Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-07 / 105. szám

3 1990. május 9., szerda Visszhang A sztalinista rendszer áldozata? Nem haragszom sem Nagy Sándorra, sem pedig Péter Lászlóra. Sőt Péter Lászlónak jó nphány dologért hálás vagyok. De mivel vallom a régi igazságot: „Amicus Plató, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas — Barátom Plátó, barátom Arisztotelész, de az igazság még inkább barátom", ezért nem osztom a Délmagyarország május 2-ai. szerdai számában megjelent, Nagy Sándort búcsúztató írásában a következő megállapítást: „Különleges módon ugyan, de ö is a sztalinista rendszer áldozata." Ha igen, akkor a sztalinista rendszer minden funkcionáriusa egyúttal áldozata is rendszerének. Hiszen válhatott volna belőle értékes, alkotó, az emberiség ügyét előrevivő egyéniség, ha... Ha nem vállalt volna szerepet például a KGBben vagy a pártapparátusban és így nem kellett volna ártatlan embereket megkínoznia vagy kivégeznie, illetve káderoznia. Dehát kellett vállalnia? Kötelezte rá valaki? Hányan voltak, akik nem vállalták! S ha nem is voltak hősök vagy ellenállók. de legalább nem voltak aktív bűnrészesek sem. Nagy Sándor, mint afféle íróember, hihetetlen naivitással és teljes jó szándékkal sztalinista volt. A budapesti Gyűjtőben 1964-ben mint rabtársai szánalommal vegyes csodálkozással és teljes értetlenséggel hallgattuk. amikor mintegy megszállottként kifejtette világmegváltó terveit. Bizony eszménye akkor is a sztálini Párt volt (és nem a reformista Kádár-féle!). Lelkesedéssel védte ennek tanítását és próbálta igazolni intézkedéseit. Mi pedig — nem tehetvén mást — megállapítottuk, hogy „ilyen is van". Ha Nagy Sándor áldozat volt, akkor legfeljebb önmaga áldozata volt. Azáltal lett áldozat. hogy rossz lóra tett. De erról ö maga is tehetett. Persze más történelmi szituációban, r>ás körülmények között biztosan másképpen alakult volna élete és karrierje. Dehát itt is és ekkor is érvényes a közmondás: „Mindenki a maga szerencséjének kovácsa." Katona Nándor ObUflSÓSZObGíttiflT a LEVELCIMÜNK: PF. 153. TELEFONUNK: 12-847 Merre van a szegénykonyha? — Esszük a mérget — Kutyaszőr-szőnyeg — A buszon nincs rendszerváltás TERMŐHOMOK. Ami mégsem igazán termo, legalábbis ez derül ki Komócsin Antal Béketelepről küldött soraiból. „Mihálvteleki Új Élet Tsz-től az újsághirdetés alapján vásároltam TERMŐ homokot. Ezt azért kívánom kiemelni, mert, idézem: Jó minőségű építési és termóhomokot hirdetnek. Rokkantnyugdíjas lévén. 6 fuvar termóhomokot rendeltem, ezt még úgy éreztem bírom anyagiakkal. Amit kaptam, az 3 termő, és 3 olyan fuvar, ami az általuk hirdetett homok egyikének sem felel meg. Kértem az illetékest, hogy szíveskedjen megnézni, mit szállítottak le. Természetesen ígérte, de nem jött. Valószínű nem lett volna magyarázat rá. mármint a minőségre. Kérésem az a T. Szerkesztőséghez, közöljék le néhány sorom, hátha akadna olyan személy, aki mégis megnézné, mire képesek, mit szállítanak fizetés után a T. vevőnek. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben egy hetet várok, nem rakom szét a homokkupacokat, majd csak később. Akkor is csak azért, hogy messzebb ellássak. Meglássam, merre van a szegénykonyha. S kívánok nekik annyi egészséget és annyi nyugdíjat, mint nekem van..." Megértjük elkeseredett levélírónkat és mi is szeretnénk megtudni: kimentek-e megnézni végre a kifogásolt szállítmányt? KEDVES FELNŐTTEK! így kezdődik az _a levél, amit egy hatéves kisfiútól. Király Andrástól kaptunk, aki miután még nem ért a betűvetéshez, édesanyjának mondta tollba, mi nem tetszik neki az ót körülvevő világban. „Mindig a dögmaros mellett kell elmenni az óvodába és visszafelé. Nagyon büdös, mert mindenféle koszt meg szemetet beleengednek. Nem szabad mütrágyázni a földieperet. meg az ennivalókat, mert az emberek a mérget eszik meg a növényekkel együtt. Nem szabad napolajozni a SZUE-ban és a Balatonban, mert beszívja a víz az olajat, elrontja a halak szervezetét és megdöglenek. Ki kell tiltani a Trabantokat, Wartburgokat, Barkasokat, kismotorokat és az öreg Zsigulikat, amik örült büdösek és hangosak. Egyik szomszéd bácsi régen a barátom volt, de éjjel-nappal folyatta a vizet, spriccelte a gyerekeket. Mondtam neki. hogy ne pazarolja a vizet, mert akkor nem tudunk mosogatni, fürödni, mosakodni és tiszta vizet inni és nem lesz szép. gyönyörű szökőkút. Gorombán azt mondta, hogy nem tőled függ. mit csinálunk és mit akarunk. Egyszer voltam Szőcén és ott volt sok korhadt fa. Minden fa elpusztul, mert az autók kipufogója nagyon büdös. A rendes. jó fákat nem szabad kivágni. Nem szabad a védett állatokat puskával lelőni és lenyilazni és a védett virágokat letaposni es lenyírni nyírógéppel. A Föld napján mindenki autóval ment... Vigyázzanak a felnőttek a természetre, mert ha mi gyerekek felnövünk, semmi sem marad nekünk...!" KUTYAÜGY. Nagyon sokan írták alá azt a levelet, amelyet egy aggódó, segítséget váró lakóközösség juttatott el szerkesztőségünkbe. „Egy hónap óta a Gyík utca 24. „A" lépcsőházban főbérlő nélküli lakás albérletként van kiadva. Az ott tartózkodó személyek két vagy három kutyát is tartanak. Ezt megengedhetetlennek tartjuk, mivel 10—12 gyerek, köztük több kiskorú is lakik itt, akik félnek a kutyától. Ezen túlmenően egészségileg még inkább féltjük a gyerekeket, mivel azóta terítve lett kutyaszőrrel a lépcsőház... Nemcsak a fertőzéstől félünk: a kutyaszór sok esetben okoz allergiás megbetegedést. Szeretnénk megelőzni a bajt, nem pedig utólag keseregni. A tiszta, frissen meszelt falat is két esetben javították újra, kutyamancs-, vérnyom miatt. A ház nyugalma felborult, mióta a kutyák naponta többször is a lépcsőházban rohangálnak. A lakásból kihallatszó hangos kutyaugatás már csak ráadás. Több lakógyűlésen szóvá tettük és kértünk a játszótéri kutyaügvben intézkedést is. Eddig sajnos eredmény nélkül. Játszóterünkön naponta — különböző időpontokban — 40—50 kutya szaladgál póráz nélkül és végzi a dolgát. Sok esetben előfordul, hogy a gyerekeket megfélemlítik, meg is ijesztik. Nem utolsósorban szóvá tesszük az így elszennyezett, kutyaürülékes játszóteret, homokozót, ahová lassan már félve visszük le a gyerekeket. Nagyon «ok a kicsi gyerek, van aki még totyog, elesik, összepiszkítja magát és a ruháját is. Aggódunk a tisztáságért. a gyerekek egészségéért, amíg komoly fertőzési hullám bajt nem hoz ránk." Tudjuk, hogy panaszukkal a Tabán lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetet is megkeresték, továbbá a városgondnokság segítségét is kérték; reméljük, e többszörös S.O.S.-nek lesz foganatja. AUTÓBUSZON. Olvasónk minden sora e jármüvei kapcsolatos. Fazekas Károlyné (Szeged, Szamos u. 15/A.) levelét egyaránt ajánljuk a Volán Vállalat és az utazóközönség figyelmébe. „Mennék reggel munkába, az út kb. 10 perc Tarjánból a Tolbuhin sugárútig, ahol leszállnék. de el kell indulni fél órával előbb, hogy biztosan beérjék. A 6.30-kor induló 11-esjáratmárbentálla megállóban, az ajtó kinyitva, a gépkocsivezető a forgalmi irodában tartózkodik. Felszállunk mi utasok, várjuk az indulási időt. A rádió, mely a kocsiban szól, jelzi, hogy 6.30 híreket mondanak, de mi még sajnos nem indulunk. Végre 6.35-kor kilép a forgalmi irodából a gépkocsivezető, és pár perc múlva indulunk. Mondanom sem kell, hiszen mindenki utazott már, végig az úton piros a lámpa, várnunk kell. A Tolbuhin sugárúton végre a leszállás után igyekezni kell, mert még5 perces út áll előttem, hogy a munkahelyemre beérjek. ' A reggeli stresszem már megvan mára, bár igaz, hogy az elsó járat 4.30-kor indul. A Tarján téri víztoronynál lakom. Sajnos 20 éve „élvezem" az innen induló és ide érkező autóbuszok kipufogógázait. reggeli ébresztőit. A téli hideg, nyári, őszi esők. szél elől elbújni sehová sem lehet. A gépkocsivezetőknek véletlenül sem jut eszükbe, hogy kinyissák a busz ajtaját, igaz, hogy ők vagy a buszban, vagy a forgalmi irodában tartózkodnak. Mi várakozunk a becsukott ajtajú busz előtt, esőben, szélben, hidegben. Utazunk a buszon, összezárva, sokan. Felszáll a Marx térnél a megállóban egy fiatal anyuka, két gyerekkel. Az anyuka is. a két gyerek is köhögnek. Zsebkendő? Az anyuka figyelmesebb, ó a kezét a szája elé teszi, majd ezzel a kezével megkapaszkodik a leszállást segítő korlátba. Látom a leszállásnál, hogy egy kismama fogja meg utána ugyanott a korlátot, hogy le tudjon szállni. Utazunk a buszon, a Marx téri megállóban felszáll egy utas. Nem kerül beljebb, megáll az ajtóban. A következő megállónál többen is szeretnének leszállni, ö nem, de az ajtóba áll, ezzel akadályozva a többi utas leszállását. Ha szólni mersz neki. ő van megsértődve, és úgy vissza válaszol, hogy elmegy a kedved mindentől. És kérem, teljesen mindegy, melyik párt van hatalmon." Beszélgetés Póda Jenő képviselővel „Az MDF nemzeti liberális szárnyához tartozom" Az MDF megyei listáján került a Parlamentbe Póda Jenő (30 éves) programtervező matematikus. Neve a Körgát Klub tagjaként vált ismertté, elsősorban az újszegedi volt KlSZ-tábor botrányos eladása kapcsán. Klubbéli társai ma az SZDSZ és a Fidesz tagjai; sokak számára tán meglepő, hogy ó egy másik pártot választott. — Elóbb voltam a Demokrata Fórum tagja, mint a Körgát Klubé — kezdi a beszélgetést. — A Körgát Klub kicsit később alakult meg, és elsősorban helyi ügyekkel foglalkozott. Ez a kettő nem zárja ki egymást. Az igaz, hogy a Klub valamivel liberálisabb, szabadabb szemléletű társaság volt, mint az MDF általában, de benne nagyon jól együtt lehetett működni különböző gondolkodású embereknek is. A hangulat lehetővé tette a toleráns, megértő, de kemény vitákkal együtt járó munkát, és a gyakorlati tevékenységben ez nem jelentett problémát. Amíg a Körgát Klub az itteni ellenzéki kerekasztal munkáját koordinálta, addig egyébként is hétnyolc különböző véleményt kellett összebékíteni. Én az MDFnek úgynevezett „nemzeti liberális" szárnyához tartozom, amely áramlat egyébként éppen Szegeden elég erős. Ezt a kis csoportot a gazdaságpolitika kidolgozatlansága és — véleményünk szerint — rossz irányba indítása hívta életre. A gazdasági értelemben vett harmadik úttal mi végképp nem tudtunk egyetérteni, már akkor is a minél szabadabb piacgazdaságot szorgalmaztuk. Ha az új irányzatot, melyet szociális piacgazdaságnak neveznek, sikerül megvalósítani, akkor nem lesz semmi probléma. A meglepetést az okozta, hogy ez volt az első hasonló gondolkodású emberekből álló csoport, amely a Fórumon belül megszerveződött és elkülönült, de nem területi alapon. — S mi lett a Körgát Klubbal? munkát. Azóta már többször találkoztunk, a helyhatósági választások előtt sok feladatunk lesz. Jelölteket akarunk indítani, érdemben szeretnénk befolyásolni , hogy milyen lesz az új önkormányzat Szegeden — Területi listáról kerültél a Parlamentbe. Jelent ez kapcsolatot a megyével a képviselői munkában is? — A lista pártlista volt. A listás képviselő választópolgárokat közvetlenül nem képvisel, fogadóórát sem tart. mint az, aki egy választókörzetből jutott be. Itt pártpolitikusokról van szó, ezt meg kell szokni, ez egy új fogalom, új stílus. Egy listás képviselő közelebb áll a pártjához, mint a megyéjéhez. — Működlek régebben a megyei képviselőcsoportok. Lesznek ilyenek most is? — A régi értelemben vett képviselőcsoport valószínűleg nem lesz. A megyei tanácson van egy iroda, amely ennek a csoportnak a munkáját volt hivatott segíteni. Ennek a funkciója is megváltozik: információs központként fog működni, szorosan együttműködve a Statisztikai Hivatallal. Többpárti egyeztetésnek megyei szinten nincs értelme. — Lapozgattam a most megjelent Parlamenti Almanachot, és még inkább megerősödött bennem az. amit eddig is tudtam: az ország szakértő parlamentet választott. Szinte minden képviselő diplomás, rengeteg az orvos, sok a kifejezetten tudós ember. Milyen sajátos feladata lesz egy matematikusnak? — A végzettségem valóban ez, de kezdettől fogva gyakorlati munkái végeztém. A 3 S Számítástechnikai Kisszö vet kezetben dolgozom, s éppen ezért a saját bőrömön érzem az utóbbi hat év történeteit, s vállalkozásidegen környezetet. Ezt szeretném megváltoztatni, és elsősorban az egyéni és a kisvállalkozásokkal akarok foglalkozni. (márok) — A választások idejére föl- Az interjú még az új Parlafüggesztette a működését, de ment elsó ülése előtt készült, most majd folytatjuk a közös Szegeden. Új márkakötvény A Magyar Nemzeti Bank újabb márkakötvényt bocsátott ki az NSZK pénzpiacán. Frankfurtban, 200 millió NSZK márka értékben — erról tájékoztatta Hárshegyi Frigyes, az MNB ügyvezető igazgatója az MTI munkatársát. A 200 milliós márkakötvényt névértéken dobták piacra, 9,75 százalékos fix kamattal. A kötvény futamideje 6 év. A pénzügyi akciót az NSZKban a Deutsche Genossenschaftsbank (DG bank) szervezete. 17 bank részvételével. A kötvényről szóló végleges szerződést május 25-én írják alá. Mint azt Sándor Béla, az MNB főosztályvezető-helyettese elmondta: az újabb kibocsátás nagy sikernek tekinthető az NSZK pénzpiacán. N

yílik a bodza és az akác. S oly jó megtorpanni a napfürdette bodzapalota alatt, csodálni hosszan, elmerülni erós illatának hullámaiban. Jó napot tanár úr! — köszönt a selyemfúből a halór... s záporoznak szavai; Olvasta e a múlt heti kis kócsag riportot az újságban? Hát tényleg ..háború " van a halászok és a madarászok közt? Hát iga: amit írtak? Hevertünk a fúben. szótlanul sokáig... gondolataim a kiskócsagtelep pusztulásán járt, meg a riporton. Apró tévedések; hogy a kócsag fején darutoll aligha van, hogy Móra nem írt a kormoránról, hogy az itteni teleppusztulás a hazai állomány 10%-a volt... a lényeg más: van-e tényleges „háború" a természetvédelem és a gazdálkodás közt? Mert szerintem: igaza van a madarásznak — védeni kell a kiskócsag létét! S igaza van a halásznak is — fizetést kell osztani a halászcsaládoknak, mert a kenyeret Béke veled, kiskócsag... boltban adják! S igaza van a riporternek is! Tettekre, a védekezés tárgyszerű tényeire szükség van. S az is igaz, a tetteket meg kell elózni a tudásnak és a véleményformálásnak, a köztudat és a közvélemény fölszólító erejének. S ebben mindenkinek része lehet, hiszen az elfordulás, az elhallgatás is vélemény. Senki sem mondhatja jó lélekkel: ez nem rám tartozik, tehetetlen vagyok. A természetvédelem napjainkban az emberi közösségek kulturális mércéje. Viszont alig van történelme, ennek folytán alig van hagyománya, lévén új, eddig nem létező értékkategória. Ezért kimunkálása tapintat és bizalom segítségével lehetséges... s csak közösen... háború nélkül. A döntőbíróság sem megoldás..., a tüskék helyei véreznek, s gennyesedhetnek. A pénzbeli kártérítés sem... mert mi az értéke a fehértói naplemente lilás egén szárnyaló kiskócsagnak, a tücsökmadár énekének, a délibábnak, a békaszerenádnak? Lehet-e mindezt árcédulával ellátni, forintosítani? Lehet... megtettük.... de nem hiszem, hogy ez a lehetséges, s utolsó megoldás! A fehértavi rezervátum fél évszázada alatt számtalan probléma volt a természetvédelem és a gazdálkodás között. Érdekeik alkalmanként ütköztek..., de a halász is, a madarász is végtelenül szereti a madarat. .. a tájat. S a problémák újra és újra föltámadnak, s ilyenkor kopog az írógép, folyik a levélváltás, a kiskócsag folyamatba tétetett. A szomorú végeredmény: vagy 25 üres kócsagfészek, üres tojáshéjakkal... Tudja tanár úr! „jobban oda kéne figyelni mindkét félnek, s időben, gyorsan cselekedni! mert a madár oktondi, oda fészkel ahol a legtöbb a táplálék, mög azt hiszi a nyugalom... Ü nem olvassa a lehalászási terv öt..." Igaza van az öreg halásznak, a passzív természetvédelmet aktív módszerekkel lehet házasítani... ha időben tudják a madarászok: a tavat a kritikus időben lehalásszák. Ha idóben közbelépünk, fészkelés kezdetén riasztható a kiskócsag, s máshol fészkel. A Sasérben, vagy más nyugodt nádasban... ha... ha. Ha van kölcsönös információ, ha a madarászok tudják a halászati ütemtervet, ha aktív madárvédelemről tudnak a halászok... ha kölcsönös a bizalom és nincs „háború " ha béke van... béke veled, kiskócsag... Szeged—Fehértó, akácnyílás idején. Csizmazia György