Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-05 / 104. szám

80. évfolyam, 104. szám 1990. május 5., szombat Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint ' f A Nagy Testvér nehezen változik Magyar—szovjet kémbotrány — Már a rendőrök is tüntet(né)nek Magykálló tehermentesíti Frankfurtot? — Antall József nem lesz a Minisztertanács elnöke A világpolitika vezető hírei a Szovjetunióból érkez­tek, s arra engednek következtetni: Nagy Testvérünknél kínos lassúsággal változnak a dolgok. Litvánia ügyében merev álláspontot foglal el Moszkva, s már Riga, illetve Lettország is fertőzött területté vált, ott is meghirdették a függetlenséget. Szovjet lapok magyar—szovjet kémbotrányról cikkez­nek, nevezetesen arról: magyar közvetítéssel jutottak Ausztriába szovjet harci gépek hajtóművei és egyéb fon­tos felszerelések. Romániában jelenleg az a nagy kérdés: mcgtartják-e a választásokat a tervezett időben, május 20-án, kampány ugyanis egyelőre nem folyik, csupán elkeseredett vita a politikai pártok és a kormány között. Itthon megkezdték munkájukat a Parlament állandó bizottságai. Nehezen szokja az ember szeme az új meg­nevezéseket: Horn Gyula, mint a külügyi bizottság elnöke, Békési László, az adó- és pénzügyi bizottság alelnöke... Miskolcon tüntetést szerveztek a rendőrök, 13 pontban sorolva föl: mivel elégedetlenek, ám az utolsó pillanatban sajtótájékoztatóvá szelídült az akció, mert kiderült, fe­nyítés várt volna rájuk az akció miatt. Rendőr ugyanis nem tüntethet — szolgálati szabályzatuk értelmében. Tőmondatokban néhány belpolitikai érdekesség: izraeli tőkével óriás repülőtér építéséről van szó Nagykálló ha­tárában, ami Frankfurt közismert nagyságú légi kikötőjét tehermentesítené; Haraszti Miklós lett a vitatott budapesti választókerület képviselője; az új Parlament nyitányán megcsodált Varga Béla szülőfalujába látogatott: Csongrád megye Hollandiát „húzta" a világkiállítás támogatóinak sorából — mint erről munkatársunk tudósításából is tájé­kozódhatnak. Balogh Tamás „Azt hittem, falusi bohócok vonulnak alakult pártok súlya elha­nyagolható. Jakovlev annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a Szovjetunióban jelentkező antiszemita hangulatokat nem szabad kiragadott prob­lémaként kezelni, hiszen egyazon társadalmi okok folytán erősödtek meg pél­dául az anarchista, sőt, mo­narchísta áramlatok is. Pá­lyájukon kudarcot vallott értelmiségiek' szervezkedésé­ről van szó, nem pedig az orosz nép érzelmeiről — je­lentette ki. A szovjet vezetés politikai okokból Vonult le május el­sején a Lenin-mauzóleum mellvédjéről — közölte Alekszandr Jakovlev egy kérdésre válaszolva, s úgy fogalmazott; a felvoiiulás végén először azt hittem, hogy — az orosz népszoká­soknak megfelelően — „fa­lusi bohócok, maskarások," mennek végig a téren, anar­chista és cári zászlókat len­getve, Miklós cár és Sztálin portréival. A hasonlatok, jel­szavak becsületsértőnek szá­mítottak volna minden civi­lizált államban. Ultrajobbol­dali, ultrakonzervatív akció volt, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ezek az erők bár­mely erőszakcselekedetre ké­pesek az átalakítás és annak vezetői ellen. Nem szabad megengednünk, hogy visz­szaforgassák a történelem kerekét — fejtette ki véle­ményét az SZKP KB titkára. Brezsnyev szeretett az ágyban „diktálni' u Litvániát nem akarjuk erőszakkal a Szovjetunión belül tartani, de a probléma megoldását kizárólag az ér­vényes törvényekből kiin­dulva, párbeszéd útján sza­bad keresni — jelentette ki pénteken Moszkvában Alek­szandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, az elnöki tanácsadó testület tagja. A szovjet politikus sajtóértekezletet tartott a külügyminiszérium sajtó­központjában. Jakovlev csakis alkotmá­nyos alapokon tartotta lehet­ségesnek a civilizált párbe­szédet Litvániával, s úgy fo­galmazott, hogy az elszaka­dás kérdésében kizárólag népszavazás illetékes dönte­ni. — Addig viszont nincs miről tárgyalni, hiszen Vil­nius egyoldalúan már dön­tött, félresöpörve az elmúlt ötven esztendő realitásait, a helsinki alapokmányt, láb­törlőnek használta a szovjet alkotmányt — mondta a szovjet pártvezető, hangsú­lyozva, hogy a litván veze­tésnek felül kell vizsgálnia meggondolatlan döntéseit. Az SZKP vezetése tudatá­ban van annak: a demokrá­cia, a többpártrendszer fejlő­désével nincsenek garanciák arra, hogy a választásokon csak a kommunisták győz­hetnek — mondta Jakovlev, de a hatalmi vetélkedést még túl korainak ítélte. Ennek megfelelően foglalt állást az esetleges „kerekasztal-tár­gyalásokról", megállapítva: az SZKP vezetése kész erre, de egyelőre nincsenek meg­felelő partnerek, az eddig Leonyid Brezsnyev el­mondta neki hogy úgy szer­vezi: ha éjjel diktálni tá­mad kedve, legyen mellette az ágyoan megfelelő tit­kárnő ... A pangás korsza­ka vezetőjének új életrajzi adalékával Richárd Nixon volt amerikai elnök szolgált egy pénteken sugárzott tv­interjúban. Nixon, aki 16 év­vel ezelőtt dicstelenül le­mondásra kényszerült, leg­újabb könyvéről beszélt, amelynek címe: „Győzelmek — vereség és megújulás". Nixon másik közlése a há­lószobatitkok kategóriájából: Természetesen tudta, hogy John Kennedy, vetélytársa az 1960-as elnökválasztáson, nagy nőcsábász. Arra a kér­désre, hogy miért nem hoz­ta ezt akkor nyilvánosságra a kampányban, Nixon az­zal válaszolt, hogy ez visz­szaüthetett volna. A sajtó akkoriban nem kapta fel úgy a politikusok szex-ügye­it, mint napjainkban. (Mi­után mindössze 118 000 sza­vazattal szenvedett vereséget Kennedytől, talán utóbb megbánta tartózkodó maga­tartását ...) Nixon szerint egyébként Kennedy, ha,é)et­ben marad, határózott egyé­niségével hamarabb végét vetett volna a vietnami ak­ciónak, mint utóda, Lyndon Johnson, nem <került volna sör a háború kibontakozásá­ra. A 77 éves exelnök el­mondotta, hogy tanácsait al­kalmanként kikéri — és ér­tékeli — George Bush, aki­nek politikai karrierjét Ni­xon indította el. Richárd Nixon véleménye szerint Mihail Gorbacsov a 20. század egyik kiemelkedő személyisége — s mint ki­váló, ravasz politikus a he­lyén fog maradni. „Politikai ösztönei megsegítik majd a legnagyobb nehézségek kö­zepette is" — így Nixon. Világkiállítás Vidéken Alapítvány Nekünk Hollandia jutott Emlékülés a főiskolán Műfaját tekintve meg­emlékezésnek, tartalmá­ban afféle belső becsület­beli ügynek nevezhetjük azt az eseményt, mely a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísztermében teg­nap délutántól lapzártán­kig tartott. Békési Imre főigazgató szavaival „há­rom volt, kiemelkedően ér­tékes tanárról" emlékeztek meg a jelen levő barátok, munkatársak, és főképp az egykori, időközben ugyan­csak tanárrá, közíróvá, avagy költővé lett tanítvá­nyok; három olyan tanár­ról, akik a legnyersebb kommunista diktatúra em­bert próbáló körülményei között is igazolták életük­kel, hogy amit tanítottak és tettek, a rendszerváltá­son túlható volt, mert bel­ső emberi értékekből fa­kadt. Ez a három tanáregyéni­ség pedig: Vajda László, Vajtai István és Madácsy László, mindhárman oktat­tak egykor a főiskola falai között. Grezsa Ferenc, ki az em­lékülés elnökeként egy-két szóval felvezette az elő­adókat, elöljáróban el­mondta, hogy elérkezett ama alkalom, hogy nem­csak egy szétzúzott kultúr­politika jogfolytonosságát, de a szocialista irodalom­ban dolgozó, különben ki­váló tanárok megbecsülé­sét is vissza kell állítani. Mert A költészet varázsa című, 1955-ben a Tiszatáj­ban afféle ideológiai bot-' rányt kiváltó tanulmá­nyával Vajtai István, a Móra-irodalom megszál­lottja, Vajda László, és a Sándorfalván született, de a Sorbonne-ig eljutó, a vi­lágháború előtti Délma­gyarországban több mint 50 cikket közlő Madácsy László ilyen tanárok vol­tak. Dal „Nem elvenni, hanem ad­ni akarunk a megyéknek" — mondta Szegőfi Péter, a Messenger Kft. vezetője azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap tartottak a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székháza ban. A miskolci kft. és a mel­bourne-i Pintérpress cég létrehozta a Világkiállítás Vidéken Alapítványt. A tá­jékoztatóra nemcsak a sajtó képviselőit, de a megyei ta­nácselnököket is meghívták. Az alapítók ötletét Szegőfi úr egyszerűen csak zseniá­lisnak nevezte. A 19 magyar megyét össze szeretnék hoz­ni egy-egy fejlett tőkés or­szággal, azokkal, amelyek­nek legnagyobb a nemzeti jövedelmük. A világkiállí­tásra a megyék kedvezmé­nyeket adnának az illető or­szágoknak, cserébe a világ­kiállításon a megyékben be­ruházhatnának. A szervezők arra gondoltak, hogy egy 100 hektáros földterületen, amelyet az illető megye biz­tosítana számukra, azt épí­tenének, amit cSak akarná­nak. Ugyancsak kapnának az országok néhány vendég­látói pari helyiséget és egy irodát. A sajtótájékoztatón ki is sorsolták a párokat, Csongrád megyének Hollan­dia jutott. Aggályok merül­tek fel a tanácsi tisztviselők részéről, hogy ez a többlet újabb monopolhelyzetet te­remt. A szervezők azt mond­ták, ez csak egy gesztus, egy. lehetőség a külföldi töke be­vonására. Ahogy egy szol­noki újságíró fogalmazott: az úrilány leejti á zsebken­dőt, az úr felveszi, és már meg is ismerkedtek. Szegőfi úr szerint, ha minden me­gye gesztust tenne, ez gaz­dasági kényszerhelyzetet te­remtene, hiszen egyik ország sem engedhetné meg magá­nak, hogy a lehetőséget ki­hagyja, midőn más országok élnek vele. A beruházások elsősorban a magyar természeti kincsek kiaknázására irányulná­nak. Természeti adottsága­inkon kívül kiváló egészség­ügyi és egyéb szakember gárdával rendelkezünk. így lehetőségünk van arra, hogy Magyarországot olyan rela­xációs természetgyógyászati, nemzetközi oktatási köz­ponttá fejlesszük, ahová szí­vesen jönnék az iparilag (Folytatás a 2. oldalon.) Köszöntő helyett Anyák napja. Fanyaloghatnék. Anyák: szoc. pol. miatt vállalt két gyermekkel. Anyák: véletlenül meg­fogant, nemkívánatos gyermekekkel, kórház folyosóján abortuszra váró asszonyok. Anyák: árvaházi gyermekek álmaiban fel-felbukkanó szépséges fantomok. Anyák: álmos, ideges, hajnali buszokon tülekedő, gyermekeiket édes álmukból kirángató nők. Emancipált, hétköznap munkahelyükön férfiakkal versenyző, hétvégén a sör­től mámorba zuhant férjük helyett is gyermeket nevelő fehércselédek. Anyák: csöngetéstől csöngetésig a más gyerekét okító tanár nénik. Éjjel idegen gyerekek láz­álmait virrasztó nővérek. Doktori disszertációt író, mikroszkóp fölé hajló, s közben bölcsődei járványtól rettegő értelmiségi gyengébb nem. Kesereghetünk is. Kevés a családi pótlék. Egyre több a gyermekét egyedül nevelő anya. Az asszonyok egyre több koraszülött gyermeknek adnak életet. Mondhatnánk: ez a kor nem kedvez az anyáknak. De ugyan melyik kedvezett nekik? Könnyű volt-é a görög anyának,, akinek leánygyermekeit — a törvény szerint — le kellett dobni a Taigetoszról. Vagy a spár­tai anyának, aki a pajzsot ezzel a jelszóval adta át csa­tába induló fiának: Ezzel, vagy ezen! Könnyű volt-é a názáreti asszonynak, aki újszülöttjével ölében menekült, s aki végignézte fia kínszenvedését? Könnyű volt-e a Baradlaynéknak, vagy azoknak az asszonyoknak, akik­nek fiait zeneszóval masíroztátták a lövészárkokba, vagy akiknek menekülni kellett a csillagos törvények elől? Vagy akiknek gyermekeik a lágerekben csontsoványod­tak nagy szemú kis állatokká? Könnyű volt-e a hadi­özvegyeknek, akiknek lányai is apa nélkül nevelték fel gyermekeikét, vagy kiknek neveletlen fiaik, lányaik a hirtelen megnőtt határokon át elindultak egykor az is­meretlenbe, vagy akik nemrég állíthattak fejfát fiaik megtalált csontjai fölé, vagy akik sohasem tudják meg, milyen földben nyugszik egyetlen magzatjuk? Az anyaság — nevezzük akár áz életet, a folyto­nosságot, a nemzet gyarapodását s2olgáló küldetésnek, vagy a nők biológiai törvényeket is hordozó vágyai be­teljesülésének — soha, semmilyen időben nem lesz könnyű. A legnagyobb demokráciában, a jólét legmaga­sabb csúcsán, a legszebb békeidőben, a legharmoniku­sabb társadalmi rendszerben, a legetikusabb politikai élettel bíró korban sem. Hogy kell-e ünnepelni az anyákat? Nem tudom. Döntse el mindenki maga. lalán megérdemelnek e napon is egy szál virágot. Azok, akik éppen most is­merkednek pár perce született gyermekük arcvonásai, val, azok is, akik második gyermekük mellé örömmel vállalták a már be nem tervezett harmadikat, esetleg negyediket, vagy akik örökbe fogadták, vagy felnevel­ték, felnevelik mások gyermekét. Minden olyan a&z. szony, akinek megadatott, hogy az édes terhet valaha hordozza, s akinek bár szíve alatt sohasem foganhatott gyermek, szívében mégis anyává tudott válni. S még egy: ezen a napon még köszöntenek minden olyan apát is, aki megkísérli megkönnyíteni gyermeke, gyermekei anyjának mindennapjait. Pacsika Emília r Újjáépülő Dúna-híd Jól jön az újabb hídépíté­si megrendelés — az Eszter­gom—Párkány közötti híd felújítása — a Ganz Acél­szerkezeti Vállalatnak, mert még nem heverték ki a nagymarosi erőmű építésé­nek leállítása miatt elszen­vedett kiesést: a múlt évet némi veszteséggel zárták. A Duna-híd felújítási ter­vei egyelőre nem készültek el, a teljes átépítés azonban, mintegy 300 millió forintba kerül. A végleges tervektől függ az is, hogy a két meg­maradt hidnyüás felhasz­nálható lesz-e, vagy le kell bontani. (Az 1895-ben épült híd épen maradt betonpillé­rei egyébként alkalmasak az új híd megtartására.) A ré­gi rácsos szerkezet helyett azonban felsőpályás, vas­betonlemezes hidat célszerű építeni., elsősorban korró­zióvédelmi okokból. Hétvégi magazinunkban olvashatják: — az Erdélyből menekültek helyzetével foglalkozó riportot, az ottmaradtak dilemmáját felvillantó interjút; — a rehabilitált Vajtai István irodalomtörténészről Péter László életútvázlatát és Simái Mihály versét; — a szépirodalmi oldalon Belányi György versét és Kurdi Fehér János írását; — valamint a családoknak szóló összeállítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom