Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-29 / 156. szám

1990. június 29., péntek Környezetvédelem 3 Bogrács a sírbolton „Aknák" a temetőben A Cserepes sor forró levegőjében izzadt homlokú emberek lökdösődnek. A piac szé­lén, a Szabadkai úton, két rendőr ellen­őriz egy jugoszláv rendszámú kocsit, egyi­kük behajol az ablakon. A túloldalon, a temetőkapu fölött köríves felirat: Feltáma­dunk! A holt lelkek csöndben reményked­nek. Az élők világa azonban nem ilyen békés: rablás, valutázás, erőszak tartják félelemben az elhunytak hozzátartozóit. Napos időben szaglik a környék A szőke hajú, kockás inges sirásó a rá­csos szeméttartóból rakja kézikocsira a ki­dobott virágokat. Amikor a száraz, fakó­vörös rózsák és szinúk vesztett gerberák egymásra repülnek, megcsap az enyészet illata. — Ha egy turistabusz megáll az Alsó-nyo­más soron, ahol nincs kerítés, húszan-har­mincan is megrohanják a temetőt hogy könnyítsenek magukon — mondja a kockás inges sírásó, miközben a vasvilla nyelére támaszkodik. — Napos időben, amikor a szél is fúj, szaglik az egész: környék! — teszi hozzá a társa. A barnára sült, kék munkásnadrágot viselő embert kérdezni sem kell, beszél magától. — Olyankor temetni sem lehet, annyira büdös van... Az asszonyok egy héten kétszer talicskával körbejárnak, és fölszedik az aknákat... mi csak így hív­juk azt, amit ezek szanaszét hagynak. Az aszfaltozott út hosszan vezet a gond­noki épület felé. A mellékösvények már csak földesek, a keskenyre taposott járatok fölött assaehajlik a napszagú fű. Az elva­dult bokrok és sövények között szívesen járhatnak a romantikus lelkű emberek. Jobbra, az út menti sírok mögött, hirte­len nádas kezdődik. Később tudom meg, hogy eltűnt hantokon nőttek a hajladozó növények. Amikor a vágóhíd csatornát ásóft a temető oldala mellett, megsüllyedt és elmocsárasodott a környék. Allatvágás idején bűzös víz folyik az árokban. Tüzet raktak a padlón Bajusz János gondnok energikus fiatal­ember. Barna munkaköpenye nyitva a nagy melegben. A félig újra pucolt irodaépület felé kalauzol. A szoba külső falán mun­kások verik a régi vakolatot, alig értjük egymást a szapora kopácsolásban. — Egy első osztályú sírhelyet 1100 forin­tért lehet 25 évre megváltani — mondja. — Ez negyvennégy forintot jelent évenként. Ebből kell fizetnünk az összes költségün­ket; csak a víz vezetékrendszer felújítása több ezer forintba kerül minden évben. A személyzet összesen tíz főből áll. Ebből né­gyen sírásók, egy kertész, három sírgondo­zó, aztán van egy nyugdíjas könyvelőnk, végül én zárom a sort Es tízezer sír gon­dozása a feladatunk! Gépek? Van egy roz­zant kistrak torunk, hónapok óta rossz. A munkások ásóval, lapáttal dolgoznak .. . Négyszáz temetés van egy évben, naponta 70-80 úgyfél jön be hozzánk. Sokan pa­naszkodnak a temetó elhanyagoltsága mi­att de ennyien nem tudunk többet tenni! Tudjuk, persze, hogy a kegyeleti érzéseiben sértett hozzátartozó nem lehet tekintettel a helyzetünkre, ezért minden panaszt komo­lyan veszünk, és segítünk is; ha lehet. Kihúzza az íróasztal fiókját, úgy mutat­ja: — Hiába zárjuk le a kaput másnap reg­gelre leverik a lakatókat. De ha be is csuk­nánk. az sem érne semmit, mert a beton­kerités csak egy darabon épült meg. Hátul úgy járnak be. ahogy akarnak, és össze­rondítják a sírok környékéi. A kerítés ki­egészítésére nincs pénzünk, legalább 1,5-2 millió forint kellene rá. Egyházi temetőnk több mint 300 éve szolgálja a várost. De a város nem vesz tudomást rólunk, a kerítés gondját az alsóvárosi plébániára akarják hárítani. Pedig 70 holdas területünkön még sokáig lehetne temetkezni. Ilyen körülmé­nyek között azonban, hogy a piac összes szennye nálunk csapódik le, csak rosszab­bodni fog a helyzet A másik asztaltól föláll a szemüveges könyvelő. Mellém ül, úgy meséli: — Minden évben betörnek hozzánk, leg­utóbb — mivel nem mertek lámpát gyúj­tani — itt, az iroda sarkában raktak tüzet újságpapírból, azzal világítottak, ötvenezer forint értéket vittek el. Délutánonként mindig hagyok a betörőknek egy cédulát az asztalon: Pénzt ne keress, az OTP-be fizettem! Bajusz János az előbbi szenvedéllyel be­szél tovább: — Ha nemcsak az az egy WC működne a piacon, hanem még legalább kettő (és in­gyenes!), talán nem használnák a temetőt ilyen célokra. Mert ami itt folyik, az ke­gyeletsértés és sirgyalázás! Lengyel a bozótban Elsétálunk a rendbe hozutt kapó'. . mel­lett A frissen festett kis épület h :.ias ívű homlokzatán kovácsoltvas rácsos kapu, fö­lötte fülkébe állított Mária-szobor. Most ez a ravatalozó is, pincéjében urnasírok lesz­nek. Bálint Sándor sírjából csak a fekete obe­liszk csúcsa látszik, a nagyra nőtt bokrok mögött. Környéke azonban gondozott, akár Cserzy Mihály sírhelye. Az Alsó-nyomás sori parkoló felé haladva, óvatosan lépkedünk, itt nagy az „aknave­szély", és már nemcsak a virágok szagát érezzük .. . A bozótban előrehajló alak. hihetnénk, rosszul van. Dől belőle az alkoholszag, lengyelül makogva mutat a gyomrára. Elég részeg ahhoz, hogy békésen átmásszon a temető szélén végighúzódó szemétdombon, amelynek túloldalán személyautók és bu­szok zsúfolódnak. — Előfordult, hogv akkor jöttem' éppen, amikor vagy tizenöt nő guggolt itt — mondja a gondnok. — Alig győzték fölrán­gatni a fehérneműiket, amikor elzavartam őket. Az egyik homokkő-borítású sír megköze­líthetetlen a kupacoktól, a mocskos papírok­tól. A gondnok, körbemutat: — Ez itt két-három nap hordaléka Gyakrabban nem tudjuk takarítani. A közeli fapadon házaspár üldögél, kö­zeledtünkre ők is a szemétdomb felé indul­nak. Frissen kibontott sírhelyhez érünk. Az elhunyt hozzátartozója megelégelte a sok mocskot, és a temető túlsó felébe vitte ha­lottját Ez a megoldás...? A turisták a temetői kutakban mosdanak, borotválkoznak, a szappanos vizet azonban már nem lehet öntözésre használni, tönk­retenné a virágokat. Megtörtént, hogy az egyik síron kempingfözöt gyújtottak ... — Most megmutatom a valutázók helyét — mondja Bajusz János, és a főbejárat melletti kriptasorhoz visz. — Odakint meg­alkusznak, de félnek a lebukástól, és itt bonyolítják le az üzletet De még éjszaka sincs nyugalom: sokan alszanak a sírok között, intim találkukat is lebonyolítanak itt. Nem tudom, mit kellene tenni a piac­cal, hiszen sokan rászorulnak, de a temetőt az egész város érdekében meg kellene vé­deni. A rendőrök már mosolyognak, ha ki­megyek hozzájuk segítségért. Néha bejön­nek, de ez sem használ semmit ahogy a közterület-felügyelő is hiába sétál erre. Pedig voltak már meleg helyzetek. Egy 70­80 éves néni rászólt a külföldiekre, mire azok körbefogták, élvették a táskáját, és fejbe verték. Csak a sírgondozó asszonyok közbelépésének köszönhető, hogy nem tör­tént komolyabb baja. De a mi dolgozóink sincsenek biztonságban: az egyik asszonyt kishíján megerőszakolták. Egy napszemüveges hölgy lép hozzánk, keze sáros a kertészkedéstől . Felháborodot­tan panaszkodik a ..románok meg a len­gyelek" miatt, számon kéri. hogy miért nem tart rendet a gondnokság — Nyugdíjas pedagógus vagyok, de nem ijedek meg tőlük! — mondja harciasan. — Mit csináltak