Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-19 / 146. szám

I 1990. június 21., csütörtök Sport — panoráma 19 Lepipálták a felnőtteket Bronzérmes a Tápé ifjúsági együttese jppr— • ­xSmm ' m if >< xs : 1 , + " íj • i?*; .-> ' ' • < f, .s / *' v , r v> ­" * • »• ...... ' I >• * * ... . Az NB Ill-as ifjúsági labdarúgó-bajnokságban bronzérmes tápéi csapat, álló sor: Barna J„ Gera Z„ Terhes N., Miklós Z„ Keresztes P., Pálfi A., Papp F., Boldizsár Z., Imolya Zs„ Dohányos R., Kormányos János edző. Guggolnak: Sá­vai A., Dancsó T., Nővé G., Benczúr T., Bessenyei J., Ap­ró L., Dobi Zs., Tóth A. A képről hiányzik: Táborossi A., Bagdi F., Kothencz P. A tápéi labdarúgó-vezetők egyik szeme sír, a másik meg nevet. Sír, mert az NB III-ban szerepelt felnőtt csa­pat búcsúzni kényszerült a Nemzeti Bajnokság harma­dik vonalától. Nevet, mert az ifjúsági együttesük a fel­nőttekkel ellentétben nem alulról, hanem felülről vég­zett a harmadik helyen. A szép sikerről, erről a nem várt helyezésről beszélget­tünk Kormányos János edző­vel, aki a Postásnál, a Vo­lánnál és a Tápéban meg­szerzett labdarúgótudást ki­tűnően átplántálta a fiata­lokba. Igaz, az edzői képesí­tésén 13 évvel ezelőtt szá­radt meg a tinta. — Talán annyit még ma­gamról: már tizedik eszten­deje vagyok Tápén ifjúsági edző. Voltunk már bronzér­mesek, de ezt a harmadik helyet mindenféleképpen kü­lönbnek tartom, mint a me­gyei I. osztályú bajnokság­ban megszerzettet. Cl Hogyan sikerült egy ilyen ütőképes gárdát össze­hozni? — Amikor két évvel ez­előtt megszereztük az NB III-as tagságot, egy teljesen új csapatot verbuváltam. Le­igazoltuk Sándorfalváról Bessenyeit és Táborossit. Hozzánk jött Üllésről Dobi, Algyőről Boldizsár, ök va­lamennyien a csapat megha­tározói lettek. Tavasszal pe­dig kapusgondjainkat a Ki­nizsi Húsosból igazolt Bag­dival megoldottuk. Ha ne­veket említhetek, kiemelném A munkásosztály énekhangja... A lengyelországi Dzon­kówban befejeződött a női öttusa Világkupa-sorozat ötödik versenye — a ponto­kat már csak az augusztusi világbajnokságon lehet gya­rapítani. A befejező tusában, a lo­vaglásban a magyarok közül ketten is hibátlan teljesít­ményt nyújtottak, s mindkét csapat az első hat között A Nodong Szinmun, a Ko­reai Munkapárt központi lapja vezércikkben szólítja fel Észak-Korea lakosságát arra, hogy a japánellenes forradalmi felszabadító há­ború hagyományainak újjá­élesztésével, mindenekelőtt forradalmi dalok éneklésé­vel vegyék fel a küzdelmet a szocialista rendszer meg­döntésére szövetkezett nem­zetközi imperializmus el­len. A pártlap hangsúlyozza vezércikkében, hogv az egész társadalmat harcké­pessé kell tenni az imperia­lizmus ideológiai és kulturá­lis fellázító és béhatoló te­vékenységével szembeni történelmi küzdelem sikeres megvívása érdekében. Eb­ben a küzdelemben jelentős szerepet játszik azoknak a japánellenes háború évei­ben született forradalmi da­loknak minden munkahe­lyen való rendszeres ének­lése, amely dalok arra ser­kentik az embereket, hogy teljes meggyőződéssel és mindenfajta habozás nélkül védelmezzék a forradalom és a szocializmus vívmá­nyait a KNDK-Jban. A lap a lakosság különös figyelmébe ajánlja a „Vö­rös zászló" című forradalmi dal minél gyakoribb éneklé­sét. Ez a dal ugyanis her­kulesi erővél vértez fel bár­minemű szocializmus-elle­nes, avagy imperialista kí­sérlettel szemben. Mi több, olyan légkört idéz elő Ko­reában, amely egyidejűleg érzélemkeltő, harcias és de­rűlátó. Az egyszerű éneklés azonban nem minden. Ügy kell énekelni, hogy közben minden koreai tudatában legyen annak, hogy a forra­dalom sikerének záloga vál­tozatlanul az abszolút hű­ség Kim Ir Szenhez, a nagy vezérhez és fiához, Kim Dzsong Tlhez, a koreai nép új vezérlő csillagához. (MTI — tud.) még Pálfi Attila, Sávai Atti­la, Gera Zoltán, Nővé Gábor és Miklós Zoltán teljesítmé­nyét. C A bajnokság során vol­tak-e mélypontok? — Az iskolai versenyrend­szer sajnos nem segíti az utánpótlással foglalkozó ed­zők munkáját. Mert aki ná­lam hátvéd poszton játszik, az lehet, hogy iskolája csa­patában csatár lesz. Meg eh­hez hasonlók fordulnak elő. Tavaly a honvédségi behívás és • néhány játékom felnőtt csapathoz kerülése kissé megtépázta a gárdát, de ha­mar lábra kaptak a fiúk, s szinte végig az élbolyban haladtunk a bajnokság so­rán. Végül csak a Malév és a Gyula előzött meg bennün­ket. A 26 mérkőzésünkön 18-szor győztünk, 3 döntet­len mellett 5 vereséget gyűj­töttünk össze. A gólkülönb­ségünk sem szégyellni való, a 69 adott gól mellett mind­össze 24-szer zörgették meg ellenfeleink a hálónkat. C A jövő? — hiszen az ősztől a felnőttekhez hason­lóan az ifjúsági csapat is a megyei I- osztály résztvevő­je. — Az érmeket az NB III­as felnőtt együttes utolsó mérkőzése és 300 néző előtt adtuk át. A fiúk nagyon meghatódtak. Egyelőre úgy tűnik, senki sem akar el­menni, én is reménykedem, hogy együtt marad ez a te­hetséges gárda. S. J. ...és instrumentumai Kőhajításnyira a Tienan­men tértől, új szupermarket nyílt meg Pekingben az ar­ra hivatott szűkkörű vásár­lóközönség részére. A szupermarket által me­legen ajánlott cikkek kö­zött szerepel a műanyagból készült rendőri rohamsisak és pajzs, az éjjel is hasz­nálható látcső, és a gumiból vagy plasztikból készült kö­zönséges vagy elektromos rendőrbot. Megfigyelők az új szuper­market megnyitása kapcsán Li Peng kínai miniszterel­nököt idézik, aki egyebek közt azzal indokolta és ma­gyarázta a pekingi diák­mozgalom katonai erővel — azaz harckocsik és fegyve­rek bevetésével — végrehaj­tott leverését, hogy a Kínai Kommunista Pártnak és a kormánynak nem álltak rendelkezésére azok a kü­lönleges rendőri eszközök, amelyekkel eredményesen lehetett volna fellépni a tün­tető diákok és lakosság el­len. Pentagon-malőr Kanadában A Panama elleni katonai beavatkozás tervét már 1989 novemberében jóváhagyta George Bush amerikai elnök — állítja a Newsweek című amerikai hetilap legutóbbi számában megjelent cikk. A hetilap ezzel kétségbe vonja azt a hivatalos amerikai ál­láspontot, amely szerint az invázióra a Panamában ál­lomásozó amerikai katoná­kat ért decemberi provoká­ciók miatt került sor. A meg nem nevezett ka­tonai forrásokra hivatkozó írás megállapítja, hogy a de­cember 20-i amerikai táma­dást nem sikerült meglepe­tésszerűen végrehajtani. A hetilap értesülései szerint Manuel Noriega tábornok már december 19-én este tu­dott a várható támadásról, de figyelmen kívül hagyott több, egymástól független forrásból szármázó figyel­meztetést. A Newsweek arról is be­számol, hogy a katonai ak­cióban megsérült 347 ameri­kai katona többségét saját fegyvertársa sebezte meg, s a huszonhárom halálos sebet kapott amerikai katona kö­zül is kilencet társai lőttek le véletlenül. Ken Satter­field, az amerikai védelmi minisztérium szóvivője nem volt hajlandó kommentárt fűzni a hetilap cikkéhez. (AFP—TASZSZ) Bakonyunk: Párizs A háború után Franciaor­szág egyik nagy visszhangot kiváltó vitája a nyilvános­házak körül robbant ki: a megalkotójáról ' máig is Mathe Richards-törvénynek nevezett rendelkezés a nők felszabadítása jegyében zá­ratta be a nyilvánosházakat, amelyeket egyébként a fran­cia nyelv „zárt házak" (maisons closes) néven is­mer, s amelyekről Toulouse­Lautrec csodás festménye­ket, jóval később a magyar származású nagy fotós, Bras­sai izgalmas fotókat készí­tett. Az intézkedés azonban — az akkori elképzelésekkel szemben — nem tudott vé­get vetni a prostitúciónak, bár ez ellen is vannak tör­vények, amelyek a prosti­túciót, az ezzel kapcsolatos kerítést büntetőtevékenység­nek minősítik. Ennek elle­nére ma a becsült adatok szerint egyedül Párizsban öt-hét ezer nő él a világ legősibb mesterségéből, az országban további tízezren választották ezt a ,.szakmát" főhivatásnak. Vannak ille­gális házak, call-girl háló­zatok, masszázsszalonok, és egyéb intézmények. A rendőrség időnként le­leplez egy-egy titkos házat, bíróság elé kerülnek a lá­nyokat futtató kerítők, a há­zakat fenntartó madame-ok — de' a prostitúció éppúgy virágzik, mintha nem len­nének ellene rendelkezések. A párizsi Rue Saint-Denls, a Pigalle, vagy a legolcsóbb tarifájú Rue Budapest (!) kör­nyékén a rendőrség nem is nagyon kísérletezik akciók­kal. Röplabda A Tungsram az Építők ellenfele A Kecskeméti SC, a Szegedi Építők, valamint a Cse­pel után a Tungsram került a férfi röplabda Magyar Ku­pa legjobb négy csapata közé, miután a Megyeri úti ott­honában 3:0 (13. 7, 13) arányban legyőzte a Fabulon Va­sast. Így- a június 23-án és 24-én semleges pályán, a Fo­lyondár utcai csarnokban sorra kerülő elődöntőben, illet­ve döntőben a következő párosításban játszanak majd a csapatok: Kecskemét—Csepel, Szeged—Tungsram. A győztesek játszanak a kupáért, a vesztesek pedig a harmadik helyért. Öttusa Világkupa Nem kerültek dobogóra végzett. Azonban összetett­ben nem sikerült dobogóra kerülni: a junior világbaj­nok Kovács Irén nem tudott előbbre lépni az ötödik hely­ről, az „A" trió pedig visz­szaesett a negyedik helyre. A győzelmet a világbaj­nok amerikai Lori Norwood és a házigazdák együttese szerezte (meg. Pataki Sándor Királyi alattvalók 4. „Hálát adok Istennek..." Valaha tizenhárom esztendőn át dolgoztam egy olyan épületben, melynek eredeti neve, építői szán­déka szerint. Magyar Ház volt. 1929-ben avatták, s a bánsági ma­gyarság temesvári szellemi műhe­lyének számított 1949-ig, színházte­remmel, könyvtárral, pártirodákkal. Aztán sajtóház lett belőle. Mikor kollégáimnak azzal dicsekedtem, hogy egyedül nekem van erkölcsi jogom azon falak között dolgozni, kinevettek. Apai dédapám. Gatya Tóth János — a kiadott emlékkönyv szerint — több héten át hordta a téglát a gyertyámosi téglagyárból az épülethez... Mindez Brüsszel­ben jutott eszembe, az ottani Ma­gyar Ház bejáratát szemlélve. A valaha másfél millió belga frankért vásárolt palota jelenleg negyven­nyolcmillióra van becsülve, a mi­nőségi karbantartás, illetve a sike­res felújítások miatt Biztos pontja ez a belgiumi fővárosban élő ma­gyaroknak. Akik közül orvost pél­dául ötvennégyet tartanak számon az arra hivatottak. A NYILATKOZÓ. Dr. Kállay Oszkár középtermetű, huncut képű férfi. Derűsen tekint a világba. Ke­zei finőmak, és mintha külön életet élnének- A gyakorlott szemészorvos szúrós, más „paraméterekhez" szo­kott szögéből néz az emberre, ha szóba áll vele. Most szóba áll ve­lem. Több órán át. Egy mondata belómhasít. Más összefüggésben szoktam, szoktuk használni. E sza­vakat nem számítóan ejti, önmagát akarja jellemezni vele, cselekedete­it, életútját. Bár azonos hullám­hosszon gondolkodunk, bár magam is átéltem kisebbségben néhány ökölcsapást, rúgást, becsmérlő szót nemzetiségem miatt, s bár sokszor kellett elhárítani a legnagyobb kí­sértést, a szellemi genocídiumot, sohasem fogalmaztam úgv. mint ő most, aki 1956 óta él külföldön: — Hálát adok Istennek, hogy magyar­nak születtem! Hosszan nézünk egymásra, ő ta­lán kezdi érteni, miért némulok el hirtelen, én kezdem érteni mindazt, amit tudok róla, és még nincsi vége az ismerkedésnek... Ez az a pillanat, amikor ott, Brüsszelben, az el jövendői Európa fővárosában, érdemes a jövőnkre gondolni. Arra. miképpen munkálkodunk azon, hogy minél szélesebb kapun keresztül jussunk házon belül... Arra, hogy milyen belső (sajnos, még most is van ilyen!) erők próbálják az erdé­lyi magyarság ügyét odázni, kereszt­re feszíteni, napi politikai manipu­lációk" tétjévé tenni. Pedig itt, a Belgiumban élő magyarok erejükön felül teljesítettek ezügyben; mond­hatnók. az évek során próbakőnek bizonyult számukra a kérdés napi­renden tartása, ök ugyanis az első kézzel fogható, kapaszkodást bizto­sító hírek hallatán léptek. Talán nem Kállay Oszkár az egyedüli, aki így érez — viszont ő az. aki vállal­ja a kimondás gyötrelmét? A MAGYAR HAZ. Alapvető tór+ ténet — mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Oszkár barátunk, a szemorvos meséli: — Amikor Hruscsov avagy Brezs. nyev Belgiumba látogatott, minket, a Magyar Ház körül csoportosuló­kat fölkerestek a rendőrség embe­rei, s nagyon udvariasan ós határo­zottan a kezünkbe nyomtak oda­vissza szóló repülőjegyet, egy hétre szóló szállodai ellátmánnyal. Kor­zika szigetére. Általában a politi­kusok ideérkezése előtt és az eluta­zásuk után 24 óráig kellett ott-tar­tózkodnunk. Hogy mindebben mi­lyen szerepet játszott a magyar nagykövetség, nem tudjuk. S azt sem, ki fizette a kirándulásokat. Mi sohasem dörgölődztünk a nagykö­vetséget képviselőkhöz. Visszauta­sítottunk minden lekenyerezési kí­sérletet. A Magyar Ház fölszerelé­sét, tánccsoportiaink kellékeit ma­gunk álltuk. S álljuk. Számunkra az óhazát sohasem azok a kétes úriem­berek avagy elvtársak jelentették, akik itt ólálkodtak köröttünk ... Együtt nézzük meg a Magvar Házat Ami kellemesen megleo: kü­lön könyvtárteremmel rendelkezik. A nyugati magvar és hazai iroda­lom jeles termékei mind megtalál­hatók-megvásárolhatók. Süle And­rás könyvárus (és mindenes) nincs megelégedve a forgalommal; szíve szerint mindenki kezébe nyomna egy Cs. Szabó-kötetet, bemelegítés­képpen. Maga a Magyar Ház is sze­repel kiadóként több könyvön: az önismeret milyensége és mélysége nyilvánvalóan nem a nyomda tech­nikai felszereltségén múlik. A hazai (szegedi) tapasztalatok mintha en­nek ellenkezőjét bizonyítanák, már ami évszázados lemaradottságunkat (s ennek felismerését, a lépések idő­beni megtételét) illeti. Továbbra is brüsszeli terepen maradva: az elő­adóterem több mint száz személy befogadására alkalmas, s ha a mel­lette levő két helyiség kettős ajta­ját kinyitják, még ötven ember „rá. számítható". Fölötte helyezkedik el a templom — ami tulajdonképpen egy szerény és méltóságteljes ima­terem. Mellette foglal helyet az igehirdető lelkipásztor számára ki­alakított pihenőhely. A leuveni ka­tolikus egyetemről Muzslay István atya a lelki gondozója a közösség­nek. Melynek összeforrottságát Kál­lay Oszkár is biztosítani igyekszik a maga közvetlen modorával, aki­ről az egyik sarokban Csehó And­rás elárulta: — mi doktorunknak van egy csodálatos tulajdonsága. Minden magyarral szót tud érteni — hogy miként — az az ő titka. Engem csak az izgat, hogy ha hár­man, magyarok összejövünk, akkor bizonyosan tízfelé húzunk. Ez alól Oszkár a kivétel. Ö tudja tartani mind a tíz irányt, s a végén rájö­vünk, hogy tulajdonképpen milyen okcsan összehozott bennünket. Azt is elárulom, hogy nyugodtabb szom. hatokon maga javítja a tetőt, festi az ajtókat, bevágja az ablakot, ta­karít, ha kell. Kell. Nekem mindvégig Kállay Oszkár, a megbecsült szemorvos mondata járt az eszembe: „Hálát adok Is­tennek, hogy magyarnak születtem." Íme. a magyarázat. KI JAR IDE?- AZ egykori főne­messég színe-virága, engedtessék meg, hogy neveket ne említsek, nem akarom olvasóimat lexikonol­vasásra késztetni (s ez a szerényeb­bik indok...); a nyomdász Farkas Pál és a helyszínen sajtóértekezletet szervező Moór István; a belga-brit­kanadai háromszögben évi ötszáz­millió dolláros üzleteket közvetítő Sodró G. László mérnök, avagy Sághy Anikó, aki bármikor kész az Erdélyből érkező hiteles informá­ciókat a nagy lapokhoz közvetíteni; a dévai származású. Groza Péter családját is nagyon jól ismerő Ko­lozsi Péter, és a szegedi származá­sú. egykor a Délmagyarország ha­sábjain is közlő dr. Tiboldi Tibor ... Nem folytatom, hisz a későbbiek során úgy i.s szó lesz róluk. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom