Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-12 / 169. szám

1990. július 12., csütörtök Ország — város. 3 Rendelő készül Makkosházán Nagy LAsíló felvétele Négy évvel ezelőtt kezdték építeni a körzeti orvosi rende­lőt Makkosházán. A pénzhiány miatt azonban rendre aka­dozott a kivitelezés, s csak ez év őszére — várhatóan szep­temberre — fejeződik be a munka. A korszerű, tágas egészségügyi létesítményben 2 felnőtt-, 2 gyermek- és 1 nőgyógyászati szakrendelő kap helyet, és 1500 lakos számá­ra biztosít alapszintű egészségügyi ellátást Adók, vámok, árak, tudnivalók Ha az ember átlépi a határt... ... akármi is történhet vele. Legjobb eset­ben élményt élményre halmoz, simán meg­él a hazulról hozott, csomagtartóba pakolt „éléskamra" javaiból, elég pénze rrarad fagylaltra, képeslapra, múzeumi belépőre és némi szuvenírre, s amikor visszafelé jövet meglátja a piros-fehér-zöld sorompót, csak a szokásos nagyságú kő esik le a szívéről. Ám külföldön, pláne autóval, sok egyéb is előfordulhat az utazóval, összeállításunk­ban néhány praktikumot gyűjtöttünk össze, hogy akik még most indulnak nyaralni, minél kevesebb rizikóval tehessék. A „sógorék"-nál schillingért... ... vett árucikkek árában — a magyar áfá­hoz hasonlóan — benne foglaltatik az ér­téktöbbletadó (MWST, azaz: Mehrwerts­teuer). Ezt — ezer schilling értékhatár fö­lött — visszatérítik. Ennek egyik módja, hogy visszafelé jövet a bevásárlóútról, az osztrák vámtisztnek a háztartási, műszaki stb. árut bemutatják, és a számlát, vagy az osztrák autóklubnál (ÖAMTC) beszerezhető Tax-Free-csekket lepecsételtetik. Az ily módon — azaz, dokumentumokkal — alátá­masztott igényt a Magyar Autóklubnál is> lehet érvényesíteni. A pénztár, persze, schillingben fizet. Átruccanva a csehekhez... ... tapasztalni fogják, hogy igen sok az új közlekedési jelzőtábla, s szigorodtak a sza­bályok; igaz, ez utóbbiak — például a biz­tonsági öv kötelező használata — nálunk már régen érvényben van. Ne legyen rá szükség, de a rendőrséget „VB" feliratú táblák jelzik, az útelterelést pedig sárga alapon fekete betűkkel írt városnévtáblák mutatják. A cseh és szlovák autópályákon csak 110-zel utazzanak — sokba kerül a gyors­hajtás! A benzin pedig? A hivatalosan ki­váltott koronából a határon, vagy jobb szállodákban, illetve a Csedok utazási iro­dákban vett talonokért cserébe normált (90-es oktánút!) 18, szupert (96-ost) 20, dí­zelt pedig 7,50 koronáért lehet tankolni. rúaknak a felével.) A görög vámosok egyéb­ként a nagy értékű tárgyakat az útlevélbe jegyzik be, s azok elvesztése, ellopása ese­tén még akkor is vámolnak kifelé, ha a tu­ristának rendőrségi jegyzőkönyve van!... Vigyázzanak az értékekre... ... bármerre is járnak a világban olvasó, ink, de legfőképpen Görög, és Olaszország­ban, ahol az átlagosnál gyakoribbak a gép­kocsifeltörések. (Igazán nincs szükségük a biztosítóknak a mi ingyenreklámunkra, de nem kell sajnálni az út előtti biztosítási szerződéskötés árát!) Olaszországba egyébként 30 napos időha­tárig vízum nélkül lehet utazni, >s előfor. dúlhat, hogy egynémely határállomáson pénz. csekk felmutatását, vagy a visszaútra szóló repülő-, illetve vonatjegyet is kérik, persze, az adott közlekedési eszközzel ér­kezőktől, főként ha kevés pénz van náluk, (Ami egy szempontból nem volna hátrány: a római magyar konzulátus munkatársai S2erint az idén már vagy 150 magyar tu­ristát, illetve kocsit raboltak ki Olaszor szágban.) Dél felé haladva... . .. Jugoszláviában már a határon lehet — 120 dinárért — benzinjegyet venni. A 98 oktános szuper — legutolsó információnk szerint — 6,70-be kerül. Számítsanak a köl­tőpénzük beosztásakor az autópályák út­használati dijára — általában 1-5 dollár közötti összeget tartalékoljanak. De vigyá­zat: Belgrád és NLs között 14 dollár a dij! A Bulgáriára, Romániára és Csehszlová­kiára, valamint Lengyelországra is érvé­nyes. úgynevezett „4 ország hitellevelet", illetve a jugoszláviai és nyugati utaknál hasznos nemzetközi AIT. vagy AIT Super hitellevelet érdemes kiváltani az autóklub­nál. Ugyanis ezek tulajdonosai az előre nem látható javítási és szállítási költségeket 400 svájci frank értékhatárig gond nélkül ki­egyenlíthetik. S még a pénznél maradva, de már Gö­rögország felé tartva, leérjük, gondoljanak rá: belépéskor megkövetelik, hogy a ví. zumban feltüntetett ott-tartózkodási napon­ként háromezer drachmával (körülbelül 18 dollárral) rendelkezzék a turista. (Kisko­A német unió ténye... ... nyilvánvalóan kivált az NSZK-ba. illet­ve az NDK-ba indulóktól néhány kérdést, például vámügyekben. Nos. az NDK vám­igazgatósága az MTI-hez eljuttatta a leg­szükségesebb tudnivalókat Ezekből válo. gátunk a következőkben. A német valuta-, gazdasági és szociális unió életbe lépésével, július l-jétől, az NDK és az NSZK egész területe egységes vámterületté alakult. Ennek megfelelően, egységes vámjogszabályok érvényesülnek a be- és kiutazáskor is. A7 NDK új vámrendelkezései szerint lé­nyegében mindenféle kiviteli tilalom — például hús, húsáru, cipő, bőrruházat stb. — megszűnik, kivéve a közbiztonsági, ál­lat-egészségügyi vagy művészetvédelmi okokból meghatározott árukat (a fegyvere­ket, kábítószereket, állatokat, növényeket), amelyekre továbbra is érvényesek a korlá­tozási. vagy tilalmi rendelkezések. Vámmentesen vihető be az országba a személyes útiholmi. így, ha az utas leg­alább 17 éves, akkor egyebek ko2ött 200 cigaretta, 1 liter tömény szeszes ital, 2 liter bor után, illetve, ha az utas legalább 15 éves, akkor fél kiló kávé, 100 gramm tea után nem vetnek ki vámot. A gépkocsi üzemanyagtartályában és egy 10 literes tar­talékkannában levő üzemanyag szintén vámmentes. Gyógyszer csak az utas sze­mélyes szükségletére, más áruféleségek 115 DM értékig vihetők be az országba vám­mentesen. A szabadon bevihető mennyisé­get meghaladó áruk után — 420 DM érté­kig — 15 százalékos vámot kell fizetni. S még egy információ, már nem utazók­nak. hanem ajándékozóknak: a postán, kis csomagban küldött áru küldeményenként 100 DM értékig vámmentes. Postai ki« cso­magokban azonban tilos gyógyszert, kábí­tószert egyes növényeket és állatokat, vé­dett állatokból és növényekből készített termékeket, lehallgatókészülékeket (ez nem vicc, kérem!), s fegyvereket, robbanószere­ket küldeni. P. K. mm, Ottömös igazgatói lázban ég (5.) Egy hektár barackos Nem lenne egyszerű ösz­szeszámolni, hányszor ír­tam le e cikksorozatban a pedagógusok által megvá­lasztott művelődésiközpont­igazgató, Utasi István ne­vét. Még nehezebb feladat lenne, ha azt próbálnám összeadni, hányszor emle­gette dicsérve vagy szidva, erényeit vagy hibáit sorol­va az a több tucat ember, akivel Öttömösön a zűrza­varos helyzetet előidéző igazgatóválasztásról beszél­tem. Ki is lehet hát az az Utasi István, akinek szemé­lye körül ilyen komoly in­dulatok feszülnek? Ez a kérdés is vezetett, amikor az igazgató — nem árulok el titkot, ha azt írom: cik­künk megjelenésének idő­pontjában már a tanács ál­tal kinevezett igazgató — lakásához indultam. Utam az élelmiszer- és az ipar­cikkbolt mellett vezetett el. Középkorú asszonyt szólí­tottam meg, mondaná el véleményét a falu ügyéről. „Inkább mást kérdezzen" — mondja, s amikor azt tuda­kolom: érintett-e valami­lyen módon, „is-is" — adja a kitérő választ. Az élel­miszerbolt egyik eladóját faggatom. „Nem én dolgo­zom velük, csak ők tudják eldönteni, kit akarnak" — mondja szűkszavúan, de ne­vét nem vállalva. A szom­széd üzletben a vásárlókat szólítom meg. „Aljas dolog a volt igazgatótól, hogy mind a két jelöltnek be­ígérte az igazgatóságot" — mondja egyikük. „Csak a gyerekekre nem gondol sen­ki, pedig eddig is ók itták meg minden cirkusznak a levét." — teszi hozzá egy másik asszony, kora alap­ján sejthetően gyereke ré­vén érintett. „Ez olyan volt, ez a választás, mintha a ru­határost választanák meg színházigazgatónak" — foly­tatja ismét más. „Én bár­melyikük helyébe már rég visszaléptem volna, nem en­gedtem volna eddig fajulni ezt a cirkuszt. Most már inkább egyik se legyen!" — összegez egy idősebb hölgy. Utasiék házához érek. A főszereplő éppen az udvaron ténykedik, aztán a lakásba kísér. Látom az arcán, tán ö is azt . kutatja rajtam: „vajon ez az ember kinek a pártján áll?" Semleges szemlélőt itt továbbra is ne­hezen tudnak elképzelni. ,,Acs-Kovács hívott..." Messziről indítjuk a tár­salgást. Arról beszél, hogy még 1983-ban az iskola bővítésének munkálatait irá­nyította. Ügy fogalmaz, nél­küle nehezen jutottak vol­na előre a munkák, ezt az igazgató is tudta, ezért is becsülte nagyra Utasi Ist­vánt, sót, „látta, hogy na­gyon szeretem a gyerekeket, tisztában volt azzal, hogy ebben az évtizedben sokan nyugdijba mennek, ezért ajánlotta, hogy próbálkoz­zam meg a pedagógus pá­lyával. Hozzátartozik ehhez, hogy még technikus ko­romban oktattam gyerekeket Szegeden, igy tisztában vol­tam a tanításnak az alap­vető dolgaival." — Lényegi kérdés: a volt igazgató, Ács-Kovács Ernő már ekkor úgy hívta önt az iskolába, mint lehetsé­ges utódját? — kérdezek közbe. — Természetesen — vá­laszol Utasi István. — De hát, hogy gondol­ta ezt Ács-Kovács Ernő, hisz addig egy percnyi pe­dagógusmúlt sem állt ön mögött? — De, mondtam, hogy ta­nítottam már. — Mennyi időt, és mi­kor? — Közel másfél évet, 1962—63-ban. De nem ez számított igazán. Ne felejt­sük el, hogy amikor erről tárgyaltunk, 1986-ban, az új oktatási törvény még nem volt érvényben, s az én két egyetemi diplomám főisko­lai tanári végzettségnek fe­lelt meg. Csak ezután jött be az a törvény, ami elő­írta a szakirányú végzett­séget. A bonyodalmak aztán 1988-ban kezdődtek, ami­kor Acs-Kovács igazgatóhe­lyettesének szerződtette Gyarmati Zoltánt. Utasi sze­rint a tanári kart is meg­lepte ez a lépés, mert úgy tudták, hogy ő az utódjelölt. E kettősség jegyében telt el két év. Utasi István azt mondja, e két év alatt több olyan időszak is volt, ami­kor Gyarmati Zoltán tel­jes jogú igazgatóként in­tézkedhetett. „Sem az ok­tatás-neveíési munkán, sem egyéb dolgokban nem mu­tatkozott az, hogy Gyarma­ti javítani tudna a helyze­ten. Sőt, a lobbanékony, durva természetével inkább arról győzte meg az embe­reket, hogy nem igazán jó vezetötípus." Mit miből? Jött hát a nevezetes sza­vazás napja. Milyen érde­kes: az Ács-Kovács házas­pár, és a már nyugdíjba vo­nult, de a szavazáson még részt vett pedagógusok sza­vazatait mindkét fél a ri­válisa eredményéhez szá­mítja. Már sokszor emle­getett tény: 14:1 l-re Utasi István nyert. Amikor azt kérdettem tőle, alkalmasnak tartja-e magát e pozícióra, hosszan válaszol, s elmond­ja, vállalatvezetői szakmér­nöki diplomája révén a ve­zetés tudományát ismeri, s mivel pénzügyi szakember is, a gazdálkodás sem okoz neki gondot. Most már kö­zépiskolai tanári képesítése is van, tehát szakirányban is megfelel a követelmé­nyeknek. Hogy mégis van­nak kétségei a jövőbeni si­kereit illetően, azt azzal in­dokolja, a felfokozott han­gulaton úrrá lenni — em­ber legyen a talpán, aki er­re képes. Szóba kerülnek a pályázata egyes pontjai. Például sportcsarnok építé­sét helyezte kilátásba. A „miből?" kérdésre kifejti: az évekkel ezelőtt létreho­zott sportpályát ő úgy épít­tette, mint tanácstag, ösz­szeköttetései, ázervezőkészsé­ge révén, hogy egy fillérbe nem került a félmilliós lé­tesítmény. A megválasztott igazgató ezt az elvet és gyakorlatot egy negyvenmil­liós sportcsarnok létreho­zásához is elegendőnek tart­ja. Kilátásba helyezte a ti­zenharmadik havi fizetést is beosztottjai számára. Ezt úgy képzeli el: mivel a ta­nácsok esetében is van ilyen terv, az iskola pedig taná­csi intézmény, így tehát az iskolai pluszpénzeket is be kellene számítani a tanácsi költségvetésbe. Utasi ellen­felei közül legtöbben a pá­lyázat azon részét kifogá­solják, amiben arról ír: egy hektár barackos léte­sítésével és termeltetésével gondolja megoldani az isko­la, az óvoda anyagi gond­jait. Utasi István szerint azoknak a gy'erekeknek, akik otthon is a barackter­melés „jegyében" nőnek fel, nem gond délutánonként, fa­kultatív jelleggel az iskola kertjét is művelni, az érté­kesítést pedig Utasi — meg­felelő csatornái révén, mint mondja — megoldaná. Azt csak én gondolom hozzá: vajon egy iskolaigazgató munkakörével, presztízsével összeegyeztethetó-e ilyen­fajta tevékenység. Távozá­som előtt viszont még any­nyit mond az újdonsült igaz­gató: figyelemre méltónak tartja, hogy szerinte a fa­luban ez volt az első igazi szabad választás, amin nyu­godt lelkiismerettel a saját véleményét nyilváníthatta mindenki. „Ezt azért is lé­nyeges kiemelni, mert egy­szer már voltam egy válasz­tás részese. De akkor, a Ko­mócsin-érában, amikor a tsz-elnökségre voltam esé­lyes, akkor kijöttek Szeged­ről, a nagy házból >az elv­társak, és közölték: az a párt elvárása, hogy lépjek vissza a riválisom javára. Hát, mit tehettem akkor: önként visszaléptem." (Folytatjuk.) Balogh Tamás d

Next

/
Oldalképek
Tartalom