Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)
1990-05-11 / 109. szám
5 1990. május 11., péntek „Magasan" énekeltek a kórusok A 1L számú női kar előadása közben elgondolkodtam: vajon miért így jelölik a főiskola két kórusát?! A II. számmal remélhetőleg nem azt kívánják hangsúlyozni, hogy ez a kiváló együttes csak második lehet egy rangsorban. Ha egy intézmény két ilyen rangos kórust mondhat magáénak, az mindenképpen két tehetséges karmestert, és annyi kiváló embert jelent, akik már nem férnek el egy csoportban. Mennyivel szebb lenne, ha másként különböztetnék meg őket, és a közönség dönthetné el, hogy melyik az első és melyik a második. J Ügy gondolom, hogy ez a két kórus is megérdemelte volna a Tisza Szálló koncerttermét ugyanúgy, mint az előző kettő (az I. számú női kar és a főiskola vegyes kara), ugyanis a Bartók kórus nemcsak országos, de európai viszonylatban is megbecsülésnek örvend és igazságosan minősíteni csak azonos feltételek között lehet. Ha anyagi okok miatt kellett a Dugonics téri aulában megrendezni ezt a koncertet, nem érthető, hogy a pénzhiány miért éppen ezt a két kórust sújtja; A II. számú női kar igényesen összeállított, egységes produkcióval lépett a közönség elé. Ordasi Péter karnagy bátorságát mutatja, hogy kevéssé ismert, rendkívül nehéz klasszikus műveket válogatott össze az első részben. (Eben, .Victoria). Az előadásba szépen beleilleszkedett a latin nyelvű motetták magyar fordítása, melyet a/. egyik kórustag ismertetett feltűnően szép szövegmondással. A jelenleg Szegeden élő Huszár Lajos Dies sanctjficatus c. műve tiszta harmóniáival, hajlékony dallamívéivel nagy tetszést aratott. Ordasi Péter csodálatos hozzáértéssel vezényli Bartók • és Kodály műveit. Nem hiszem, hogy lehet átéltebben, értőbben tolmácsolni művet, mint ahogy azt az Elment a madárka (Bartók) előadásakor hallhattuk. A kedves hiánya miatt érzett fájdalom érzéEzen a tavaszon immár másodszor mérettetett meg két szegedi kórus. A szerdai koncerten a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú női kara és a Bartók Kórus adott számot tudásáról szakmai zsűri előtt, melynek elnöke Nagy Olivér zeneszerző, tagjai Hartyáni Judit és Sebestyénné Farkas Ilona volta. keltetése a finom pianókk'al, a döbbent megszakításokkal utánozhatatlan volt. Kodály Villőjének és Táncnótájának bemutatásakor meggyőződhettünk arról, hogy a kórus zeneileg, ritmikailag és szövegmondás szempontjából is kiváló, érzi a népies humort, minden tempót bír. A kencert második részét a Bartók Kórus Schütz 100. zsoltárával . nyitotta meg, melyet a Tömörkény Zeneművészeti szakközépiskola rézfúvós együttese kísért. Itt hiányzott igazán a Tisza Szálló koncertterme; a forték csaknem szétfeszítették az aula falait. Rozgonyi Éva keze alatt p kórus éteri tisztasággal szól. Műsorválasztása azt tükrözte, hogy tökéletesen ismeri együttese képességeit, ennek tudatában választotta ki az előadásra szánt műveket, amelyeket a legmagasabb színvonalon szólaltattak meg. Bemutatkozásukat a maximális szakmai igényesség, az éneklés feltétel nélküli szeretete és a fölényes tudás jellemezte. Aki valaha énekelt kórusban, annak tudnia kell, hogy egy ilyen előadást mérhetetlen munka előz meg. M Kiemelkedő volt Bruckner Locus iste-je tiszta harmóniáival, lágy hangzásvilágával, a Morley-madrigál fergeteges tempójú kezdésével, dinamikusságával, Dowland Lángolás című műve könnyed, játékos hangulatával. Bárdos Hajnali dalának finom piánói, csodálatos tisztaságú hajnali képeket idéző harmóniái említésre méltók. A Kocsár-mű bemutatása komoly erőpróba, hiszen a ritmus hirtelen változásait nagyon nehéz ábrázolni, ezt a misztikus hangulatot ilyen jellegű zenei megjelenítésben nem könynyű elfogadtatni. A Rozgonyi Éva által dirigált kórusnak mégis sikerült érzékeltetnie a népies ráolvasások, varázsszövegek félelmet keltő hangulatát. A hangverseny befejezéseként az összkar Bárdos Istené az áldás című művét adta elő. A zsűri mindkét kórusnak a jelenleg legmagasabb kiemelt hangversenykórus minősítést adományozta. Értékelésükben felsőfokon nyi latkoztak mindkét produkcióról, hozzátéve, hogy a magyarországi amatör kórusok közül a legjobbnak a Bartók Kórust tartják, mivel zenei leg, ritmikailag és előadásmód szempontjából is mindent tudnak, amit egy ve gyes karnak tudnia kell. Gresó Erzsébet „Helyes" kis verseny Szegeden, az úttörőházban tartották meg csütörtökön a Szeged környéki iskolák 8. osztályos tanulóinak helyesírási versenyét. Ezen 21 diák vett részt, a helyezettek oklevelet és könyvet kaptak. 1. Varga Klára (Kistelek, Rákóczi iskola, tanára Balogh Lászióné), 2. Felföldi Edit és Csonka Gabriella (Deszk, általános isk. Tanáruk Kárpáti Péterné), 3 Czang Dóra (Balástya, általános isk. Tanára: Geráné Buknicz Mária), 4. Bárkányi Dóra (Sándorfalva, ált. isk. Tanára: Almásiné Nóg rádi Erika), 5. Battancs Szilvia (Üllés, ált. isk., Tanára: Ótott Jánosné és ördögh Andrea (Domaszék, ált. isk. Tanára: Viplakné Pásti Mária). Don Pasqualeielújítás Régebbi produkcióját újítja föl vasárnap este a Szegedi Nemzeti Színház: Donizetti háromfelvonásos vígoperáját, a Don Pasqualét. A színház hosszabb ideje játssza már a művet ebben a rendezésben. Ismét Gregor József ölti magára a házasodó öreglegény maszkját. A népszerű basszista legutolsó szegedi Pasqualéja óta Amerikában is nagy sikerrel énekelte a címszerepet. Gyimesi Kálmán, aki az elmúlt időszakhan Gregorral fölváltva a címszerepet énekelte, visszatér régi posztjára: ismét Malatesta lesz. A hírek szerint azért volt szükség erre a viszszaváltásra, mert Malatesta régebbi megformálói közül Egri László jelenleg nem tagja a társulatnak, Andrejcsik István pedig csak a jövő évadban kezd újra énekelni, idén még „egészségügyi kényszerpihenőjét" tölti. A darab szerelmespárja ismét Vajda Juli—Réti Csaba lesz, a Szegedi Szimfonikusokat Pál Tamás vezényli. Az előadás szerepel a televízió Premier című műsorában, a tévénézők részleteket láthatnak a produkcióból. Gregor József meghívására az előadás vendége lesz Spéter Erzsébet. A jól ismert mecénás asszony nemrég az erdélyi művészek támogatására is alapítványt hozott létre. A múlt vasárnapi Vigadó-beli segélykoncert alkalmával igévé meg a szegedi opera vezetőjének, hogy meglátogatja a várost. „Tisztelem ezt az asszonyt, hiszen a pénzét bármi másra is költhetné, s ő a művészeket támogatja. Nem tehet arról, hogy a tévések az Erzsébet napi gálaműsorok alkalmával úgy elgaloppírozták magukat, örülök, hogy Erzsébet aszszony megtiszteli színházunkat látogatásával." — nyilatkozta Gregor József. m. T. Kié lesz a céhláda kulcsa?(1.) Jó két esztendeje annak, hogy meghívást kaptam a szegedi képzőművészek összejövetelére, ahol a tervezett program megbeszélésekor olyan heves indulatok csaptak össze, hogy hullámai végül elsodorták magát a gyűlést is. A művészek egymás szavába vágva mondták el, hogy senki nem kéri ki a véleményüket, az őket érintő kérdésekről csak utólag értesülnek, hogy gazdátlanok, s hogy a város vezetése egy idő óta semmibe veszi őket. Mint megállíthatatlan lávafolyam, zúdult a panasz, az indulat a tanács mint valamiféle fantom — felé. Mert senki nem tudta pontosan megnevezni, kit, kiket tart felelőfenek a fejetlenségért. Fröccsent hát a sár mindenre és mindenkire. Ma már tudjuk, amit akkor csak sejtettünk: nincs tovább. Véget ért egy fejezet. A képzőművészek, városi, területi csoportjait nem lehet hol centralizálni, hol decentralizálni. Direkciókkal irányítani, majd teljesen magára hagyni. Mert e módszerek következménye: az atomizálódás. Elkeseredett kenyérharc egy felborult esztétikai értékrendben, egy piac nélküli országban. S most úgy hírlik, megalakul a Szegedi Szépmíves Céh, melynek első számú bázisszerve a városi tanács. A másik kettő — az alapszabály szerint —: a Móra Ferenc Múzeum és a Szegedért Alaoitvánv. Íme, néhány vélemény az alakulófélben levő céhről. Alulról kell szerveződni Nagy Károly, a városi tanács rnű, velődési osztályának főelőadója: — Az egyesület tulajdonképpen a szegedi képzőművészek helyi csoportjának új szerveződési formája. Az országos szövetségnek meg kell újulnia, alulról kell szerveződnie, cégbíróság által jóváhagyott fcn-mában kell működnie. A céhnek alanyi jogon tagja lehet minden szegedi alaptag, később az alaptagsággal nem rendelkező alkotók is. Az egyesületet a városi tanács támogatja bizonyos összeggel, de természetesen szponzorokra is számítunk. Műgyűjtőkre, jó ízlésű, pénzes mecénásokra. Közületek, s külföldi magánszemélyek is tiszteletbeli tagjai lehetnek a céhnek. Még nem tudni, a közel 60 szegedi művész közül hányan kívánnak belépni az egyesületbe. Szekeres Mihály, a képzőművészek helyi csoportjának titkára: — A legutóbbi plenáris ülésre a képzőművészek közül csupán húszhus7onöten jöttek el. Ügy érzem, be kell tudnunk bizonyítani a többieknek, hogy ez hasznos kezdeményezés. Az itteni képzőművészeti életnek el kell érni azt a színvonalat, amire véleményem szerint képes. A vásárhelyiekkel nemi akarjuk megszakítani a kapcsolatot, de önálló egységként kell működnünk. Eddig soha nem tudtuk, mi történik a szövetségben. Most mi is delegálhatnánk innen tagokat. Az egyesületi forma kizárná az agyonintézményesített hatalmat A közgyűlés határozna és döntene minden fontos kérdésben. Létrehozhatnánk egy pénzalapot, amely szociális biztosítékot adhatna a rászoruló művészeknek. Ismét egy mamutszervezet alakul? Nánay Szilamér textilművész: — Ez az az eset, mikor a régi csapat előremenekül. Nem bizom ebben az egyesületben. Ez az akció csupán a cégtábla átfestése, a régi tatarozása. Ugyanazok a szervezetek kínálják ugyanazokat a lehetőségeket — sztálinista módszerekkel —, amiket eddig; Nem hiszem, hogy égy közös szervezetbe kell mindenkit összeterelni. Közös platformok kellenének inkább. Tőlem távol álló habitusú emberekkel nem tudok együttgondolkodni. S nem tartom alulról szerveződő közösségnek azt a szervezetet, melynek bázisa a városi tanács. Ráadásul nem értem, miért, kinek, kiknek ilyen sürgős ez a céhalapítás a helyhatósági választások küszöbén? Mi köze az egyesülethez a tanácsnak? Aki nem lép be az egyesületbe, az nem számíthat majd innen semmilyen támogatásra? Ismét egy mamutszervezet alakul, s az összefonódás is nyilvánvalónak látszik. Kis műhelyek kellenének ehelyett, s a leendő önkormányzat majd eldönti: mikor, melyik egyesület, szervezet munkájára van éppen szüksége. Belátható feladatra kell szerveződni, nem az egyesület erejét meghaladó célokra: mint például a város arculatának alakítása. Vagy ha már ekkora falatot akar lenyelni ez a szépmíves céh, miért nem keresi meg az építészeket is? Palánkai Tibor építész: - Megint eladják a művészek magukat a hatalomnak. Pedig nekik a polgárok igényeit kell .szolgálni, őket kell meggyőzni arról: mindnyájan felelősek vagyunk abban, hogy milyen városképet hagyunk az utókorra. A művész dolga, hogy tervezzen, az önkormányzaté, hogy alkalmat teremtsen a városlakók számára, hogy a terveket megismerhessék, véleményezhessék. Tőlünk nyugatra az építésznek nemcsak terveznie kell tudni, de teljes stratégiája kell legyen arra az esetre is, ha a bemutatott terv az embereknek nem nyeri meg a tetszését. Tudnia kell érvelni az elképzelései mel. lett. Nálunk ez a módszer még ismeretlen. S az emberek nem tehetnek róla. hogy a vizuális ABC-t nem ismerik. Meg kell ismertetni velük legalább az alapjait. Ezért, véleményem szerint. önképzőkörszerű egyesületekre Jenné szükség. Pacsika Emília (A 2. részt holnapi számunkban olvashatják.) Cieeiolina a homokozóban Husika olyan helyeken. üti föl szende, virágkoszorús fejét, ahol nem is várránk. Már azt hittük, túl vagyunk rajta: láttuk összes tornamutatványát, csodáltuk ízléses apácaruhában és három szem flitterbe öltözve,- kígyóval és anélkül (a Staller-irodalomba mélyebben betekintők bizonyára folytathatnák a sort). A hazai rockzene megfakult tollú csalogányával együtt énekelt díványról, sezlonról, gumimatracról, de csillárról, konyhaasztalról és ablakpárkányról is — egy bizonyos összefüggésben. A választások előtt attól lehetett tartani, hogy itthon akarja folytatni politikai pályafutását, és nagy formátumú honanyaként esetleg köztársasági elnök lesz. (Ha ez bekövetkezik, az Országházról levett vörös csillag helyére előbb-utóbb egy másik piros színű világítótest kerül ...) Ezt megúsztuk, a moziban most vetített filmje pedig hamarosan a feledés rózsaszínű ködébe vész. 0 azonban biztosította halhatatlanságát: a népköltészet hímes köntösébe burkolózva lépett elő. Egy játszótér homokozójábam tűnt fel először, később a hinta körül kezdett kerengeni. Ezúttal egy közismert gyermekdal szövegébe ágyazódott be. A nóta a „Megy a gőzös" dallamára szólt, a szöveg első két sorában nem volt semmi szokatlan. Később viszont az csendült fel az üde és harmatos gyermekajkakon, hogy: „.. . elöl ül a Cieeiolina, hátul meg a, hátul meg a..." — sajnos, tovább nem idézhetünk, tekintettel a nyomdafesték lelkivilágára. Megkérdeztem a legnagyobb, hatéves forma gyereket, talán, az iskolában tanulta a dalt? Nem, mondta ő, a nagymamától. Azóta többször elképzeltem az ezüstös hajú nagyit, amint titokban virágkoszorút próbál a tükör előtt. (nyilas) Beckett-bemutató fl klasszicizmus megkísértése Közhely, hogy Beckett klasszikus szerzőnek számít. Első osztályú szerző, aki a világirodalom égboltján sötét istenként emeli föl szigorral intő Ujjait. „Állj, barátom, csak utánam beszélj, ha tudsz!" Mondják azt is, hogy Beckett az irodalom Auschwitza. Szegény Adorno. Megszólalni, de mégis, ki után. És mi után nincs beszéd. Beszélni innen, ami a XX. század. Mármost Beckett minden érző és gondolkodó lélek számára olyan kihívást jelent.