Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-25 / 152. szám

Erőegyensúly Éles szó-doronggal illeti a nagyhangú (mivel egy egész ország kényleien elviselni a vélemé­nyét) szakértő a brazil-angentin találkozói. Nem érzékeli azt az elképesztő, szinte logarléc­cel kiszámított erőegyensúlyt, ami uralja a pá­lyát. Nem láthatja — mivel elfogult — a játéko­sok megfeszítelt igyekezeté!, hogy egy furfang­gal, egy csellel, egy soha-nem-volt mozdulattal felborítsák ezl (a labdarúgópályán) termé­szetellenes állapotot. Az élet minden területén az egyensúlyra, a harmóniára törekszünk; a sportban ennek a felborítása a küzdó felek cél­kitűzése. Itt nem lehet macska-egér harcra vár­ni. A sárgák állnak a legközelebb ahhoz, hogy borítsanak;a három kapufa melled rendre a kél ­sébeejlik mindkét fél szurkolóit. Csak mértékkel mennek elóre; tudják, hogy a kékek lesben áll­nak, bármely pillanatban lecsaphatnak egy kó­sza labdára, kihasználhatnak egy tétova mozdu ­latol és akkor ók borítanak. A kékek tudják, ér­zik, hogy ma gyengébbek — egyetlen esélyük a másodpercnyi fellángolás. Bejön. Ezen a szinten már minden találkozót az erő­egyensúly jellemez. A ravaszabb, a kitartóbb, a szerencsésebb robbanthat. Illetve: aki felismeri szerencséjéi. Azt is illik tisztelni. A vesztes fáj­dalmát pedig — kiesésre menő egyensúlybon­tásról lévén szó — életünk hasonló, a válogatott okozta megrázkódtatásokhoz (1954, 1962, 1966) mérhetjük. Akkor mi is cljátszoltuk a sár­gák tegnapi szerepét... Pataki Sándor Szegény Robson Bryan Robson, az angolok kiváló középpályása hclek óta panaszkodik az Achillesére. Az érzékeny ín már az elő­készületek során is sok galibát okozott. Vasárnapdélelőtt azután — tüzetes or­vosi kontrollvizsgálatokat követően — Robson hazautazott, s már a jövő hét elején újabb műtétre kerül sor. —Szegény Bryan! — mondta a fut­ballista névrokona, Bobby Robson, a szigetországi válogatott szövetségi ka­pitánya.— Már 1986-ban, Mexikóban is sérülten játszott. Egy lényeges kü­lönbség azonban van az akkori Bryan Robson és a mai között. Mexikóban el­titkolta a vállsérülését, és messze nem azt nyújtotta, amit joggal vártam el tőle. Most nyíltan a szemembe nézett, és közölte: úgy érzi, élete utolsó világ­bajnokságának most van vége! Addig jár a korsó... (Réthi) © Viallii Vasárnap délelőtt Gianluca Viallira fi­gyelt az olasz tábor. A Sampdoria támadója úgynevezett „fitness" tesztet teljesített. Azaz teljesítette volna, ám nem tudta. Sérü­lése nem javult, Azeglio Vicini szövetségi kapitány hát kicsit fájó szívvel, de lemon­dott a játékáról. Uruguay alaposan feladta a leckét tavaly, amikor előkészületi csatán csak l-l -et értek el a dél-amerikai váloga­tottal szemben! Az uruguayi válogatott a csoportmérkőzéseken nem is kettős, de hár­mas arculatot mutatott. Először remekelt, azután egy igen gyenge, csapnivaló előadás következett, végül, a harmadik csoporttalál­kozón elég szürkén játszott. Vicini mire tippel: most „melyik" Uruguay Ját­szik...? —Hogy ezúttal mire jutnak ellenünk? Pokolian nehéz dolgunk lesz, mert én egyál­talán nem becsülöm le őket! Elég adalékul annyi, hogy öt olyan futballistájuk van, nélkül © akik az olasz bajnokságban szerepelnek? Hát, ez a tény az, amitől fáj a fejem! MI van Donadonlval? —Ugyanaz a helyzet, mint Viallival. Bár neki nincsenek olyan jelentős fájdal­mai, de egyszerűen nem merek kockáztatni. Mi van, ha öt perc után jelzi, kész, nem megy tovább...? Inkább eltekintek a szerepelteté­sétől. Jöjjön Luigi de Agostini! Az uruguayak táborából Oscar Was­hington Tabarez szövetségi kapitány nyi­latkozott: —A római Olimpiai Stadionban fellép­ni, már maga ez a tudat is bénító, mondhat­ni: egygólos hátrány... Az olasz válogatott esélyes a világbajnoki cím elnyerésére. A mi hétfői feladatunk az lenne, hogy keresz­tezzük útjukat. Az eddig látottak alapján a hazai csapat az esélyesebb, bár furcsán hat, hogy pont én mondok ilyesmit. René Higuita. A kapusjáték forradalmasítója, a cselkirály, Kolumbiában a szabadrúgások és bün te­tők „biztoslábú" végrehajtója. Fan­tasztikus figura, aki bárhol is lép pá­lyára (némi túlzással bárhol is áll ka­puba), a közönség első számú kedven­ce. Ha nem védéseivel vagy szólóival lopja be magát a szurkolók szívébe, akkor — ezt néhány hete a Fáy utcá­ban is láthattuk — önfeledten leáll a labdaszedő gyerekekkel cicázni, cse­lezgetni, aligha csupán a sikerélmény kedvéért. Az Atletico National Medellin lo­boncos hajú hálóőre, a stadionok bo­hóca szombat este óta mégis a peches emberek megkülönböztető bélyegét hordja magán. Ami ugyanis a Kame­run elleni „túlórás" mérkőzésen meg­esett vele, az nagy valószínűséggel nagypapa korá­ban is álmatlan éjszakát okoz majd neki. A hosszab­bításban 1 -0-ra vezetlek már Afrika „szelídíthetet­len oroszlánjai", amikor az önbizalomhiány fogal­mát hírből sem ismerő kolumbiai kedvenc — jó har­mincméterrekapujától—bekapcsolódott azössz já­tékba, sőt egy tipikus grundcselt is megkockáztatott. Történetesen a legtapasztaltabb kameruni, a hovatovább „fogatlan oroszlánnak" számító Millával szemben. Az „Öreg" (akit a rossznyelvek szerint több unoka vár ott­hon) annak rendje s módja szerint szerelte Higuitát és újabb találatával a 8 közé repítette Kamerunt. Öröm az ürömben, hogy a dél-amerikaiak isrepülhetnek — igaz, ők már csak hazafelé, Bogotába. A jó 15 órás légiút alatt talán arra is lesz majd ideje Higuitának, hogy elmélkedjen egy kicsit a népi bölcsessé­gek igazságtartalmán. Egyet máris a figyelmébe ajánlok: addig jár a korsó a kútra...' A nyolcítddöntő második napja a vb eddigi letarány, 11:5 Kommentátor legérdekesebb mérkőzéseit ígérte. Acso- lövési kísér- ^^^ portmérkőzések meglepetései után mindjárt let, 3:1 gól- n összekerült a végső győzelemre is esélyesek helyzet is c közül Brazília—Argentína, NSZK—Hol- jellemzi a gEp || G landia. Azzal a reménnyel ültem a képernyő brazilok tá- tpPlitlfPP « elé délután, hogy az általam nagyrabecsült madókedvét, WEKILJ' < Mezey Györgynek nem mindenben lesz iga- de vélemé- JH^u za — valami újat kell, hogy hozzon az eddigi nyem szerint legnagyobb világbajnokság. Mit vártam a az argentinok t^Bj^WIW^ÉÍ mérkőzéstől? Bíztam abban, hogy az eddig tudatosan ad- MS^MOTSÍ^^HH tapasztalt gólt ne kapni elv helyett több gólt tákát a kezde­| rúgni az ellenfélnél játék kerül az előtérbe, ményezést.Ahogy teltazidő,úgy váltérzé­Óriásit csalódtam. Sokkal inkább antifutball kelhetőbbé, hogy egyetlen gól eldönti a to­volt, mint Kolumbia játéka az NSZK ellen, vábbjutás sorsát. Meglepő volt számomra. Mindkét csapat alapfelállása hasonlított hogy a szövetségi kapitányok a győzelem egymáshoz, egy söprögető előtt két emberf o- érdekében nem vál toztattak az add igi já lé­gó védővel játszottak. A középpályán a bra- kukon az idő haladtával. A tiszta játékidő zilok 5, az argentinok sokszor 6 játékost a hosszabbítás ellenére is csak 54 perc volt, szerepeltettek Az argentin csapat kettőszó- ez messze elmarad egy jó európai kupa­nát (hálót) húzott a kapuja elé és végig kont- mérkőzéstől. Végeredményben Maradona rára játszottak. A megszerzett labdával egyéni klasszisa eldöntötte a továbbjutás rögtön Maradonát keresték, de őt nagyon sorsát, egy kifejezetten unalmas, rengeteg gyorsan lefautolták. A brazilok próbálták le- technikai hibával tarkított mérkőzésen, támadással megszerezni a labdát már az el- Kíváncsi vagyok arra, Maradona meddig lenfél térfelén, az igyekezetük enyhe bírja elvinni egyedül a csapatot a világbaj­mezőnyfölényt eredményezett. A 1 l:4szög- nokságsorán? Vitorlát bontottak a hollandok @ Baresl öröme Kilencvenhat olasz sportújságíró sza­vazata szerint Franco Baresl a tavasz vé­gén befejeződött olasz bajnokság legjobb labdarúgója. A válogatott veteren söprö­ge tője 100 ezer dolláros jutalmat vehet át. —Akárhogy is végződik a vb, én már elégedett embernek vallhatom magam — nyilatkozta Baresi. — Olyan pompás egyéniségek egész sora futballozik az olasz bajnokságban, akiket túlszárnyal­ni egy ilyen szavazáson maga a csoda! ® Lehet vita is Roberto Bagglo és Salvatore Schilla­cl az ősztől együtt készül arra, hogy minél nagyobb számban rúgják a gólt a Juventus színeiben. Nos, a csehszlovákok ellen már játszottak egymás oldalán. Hogy megy együtt? — faggaták a két ,Juve"-csatárt az újságírók. Bagglo: —„Toto" remek fickó, féjesei aranyat érnek. Bár túlzottan sok közös akciónk nem volt a csehszlovákok ellen, de már kezdtem érezni, mikor és milyen irányban mozog, ha nálam van a labda Schillacl: —A míg minden mérkőzésen ö is rúg gólt, meg én is, addig nincs baj. De ha lesz olyan találkozó, amelyen egyidőben egyi­künknek nem megy a játék, akkor vita is el­képzelhető. Remélem, ez az időszak minél később következik be... Két főesélycsa nyolcaddöntőben! A két csapat az 1974-es vb-döntő óta esküdt ellenségei egymásnak, ki ne emlékezne a Cruyff, illetve Becken­bauer — a mostani német kapitány — vezette válogatottak küzdelmére? Akkor is — most is — 2-l-es német győzelmet regisztrálhattunk. A milánói Meazza-stadionban 3­3 „hazai" játékossal (Rijkaard, Gul­lit, van Basten — Milán, illetve Breh­me, Matthaus, Klinsmann — Inter) vették fel a kesztyűt a sorsdöntő mér­kőzésre. A csatát ezúttal az Inter já­tékosai nyerték, hiszen Klinsmann is, Brehme is betalált, míg a sérüléséből lábadozó Gullit, valamint a formáját szemmel láthatóan már korábban „kijátszó" van Basten ezúttal nem válhatott a narancsexport révbe éré­sének zálogává — azaz a hazai partok felé irányították őket. Igazi kemény, vérbei i mérkőzésen az először gólt szerzett együttes nem adta ki kezéből a sanszot, és habár a hollandoknak is volt helyzetük, a né­metek megérdemelten jutottak to­vább. Azt hiszem, a labdarúgórajon­gók számára ízletes narancsot még a vb előtt kifacsarták. Az NSZK együttese, mivel nincs az argentin-olasz ágon, széles folyo­sót kapott a döntőig. Várnagy Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom