Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-13 / 170. szám

I 10 Hírek 1990. július 13., péntek Czegeden ma nem történt semmi — mondanám, s bizony, nem járnék messze az igazságtól. Egy szenzáció azért mégis van. A Ságvári gimnázium tanárai az igazgatóválasztás körül történtek miatt beperelték az egyetemet. Ma tárgyalta meg a bíróság az ügyet, és megsemmisítette a rektor döntését. Az ügyben a JATE-t Tóth Károly főtitkár, az ismert alkotmányjogász képviselte, aki úgy nyilatkozott, hogy az Alkotmánybírósághoz fognak fordulni ... Ezenkívül kiraboltak néhány autót, de a rendőrségi vonalon sincs semmi rendkívüli, úgy tűnik, mintha az alvilág is évi rendes szabadságát töltené... Világszép9 a hamvas rétihéja Fritz Mihály az éremművészetről Az Egyesült Államokban rendszeresen meghirdetett pénzszépségverseny legutóbbi eredményeiről számolt be az éremgyüjtők tekintélyes lapja, a World Coin News. A hat kategóriában, megrendezett világversenyén remek magyar siker született — a hat kategória közül háromban az Állami Pénzverdében készült munkák diadalmaskodtak. A történeti tárgyú pénzek csoportjában a Szent István halálának 950. évfordulójára kiadott, Lebo Ferenc által tervezett ezüst 500 forintos lett az elsö. A „korona nagyságú pénzek" sajátos kategóriájának nyertese a szegedi Fritz Mihálynak a Világ Vadvédelmi Alap megalakulása 25. évfordulójára készített ezüst emlékpénze. A „leginnovatívabb pénzek" között magyar tervező — Bognár György —, és kivitelező — Állami Pénzverde — albán érme került. Fritz Mihály műtermében követ farag. Az egykori barát és kolléga, a tragikus sorsú Zoltánfy István síremlékén dolgozik. Gratulációmra legyint, s egy fénymásolt levelet mutat. Az esemény több hónapos, csak a hír friss. A Sprink Modern Collections Limited vezérigazgatója az Állami Pénzverdének fejezi ki elismerését a magas szintű tervező és kivitelező munkáért. Művészekről, az alkotók nevéről nem esik szó. A szépségdíjas érem történetéről így beszél készítője: — A Magyar Nemzeti Bank évente 2-5 emlékpénzt bocsát ki, elsősorban évfordulókhoz, fontos eseményekhez kapcsolódva. A meghívásos pályázatokon általában öt, alkalmanként tíz szobrászt kérnek föl. Egyegy ilyen pályázati kiírás rendkívül sok kötöttséget tartalmaz. A hátoldalon például egészen a legutóbbi időkig föl kellett használni a népköztársasági címert. A pénz értékét, emblémát stb. mégpedig meghatározott peremmel, egy kb. ötméteres gömbpalást szabályos részleteként; a plasztika nem emelkedhet a perem fölé. Tehát igencsak szűkösek a szobrászi lehetőségek. A díjazott érem esetében a pályázati kiírásban öt védett madár ábrázolása szerepelt, természetes környezetükben. A konkrét tájábrázolás éremben igencsak szokatlan. A hamvas rétihéját választottam, jártam az Állatkertben, bújtam a madártani könyveket, lapoztam az albumokat. A tervnek eredeti mérete 13 centiméter átmérőjű körforma volt. Én negatívba vések, így rajzosabb, cizelláltabb, keményebb hatást tudok elérni. Különben is a rajzos érmek híve vagyok, a belső plaszticitás számomra másodlagos. Nádasban repülő héja lett a motívum, körötte a felírás betűi a napkorongra utalnak. Nagyon szeretem a betűt: óriási lehetőség, elrendezése, mérete, stílusvariációi absztrakt motívumként egyenlő értékű építőelemei egy-egy éremnek. — Végig tudjátok-e kísérni egy-egy díjnyertes munka sorsát? — Fájdalmunkra, nem. A bank kifizeti a tisztes honoráriumot, tiszteletpéldány nincs, de meghatározott számú (2—10) példányt megvásárolhatunk. Ezek a vert ezüstpénzek elméletileg használható fizetőeszközök, de én még nem láttam senkit ilyennel fizetni az ABCben. Korlátozott számban készülnek, a gyűjtők számon tartják megjelenésüket, a „piacon" magas áron cserélnek gazdát. A legtöbb ilyen pénz egy zárt láncú nemzetközi rendszerbe kerül. Az említett kiállításokat, bemutatókat, versenyeket világcégek szervezik aztán. Mi, alkotók, legfeljebb csak az újságokból vagy értesítésekből tudjuk: sikerünk van a világban. — A magyar érmészektnek igencsak jó az ázsiójuk a nemzetközi porondon. Hogy csak a legközelebbi sikerekről szóljak, emlékezzünk Tóth Sándor, Máté István és Lantos Györgyi vatikáni dijaira. — Az érmészetnek az utóbbi évtizedben tapasztalható a felfutása. Pénzintézetek, vállalatok, egyesületek, tudományos társaságok ismerték föl az ebben rejlő lehetőségeket: aránylag szerény összegért maradandó, esztétikus, kifejező művészi alkotás készíttethető. Most csináltam az Endokrin- és Anyagcsere Társaság 13. kongresszusára érmet, készül a magyar nyelvű színjátszás 200. születésnapjára egy emlékpénzterv, nemregen formáltam meg a szeminplantációs kongresszus érmét. Ez profi műfaj: úgy kell művésznek, szuverén alkotónak maradni, hogy nagyon is racionális elemekkel szükséges dolgoznunk. Szakszerűség, tudományos hitelesség, dokumentumérték és művészi megközelítés — ez benne az izgalmas. — Min dolgozol, hogy telik a tanárember számára teljes szabadságot jelentő nyár? — Munkával. Szerencsére sokféle és érdekes feladatokkal. Nemsokára le kell adnj a pénztervet a színházi évfordulóra, emblémát tervezek a Magyar Szemorvos Társaságnak, könyveket illusztrálok, és kőbe faragom Zoltánfy barátom síremlékét. x. L. CZÉGÉNY JÓZSEFA partra már csak nagyon későn ment le a férfi. Mikor a vonatról leszállt, s kissé előrehajolva leporolta nadrágja szárának alját, majd újra felegyenesedett, azt mondta magában: „Nincs ebben a látványban semmi különös." Valóban, semmi nem változott. Nem építettek új peront, a sárga kerámiatéglák éppoly kosztól-szürkéllők voltak, éppoly lehangoló látványt nyújtottak, mint valaha. A galambok is alapvetően a régen megszokott színeket vonultatták fel tollazatúkon, röpképük sem változott az idők múlásával. A hangok, mik a fülbe jutottak, tipikus állomási zajok voltak, nem volt bennük semmi specifikus, nemzetközi nyelven is értelmezhető mormogással mosódtak össze és kenődtek szét a vagonok falán, és remegtek tova a semmibe, a légen át. A fogadási így teljesen hétköznapinak tűnhetett, bár a jelenségek hétköznapi léte mögött mégis valami nem megszokottat, valami mást érzett, olyan volt ez az érzés, mint ami akkor lepi el az embert, ha ünnepre érkezett, s eszébe jut, hogy áz illatozó piros rózsák csokorba kötve otthon maradtak. Jó volt, nagyon jó volt az épületeket, az utcatorkolatokat, a cégtábA part Iákat felismerni, egyre biztosabban járni közöttük. Fagyit vett a férfi, bár ez nem volt szokása. Ment, gyalogolt, itta az eléje táruló egyre gyakrabban ismerős látványt. Sütött a Nap. Volt hát árnyéka önmagának. S a beszéd! A beszédfoszlányok a végső határig feltöltötték a bejárt utcák levegőjét, áztattak és biztattak: Csak talpra! Csak talpra! A férfi mutatóujját talán indokolatlanul húzta végig az ismerős kiszögelléseken. a falak pormintázta oromzatán, a kerti., kitett, székeken,. a fákon, járdák közé ültetve. Ügy ment el a plakátok mellett, hogy riasztó harsányságukról nem vett tudomást, Ivott .egy keveset. ,„,.. Először köszöntek rá. Megrettent, aztán látta, úgy kapta a főbiccentést és az üdvözlő szavakat, mintha hétköznap lenne. Mintha tegnapután találkoztak volna újra. „Nem telik itt az idő?" Lépések, zajok, mik cipőjétől eredtek/kísérték, ezek vették körbe ' Egyébként magával volt. Sötétedett. Késő vó'.t már. Igen, késő volt már, rriikör le mer't ballagni á partra. Fel kellett készülni, hiszen nagyon szerette régen is, a folyó szagával. az iszap illatával, az elnyúló ívével. Ballagott a parton. Sötét volt, egyre növekvő csend, egyre zajosabban csobbantak a parton a hullámok. Levette a cipőjét, levette a zokniját. Köveken egyensúlyozott, beért az élő vízig. Tavasszal inni szokott abból. Bokáig ért majd néhány arasszal feljebb a hűvös víz. Tapicskolt. Az ég. Az ég ott feszült felette, nem' Tékéte Vólt,~ rtSrtt "kék 'és Ti'emr lila. Az ég színe az égé volt, melyet megszokott, s mióta elment, majdnem elfelejtett. Alit a .fél lábszárig., érő .vízben. „Itthon vagyok. Istenem, itthon vagyok." Gondolat volt csak ez. bár beszéd is lehetett volna, senki fülébe nem ért volna el. Egy ficsúrnyi hajó vált el a kikötőtől dohogva, és rátartin' rááílt a fősodorra. Körötte fekete víz. övé volt a' folyó. A' férfié pedig a part, ismét a part. ••.-. Dóm tér, 1990. július Naiv László felvétele „Rémlik, mintha látnám termetes növését..." ELHUNYT GIMES GYÖRGY 60 éves korában elhunyt Gimes György, a 'Magyar Rádió újságíró munkatársa. Temetése július 17-én, kedden 11.00 órakor lesz a Farkasréti temetőben. & eoMiPUJTFiiia KFT. A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 11, 13. 48, 49, 51. Egyedül Archibald és Brünhilda beszélgetnek. Archibald, a külvárosok nagyszerű vagánya elefántcsontgombos sétapálcájára támaszkodik a járdán, Brünhilda az emeleti balkonon áll, és lepisszen: — Archibald, ha gondolod, feljöhetnél hozzám> — Majd ha egyedül leszel; — Óh, de hisz egyedül vagyok! — Gondoltam, a világon; — én — Redőny, í 1 K 1 Reluxa, = Autóreluxa . mm y'\ Érdeklődni: 22-215. Se csere, se megálló Itt a strandidény, sokan utaznak az 5-ös és l-es trolibusszal a SZUE-ba, illetve a partfürdőre. Többen telefonáltak, és kérték, tudakoljuk meg, van-e lehetőség arra, hogy a trolik a híd lábánál kiszélesedő útszakaszon megálljanak, azaz a strand lejáratához közelebb tegyék a megállót. Sok idős ember, gyerekkel közlekedő kismama mentesülne így a fárasztó visszagyaloglástól. Legalább nyárra létesítsenek egy ilyen, „feltételes" megállót! Ahogyan a városi tanács közlekedési osztályától megtudtuk, forgalom- és biztonságtechnikái okokból nem lehet megállót létesíteni. És még egy információ: hivatkozva a július 4-én a Délmagyarországban közzétett „Megállócsere" című olvasói levélre, dr. Szeri István a következő tájékoztatást adta a Tisza Volántól: A felvetett cserével nem értünk egyet, mivel ha az autóbuszok közvetlenül a posta mellett állnak meg, a busz kiindulása után a más járatokra váró utasokat veszélyeztetné az induló busz kipufogógáza. SVÉD ÁLLAMPOLGÁR KIVÉGZÉSE IRAKBAN Kivégeztek Irakban egy svéd állampolgárságú férfit. Svédország tiltakozott — közölte csütörtökön a stockholmi külügyminisztérium. A svéd közlemény szerint Jalil Mehdi Salem Neamyt tavaly augusztus 9-én tartóztatták le. Egy iraki „forradalmi bíróság" április 30án kötél általi halálra ítélte, azzal a váddal, hogy a svéd állampolgárságú, iraki származású ember „külföldi felderítő szolgálatoknak" dolgozott. Pillanatkép Fasírt Mindennap legalább egyszer hallja, olvassa, firtatja az ember, hogy megyünk Európa felé. De mivel? Jó kis társasutazás lenne, de nincs busz. Gyalogosan eridjünk akkor, tyúklépésben netán, éhezve, szomjazva, felajzva, lopott teherautóval, körömrágósan, szelíden kúszva, dialógus formában, a demokratikus metamorfózis alibijével. — Eszmetöredék. Aztán hirtelen délután lesz. Üt az óra, a gyomor hifi minőségben kordul. A pógár ránt egyét á nadrágszíjon, szatyrot, pénzt ragad (ez utóbbi kevésbé ragályos). Megy a boltba húsért, égy kis darált husi soha nem jön rosszul. Ó, európai konyha, ó, európai darált hús. A hentes fehér köpenyében uralja a húsok mezőnyét. És szól a pógár, alázattal: „Fél kiló darált húst kérnék szépen." A hentes ingatja a fejét, mint valami nagyobb kelyhú virág, „tfogyhogy?" — csodálkozik a pógár, és fenyerében ájulásig izzad a nejlonszatyor, igy hat óra előtt tíz perccel. „Hát, kérem — tör a hentes a helyzet megoldása felé —, már elmostam a darálót, és nem akarom összemocskolni." A bolt ugyan csak nyolckor zárna, de hentesünk előrélátó, optimista, és hajthatatlan. Nem, nem és nem hajlandó, nem akaródzik a lélekből fakadó unszolást szívéré venni. Mit tehet ilyenkor a pógár? Vagy jópofát vág itten az európai hadszíntéren magának, vagy magát a hentest, úgy köpenyestül, szemüvegtokkal együtt betlarálja a fasírtba. Ó, európai „fény", vagy' ahogy Hajnóczy Péter irta: „Sötét volt, mint egy fasírtban." Podmanicfcky Szilárd Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai:, e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Délmagyarország Újságíró Egyesület és a Dél-Francia Nice-Presse-lnvest. (x) DÉLMflGYflKORSZÁG Túlnyomóan derült... Túlnyomóan derült, száraz idő várható. Az északi szél még időnként megélénkül, majd mérsékelt lesz. Változó irányú szél várható. A hőmérséklet reggel 10 és 15 fok kőzött, kora délután 25 és 29 fok között alakul. Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulvok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kíspál Antal. — Szerkesztőség cs kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.. Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: 13130. — A lapot nyomja: Szegcdi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. — Teijeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0L33-025X