Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-22 / 149. szám

1990. június 22., péntek Sport — panoráma 7 A zákányszéki labdarúgók szerint Bajnoknak lenni nagyszerű dolog A megyei II. osztályban győztes Zákányszék labdarúgócsapata: Ótott-Kovács, Széli, Bába, Bozsó, Fodor, Palotás, Tóth János edző. Guggolnak: Szélpál, Borbás, Tóth T„ Kószó, Nyilasi, Simái. A képről hiányzik: Jó járt, Veress, Tanács, Kazi, Nacsa, Kovács Z. A közelmúltban befejeződött megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság legjobb csapata a Zákányszék lett. Első helyen végezni mindenféleképpen felemelő érzés. Csakis egyetérteni tudunk Széli Jánossal, a községi csapat egyik meghatározó játékosával, aki az éremosztó ünnepségen a következőket mondta: — Teljesen mindegy, hogy milyen osztályban, de bajnoknak lenni, nagyszerű dolog! A rossznyelvek szerint Széli János boldogsága nem volt alaptalan, hiszen az öszszejövetelen vált aktuálissá öt fogadótárs kötelességének teljesítése, aminek 100 liter borban kellett realizálódni. A házi gólkirály ugyanis még akkor fogadott a bajnoki cím megszerzésére, amikor a Zákányszék hat pont hátrányban volt a nagy rivális, Kistelekkel szemben... Tóth János edzővel az általa összeállított statisztikai lapot szemléltük, A lelkes és nagyon agilis szakember pedig magyarázott. — ősszel még magam is bizonytalan voltam a sikerben. Három vereséget szedtünk össze, s éppen a riválisok otthonában, Kisteleken, Szegváron, a Kinizsi Húsosnál kaptunk ki. Tavasszal aztán veretlenek maradtunk, mindössze a négy döntetlenünkkel veszítettünk négy pontot. A fordulópontot a Kistelek elleni hazai győzelmünk jelentette, a siker után számomra is biztossá vált az első hely. Leültünk a sportkör vezetőivel, s feltettük a kérdést; mi van akkor, ha megnyerjük a bajnokságot? Ilyen ugyanis nem volt még a falu labdarúgásának történetében. A játékosok azt mondták — bár néhányan már idősebbek s a magasabb osztályt is megjárták — még egyszer ki szeretnék próbálni erejüket a megyei I. osztályban. A faluban levő támogatók is úgy nyilatkoztak, ők előteremtik a pénzt; — Vállaljuk a magasabb osztályt az összes plusz költséggel — veszi át a szót Borbás István, a sportkör elnöke, aki még játszik a csapatban is, majd így folytatja: — Már, kiszámítottuk, hogy utazni ebben az osztályban sem kell többet, így a költségek sem növekednek jelentősen. Eddig az összbevételünk alig haladta meg a 200 ezer forintot, amit a helyi termelőszövetkezet, a tanács, a Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet ad össze. Távaly még a kiesés elkerüléséért küzdöttünk, most meg annyira váratlanul jött a siker, hogy azt se tudtuk sírjunk, vagy nevessünk. Sokan még mindig nem tudják eldönteni, hogy nekünk vagy ellenünk drukkoljanak. Remélem győzni fog az egészséges lokálpatriotizmus! A gyerekek mindenesetre pozitívan reagáltak az eredményünkre; szinte valamennyi iskolás focista akar lenni. Mi egyet sem küldünk el, még ha egy egyeneset sem tud a labdába rúgni. Mindenkinek helye van az edzéseken. — A legfontosabb, hogy a játékosgárda együtt marad — folytatja az edző. — Jelenleg két játékossal tárgyalunk. Mindenféleképpen kell egy támadó, s egy kapus. Evés közben annyira megjött az étvágyunk, hogy hozzáláttunk egy új pálya kialakításához, de közben elfogyott a pénzünk. A közeljövő feladata lesz megépítése. Augusztusban önköltséges alapon edzőtábort szervezünk Bükkszentlélekre. Már két mérkőzést le is kötöttünk, először a Miskolci VSC-vel, majd a DVTK ifivel találkozunk. Ügy érezzük, minden feltétel adott a megyei I. osztályban való tisztes helytálláshoz. Zákányszéken a gazdasági szorítók ellenére szerencsésen ötvöződött jó közösséggé a lelkes játékosok, a tettre kész sportköri vezetés, a település sportszerető közönsége, s nem utolsósorban egy felkészült szakember. A községben már tudják, a neheze ezután következik; ami a megyei II. osztályban elegendő volt, az egy bsztállyal feljebb kevés lehet... Süli József Sakk Kindermann Iskolások lőttek Egy hároméves kisfiú és egy felnőtt vesztette életét abban az esztelen lövöldözésben, amelynek célpontjai egy arhangelszki buszmegállóban várakozó utasok voltak. A tettes három 11 esztendős iskolás fiú volt. A szovjet hírügynökség jelentése nem jelölte meg a tragédia napját. Az édesanyja karján ülő kisfiú halálos fejsebet kapott. A felnőttáldozatot eszeveszett menekülés közben érte halálos lövés. A gyorsan helyszínre érkező rendőrök hamar rábukkantak arra a lakásra, amelyből a lövések jöttek. Három 11 éves gyerek felváltva lődözött egy puskával a lakás erkélyéről. A fegyver a vadászatnak is hódoló latástulajdonosé, aki a hadseregben szolgál. (MTI) Negyven párna A házasság hosszú évei alatt lesz hová lehajtania fejét a brit trónörökösi párnak. Egy angol multimilliomos gondoskodott erről. Végrendeletében 40 darab párnát hagyott Dianára és Károly walesi hercegre. A párnaszállítmányokat a testamentum szerint a királyi házasság minden tizedik évfordulóján juttatják el a családnak. Az ajándékozó Sir Joseph Nickerson, már az 1981-es esküvőre is párnákkal kedveskedett. (DPA) Villanydrót — halál Több kínai tartomány hatósága kíméletlen, bár szinte kilátástalan küzdelmet vív a parasztok ellen, akik rendszeresen lopják a villanydrótot, és ezzel tetemes károkat okoznak az államnak. Az észak-kínai Sanhszi tartományban a bíróságok hat parasztot ítéltek halálra, egyet életfogytig tartó börtönre, tizenhatot pedig öt évnél hosszabb börtönre, villanydrótlopásért A lopások következtében ugyanis napokra, sót hetekre megbénul a tartományban a vízművek villamosi árammal való üzemeltetése. és egész falvak maradnak áramszolgáltatás nélkül. A bandákba szerveződött parasztok vagy kisipari célokra használják fel az értékes vezetéket vagy jó áron eladják az állami szerveknek. A bírósági tárgyaláson az is kiderült hogy a delikvensek négy hónap leforgása alatt 7 ezer c00 méter magasfeszültségű vezetéket loptak el, 3 ezzel megakadályozták több ezer hold mezőgazdasági terület időben történő öntözését. Hopei tartományban a rendőrségnek sikerült 1300 esetben megakadályozni a villanydrótlopást, és a rács mögé dugni 570 parasztot, akire szintén bírósági felelősségre vonás vár. Brezsnyev udvari szabója Ha az ember megengedheti magának, hogy ízlése szerint öltözködjék, akkor ruházatának tükröznie kell jellemét, stílusát, s a ruhának természetesen tükröznie kell az adott kor szellemét is — vallja Alekszandr Igmond. A 47 esztendős férfi neve nem keveseknek cseng ismerősen, pedig a férfi munkájának eredményeit egykoron az egész világ jól ismerte. Igmond — akit a Nacsalo (Kezdet) című új szovjet lap mutatott be első próbaszámában — 1970-től volt a néhai szovjet pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev „udvari szabója" egészen a politikus 1982-ben bekövetkezett haláláig. Az egykori szovjet vezetés tagjai öltözékének egyöntetű jellegtelensége, szürkesége Igmond szerint a nézetek különbözőségének hiányát is tükrözte. Brezsnyev személye, öltözködése kisugárzott környezetére is. Közvetlen munkatársai — a főtitkár iránti lojalitás jeleként — mind sötétszürke, fekete öltönyt hordtak, mígnem egy szép napon Leonyid Iljics sötétkék öltönyben jelent meg körükben. Napokon belül a felső körök új „divatszíne" a sötétkék lett. Igmond mester 1970-ben kapott először megrendelést, amikor az Indiába készülődő főtitkár számára könnyű, nyári öltönyt kellett készítenie. Ezt a megrendelést a következő 12 évben újabbak egész sora követte. Brezsnyev nagy figyelmet fordított öltözködésére, s szabója szerint nem volt rossz ízlése. Ebben kirítt környezetéből. Bár Igmondot első alkalommal figyelmeztették, hogy kerülje a szóváltást a főtitkárral, ízlés- és fazonbeli kérdésekben mégiscsak össze-összeszólalkoztak. A jelek szerint mindez nem bontotta meg a sírig tartó együttműködést. Igmond hozzáteszi, hogy viszonylagos jóléte és szakmai elismertsége független a főtitkár mellett töltött évektől, nem Brezsnyev egyengette útját. Mint kiderült, Brezsnyev alakja amolyan konfekcióméret volt, de Igmond szerint egy államférfi nem engedheti meg magának, hogy importöltönyökben jelenjen meg a világ előtt. (Az szóba sem került, hogy Brezsnyevnek netán a szovjet ruhaboltok silány választékából kellett volna öltözködnie.) Ez ugyanis presztízskérdés is — jegyzi meg Igmond. A politikai vezető és feleségének külseje a világ figyelmének homlokterében van. Éppen ezért Igmond elismeréssel szól a mostani szovjet első hölgy, Raisza Gorbacsova ízléséről, s hozzáteszi, ő is a Szovjetunióban öltözködik. (De ő sem a konfekcióipar termékeiből válogat.) A mai vezetés tagjai közül néhány miniszter öltözködését a mester egyszerűen nevetségesnek tartja. Viszont ragyogónak minősíti, ahogy a külügyminiszter, Eduárd Sevardnadze öltözködik. A szakember szeme kifogástalannak látja Mihail Gorbacsov ruháit is, bár jellegüket egysíkúnak tartja. — Ha tehetném, javasolnék neki néhány más változatot — mondja végezetül Alekszandr Igmond. Szántó András látványos győzelme Debrecenben befejeződött a Barnevál Kupa nemzetközi sakkversenysarozat nyitó fordulója. A Barcza Gedeon FIDE XIII. kategóriájú nagymestertornájának első fordulójában az öt játszma közül négy döntetlennel fejeződött be. Eredmények: Kindermann (nyugatnémet)—Novikov (szovjet) 1:0 (tisztáldozattal bevezetett támadás, újabb ve. zéráldozat után látványos matt), Wojtkiewicz (lengyel)— Csernyin (szovjet) döntetlen, Adorján—Oll (szovjet) döntetlen), Romanyisin (szovjet)—Hansen (dán) döntetlen. Polgár Zsuzsa—Horváth József döntetlen. Pataki Sándor Királyi alattvalók 7. „Világkiállítás" A Budapest—Bécs (avagy ildomosabb lenne fordított sorrendben papírra vetni?) világkiállítás sikerét egyelőre eléggé baljós homály fedi; rendeztek azonban ezen egyedi sorozat keretében egy olyan, földrészek közötti találkozót, melynek elismertségéhez nem egy magyar fiatal járult hozzá. Brüsszelben, 1958-ban az Atomium volt a jelkép. Az 1956-os, Belgiumba kerülő menekültek java része ekkorra már elsajátította a nyelvet, és főiskolákra jelentkezett. Csak a leuveni egyetemen mintegy kétszáz magyar fiatal készült az orvosi hivatásra. A világkiállításon aztán jó pénzes szolgálatokat vállaltak. Abban az időben ők politikai tőkét jelentettek a szervezőknek. A ,.kapitalista világ" politikusait például kerékpárral szállították a világkiállítás területén. Az ügyesebbje nem c?ak pedálozott — a száját is kinyitotta. Nem egy ígéretes és révbe jutó pályafutás kezdete volt az a néhány emlékezetes hónap. A „drótszamarasokból" kevesen maradtak Belgiumban. A legnagyobb felvevőpiacot Amerika jelentette. Került belőlük a világ minden tájára. Már ott, az első percektől megállták a helyüket Míg odahaza kezdetét vette a terror, a leszámolás, ők meglovagolták a konjunktúrát. Az egyik pécsi fiatalnak például Hamarskjöld volt a gúnyneve: betéve tudta — több nyelven — az akkori ENSZ-főtitkár magyarokkal kapcsolatos állásfoglalásait. Az ilyen „gyerkőcöket" — ha valamit elhatároztak, a „fejükbe vettek", s többnyire ez volt rájuk a jellemző — senki sem rázhatta le egykönynyen. A nagybetűs Élet néhány apróságra már fölkészítette őket. BERZI PALI INTELMEI. A Miskolc környékéről származó, ízes magyarsággal mesélő építészmérnök, Berzi Pál is volt „világkiállító". Mindenbe belefogtak, ami pénzt ígért. Később egy egész csoport újságexpediálásra adta a fejét — éjszakai munka volt, s közben lehetett tanulni is. Berzi Pali külön szerencséje — maga vallotta be —, hogy Kozma Ferenc segített rajta a számtanban. A szakma alapjait nagy rámenőisséggel sajátította el; Kozma Ferenc, az egykori ludovikás tiszt, majd bányász, majd kétkezi munkás neve sok, Belgiumban élő magyar emlékezetében mint az áldozatkészség mintaképe maradt meg. Aki nem sajnálta az időt, a fáradtságot, ha fiatal honfitársairól volt szó. Közben eltartotta, becsülettel fölnevelte családját is. Berzi Pali a környezetében, Liége városában nőtte ki magát vállalkozóvá. Házassága is végleg e városhoz kötötte — felesége, Marika szülei még a második háború előtt telepedtek le e vidéken, ő már második generációs magyar Belgiumban, a városban, s nyilvánvaló, összeköttetései is így alakultak ki. Berzi Pali álma, az önállósulás, az, itteni törvények előírta mederben valósult meg. Volt egy vízválasztó a pályafutásában, amit a magyar közösséghez való viszonya határozott meg. Vállalkozókent munkaadóvá vált. Meg is rohanták a honfitársak — Gyula bácsi. Sári néni —, s ő eleinte kötelességének érezte, hogy segítsen rajluk. Rövid idő múlva azonban rájött: melléfogott A személyes ismeretség alapján jó magyarjaink teljesítménye elmaradt a várttól... Hiányoztak, későn vették fel a munkát, Pali barátunkat pedig szerződések kötelezték egyegy épület átadásának az időpontjára ... Még idejében sikerült megszabadulnia a jótevés gyönyörétől és a bukás izgalmaitól. Több magyar vállalkozás azért nem tudott talpon maradni, mert az urambátyámozás vitte a mélybe. Berzi Pali azóta saját magát és minden merész magyart óva int. ha gazdasági vállalkozásba fog. erzelmeát hagyja otthon; ez az önvédelem leghatékonyabb módja. S hosszabb távon csakis ezzel segíthet a közösségnek. Melynek hálája különben megfoghatatlan. Ember fia ne is tartson igényt rá. SZABÓ GEDEON ÉJSZAKAI. Tudják, hogy velük egy városban él, több éve kiszakadt azonban a magyar közösség mindennapjaiból. Szabó Gedeon újságíró. Egy nagy napilap, a Liége-ben megjelenő La Meuse tördelószerkesztője. Rendkívül óvatos ember. Meglehet az oka rá. Egyike azon menekülteknek, akik 1956 óta nem jártak odahaza. Félelmének okát nem tudom felfogni, végeredményben nem is ez a célom. A lapstruktúra, munkarendjük, közléspolitikájuk érdekel. Különben is, egy, a 135. évfolyamában levő lapnál ezt már az előző nemzedékek kialakították, az ő feladatuk a terjeszkedés. Ottjártamkor tértek át a négyszínnyomásról a többszínnyomásra; az előző gépezet tíz évet szolgált, amortizálódott, a versenyben nem szolgálhatta tovább az igényeknek megfelelően a lapot A szerkesztőségi munkát 100 százalékosan elektronizálták — egyszóval, az öt vidéki kiadással büszkélkedő lap versenyre kel a fővárossal. Külön brüsszeli kiadással próbálják „helyben" megfogni az olvasót — e vállalkozásuk kifizetődő, a továbblépésen gondolkodnak. Szabó Gedeon éjszakái szolgálattal telnek; a nagv hírügynökségek anyagait kezeli, Marosvásárheylről szóló egy este tizennyolc flekket számoltam meg. Kettő reálisan vázolta az erdélyi városban történteket. Kérésemre, azok kerültek be a lapba . . . BUDAI KATICA SZENVEDÉLYE. Szülei Makóról származnak, ő huszonéves főiskolás. Említi Kozma Ferencet: — Feri bácsinak köszönhetem, hogy főiskolás vagyok. Számtanra oktatott. Mondása életem végéig elkísér: „Ne válaszd a könnyebbiket!" Édesapám fegyverszakértő sokfelé jártunk a nagyvilágban. Legutóbb Szaúd-Arábiában töltöttünk néhány évet. Engem viszont a családunk története érdekel. Őseink Szilágy megyéből kerültek Makóra. Már a múlt nyáron több hetet töltöttem odahaza — kutatással. Az idén sem lesz különben. őseimnek szerepe volt Szilágy megye történetében, büszke is vagyok rá, s mind többet akarok tudni róluk. Közben belemélyedek Erdély múltjába is, itt, az egyetemen van néhány magyar származású diáktársam, őket is erre biztatom. Magammal példálózgatok. Mióta történelemmel is foglalkozom, másként látom a világot. Közgazdász leszek, az nem vitás. Társaimtól megkülönböztethető világszemlélettel ... Budai Katica tartása nem egyedi a második nemzedék tagjai sorában; tartásának mélysége azonban példává avatja. (Hétfői számunkban folytatjuk.)