Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-30 / 157. szám

1990. június 30., szombat Politika — Kultúra 3 A falu nem hitt a mendemondának A napokban közgyűlést tartottak a Bordányi Előre Szakszövetkezetben. Előtte többen rebesgették, az elnök, Nagy Húszéin Tibor lemond. Ez nem történt meg Volt alapja ennek a találgatásnak, vagy kacsa az egész? — kérdeztem az érintettől. — Ügy nem lehet dolgozni, ha az ember nincs döntési pozícióban. Ha tényleg nem bíznak bennem a tagok, akkor le kell vonnom a következtetést A mendemondák hozzám is eljutottak. s ezek ellen nehéz védekezni. Ezért döntöttem úgy magamban, hogy föladom. Épp a közgyűlés hangulata, menete győzött meg, ezt nem tehetem, cserbenhagyásnak számítana. Pedig kedvem lett volna megnézni, hogyan boldogulnak a gazdasággal a partvonalról bekiabálok. Aki á-t mond, mondjon b-t is. — Miből érezte meg, hogy nem veszett még el a bizalom? — Egy felszólaló kérte, mondjon le a vezetőség és az elnök. Tekintve, hogy ez napirenden kívüli indítvány volt megszavaztattuk, hogy a közgyűlés foglalkozzon-e vele. Csak két ember nyújtotta fel a kezét. Ekkor gondoltam meg magam. — A vádak? — Mesés fizetés és prémiumok, nagy értékű villa Újszegeden, két építkezés más nevén, az Agrárszövetség pénzéből eltett 2 millió forint A választási kampányban találták ki a lejáratásomra. Egyik sem igaz. A jövedelmemről kötelességem tájékoztatni a közgyűlést, nem titok. Nyolc éve dolgozom itt, akkor nősültem. összesen nem kerestem tisztán másfél milliót, mint amit egyéves jövedelmemül híreltek. A fizetésem 1986 óta nem emelkedett. Szolgálati lakásban élünk, amiből a munkakör megszűnése után ki kell költözni. Az lenne a normális, ha tényleg építkeznék. Nincs miből. Egyébként a „villámat" én is megnéztem, tényleg szép. Kár, hogy a Bába ügyvédé, s nem az enyém. Az Agrárszövetség elszámolt a pénzével, onnan se csurranhatott. — A cipőüzemük „elkótyavetyélését", a Tomafruct Kft. súlyos gazdasági nehézségeit is sokan az ön számlájára írják. — A kft. működéséhez valóban újabb töke bevonására van szükség. Ezt termelői részvényekkel próbáltuk megoldani. Kevés ember vállalkozott rá, a rizikón kívül ebben biztos szerepe volt az igen erős ellenpropagandának is. A nyáron dolgozni tudunk, de csak úgy, hogy már nem a termelők kezében lesz a tulajdonosi többség. A cipőüzem eladásáról épp ezen közgyűlésen alakult ki élénk vita. Ugyanis a döntés joga a közgyűlésé. Megszavazták, s ez bizonyítéka annak, hogy reális összeget akarunk érte kapni. — Miért kell eladni? — Ez egy jól működő üzem, osztrák exportra dolgozunk. Az osztrák cég vetette föl, megvenné. Cserében vállalja, hogy a termelést és létszámot megháromszorozza. — Mi ebből az önök haszna? — Az, hogy életképesebb lesz a falu. Az új munkahelyek elfogadható, biztos jövedelmet adnak. A napi 8 órás munka után a földet művelők, igénybe véve a szövetkezet szervezeti hátterét, kiegészíthetik azt. Egyébként a vételárat is csak újabb munkahely teremtésére lehet felhasználni. A küldöttgyűlés határozza meg, hogy mire. T. Sz. I. Á biztosítószelep kiolvad Az 1990-es esztendő beköszöntése után Románia fokozatosan egy csatamezőhöz kezdett hasonlítani. A rövid időtartamú összetartást — vagy ami ennek tűnt — a lappangó feszültségek és ellentétek feléledése követte. Az úgynevezett szocializmus ideje alatt a romániai társadalom „lassú tűzön forrt", mint a kuktafazék. A mindennapi életben az ember a rendszerrel szemben két, általános magatartástípust vállalhatott: 1. Félrevonult, minimumra csökkentve a társadalmi és kiváltképpen, a politikai életben való részvételt, és ezáltal elkerülve a kompromittáltatást. Egy ilyen állásfoglalásnak az volt az előnye, hogy az egyén lelkiismerete tiszta maradt, ugyanakkor egy sor lemondást és megalázkodást foglalt magában. 2. A rendszer és ennek a szabályainak nyílt elfogadása, ami bemocskolta a lelkiismeretet, de komoly társadalmi és anyagi előnyökkel járt. Minden társadalmi csoportban voltak emberek, akik az egyik, vagy másik modell szerint viselkedtek. A köztük érlelődő ellentétek, konfliktusok a rendőri, totalitárius állam törvényei miatt nem törhettek ki nyíltan. A hihetetlenül alacsony életszínvonal (állandóan hiányzott valami: a kenyértől a villamos áramig) egy „teljes" hiánygazdaságot hozott létre, amelyben az „élelmesek" dáridóztak. A túlélés ára: a tisztesség, vagy az idegek feladása. Mi történt most, amikor a „csoda"-fazék •biztonsági szelepe elolvadt? Kétségtelen, mindezek a konfliktusok, amelyek mostanáig lassú tűzön forrtak (sokszor a gáz is hiányzott), '89 decembere után erőtteljesen rotyogni kezdtek. Rögtön egy gyanúval és idegességgel telítődött légkör jött létre. Türelmetlenségünk a régi szerkezetek megdöntésében és új, demokratikus keretek kialakításában megütközött a többiek azon törekvésével, hogy átmentsék a régi struktúrákat — vagy azért, mert eddig jó megélhetést biztosított számukra, vagy egyszerűen azért, mert félnek az újtól, az ismeretlentől. A mostani harc nem annyira egy tényleges politikai küzdelem, mint inkább alkajom azoknak, akik az, egyik vagy a másik szempontot képviselik, hogy nyíltan összecsaphassanak. Magától értetődően, azok, akik korábban félreálltak, most kinyilvánítják az elképzeléseiket arról, hogy „milyen lesz majd". A másik tábor, azok, akik megszokták, hogy a hatalom támogatása jutalommal járt, meg lettek fosztva a (telj)hatalomtól, és arra ébredtek, hogy a társadalom peremén találják magukat, gyanútól és gúnytól körülvéve. Ök. akik mindig azért küzdöttek; hogy a „jó oldalon" legyenek, most egyszerre a rossz oldalon kötöttek ki. A törtetök, a könyöklők megvárták a dolgok kialakulását, és látván, hogy általában a helyzet kedvez nekik, újra startoltak. Röviddel a forradalom után egy sor, független egyesület jött létre, amelyek polgári jellegűek, és nyilvános céljuk az ország társadalmi és politikai fejlődésének befolyásolása, és olyan problémák megoldása, amelyekben számos állampolgár érdekelve van. Ilyenek például a bukaresti Grupul pentru dialóg social (A társadalmi párbeszéd csoport), Grupul independent pentru democratia (A demokráciáért küzdő, független csoport), Alianta poporului (A nép szövetsége), Asociatia 16—21. decembrie (December 16—21. egyesület), vagy a temesvári Societatea „Timisoara" (Timisoara társaság), Tot Banatu-i fruncea (Egész Bánság élenjár). Ez az utóbbi egyesület, amely a nevét egy lokálpatrióta jelmondattól vette, hatékonyan közreműködött a hadsereg demokratizálásáért tevékenykedő bizottsággal; elektronikus adatfeldolgozó eszközök igénybevételével az egyesület tagjai nagy segítséget nyújtottak a városi és megyei tanácsok választásának szervezésében és lebonyolításában. Az informatikai eszközökkel dolgoztak a rendőrség útlevélosztályán is, segítséget nyújtva ahhoz, hogy a lakosság rövidebb időn belül hozzájusson ehhez az okmányhoz. (Ez utóbbi támogatási forma csak április 11-éig tartott, mert azon a napon a belügyminisztérium megtiltott mindennemű polgári „beleavatkozást". A „Timisoara" Társaság — a „Timisoara" újság kiadója — arra törekszik, hogy serkentse a lakosság polgári öntudatát. A Temesvári Kiáltvány, a legfontosabb dokumentum, amelyet ez a társaság az ország közvéleménye elé bocsátott, kifejezi az európai politikai és társadalmi rendszerbe való újrabeilleszkedési törekvéseket, és előirányozza a szemmel látható szakítást a múlt rendszerrel (elutasítja ennek javított formában való visszarendezését). AZ egész országban a kiáltvány szövegét egyrészt nagy lelkesedéssel fogadták, másrészt pedig dühösen támadták. A kiáltvány fétféle értelmezése — és az ebből fakadó viselkedés — megfelel a cikk elején leírt kétféle magatartásnak. A kommunista párt volt tisztségviselői hevesen visszavágtak, érezvén, hogy kísérleteik a politikai életben való újrafelkapaszkodásra, meg vannak hiúsítva. Támadásaik (a régi sztálinista módszerek szerint a besúgás, rágalom, hamis tájékoztatás segítségével) valójában csak azt jelzik, hogy félnek a futam elvesztésétől. Másrészt ezek a támadások igazolják a kiáltvány állításainak igazát és szükségszerűségét az előrehaladásban. Ilyen látószögből tekintve a támadásokra, csak a helyzetünket erősítjük. A mi (a „Timisoara Társaság) tevékenységünk távlati jétlegű — nem csak a román társadalom jelenét, hanem a jövőjét is célba vesszük — mivel az átrendezési folyamat a totalitárius államtól a demokráciáig egy olyan folyamat, amely időt igényel. Amit mi akarunk, az az, hogy ez az időtartam minél rövidebb legyen. Harsányi Niki és Doina, a „Timisoara" Társaság nevében A „megújulás platform" bojkottja Lesz-e Néppárt-szakadás? (Részletek az MNP megújulás platformjának sárvári nyilatkozatából, melyet június 11-én hoztak nyilvánosságra: ennek a pártnak múltja volt, jelene már nincs, jövője még lehet. A párt vezetése szürke, jellegtelen, megújulásra képtelen ... Miközben Bibó Istvánra, Illyés Gyulára, Németh Lászlóra hivatkoztunk, aközben egyesek Erdei Ferenc és Nánási László politikusi szemléletét hozták a pártba. Így a Magyar Néppárt nem tudta lemosni magáról a baloldali blokkot támogató hajdani vezetői miatt ráragasztott „gatyás kommunisták" jelzőt... A választási kampány utolsó napjaiban a pártelnök televíziós szereplései lerombolták a párt még meglevő tekintélyét is.") * Dr. Kovács Kálmán, a párt volt választási kampányfelelőse: — Március végén hét fővel létrehoztuk a radikális alapszervezetet Szegeden. Részt vettünk a megújulásplatform munkájában; ám a körülmények olyanok voltak, a nosztalgiázó idős párttagok oly mértékben kezükben tartották a hatalmat, hogy egy idő után minden cselekvést értelmetlennek ítéltünk. Föloszlattuk a radikális alapszervezetet, s — Fábián Ferenccel, a volt városi titkárral egyetemben — kiléptem a pártból. — Mekkora volt a választások idején a Néppárt tényleges, és mekkora az aktív tagsága? Mennyi ma? — Más ' volt a hivatalosnak feltüntetett adat, és más a valóság. Mint választási felelős sem tudtam sosem pontosan, hogy hány tagja van a pártnak; országos szinten is nagy volt a ködösítés. Tudomásom szerint legfeljebb 100-120 MNP-tag volt Csongrád megyében; Szegeden körülbelül ennek a fele. _A működőképes, aktív tagság a „legjobb időkben" sem érte el a 20 főt Szegeden. A városi szervezet jelenleg 3-4 nosztalgiázó, idős, nyugdíjas emberből áll. * (Részlet az MNP ügyvezető elnökségének június 19-i állásfoglalásából: a magát megújulási platformnak nevező csoportosulás ... szervezői a párt kereteinek, pártbeli kapcsolatainak a felhasználásával egy új párt szervezését kezdték el, azzal a ... Céllal, hogy vagy magukhoz ragadják a pártban a vezetést, vagy ... kiválnak a pártból, külön pártot alakítanak. A legtevékenyebb szervezők: Varga Csaba, Szoboszlai Zsolt,..., Kovács Kálmán, ..., valamennyien volt MSZMP-tagok... Az ügyvezető elnökA Magyar Néppárt ma tartja Budapesten országos gyűlését. A választásokra nagy várakozással készülődő, de azon súlyos vereséget szenvedett, és így a Parlamentből „kiszorult" párt — amely az egykori Nemzeti Parasztpárt és a Petőfi Párt jogutódjának vallja magát — mostanában komoly belső csatározások^ kai, pozícióharcokkal hívta fel magára a figyelmet. ség úgy határozott: nem tűrheti tovább a párt kereteiben egy idegen párt szervezkedését, s a felsoroltak tagsági jogainak a gyakorlását felfüggeszti.) * Dr. Kovács Kálmán: —Az ügyvezető elnökség állásfoglalása önmagáért beszél, mutatja módszereiket. A fenti állásfoglalást június végén lakásomra is elküldték, pedig jól tudták, hogy már április végén kiléptem a pártból, minthogy a választási vereség után helyükön maradt vezetőkkel nem kívántak tovább együtt dolgozni. Azóta semmiféle kapcsolatom nincs a Magyar Néppárttal. Súlyos tévedés az állásfoglalás egyik állítása, tekintve, hogy sem MSZMP-tag, sem KISZtitkár soha nem voltam. — Ügy tudom, hogy átlépett a Kereszténydemokrata Néppártba, melynek sajtóügyeit intézi. — Igen; jómagam első pillanattól kezdve minden szinten erőteljesen szorgalmaztam — akkor még, mint az MNP tagja — a kereszténydemokratákkal való együttműködést. Sajnos ezt nem sikerült megvalósítani. Az általam elképzelt MNPnek nem a parasztpárti hagyományokat kellett volna követnie, hanem olyanná kellett volna válnia — kereszténnyé és nemzetivé — melyet egyes nyugati néppártok, például az Osztrák Néppárt képviselnek. Emiatt kértem felvételemet a KDNP-be. * (Részletek az MNP megújulás-platformjának székesfehérvári nyilatkozatából, június 27.: „A dokumentum fenyegetödzése személyiségés politikai jogaiban sérti a platform tagjait, bizonyítja, hogy a néppártban újraélesztik a »legszebb- sztálinista módszereket és technikákat a vezetést kisajátítóktól eltérő nézeteket vallókkal szemben... A platform tagjai a múltért felelősséget nem cipelő középnemzedék tagjai, a néppártban ma garázdálkodók pedig az 50-es évekből felejtődtek itt... Nem veszünk részt egy esetleges szavazógépként funkcionáló országos gyűlésen, s felszólítunk erre minden Néppárt-tagot ..." * Dr. Turai Géza, az MNP szegedi elnöke: — Az országgyűlési képviselő-választások lezajlottak. Az esélyegyenlőség minden biztosítása nélkül induló történelmi pártunk — sajtó- és anyagi támogatás hiányában — nem is számíthatott jobb helyezésre ... Nem elégszünk meg azzal, hogy nosztalgiával emlegessük a dicső múltat, a Nemzeti Parasztpártnak történelmi szerepét, vezéreinknek — Veres Péternek, Kovács Imrének, Bibó Isíwinnak — harcát a Horthy-rendszerben, majd 1945 után új hazát teremtő forradalmi tetteit. — Vannak-e már konkrét jelöltjeik, akiket indítani kívánnak a helyhatósági választásokon? — Név szerint még nem tudok róluk beszélni, azt azonban elárulhatom, hogy nem profi politikusaink közül állítunk jelölteket. Olyanokkal vesszük fel a kapcsolatot, akik nem bürokraták, nem húzódnak a jog szövevényes barikádjai mögé. Jelszavunk: nyílt sisakkal a „szerette város" érdekeiért! Ilyen köztiszteletben álló, értékés személyiség sok van, ám ők eddig különböző okokból nem vehettek részt a város politikai életében. — Hány tagja van jelenleg az MNP-nek Szegeden? — A tagság létszáma Szegeden 75 és 120 között mozog. Pártolótagjaink elsősorban az idősebb korosztályt képviselik. Ügy gondoljuk, hogy nálunk is, mint minden pártban, fiatalítani kell, ehhez azonban nem kapunk elegendő segítséget. — Mi a véleménye a megújulásplatform kemény hangú nyilatkozatáról? — Mi, szegediek, az országos ügyvezető elnökség mellett foglaltunk állást. Nem akarunk pártszakadást. Sajnos, a megújulásplatform állásfoglalásaiban nincs utalás arra, hogy mit akarnak, csupán azt sorolják föl, hogy mit bírálnak. ii Ügy látszik, hogy a választásokon vereséget szenvedett pártoknak szinte mindegyike belső problémákkal küzd; ha meggondoljuk, ez logikus is. Kíváncsian várjuk, hogy a 30-45 éves korosztályt tömörítő megújulásplatform bojkottfelhívása mennyire bizonyul eredményesnek, s arra is, hogy országos gyűlése után meg tud-e újulni a Magyar Néppárt. Szegedről mintegy 20 küldött vesz részt a tanácskozáson. Sandi István A gyilkos lövés, avagy: gyémánt, bal szem, természel Rendező: Roger Spottiswoodc. Főszereplők: Sidncy Poitier, Tom Berenger, Clancy Brown, Kirstie Alley. A gyilkos lövés cimű amerikai ikrimi, alapjaiban véve különleges, mert nem pusztán a krimis szlogeneket alkalmazza, nemcsak autós üldözés, dirr-durr, rablás, túszosdi van benne, hanem két ember (férfi) két külön világának találkozása, őrlődése, majd pedig „meghitt" Ikibókülése. Egy férfi 'betörve az ékszerész házába, az asszony fejéhez nyomja a pontos revolvert, kényszeríti a férjet, hogy azon pizsamájában fusson (kocsival) az üzletbe Uj film némi gyémántért. A rémült öregúr meg is teszi, csakhogy a rendőrség igencsak rajta üt a pizsamás öregen és furcsának találják, hogy éjnek idején megy a boltba. Az öreg végre 'kinyögi, hogy az asszony otthon éppen egy stukkerrel néz farkasszemet, A néger bőrbe 'bújt nyomozó üldözőbe veszi az „őrült", de profi rablót, aki megöli az asszonyt, 'bal szemét kilőve; ezt a pikantériáját a továbbiakban is megőrzi, s vezeti nyomára a néger hekust. A rablógyilkos turistának álcázva magát egy hegyi horgászcsapatba férkőzik, s 'halad (árkon-bokron által) a kanadai határ felé. A csapatot egy nő vezeti, s mihelyst annak igazi szerelme értesül a veszélyről, a néger nyomozó mellé szegődik. A férfi jól ismeri a hegyi járatokat, ez az ő világa, vezeti és piszkálja a nyomozót, aki röhög is rajta: „Most nyomot keres, vagy a zuzmót akarja dalra fakasztani?" És nyomulnak hegyen, völgyön, szakadékon át a rablógyilkos után ... Ez egy olyan 'krimi (sajátos), mely a város és a természet „dialektikájában" két férfi küzdelmét mutatja, helyenként egészen jó poénokkal. Persze a végén, ha nem is a legszentebb békességgel, elfogadják egymást és egymás világát, „hepiend" három golyóval a nyomozó húsában. P. Sz.