Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-10 / 108. szám

5 1990. május 10., csütörtök mfi'm Asz ex, avagy: Sziránok és Titének Hogy valójában ki is Cicciolina, gyermekkorában Staller Ilona, erre keresné Hartai László rendező a választ Aszex című filmjében. Fogi (Fogarasi István) és a Tanár úr (Benke László) arra készülnek, hogy Cicciolináról filmet készítsenek — magyar dublőrrel. Lányok között válogatnak. Marad három lány: Nagyrnerci, Kismerci és Mari. A Tanár úr zebegényi villájában pszicho-bulis körülmények között Nagyrnerci és Mari beadják a kulcsot, mert nem hajlandók „mindent megtenni" a szerepért. Kissé jellemző buta nyavalygásuk és nyavalygó butaságuk: ahogy egyikőjüknek a Tanár úr a Szirénekről és Titánokról mesél, felháborodik, és kikéri magának, hogy nem érdeklik őt a „Sziránok és Titének", hanem konkrét dolgokat akar, amelyekből választhat. Fogi és T. úr Kismercivel Rómába utazik Cicciolinához, hogy ott szembesüljenek. De a lényeg rejtve marad. A filmben végighúzódik az a kettősség, amely a műfajból fakad: hol játékfilmet, hol pedig dokumentumfilmet látunk — ki-ki ízlése szerint válogathat. A színészek ezért egyszer szerepet játszanak, máskor meg önmagukat adják — mindenki a saját nevén szerepel. A film közben ötletszerű bevágásokat láthatunk Cicciolina múltjából. Talán ezen kockák között volt a megfejtés, amely az elején feltett kérdésre választ ad, még ha szimbolikusan is. Cicciolina az orosz katonák között imbolyog, puszikat osztogat a délceg és megilletődött keleti vitézeknek. Majd, hogy a testének politikai súlya is legyen, valahonnét előemeli a béke repülő szimbólumát, a fehér galambot. Cicciolina kezéből indul a madár, felszállna,' de csak verdes, mintha az előbbi érintés elorozta volna repülőtudományát, szárnyai össze-vissza kalimpálnak, majd leszáll egy mozgó orosz tank elé, és az eltiporja. A film végén megjelenik maga a rendező is, hogy utolsó instrukciókkal lássa el Fogit: le kell törölni Cicciolina maszkját, és le kell teperni az ágyra; ez a bálványdöntés. Fogi azonban nem bírja lerántani Cicciolináról a leplet, csak magáról. Fogi meztelenül fetreng a felöltözött „művésznő" előtt, és tehetetlen és nevetséges. Ahogyan a film is, nem a szex és az esetleges erotika miatt, hanem azért, mert fél Cicciolinától, nem mer róla mondani semmit, amit mond közben, az az, hogy nevetséges, de a végén mégis az olasz lány a nyerő. Podmaniczky Szilárd Bálint Sándor emlékére HOLMI-EST „Ógörög magyar bagolyka" Hat meg egy szereplője volt annak a szűklcörű, éppen ezért némileg családias hangulatú Móra kollégiumbeli irodalmi estnek kedden este és éjszaka, amelyen a Holmi néven nevezett irodalmi orgánum két szerkesztője: a tekintélyes küllemű, oroszlánfrizurás és szivarozó Radnóti Sándor és az angolosan sápadt, keveset mosolygó Várady Szabolcs, valamint négy szerzője: Baka István, Kántor Péter, Kertész Imre és munkatársunk, Podmaniczky Szilárd mutatta be a lapot. A műsorvezető-kérdezö-házigazda szerepét Csuhai István, a pécsi Jelenkor főszerkesztő-helyettese látta el. Az első kérdések nyomban a lap formailag és tartalmilag egyaránt jellemző konzervativizmusára utaltak. Radnóti Sándor bólogatott, de azért felmutatta a Holmi címlapját, melyen a puritán,, ámbátor elegáns feliratú cím alatt igen nagy űr volt tapasztalható, egészen a lap alján „tartózkodó" „ógörög magyar baglyócskáig". Egy ilyen űrt címlapjára tudniillik igazán konzervatív lap nem vállalna föl. Réz Pál, a lap másik — itt éppen jelen nem levő — szerkesztője a folyóirat indulásakor sokat hangoztatta a Nyugatot, mint követendő példát. Szerinte ez utóbbi lapnak nem akadt olyan száma, amelyben legalább egy remekmű ne fordult volna Kereskedelmi kft. kiemelt jutalékkal gépkocsival rendelkező külső munkatársat keres. A jelentkezéseket részletes önéletrajzzal a Szeged, Pf.: 713.6701 címre „Ruházat" jeligére kérjük megküldeni. elő. Mármost kollégája, Radnóti Sándor nem egészen osztja e véleményt, mindazonáltal a szerkesztési alapelvben, hogy tudniillik a Holminak a lehető legszínvonalasabban kell tükröznie a mai magyar kultúrát, bizonyára egyetértenek. Sőt! Technikai kérdés: hogyan jelenik meg egy, a lapnak adott írás. A szerkesztői triumvirátusból (Réz, Domokos, Radnóti) két igenlő szavazat kell. (Nem esett szó az esetleges tartózkodásról.) Ugyancsak technikai kérdés, hogyan áll össze egyegy szám. A versrovat általában adja magát, olyan nevekkel, mint Petri Győr-Takács Zsuzsa, Rakovszky Zsuzsa, Baka István. A szerkesztő Várady Szabolcs szerint, aki az est folyamán több kedves szúrást és fricskát kapott Radnótitól, merthogy egyszerűen nem hajlandó saját lapjában publikálni. a fiatalabb generáció jeles képviselőitől sem zárkóznának el, ám példának csak az első publikációs Halasi Zoltánt sikerült említeni. Irodalmi folyóirataink egyik legakutabb problémája: jó prózát, sztorikat, hagyományos értelemben vett történeteket „lámpással" kell keresni. Jelen pillanatban is a novella az egyik legkeresettebb irodalmi műfaj, de például, ha a lap kapna egy százoldalas kitűnő regényt, akkor minden bizonnyal az úgy jelenne meg, hogy az adott számban a szépirodalmi rovatot teljes egészében elfoglalná. A kritikai rovatot működtető elv szerint nem elsősorban bizonyos könyvekről szeretnének hallani a szerkesztők, hanem bizonyos személyek véleményére kíváncsiak. Az est második részében Baka, Kántor, Várady verseit, Podmaniczky kisprózáját olvasta föl, Kertész Imre pedig egy esszéjét. Az írót fölkérték, hasonlítsa össze jellegük szerint a német és a bolsevik haláltáborokat. Tudni kell, hogy a különben kitűnő író, Kertész Imre fiatalon megjárta Auschwitz poklát. Az ő — itt némileg leegyszerűsített — véleménye szerint Auschwitz a mítosz, Kolima pedig a még mindig élő és működő valóság. Auschwitz egyszerűbb, lévén a kiválasztás embertelen mechanizmusában egyértelműen elkülöníthetők a jók és a rosszak. A bolsevik haláltáborokat bonyolultabbá teszik a mozgalom farkastörvényei. Auschwitz zárt és tiszta forma. Kész, mozdulatlan. Megtudtuk róla mindazt, amit meg kellett és meg lehetett tudni. Am a szovjet haláltábor még mindig felderítetlen, tudásunk róla nem teljes, él. Él. Dal. Vásárolok régi íróasztalt, vitrint, festményt, órát, lámpát, dísztárgyat, régiséget stb. Szeged, József A. sgt. 29. sz. (Szt. Miklós u. sarok). Nyitva: 9-18 óráig. Torda& Társa B.T. Mezőgazdasági Ingatlanközvetítő Iroda Vesz, elad, közvetít. Szeged, Moszkvai krt. 32/A. Telefon: 25-448. ÉPÍTKEZŐK! Egy helyen megvásárolhat^ lakása szigeteléséhez szükséges anyagokai Mezőtúr (Törökszentmiklósi úti). Kunszentmárton (Kossuth úti) TÜZÉP-telepeken % Th^nvoshn RAKTÁR NYÍLT. Japán csúcstechnológiai Therwoolln tulajdonságai: — kiváló hó- és hangszigetek) — nem éghető — nem nedvszívó Felhasználható: — tetőtér-beépitéshez — oldallal szigeteléséhez (utólag is) — padlófűtéshez — csőszigeteléshez Emlékmorzsákat rakosgatok. Egyetemi előadásairól, amelyeken Szeged néprajzát úgy ismertette, hogy a város múltja, művelődéstörténete és népélete együtt tárult föl előttünk. Jegyzeteimet föllapozva látom, hogy céduláiról már a szegedi táj népéleti monográfiájának fejezeteit körvonalazta, pedig csak évek múlva fogott A szögedi nemzet megírásához. Vidéxi utakról, melyek közül legemlékezetesebbek a Tombácz János zsombói tanyáján tett látogatások. Bálint Sándor megírta, hogy a zsombói mesemondóra volt tanítványa, Kovács Álmos hívta fel a figyelmét. Nem hitte, hogy 1961-ben igazi mesemondó élhet még a tájon, anekdotázó parasztembernek vélte, ezért arra kérte tanítványát, hogy az egyik hallott mesét nagyjából írja le. Mikor a mesevázlatot megkapta, nyomban fölkereste Tombácz Jánost, és a mesegyűjtés, más mun. kái mellett, vagy tíz éven át kedves, számon tartott tennivalói közé tartozott. A gyűjtésre olykor hallgatóit is magával vitte. A szegedalsóvárosi paprikástársadalomból származó tudós professzor és a „szögedi föld"ről a dorozsmai határba szakadt, eleven, fortélyos észjárású kisparaszt beszélgetései tanulságos emlékeim. Az ö-ző tájszólással beszélő professzor közvetlenségét a mesemondó parasztember vendégszeretettel és a „tanult émbör" iránti tiszteletet is megadó barátsággal viszonozta. Csodáltuk hatalmas isme. retanyagát, amit szülővárosáról és a szakrális néprajzról fölhalmozott — de nem kevésbé csodáltam, hogy a hatvanas évek második felében, és később, 60. életévén túl is gyűjtőutakra járt, vállalta a terepmunka fáradalmait. Mielőtt Öpusztaszeren megkezdtük a szabadtéri néprajzi gyűjtemény telepítését, elvittem arra a mórahalmi tanyára, amelynek a lakóházát az áttelepítésre kiszemeltem, örültem, hogy megfelelőnek találta a választást. Utána útba ejtettük Zákányszéket, ahol figyelmembe ajánlott egy későbarokk terméskőkeresztet, kőből faragott korpuszszal. A kereszt akkor a plé. bánia udvarán hevert. Terveztük ugyanis, hogy az emlékparkba — a szegedi tanya közelébe — út menti keresztet helyezünk. Sajnos, a telepítés elhúzódott, és a keresztet pár évvel később helyben állították föl. Gyakran fölkereste a Tisza-parti közművelődési palotában a Somogyi KönyvtáA Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Akadémiai Bizottság néprajzi munkabizottsága Bálint Sándor-emlékülést rendez a legszögedibb szögedi halála 10. évfordulóján. Az előadások a múzeum dísztermében ma délelőtt 10 órától kezdődnek. Az emlékülés elnöke Trogmayer Ottó, előadók: Barna Gábor, Erdélyi Zsuzsanna, Grynaeus Tamás, Juhász Antal, Baráth János, Hetény János, ifj. Lele József, Szabó József és Szilárdfy Zoltán. Az alábbiakban közölt írás Bálint Sándor munkásságát foglalja össze — személyes emlékeket is felelevenítve. rat és a múzeumot — egyegy nélkülözhetetlen könyvért, baráti jó szóért. Amikor a múzeum igazgatója, Trogmayer Ottó vállalta A szögedi nemzet vaskos kéziratának kiadását, sűrűsöd, tek látogatásai: hol több oldalas: kiegészítések, hol korrektúrák kerültek elő elnyűhetetlen aktatáskájából. Szinte mindig sietett. Tudta, sok még a dolga, s mintha érezte volna, hogy kevés lesz az ideje. Dolgos ember volt. Munkaszeretetében alsóvárosi paprikatermelő atyafiak dolgos hajlandósága jutott kifejezésre, amihez páratlan hivatástudat társult. Már fiatalon szülővárosa múltjának és népéletének kutatására tette életét, összegyűjtött, leírt mindent, ami a Város — mert ő mindig így írta, nagy V-vel — művelődéséről. népéletéről, nyelv, járásáról, szólásairól elérhető volt. Szegedről írt számos könyve ési tanulmánya közül kettő különösen kiemelkedik: a szegedi tájszólás ízeit leltárba szedő Szegedi szótár (1957) és A szögedi nemzet három kötete (1976, 1977, 1980). Utóbbi minden bizonnyal a Szegedkutatás eddigi legnagyobb, nehezen fölülmúlható teljesítménye. Munkásságának másik fő területe a vallásos népélet, amelynek föltárásában az 1930-as évek közepétől úttörő szerepet vállalt. Ilyen irányú kutatásait a Népünk ünnepei (1938), a Karácsony, húsvét, pünkösd (1973) ós az Ünnepi kalendárium I—II. (1977) című köteteiben foglalta össze. Ezek a munkái széles látókörű, a hazai vallásos népéletet az európai egyház- és művelődéstörténettel összefüggésben szemlélő tudóst állítanak elénk. Mindenkihez segítőkész, jóságos, ám sokszor gyermetegen naiv ember volt. Erre rá is fizetett. 1965. évi meghurcoltatása után nyugdíjba ment, és az egyetemi katedrát elhagyni kényszerülvén, a munkába menekült. Eljöttek a több évtizedes kutatómunka betakarítasának esztendei. Bálint Sándor, a pedagógusi a szegedi tanítoképzőDen, a tanárképzőben es a tudományegyetemen fiatalok százait nevelte a nép. hagyományok megbecsülésére, magyarságtudatra, s mindenekelőtt a szülőföld szeretetére. A mindig szolid, mosolygós professzort csak néhányszor hallottam' a hangját kissé fölemelni: ilyenkor mindig nyelvi hibára figyelmeztette beszélgetőtársat, s buzdított mindenkit, hogy ne tagadja meg, beszélje az anyatejjel magába szívott nyelvjárását — akár az ízesi ö-ző, akár a tiszántúli tájszólás volt az. Régebbi tanítványai emlegetik megnyilatkozását az ország 1944. évi német megszállása és a zsidóüldözés ellen. Humanitás, vallásos meggyőződés és tolerancia egyszerre jellemezte. Alig akad hazai város és táj, amely annyit köszönhet kutató tudósnak, mint amennyit Szeged városa és a szegedi táj Bálint Sándornak. Életében mégsem volt része hivatalos elismerésben. A Magyar Néprajzi Társaság 1974-ben, 70. születésnapjára a Györffy Istvánérmet adományozta neki, amely alapítása óta a társaság, illetve a szaktudomány legnagyobb elismerését fejezik ki, de más kitüntetéséről nincs tudomásom. Halála után öt-hat évvel utcát, helyi néptáncegyüttest, majd általános iskolát, művelődési házat neveztek el róla, s tavaly teljesült Scheiber Sándornak a nekrológban írt jóslata: tisztelői fölavatták az alsóvárosi templom tövében emolti szobrát. Városa elismerte életében több ízben méltánytalanul mellőzött fiát. Magyar sors és utóélet a 20. században. Életműve példa és önismeretünk gazdag forrása. Alakja egyre távolodik, de munkásságának hatása a szaktudományokban — s hiszem, Szeged népében is — elevenebb, mint valaha. Juhász Antal Két nyelven beszélő önzetlenség Sok minden elképzelhető, lehet fantáziálni, tanácsot adni, ám a megvalósításkor gyakran kiderül, hogy se pénz, se p(énz)osztó. Ezek szerint a csodával határosnak kellene lenni, hogy a Deák Ferenc Gimnáziumban igen magas színvonalú idegennyelv-oktatás folyik. Az európai oktatás formáihoz szeretnénk igazodni — mondta dr. Müller József igazgatóhelyettes —, bár nekünk sincs több pénzünk, mint más iskoláknak, eredményeink, tanáraink nagyon jó hozzáállásának, az angol, de főként az amerikai nagykövetségnek és a személyes segítségnyújtásnak köszönhető. A segítségnyújtáson nem pénzadományokat kell érteni, hanem könyveket, hanglemezeket, videofelvételeket. Nemrégen megérkezett könyvtárunk gyöngyszeme — a 22 kötetes The World Book Encyclopedia —, melyért Gus Lewis-nak tartozunk köszönettel, aki Fulbright-ö6ztöndíjjal egy éven át tanított nálunk. Az iskola könyvtárában közel kétezer angol nyelvű könyv található, melyek közül 200 az amerikai nagykövetségtől származik. A British Council 750 font értékű könyvvel támogatta a nyelvi képzést, a Soros-alapítványtól a 200 ezer forintos könyvcsomag egy része már megérkezett; az iskolába látogató külföldi vendégek és ösztöndíjasok mintegy 60 darab könyvet ajándékoztak nekünk. — Az önzetlen segítségnyújtás nélkül nehezen boldogulnánk a két anyanyelvű programmal — vélekedett dr. Bratinkáné dr. Polgár Edit, az angol nyelvi munkaközösség vezetője. A programban első és második osztályban 36—36, harmadikban pedig 18 tanuló vesz részt. A diákok az első tanév második félévétől angolul tanulják a történelmet, második osztályban a földrajzot, harmadikban a biológiát vagy fizikát vagy matematikát, attól függően, hogy — milyen — angolul beszélő — szaktanárokkal rendelkezünk. Pillanatnyilag is egy Fulbright-ösztöndíjas tanárnő Miss Virginia Powell —, egy amerikai, két angol és egy egyiptomi tanárnő oktat, iskolánkban; ők, külföldiek főként a társalgásban, az országismeretben nyújtanak nagy segítséget. Tanáraink és diákjaink gyakorlatait angol nyelvterületen — ugyan csekély létszámban — csereutakkal és ösztöndíjakkal oldjuk meg. A két anyanyelvű programban tanulók angolul és magyarul is érettségiznek azon tantárgyakból, amelyeket két éven át tanulnak, de sajnos, ezt nem fogadják el nemzetközi érettséginek. Ha külföld felé nyitni akarunk, elengedhetetlen a nyelvtudás. A Deák Ferenc Gimnázium tanulóira e tekintetben is nagy feladatok várnak még. P. Sz.