Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-09 / 107. szám

r1990. május 9., szerda Véget ért egy szép fejezet A negyedik helyre is büszkék lehetnek az építősök férfi röplabdásai SPORT Cselgáncs Petrovics Milán aranyérme Petrovics Milán, a Szeged SC cselgáncso&a régóta tudatosan, kiegyensúlyozottan készül a versenyekre. Ez most gyümölcsözött ís, hiszen Budapesten az országos egyéni Ifjúsági II. korcsoportos bajnokságon aranyérmet nyert. További eredmények: 60 kg:... 5. Szábó Csaba. 65 kg:... 5. Sóós Attila. 71 kg:... 5. Nahóczky Endre. 95 kg:... 2. Csiszér Rómeó,... 5. Horváth Imre. Ma délután Kosárlabdamérkőzés Az egyetemi és főiskolai bajnokság keretében ma délután fél 3 órakor a Ságvári gimnázium tornatermében a SZOTE férficsapata a (MAFC gárdáját fogadja. A mérkőzést a legjobb négybe jutásért játsszák. EB-re készülnek Ebben aa évben Madrid ad otthont a kick-box karate Európa-bajnokságnak. Éppen ezért a magyarok a hétvégén Szigetszentmiklóson válogató versenyen vettek részt. Az Agró-FItness karatésai jól szerepeltek. Lehóczky Csaba (57 kg) semi contact non-stop szabályrendszerben első, a stopban pedig harmadik helyezést ért el. Eddigi eredményeit figyelembe véve nagy esélylyel pályázik a madridi repülőjegyre. Szekeres Csaba (4-84 kg) mind a két szabályrendszerben csak a világbajnok Katona Barnabástól kapott ki, s így a második helyre szorult. „Jobbak vagyunk, nem lesz ötödik meccs!" — állította Nyári Sándor, a Szegedi Építők SE NB l-es férfi röplabdacsapatának vezető edzője, a KSC-vel bronzéremért vívott sorozat harmadik mérkőzése előtt. A szakember, sajnos, tartotta szavát, tényleg nem volt ötödik mérkőzés ... Egyetlen szépséghibája, hogy azért nem, mert a harmadik és negyedik alkalommal is a hírős város legénysége bizonyult jobbnak, így az építősök rendkívül tehetséges, sokra hivatott fiatal gárdájának meg kellett elégednie a negyedik hellyel. A csapat eddig tartó menetelését három szakaszra bonthatjuk. Az őszi szezon a fiatalítással járó csapatformálást szolgálta, azzal a kikötéssel, hogy a társaság a 4—6. hely valamelyikén zárja majd a bajnokságot. Az előző pontvadászatban elért 7. hellyel szemben ez szerény elvárásnak tetszett, ám az edző nagyon is tisztában volt vele, ez a mostani együttes, a maga 19 éves átlagéletkorával, még nem képes tönkreverni a jelenlegi magyar élmezőnyt. A sikeresnek induló felkészülés menet közben törést szenvedett, mert az „A" és ifjúsági válogatottban szereplő játékosok szinte közvetlenül a rajt előtt látták viszont társaikat. Ennek óhatatlanul a kialakítandó játékforma, a taktika látta kárát, néhány elkerülhétő vereség volt az éra. Mindezek ellenére Nyári Sándor úgy vélekedett, „becsúszhatnak" a legjobb négy közé! A kora tavasszal kezdődő play off-ot csúcsformában várták Medvéék. Olyannyira, hogy ezen felbuzdulva Nyári Sándor félig komolyan, félig tréfásan így adott hangot óhajának: „Fele .királyságom' adnám érte, ha bejutnánk a legjobb négy közé!" A kívánság valóra vált, mégpedig úgy, hogy „kiütötték" — kétszer legyőzték! — a tavalyi bajnok Csepelt! És ezzel még nem volt vége a diadalmenetnek, mert az érmekért játszandó első mérkőzésen a későbbi bajnok Ü. Dózsa „skalpját" is megszerezték! A lila-fehérek elleni folyVasszövetség A pesti sajtó nagy garral kürtölte világgá (ezúttal mi is): megat-.'iult a hivatásos labdarúgók szervezete. Kemény kis mag gyúlt össze ezen ünnepélyes pillanatra, már a múlt héten több mint százan csatlakoztak hozzájiJi, jelzik a napilapok. Tehát eredetileg néhányan gyuitc* u>s/,e Darái 1 beszélgetésre, döntöttek, választottak. szerepeket osztogattak. E sorok írójának a megoldás és a kivitelezés puccsszerűnek tűnik. Már megírtuk több alkalommal: a magyar labdarúgásra, története legfeketébb éveiben (az utóbbi kettő) rátelepedett a maga súlyával a Vasas-vezetés. Ezért nem is csodálkozom, hogy a hivatásos labdarúgók szervezetének elnökévé Pecha Lászlót választották — ez a szerep olyannyira kiosztottnak tűnik, mint a Laczkó—Bcrzi—Mészöly—Izsó-négyes föltűnése az MLSZ borús egén. Egyfajta vasszövetség van kialakulóban. ahol az Izsó—Pecha-kettós immáron az „arany jövőt" jelképezi; bevezetik őket a közösség manipulálásának tanult és örökölt rejtelmeibe ... Mindettől függetlenül, figyeltem az elmúlt szombaton a tévé közvetítette Vasas—MTK találkozón Pecha úr játékát. A Vasas középpályása az ország nagy nyilvánossága előtt semmit sem mutatott azon erényekből, melyek ahhoz szükségesek, hogy a hivatásos labdarúgókat megszervezze. Azt a tizenegyet nem volt képes ott. a pályán legalább két épkézláb támadásra indítani. Hogy mégis győztek? Az MTK-sok lábában ott volt legalább két gól előny; a jelek szerint idén Is csak azért avatunk bajnokot, mert ez már igy szokás... Visszatérve Pecha úr szervezői erényeire. Nyilvánvaló, a pályán kívül egyebekre is szükség van. Nyugodt lehet (egyelőre), hiszen mögötte áll a piros-kék MLSZ. Mely az idén ügyesen kimenekítette csapatát az osztályozók bugyrából. Igaz, tavaly magából az utolsó bugyorból sikerült a menekvés... Pecba László (nem mellőzhető, ellenben nagyon is jellemző) segítséggel úgy írja be nevét a magyar labdarúgás történetébe, mint a hivatásosak szervezetének első elnöke. Az elő sem fordul a szövetkezők vasszigorral kioentizett (esztergált, köszörült, ahogy tetszik) forgatókönyvében, hogy először és elsősorban profi módon illene focizni... Pataki Sándor tatás már kevésbé volt sikeres, de ez mit sem von le az elértek értékéből. Következett a sorozat harmadik része, ami a bronzérem sorsát volt hivatott eldönteni. Az Építők a korábbi években kétszer bajnokságot nyert Kecskeméti SC csapatával csapott össze. A „bronzcsata", a már addig minden elvárásnak eleget tevő szegedieknek balul sült el, mert „elszürkült és arcnélkülivé" vált a csapat. — A sikert, ugye, soha nem kell magyarázni, a dicsőségben „fürödni" mindig nagyszerű, én viszont az elől sem zárkózom el, hogy megindokoljam, a fináléban miért tudott fölénk kerekedni ellenfelünk — így Nyári Sándor, amikor leültünk elemezni a bajnoksággal véget ért szép fejezetet. — Hulmann és a többi fiatal robbanásszerű fejlődése bátorított fel egy merész szerkezeti váltásra, Tudtam, hogy fizikailag bírják majd a nehéz sorozatot, arra számítottam, a siker, az éremszerzés lehetősége legyőzi a pszichés gátlásokat. Á Csepel és az Űjpest ellen ment is minden, mint a karikacsapás, csodálatosan játszott a csapat... — Nem a többiek érdemét akarom csorbítani, de nem szabad figyelmen kívül Elődöntők a Magyar Kupában Szerdán rendezik a labdarúgó Magyar Kupa elődöntőinek első mérkőzéseit, amelyen három vidéki és egy fővárosi csapat lép pályára. A kispesti találkozó résztvevői meglehetősen gyengén szerepelnek a bajnokságban, hiszen a házigazda Bp. Honvéd még mindig nem kerülte el az osztályozó veszélyét, miután csak két ponttal előzi meg szerdai riválisát, a Váci Izzót. Ezeknek a csapatoknaik tehát az idei mérleg javítását jelentheti az esetleges kupasiker. Pécsett a sókéig gyengélkedő, de az utóbbi betekben magára talált Rába ETO vendégszerepel. A győriek a negyeddöntőben a bajnoki listavezető MTK-VM-et ütötték el a továbbjutástól, mig a pécsiek a dobogóért küzdenek a bajnokságban. Az elődöntők műsora: Bp. Honvéd—Vác, Bozsik-stadion, 17 ó. PMSC—Rába ETO, Pécs, 17 óra. A visszavágókat május 23án játsszák. hagyni, hogy ismét csatasorba állt Nusser ... — Így Igaz, a legjobbkor jelentkezett a sérülése miatt egy évig kényszerpihenőjét töltő játékmester, aki minden téren jó hatással volti társaira, környezetére. Bizakodásomat az is fokozta, hogy jól ötvöződött a fiatalok lendülete az idősebbek tapasztalatával. Huszta például harmadvirágzását élve, fenomenálisan játszott, úgyszintén nagyszerű volt néhány mérkőzésen az önmagát felülmúló Medve. — Ünneprontásként hathat, mégis idekívánkozik, az olykori csillogást, villogást a könnyen kiismerhetóség, a gépiesség váltotta föl. Vajon, miért? — Amíg nem volt veszítenivalónk, ameddig csak a bravúros győzelmek száma szaporodott, úgymond, szárnyalt a csapat. A KSC ellen, kimondatlanul is, . kötelezőnek éreztük a végső győzelmet! Az újabb bronzérem megszerzésének lehetősége, az főként a számomra érthetetlenül „kipukkanó" kulcsemberekre hatott bénítólag. — Különösen szembetűnő volt ez a hangulatember benyomását keltő csapatkapitány, Medve György esetében ... — Igen, ez nála hatványozottan jelentkezett, őt a személyes sikerek képesek úgy „feldobni", hogy társait is magával ragadja. Ha viszont nem megy neki a játék, gyermekekre jellemző sértődöttség, dacosság lesz úrrá rajta. Meggyőződésem, a végére a fáradtság őrölte fel idegeit, ezért volt képtelen váltani a vert helyzetekben. Néha feleslegesen túlpörgeti magát, és ez nem mindig van jó hatással a társakra, akikből egy-egy ilyen szituáció éppen ellen-> kező, rosszalló érzést vált ki. Akarása, lelkesedése most visszájára fordult, ezért viszont nem szabad „leírni" egy rutinos röplabdást. — Miután igy elidőztünk a csapatkapitánynál, a többiek is megérdemlik, hogy szót ejtsünk róluk. — Ha „leckekönyvükre" kíváncsi, azt kell mondanom, mindenkivel elégedett voltam! Valamennyien kiállták a próbát, pedig ilyen jellegű megmérettetésen először vett részt a társaság. Volt mit tanulnunk, sorozatban játszottuk a tétmérkőzéseket, amiknek terhelése különbözőképpen hatott a röplabdásainkra. Ezt sem tévesztve szem elől, azt kell mondanom, mégis sikerült azonos hullámhosszra hangolni a csapatot. A negyedik hely is bizonyítja, amire — szerénytelenség nélkül kijelenthetem — büszkék lehetünk, s vagyunk. Rátérve a játékosok teljesítményére, véleményem szerint Huszta és Petheő szinte végig egyenletesen, jól játszott. Hulmann, Medve, Nusser és Rácz olykor nagyszerű dolgokat produkált, máskor pedig rájuk sem lehetett ismerni. Tóth, Borhy, valamint Polgár kevés lehetőségüket ügyesen kihasználták, Strezeni&kTf ősztől 'ismétbizonyíthat. — • Ismerve körülményeiket, agilitásukat, gondolom, a negyedik hely nem végállomás ... — A csapat szerkezete kialakult, azon jelentős változtatás csak új játékos iga-: zolásával lehetséges. Célunk egyértelmű: további fiatalítással féllépni a dobogóra! Ez ígéretként is fölfogható, és egy év múlva számon kérhető tőlem! Gyürki Ernő Profik Birkózó EB Ái ezüst is szépen csillog .. v A döntő előtt Németh Sándor szakági mester még a szállodában odalépett Kazibekovhoz, Tóth ellenfeléhez, és nevetve mondta: — Vagab vigyázz, mert Tóth Gabit 8 éve csak ellened készítem fel... Kazábeikov szintén mosolyogva válaszolta, hogy tévednek a magyarok, ha azt hiszik, sérült válla akadályozni fogja a birkózásban. A 90 kg-os döntőre egyébként csak 8. mérkőzésként került sor. Szabadfogású Európa-bajnokok. 48 kg: Romica Rasovan; 52 kg: Seban Trstena (Jugoszlávia); 57 kg: Rumén Pavlov; 62 kg: Ralf Lyding (NSZK); 68 kg: Fevzi Seker (Törökország); 74 kg: Naszir Gadzsihanov (Szovjetunió); 82 kg: Hans Gstöttner; 90 kg: Vagab Kazibekov (Szovjetunió)—Tóth Gábor (Magyarország) 2:0; 100 kg: Ararat Szabejev (Szovjetunió); 130 kg: Andreas Schröder (NDK). "" Annák ellenére, hogy Kazibekov szinte számolatlanul kapta fájós bal vállába az injekciókat, az ő számítása vált be. A szovjet " sportoló 2:0 arányban diadalmaskodott Tóth ellen, és ezzel megvédte tavalyi ankarai elsőségét. A szovjet szemmel láthatóan féltette sérült vállát, szinte folyamatosan hátrált. 'Emiatt azután kétszer meg ás intették őt. A harmadik perc táján Tóthnak a taktikai utasítás értelmében erőteljesebben kellett vodna birkóznia, de nem tette ezt. Másfél perccel a vége előtt egy mögékeveredéssel pontot szerzett Kazibekov, és ez megzavarta Tóthot. Gyorsan őt is kétszer intették, és amikor nem volt más hátra, kockáztatnia kellett, meggondolatlanul támadott, Kari bekoi/ másodszor is mögé került — övé lett az aranyérem!. Volt egy másik magyar vesztese is a döntőknek: az 57 kg-os László Miklós (NSZK-szinekben) ezüstérmes lett. A poziiani EB szabadfogású versenye lezárult, csütörtökön este a kötöttfogásúak mérlegelnek, elkészítik a sorsolást, majd pénteken délelőtt 10 órától kezdődik a 36. kötöttfogású kontinensbajnokság. rr •• Újsághír; A Ferencváros edzésén kétkapus játék közben a fiatal páling Zsolt keményen odalépett Szeibert Györgynek, a csapat sztárjának Néhány perc múlva a sértett törlesztett, szándékos belemenésével súlyos sérülést okozva a fiatal labdarúgónak, aki előreláthatólag csak a nyár végén kezdheti újra az edzéseket. Profik a magyar labdarúgásban? Profik a magyar sportban? Egyáltalán kik ezek az emberek, akiket röviden csak profinak szólítanak? ök azok a sportolók, akik életük egy részében (amíg képesek kimagasló teljesítményt nyújtani) a sporttal foglalkoznak, és csak a sporttal. Professzionisták, vagyis ez a foglalkozásuk. Munkájukkal örömet és bánatot szereznek a publikumnak, szórakoztatnak, s ezért felveszik megérdemelt fizetésüket. Nálunk Magyarországon is így van ez? A magyar labdarúgás 48 csapatnyi játékost foglalkoztat a Nemzeti Bajnokság két osztályában. Ehhez jönnek még a félprofik, a területi és a megyei bajnokságok játékosai, akik jelentős munkaidőkedvezményt kapnak, hogy megfelelően tudjanak edzeni. Az NSZK-beli Bundesligában 38 proficsapat van. (A lakosság hatszor annyi mint nálunk.) Az alsóbb osztályok csapatait egyszerűen így nevezik: amatőrök. Munkaidő után tréningeznek. Hasonló a helyzet más sportágakban is, ha összehasonlítjuk a magyar és a nyugat-európai helyzetett. Az osztrák női kosárlabda bajnokcsapatnál, a Welsnél, egy profi játékos van, a többiek csak munka után állnak a csapat rendelkezésére. A klubnak .összesen három alkalmazottja van. És nálunk? Az NB I- B-csoportja, és az NB II. között lebegő HSVSE-nél például 7-8 a profi, szinte több ember súrög-forog a csapat körül, mint ahányan játszanak! Es persze kevés pénz jut létesítményekre, az utánpótlásnevelésre. Sok felesleges embert tartanak el az egyesületek ... A bevezető példához viszszatérve; a játékosok profi szemlélete is hiányzik. Szeibert nem fogta fel, hogy társát a munkavégzés lehetőségétől fosztotta meg. Persze büntetlenül tehette, mivel az edző gondolkodásmódja is hasonló az övéhez, ugyanis a .büntetés elmaradt. Ennél fontosabb, hogy a sztár játsszon. Az igazi profi sport alapja csak az igazi amatőrsport lehet. Ennek lehetőségei elég szegényesek nálunk. Kevés a pálya, a lehetőség a tömegsportra. Jó példa erre egy kollégium Hódmezővásárhelyen, ahol 400 diák lakik. Ennek a kollégiumnak nemhogy fedett, de még szabadtéri pályája sincs! A tervezők ezt valahogy elfelejtették. A város közepén áll az épület, és belezárva a sok gyerek. Gondolom nem egyedülálló ez hazánkban... Remélhetőleg a társadalmi ' változások hatására a sportban is új szelek kezdenek fújdogálni, és a profik tényleg profik lesznek Rodzsár Mihály Dallos Egymillió líra Hazatért olaszországi versenykörútjáról Dallos Gyula, a BLK díjlovasa. A sokszoros bajnok előbb Trovagiliatóban, majd Rómában ért el értékes (egy negyedik, két ötödik és két nyolcadik) helyezéseket, és szerzett 1 millió líra pénzdíjat. Dallos ezúttal a nemzetközi mezőnyben még nem szerepelt nyugatnémet tulajdonú 8 éves Aktion nyergében versenyzett.