- melytől elfordulni gyávaság, bűn, és jóvátehetetlen szellemi restség, lévén ő fordulata, legvégső pontja e századnak, pokol bűn nélkül, a semmi harcosa, kinek birtokán olyan embertelen és végleges a rombolás, hogy ebbe vagy beleveszni lehet, vagy radikálisan megtagadni és felszámolni. Ám kikerülni semmiképp. Balog József színháza az ő szövegeiből összeállított darabot játssza Beckett, avagy az ifjúság nem Édes Madár címmel, egy apró helyiségben. Példaértékűnek gondoljuk a szerző életének azt a momentumát, amikor úgymond merő félreértésből egy féltékeny strici megkéseli a szakadt és tökéletesen részeg dublinit (még a világégés előtt vagyunk, valahol Párizsban), mire a sértett kijózanodva és erőre kapva megkeresi támadóját a börtönben, s hosszasan, türelmesen arról faggatja, ugyan mi vitte rá, hogy egyáltalán tegyen valamit. Hát nem gyönyörű? Különben, aki megpróbálta, biztosan tudja, hogy mostanság baj van a cselekvéssel. Főképp a hely okán. Mert ez a hely olyan kicsi, mocskos és összecsinált, hogy sokan már-már azt kérdezik, van-e egyáltalán. De tényleg, lehet cselekedni? Ügy véljük, e kérdésre Balog előadása történettel válaszol. Tudjuk jól, Beckett a történetet, mint olyant, fölszámolja. Ám a rendező által a fölszámoló Beckett visszahelyeztetik egy Á-ból kiinduló és B-ben végződő történetbe, melyben az író alteregója, a kövér, izzadós és bicegő Belacqua, előbb rothadó sajtot vásárol, majd olasz tanárnőjéhez rriegy. később groteszk és abszurd szerelmi .viszonyt létesít egy Lulunak keresztelt hölggyel, kinek, ha jól értettük, gyermeket is csinál, nemz tehát!, legvégül meghal. Ügy gondolom, Balog színháza az alternatív megoldásoknak a színészi test radikális felhasználásától a profizmus majmolásáig húzható skáláján azt a mértékadó pontot keresi, melyen újra lehet létjogosultsága egy „progresszív klasszicizmusnak". Elemek, összetevők? Nemcsak a Beckett-, de a Bergman-előadás kapcsán is mondjuk, hogy Balog erőteljes kísérletet tesz a filozófikusság, gondolatiság, a mítosz, a líraiság: egy mélyen költői* színház újrateremtésére. Vagyis minden manírja, látványos póza, tagadó gesztusa ellenére életközpontú. Balog Beckett-darabja azokkal a novellamondatokkal kezdődik, melyekben Belacqua szorulásra panaszkodik, ül a W. C.-n, miközben az ajtón előtte egy bárányokr kal játszó fiatalember színes képe látható. Ez a férfi Jézus. Belacqua két kézzel széthúzza a fenekét, és megpróbál nyomni, khm!, khm! Belacqua később már nem tudja, valóban szorulása s nem inkább hasmenése volt-e. A dolgok elválaszthatatlanok? Beckett világában nincs jó és rossz, szép és csúnya, ott legvégül a Semmi van. Balog szinháza már nem erről a Semmiről szólt. Ügy lehet, a rendező közelebb volt önmagához, mint szerzőjéhez. Ám ez nem baj, mert a feladat az, hogy megtaláljuk a hitet az igen mellett. Másképpen nem megy. Nem mehet. Még a színpadon sem. Dal * Április utolsó vasárnapján adtunk hirt arról a törekvésről, mely szerint több szegedi alternatív színházi társulat képviselője úgy határozott, hogy vélhetően szegedi központtal dél-magyarországi (Bács-Kiskun megye, Csongrád, Békés, a Vajdaság és Arad) progresszív színházi szövetséget hoznak létre. A szövetség megalapítói szombaton, a Dugonics tér 12. szám alatti tanácsteremben 11 órától várják az érdeklődőket.