Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-18 / 145. szám

91/ DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 145. szám 1990. június 18., hétfő Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Idegenek az éjszakában Szegedi szocdemek, kontra Petrasovits — SZDSZ-ifjak a népszavazás és a kötelező hittan ellen — A szocialisták és Király még gyűjtenek — Egyetem-vita Az elmúlt év őszén a japán hitelkockázat-minősítő ügy­nökség abba a kategóriába sorolta be az MNB-kötvénye­ket mely kategória alatt már nem lehet a japán pénzpia­con nyilvánosan kibocsátott kötvényeket forgalomba hoz­ni; a most kezdődő héten az ürynökség újra értékeli adósi besorolásunkat. A bank bízik abban, hogy sikerül meg­őrizni a minősítést. Mi, banki ügyletekben járatlanok is szurkolunk, mert sejtjük, van összefüggés a föntiek, meg a bolti pénztár előtti mindennapos szorongásaink között. Tegnap a gabo­natermelők szervezetétől levelet kapott a földművelésügyi miniszter: a felvásárlási ár 20 — és nem 10 — százalékos emelésének szükségét indokolják benne. A Család Kong­resszus '90 (7. oldalunkon számolunk be róla) hétpontos kérvényt küldött a kormánynak; az egyikben olyan adó­és szociálpolitikát igényel, amely minden eltartottat fi­gyelembe vesz, és ezzel az arányos közteherviselés alap­jait teremti meg. Antall József miniszterelnök ezen a héten „össz-Né­metországba" megy, ma pedig Nagycenken találkozik az osztrák kancellárral. Sulyok Erzsébet Az első „össznémet nagykövet" — magyar új kapcsolatrendszer alakult ki a politika és a gazdaság területén, s az NSZK Buda­pest szempontjából az euró­pai egységesülési folyamat­ban is döntő szerepet tölt be. Amikor tehát a magyaror­szági szabad választások nyofnán megalakult első kor­mány elnöke első hivatalos útja az NSZK-ba vezet, ak­kor ez nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy legfontosabb nyugat-európai partnerével, a keresztényde­mokrata Helmut Kohl kan­cellárral találkozik. Egyben jelzi azt is, hogy az NSZK milyen jelentős politikai, gazdasági és pénzügyi támo­gatást nyújtott a magyaror­szági demokratikus változá­sokhoz. F. I. A Duna menti államok meghívója Amióta az NSZK napilap­jaiban megjelent a hír a budapesti kormány lépésé­ről, hogy Magyarországot Kelet-Berlinben is bonni nagykövete fogja képviselni, a diplomáciai képviseletre sok-sok levél érkezett, tele­fonhívás futott be. Kifejezték szerencsekívá­nataikat abból az alkalom­ból, hogy Magyarország po­litikai előrelátással, másokat is megelőzve cselekedett. Ügy értelmezték, hogy ezzel a magyarok mintegy kifejez­ték: azzal számolnak, hogy mielőbb de jure is megtör­ténik a két német állam egyesülése, s akkor már csak egy nagykövetre lesz szük­ség. Dr. Horváth István nagykövet arra számít, hogy a megbízólevél-átadásra jú­lius első felében sor kerül­het. Eleinte nyilvánvalóan sokat kell majd Berlinben is tartózkodnia. Az elképzelé­sek szerint azonban dr, Peisch Sándor jelenlegi bon­ni követtanácsos személyé­ben olyan első beosztott lesz Kelet-Berlinben, aki mind­két helyen, az NSZK-ban és az NDK-ban is megfelelő ta­pasztalatokkal, jó kapcsola­tokkal rendelkezik. A magyar kormányfő né­metországi látogatása azt a célt szolgálja, hogy az egye­sülésből adódó helyzetnek megfelelően újragondolják a két ország kapcsolatait, azt, hogy ezeket szerződéses for­mában miképpen tudják majd szabályozni. Mint Horváth István nagy­követ egyidejűleg hangsú­lyozta: Antall József látoga­tása jelzésértékű, hiszen Ma­gyarország és az NSZK kö­zött már régóta minőségileg Magyarország környezet­védelmi tanácskozásra hív­ta meg valamennyi Duna menti államot — jelentette vasárnap Dubliniből diplo­máciái forrásokra hivatkoz­va az AFP francia hírügy­nökség. A meghívást Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter szombaton ismer­tette az Európai Közösségek és hét közép-, illetve kelet­európai ország környezet­védelmi konferenciáján. A magyar miniszter szerint az október második felére ter­vezett budapesti találkozón számba lehetne venni a tér­ség környezetvédelmi prob­lémáit, meg lehetne határoz­ni a konkrét féladatokat és elvégzésük időrendjét. Magyarország és Cseh­szlovákia a tanácskozáson felkérte az Európai Közös­ségek Bizottságát, hogy ké­szítsen szakértői jelentést az ellentmondásos Gábcikovo —Nagymaros vízlépcső ter­vének kivitelezhetőségéről — közölték a bizottság ille­tékesei. (AFP) Európa országaiban az egész világ figyelmétől kísért po­litikai fordulat az utóbbi egy év alatt végbement. A Nyu­gat szimpátiáját és segítő­készségét csak úgy tudjuk megőrizni — szögezte le Ki­rály Béla —, ha a rendszer­váltás és demokratizálódás folyamatában továbbra sem térünk le a Nagy Imre által "kijelölt útról. Az ünnepség szónoka Sza­bad György, Nagy imre igaz­ságkereső és igazságosztó szerepét méltatta. A beszéd után elsőként Nagy Erzsébet és családtag­jai helyeztek el koszorút Nagy Imre emléktáblájánál, majd a politikai szervezetek és pártok, a városi és megyei tanács, a honvédség és a rendőrség képviselői is le­rótták kegyeletüket. (MTI) Százezer Vasárnap reggel óta folyamatosan érkeznek az emberek a Parlament lép­csőjéhez, hogy aláírásukkal támogassák Király Zoltán és az MSZP akcióját. Az alá­írásgyűjtéssel a kezdemé­nyezők azt szeretnék elér­ni, hogy ne a Parlament, hanem közvetlenül a nép válasszon köztársasági el­nököt. Király Zoltán dél­után 1 órakor az MTI mun­katársának elmondta: bár pontos adatokkal még nem tud szolgálni, a vidékről be­érkezett aláírásokkal együtt valószínű, hogy már meg­van a százezer aláírás. (.MTI) Emlékünnepség Nagy Imre szülőházánál Kétféle kisgazdák Nagy Imre mártírhalálá­nak 32. évfordulója alkalmi­ból katonai tiszteletadással emlékünnepséget rendeztek vasárnap Kaposvárott. A né­hai miniszterelnök emlék­táblával megjelölt szülőhá­zánál elsőként Király Béla országgyűlési képviselő, az 1956-os Nemzetőrség főpa­rancsnoka köszöntötte a megjelenteket, köztük Nagy Erzsébetet és családtagjait, Szabad Györgyöt, az Ország­gyűlés megbízott elnökét. Beszédében utalt rá, hogy Nagy imre valós és követen­dő öröksége az a szellemiség, amelynek jegyében Magyar­országon és Kelet-Közép­Tudomásomra jutott, 'hogy egyes, feltételezhetően ún. nemzeti kisgazdaszerveze­teik támogatóan nyilatkoziak Király Zoltán képviselő­társam aláírásgyűjtő ak­ciója mellett, a köztársasági elnök népszavazás útján történő megválasztása mel­lett. Felmerült Habsnurg Ottó jelölése is. Mint a Füg­getlen Kisgazda, Földmun­kás és Polgári Párt elnöke, szükségesnék tartom elhatá­rolni pártunkat e kezdemé­nyezéstől és a felmerült sze­mélytől, akit egyébként tisztelünk és nagyra becsü­lünk. De nyomatékosan hangoztatom, e kérdésben vétlenék vagyunk. NAGY FERENC országos elnök (OS) (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Sarah igazi egzotikus szépség. Finom vonásai, kecses mozdulatai, választékos szóhasználata arra utal, a szudáni tár­sadalom felsőbb köreibe tartozik. Sarah egyik barátjától azt hallotta, hogy „a magyarok a legjobb emberek, akiket csak Európában ismerek". Ennyit tudott rólunk, amikor egy esztendeje Sze_ gedre érkezett, hogy — valutában fizetett tandíjért — itt tanulja ki a gyógyszeré­szetet. Szülei bizonyára a széltől is óv­ták, s nehezen egyeztek bele, hogy „sze­mük fénye" külföldön tanuljon. Azzal nyugtatták magukat, hogy leányuk mégis­csak a civilizált Európába megy, baja nem eshet. Ám a huszon-éves fekete szépséget fényes nappal inzultálta, majd megütötte egy fehér srác — Szegeden, mely város (földrajzilag bizonyosan) Eu­rópához. tartozik. Fekete — fehér... — Azt akarta az a magyar fiú, hogy mondjam: „A fehér szép!" Én nem szól­tam, semmit. Erre a falhoz szorított, és az arcomba sziszegte: „Kubai kurva." Mond­tam: én szudáni vagyok. „Az mindegy — válaszolt a srác —, mert arab vagy, meg fekete! Itt nem kellenek az arabok, nem kellenek a feketék!", s ököllel az arcom­ba vágott — emlékezik vissza a néhány héttel ezelőtti esetre, most is könnyeivel küszködve Sarah. — A fiút egy társa el­rángatta. Engem a barátnőim fogtak köz­re... Fényes nappal völt Sokan jártak az utcán. De nem akadt egyetlen ember se, aki közbeavatkozott volna... Nőt megütni óriási bűn a szudániak felfogása szerint. Az itt tanuló fiúk nem. zetük leányait húgukként pártfogolják. A Sarahval történtek felháborították a szu­dániakat. — A szudániak 26 éve tanulnak Ma­A feketék 1 félnek I Az ujjaink sem egyformák gyarországon. Arról vagyunk nevezetesek, hogy baráti viszonyban vagyunk a ma­gyarokkal, igyekszünk alkalmazkodni az itteni szokásokhoz, rendőrségi ügyként kezelendő verekedésbe nem keveredünk — mondja, erőteljes gesztusokkal kísérve szavait Ayman Abdulla Al-Amad. a szu­dániak diákszövetségének szegedi vezető­je. — A szudáni lányokat nem először in­zultálják azok a magyar srácok, akik a bőrszín alapján előítélettel vannak, min­den feketét arabnak vagy kubainak, ezért alacsonyabb rendű embernek tartanak. Sarah napokon át sírt, félt, haza akart utazni azok után, ami vele történt. Úgy döntöttem: most a rendőrség segítségét kérem. Pontos személyleírás alapján, fel­jelentést tettem az ügyeletes rendőrnél. Három nap múlva visszamentem érdek­lődni, történt-e valami az ügyben. Több órán át várakoztattak, majd az ügyeletes kijelentette: „Egy-két nao alatt nem tu­dunk valakit megtalálni. Egyébként, ha tudjátok, fogjátok meg ti azt a gye­reket!" Önbíráskodás ? A szudániak összetartanak. Az egyik tavaszi este csoportba verődve sétáltak. Sarah rámutatott egy fehér bőrű srácra, akiben támadóját vélte felismerni. Innen a történet több változatban ismert. A szudániak szerint ők fölszólították a ma­gyar srácot, jöjjön velük a rendőrségre. De a „fiú meg akart lógni", ezért utána­eredtek, s verekedés keveredett. A szu­dániak rendőrt hívtak, hogy törvényesen megtörténhessen a srác felelősségre vo­nása. A társasagot beszállították... A srác azt állította: semmi köze az ügyhöz, nem is szegedi... A rendőrség pedig azt kutatja: ki verte meg a magyar fiút... Lapunkban ez utóbbi változat jelent meg, a Szudániak verekedtek című hírben. Nem azzal a céllal írjuk meg az esetet, hogy újabb zaftos rendőrségi tudósítással színesítsük az amúgy sem szürke hírol­dalt. Azt tartjuk fontosnak, hogy rávilá­gítsunk: úgy tisztességes, ha az itt élő idegenek szemüvegén át is megnézünk egy, őket érzékenyen érintő ügyet Tiszteletet az idegennek — Annak a magyar fiúnak csak egy jó poén volt a haverok előtt, hogy megalá­zott és megütött egy sötét bőrű lányt — mondja könnyes szemekkel Sarah. — Ne­kem napokig tartó sírást jelentett, és fé­lelmet ... — Ha önbíráskodás lett volna a cé­lunk, akkor elláttuk volna a srác baját, és továbbállunk. a rendőrséget nem hív­juk ki — érvel Abdulla. — Mi tanulni jöttünk ide — a pénzünkért. A diplomá­zás után hazamegyünk, nem vesszük el az itteniek állását. Az a srác nem tud a mi népünkről semmit, mégis gyűlöl minket. A rendőrségen se vették figyelembe, hogy mi eddig is tiszteletben tartottuk a tör­vényeket, s most is védelemért fordul­tunk hozzájuk. Egész Afrikában úgy is­merik a szudániakat, hogy békés emberek. Itt meg a bőrünk színe alapján, egy ka­lap alá vesznek minket olyan népekkel, akikkel korábban esetleg több problémá­ja volt a rendőrségnek... — Jártam több európai országban, pél­dául Angliában. Ott a '70-es évek óta nincs rasszizmus — állítja Sarah. — Ma­gyarország most nyit Nyugat felé, s né­hány olyan dolgot, divatáramlatot is be. enged, amit nem kellene. Az a srác, aki engem megütött, lehet, azt hiszi, divatos, amit tett. Pedig Európát nem ez a visel­kedés jellemzi. — Ha nem is szeretik a magyarok kö­zül többen is, hogy itt — kemény valutát lefizetve — tanulunk, a tiszteletet megad­hatnák. Biztonságban akarjuk tudni ma­gunkat, főleg a lányokat — néz Sarahra Abdulla. — Ha sem az egyetem; sem a rendőrség nem garantálja ezt, kire szá­míthatunk?! — Nem csak a szudáni lányok félnek sötétedéskor — egészíti ki a hallottakat M. Korchmáros Valéria, a JATE oktató­ja, aki mellesleg a „devizás hallgatókat" magyar nyelvre tanítja. — Egy elsőéves angol fiútól hallottam, hogy bizony nem­igen járnak este szórakozni, mert attól tartanak, hogy a Szegeden fel-felbukkanó „Halál a feketékre!" felirat valódi fenye­getést jelent... A történtek Szeged és az ország jó hírét veszélyeztetik Ha a (faji) előítéletek felerősödése miatt nem ide jönnek tanulni, mondjuk, a szudániak, akkor az nem pusztán dollárveszteség lesz, hanem főleg erkölcsi vereség. A történetről földrészünknek egy másik országa jutott eszembe, ahol nem a bőr­szín, hanem a nyelv ós kultúra mássága miatt öltek, vertek és aláztak meg em. bereket azok, akik nem tisztelik a kisebb­séget ... A szudániaktól hallottam a mon­dást: az ujjaink sem egyformák, az egyik kicsi, a másik nagyobb, de jól megfér­nek egymás mellett Az emberek sem egyformák, de mindegyik értékes, ezért tiszteletben tartandó. Űjszászi Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom