Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-22 / 149. szám

1990. június 22., pcntck Gazdaság — életmód 3 Még törődnek egymással Nem attól ünnep az ün­nep, hogy piros a betű a naptárban. Ha nem adjuk meg a módját, beleszürkül a körülötte levő napok mo­noton halmazába. Az élet­ben az az emlékezetes nap, gazdasági helyzetükre te­szünk azzá. Az idős ember kiszakadva az aktív létből, különösen vágyik arra, hogy történjék már vele valami kellemes. megnyugtató, örömteli esemény. Lehet az a váratlan betoppanó uno­ka. egy esküvői meghívás, esetleg egy ebéddel össze­kötött nyugdíjas-találkozó. Az utóbbit is sokan számon tartják, a megszokott idő­ben már várják a postást vagy a hívogatót. Nehéz gazdasági helyzetünkre te­kintettel. — netán csak ar­ra hivatkozva — mára több munkahelyen szakítottak e hagyománnyal. A múltkori­ban összefutottam egy is­merősömmel, kivel koráb­ban egy helyen dolgoztunk. Panaszosan mondta, már nem is számítanak azok, akik annak idején a vál­lalat megszületésénél bábás­kodtak. Az újak jó része azt hiszi, ők találták fel a spa­nyolviaszt, mindazok a ja­vak, amibe belecsöppentek, az élet adományai. Hej, de meg kellett azokért dolgoz­ni! Ha már egy üdítőre, sör­re. pörköltre se futja egy évben egyszer, akkor is szer­vezzék meg. s szedjék be az árát. A találkozás, a közös múlt utólag egyre szebbé váló emlékeinek felidézése ünnepnek számított Hát szabad ettől megfosztani azt, aki nem ezt érdemelné? A Szatymazi Finn—Ma­gyar Barátság Tsz-ben az idén is gondoltak az „öreg­jeikre". Éppúgy, mint ta­valy, vagy öt éve. A dűlő­utakat is végigjárta a busz, hogy a nehéz járás se le­gyen akadály. A gépmű­helyben terített asztalok mellé telepedett a társa­ság. Hamar megtalálták a beszéd egy éve megszakadt fonalát. — Megvan-e még a Z. Já­nos? — Ügy tudom, a fiáékhoz költözött a városba. — Nézd már, a Sándor is itt van, nem néztem ilyen idősnek. — Betegnyugdíjas, a szí­vével. Ahány asztal, annyi be­szédfoszlány, mely a terem­ben zsibongássá vegyül. Az érdeklődés, a törődés hang­jai. Közben egy ívet adtak körbe. Aláírták, hogy az idén is megkapták az erre az alkalomra időzített jut­tatást, egy mázsa búza árát. Üj téma is akadt, ami egy éve még alig került szó­ba. Mi legyen a földdel, a szövetkezettel? — Fájna a szívünk, ha felbomlana. Évtizedekig nem volt veszteséges. Ha nem is nagy pénzért, de biztos munkahely volt. — Fölszaggatták a sebe­ket, sok emberben csak a nosztalgia van már, tehetsé­ge. ereje alig. Esetenként többre haladtunk volna, ha egyénien gazdálkodunk. De nem mindenki. — Ügy érdemes gazdál­kodni, hogy mellette ott a biztos fizetés. Ha valaki ért a földhöz, van rajta ha­szon. — Olyannak ne is adják vissza a .földet, aki eladja. Én nem bírok vele, hát bennhagyom. — Egyelőre én is. Lehet, hogy az unokáknak kell majd. Ki tudja, még merre viszi őket a sors. — A tanya melletti ré­tet, szántót visszakérem. Ál­latot tartok, kell a takar­mány. Olyannal nem találkoz­tam, aki közhírré tette vol­na, őneki bizony úgy kell az a föld,. hogy eladja, és úgy hasznol belőle. Talán nincs is ilyen gondolat, ha van, akkor még titokban tartot­ták. A kritika sem hiány­zott. — Másutt már több föld­járadékot adnak. — Mikor beadtuk a föl­det, egy része trágyázott volt, a másikban lucernát telepitettünk. Ezt az értéket senki sem számolta fel Most meg a meliorációt is ki kell fizetnünk, ha olyan terüle­tet kérünk vissza. Ez nem igazságos. Az elnök minden kérdés­re válaszolt. Így az alacso­nyabb járadék oka: ennyire telik. Csak a betakarítás utáni művelési költséget szá­mítják fel. Hisz az már a következő év előkészítése. Mégse verje fel a gaz, míg kimérik. Az elégedettnek, a téeszt bírálónak egyaránt jólesett a birkapörkölt. Vajon jövő­re is terített asztal mel­lett találkoznak? Tóth Szeles István Szakszervezeti felhívás A Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetsége in­tézőbizottsága a foglalkoztatási tendenciák erőteljes romlása miatt Hódmezővásárhelyen, a városi bizottság­gal egyetértésben, felmérést kezdeményezett. A tájéko­zódás célja, hogy prognosztizálja az év végéig és a jövő évben várható létszámleépítéseket, megállapítsa, hogy kezdeményezhető-e az Országos Érdekegyeztető Tanácsnál a kritikus körzetté nyilvánítás, és a helyzet ismeretében megfogalmazódjanak a teendők. A tapasz­talatokat kerekasztal-megbeszélésen tesszük közzé. Kérünk minden szervezetet és felelős vezetőt, hogy a város eletét döntően befolyásoló kérdések tisztázását, a felméres zavarmentes lebonyolítását segítsék elő. Szakszervezetek Csongrád megyei Szövetsége a AIDS-világkonferencia Közelebb győzelemhez? Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach A Budapesti Értéktőzsde megalakulása alkalmából a Magyar Televízió Kereske­delmi Főigazgatóságának gondozásában megjelent a Magyar Pénzügyi és Tőzs­dei Almanach 1990 című kiadvány. Mint mondották, a tőzs­dei almanach megjelenteté­sével szeretnének felújítani egy fél évszázaddal ezelőtti hagyományt. A tőzsde be­zárásáig ugyanis évente ki­adtak Tőzsdei és Pénzügyi Kompasz címmel egy olyan könyvet, amely ismertette a hazai pénzintézeteket, ke­reskedelmi bankokat, a kül­földi érdekeltségű, Magyar­országon bejegyzett banko­kat, valamint biztosítótár­saságokat és különböző be­fektetési alapokat. Napja­inkban is egyre határozot­tabban jelentkezett az igény egy olyan átfogó kiadvány­ra, amely minél pontosabb és részletesebb adatokat tartalmaz a hazai pénzügyi élet szereplőiről, az olvasó­közönség számára is érthető megfogalmazásban áttekin­tést nyújt a magyar pénz­ügyi élet szereplőiről, a ha­zai bankokról, biztosító in­tézetekről, és tájékoztat a nemzetközi pénzügyi szer­vezetekről. A kiadvány emellett rö­vid leírásokat tartalmaz a különböző befektetési tár­saságokról, külföldi székhe­lyű, de Magyarországra szakosodott befektetési ala­pokról. valamint a pénzügyi élet főhatóságairól, felügye­leti szerveiről is. Külön fog­lalkoznak például a cégbí­róságokkal, a különböző minisztériumokkal, a főha­tóságokkal, s az olyan új állami intézményekkel, mint az Állami Számvevőszék és az Állami Vagyonügynök­ség. A kiadványt ezentúl éven­te megjelentetik. Ara 495 forint, az angol nyelvűé 795 forint lesz, s mindket­tőt a Magyar Televízió Te­levideo hálózata forgalmaz­za. Meglehetősen visszás kö­rülmények között kezdte meg munkáját szerdán San Franciscóban az idei AIDS­világkonferencia. A szakér­tők — és természetesen a betegek is — ismét abban reménykednek, hogy a mély­reható eszme- és ered­ménycsere nyomán sikerül közelebb jutni a halálos kór leküzdéséhez. Ugyanakkor az AIDS-betegeket segítő tár­sadalmi szervezeteket és aktivistákat, s velük együtt a tudósokat is elkeseríti és felháborítja a „hivatalos Amerika" közönye, részvét­lensége. Kezdettől fogva az Egye­sült Államokban a legjelen­tősebb az AIDS elleni harc: az idei költségvetés 3,5 mil­liárd dollárt irányoz elő e célra, s kongresszusi jóvá­hagyásra vár egy olyan tör­vénytervezet, amely megtil­taná az AIDS-ben szenve­dőkkel szembeni diszkrimi­nációs intézkedéseket. Bush elnök azonban többszöri ké­rés ellenére sem hajlandó további összegeket kiutalni a kutatások fejlesztésére, és a betegek kezelésére. A ku­tatások pedig rendkívül költségesek, s a jelenlegi csaknem egymillió vírusfer­tőzött kezelése évente és személyenként 8-10 ezer dol­lárba, azaz összesen mintegy tízmilliárd dollárba kerül­ne. Az évtized végére: tízmillió fertőzött A világkonferencia kap­csán érdemes röviden visz­szatekinteni a betegség tör­ténetére. A rendkívül vál­tozatos tüneteket mutató, de minden esetben a szer­vezet immunrendszerének megsemmisítésével támadó „szerzett immunhiányos tü­netegyúttest" 1981-ben diag­nosztizálták. Vírusát, amely a HIV elnevezést kapta, 1983-ban azonosította az amerikai Róbert Gallo és a francia Luc Montagnier. A rendkívül gyorsan változó, mutálódó vírus azóta a vi­lágtörténelem legszörnyűbb kórokozójának bizonyult. Az Egészségügyi Világ­szervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint ez év június l-jén a világ 156 országi­ban 263 051 beteget tartot­tak nyilván — 9 ezerrel többet, mint egy hónappal korábban. A még nem diag­nosztizált, illetve be nem jelentett esetekkel együtt 600 ezer körülire tehető a betegek, s 3-5 millióra a fertőzöttek száma. A beteg­ség olyan ütemben terjed, hogy becslések szerint az évtized végére a betegek száma meghaladhatja az egymilliót, a fertőzötteké pe­dig a tízmilliót. A legtöbb esetet az USA-ban tartják nyilván (132 ezer 436 be­teg, csaknem egymillió fer­tőzött, és közel 60 ezer ha­lott). A betegség leggyor­sabban Afrikában terjed, s úgy tűnik, egyelőre a leg­kevésbé a közép- és kelet­európai országokat érinti. Az anyaméhben is támad A betegséget a vírust tar­talmazó testnedvek viszik tovább. Kezdetben főleg homoszexuális érintkezés, vérátömlesztés és kábító­szer-élvezet útján (az in­jekcióstűk közös használatá­val) terjedt, ma már azon­ban mind többen kapják meg heteroszexuális érint­kezés során. Különösen meg­rendítő a betegen születő gyermekek számának növe­kedése: egyes becslések sze­rint a jelenlegi AIDS-fertő­zöttek 3-5 százaléka olyan kisgyerek, akit az anyaméh­ben támadott meg a halá­los vírus. Az AIDS-okozta félelme­ket méltán erősiti, hogy gyó­gyítására, vagy megelőzésé­re mindeddig semmiféle gyógyszert, vakcinát sem fedeztek fel. bár az emberi­ség történetében még nem volt olyan betegség, amely­nek kutatására ilyen hatal­mas erőket és eszközöket ál­doztak volna. Jelenleg egyet­len gyógyszer mutat bizo­nyos eredményeket: az ame­rikai kutatók által kidolgo­zott AZT sem gyógyít) a azonban a kórt, csak las­sítja lefolyását — mellék­hatásai viszont maguk is felérnek egy alapos beteg­séggel. A világkonferencia két szervezőjéhez, az amerikai AIDS-kutatóalapítványhoz és a San Francisco-i Cali­fornia Egyetemhez csaknem ötezer előadási javaslatot nyújtottak be a kutatók, s ezeknek mintegy a felét fo­gadták el szóbeli előadásra, vagy írásbeli közlésre. Ezer. nagy része a megelőzés és a gyógyítás lehetőségeivel kapcsolatos kutatások ered­ményeit teszi közkinccsé. A gyógyszeres kezeléssel fog­lalkozó kutatók alapvetően három irányban „tapogatóz­nak": szervetlen és szerves anyagokból, illetve génsebé­szeti úton próbálnak a ví­rust legyőző hatóanyagokat találni. A kutatások volu­menét mutatja, hogy csak az Egyesült Államokban száznál több preparátum ké­szítői várnak arra, hogy az állatkísérletek után betege­ken is kipróbálhassák ké­szítményeiket. Remények A világ szakemberei a legnagyobb érdeklődéssel dr. Jonas Salknak, a gyermek­bénulás elleni egyik védő­oltás feltalálójának előada­sát várják. Annyi már ki­szivárgott. hogy a Salk-Ia­boratórium kutatóinak si­került biztató eredményeket elérniük az állatkísérletek során: a legyengített víru­sokból összeállított vakcina megakadályozta a csimpán­zok megfertőződését. Az évtized elején a bo­rúlátó/ szakemberek még úgy vélekedtek, hogy a gyor­san változó AIDS-vírus el­lenszerét talán soha nem találják meg, s ez a beteg­ség okozza — mégpedig be­látható időn belül — az em­beriség kihalását. Ma vi­szont már úgy látják, hogy a betegség gyógyszerének felfedezéséhez lényegében minden alapvető információ a rendelkezésükre áll. Ma­ga Róbert Gallo, a vírus fel­fedezője is úgy nyilatkozóit nemrégiben, hogy még az ezredforduló előtt megtalál­ják azt a szert — vagy azo­kat a szereket —, amely­lyel az AIDS is olyan „el­lenőrizhető krónikus beteg­séggé" változtatható, mint a cukorbetegség, vagy a fe­hérvérűség. Addig azonban az egyetlen megoldás a/. AIDS-ellenes propaganda ja­vítása. és az egyéni véde­kezés. Fazekas Judit Bundák a nyárban A fülledtségben több száz irhakabát lóg, megadón, ex­portálásra várva. Fotóripor­terünk, Gyenes Kálmán, a Pannónia-Szeged Szőrme­ipari Rt. nyáron megdöb­bentően ható szállítmányát kapta lencsevégre. A meg­rendelő olasz kereskedőház idejekorán készül a télre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom