Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-10 / 167. szám

*»«--- mmmm^^m^ammmmmammmmmmmmmmmmmmmmKmmmrnm 1990. július 10., kedd Sport — Panoráma 7 Kerékpár Dobogós eredmények Szolnokon rendezték a Jász-Kun Kupa elnevezésű kerékpáros versenyt, me­lyen a Szegedi Építők Spar­tacus versenyzői is elindul­tak. Eredményeik. Időfutam. Serdülők (15 km): 1. Buruzs Péter 22.55. Ifjúságiak (20 km): 1. Kovács Zoltán 27.33. Juniorok (40 km): ... 2. Szeles Zoltán 59.27. Kritérium verseny. Serdü­lők: ... 4. Buruzs Péter. Ifjúságiak: ... 4. Csorvási Zoltán. Csapat: ... 3. Sze­gedi Építők Spartacus (Bu­ruzs Péter, Csorvási Zoltán, Páskuli István, Tóth Lász­ló). Mezőny verseny. Serdülők: ... 3. Páskuli Csaba. Felnőt­tek és juniorok: ... 3. Sze­les Zoltán. Súlyemelés Értékes helyezések Leninvárosban, a Vegyész Tisza Kupa nemzetközi súlyemelő versenyen a Sze­ged SC sportolói is indultak. A színvonalas erőpróbán — a hazai élgárda mellett, francia és csehszlovák súly­emelők is részt vettek — nagyszerűen helytálltak a Autócross 03 kék-fehér-feketék verseny­zői. Gajda Zoltán (60 kg) 227,5 kg-os (100; 127,5) tel­jesítményével a harmadik volt, míg Illés János (100 kg) Szanyi Andor mögött 325 kg-al (150; 175) a máso­dik helyet szerezte meg. Továbbra is élen az Áutófer Az autócrossozók országos bajnokságának 4. fordulóját Egerben 5 ezer néző előtt bonyolították le. A napokig tartó esőzés igencsak meg­tette hatását, a pálya egyes szakaszait sártenger borítot­ta, majdhogy lehetetlenné vált a „vasszöcskék" kor­mányzása. Hogy mennyire, azt két bukás is bizonyítot­ta, a dömsödi Mészáros Györgyöt például súlyos kéz- és lábtöréssel előbb az egri kórházba, majd heli­kopterrel Budapestre szállí­tották. A szegedi crossozók ez­úttal is remekeltek. Nagy Sándor megállíthatatlanul folytatja jó sorozatát, csak­úgy, mint csapata, az Áutó­fer Szeged. Az 1600 köb­centi feletti kategóriában Nagy Sándor az elő- és kö­zépfutamot biztosan nyerve jutott a döntőbe, ahol rivá­lisával, öz Lászlóval vívott nagy harcot. A fináléban is Nagy volt a legjobb, ám győzelmének egyetlen szép­séghibája, amiről nem tehet, hogy miután kiosztották a díjakat, a vezető bíró beje­lentette: öz klubja óvott, mégpedig arra hivatkozva. Nagy „veszélyesen verseny­zett"! Ez a megnyilvánulás — Nohel Vilmos, a szegedi­ek szakosztályvezetője sze­rint — azért is érthetetlen, mert a futam közben kellett volna Nagyot „utolsó figyel­meztetésben" részesíteni, majd pedig kizárni! Az óvás jogosságát az országos szö­vetség dönti el... A másik két autóferes, Szabó Péter és Kovács Sán­dor a negyedik, illetve a nyolcadik helyen végzett Az 1600 köbcenti alatti ka­tegóriában Szabó Sándor a második lett. A Tápéi ESK és a Roller SC crossozói ezen a versenyen nem in­dultak. Négy forduló után a csa­patbajnokság állása: 1. Áu­tófer Szeged, 2. Borsodszi­ráki BB SC, 3. Főtaxi SC. Visszatérnek az angolok? Kormánykörökből szer­zett értesülésekre hivatkoz­va, közölték a vezető brit napilapok azt a hírt, hogy az angol klubcsapatok való­színűleg visszatérhetnek az európai kupaporondra. Mint köztudott, a szigetországi csapatokat azután tiltották el a nemzetközi szerepléstől, hogy 1985-ben, a brüsszeli Heysel-stadionban 39 olasz szurkoló veszítette életét a liverpooliak okozta tömeg­katasztrófában . A sajtóban megjelent írá­sok szerint, most, a Mon­diale után némileg módo­sult a brit kormány állás­pontja a kérdésben — ko­rábban Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony volt