Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-11 / 168. szám

1 1990. július 11., szerda A város és vidéke Grafikai vámszabadterület A makói művésztelep kiállítása Szabadkán Ha a makói grafikai alko­tótelepet földrajzilag kell meghatároznom, akkor meg­illeti a grafika magyar fő­városa státus. Ha szakmai­lag, akkor már összetettebb az ügy. Vitathatatlan ugyan­is, hogy a legrangosabb ma­gyar grafikai fórum — al­kotótelep. Az is nyilvánva­ló, hogy a legfrissebb és legizgalmasabb kortárs tö­rekvések gyűjtőhelye — ol­vashatóak a többi között Tóth Attilának a sorai ab­ban a katalógusban, amely Szabadkán jelent meg, ab­ból az alkalomból, hogy e képzőművészeti találkozó keretében megnyílt a gra­fikai művésztelep tízéves munkáját bemutató kiállí­tás. A jelentős eseményen maguk a kiállítók is részt vettek. A szabadkai Képzőművé­szeti Találkozó kezdettől fogva kapcsolatot tart fenn Makóval (is), több vajdasá­gi, de mindenekelőtt sza­badkai művész, elsősorban grafikus vett részt a mű­vésztelep munkájában. Az alkotók számára Makó va­lóban fogalom, létforma és létélmény, sőt, több is en­nél: a grafikai szabadgon­dolkodás „magyarországi szabad vámterülete" — aho­gyan képzőművész körök­ben megfogalmazódott. Nem csoda tehát, hogy minden évben szívesen térnek visz­sza az alkotók és nagy meg­tiszteltetés a számukra a meghívás. Az elmúlt tíz esztendőben sokan alkottak a makói gra­fikai művésztelepen, s nem is adatott meg mindenkinek, hogy most reprezentálhas­son. Még így is, hogy har­mincan mutatkoznak be munkáikkal, sokan kényte­lenek voltak tudomásul ven­ni: majd más alkalommal mutatkoznak be. Kiváló al­kotások, kitűnő válogatás és jól átgondolt, a fejlődési és logikai sorrendet követő el­helyezés jellemzi a makóiak szabadkai kiállítását, amely augusztus 31-ig tekinthető meg, naponta 9-től este 7 óráig. Sz. J. Három pár szemben Kérdőszó nincsen Fejem fölött szorul a hu­rok, mondta épp egy kollé­ga, amint a tóbb ezer forin­tos fotóapparátot szemrevé­telezte. Hogy a fotózás is technikai , .sport" lenne? Megesik. Mégesik az ember szive • ilyenkor, azáltal is, hogy az írás kifinomult, s még a tompított vállfájához is elegendő és szükséges fel­tétel egyben a fehéren vil­lódzó papiros, és egy fehér­től elütő penna, avagy köz­ismertebb nevén: plajbász. De lehet ott bármily tech­nika, ha az embernek nincs szeme. Vak fotós nincsen. Wim Wenders mondotta volt, hogy a kép igazabb, imínt az írás, a beszéd. Jó ezt tudni, már csak azért is, mert többnyire igazságon valamely „nyelvi állítás" milyenségét értjük. Majd a szem is megtanul beszélni egyszer: .szembeszél". En­nek meg is lennének az alapjai, hisz ha a buszon egy szó nélkül kapunk egy fü­lest izmoktól túlfűtött úti­társunktól, egyből berzen­kedni kezd igazságérzetünk. A helyzet esztétikai mutat­ványa meg a tűzpiros pofi lenne. Nos, mit látunk? Sorban: Dezső Mihály fotóin szinte finoman diihöngenek a be­tonépítmények. Jól látszik kettős, szinte naiv életük: a keménység, s benne a „még­is lerombolhatóság". Az em­ber keze (agyszüleménye) által létrehívott élettér ez, mélynek hatósugarát az egymás mellé pakolt mozai­kok határolják be, s egyben valami „szoctás" háttérbe tágulnak, annak ellenére, hogy egy fia embert nem látni itt. Az imént említett beton kettős természet, az önpusztítást is magában fog­lalja, nagyon áttételesen, de magában. Aztán megjelen­nek az arcok, akárha az iménti falak mögül lépnének elő, egy titkos, ismeretlen, de korabeli társaság tagjai­ként Ami legjobban kon­cepciózus itt, az a szemük, a tekintetük. Különböző ar­cok, de a szemek ugyanarról beszélnek, valami egészen egyszerű, és mégis megvála­szolhatatlan kérdésről; kontra: valami egészen egy­szerű rákérdezhetetlen vá­laszról: ilyen kérdőszó nin­csen. Persze, a férfi és női szemekhez különbözőkép­pen nincs kérdőszó. Meg kell még különböztetni bal és jobb szemet, de ezt most hagyjuk, tekintettel az idő rövidségére. Péntek László először a bozótosba invitál mindany­nyiónkat. A bozótos az egy jó hely, látványos — mond­hatni a természet geometriai önképzőköre. A „lágy" geo­metria lenne itt . a pontos terminus, mert a vonalak „hajlásszöge" inkább simo­gat, mintsem horzsol. Ez bi­zony szép, jólesik. Van ben­nük valami otthonosság, szelíd és jámbor hívogatás. Nem bonyolult, nem kusza a látvány, csupán tárgyában, innen azonban nem árt el­vonatkoztatni. Aztán egy jó­kora ugrással az utca mu­tatja magát: szomorú vonal­kód. A pusztulás csak sejte­ti, hogy emberi környezet, de az ember, mintha elslisz­szolni akarna innen. Gye­rünk! Puskás János fotóin belső terek biztosítanak rögvest a mozdulatlanságról, arról, hogy nincs idő, a vonal, a görbe állandó, a sík fénytől övezve hajladozik, és csak a hullni készülő vakolat méri az időt. Nem a haladást lát­juk, nem a fejlődést, annál inkább a változás sorsszerű­ségét Az. ember itt is köz­vetve jelenik meg. Egyrészt a .kamera" oldaláról, hogy mintegy szimulálja az Em­ber nyomait. Olyan jelek ezek a puszta térben, akár­ha a nyomolvasó tájékozód­na a többiek lábnyomából, elhullajtőtt hajcsomókból, lerágott csontokból. Egy újabb sorban beköszönt a természet, a fák, felhők, az „üres levegő" életterével. Elemek, melyek elválasztha­tatlanok, tónusuk, formájuk soha nem önmagukban be­szél, hanem mindig a „tár­sak" által. És egyben bizo­nyosságot hordoznak ma­gukban; a felhők mozdulat­lanságában is ott a hozzá­társított mozgás, a fák év­szaki változásai, egyszóval, az ismétlődés bizonyosságot adó lehetősége bújik meg itt. Csak elő kell csalogatni. A három fotóművész kiál­lítása még hóinap, tehát jú­lius 13-ig megtekinthető a Bartók Béla Művelődési Központ Galériájában, na­ponta 10 és 18 óra között. Podm&niczky Szilárd Öttömös igaigatói lázban ég (4.) „Mi nem olvastuk, mi volt a papíron 99 Amikor Gyarmatiéktól to­vább sétálok, még utolsó mondatait rágom az igazga­tóhelyettesnek. Azt mondja, azért is sajnálja különösen, hogy az öttömösi iskola ok­tatási színvonala alacsony, mert a tárgyi feltételek amúgy jók, jobbak, mint a legtöbb városi iskolában, csak a nevelök többsége nem képes élni ezekkel a lehetőségekkel. Folytonos panaszáradat, a pénzhiány­ra hivatkozások közepette, ilyet is ritkán hall az em­ber. Az igazgatóhelyettes laká­sától csupán pár méter az orvosi rendelő. Dr. Hegedűs Zoltán körzeti orvos mosta­nában megkeseredett em­ber. Először arról beszélge­tünk: miért nem mert el öt tanácstag társával együtt a június végi tanácsülésre. — Ügy másfél órával a tanácsülés előtt fölhívott a tsz-irodából Dobó Jolán, kö­zölte, hogy beszélni szeretne velem. Nemsokára át is jött, s elmesélte, választóim alá­írtak egy ívet, amin az a szöveg szerepelt: alulírott választók azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy a délutáni tanácsülésen úgy képviseljem őket, hogy Uta­si István megválasztott igaz­gató kinevezéséhez ne járul­jak hozzá, halasszuk el a ki­nevezést az új önkormány­zati rendszer megalakulása utáni időkre. Hozzátették a?t is: amennyiben e felké­résnek a tanácstag nem tesz eleget, visszahívását kezde­ményezik. Tíz aláírás szere­pelt az íven, akik közül há­rommal közvetlenül az eset előtt találkoztam, s egy szót sem szóltak az ügyről.. Ez tűnt nekem föl: ha elé­gedetlenek velem, miért nem nekem szólnak? Rög­tön konzultáltam tanácstag társaimmal, s azzal tisztá­ban voltunk: kényszerhely­zetben vagyunk, hisz időnk sincs arra, hogy kontrollál­juk az iveket, amiket egyéb­ként a többiek nem is lát­tak. A tanácstagok több mint felével konzultáltunk, s ab­ban egyeztünk meg: kivizs­gáltatjuk a tanácselnökkel, jogszerűen jártak-é el a gyűjtők, hitelesek-e a? alá­írások. Ha legalább egy vagy két nappal a tanácsülés előtt megkapom azt a leve­let — ami egyébként úgy kezdődik, hogy „tisztelt ta­nácstagunk", s név szerint nekem szól —, akkor .ellen­őrizni tudom, valóban ezt akarják-e a választóim s akkor elmentem^ volna a ta­nácsülésre, képviselem az • ügyüket. Iái itt öt pártatlan embert?" Később azt firtatjuk, rpi le­het az oka e nagy felboly­dulásnak, Utasi-ellenesség­nek. A Hegedűs házaspár egyöntetűen azt mondja: a tsz-vezetőség kampánya a dolgok mozgatója. „Az em­berek hatvan százaléka tsz­tag, érthető, ha tartanak a vezetéstől. Most alakulnak a földtörvények, várható, hogy visszakapnak földeket az emberek. De nyilván nem mindegy, hogy hol, s hogy milyen földet. Ezzel a lehe­tőséggel keményen vissza lehet élni" — fogalmaz a doktor. — Akiket nehezebben le­het becsapni, a gyerekes családokhoz az én körze­temben nem mentek az alá­írásgyűjtők — kapcsolódik a beszélgetésbe Illés Jánosné védőnő, aki ugyancsak tat­nácstag. — Főleg azokhoz a 70-80 évesekhez mentek, akik azt sem tudták, mit ír­tak alá. Tudja, mi az érde­kes? Itt évtizedes ellentétek jöttnek ki az emberekből. A konkrét eset, konkrét törté­nés már nem is érdekes, csak a régi sérelmeket akar­ják sokan mondvacsinált ürüggyel elővenni. — Pedig nem ez volt a jellemző — szólal meg He­gedűs doktor. — Ezek az emberek összetartok, áldo­zatkészek. Én tudorp, mert vöröskeresztes titkár is va­gyok, s az örményországi földrengés, a romániai ese­mények idején azonnal gyűjtés indy.lt, a rákszűrő autóbuszra is komoly pénzt adtak össze az emberek, mégis ez a szerencsétlén esét így megosztotta a falut. A tanár úr tekintélye Nem a doktor ügye Még arról beszélgetünk, választhatott volna más megoldást .ez a hat ember, vagy sem, aztán előkerül az örök kérdés: miért e fel­bolydulás a faluban? Hege­dűs doktor azt ecseteli, bár­kivel beszél Utasi Istvánról, senkinek semmi konkrét baja nincs vele, esetleg egy halvány utalást tesznek ar­ra, hogy a mássága, a falu­si embertípustól eltérő élet­módja zavarja a népet. S az orvos szerint most már a tömeghangulat is érvé­nyesül: valahol, valakik el­kezdték Utasi és családja áztatását, s most már sokan hangoztatják, a másoktól hallottakat. Az Utasi-ellenes kampány a doktor szerint a tsz-irodából indult — s nemcsak az igazgatójelölt hanem családja, rokonsága ellen is folyik. Visszakányarodunk az aláírások gyűjtéséhez, annak módszeréhez. Hegedűs dok­tor és felesége azt furcsáll­ják, hogy gyűjthettek, olyan pedagógusok is, akik az is­kolában már letették a vok)­sukat, s így nyilván elköte­lezettek az egyik jelölttel szemben. • „Doktor úr, mi nem ol­vastuk el,. mi volt azon a papíron, de mi nagyon tisz­teljük a tanitó urat, négy gyerekemet tanította, miért kételkedtünk volna abban, hogy jó ügyet szolgál" — idézi Hegedüsné az egyik idős aláíró szavait. A papi­ron nem is szerepel Gyar­mati Zoltán neve, ám az aláírók általában azt tudták, hogy Gyarmati érdekében ügyködnek a gyűjtögetők. Volt, ahol megkérdezték: miért nem a doktor úr megy ki a választóikhoz — mire a „kérdezőbiztosok" azt válaszolták: ez nem a doktor ügye. Jóllehet a le­velet neki címezték... A tíz aláíróból nyolcat talált otthon a doktor, közülük egy sem erősítette meg, hogy valóban azt akarnák, amire az aláírásukat adták. Már, ha ők adták ... Mert volt, ahol a feleség írta alá férje, vagy más családtag helyett. Hegedűs doktor elmondta tapasztalatait a gyűjtés fő szervezőjének, Dobó Jolán­nak is, aki azonban nem hitt a doktornak — még ak­kor sem, amikor szemtől szembe tanúsította valaki az aláírások hiteltelenségét. Hegedüsné. azt javasolta: öt­tagú pártatlan bizottság vizsgálja ki az aláírásgyűj­tést, de mindjárt a költői kérdést is foltette: „hol ta­Ezzel köszönök el a ren­delőben. Ismét csak pár lé­pés következő házigazdám lakása. Tihanyi István, no­ha a pedagógus alapszerve­zet MSZMP-titkára volt so­káig, a faluban nagy meg­becsülésnek örvend. A régi, nagy tiszteletű falusi taná­rok egyik utolsó „mohikán­jának"' tartják. Még korábbi titkár minőségében egyike volt azoknak, akik — Ács­Kovács Ernő kérésére — Öttómösre csábították Gyar­mati ^oltánt, mint lehetsé­ges igazgatóutódot. Tihanyi István azt is elmeséli: érte­sült már akkor Utasi István igazgatói ambícióiról is, de megmondta neki: „Pistikém, neked se gyakorlatod, se végzettséged, mit akarsz?" — Én amellett vagyok ma is, hogy egy képzett, gya­korlott ember legyen a ve­zető, aki felelősséget tud vállalni a 150 gyerekért, és az ott dolgozókért is. Végig azon voltam, hogy Gyarmati Zoltán legyen az igazgató, és ne Utasi István. Nem haragszom rá, egyszerűen alkalmatlannak tartom a feladatra — mondja a házi­gazda. — S ezen vágya érvénye­sítése érdekében aláírásokai is gyűjtött, ugye? — Igen. — Az iskolában már le­adta a szavazatát Gyarmati Zoltánra. Am az ottani vég­eredmény nem a vágyait igazolta, s ezt az eredményt úgy szeretné megváltoztatni, hogy aláírásokat gyújt. Nem látja ellentmondásosnak ezt a ténykedését? — őszintén megmondom, ezen még nem gondolkoz­tam. — Már csak azért is ér­dekes ezen elgondolkozni, mert azt mondják: az ön tanári tekintélye döntő volt az aláírások megszervezese­ben, s nem az, mi van a papíron. — De abban a szövegben semmi bántó nincs! — veti közbe a tanár úr. — Igen, de ha története­sen másnap e szöveg ellen­kezőjét tette volna ugyan­ezen emberek elé — azt is aláírták volna, a tanár úr iránti tiszteletből. — Ebben lehet valami — ismeri el tárgyilagosan Ti­hanyi István. (Folytatjuk.) Balogh Tamás A Fidesz szegedi választmányának tagjai döbbenten és felháborodva olvasták a Délmagyarország tegnapi számá­ban az öttömösi Fidesz-csoport vezetőjének, Dobó Jolán­nak antiszemita megnyilvánulásait. Ez a megnyilvánulás sérti az emberi méltóságot, az emberi jogokat, azokat az alapelveket, amelyre a Fidesz szellemisége épül. A Fidesz szegedi választmánya javasolni fogja a szervezet területi koordinációs tanácsának az ügy kivizsgálását. Dobó Jolán Fidesz-tagságának azonnali felfüggesztését, indokolt eset­ben a csoport feloszlatását. A Fidesz szegedi választmánya Áz értelmiség — ma A Parlament munkájának elhúzódása miatt megválto­zott a TIT Nyári Egyetemé­nek programja. A tegnap fél 10-re tervezett, ,,Az ér­telmiség mai tennivalóiról" eimű kerekasztal-beszélge­tés helyett három, későbbre méghirdetett előadást hall­gathatták meg az érdeklő­dők. Eláször Basenyi Sán­dornak, a Társadalomtudo­mányi Intézet adjunktusá­nak „Értelmiség. Regionali­tás. önkormányzat", majd Böhm Antalnak, az MTA Társadalomtudományi Inté­zete tudományos tanácsadó­jának „Helyi társadalom. önkormányzat. Kultúra", végül Vadász Jánosnak, a Közgyűjteményi és Közmű­velődési Szakszervezet titká­rának „önkormányzat és kulturális érdekvédelem" című referátuma hangzott él. A fentébb, említett vita — melynek vezetője Kéri László, az MTA Társada­lomtudományi Intézetének főmunkatársa — ma délelőtt 9 órakor kezdődik. A hely­szín ugyanaz, mint eddig: az MTA Biológiai Központjá­hak (Újszeged, Odesszai körút B2.) klubhelyisége. Fiatalok, figyelmébe! A Szabad Művészetek klubja július 12-én, 19 órakor a Szegedi Ifjúsági Irodában tervezi megalakulását. Crömmel fogad minden fia­talt, aki Vers- vagy próza­írással foglalkozik, érdeklő­dik a színjátszás, vagy a színházi rendezés iránt. Az Ifjúsági Iroda július 15-én, 13 órakor autóbuszt indít az Illés-koncertre. Je­lentkezés az Ifjúsági Irodá­ban, naponta 14-tól 19 óráig. A Szegedi Ifjúsági Iroda olyan fiatalok jelentkezését várja, akik szívesen vállal­nak rendezői feladatot a szegedi ifjúsági napok alatt. Jelentkezni az Ifjúsági Iro­dában lehet Terhes András­nál. A feladatok megbeszé­lése: július 18-ár), 18 órakor az Ifjúsági Irodában (Deák Ferenc utca 28—30 ). A tele­fon: 10-955, 10-il 24 és 10-771.

Next

/
Oldalképek
Tartalom