Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-12 / 169. szám

1990. július 12., csütörtök Visszhang 5 Kié a hatalom ? gödörben „Állapotos" tábor Embertelen színjáték címmel írott cikkem megjelenése után több levelet és számtalan telefont kaptam. Sokan ajánlották fel segítségüket, hogy az utcára került vak fiú gondjain enyhítsenek. A visszajelzésekből kiderült, a kedves olvasót a másik ember sorsa is érdekli. A levelek között akadt, melynek írója azt várta, * hogy lakásproblémájára megoldást találjak. Mások arra kértek, időnként látogassam meg a vak fiút, magányában kicsit törődjek vele. De volt olyan levélíró is (névtelen!), aki azt javasolta, ha ennyire megrendít a fiú sorsa, hát gondoskodjam magam róla. „Fogadja magához teljesen ingyen a fiút... Gondolom, ön jobb körülmények között van, nincs négy gyereke. A cikkért kapott pénzt adja neki..." stb. — írja többek között. Vagyishát: ha sajnálom a fiút, legyek a szociális gondozója, ha megdöbbenek azon, hogy utcára került, legyek az eltartója. Ha az a véleményem, hogy egy rokkant, nagykorú állampolgárnak joga van teljes életet élni, és szükséglakáshoz jutni, hát legyek a lakáshivatal vagy a tanács igazgatási osztálya. Vagy legyek a jó Isten, és intézzem el, hogy ebben az országban építsenek bérelhető lakásokat, szójjem meg a szociális hálót, vagy hozzak létre olyan bíróságokat, amik gyorsan intézkednek, ha az albérlő nem fizet. Jó is lenne, ha az újságíró mindezt megtehetné. Akkor nem is lenne szükség miniszterekre, politikusokra, semmiféle törvényre, rendeletre. A szerkesztőség azonban nem hivatal, nem feladata az, hogy az egyes ember gondjait megoldja. Hogy minden beteget meglátogasson, hogy a bíróságok, lakáshivatalok, tanácsok, albérlők és főbérlők helyett intézkedjen. S igazán sajnálnám azt is, ha a magasból lenyúló kezekhez szoktatott hivatalok most a régi hatalmasságok helyett — szervilis módon — a sajtó nyomásának engedelmeskednének. A gyávaság mindig igyekszik mumust keresni, amivel másokat ijesztgethet. Ha már a régi eltűnt, hát újat kre^l, hogy legyen ki mögé elbújni. Hallottam, nemrég egy tanácsi főember így érvelt: „nem intézkedem, mert még megírja az újság", s inkább hagyta az ügyet tovább feküdni a fiókban. Jelen esetben magam sem reméltem, hogy írásom után egy nappal már lakást kap cikkem hőse. Nem tudom, kinek a bátorságán, vagy félelmi reflexén múlott az expressz döntés. Azt viszont tudom, hogy azzal gyökeresen nem változik meg egy város, egy ország gazdasági, szociális és társadalmi helyzete, ha egy-egy konkrét esetet tűzoltással orvosolnak a helyi hivatalok. Miközben a honatyák vitézkötéses, aranysújtásos közhelyeket puffogtatnak a Parlamentben, s azon kapnak hajba, hány fokos szögben dőljön meg a kereszt a korona tetején. Helyette jobb lenne tudni végre: kié az ország, a hatalom és a dicsőség. Igazi változások híján az olvasó még azt hiheti: a sajtóé. (pacsika) Megdöbbenve olvastuk, 1990. július 4-én megjelenő újságjukban a „Kincskeresők, gödörszélen" című cikküket. Szívesen álltunk volna kollégájuk elé, hogy a felvetett problémákra a helyszínen reagáljunk, hisz így a megjelent cikk igen egyoldalúan vonta le következtetéseit az intézmény jelenlegi állapotáról. Meglepetésünket csak növelte az a tény, hogy a tábor vezetője sem az intézmény vezetőjének, sem más dolgozójának semmiféle jelzést nem tett gondjairól, problémáiról. Ha ezt megtette volna, akkor egy igen súlyos félreértés nem került volna be cikkükbe, a „gyermekhomokozóval" kapcsolatban. Ugyanis ez a „homokozó" nem homokozó (hisz homokot nem is tartalmaz), hanem kijelölt tűzrakó hely, igy természetes, hogy tábortűz-maradványokat tartalmaz. Az pedig, hogy a kedves szállóvendégek a tábortűz közben elfogyasztott konzervek göngyölegeit a tűzbe dobják, intelligencia kérdése. Mert az intézmény egész területén kis szeméttárolók vannak kihelyezve, a sátrak és a kőházak környékén pedik kukák találhatók, melybe mindenféle szemét elférne. A tűzrakó hely kitakaritása mindennapi feladataink közé nem fér bele, hisz intézményünk 8 hektáron terül el, melynek rendben tartása igen nagy feladatol jelent, a jelenlegi gazdasági körülmények között. A fűben lévő üvegcserepekről tudunk, folyamatosan gyűjtjük, de mindannyian tudjuk, hogy kényelmesebb a kiürült soros, boros, ikíí* tős stb. üvegeket magunk után elhagyni, uram bocsá' az ablakon kidobni, .mint azt visszavinni a vásárlás helyére, vagy a kukába bedobni. Tehát a fűben lévő üvegcserepek „újratermelődése" igen gyors és szapora, gyorsabb, mint amilyen tempóban intézményünk dolgozói azt eltakarítani képesek. Viszont azt is tudjuk, hogy a táborlakók nem a puszta földre, hanem a sátrakból kivitt plédekre heverednek, így az őket fenyegető balesetveszély csökken. A tábor világitásáról csak annyit, 1988. júliusában készült egy költségvetés a sátortábor világításának megoldására, a végösszege Délmagyarország július 4-i, szerdai számában a „Kincskeresők, gödörszélen" címmel, Varga Iván tollából megjelent Íráshoz: „Helyesnek tartom, hogy a Délmagyarország újságírója — csakúgy, mint korábban is több alkalommal — ismét olyan társadalmi problémára mutat rá, melyek állami megoldása egyelőre várat magára. Fontos és szükséges, hogy egy valóban kifogásolható társadalmi szemléletet (is)— a gyermek- és ifjúsági érdekek háttérbe szorulását — gyakorlati példákkal aptoroz. Ezért bocsátom előre: köszönöm a felvetett témák iránti figyelmét és segítő szándékú, kritikus megállapításait. Véleményem szerint azonban legalább három kérdéskört (a Kincskereső-tábor jövője, az ifjúsági központ állapota, az Ifjúsági Alapítvány működése) olyan sajátos módon kapcsolta össze a szerző, hogy az félreérthető az olvasók számára. Teljesebb körű tájékozódással a pontatlanságok elkerülhetők lettek volna, mivel meggyőződésem szerint a cikk általam kifogásolt részei ezek, s azt nem a (rossz)indulat befolyásolta." Tóth Tamás, a Dél-magyarországi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány társadalmi titkára Ha két főiskola összefog (1.) H itta n á rké pzés 938 911,— Ft, így azt hiszem, érthető, hogy ennek megvalósítása a jelen gazdasági körülmények, a rohamosan emelkedő árak miatt, csak folyamatosan lehetséges. A „vaságymaradványok"hoz annyi a hozzáfűzni valónk, hogy ezek (2 db) komplett vaságyak, amit életvédelmi okokból helyeztünk ki, a fürdő üvegfalának sörösüveggel való betörése után, hogy az üvegszilánkokon keresztül a behatolást megakadályozzuk mindaddig, míg vállalkozót találunk az üvegfal kibontására és helyreállítására. Gondolom, ezt a cikket író kollégája is ugyanígy látta, mint mi, akik minden erőnkkel küzdünk azért, hogy itt pihenő vendégeink jól érezzék magukat. A csatornanyilások fedetlenségéről mindössze anynyit, hogy ezt csak egyes számban kellett volna írni. Egy darab aknatető, mivel hordozható típusú, valakinek megtetszett, és vasárnapról hétfőre virradó éjszaka eltűnt, gondoljuk, a jó vicc reményében. A terület nagysága miatt azt senki sem várhatja el tőlünk, hogy a nap minden órájában végigjárjuk intézményünk egész területét, hogy a vendégek szeszélyei okozta hiányosságokat pótolni tudjuk. Reméljük, hogy azt senki sem tételezi fel intézményünk munkatársairól, akikre emberek, gyermekek biztonsága van bízva, hogy az emésztöaknákat nyitva hagyják, — ennek ránk nézve is igen súlyos következményei lehetnek. Cikkük tartalmához ezeket az érdemi kiegészítéseket kívántam hozzátenni. Boros Endrénc gazdasági vezető, ifjúsági kozpont A hitoktatás kötelező bérétől — legyen ilyen tavagy választható voltáról nárképzés is. dúl a vita. Ám arról nem A főiskolai diákok közül esik sfó, hogy kik is ok- kirí Nagy László, aki matathatnák hittanra ezt az sodéves népművelés—törtéegyik tanévről a másikra nelem szakosként a tudohirtelen megnőtt létszámú mányegyetem bölcsészkarán gyereksereget. elsőéves „latin C" szakos, » továbbá a Hittudományi FőA minisztérium levelet teológiát küldött a kérdésben illeté- T i c X. ' , t kesnek nevezhető felsőok- hall?at, Lászltó ~ 6gy baI tatási intézmények vezetői- rátjaval egyetemben - mar nek, hogy a pedagóguskép- "iost szeretne leadn, - a ' , , - , , szerinte manapsag a gyakorzok ne zarkozzanak el a ,„.»_„_ • *. „ " vrro,„Ai hittan és vallásoktató szak 'atban semm,r.e f. hasznaiindításától. A szegedi ta- t.vT.tfíZnm a^oló' , , . , ... . , u 11- ,'i- s helyette felvenni a teolonarkepzó főiskola hallgató ^ népművelő kozott fmotuzkent terjedt * ah\eoló ia ismPeretében a hír: szeptembertol mar az kiteUesedhet hiszen „ el. itteni diákokat is oktatják n, • • mult negy evtizedben nahittanra, sőt, indul az uj _ , .7a„ „„ , gyon keves fiatalember szesza ' rezhetett ilyen jellegű is— A szegedi Hittudomá- mereteket. Ám hiába érnyi Főiskola rektora való- tenek egyet ezzel a törekban kapott a minisztérium- véssél a két főiskola vezeból egy tájékoztató-tájéko- tői, mert (egyelőre) jogi zódó jellegű levelet, s való- akadálya van annak, hogy ban létezik olyan hallgatói valaki két különböző intézkezdeményezés, hogy a test- ményben szerezzen egy kétvérintézményben oktatott szakos diplomát, teológiát második szakként — Többek között ilyen, felvehessék a diákok, to- jogi jellegű akadályokat vábbá valóban szó van a kell elhárítani az előttünk két intézmény közötti álló esztendőben a hittanáregyüttműködés formáinak képzés elöl — mondta Lenkidolgozásáról, de az új tan- gyei Zsolt. — Ezentúl a tárév kezdetén biztos, hogy sadalomtudomány és elmélet nem indul meg a hit- és oktatásának új tartalmát is vallásoktató szak — pon- ki kell dolgoznunk; meg tösitotta az információt kell ismernünk, mi a közLengyel Zsolt, a Juhász oktatás igénye. A tanárképGyula Tanárképző Főisko- ző főiskola arra készül, hogy la oktatási ügyekkel fog- a latin szakos képzés inlalkozó főigazgató-helyette- ditásával a Hittudományi se. — A hallgatók között el- Főiskolával az együttműköterjedt hír tehát annyiban dést még intenzivebbé teigaz,. hogy nem látom aka- szi. A társadalomban jelentdályát sem annak: a fóis- kező új igényeket csak akkolán speciális képzés, az- kor tudják kielégíteni, ha az erkölcsi, etikai, vallás- megnő a felsőoktatási intörténeti stúdiumok kereté- tézmények autonómiája, ilben legyen hittan- és val- letve — egy városon belül lásoktatás, sem annak, hogy is — együttműködési készmegfelelő előkészítés után sége. — várhatóan 1991 szeptem- Ojszáni Hona Fotóriporter kollégám engem megelőzve járt a helyszínen. Somogyi Károlyné felvételei, tőlem függetlenül, ugyanazokat a problémákat dokumentálták, melyeket kifogásolt cikkemben megemlíteni bátorkodtam. Állításaimat alátámasztandó, íme, mindkét emésztögödtfr, ahogy találtuk: fedetlenül. A vaságyak és az egyéb, gyerekekre veszélyesen meredező fémhulladékok szintén nem képzeletem szülöttei, mint ahogy az a bizonyos homokozó sem az. Ha egy medencéből leeresztik a vizet, és homokot hintenek az aljára, nos, attól a medence medence marad, legfeljebb homokozni is lehet benne. Ugyanezt vélem a szeméttárolóvá kinevezett homokozóról is. Végül, az ifjúsági központban táborozó gyerekek igazán nem tehetnek róla, hogy velük egy szálláshelyen esetleg vandál. kulturálatlan „egyedek" tartózkodhatnak. A felvetett problémák azonban nem megoldhatatlanok... Varga Iván