Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-06 / 133. szám

1990. június 6., szerda A helyzet 3 Büdös egy ügy! Arasznyi nagyságú, hosz­szú farkú, barnás szőrű, hulladékon élő. kárlevő rágcsáló. Földbe. falba vájja tanyáját. Latinul: Epimyc Így jellemzi az értelmező kézi szótár a patkányt. Azt az állatot, amely ennek az írásnak a főszereplője. Felháborodott telefont kap­tunk ugyanis aminap,amely arról szólt, hogy az egyik szegedi élelmiszerüzletben a csúcsforgalom kellős köze­pén döglött patkányt vittek ki a felvágottas pult dobo­gója alól. Az irdatlan bü­dösség miatt panaszosunk azonnal elhagyta az üzletet, és az esetet azonmód beje­lentette a köjálnak. Am itt azt kellett hallania: adja írásba, amit tapasztalt, még­hozzá 100 forintos okmány­bélyeggel, mert a bejelen­tés nem illetékmentes. A döglött patkányt nem ked­velő bolti vásárló még job­ban felháborodott, és utolsó mentsvárként felhívta szer­kesztőségünket. Adta a ne­vét is mondandójához, csak­hogy az ügy nem olyan egy­szerű, hogy akár telefoná­lónk, akár az ominózus bolt neve meg jelenhessék. Miért? Nos, kezdjük a legelején. . I Rajtaütés Semmi okunk feltételtyeni, hogy nem valósághűen mondta el az esetet telefo­nálónk, ám aligha tudja bi­zonyítani a történteket. A vásárlók könyvébe nem írt be, az üzletvezetőt nem ke­reste meg. Se jegyzőkönyv, se a többi szemtanú aláírá­sa. Persze, érthető: kinek van erre a sok herce-hurcá­ra ideje a napi bevásárlás közben? Vevőnk tehát takti­kai hibát vétett, megfogni a boltot nem lehet. Szétnézni viszont érdemes. Váratlanul érkezem, írhat­nám, rajtaütésszerűén. Kosz, piszok, rendetlenség sehol. Jártam pedig nemcsak a vevőtérben, hanem a raktá­rakban is. Ez persze pro vagy kontra semmit sem igazol. Az üzletvezető ter­mészetesen nem örül nekem, de hajlandó elmondani a véleményét. Kiirtani pedig nem lehet... — Bejuthat a patkány a boltba, ez kétségtelen. Erről a konkrét esetről azonban semmit sem tudok. Feljöhet a hűtőrendszer aíácsatorná­zott járataiból, kaphatjuk a földes áruval együtt, és egy­általán mindenféle szállítás során. A környező lakótelepi házakban sem ritka ez a látogató, miért. lenne pat­kánymentes akkor ez a bolt, ahol még a körülmények is vonzzák. No, ezt persze úgy értem, hogy a folyamatos áruszállítás következtében egyáltalán nem vagyunk ki­biztosítva a patkányok ellen. Ugyanakkor kutya köteles­ségünk, hogy védekezzünk ellenük. És ezt, úgy gondo­lom, meg is tesszük, még ha ellenünk szól is ez a beje­lentés. Hogyne tudnánk, ez az állat nem szereti a ren­det és tisztaságot. Ebből kell kiindulni. Biztosan nem szedjük fel rendszeresen a dobogót, azért történhetett ilyen?! Bizonygathatnám én, hogy még le is súrolják az eladóim, ugyan ki hinné el nekem?! Pedig így igaz. Ahogyan az is tény, rend­szeresen kérjük az irtást, az idén már kétszer jöttek ki hozzánk emiatt. Higgye el, nem is olyan olcsó egy-egy ilyen akció. Hatezer forin­tot kell leszurkolni érte. Ra­finált, sokáig elhúzódó, el­bújó állatról van szó, rend­kívül nehéz tetten érni, tel­jesen kiirtani meg szinte le­hetetlen. De hát erről már ne engem kérdezzen, hívja fel a szakembert, aki az ir­tást végzi." Fenntartásos