Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-05 / 104. szám

80. évfolyam, 104. szám 1990. május 5., szombat Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint ' f A Nagy Testvér nehezen változik Magyar—szovjet kémbotrány — Már a rendőrök is tüntet(né)nek Magykálló tehermentesíti Frankfurtot? — Antall József nem lesz a Minisztertanács elnöke A világpolitika vezető hírei a Szovjetunióból érkeztek, s arra engednek következtetni: Nagy Testvérünknél kínos lassúsággal változnak a dolgok. Litvánia ügyében merev álláspontot foglal el Moszkva, s már Riga, illetve Lettország is fertőzött területté vált, ott is meghirdették a függetlenséget. Szovjet lapok magyar—szovjet kémbotrányról cikkeznek, nevezetesen arról: magyar közvetítéssel jutottak Ausztriába szovjet harci gépek hajtóművei és egyéb fontos felszerelések. Romániában jelenleg az a nagy kérdés: mcgtartják-e a választásokat a tervezett időben, május 20-án, kampány ugyanis egyelőre nem folyik, csupán elkeseredett vita a politikai pártok és a kormány között. Itthon megkezdték munkájukat a Parlament állandó bizottságai. Nehezen szokja az ember szeme az új megnevezéseket: Horn Gyula, mint a külügyi bizottság elnöke, Békési László, az adó- és pénzügyi bizottság alelnöke... Miskolcon tüntetést szerveztek a rendőrök, 13 pontban sorolva föl: mivel elégedetlenek, ám az utolsó pillanatban sajtótájékoztatóvá szelídült az akció, mert kiderült, fenyítés várt volna rájuk az akció miatt. Rendőr ugyanis nem tüntethet — szolgálati szabályzatuk értelmében. Tőmondatokban néhány belpolitikai érdekesség: izraeli tőkével óriás repülőtér építéséről van szó Nagykálló határában, ami Frankfurt közismert nagyságú légi kikötőjét tehermentesítené; Haraszti Miklós lett a vitatott budapesti választókerület képviselője; az új Parlament nyitányán megcsodált Varga Béla szülőfalujába látogatott: Csongrád megye Hollandiát „húzta" a világkiállítás támogatóinak sorából — mint erről munkatársunk tudósításából is tájékozódhatnak. Balogh Tamás „Azt hittem, falusi bohócok vonulnak alakult pártok súlya elhanyagolható. Jakovlev annak a véleményének adott hangot, hogy a Szovjetunióban jelentkező antiszemita hangulatokat nem szabad kiragadott problémaként kezelni, hiszen egyazon társadalmi okok folytán erősödtek meg például az anarchista, sőt, monarchísta áramlatok is. Pályájukon kudarcot vallott értelmiségiek' szervezkedéséről van szó, nem pedig az orosz nép érzelmeiről — jelentette ki. A szovjet vezetés politikai okokból Vonult le május elsején a Lenin-mauzóleum mellvédjéről — közölte Alekszandr Jakovlev egy kérdésre válaszolva, s úgy fogalmazott; a felvoiiulás végén először azt hittem, hogy — az orosz népszokásoknak megfelelően — „falusi bohócok, maskarások," mennek végig a téren, anarchista és cári zászlókat lengetve, Miklós cár és Sztálin portréival. A hasonlatok, jelszavak becsületsértőnek számítottak volna minden civilizált államban. Ultrajobboldali, ultrakonzervatív akció volt, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ezek az erők bármely erőszakcselekedetre képesek az átalakítás és annak vezetői ellen. Nem szabad megengednünk, hogy viszszaforgassák a történelem kerekét — fejtette ki véleményét az SZKP KB titkára. Brezsnyev szeretett az ágyban „diktálni' u Litvániát nem akarjuk erőszakkal a Szovjetunión belül tartani, de a probléma megoldását kizárólag az érvényes törvényekből kiindulva, párbeszéd útján szabad keresni — jelentette ki pénteken Moszkvában Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, az elnöki tanácsadó testület tagja. A szovjet politikus sajtóértekezletet tartott a külügyminiszérium sajtóközpontjában. Jakovlev csakis alkotmányos alapokon tartotta lehetségesnek a civilizált párbeszédet Litvániával, s úgy fogalmazott, hogy az elszakadás kérdésében kizárólag népszavazás illetékes dönteni. — Addig viszont nincs miről tárgyalni, hiszen Vilnius egyoldalúan már döntött, félresöpörve az elmúlt ötven esztendő realitásait, a helsinki alapokmányt, lábtörlőnek használta a szovjet alkotmányt — mondta a szovjet pártvezető, hangsúlyozva, hogy a litván vezetésnek felül kell vizsgálnia meggondolatlan döntéseit. Az SZKP vezetése tudatában van annak: a demokrácia, a többpártrendszer fejlődésével nincsenek garanciák arra, hogy a választásokon csak a kommunisták győzhetnek — mondta Jakovlev, de a hatalmi vetélkedést még túl korainak ítélte. Ennek megfelelően foglalt állást az esetleges „kerekasztal-tárgyalásokról", megállapítva: az SZKP vezetése kész erre, de egyelőre nincsenek megfelelő partnerek, az eddig Leonyid Brezsnyev elmondta neki hogy úgy szervezi: ha éjjel diktálni támad kedve, legyen mellette az ágyoan megfelelő titkárnő ... A pangás korszaka vezetőjének új életrajzi adalékával Richárd Nixon volt amerikai elnök szolgált egy pénteken sugárzott tvinterjúban. Nixon, aki 16 évvel ezelőtt dicstelenül lemondásra kényszerült, legújabb könyvéről beszélt, amelynek címe: „Győzelmek — vereség és megújulás". Nixon másik közlése a hálószobatitkok kategóriájából: Természetesen tudta, hogy John Kennedy, vetélytársa az 1960-as elnökválasztáson, nagy nőcsábász. Arra a kérdésre, hogy miért nem hozta ezt akkor nyilvánosságra a kampányban, Nixon azzal válaszolt, hogy ez viszszaüthetett volna. A sajtó akkoriban nem kapta fel úgy a politikusok szex-ügyeit, mint napjainkban. (Miután mindössze 118 000 szavazattal szenvedett vereséget Kennedytől, talán utóbb megbánta tartózkodó magatartását ...) Nixon szerint egyébként Kennedy, ha,é)etben marad, határózott egyéniségével hamarabb végét vetett volna a vietnami akciónak, mint utóda, Lyndon Johnson, nem <került volna sör a háború kibontakozására. A 77 éves exelnök elmondotta, hogy tanácsait alkalmanként kikéri — és értékeli — George Bush, akinek politikai karrierjét Nixon indította el. Richárd Nixon véleménye szerint Mihail Gorbacsov a 20. század egyik kiemelkedő személyisége — s mint kiváló, ravasz politikus a helyén fog maradni. „Politikai ösztönei megsegítik majd a legnagyobb nehézségek közepette is" — így Nixon. Világkiállítás Vidéken Alapítvány Nekünk Hollandia jutott Emlékülés a főiskolán Műfaját tekintve megemlékezésnek, tartalmában afféle belső becsületbeli ügynek nevezhetjük azt az eseményt, mely a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísztermében tegnap délutántól lapzártánkig tartott. Békési Imre főigazgató szavaival „három volt, kiemelkedően értékes tanárról" emlékeztek meg a jelen levő barátok, munkatársak, és főképp az egykori, időközben ugyancsak tanárrá, közíróvá, avagy költővé lett tanítványok; három olyan tanárról, akik a legnyersebb kommunista diktatúra embert próbáló körülményei között is igazolták életükkel, hogy amit tanítottak és tettek, a rendszerváltáson túlható volt, mert belső emberi értékekből fakadt. Ez a három tanáregyéniség pedig: Vajda László, Vajtai István és Madácsy László, mindhárman oktattak egykor a főiskola falai között. Grezsa Ferenc, ki az emlékülés elnökeként egy-két szóval felvezette az előadókat, elöljáróban elmondta, hogy elérkezett ama alkalom, hogy nemcsak egy szétzúzott kultúrpolitika jogfolytonosságát, de a szocialista irodalomban dolgozó, különben kiváló tanárok megbecsülését is vissza kell állítani. Mert A költészet varázsa című, 1955-ben a Tiszatájban afféle ideológiai bot-' rányt kiváltó tanulmányával Vajtai István, a Móra-irodalom megszállottja, Vajda László, és a Sándorfalván született, de a Sorbonne-ig eljutó, a világháború előtti Délmagyarországban több mint 50 cikket közlő Madácsy László ilyen tanárok voltak. Dal „Nem elvenni, hanem adni akarunk a megyéknek" — mondta Szegőfi Péter, a Messenger Kft. vezetője azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap tartottak a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székháza ban. A miskolci kft. és a melbourne-i Pintérpress cég létrehozta a Világkiállítás Vidéken Alapítványt. A tájékoztatóra nemcsak a sajtó képviselőit, de a megyei tanácselnököket is meghívták. Az alapítók ötletét Szegőfi úr egyszerűen csak zseniálisnak nevezte. A 19 magyar megyét össze szeretnék hozni egy-egy fejlett tőkés országgal, azokkal, amelyeknek legnagyobb a nemzeti jövedelmük. A világkiállításra a megyék kedvezményeket adnának az illető országoknak, cserébe a világkiállításon a megyékben beruházhatnának. A szervezők arra gondoltak, hogy egy 100 hektáros földterületen, amelyet az illető megye biztosítana számukra, azt építenének, amit cSak akarnának. Ugyancsak kapnának az országok néhány vendéglátói pari helyiséget és egy irodát. A sajtótájékoztatón ki is sorsolták a párokat, Csongrád megyének Hollandia jutott. Aggályok merültek fel a tanácsi tisztviselők részéről, hogy ez a többlet újabb monopolhelyzetet teremt. A szervezők azt mondták, ez csak egy gesztus, egy. lehetőség a külföldi töke bevonására. Ahogy egy szolnoki újságíró fogalmazott: az úrilány leejti á zsebkendőt, az úr felveszi, és már meg is ismerkedtek. Szegőfi úr szerint, ha minden megye gesztust tenne, ez gazdasági kényszerhelyzetet teremtene, hiszen egyik ország sem engedhetné meg magának, hogy a lehetőséget kihagyja, midőn más országok élnek vele. A beruházások elsősorban a magyar természeti kincsek kiaknázására irányulnának. Természeti adottságainkon kívül kiváló egészségügyi és egyéb szakember gárdával rendelkezünk. így lehetőségünk van arra, hogy Magyarországot olyan relaxációs természetgyógyászati, nemzetközi oktatási központtá fejlesszük, ahová szívesen jönnék az iparilag (Folytatás a 2. oldalon.) Köszöntő helyett Anyák napja. Fanyaloghatnék. Anyák: szoc. pol. miatt vállalt két gyermekkel. Anyák: véletlenül megfogant, nemkívánatos gyermekekkel, kórház folyosóján abortuszra váró asszonyok. Anyák: árvaházi gyermekek álmaiban fel-felbukkanó szépséges fantomok. Anyák: álmos, ideges, hajnali buszokon tülekedő, gyermekeiket édes álmukból kirángató nők. Emancipált, hétköznap munkahelyükön férfiakkal versenyző, hétvégén a sörtől mámorba zuhant férjük helyett is gyermeket nevelő fehércselédek. Anyák: csöngetéstől csöngetésig a más gyerekét okító tanár nénik. Éjjel idegen gyerekek lázálmait virrasztó nővérek. Doktori disszertációt író, mikroszkóp fölé hajló, s közben bölcsődei járványtól rettegő értelmiségi gyengébb nem. Kesereghetünk is. Kevés a családi pótlék. Egyre több a gyermekét egyedül nevelő anya. Az asszonyok egyre több koraszülött gyermeknek adnak életet. Mondhatnánk: ez a kor nem kedvez az anyáknak. De ugyan melyik kedvezett nekik? Könnyű volt-é a görög anyának,, akinek leánygyermekeit — a törvény szerint — le kellett dobni a Taigetoszról. Vagy a spártai anyának, aki a pajzsot ezzel a jelszóval adta át csatába induló fiának: Ezzel, vagy ezen! Könnyű volt-é a názáreti asszonynak, aki újszülöttjével ölében menekült, s aki végignézte fia kínszenvedését? Könnyű volt-e a Baradlaynéknak, vagy azoknak az asszonyoknak, akiknek fiait zeneszóval masíroztátták a lövészárkokba, vagy akiknek menekülni kellett a csillagos törvények elől? Vagy akiknek gyermekeik a lágerekben csontsoványodtak nagy szemú kis állatokká? Könnyű volt-e a hadiözvegyeknek, akiknek lányai is apa nélkül nevelték fel gyermekeikét, vagy kiknek neveletlen fiaik, lányaik a hirtelen megnőtt határokon át elindultak egykor az ismeretlenbe, vagy akik nemrég állíthattak fejfát fiaik megtalált csontjai fölé, vagy akik sohasem tudják meg, milyen földben nyugszik egyetlen magzatjuk? Az anyaság — nevezzük akár áz életet, a folytonosságot, a nemzet gyarapodását s2olgáló küldetésnek, vagy a nők biológiai törvényeket is hordozó vágyai beteljesülésének — soha, semmilyen időben nem lesz könnyű. A legnagyobb demokráciában, a jólét legmagasabb csúcsán, a legszebb békeidőben, a legharmonikusabb társadalmi rendszerben, a legetikusabb politikai élettel bíró korban sem. Hogy kell-e ünnepelni az anyákat? Nem tudom. Döntse el mindenki maga. lalán megérdemelnek e napon is egy szál virágot. Azok, akik éppen most ismerkednek pár perce született gyermekük arcvonásai, val, azok is, akik második gyermekük mellé örömmel vállalták a már be nem tervezett harmadikat, esetleg negyediket, vagy akik örökbe fogadták, vagy felnevelték, felnevelik mások gyermekét. Minden olyan a&z. szony, akinek megadatott, hogy az édes terhet valaha hordozza, s akinek bár szíve alatt sohasem foganhatott gyermek, szívében mégis anyává tudott válni. S még egy: ezen a napon még köszöntenek minden olyan apát is, aki megkísérli megkönnyíteni gyermeke, gyermekei anyjának mindennapjait. Pacsika Emília r Újjáépülő Dúna-híd Jól jön az újabb hídépítési megrendelés — az Esztergom—Párkány közötti híd felújítása — a Ganz Acélszerkezeti Vállalatnak, mert még nem heverték ki a nagymarosi erőmű építésének leállítása miatt elszenvedett kiesést: a múlt évet némi veszteséggel zárták. A Duna-híd felújítási tervei egyelőre nem készültek el, a teljes átépítés azonban, mintegy 300 millió forintba kerül. A végleges tervektől függ az is, hogy a két megmaradt hidnyüás felhasználható lesz-e, vagy le kell bontani. (Az 1895-ben épült híd épen maradt betonpillérei egyébként alkalmasak az új híd megtartására.) A régi rácsos szerkezet helyett azonban felsőpályás, vasbetonlemezes hidat célszerű építeni., elsősorban korrózióvédelmi okokból. Hétvégi magazinunkban olvashatják: — az Erdélyből menekültek helyzetével foglalkozó riportot, az ottmaradtak dilemmáját felvillantó interjút; — a rehabilitált Vajtai István irodalomtörténészről Péter László életútvázlatát és Simái Mihály versét; — a szépirodalmi oldalon Belányi György versét és Kurdi Fehér János írását; — valamint a családoknak szóló összeállítást.