozási nehézségek A Baloldali Erók Szövetsége zöld jelleget akar kölcsönözni magának; az új pártprogram címe ekképp hangzik: „Vörös politika zöld és igazságos jövőért", jóllehet Franciaországban már létezik egy zöld párt. A szövetség némely funkcionáriusa, a finn szociáldemokraták nemtetszésével találkozva, mindenekelőtt azt a szándékot pátyolgatja, hogy csatlakozik a Szocialista Internacionáléhoz, mivelhogy — hangzik vezető körökből — a szövetség „új politikai kultúrát" képvisel. De természetesen nem minden finn vallja ezt a nézetet. Jörn Donner, az ismert liberális politikus és író szemében a szövetség egy „intellektuális csődtömeg, amely új néven jegyzi be magát", s egyes megfigyelők utalnak a Baloldali Erók Szövetségében képviselt^ elemek különböző voltára, amelyek csak egyetlen közös nevezőt tudnak felmutatni, nevezetesen, hogy balra állnak a szociáldemokráciától. A Baloldali Erók Szövetségének parlamenti frakciója jelenleg lő képviselőből áll, akik mindegyike a Népi Demokratikus Szövetségből jön; a következő napokban valószínűleg csatlakozik hozzájuk a Demokratikus Alternatíva négy további képviselője. Legfrissebb felmérések szerint az egész szélsőséges baloldali Finnországban a választók 11 százalékát tudja mozgósítani; a Baloldali Erók Szövetségében azt a reményt dédelgetik, hogy a következő választásokon, 1991 márciusában a szavazatok 13 — 14 százalékát tudják majd megszerezni. A múlthoz képest — a kommunista párt az ötvenes évek vége táján Finnország legerősebb pártja volt — ezek szerény, de Észak-Európa többi részéhez viszonyítva még mindig dicséretes számok... Új küzdőfelek a láthatáron < 1990 februárjában egyébként új politikai párt jegyeztette be magát: a Finnországi Kommunista Munkáspárt. A külvilág előtt egyelőre nem ismeretes, hogy alapítói — elpártolt kisebbségi kommunisták, akik ernyedtséget vetnek a Kommunista (Egység-) Párt szemére — milyen ideológiai irányzathoz fognak igazodni, a még meglevő merev baloldali diktatúrák közül melyiket fogják utánzásra érdemes mintának tekinteni. Az „egy szikra lángra lobbantja a préritüzet" Mao-idézet alatt Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és Kelet-Németország feliratú füstfelhók burkolnak be egy kicsiny bambuszkunyhót. Itt húzták meg magukat az indiai kommunisták ezzel a jelszóval: „Most még szorosabbra kell zárnunk az ajtókat és az ablakokat." Miközben az Indiai Kommunista Párt és az újonnan alapított Egyesült Kommunista Párt régóta Gorbacsov irányvonalát követi, a nagyobb, Nyugat-Bengáliában kormányzó India (Marxista) Kommunista Pártja „rendületlenül kitart Sztálin mellett", mint a Statesman írja, és a berlini fal leomlását úgy tekinti, mint egy „szeretett ideológia végének lehangoló szimbólumát". A „vörös szíveknek" különösen fájhat, hogy az imperializmustól védő falat keletről szakították be, véli a Hindustan Times. Az indiai marxista „elveszetten és dideregve áll, és Fidel Castro gyengülő biztatásánál melegszik. Havannában még nem csalódott, még nem." India (Marxista) Kommunista Pártja az egyetlen kommunista párt a harmadik világban, mely nyerni tudott szabad, demokratikus választásom kon. De azon kevesek közé is tartozik, melyek irodáiban Sztálin-arcképek díszelegnek. Dzsoti Bászu, a szakavatott jogász időközben már kétségbe vonja a tudományos szocializmus csalhatatlanságát és a keIfet-európai szocializmus teljesítőképességét az alapvető szükségletek kielégítésében, ezt a véleményét azonban a pártlap teljes terjedelmében nem hozhatja nyilvánosságra. A párt másik vezéralakja, E. M. S. Nambudiripad főtitkár azzal védelmezte a Tienanmen téri mészárlást, hogy egy szocialista ország nem engedheti meg a „burzsoá demokráciához" való visszatérést. Nyugat-Bengáliában néhány fiatal „szenilis vénségnek" nevezte a két vezető A Calcuttába látogató nyugatnémet parlamenti képviselők különös ajándékot hoztak a marxista tartományi kormány miniszterelnökének, Dzsoti Bászunak: a berlini fal egy darabját. Bászu kissé zavartan mondott köszönetet. Éppen röviddel előtte nevezte „az ellenforradalom művének" az NSZEP-rendszer összeomlását, A kínai diákok, akik tavaly több demokráciáért tüntettek, az ő szemében „legyek és moszkitók" voltak. Hogy az indiai kommunisták milyen nehezen tudják megemészteni a kelet-európai változásokat, az Indián Express egy karikatúrája mutatja. szít jelentőségéből, minél inkább közelednek egymáshoz a nagyhatalmak, még alig merült fel. Vonatkozik ez arra a kilátásra is, hogy Moszkva részéről a jövőben kevesebb pénzre lehet számítani, és hogy a gazdaságaikat liberalizáló kelet-európai államoknak a jövőben egyre kevesebb érdekük fűződik majd a népszerű barter üzletekhez, az elszámolás útján lebonyolított külkereskedelemhez. A szocializmusnak egy olyan szegény fejlődő országményeiket hosszú nyugat-ben- ban, mint India, fontos feladata gáliai kormányzásuk után tar- van, mondják az értelmiségiek, tózkodóan ítélik meg. Calcutta akik újabban nemcsak Franciaszegényeinek azonban adtak ország, hanem mindinkább az valamit, amit korábban nélkü- NSZK iránt is érdeklődnek. Az löztek: emberi méltóságot — ötéves tervek, a „vegyes gazdaszögezi le az Indiai Nemzeti ság", a nagy állami üzemek és a Kongresszus volt pénzügymi- bürokrácia által ellenőrzött envéleménye. Ellenforradalmat nisztere, PranabMukerdzsi. És gedélyezési rendszer arra szolvertek le — mondták a kínai a pancsajat-rendszert, a politi- gált, hogy a falu és a város, az kai beleszólást a falvakban, jó- 500 millió szegény és „India val nagyobb mértékben meg- többi része" (több mint 300 honosították Nyugat-Bengáliá- millió ember) közötti távolság ban, mint az a többi szövetsé- ne legyen túl nagy. Ennek árát ges államban történt. Elterjedt szükség esetén alacsony növenagy bizonytalanság után, me- vélemény, hogy „az utolsó igazi kedési mutatók formájában lyet Teng Hsziao-pingnek a gentlemanek" Indiában élnek, kell megfizetni. A hinduk többés egyszer majd „az utolsó mar- sége számára a sztálinista rendxistát is" Indiában lehet megtalálni. A Szovjetunió még mindig a legkedveltebb ország, fegyvereket és modern védelmi technikát adott, és a nemzetközi testületekben többnyire funkcionáriust. „Mindig jó véleménnyel voltunk Dzsoti Bászuról, nagy kár, hogy most támogatja a kínai diákgyilkosokat", hallottuk 18—21 éves választóktól a februári és a tavaly novemberi választásokon. De ez nem feltétlenül a többség eseményekről fiatalemberek. És a párt nyilatkozataiban a sorok közül szinte megkönynyebbülést lehetett kiolvasni a pekingi megtorlások láttán: a nyugati nagykonszernekkel és Gorbacsov glasznoszty-politikájával való flörtölése keltett, az indiai elvtársak most végre ismét szilárd ideológiai talajt érezhettek a lábuk alatt. Az indiai marxisták szemében Gorbacsov azért nem hós, mert lemondott a nemzetközi osztály harcról. Holott ők még Nyugat-Bengáliában és Keralászerek összeomlása még távolról sem jelenti a marxizmusleninizmus végét, írja Bhabani Sengupta politológus. A szocializmust miért ne lehetne olyan sikeresen megreformálni, mint Új-Delhi oldalán állt például a annak idején a „darwini kapitakasmiri kérdésben. A gonosz lizmust"? — kérdezi. Mint sok „külföldi kézen" mindig a Nyu- más értelmiségi, ó is hisz abgatot értették. ban, hogy „a két rendszerben Az az eshetőség, hogy az el meglevő jót" kombinálni kell ban is folytatnak osztályharcot, ahol pedig nagy a politikai be- nem kötelezett mozgalom, ahhoz, hogy folyásuk. Hasonló érzelmű- melyben India vezető szerepre kenyerük és ekre már csak Kubában és Vi- tart igényt, szükségszerűen ve- gyen", etnamban találnak, és ott is „az embereknek szabadságuk leegyre kevesebben vannak. India (Marxista) Kommunista Pártjáról azonban el kell ismerni, hogy mindig sikerrel védelmezte meg függetlenségét mind Moszkvával, mind Pekinggel szemben. Indiában olyan politikai környezetben múködik, melyben Lenint Mahatma Gandihoz hasonlítják, és a kommunisták tekintélye nem csökkent — pedig teljesítIndia és a harmadik világ többi országa számára ar ideológiai háború vége azt jelenti, hogy a szovjet tömböt nem lehet többé kijátszani az amerikaival szemben, illetve a fejlődő országok politikai és gazdasági céljainak érvényesítésére felhasználni. Most meg kell állniuk a saját lábukon, és demokratizálniuk kell kommunista pártjaikat — aminek még a gondolatától is fáznak India (Marxista) Kommunista Pártjának vezetői. „Egyre több nehézséggel kell megküzdeni" A még mindig e nevet viselő Olasz Kommunista Pártnak egyre több nehézséggel kell megküzdenie. Occhetto főtitkár a berlini fal múlt év decemberében bekövetkezett megnyitása, meg a kommunisták vezetése alatt megvalósított szocializmus általános összeomlása után rendelte el az Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano = PCI) átalakulását, ami vontatottan halad. Alkotmányozó közgyűlést (costituente) kellene létrehozni, hogy ez a testület kidolgozza az új elnevezést viselő új párt programját. Az OKP márciusban Bolognában megrendezett legutóbbi kongresszusán határoztak így, és ezt a döntést az OKP Központi Bizottsága is megerősítette május közepén, habár korántsem elsöprő többséggel. A párton belül zajló viták mégis elhúzódnak, mintha a kommunizmustól való elfordulást halogatni lehetne. A május elején megrendezett regionális tartományi és helyhatósági választásokon a maga választói táborának egyhatodától esett el a kommunista párt. Az OKP körülbelül a szavazatoknak a 30 százalékát szerezte meg régebben, e választásokon viszont már csupán 24 százalékát sikerült elnyernie. Egyesek, közöttük Occhetto, azzal magyarázzák a szavazatveszteségeket, hogy a fordulatot nem hajtják végre elég gyorsan. Éppen ezért véget kellene vetni a vitának, és gyorsítani kellene a reformfolyamatot. „Rá kellene lépni a gázra" — jelentette ki a fótitkár a párt L'Unita című lapjának adott interjúban. Mások úgy vélik, hogy éppen az orientáció módosulása miatt veszített szavazatokat az OKP. E pártnak a kormánnyal és a rendszen-el szembeszegülő baloldali ellenzéki pártként felmutatott erényeit kellene felelevenítenie, úgymond és akkor kielégítő tetszést aratna. A kommunista párt nem csupán a választók kegyéből esett ki. Magán a párton belül is jócskán megcsappant a létszám. A Rinascita című kommunista folyóirat jelentése szerint sok kommunistapárt-tag nem hosszabbította meg a tagságát az idén. Körülbelül 300 ezerrel kevesebben szánták rá magukat a párttagság megújítására, mint tavaly. A Rinascita főszerkesztőjéről és az e folyóirat körül tömörülő néhány értelmiségiről az a hír járja egyébként, hogy nem helyeslik Occhetto reformterveit és a reformokat elutasító frakciót hoznak létre. E magatartást már a folyóirat hasábjain is bírálattal illették. Occhetto hívei azonnal válaszoltak a Rinascita által közölt számadatokra, és kijelentették, hogy a megelőző év hasonló határnapjához képest mindössze 160 ezer fővel csökkent a párttagok létszáma, amihez csak annyit, hogy 1989-ben 1 millió 462 ezer 281 főre rúgott az egész párttagság. Ez a 11 százalékos visszaesés sajnálatos ugyan, de elsősorban azzal magyarázható, hogy egyes szervezők elkedvetlenedtek a pártcsoportokon belül. Ezeket az elvtársakat rendre kellene utasítani, írták Occhetto hívei. A párttagság zöme Occhetto mögött sorakozik fel. A' központi bizottság két héttel ezelőtt megtartott ülésén, a tanácskozást berekesztő szavazás alkalmával a küldöttek 67 százalékának támogatását tudta elnyerni Occhetto. Ez a megosztottság az egyes helyi pártcsoportokon belül is többé-kevésbé megmutatkozik. Hatása még a fontosabb posztokat illető döntésekben is megnyilvánul. így például nehezen találják meg a kommunista képviselők frakciójának élén álló elnök, a leköszönni szándékozó Zangheri utódát. Zangheri Bologna polgármestere volt valaha, egyébként pedig reformernek számít. Úgy tűnik, hogy a jelöltek egy része tart attól, hogy a frakción belül nem talál majd a korábban megszokott fegyelemre, és még az a megtiszteltetés sem indítja szerepvállalásra, hogy Togliattinak és Nattának, az OKP hajdani főtitkárainak nyomdokaiba léphet. Úgy hírlik, hogy a kommunista képviselők a világháború vége óta eltökélten védelmezték a pártot valamennyi parlamenti vitában. A képviselőket talán az a kilátás nyomasztja, hogy az esetleges újabb választásokon elveszthetik a képviselői mandátumukat a párt gyengesége miatt. Az új feltűnésére ugyanakkor még várni kell. Az idén még nem fejeződik be a fordulat és a párt újjáalakulása. Amíg erre sor nem kerül, a párton belül sokan nem óhajtanak valamilyen merev álláspontra helyezkedni, s egyelőre még az sem világos, hogy a kommunista párt hívei és választói miként fognak reagálni arra, hogy már nem nevezhetik magukat kommunistáknak. E szituáció folytán az év végéig egy olyasfajta döntés is halasztást szenved, amely a kommunistákat és a szocialistákat egyaránt érinti Olaszországban éppúgy, mint egész Európában. A kommunistáknak szándékukban áll ugyanis csatlakozni a Szocialista Internacionáléhoz, amikor már átvedlettek demokratikus szocialistákká. Occhetto főtitkár már benyújtotta az ez irányú kérvényt a Szocialista Internacionálé elnökéhez, Willy Brandthoz. Az Olasz Kommunista Pártnak teljes mértékben szakítania kell azonban a kommunizmussal a Szocialista Internacionáléhoz való csatlakozás előtt /