Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-09 / 166. szám

1990. július 9., hétfő Szabad tér 7 1zf" | Felöltözött vállalkozók, meztelen vendégek Fura hírek keringtek már kora tavasszal a szegedi fürdők háza tájáról. Rebesgették, hogy itt is, ott is lakat kerül néhány vízműves üzemegységre. Amikor a tanács mégsem szavazta meg vállalatának a pluszban kért, több mint tízmillió forintot az idei üzemeltetésre, a „müvek" lépésre szánta el magát. Dobra verte a Szőke Tisza diszkóhajót és a két tiszai úszóházat. Igazán nem érheti vád őket. hogy a gatyájukat is eladták — tréfálkoztam magamban, amikor meghallottam, hogy vállalkozók vették bérbe a sziksós-tói naturistakempinget és strandot is. Először is, mert nem eladták, csak tízesztendős bérletre kínálták fel a Szikit, másrészt mert itt nadrágról szó sem lehet. Eddig azt hittem, csak az tud keresni, aki vetkőzik. Most kiderült, mások levetköztetcsére is érdemes vállalkozni. De félre a tréfával. Az idei szezont már a Natours Kft. öttagú — naturista — csapata vezényli a nudin. — Ugyanezt — veti közbe Kiss László. — No, persze akkor nem a meztelen napozás szerelmeseit várjuk majd. Számoltunk, mi lenne, ha télen korcsolyapályát csinálnánk. Majd meglátjuk. Az már biztos, hogy a mini ABC-t nyitva tartjuk akkor is. A környékbeli kiskertesek, tanyások máris érdeklődnek a bolt után. — Gond? — Nem fogunk máról holnapra meggazdagodni belőle. Hosszú távon gondolkodunk. — Ha a vízműveknek púp volt a hátán, a vállalkozóknak sem lehet főnyeremény. — Nézd, tavaly itt kint még nyereséget mutatott a mérleg. Mire beért a központba, rárakódtak a költségek, veszteségbe fordult. Mi öten mindent magunk csinálunk, így talán kijövünk. Invesztálni is kellett persze a tavaly még szinte szűz területbe. Üj faház, zsupfedeles étkező, melegvizes zuhanyzók, mellékhelyiségek, mini-abc, büfé, újságospavilon — minden, mi egy fürdőzőnek kell, hogy kellemesen eltölthesse a hétvégét. — Akad az is. A bekötőutat saját zsebünkből hozattuk rendbe, mert a közeli téesz erőgépei valósággal fölszántották, már ők sem tudtak közlekedni rajta. Most meg újból megjelentek a gépeik. A strandon a pázsit mindenesetre tükörsima. A tó mellett százszámra a napozók. Legtöbben családostul jönnek. Barnára sült lányok, viháncoló apróságok, első alkalommal ide látogató Hyporeklámok. — Azt hittem, ha itt dolgozom, olyan leszek, mint a kakaó. Most meg nincs időm napozni. — mondja Fefe. — Miért nem veted le a gatyádat? — Házigazda vagyok, nem vendég. — Szívesen cserélnék veled! — Arra gondolsz, hogy rengeteg itt a szép nő? — Naná! — Megszoknád. Ez is olyan munkahely nekünk, mint a többi. Ha kikapcsolódásra vágyom, és akad egy kis időm, átnézek a textilesre. Bikiniben is gyönyörűek ám a lányok . . . Ebben maradunk. Rafai Gábor gén több ezer vendég is megfordul a nudón. — Ha valaki véletlen eldob egy csikket, távozóban a szomszédja rászól, hogy ittfelejtett valamit. Itt ez a szokás — meséli az egyik fürdőző. — Ki mersz jönni egyedül? — kérdezem az egyik hölgy ismerősömet. — Hogyne. Ide szívesebben, mint a textilesre. Nem bámulnak meg úgy. Itt mindenki egyforma. Az emberek többsége a ruhájával együtt rosszabb énjét is levetkőzi. A kapunál néhány tizenhuszonéves forma fiatalember próbál bejutni. A benti kép távolról is csábító. Kár, hogy a leheletükhöz szóda is kellene, nehogy berúgjon az ember. — Sajnálom fiúk, telt ház van! — mondja a kapus. — Nem fértek volna el? — okvetetlenkedem, mikor eloldalognak. — A büfét is magunk üzemeltetjük. Csak így éri meg. Olcsóbban adjuk a sört, mint tavaly árulták. Közben pedig huszonöt százalékos volt az infláció. — A meztelen fürdözöket már úgysem lehetne jobban megkopasztani... — Sok vendéget szeretnénk, aprócska haszonnal. Látogató pedig akad bőven. Tavaly az USA-ból, Kanadából, Hollandiából, Németországból, Franciaországból, Itáliából, LengyelországA júliusi szél közben selymesen simogatja a kristálytiszta vizet. Hírlik, hogy a Dél-Alföld legtisztább tava az itteni naturistáké. A rend példás, a hangulat családias. Pedig egy-egy hét vé— Dehogynem. De részegeket nem szoktunk beengedni. Kiss László, a kft. vezetője is előkerül közben. — Megérte kibérelni a nudót? — szegzem neki a kérdést. ból. Görögországból és Belgiumból is jöttek kempingezők. — Volt olyan budapesti házaspár is, aki az Adriára indult, de menet közben megpihent itt. Végül leragadtak kéthétre — meséli Fefe. — Áruld már el, kinek lesz pénze az idén a tengerpartra? Ide meg kiugorhat, egykétszáz forintból egész nap jólérzi magát a család. Erre is gondoltunk, amikor belevágtunk a vállalkozásba. — Télen mit csináltok majd? — Eleinte nem volt könynyű — kezdi a történetet Szabó Ferenc, kit Fefe becenévvel ruházott fel az itteni nudista társadalom, és jó pár szezont végigcsinált már amolyan mindenesként. — Az első évben a környékbeliek idejártak kukucskálni. Volt, hogy a vécét telehajigálták homokkal. Nem éppen hízelgő jelzőkkel illették az itt napozókat. Ma már szerencsére béke van. Megismertek bennünket, rájöttek, hogy csupa békés, jóérzésű ember jár ide. Legfeljebb ruha nincs rajtuk.