és csalétkes Megtettem. Tőle a követ­kezőket hallottam: Az egész város patkány­mentesítését pénzügyi okok miatt képtelenség megolda­ni. Nem beszélve arról, hogy ez sem biztos, hogy a kívánt eredményt hozná. Ahogyan ezt Budapest példája is mu­tatja, ahol már végeztek ilyen munkát. Így marad az úgynevezett fenntartásos ir­tás, amellyel megelőzhető az állatok elszaporodása. A cél nyilván az, hogy ne rosszab­bodjék a helyzet. A boltok­ban a csalétkes irtást alkal­mazzák, méregként véralva­dást gátló szert használnak. A döglött állat maga nem lehet ugyanis csalétek, mert a patkány sohasem nyúlna elpusztult falkabeli társá­hoz. Milliós kárt tud okozni ez az állat, ha bejut egy éleifniszerboltba, hiszen vá­logatás nélkül mindent ösz­szerág, ami útjába esik. Vagyis az üzletek elemi ér­deke, hogy gátat szabjanak a patkányok garázdálkodá­sának. A patkányügy utolsó moz­zanataként a köjál állás­pontjára vagyok kíváncsi. Vajon miért nem fogadták panaszosunk bejelentését' Nos, közérdekűnek csak akkor tekintenek egy beje­lentést, ha többen aláírják a hozzájuk eljuttatott soro­kat. Ilyenkor nem kérnek rá okmánybélyeget. Egyéni pa­nasz esetén viszont valóban kell a bélyeg, ezt rendelet szabályozza. Ahogyan a nyolc napon belüli intézke­dést is előírja. Telefonon nem tudják „venni" a pa­naszt, csak tömegeket érintő veszélyeztetettség esetén fo­gadják el a telefonbejelen­tést. Ilyenek például az étel­mérgezések, fertőzések. Ren­geteg apró ügyben keresik meg az állomást A mi te­lefonálónkra is emlékeztek. Ám ahogyan a fentiekből kiderült csak akkor intéz­kedhetnek, ha ezt hivatalo­san kéri az állampolgár. Ennyit patkányainkról — egyelőre. I Gombos Erzsébet Pályázat a fiatalok foglalkoztatására Az Élelmiszergazdaság: és Falusi Ifjúság Szövetsége If­júsági Munkahelyteremtő Irodát szervez, mely része a HOPE (szabad fordításban: Száz és száz jó elgondolás a foglalkoztatás serkentésé­re) nemzetközi szervezet há­lózatának. A HOPE az iro­dán keresztül a magyar fia­talok számára is meghirde­ti a Nemzetközi Ifjúsági Foglalkoztatási Tervek ver­senyét, melyet október 3—7. között Grazban rendeznek meg. A 15—27 év közötti élet­korú pályázók műveiből a nemzetközi szakértői zsűri által értékelt tfz legjobb tervet külön-külön 1000 USA-dollár pénzdíjjal ju­talmazzák. A fiatalok fog­lalkoztatását célzó ötlet vagy terv kidolgoztatásához szakértők is bevonhatók. A beküldési határidő 1990. jú­nius 30. Részletes felvilágo­sítást a 133-99-14-es tele­fonszámon lehet kérni. Le­vélcím: ÉFISZ—IMI 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Föld, föld, föld Eszünkben sincs szétverni a szövetkezeteket — Tárca nélküli minisz­terként igen nehéz és ké­nyes feladatok várnak önre, így a földtulajdonnal kap­csolatos rehabilitáció. Mi­lyen konkrét elképzelésekkel lát munkához? — Ez így leegyszerűsítése a dolgoknak. Az 1947-es év a Parasztszövetség török­koppányi kiáltványában ke­rült elő először. Gondoltunk a kulákokra, a svábokra, és azokra a megbántott és megsértett parasztokra, aki­ket az erőszakos hatalom földjüktől megfosztott. Egy kis hibát elkövettünk, mert nem számoltunk azzal, hogy a svábokat már 1946-ban ki­telepítették. Minket a jó szándék és az igazságszol­gáltatás vezérelt, amikor ezt mondja a kisgazda miniszter Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, a Paraszt­szövetség főtitkára, s a Független Kisgazdapárt főtit­kárhelyettese. Somogy megyében, Zics községben szü­letett, paraszti családban. 65 esztendős. Hányatott sor­sú, sokat tapasztalt ember, aki okleveles kertészmérnök, négy nyelven beszél, dolgozott különböző vállalatoknál, szövetkezeteknél. A szülői földhöz máig hűséges ma­radt, mostanáig önálló gazdaként boldogult. Nos, két lánya és egy unokája van. mertük ezt mondani, és nem kis vállalkozás volt ez ak­kor. Aztán ugye, sokan nem akarták, még most sem a kiáltványt megfogalmaz- akarják megérteni. Almunk­tuk, és azt hittük, hogy az isten nekünk ezt majd meg­bocsátja. tudva, hogy ezt a parasztok csinálták, Vörös Vince, Gerbovits Jenő és csapata. Nem várhattak tő­lünk egzakt dolgokat, úgy gondoltuk, majd a jogászok kidolgozzák az elképzelést! Mi paraszti becsülettel ki ban sem gondoltuk, hogy ennyi értetlenséggel talál­kozunk. Kérem, minek itt reformról beszélni akkor, ha ilyen alapvető dolgokban magyarázkodni, védekezni kell? Hiszen a piacgazdaság magángazdálkodók, a tulaj­donjog rendezése nélkül el­képzelhetetlen. „Itt túltermelés lesz" — Dehogy akarunk mi a mezőgazdasági termelésben visszaesést, élelmiszerhiányt, és eszünk ágában sincs szét­verni a szövetkezeteket. Eze­ket a fogalmakat kár szem­beállítani a parasztság jo­gos igazságérzetével. Nem igazi közgazdász az, aki itt ellátási gondoktól tart. Igen­is, itt túltermelés lesz, mint ahogy az van ma is, sőt, az van az egész világon. Mi nem akarjuk kötelezően elő­írni a tulajdonosnak, a ma­gyar parasztnak, hogy mit csináljon, mit termeljen raj­ta, gyepet tart, vagy gilisz­tát tenyészt, az ő szuverén dolga. Jogállamiságot épí­tünk, az Európa-házba igyekszünk, hogyan juthat­nánk oda, törvénytelenségek, igazságtalanságok árán? — Szeretnénk olyan le­hetőségeket teremteni, hogy a piac mondja ki az érték­ítéletet az áru fölött. A föld csak egy téma ebben az átalakítási folyamatban, hi­szen fokozatosan, nem pe­dig elkapkodva, felelőtle­nül, rendezni fogjuk a sé­relmeket; a tulajdonos ren­delkezhet a valaha volt tu­lajdonával, illetve annak ne­vesithető, megváltható, akár részvényesíthető formájával. Felelőtlenül nem ígérhe­tünk semmit, márpedig, ko­rábban nekünk nem volt le­hetőségünk és módunk, hogy olyan bázisszámokat meg­ismerjünk, amelyre hiteles tervet, kormányprogramot készítsünk. — A saját feladatomnak képzelem el, s ezt nem írta elő senki, hogy az átalakí­tást egy jól felkészült kis teammai — jogász, közgaz­dász, pénzügyi szakember — segítjük, mégpedig meg­vizsgáljuk, hogy az elmúlt 15—20 évben a monopol­vállalatoknál, pénzintéze­teknél mi történt. Mi tör­tént továbbá az exportban. importban, milyen erők nyi­tották szét ennyire az ag­rárollót, hová lett a kül­földről kapott segély, hi­tel? Piackutatást végezünk, csak így tudunk olyan ex­portot kialakítani, amelyik nem távoli országokkal, ha­nem közeli országokkal, mint pl. az NSZK, kölcsönösen előnyös lesz a számunkra. — Milyen ütemben kíván­ják az állami érdekeltséget visszaszorítani általában a mezőgazdaságban és a me­zőgazdasági kereskedelem­ben? — Ennek a kormánynak becsülete és tisztessége van, ez a garancia is arra, hogy a magyarság érdekeivel szem­ben nem cselekszünk. Ez vonatkozik a mezőgazdasági tárcára is. Mihelyt az agrár­értelmiség, az agrárszakem­berek megértik, hogy egy olyan mezőgazdaságot szor­galmazunk, amelyikben az új szövetkezeti törvény alap­ján a nagyüzemek is át­alakulhatnak, és boldogul­hatnak, akkor segíteni fog­ják a munkánkat. Holnaptól majd. — Ami az elképzeléseket illeti, maradjunk csak a zöldségtermesztésnél. Azt el kell felejteni, hogy a ter­melók odahaza megbeszélik, hogy ennyiért adok, kapok. Majd a piac szentesíti az alkut. A zöldségtermesztést csak úgy lehet rendbe ten­ni, ha a technika, kiberne­tika felzárkózik ehhez, és akkor a termelő sem tud hitvápy áruval megjelenni sehol. Hozza az áruját a nagykereskedelemhez, az ép­pen megkövetelt csomago­lásban, lemárkázva, minő­ségileg hitelesítve — hol­land példa —, és gyorsan át­veszi tőle a forgalmazó sze­mélyzet, amelyik viszont semmiféle pénzzel nem ren­delkezik, az a bankok dol­ga. A termelő este látni fogja a kereskedelmi tele­vízióban, hogy aznap meny­nyiért kelt el az áruja, au­tomatikusan nő a bankbetét­je. vagy számára átutalja a pénzt a bank. Így tisztán, mindenki által ellenőrzöt­ten zajlik az üzlet, és ez a piac már segíteni fogja a fo­gyasztót. így az árak is csökkenthetők lesznek. S ez természetesen nem csak a zöldségre, hanem húsra, ga­bonára stb. is vonatkozik. Sz. Lukács Imre Mit csináljon a Környezetvédelmi Kerekasztal? örömmel vehette tudomásul Szeged város polgársága, hogy a legfontosabb politikai pártok és szervezetek, érté­kelve az Ugy különleges fontosságát, félretéve a politikai ellentéteket, felülemelkedve az oly sokat emlegetett, szűk pártérdekeken. 1990. május 14-én megalakították a Szege­di Környezetvédelmi Kerekasztalt. A szegedi Körgát Klub a maga részéről feltétlenül indokoltnak tartja az összefo­gást. és bejelenti csatlakozási szándékát. Ha lehetőségei kapunk, a kerékasztal érdemi munkájában részt veszünk. Felvetődik bennünk azonban a kérdés: mi lehet a felada­ta egy ilyen, elsősorban politikai jellegű testületnek? A Környezetvédelmi Ke­rekasztal 1990. május 29-én a Délmagyarországban nyil­vánosságra hozott közös közleményéből számunkra nem világos, hogy pontosan milyen szerepet szán önma­gának a testület a környe­zetvédelmi feladatok megol­dásában. A közleményben megfogalmazottakkal általá­ban egvet lehet érteni, nem derül ki azonban, hogy a célkitűzések, ajánlások meg­valósításában milyen részt kíván vállalni a kerekasztal, valamint, hogy ezen célkitű­zések és ajánlások megvaló­sulását milyen konkrét esz­közökkel és milyen formá­ban képzelik el, kik azok a személyek, szervezetek, tes­tületek, akiknek ebben részt kell venniük. A dokumen­tum sajnálatos módon fel­idézi bennünk a „rossz em­lékű" környezetvédelmi bi­zottságok rendszeresen elkészített anyagait, melyek­ben a megfogalmazott javas­latok és ajánlások általában semmitmondó általánossá­gok, melyeknek megvalósí­tására többnyire kísérlet sem történt, hiszen senkire nézve sem bírtak kötelező erővel. A Körgát Klub véleménye az, hogy a Környezetvédelmi Kerekasztal feladata nem szakmai, hanem elsősorban politikai jellegű kell. hogy legyen. A kerekasztal a tag­szervezetek, pártok politikai súlyánál és tekintélyénél fogva képviseljen megalapo­zott szakmai elemző munká­ra épülő célkitűzéseket. Eh­hez mielőbb szüksége lenne egy olyan környezetvédelmi szakértői csoport létrejötté­re, mint a mindenki által jól ismert közgazdász Híd-cso­port. A szakértői csoport mindenekelőtt ajánlásokat dolgozna ki a Környezetvé­delmi Kerekasztal működé­sének lehetséges módozatai­ra, meghatározná tevékeny­ségének javasolt területeit, programszerűen összegezné a legfontosabb célokat és a megvalósítás eszközrendsze­rét egységes környezetvédel­mi koncepció szerint, annak érdekében, hogy az összefo­gásban rejlő erő ne forgá­csolódjon szét. Véleményünk szerint, mivel a kerekasztalt túlnyomórészt politikai szer­vezetek, pártok hozták létre, hatékony működése érdeké­ben szükséges egy. kifeiezet­t:n csak szakmai kérdések­kel fog'alkozó. tanácsadó testület létrehozása. A szas­értői csoport megszervezésé­ben a Körgát Klub szívesen részt vállal. A környezetvédelmi ága­zat jelentős átalakulások előtt áll. A helyi önkor­mányzati struktúrában kell helyet találnunk a környe­zetgazdálkodás hatósági alapegységének. A legújabb kormányzati elképzelések szerint az építési és város­fejlesztési tevékenység a jö­vőben a környezetgazdálko­dás részét fogja képezni, hangsúlyozva az épített és természeti környezet egy­ségét. Feltétlenül indokolt lenne, hogy a regionális ér­dekek és feltételrendszer fi­gyelembevételével a Kör­nyezetvédelmi Kerekasztal alternatív javaslatokát dol­gozzon (vagy dolgoztasson) ki egy esetleges, számunkra kedvezőtlen központi elkép­zeléssel szemben. A jelenlegi környezetvédel­mi jogi szabályozás sem jogi, sem környezetvédelmi szak­mai szempontból nem felel meg a követelményeknek Kevés azonban azt követel­ni, hogy mielőbb hozzanak létre új jogszabályokat. A jogalkotás folyamatába szé­lesebb szakmai köröket is be kell vonni, olyan szakembe­reket, akik a mindennapok problémáival állnak szem­ben. A Környezetvédelmi Kerekasztal részt vállalhat­na egy ilyen szervező, ösz­szegző munkában Bizonyos esetekben indo­koltnak tartjuk, hogy az or­szágos és helyi önkormány­zati szakmai szervezetekre, hatóságokra, vezetésre poli­tikai nyomást gyakoroljunk — elsősorban hosszú távon. A jelenlegi átmeneti állapot­ban, amikor a kormányzati és önkormányzati struktúra még csak kialakulóban van, nem szerencsés konkrét kö­vetelésekkel előállni. Most minden erőt arra kell összpontosítanunk, hogy a jogállam keretei között ki­alakuló hatalmi apparátus szervezetében a környezet­védelmi érdekek megfelelő súlyt kapjanak, kialákulhas­son egy hatékonyan működő környezetvédelmi jogi gaz­dasági és szervezeti mecha­nizmus-rendszer. Ne történ­hessen meg, hogy személyi és csoportérdekek (Bős— Nagymaros) alapvető kör­nyezetvédelmi, társadalmi érdekeket sértsenek. Ebben kell részt vennie a Környe­zetvédelmi Kerekasztalnak, és szervezeteinek. A Körgát Klub nevében: Szabó Ferenc környezetvédelmi szakértő

Next

/
Oldalképek
Tartalom