Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-23 / 150. szám

1990. június 23., szombat A helyzet 3 A kenyér fog ebből kisülni? Huzavona - aratás előtt Nem lesz könnyű útja a arról, hogy az árkorrekció- sekkel és a rosszabb kamatgabonának az idén a föl dekról a tárolókig, feldolgozókig — ez derült ki a Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatójából. A termelők tartózkodását jelzi, hogy mivel a gabona áráról újabb döntés még nem született a tavalyi 2,8 millió tonnával szemben az idén mindössze egymillió tonna átadására kötötték meg a szerződést. Az államközi szerződéseken alapuló rubelelszámolású exportban is kérdőjelek vannak. Azaz, államközi szerződések 630 ezer tonna áru szállítására vonatkoznak, a magánjogi szerződések azonban még nem születtek meg, ugyanis folytatódnak az árviták, és amint kiderült: a magyar fél a szovjet gabonaexportot magánjogi szerződéssel mindaddig nem hagyja jóvá, amíg az illetékes külkereskedelmi vállalat tárgyalásai a kőolajimportról nem fejeződnek be. Az illetékes minisztériumi főosztályvezető elmondta, hogy a Minisztertanács üléséről készült jegyzökönyvet, illetve határozatot nem volt módjában tanulmányozni, így a döntésekről csak értesülései vannak. Eszerint a gabona úgynevezett oentrumárában a kormány — költségvetési nehézségek miatt is — az eddigiek szerint nem tervez változást. A döntés a következő napokban várható, és addig kiderül az is, hogy a termelók miképpen vélekednek majd az általuk használt anyagok és energia árának folyamatos emelkedéséről, s ra vonatkozó felvetéseiket figyelmen kívül hagyták. Gabonaipari vélemény szerint megeshet, hogy nem tudják átvenni a termést, az iparnak ugyanis alig 8 százalékos nyeresége van a feldolgozáskor, és 15 milliárd forint hitelre lenne szükség a felvásárláshoz, márpedig a jelenlegi kamatok mellett erre kevés eséllyel tudnak vállalkozni. A termelők képviseletében szóló MOSZ-szakértő a sajtótájékoztatón elmondotta: a gazdaságok nem akarják viszszatartani a termést, annál is kevésbé, mert égetően szükségük van a pénzbevételekre. Lényegében vitába szállt azzal a nézettel, hogy bizonyos taktikázás folyik a gazdaságok részéről ezekben a napokban. Addig azonban, amíg az ár és a részletes finanszírozási feltételek, valamint az exportlehetőségek nem ismeretesek, a termelők érthetően visszafogottak, s várnak a számunkra kedvező döntésre. A finanszírozás kérdéseit többen feszegették; válaszul a Magyar Nemzeti Bank képviselője arról tájékoztatott, hogy o felvásárlási váltó intézménye az idén is fennmarad, a harmadik negyedévben 20 milliárd forintot szánnak erre a célra, hat mezőgazdasági ágazatban. A keret mintegy harmadával nagyobb az elmúlt év azonos időszakához képest. (Ám ez a termelők számára nem jelent előnyt, hiszen nekik az áremelkedéfeltételekkel is meg kell birkózniuk.) Az úgynevezett tőkepótló hitel intézménye is fennmarad, és az exportelőfinanszírozási konstrukció is a termelők rendelkezésére áll. Azt, hogy a fogyasztó a vita nyomán mire számíthat, csak körvonalazni lehet, hiszen az idei gabonafelvásárlással kapcsolatos lényeges döntések egy része még nem ismeretes. A Földművelésügyi Minisztérium szakértői szerint egyes sütőipari termékek hatósági árának módosításáról döntés csak később várható, ez a fehérkenyeret és a péksüteményt érintené. A liszt a szabadáras kategóriába tartozik, így a sütőipari vállalatok számára kínálkozik a lehetőség: megemelt árakon jelentkezzenek az új őrlésű gabonával. (Ehhez természetesen hatósági jóváhagyásra lenne a későbbiekben szükség.) Nehéz viszont elképzelni azt, hogy a hatósági árakat ne módosítsák abban az esetben, ha a termelő és a feldolgozó egyaránt fut a pénze után. Viszonylag kevés szó esett az idei aratásról. A gabonafélékből közepes termés várható, a kalászos gabonát hazánkban 1,64 millió hektárról takarítják be. A technikai eszközök rendelkezésre állnak úgy, hogy kedvező időjárás esetén 20 nap alatt elkészülhetnek a nagy munkával. Az idei aratás eredményessége azonban nem a kombájnosokon fog múlni. Ki mit nyer? miami lakáslutri Az állami lakások Magyarországon a lakásvagyon egyötödét képezik. Ez év végén a tanácsi házkezelő szervek országosan 745 ezer lakást tartottak fenn, ám ezek száma a bérlők tulajdonossá válásának felgyorsult tempóját tekintve, jelentősen csökkent. Szegeden 1990. január l-jétől április 30-áig 1165 lakásvételi kérelem érkezett az ingatlankezelő vállalat bérleményeladással foglalkozó, 5-ös számú házkezelőségéhez. Ezzel egyidejűleg a városi tanács végrehajtó bizottsági üléscin június végéig 5 ezer 736 lakást jelöltek ki eladásra. A város IKV-lakásainak egy részét tehát eladásra kínálják, a bérlők viszont nem feltétlenül tolakodnak a vásárolni vágyók listájára, míg fordítva, ott, ahol a házak lakóinak 80-100 százaléka vételi kérelmével él, az IKV gyakran paragrafusokra, városrendezési tervre és más, a laikus számára kibogozhatatlan rendeletekre hivatkozva, elutasító választ ad. Például ilyen formában: ,..bérlakásuk vételére vonatkozó kérelmüket nem áll módunkban teljesíteni, a végrehajtó bizottsági kijelölést megelőző szakhatósági egyeztetéskor megállapítást nyert, hogy lakóépületük a rendezési terv szerint intézményi területként van számításba véve, s így elidegenítésre nem jelölhető ki.'1 A szembeszökő érdekkülönbségek mögött a vészesen leromlott állagú IKV-kezelésben lévő lakásállomány áll. Az ingatlankezelés hanyagolása mára egyre inkább elodázhatatlanná vált felújításokat követel. Míg egy-egy felújítás milliókba kerülhet, az infláció mind a központi, mind a helyi, mind az egyéni házfenntartás költségvetéséből kiszorítja azokat a lehetséges ráfordításokat, amelyekből a lakásállomány érdemi fenntartása (esetleg gyarapodása) megvalósulhatna. Az állami tulajdonú lakások jogilag 1969 óta engedhetők a bérlők tulajdonába, ám a folyamat gyakorlatilag 1975 óta vett lendületet. Az akkori döntés a házfelügyelő nélküli, leromlott állagú ingatlanok átruházását célozta, ezzel is csökkentve az IKV gondjait. Mivel a kormány és a városi tanács rendeletei folya0, közlekedési koncepció! Hogy kinek a koncepciója, azt nem lehet tudni, de ellenkezik mindennel, amit a józan ész diktáL A Szeged nagyságú városok ideális közlekedési eszköze a villamos. Nagy tömegeket tud szállítani, és nem szenynyezi a levegőt. Ezt mindenki tudja. Lehet, hogy az új közlekedési koncepció sok jót rejt, de ez azi első lépés elhibázott volt. Azért rövidíteni a 3-as villamos vonalát, és ezzel megszüntetni egy jó átszállási lehetőséget, megszüntetni a kapcsolatát egy másik vonallal, hogy a vágányokon a személygépkocsiknak legyen parkolási lehetősége, nem vall nagy előrelátásra. Nézzük csak, miből fogunk ezentúl többet kapni a Belvárosban, ingyen! A szén-monoxid szív- és érrendszeri valamint légzőszervi panaszokat, fáradtságot, fejfájást okoz, s megnöveli a szívinfarktus valószínűségét. A nitrogén-oxidok és kén-dioxid erősen izgatják a nyálkahártyát, gyakoribbá teszik a légzőszervi megbetegedéseket, egyebek közt idült hörghurutot okoz. A szénhidrogének, részben korom formájában, részben apró porszemcsékhez tapadva a légutakba jutnak, s csökkentik a szervezet védekezőképességét; közülük számos erősen rákkeltő. Az ózon, a rendkívül erősen oxidáns. károsítja az embert, az állatokat, a növényzetet. A talajközeli ózontartalom növekedéséhez a nitrogénoxidok és a szénhidrogének járulnak hozzá, a napsugárzás hatására. Az ólom felhalmozódik a szervezetben, károsítja a májat, a vesét, a vérképződést A forgalmas utak mentén lakók vérében — főleg a gyermekekében — a megengedhetőnél jóval magasabb az ólomtartalom. Az azbeszt erősen rákkeltő hatású. Ez az anyag a jármüvek fékezésekor jut a levegőbe. Különböző, mási egészségkárosító — köztük rákkeltő — anyagok is a levegőbe kerülnek a gumiabroncsok súrlódása, kopása miatt Természetesen, mindezek a tényezők nem különkülön, hanem egymás hatását megsokszorozva hatnak mindannyiunkra. A szennyezett levegő rongálja az épületeket a műemlékeiket és egyéb létesítményeket; többszörösére gyorsítja azok korrózióját Javaslatunk a környezetszennyezés csökkentésére: meg kell akadályozni a tömegközlekedés helyzetének romlását Gyorsítani kell a környezetkímélő tömegközlekedési eszközök, a villamos és trolibusz hálózatának fejlesztését. Növelni kell a részben vagy teljesen autómentes területeket, különösen a sűrűn beépített városrészekben. A kerékpározás lehetőségeit szélesebb körben kell biztosítani, a „kerékpárbarát" közlekedési viszonyok megteremtésével. Mindent meg kell tennünk a saját és gyermekeink, a következő generációk egészsége érdekében. Kovács Márton Zöld Párt Moszkvai újdonságok Többféle fenntartással és kisebb fajta bizonytalansági érzéssel utaztam el május végén Moszkvába. A 3 évvel ezelőtt megpályázott, ós most elnyert kutatói ösztöndíj feltételei több vonatkozásban megváltoztak, ezért aggodalmaim jogosnak véltem. Utazásom célja levéltári kutatás volt, ám természetes, hogy nyitott szemmel jártam-keltem a városban! Tény és részben újdonság is, hogy az üzletek szinte üresek. Ugyanakkor megjelentek az első szövetkezeti árusok, s az egyéni, sőt egyedi kezdeményezéseik is. így pl. a kerületi piacon malachús, pecsenyeliba (májjal), déli cseresznye, zöldpaprika, paradicsom kínálta magát. A GUM-ban megjelentek a szövetkezeti részlegek kötöttáruval, pl. Annuskatrikotázs néven. Az Arháton (a város sétálóutcáján) mázsaszám árulták a korábban szinte teljesen hiányCikknek számító szétszedhető, festett fababákat, a matrjoskát. Az orosz irónia és nyilván a nemzeti múlt befogadásának új kísérlete is magyarázza, hogy e babák közlött ma a vallásos képeknél is feltűnőbb a Garbacsov-matrjoska, ami természetesen Brezsnyevet, Hruscsovot, Sztálint és Lenint rejti magában egy jó átlagfizetést jelentő potom 300 rubelért. Az Arbáton megjelentek a volt és jelenlegi vezetők gúnyrajzai, köztük a legtöbb talán Sztálinról és Jelcinről. Az orosz fiatal árusok lambadaszalagot kínálnák keljfeljancsi babával, a lengyelek (itt is!) borotvapengét, kristálypoharat. Az alkoholból sokat fogyasztó állampolgárt udvariasan felsegítik a városi rendőrök. S végül a kép teljességéhez hozzátartozik az aluljáróban színes 'és feltétlenül nem cirill betűs) plakátot kínáló ifjú. Plakátjain karates japán, szép hölgyek és kedves, nagy fülű spániel kutya is szerepel. Utóbbi „csak" 3 rubelért. Tanulmányutam ideje alatt igen nagy volt Moszkvában a nemzetközi „forgalom". Ekkor járt itt a francia elnök, az angol miniszterelnök-asszony, valamint a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete is éppen ekkor ülésezett. Taktifcai szempontból ds érdemes volt látni, melyik küldöttséget hogyan (és meddig) mutatta a fv képernyője. Még szerencse, hogy az újságok részletesebben megírták, hogy ott vannak a magyarok is ... Gorbacsov amerikai látogatása idején részletes beszámolót adott a tv, átlag 2 óránként. Esténként Amerikai napló címmel az USA kulturális életéről szóló kisfilmeket közvetítettek. A város egésze drukkolt Jelcin orosz elnökké választásáért, s a harmadik fordulós megválasztást követő napon már hordták a színes fényképet, prezident felirattal. Ugyancsak nagy érdeklődés kísérte az új pátriárcha megválasztását. A tv közvetítette az esemény fontosabb fordulóit. A város korábban más célra (úgymint pl. raktár, kiállítóterem stb.) használt pompás 'kis pravoszláv templomait visszakapja az egyház, folyik a gondos restaurálás. Nem kis feladat. A könyvesboltok egy részéiben már lehet kapni a pravoszláv egyház történetét feldolgozó munkát. A több mint 20 párt (köztük a liberálisok, demokraták, nemzeti kereteket hirdető demokratáik) csak a legalizálást segítő párttörvény életbe lépésére vár. A pluralizmus igénye és ténye a mindennapokban is érzékelhető. A 'kutatóintézetekben, egyetemeken még létezik, dolgozik az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja), főként a júliusi kongresz6zusra készülnök. Nagy a várakozás és a dilemma is, egy párt maradnak-e vagy kétfelé Ókonzervatívra és reform szárnyra) szakadnak, nemzetenként bomlanak. Nagy a vita ós a várakozás a piaci átmenet kérdé sében is. Rizskov miniszter elnök július il-jétől javasolta a kenyérfélék árának 40 százalékos emelését, más termékek (pl. a papíráru árát ugyancsak hasonló mértékben) valamivel későbbre. (Mások ezügyben népszavazást (ilyen még nem volt a Szovjetunióban) szeretnének. Az átlagember pl. a fodrásznál, igen elégedetlen a piaci tervekkel Kifejezett félelem érzékelhető rnár az áremelések és a munkanélküliség említésére is. A konzervatívok úgy tartják, az alapélelmiszerek ára szocialista vívmány, abból (sem) szabad engedni. Az egyetemi kollégák véleménye valamivel összetettebb. ök helyeslik a piac elvét és a pluralista politikát is. Meglepett, hogy a 40-es korosztály aggódik leginkább, ők a legbizonytaianabbak szakmailag ás. Űj jelenség, hogy a közgazdászok között angol és amerikai hallgatók tanulják az orosz nyelvet és a peresztrojka lehetséges útjait. Az Egyetemi szálloda éttermeiben pedig — a bonni akadémia referensével vacsorázva — tudhattam meg, hogy számos ifjú szakembert küldenek már ősztől tanulmányútra, köztük a moszkvai egyetemre is. Ügy vélte, az elhelyezés nem lesz olyan kedvező, mint náluk, de a körülmény önmagában is tanít, tette hozzá — ő is oroszul. A történeti karon járva, 'beszélgetve hallottam, hogy náluk 2 éve nem járt magyar történész kutató, s pláne nem Szegedről. Ugyanakkor megnyugtattak, hogy leendőjük így is van bőven. Üjabb kínai, észak-koreai, indiai aspiránsok érkeztek a számos fekete afrikai mellé... Micheller Magdolna matosan változtak, az egységes rendezőelv hiányában a besorolások gyakorlatilag nem voltak mérvadóak. Így történhetett, hogy a tanácsi pénzen pazarul felújított funkcionárius-lakások potom pénzért csúsztak ki a város kezéből, miközben a más lakóközösségekben élők feje fölött omladozott .a menyezet. 1987-ben már 502 bérlő jelezte vételi szándékát, hogy két év múlva számuk megkétszereződjön. Jelenleg a szegedi tanácsi lakásállomány egyharmada leromlott állapotú. Ezt tükrözi az eladásokra került lakások ára is. A feszültségeket tovább gerjesztheti az, hogy a szóban forgó lakások a leendő önkormányzat vagyonaként is felfoghatók, hiszen könynyen elképzelhető, hogy azok tulajdonjogát — igaz, a fenntartás gondjaival együtt — a kormány hajlandó lesz átadni az önkormányzatnak. Ezért számolni kell a privatizáció egyszeriségével, azaz a folyamat megfordíthatatlanságával. A tulajdonváltás után ugyanis az önkormányzat az eladott lakásokból legfeljebb adóztatással tud hasznot húzni, s cserébe csupán az előbb-utóbb elkerülhetetlen felújítások terhétől szabadul meg. Mivel a lakásvételi kérelmek benyújtását követően az IKV 90 napig ülhet — elbírálás gyanánt — a beérkezett igényléseken, s a helyhatósági választásokra is közel ennyit kell várnunk, az eladók szándékának függvényében az admisztráció felgyorsulásával, vagy ellenkezőleg; bénulásával számolhatunk. Annyi azonban bizonyosra vehető, aki jól helyezkedett, megfelelő kapcsolatokkal rendelkezett, nyugodtan megmosolyoghatja mások aggályait, nem úgy mint azok, kiknek később több gondjuk lesz új tulajdonukkal, mint most; — örömük. A történelmi Belváros viszont nem eladói Mármint a szegedi Lenin körúton belül megbúvó IKV-bérlemények. Vonatkozik ez némely, a bűvös félkörön kívül eső utcában lévő házra is, hiszen ezek a tervek szerint, utóbb sétálóutcákká alakíttatnak. Meg kell őrizni ezért az egységes, rendezett városképet. Az IKV továbbra is gondozni kívánja — a városi tanács végrehajtó bizottságának döntése értelmében eme homlokzatokat. A történelmi Belvárosban állami bérlakásokban élők viszont már előre sejteni vélik sorsukat. Arról suttognak; ha „bejön a kapitalizmus", s vele a tőke, házaik homlokzata ugyan marad, de lakásaikat fényűzőbbé téve, átalakítva, jócskán emelt lakbérért mások lakják majd; a jövőben belvárosiasodé tehetősek. A történelmi Belvárosban lakók attól tartanak, előbbutóbb megjelennek a bérházak, paloták régi tulajdonosai ... az új háziurak. (varga)