Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-04 / 131. szám

1990. június 4., hétfő Gazdaság - vállalkozás 3 Hitelkérelem, vagy kisdoktori? A bankok sem egyeznek Vállalkozásfejlesztést segítő kedvezményes hitelkeret elnyerésére hirdetett pályázatot a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Versenyeznek tehát a bankok, s végre annyi hangzatos, de sikertelen nekibuzdulásunk — például az újrakezdési kölcsön — után valóban hóna alá nyúlunk a vállalkozásoknak. A hitelkonstrukció élméletileg nagyon csábító, a gyakorlatban azonban fényét veszíti. Több mint 8 milliárd forintos kedvezményes hitelkeret — felét az alapítvány, felet a bankok adják — áll a kis- és közepes vállalkozások rendelkezésére. Pályázni nem az alapítványhoz, hanem azokhoz a pénzintézetekhez kell, amelyek elnyertek valamekkora öszszeget. Indulásként, még pályázat nélkül, a Dunabank, az OTP, a Postabank és a Széchenyi Társaság kapott néhány százmilliót. A féltételek az eddigi konstrukciókhoz hasonlítva nagyon kedvezőek, a hitel visszafizetéséért csak a vállalkozás erejéig felel az adós. Magánvagyonra — lásd újrakezdési kölcsön nem lakott ingatlanja — jelzálogot. a vállalkozás hozzájárulása nélkül nem köthetnek. A kamatlábak mozgók, de nagyon kedvezményesek; a kisvállalkozások 16, a közepesek 19 százalékra kapják a hitelt, vagyis az üzleti kamatot számítva gyakorlatilag féláron. A mai pénzszúkös világban óriása a vállalkozók hiteligénye, a bankok azonban a vártnál lassabban — illetve nagyon különbözően — mozdulnak. Pedig a hitelezési veszteség 60 — 1 millió forint alatt 90 — százalékáért az alapítvány kezességet vállal, továbbá a kihelyezett összegre 8 százalék kamatvisszatérítést ad. A pénzintézetek számolnak. Kiadnak 1 millió alapítványi pénzt, 1 millió saját tökét egy kisvállalkozásnak 16 százalék kamatra, s erre jön még a plusz 8 százalék. Mennyibe kerül nekik ez a 2 millió? Az alapítványi pénz 14,5 százalékba, a saját forrás — betétesektől gyűjtve — akár 30 százalékba is, így az átlag 22 százalék. Ezt 24 százalékra kihelyezni nemigazán nagy üzlet. Azok járnak jól, akik a saját forrást —, serre a jogszabály is lehetőséget ad — olcsó, 20 százalék alatti kedvezmenyes hitelkeretekből tudják megoldani. Van akinek ez egyenesen bombaüzlet, s arra panaszkodik, hogy nem kapott az alapítványtól elegendő pénzt. Az egyik banknak púp a hátára, a másik csinálja, mert nem veszít rajta, a harmadik jól megél (majd) belőle. Hogy melyikből van több, azt nem tudom, de Zwack Péter, az alapítvány kuratóriumának elnöke, minap Szegeden nem volt elragadtatva a bankok eddigi közreműködésétől. Még igazából a bankok sem egyesnek, s hol varrnak akkor még az ügyfelék. A 4 oldalas, gazdasági számítással kombinált hitelkérelem helyes — az idő próbáját ls kiálló — kitöltése felér egy kisdoktorival. £n legalábbis kalapot emelek mindazok előtt, akik kisvállalkozásokra 5 évre előre megtérülést, eredményt tudnak számolni. Kovács András Jelentés a „szélcsendről" Néhány hete, amikor Szegeden járt James C. Duntsan, a Virgina Egyetem gazdaságirányítási professzora, a szünetben megkérdeztem tőle. szerinte mire van szüksége egy jó vállalkozónak. Nagyon meglepődtem a válaszon. Kitartásra, optimizmusra, lelkesedésre és szilárd akaratra — válaszolta az amerikai professzor. A pénzt szóba se hozta. Hazai gazdasági életünk jutott eszembe, ahol úton-útfélen azt hallom, azért nem virágoznak jobban vállalkozásaink, mert nincs elég tőke. Szegény ország eleve gazdasági vegetációra lenne ítélve? Nem hiszem. Ellenpélda is akad bőven, nem is olyan régen még elmaradott országok mára a vezető gazdasági hatalmak sorába araszoltak fel. A siker titka: a vállalkozások megélénkülése — olvashatjuk. De mi újság idehaza? Szeged gazdasága egyelőre mozdulatlannak tűnik. A gazdasági .szélcsendről" rajzolt térképünk azonban — némi optimizmusra adhat okot. A felszín alatti mely rétegekben, ha lassan is, de mozdulni látszik valami... Visszaadják a gyárakat Tömegével érkeznek az illetékes hatóságokhoz az 1972-ben államosított NDKbeli üzemek egykori tulajdonosainak igényei vállalatuk visszaadására. Az ekkor „népi tulajdonba" vett üzemek egyharmadát fogják visszaigényelni volt tulajdonosaik. 1972-ben az államosítás alkalmával 6700 vegyes vállalatot, 2900 magáncéget és 1500 ipari szövetkezetet vettek el tulajdonosaiktól. Drezdában eddig 700, Karl-Marx-Stadtban pedig 1300 igénylést nyújtottak be. Tizennégy vállalat máris visszakerült volt tulajdonosaihoz. Március elején fogadták el az NDK-ban azt a törvényt, amely hat hónapot ad ezen üzemek egykori tulajdonosainak arra, hogy benyújtsák igényüket. (AFP) Virágzó kft-k Legnépszerűbb a kereskedelem A szegedi vállalkozásokról a Csongrád Megyei Bíróság Cégbíróságán érdeklődtünk Caál Sándortól, á bíróság helyettes elnökétől, a cégbíróság vezetőjétől. — Jóllehet, vgmk-k, szerződéses üzletek évek óta vannak Szegeden is, az igazi áttörést a vállalkozói törvény hozta tavaly. Szinte fölvirágoztatta a kft.-ket A nagy érdeklődés miatt ez a vállalkozási forma bejegyzése elsőbbséget is élvez hivatalunkban. — Szamokkal tudna-e érzékeltetni a törvény hatását? — Az egész megyében 357 kft. jegyeztette be magát, ebből 241 szegedi. Több mint 60 betéti és 24 közkereseti társaság működik Csongrád megyében, 17 részvénytársaságnak szintén a megyében van a központja. — Külföldi tőke? — Mintegy 45-50 gazdasági társaságban érdekelt külföldi részvényes. — Mozdultak-e az állami vallalatok? — Ez igen izgalmas téma a vagyonátmentés miatt. Még inkább az lesz, amikor tisztázódik, mi tekinthető átmentésnek. Egyelőre tehát maradjunk csak a statisztikánál: jelenleg 45 Csongrád megyei vállalatnak van társasági érdekeltsége. Vagy pénzt, vagy aportot vittek a vállalkozásba. Azokról a vállalatokról, amelyeknek más megyében található a központja, nincs információnk. — Mely tevékenységi formát jegyeztetik legtöbben? — A kft.-k körében a kereskedelem a legnépszerűbb. Aztán sokan próbálkoznak fuvarozással, szállítással, divat lett az információs szolgáltatás, tovább hódít a számítástechnika. Tapasztalataink szerint egy-egy társaság 15-20 féle tevékenységi formát is vállal, úgyhogy azt ne kérdezze tőlem, melyiket is gyakorolják valójában. Az egyéni vállalkozásokról a Kisosz és a Kiosz adott információt. Eszerint a tavasszal 3 ezer 700 kisiparos, illetve közel 700 kiskereskedő tevékenykedett Szegeden. Az egyedüli boldoguláshoz való nagy kedvet érzékelteti, hogy csak a múlt hónapban 300 szegedi nyilvánította ki iparosi, kereskedői szándékát. M. E. Á késedelem ára A pár éve indult vállalkozás évről évre terebélyesedik, évente 8-10 új termékük jelenik meg az üzletek polcain, exportmegrendelésekben sincs hiány. A telephelyet sikerült a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelni. Gyártmányaik egyikét-másikát jómagam is használom, a minőségük, használati értékük kimondottan jó, az áruk mérsékelt. Vagyis, minden úgy néz ki, hogy itt már a három is páros, biztos jelen után csak a biztos jövő következhet. A vállalkozókat a nagyvállalatok teszik tönkre? Kiéheztetett kicsik Három évvel ezelőtt, amikor megalakult a Vállalkozók Országos Szó. vetsege. sokan tamáskodtak: ellenségéket ültetnek egy asztalhoz? A vállalkozók ugyanis, sokáig ugy tűnt, nem igazán akarnak összefogni érdekeik védelmében, hiszen egymásban is az ellenséget, a konkurenciát látják, összefogás helyett inkább megkeresik — a ma még tucatszám meglevő — kiskapukat. — Való igaz, hogy kiéleződött a piaci verseny. Nem is csoda, ha kicsit egymáshoz is bizalmatlanok a vállalkozók. Leginkább egy-egy konkrét ügy kapcsán fognak össze — mondja Tuszinger Margit, a VOSZ területi csoportjának titkára. — Például mire? — Most a társadalombiztosítási járulék tűrhetetlensége kovácsolja össze az indulatokat. Képzelje el, a kincstár a jövedelem 53 százalékáért ilyen címen tartja a markát. Nem is a magas adó az igazi gondja a vállalkozóknak, sokkal inkább a különféle járulékok, alapok, befizetési kötelezettségek. — Hányan léptek be eddig a szövetségbe? — A vállalkozók számát is csak becsülni tudjuk A VOSZ-nak 4 ezer társaság a tagja, ez körülbelül 300 ezer vállalkozót jelent. A három dél-alföldi megyében közel százan vagyunk. — Egyáltalán, ki a vállalkozó? — Erre nagyon nehéz válaszolni. Ma a lángossütőtöl a magángyáro. sig. mindenkit annak neveznek. Szerintem az. aki az egyeni hasznán túl a gazdaság fejlődését is szem előtt tartja. Nemcsak azért dolgozik, hogy nyugati kocsit- vegyen, hanem a profit egy részét újabb vállalkozásba fekteti. — Nem sok ilyen van ma még! — Talán ha p»ár tucat igazi vállalkozó van Szegeden. A tőkehiány nemcsak a vállalkozót korlátozza, a fizetőképes kereslet hiánya, a szegénység nem gerjeszt űjabb igényeket. Nagyon meg kell fontolni, mibe vág bele valaki. Ha nincs piaca, belebukik. — Hány próbálkozásra van szükség a sikerhez? — Nálunk létezik egy rossz beidegzódes: akinek elsőre nem sikerük azt leírja az üzleti világ. Pedig Nyugaton tipikus, hogy negyedikötödik alkalommal jön be valami a vállalkozónak. Szerintem nálunk tízből nyolc vállalkozás sikerül de ezt nehéz ma még pontosabbon megjósolni, hiszen gyerekcipóben jár nálunk a piacgazdaság — Es csak nehezen akar megtanulni járni! — Ennek számtalan oka van. A tőkeszegénységet, a bürokráciát már nem is említem — annyira közhely. Most a legnagyobb gond á sorban állás. A nagyvállalatok valósággal kiéheztetik a kicsiket. Sok százmillióval tartoznak a vállalkozóknak. akiknek nincs akkora tökéjük. hogy kibekkeljék ezt az időszakot — Ezek szerint ma a vállalkozókat a nagyvállalatok teszik tönkre? — Is. Szerencsésnek tartom, hogy a kormány önfelszámolásra kötelezte a vállalatokat ha fizetésképtelenek. El is hiszem, hogy a vezérigazgatók prüszkölnek a rendelet ellen. De miért csak a vállalkozó vigye vásárra a bőrét? Ezután személyes vagyonával felel majd az állami vállalat igazgatója is. Ez így van rendjén. Különben országos pénzügyi csőd következne be rövid időn belül a sorban állás miatt. — Mi lenne az igazi segítség a vállalkozóknak? — Ha a gazdasagi élénkítést sikerülne elérni. Nagy a bizalom és a várakozás az űj kormány iránt. Halaszthatatlan ügyek egész sora szaporodott fel: a jogszabályok dzsungelében gyorsan rendet kellene vág. ni, és végre valóban megteremteni a versenysemlegességet. — A tökeszegénységet le lehet győzni? — Úgy gondolom, ha egy vállalkozónak biztos szerződése van. akkor arra a bankoknak hitelt kellene nyújtania. De ma még a szerződéseket senki sem veszi komolyan Magyarországon. legfeljebb a vállalkozó. mert neki a léte függ attól, hogy teljesíti-e? Rafai Gábor Kégi ismerősként a „na mi újság" megszokott kérdésével léptem be a kis irodába. Magam is meglepődtem, miféle zsilipet szabadítottam fel. No, nem a dicsekvését, hanem a méltatlankodásét. Az infláció, azok a fránya pénzügyek a cégvezető szerint teljesen labilissá teszik a helyzetüket. Íme egy kis ízelítő a házi „nyomozásaik" tárházából. Több a követelésük, mint a tartozásuk, a számlájukon mégis nehéz fenntartani a pozitív egyenleget. Az ok a nagy országos sorbanallás. A partnerkapcsolatok ápolása korábban azt jelentette, ők nem éltek a késedelmi kamat szankciójával. Most hogy tőlük is 20-30 százalékot kér a kényszerből hitelező, tovább hárítják, A törvény szerint 20 százalék fölött közös megegyezés alakítja ki a végösszeget. Az adóhatóság se szó se beszéd, 35 százalékot alkalmaz. Rendkívül lényeges, mikor érkezik meg a vevő pénze. Számtalanszor előfordult, hogy reklamáltak, s erre kiderült, a banki csatornák valamely szűkületében rekedt meg a summa. Például egy pesti cégtói kapott pénz, mindegy ki a számlavezető, az ottani MNB-től a szegedin keresztül, a szegedi számlavezetőig vándorol. Ez hibamentesen is egy hét, a mai komputerizált világban kissé soknak tűnik. Egyik alkalommal kiderült, a szegedi MNB-nél parkol a várt összeg, az úgynevezett függőszámlán. Ha csak egy is hibás az aznap Pestről érkezők között, az egészet kompletten visszaküldik. A szerény kérésre, hogy nem lehetne csak a hibásat kiemelni és intézni, az volt a válasz, a belső ügyrend így írja elő. Ismerősöm tudatos pénzvisszatartást gyanítva, ezt szóvá tette. Rövid sustorgás után megszületett az egyszeri és egyedi megoldás; „a magukét kivesszük". A számlavezetőnél a délelőtt tízig feladott megbízás számít aznapinak. Nem mindegy, hogy ismerik-e időben az egyenleget. A bank általában 9-kor már megadja erről a tájékoztatást. Adó, SZTK és egyéb fizetési határnapokon 11 óra előtt képtelenség ezt az adatot megszerezni. így a napi bevétel kimarad a számításból. Az egyik nagyvállalatnál félmilliós incassóval egy éve állnak sorban. , Milliárdok jöttek, milliárdok mentek azon a számlán, de a tartozások kiegyenlítésének sorrendjét a pénzintézet határozza meg. A kicsi valahogy nem kerül soha az élre. A kamat azóta minimum 150 ezer forint, csak épp hozzáférhetetlen. A számlavezetőnek köszönet jár, ha névértéken megveszi ezt a követelést. Utána késedelmi kamattal együtt behajthatja, hisz „pénzintézet pénzintézetnek" nem vájja ki a szemét A nyereségadó-előleget a tavalyi bázis alapján kell kéthetente fizetni, mondjuk félmilliót. Tegyük fel, viszszaesik az értékesítés, a vevök pénztelensége legalábbis erre int. Év végén kiderül, csak háromszázezer a jogos. Ennek ellenére az esetleges késedelmi kamatot a nagyobbik összegre számítják. Talán legyinthetnénk az egészre, ezek a viszonyaink, mindenki ebben a miliőben él. A kicsik azonban hamarabb elvérezhetnek . . . T. Sz. I. Kék szalagos javaslat Vállalkozók nélküli csődbe megy Magyarország — állapította meg a nemzetközi Kék Szalag Bizottság, miután programot dolgozott !ki az ország gazdasági átalakítására. Ebben a legfontosabbnak a tulajdonreformot tartja, mert minden megoldás alapja a magántulajdon jelentós bővítésé. Az átalakítás mihamarabbi megvalósítása érdekében azt ajánlják, hogy a kormány különleges intézkedéseket hozzon a magánvállalkozások támogatására. Jelentős számú vállalatot kell magánkézbe adni, miután a Parlament törvényt hozott a privatizációról. Nem reformokat. hanem alapvető tulajdonváltozást a.ianl a Kek Szalag Bizottság