az egyik leghevesebb ellen­zője a klubok „rehabilitálá­sának" —, s elképzelhető, hogy Colin Moynihan sport­miniszter a ,.száműzetés" részleges feloldását kéri majd az Európai Labdarúgó Szövetségtől (UEÍFA). Az angolok mindenkép­pen biztató jelként értékel­hetik, hogy maga Joao Ha­velange, a FIFA elnöke is kijelentette: örülne, ha szeptembertől angol csapa­tok is pályára léphetnének az európai kupákért. Az ügyben kedden várható döntés, ekkor ugyanis Genf­ben tanácskozik az UEFA Végrehajtó Bizottsága. Amennyiben az európai szövetség kedvező határoza­tot hoz, a szeptemberben in­duló kupasorozatban Albi­ont két együttes képviselhe­ti. A Manchester United a KEK-ben, az Aston Villa pedig az UEFA Kupában indulhatna. A bajnok Liver­pool híveinek egyelőre vár­niuk kell a „visszafogadás­ra", a „vönrös ördögök" ugyanis még mindig gyak­ran pokoli hangulatot te­remtenek a stadionokban. Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a totó 27. játékhetére 5 millió 192 ezeír 154 darab szelvény érkezett be. A nyereményalap 27 millió 757 ezer 255 forint. A nyeremények: 13 plusz 1 találatos szelvény 3 darab, nyereményük egyenként 1 millió 9 ezer 355 forint; 13 ta­lálatos szelvény 15 darab, nyereményük egyenként 336 ezer 452 forint; 12 találatos szelvény 496 darab, nyere­ményük egyenként 8 ezer 140 forint; 11 találatos szel­vény 6 ezer 14 darab, nyereményük egyenként 671 forint; 10 találatos szelvény 44 ezer 350 darab, nyereményük egyenként 137 forint. A kifizetés időpontja: 20 ezer forint alatt július 14­étöl, 20 ezer forint felett július 18-ától. Nagy „építkezés" a falbontás! E (Berlini tudósítónktól.) Nem tudhatom, századunk újságírói közül kit tart majd meg a hálás emlékezet. A kitűnő Egon Erwin Kisch értékét aligha csökkenti a kommunizmus iránti lelke­sedése, az Iszkra főszerkesz­tőjéért viszont bízvást ke­vésbé lelkesedik az utókor annyira, mint ifjúságom év­tizedeiben. Én még csak re­ménykedtem a Radnótiba kerülésről, amikor ezt a mesterséget választottam. S most, két évtizedes és vál­tozatos pályafutás után bol­dog lennék, ha úgy marad­nék meg egy darabig az ol­vasók emlékezetében: igen, ő fedezte föl a nagy James O'Donnelt. A derék kolléga neve után minden bizonnyal angolszász származású, és századunk hetvenes éveiben volt ak­tív. A Reader's Digestben 1979-ben a következő jós­latot eresztette meg Jim­mynk: 1989 őszén tömegek­ben jönnek kelet- és nyu­gat-berliniek, s szétszedik a falat. A 165 kilométert diá­kok ültetik be hárssal, tölgy­gyei. Az ünneplő tömegben ügyes kereskedők kígyóznak majd, a fal darabjait árul­ván. Nos, ebből a jóslatból csak a faültetés nem jött be — eddig. Az időpont tökéle­tes eltalálása mellett ez el­enyésző hiba, biztosan fog­nak fákat is ültetni a világ­várost átszelő szörnyűség helyén. Autópályát tervez­nek a széles területre, egyes darabokat meghagynak me­mentóul. A betontömbök is hasznosulnak: a tengerpar­ton hullámtörő szerepét töl­tik be, de berlini építkezé­sekhez is szállítják az anya­got. Ügyes kereskedők tíz dollárért adnak el tojás­nyi faldarabokat. Magam is „bespájzoltam". Magyarországi látogatásom során diónyi vasbetonnal leptem meg legközelebbi is­merőseimet, s ók őszintén örültek neki. Én az öröm mértékén meglepődtem, igaz, négy esztendőn át na­ponta láttam a gonosz ke­rítést, tévében, rádióban és baráti beszélgetésekben buk­kant fel nap mint nap — kicsit hozzászoktam, akár egy 1961 után született ber­lini. Az 1990-es esztendő leg­jelentősebb építkezése a fal­bontás. Mintegy negyven cég foglalatoskodik december végéig a 2,8-szor 1,2 méte­res — külső, és a valamivel kisebb, belső falat alkotó — panelek szétszedésével, szál­lításával, s a mindehhez tar­tozó tereprendezéssel. A szá­mított költség 30 millió DM. Mennyibe kerülhetett akkor az építés? A város közlekedésének javítása érdekében heten­te n útnak új átjárót, július első hetében immár 103 he­lyen lehetett átmenni a be­tonkerítésen. Berlin sebei viszonylag gyorsan hegednek. Mi, itt­lakók pedig napról napra újabb útvonalakat tanulunk meg. S remélhetőleg, nem felejtünk gyorsan. (krcmser) Negyven vállalatnak ad félévi munkát a 165 kilométeres, dupla fal lebontása Vásári nyüzsgés, Berlin jelképe, a Brandenburgi kapu előtt berliniek tömegsportja, anno 1990. A faldarabok vésése fáradságos és hosszas művelet Pataki Sándor Királyi alattvalók 14. „Mit tehetek Szegedért?" Lázár Zoltán doktor Szegeden kezdte el tanulmányait és Hollandiá­ban szerezte meg a diplomát. Délvi­dékről, a mai Jugoszlávia területéről származik, meneküléséről nem szí­vesen beszél, annál inkább szegedi éveiről és hollandiai szakmai sike­reiről. ö is királyi alattvaló — hol­land állampolgárként Julianna ki­rálynő alattvalója. Bár lakhelye né­hány hónapja Belgium — egy határ­menti faluban talált nyugdíjas évei­hez mérhető házat. Tőle néhány ki­lométerre él Ignácz Ilona egykori világbajnok kézilabdázó: Maastricht városában Lichter Istvánnal ők a „magyar élet" mindenesei —, könyv­re való dokumentumgyűjtemény bi­zonyítja eddigi tevékenységüket. Ist­ván sokáig egy papírgyárban dolgo­zott, most mozgáskultúrát tanít a városi tanács működtette intézmé­nyekben. Ketten remekül kiegészítik egymást; István a mozgékonyság, a tettrekészség megtestesítője, Zoltán vele ellentétben a ráció, a higgadt­ság szobra. Szükség van mindkét adottságra. Ahogy hármasban egy vendéglő tükörcsodái előtt ülünk, Zoltánnak szegedi emlékei jutnak az eszébe: — Győző barátommal (ő is délvidéki fiú volt, ma valahol Flori­dában él) betörtünk egy ablakot a Fekete Sas (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcában. Nem volt üveg a városban. Hódmezővásárhelyen sem találtunk. Szombat éjjel kigyalogoltunk Tápé­ra, s kiszereltük az iskola ablakából az üveget. Baj nélkül visszatalpal­tunk a városba, hónunk alatt az üveggel. A ruszkiktól nagyon fél­tünk Mindenki velük ijesztgetett bennünket. A Fekete Sas utcában, tiz méterre a céltól, elejtettük. A csörömpölés belénk folytotta a röhö­gést, ami a Tisza-part elhagyása óta kínzott benünket — azt nevettük volna, hogy észrevétlenül eljutunk a városközpontba, két tábla üveggel a hónunk alatt... Elképzelheted azt a rémületet, ami belénk költözött — végül ezt is megúsztuk ... Szegednek nem csak ezért vagyok adósa. Mit tehetek a Városért? Kérdése váratlanul ért, nem csak azért, mivel én is az „adósok" listá­ját szaporítom, hanem azért is, mivel itt, Hollandia és Belgium „határán", egy, már valóban spiritualizálódott, csak a térképen fellelhető vonal mentén hangzott el. Melynek Kelet­Európában való létjogosultságáért magunk is igyekszünk mindent meg­tenni. Végül szót értettünk. Abban is, hogy a Lázár Zoltán dr. és most­már a lap, a Délmagyarország közös akciójáról lesz szó. A tényekről ide­jében tudósítjuk majd az Olvasót. ORVOSNAK LENNI... Zoltáné a szó: — Pontosan nem tudhatom, hogy odahaza miként alakult volna a sorsom. A kettős kötődés okán a Vajdaságban is élhettem volna. Ma­gyarországon viszont örök értékmérő a számomra Kertész Dezső, egykori kedves barátom, és évfolyamtársam, a Földeákon élő orvos sorsa, és pá­lyafutása. Itt kemény munkával és áldozatvállalással kapaszkodtam meg. Feleségem révén — aki a Maastricht városi tanács kultúrmin­denese volt, például az 1984-ben alapított művészeti akadémia (szí­nész-, képzőművész- és zenészszak­képzés folyik itt) alapkövén szerepel a nevünk, amit különben ö rakott le — részt vehettem a nagyságrendileg Szegedhez mérhető település minden közérdekű eseményén. Orvos létem­re nemcsak a kisemberek, hanem a társadalom vezetésével megbízottak gondjaiban is osztozhattam. Szeren­csés helyzet, mondhatod, én is annak tartom. A városról óhatatlanul ejte­nem kell néhány szót. Most is Sze­gedre gondolok. FARHUZAMOK.. Lázár doktor gondolatmenete érdekes és megszív­lelendő: — Bár jómagam protestáns; református vagyok, föl kell vetnem az ötletet: amennyiben valaha Sze­gednek Hollandiában testvérvárosa lesz, csak Maastricht jöhet számítás­ba. E település a hollandiai katoli­kusság szellemi központja. Egy kis Róma a protestáns környezetben. Ennek megvannak a történelmi előzményei. Itt temették el — még az őskeresztények — Szent Szervác ör­mény hittérítőt, aki Maastricht első püspöke volt. A katedrális a nevét viseli. Belgiumban beékelődve, több évszázados spanyol fennhatóság hát­rányai és előnyei „birtokában", e \áros megmaradt katolikus többsé­gűnek, így e tény rányomja bélyegét a város szellemiségére. Ez manapság már nem olyan egyértelmű, mégis, tagadhatatlan. Csak egy mellékkö­rülményre hívnám fel a figyelmet: Surinam, az egykori holland gyar­mat függetlenné válásának hírére annak idején óriási menekülő tömeg árasztotta el Hollandiát. Számuk 150-200 ezer között mozgott. A hol­land kikötővárosok mellett Maast­richt fogadta be a legtöbb „újhollan­dot". Ezt, a város nyitottságára jel­lemző adalékot példaképpen emlí­tettem. S hogy olvasóid is tisztában legyenek a surinámi illetőségűek mai szerepével, Gullit és Rijkaard, a két labdarúgó nevét említem — fő­leg Gullit vállal nagy szerepet az apartheid ellenes harcban, és képes anyagi áldozatokra is elvei alátá­masztására. Ami, mellékesen jegy­zem meg, nem minden polgárjogi „aktivista" jellemzője. Magunk is ta­pasztaltuk mikor erdélyi testvére­ink ügye került terítékre. Az egysze­rű emberek empátiája sokkal hu­mánusabb természetű: ezt tudom, ezt teszem. Szóvirágok nélkül. A KÖRÜLMÉNYEK RABJA. Nem zárhatom le Lázár doktor ön­vallomását néhány, a pályafutásával kapcsolatos adalék részletezése nél­kül: — Városi körzet orvosa voltam, ezért észlelhetted, hogy úton-útfélen rámköszönnek az emberek. „Csúcs­rajáratáskor" napi 14 órát dolgoz­tam. A biztosítónak is. Ez itt kuli­munkának számit, az idő előreha­ladtával ezt átadom egy fiatal kollé­gának. Megtartottam a régi pácien­seimet, majd másfél éve, nyugdíjba vonuláskor eladtam az egész praxist. Annak idején én úgy vásároltam a „területet", hogy elzálogosítottam a biztosítónál tízezer guldenért, amit tíz év alatt kellett visszafizetnem. Ma már az orvosi alap vásárol (a működő orvosok tartják fennt, jöve­delmük arányában), s verseny alap­ján ítélik oda — a helyemre például hatvanan jelentkeztek, s a döntés el­len nem volt fellebbezés. A „nyertes" a megváltás összegének 95 százalé­kát megkapta az orvosi alapból. Je­lenleg az országban ezerre tehető a munkanélküli orvosok száma. Né­hány év múlva viszonylagos orvos­hiányra számíthatunk ... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom