Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-14 / 111. szám

•AM] Ifc 0 80. évfolyam, 111. szám 1990. május 14., hétfő Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Kelet jobbra fordul Tölténytár az ország közepén — A tantestület döntött a Ságváriban Póda Jenő: az SZDSZ-terv veszélyes — Spéter Erzsébet Szegeden Azt mondja, a nagyvilág: ti ott, az öreg kontinens keleti felen sokáig húztatok balra, elég legyen. Hangzik a válasz Bukarestből, Prágából, Berlinből és Budapestről, hogy minden jobbra fordul. És lön ... Azonos alakú szavak. Azonos alkatú szavak? Azt mondja a magyar nagypolitika: változtatni kell. avagy paktumot kell kötni. Még mindig. Mintha semmi sem változna, mintha összetört tükörben látnánk a régit. Szilánkok által, homályosan. Ki kit győz le? Szaggatott valóság a miénk. Mit mond a város? Oly közeli, hogy hangját nem hallani. Gyálaréten egy szemétkupacban rendőrségi fotókat találtak kupászkodó gyerekek. Jelkép? A felvételeken valóságos vér, seb, levágott fejű ember. Erről szólna az élet? Hogy minden akta nyilvános, liogy minden akta mindenkié? Megint csak a főcím: Kelet egyre inkább jobbra fordul. És egyre több a kérdés. A szerkesztőtől talán eligazító szót várnak. De a szerkesztő csak szerkeszt. Dlu&ztus Imre A szabad sajtóról A rendszerváltás helyzetében a sajtó az egyik legnagyobb hatalom Nem képzelhető el az átalakulás a sajtó legaktívabb 'bevonása nélkül. Ezért érthetően minden párt vagy társadalmi erő legközvetlenebb célja, hogy a választások eredménye alapján részt kérjen ebből a hatalomból — mondta Csurka. István, a kormányzó Magyar Demokrata Fórum képviseleteben azon a tanácskozáson, amelyet a sajtószabadság magyarországi helyzetéről a sajtó és a parlamenti pártok viszonyáról tartottak szombaton a Magyar Sajtó házában az Üjságírószövetség, a Nyilvánosság Klub, a Rádiós- és Televíziós Kamara. valamint a Magyar Hírügynökségi Üjságíró-Kamara Képviselői. Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének képviseleteöen arra hívta fel a figyelmet, hogy a tájékoztatás és a szólás szabadságát biztosítani kell azoknak is, akik nem vettek részt a parlamenti választásokban, illetve azoknak a pártoknak, amelyek nem jutottak be a Parlamentbe. A meghívott parlamenti pártok közül az MDF, az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz képviselői voltak jelen, s a vitában csak az MDF-et képviselő Csurka István, illetve az SZDSZ-es Pető Iván lejtette ki véleményét. Egyes vélemények szerint a látszólagos érdektelenség mögött a pártok és a sajtó változatlanul rossz viszonya húzódik meg. Bencsik Gábor, a MÜOSZ képviseletében kifejtette, hogy a választásokon nem volt tét a sajtó felosztása, valamint a szólásszabadságot nem lehet pártok szerint felosztani. Több felszólaló beszélt arról, nem lehet a sajtót csak hatalmi eszközként kezelni, mivel a sajtónak más funkcióit is meg kell valósítania, 'tükröztetnie • kell a társadalmi folyam a tokát, befolyásolni a politikai eseményeket. Elsősorban a A hír igaz. a vélemény szabad: Spéter Erzsébet Szegeden Bővebbet holnap. (Somogyi Károlyné színházi felvétele.) MA FELADJA , HOLNAP OLVASHATJA! ÚJ SZOLGÁLTATÁS Mindenféle hirdetést 24 órán belül közlünk tömegtájékoztatási eszközök működtetésének gazdasági feltételeit szükséges 'kialakítani, és számolni Kell a kereskedelmi televíziózás, rádiózás és sajtó által okozott versenyhelyzettel. Más vélemények szerint nem a sajtót kell szabályozni, hanem annak működési feltételeit és környezetét. Határt kell szabni a pártok beavatkozásának. a külföldi töke részesedésének a sajtó egészében. illetve a nemzeti médiumokban Ehhez kapcsolódott az a gondolat, mely szerint tisztázni kell a nemzeti, avagy közszolgálati tájékoztatási eszközök jogállását. Megengedhetetlen'az a mai állap>ot, hogy a tömegtájékoztatás vezetői felosztják és értékesítik a kezelésükben. de nem tulajdonukban levő tájékoztatási lehetőségeket. Például az állami televízió műsoridejének reklámoélokra való eladását hozták fel. Többen úgy vélekedtek, hogy a sajtóban dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek jelenlegi megosztottsága helyett helyre kell állítani a sajtóban dolgozók közös érdekvédelmét, illetve a meglevő szervezetek együttműködését. Csurka István második felszólalásában kifejtette: igazak azok a hírek, hogy ellenzi a kamarák tevékenységét, mivel tudomása szerint a televíziós, rádiós, illetve hírügynökségi kamarák az eddigi struktúrát akarják megőrizni. Mint mondta: az átalakulásnak a sajtóban is végbe kell mennie, a sajtóban dolgozóknál-: el kell viselniük a helycseréket. Népfrontkongresszus Leggyorsabban a -ban — »• 'V hirdethet Egyelőre mégsem oszlik fel a Hazafias Népfront — így döntöttek a szombaton tartott rendkívüli népfrontkongresszus résztvevői, akik e határozatukkal elvetették az országos elnökség javaslatát, miszerint jogutód nélkül oszlassák fel a szervezetet. A népfrontmozgalom vezetése ugyanis úgy ítélte meg, hogy a HNF belső válsága mára kezelhetetlenné vált s a népfrontot — okulva a Hazafias Választási Koalíció gyenge választasi eredményeiből is — nem lehet többé elfogadottá tenni. Ezt erősítette meg a mozgalom két vezető politikai személyisége is felszólalásában. Kukorelli István ügyvezető elnök azt hangsúlyozta, hogy csak a Hazafias Népfront jogutód nélküli megszűnése révén lehet a műit terheitől mei*s7ah=>ditani a szervezet örökösét. Hozzátette: a népfront sorsáról a döntés voltaképpen már megszületett, csupán fel kell azt ismerni. E gondolatokhoz csatlakozva Kulcsár Kálmán elnök rámutatott: amennyiben a Hazafias Népfront valóban segíteni akarja a civil társadalom szerveződését, a legjobb, amit tehet, hogy feloszlatja magát. Éppen ezért nem értett egyet azzal, hogy a népfront jogutód megnevezésével mondja ki feloszlását, mert — mint hangsúlyozta — ez esetben az új szervezetet végigkíséri mindaz, ami a Hazafias Népfrontot is „visszahúzta". A kongresszus résztvevői azonban nem értettek egyet a népfront vezető testületének állásfoglalásával. Élesen, nemegyszer indulatosan, vagy kimondottan váfFnhit-nt". n •> I Címzetes urak Meglehet, csak életkorom miatt, meglehet, hogy történelmi tanulmányaim hiátusa miatt, sosem tudtam teljesen eligazodni a Horthy-korszak cím. és rangerdöiben. Nem is az én dolgom, hogy utólag rendet, vágjak a nemzetes urak, nagysagos asszonyok, a méltóságos, a kegyelmes és a fóméltóságú titulust viselők „között'; tény azonban, hogy ezek a címek egyértelműen kifejezték az illető személy akkori társadalmi pozícióját, melyet nem volt tanácsos kétségbe vonni, igaz, nem is jutott senkinek sem eszébe, hogy megkérdőjelezze bárki báróságát, méltóságosságát vagy kegyelmes mivoltát. Valami hasonlót tíz esztendeje éreztem, a . . .-i laktanyában, ahol néhány perc alatt meg kellett tanulnom a tizedes, a főtörzs'. a törzszászlós és az őrnagy közti vállapos különbséget; bár e hierarchiatudatba komoly rést ütött az egyik hétfő délutáni ezredsorakozó, amikor a szakaszparancsnoki beosztásbein lévő (aranyvállapos) őrnagy „leverte a vigyázzt" aznapi feljebbvalójának, egy nála két fokozottal alacsonyabb rangú főhadnagynak, az ügyeletes tisztnek. Csak úgy csattogott a hatvanöt mintájú bakancs a betonon, s a jobb fül fölé, a halántékra helyeződött a szalutálásra idomított kéz. Később, amidőn az egyetemi felvételi nyomtatványokat töltöttük ki. üresen hagytuk a szülőkre vonatkozó, „van-e édesapjának vagy édesanyjának Szocialista Hazáért kitüntetése" szövegű rovatot, ám érdeklődve böngésztük a napilapok harmadik oldalát: mely ismerősünk szülője, keresztapja, sógora részesült a Munka Érdemrend bronz-, ezüst- vagy aranyfokozatában. Sőt: megelégedve vettük tudomásul, hogy a gimnázium legnépszerűbb, s leginkább tisztelt (pártonkívüli) peda. gógusa kapta a Kiváló Tanár-kitüntetést, holott arra a szakmai szempontból hasonlóképp várományos iskolai párttitkár is igényt tartott — önjelöltként. A cím- és rangkórság meglehet, ma is szedi áldozatait. Az új, demokratikusan választott Parlament Alkotmányügyi, Törvény-előké.'zitő és Igazságügyi Bizottsága csaknem három óra hosszat tárgyalta a múlt héten az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslatot. Ennek során Czoma László független képviselő kijelentette: „Megint olyan törvényeket szavazunk meg. amelyek a .hatalom megszerzését, kisajátítását. és kizárólagosságát szolgálják". Biztosan e kérdés az egyik legfontosabb ma — gondoltam —. ha egyszer az Országgyűlés bizottsága éppen ezt tűzte napirendre. A vita során a bizottság SZDSZ-frakciója kijelentette: nem tartja alkalmasnak a törvénytervezetet arra. hogy május 15-én a plenáris ülésen előterjesszék. „Csupán" arról kellene dönteni — jelentették ki —, hogy létC2zék-e politikai államtitkári, címzetes államtitkári; közigazgatási és a helyettes államtitkári státus;a többiről pedig, a végleges törvényről a miniszterek jogállásának szabályozásával egyidejűleg kell dönteni. Az egyetemeken azon külső (tehát nem egyetemi főállású, hanem ott — szakmai felkészültségük, kompé, tenciájuk okán — órákat adó. kurzust hirdető) tudományos kutatók, szakemberek „számára" régóta létezik a címzetes egyetemi docens, illetve a címzetes egyetemi tanár cím (címzet), melyet ünnepélyes külsőségek között az illető intézmény egy rangos eseményén szokás adományozni; ezzel az egyetem azt kívánja jelezni, hogy az illetőt, bár nem „egyetemi ember" egyenlő tudományos rangúnak tekinti az universitás docenseivel, professzoraival. Ügy látszik, megirigyelték ezt a politikusok is, amidőn — más. feltehetőleg „kevésbé lénye, ges" kérdések háttérbe szorításával — egyik elodázhatatlan feladatuknak a címzetes államtitkári posztról, annak betöltési mechanizmusáról (is) szóló törvénytervezet elfogadtatását tekintették... Nem egyedülálló törekvés ez a ,.szocializmusban" és a posztszocializmusban sem. ám van olyan eset is, amikor ésszerűnek látszik. Néhány esztendeje rácsodálkoztam a közgazdasági egyetemről frissen „kikerült" közgazdász barátom névjegykártyájára. „X. Y. — osztályvezető-helyettes" — ez szerepelt rajta No, lám, hogy fölvittte az Isten az ő dolgát — gondoltam. Aztán megtudtam: 10—15 pénzügyi szakembert foglalkoztató bankjuk kénytelen ily' címeket adományozni minden munkatársnak, nehogy hátrányos pozícióba jussanak amiatt, hogy több milliós hitelektől a nagyvállalatok vezérigazgatóival „csak" egy mezei közgazdász tárgyal ... Két éve egy vidéki körzeti orvos megrótt amiatt, hogy a „dr." előnevet konzekvensen nem „írjuk ki" az újságban — például az. övét sem. (A rossz nyelvek szerint ez a szokás azért honosodott meg a magyar sajtóban, mert korábbi felsőbb vezetőink nagy része — Kádár, Németh Károly stb. — nem redelkezett az erre jogosító végzettséggel.) Számon kérte, hogy amennyiben a kormányszóvivőt Bányász Rezsőt doktorozzuk, őt vajon miért nem? Kínos helyzet, volt; melyet azzal tudtam némileg kivédeni, hogy (akkori) főszerkesztőnk is doktor, no, meg az ugyanazon lapszámban nvílatkozó egyetemi rektor is, mégsem sérelmezik a doktorátusi cím hírlapi mellőzését Nincs más hátra: javasoljuk a „címzetes" mellé a „nagyságos", a „méltóságos", de leginkább a szó szoros értelmében „kegyelmes" államtitkári státusok megalkotását — új Parlamentünknek. Sandi István