azzal a szerencsétlen, vak asszonnyal is.,. elvették a táskáját... A múltkor majd' nekem jött egy magas len­gyel! Ott az a szép sírhely — mutat távo­labb. — Egy házaspár jött ki meglátogatni, az asszony ott zokogott, mert a sír tetejét összerondították, és még szét is kenték raj­ta! Meglátják, itt még gyilkosság is lesz! A Piac Kft. kezelésében levő, egyetlen WC falán a következő tarifák olvashatók: WC-használat 5 forint, mosdás 30 forint, borotválkozás 30 forint, zuhanyozás 40 to­rint. Az ajtó. amelyet alu! egy erős rúgas­sal beszakított valaki, zárva volt. Nyilas réter Korábban volt a csend. Hajnalig. Az álmok, hitek, a remények összeomlásáig. Néhány évvel korábban. A kietlen városperemen, ott, ahol ama jobb soreúak nem találhattak keresnivalót. Eladó lányok, temető, pe+ cázni sem való tó, s mindaz, ami említés nélkül is ide tartozik. A piac azonban hozta magát; szédelgő má­morral, aszott szeméten élőkkel, pénzzel, és legfó­kepp anélkül. A soron puszta ablakok nyílnak a sivár élnivágyás­ra: a járt sártól a giz-gazos É^mmm hulladék-látta peremekig, az árustól, -az űzéren át, a kocsmaszagú, .repedezett, fel­öntött aszfalton mezítláb szökkenő, koszlott, kedves játszadozásű félénk gyerme­kek tekintetére. E külvárosi hajnal vonitá­sait, békák nászát, fecskék korai röptét motorzúgás, aj­tócsapkodás — a kismagyar babilonok káoszának első hangjai — váltják, nyüt szí­nen, rivaldák és érthető sza­vak híján; a vándornépek sátorverésének félszavas ru­tinjával. Bent, a kerített tér, a rá­csok mögött piacosok; piac­ra}.. törnek. Foglalnak,'. ma­guknak, tenyérnyi helyet, életterét : fél napra. Megjele­nésük tömeges. Elözönlésük­kel kél a Nap, a mondva új, a keserű-édes, a zsivajjal, múlttal s jövővel telt min­denes: az ócskás. Beragyoghatatlan a Csere­pes sor szegedi pora ... Varga Iván Cserepes sor szimptóma Segítségért fordulok önök­höz! Móraváros területén (Szél u. végén, és a Kutya­képző Iskola szomszédságá­ban) van egy kisebb erdő és a Sancer-tavak. Mivel a kö­zelben lakom, gyerekkorom óta szívesen járok(nék) oda ki több embertársammal, akik nem akarjuk halálra ítélni azt a darabka zöld földet. Eddig csak ökölbe szorított kézzel nézhettem, hogyan csinálnak egyes „ci­vilizált" emberi lények sze­métdombot abból a terület­ből. Újabban mindenféle ke­leti szomszédaink autókkal behajtva ellepik az erdőt: terjesztve „kultúrájukat". Mérgemben vittem nekik egy nagy molyzsákot, és kézzel-lábbal elmagyaráz­tam. hogy azt tekintsék sze­métládának. Mikor március­ban ott fölfigyeltünk kb egy 3 mázsányi sólerakatra, be­telt a pohár. Gondolom, nem valamelyik környékbeli háziasszonynak van ennyi kidobandó sója. (Érdemes lenne kinyomozni, hogy ki volt az illegális tettes.) A nejlon sózsákok azóta kisza­kadtak. Ha tartalmuk bele­mosódik a talajba, a környé­ken minden élőt kipusztít. Én nem vagyok ornitoló­gus, de annyit megfigyeltem, hogy e helyen élénk a vízi­ás énekesmadár-mozgás. Az erdőben nem egyszer őzek is fölbukkannak, bizonyosan nem a szomszédos vadas­parkból szöktek ki. BlRÖ MARTA Só­hajtás A Cserepes sorhoz közeli törmeléktárolóban „felej­tett" 10 tonnányi só erede­tét már április végen fel­fedtük. A Bivinpex (Csere­pes sor 9.) telepén vált fe­leslegessé. Az Atikövizig se­gítségével akkor sikerült on­nan eltávoztatnunk a fel­szakadozott zsákokból a ter­mészet arrafelé egyre ke­vésbé lágy ölére szórodott sót. A motívumok hasonlósága a fent nevezett elkövető tet­tére utal. Hiába, a Cserepes sor vonzza a valóság frics­káit. (varga)

Next

/
Oldalképek
Tartalom