Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-31 / 127. szám

1990. május 31., csütörtök i i 3 Hatmilliós elütés Egy profi ökölvívómcccs tizenöt menetes — ha mindkét fél végig állja az ütéseket. Az a huzavona, amely hamarosan megkezdődik a Murányi utca 20. és 24. számú ház lakói, valamint az IKV között, akár ötvenfordülós is lehet: ennyi lakástulajdonost érint az ügy. A 4-es villamos végállomásánál szürkéllő házak szemre teljesen egyformák. A Murányi utca 20. és 24. és a köztük meghúzódó 22. — akár három tojás. Valami mégis megkülönbözteti őket. Ez a kis eltérés azonban hatmillió forintot ér. A történet: az IKV még 1988-ban kínálta megvételre a Murányi utcai házakat. A 20. és 24. szám alatt lakók éltek is a lehetőséggel. Az Inlak — mint a lebonyolítás láncszeme — elvégezte az értékbecslést az akkori forgalmi érték szerint. Ez a javaslat került a tanács végrehajtó bizottsága elé, majd 1989 öápén megkötötték a szerződéseket is. Csakhogy az IKV-nál közben egy látszólag jelentéktelen gépelési hibát vétett valaki: 9-es helyett 3-ast ütött arra a papírra, amely — az épiilétekről szóló dokumentáció részeként — afz Inlakhoz került. A különbség alig egy vonalnyi, ahhoz mégis elég volt, hogy az épület átadási évéként 1979 helyett 1973-at jelölje meg. Es mivel az épület eszerint éppen betöltötte 15. életévét, az Inlak — a szabályoknak megfelelően — a forgalmi érték 15 százalékát szabta meg eladási árként. Valójában az 1979-ben Egyetlen ütésért hatmillió ... Ennyit még Mike Tysonnak sem fizetnek. Itt nem is ökölvívásról lesz szó, bár hosszú és kemény küzdelemre van kilátás. A sokat érő ütés nem a ringben csattant, hanem egy irodában. Bokszkesztyű sem kellett hozzá, csupán egy írógép. átadott épületek lakásainak ára ennek éppen a duplája volt: a forgalmi érték 30 százaléka, mint a 10—15 éves házaké. Ezúttal, nem a népszerű regény alaptételére utalunk, csupán arra, hogy időközben a 22-es számú ház lakói is jelentkeztek lakásaik megvételére. És ekkor derült ki a tévedés. Ha a két szomszéddal együtt adják el az ő házukat is, talán soha nem bújik ki a szög a zsákból. A 22. szám alatt lakók ugyanis fölháborodottan tiltakoztak a többiekénél kétszerte magasabb vételár ellen. Persze, végül nem ők fizettek kevesebbet, hanem a tévesen megállapított vételárra hivatkozva az IKV érvénytelennek tekintette a korábban megkötött szerződéseket, és kérte a lakókat a magasabb törlesztőrészletek fizetésére. A helyzet bonyolult. A lakók „jóhiszeműen szerzett jogaik" megsértésére hivatkoznak, s nagy részük nem hajlandó fizetni. Olyanok is akadtak, akik egy összegben kifizették a vételárat, és piaci áron továbbadták a lakást — százezreket keresve az üzleten. Mások munkahelyüktói vettek föl kölcsönt — hűségnyilatkozatért cserébe. Esetleg néhányan meggondolhatják magukat, és nem akarják (nem tudják) kétszeresét fizetni az eredetileg megállapított árnak, s visszakérik a pénzüket. De a tanács — mint a lakástulajdonos állam helyi képviselője — ugyancsak várja a pénzét. Az IKV levélben hívta föl a lakók figyelmét a tévedésre és — a peres eljárás lehetőségét is megemlítve — kérte a2 új törlesztőrészletek fizetését. Az IKV elismeri, hogy hibát követett el. A lakók védelmének jogj alapja lehet, hogy jóhiszeműen jártak el. Bár észrevehették volna a tévedést, hiszen tudniuk kellett, mikor adták át az épületeket. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy az értékbecslésről szóló értesítésen — amit a lakók is megkaptak — még helyesen szerepelt az átadás dátuma. Az első peres eljárás hamarosan megkezdődik — és várhatóan még több is követi. Ha nyer a hibázó IKV: fizetnek a lakók. Ha vészit: a gépiró, ügyintéző, csoportvezető hármasnak kell vállalnia a felelősséget. De az a jogszabály is minősíthető, amely az épület néhány hónapos korkülönbségét árának megduplázásával ismeri el. Nyilas Péter Olaj - dollárért Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt új elveket fogalmazott meg a szénhidrogén-termékek árképzésére. Az elvek abban az elemző tanulmányban jelentek meg, amelyet a tröszt a szovjet— magyar kereskedelmi dollár elszámolásra való átalakításának hatásairól állított össze. Szükségesnek tartják, hogy a szénhidrogén-termékek ára rugalmasan kövesse a mindenkori világpiaci árat. A belföldi áraknak ezen kívül tartalmazniuk kell — a vételárra rakódó szállítási költségekkel együtt — az összes ráfordítást is. Az első negyedévben az OKGT 900 millió forint veszteséget szenvedett el a szovjet olajstop miatt. Ekkor 210 ezer tonna iraki kőolajat importáltunk. Az Adriacsővezetéken érkező olaj U 250 forintba került tonnánként, ám az államilag rögzített belföldi termelői áron, mindössze 7170 forintért voltak kénytelenek azt értékesíteni. A tanulmány szerint az államnak meg kell szüntetnie a mezőgazdaság, a vegyipar, a légiközlekedés, a brikettgyártás és a lakossági fogyasztás dotálását, hiszen ezt a Világbank a Petróleum Projekt II. hitelszerződésben is előírta, A lakossági preferenciák megszüntetését bérreformmal együtt kellene végrehajtani. Az elemzés rámutat: az elkerülhetetlen fogyasztóiáremelés hatását az indokolatlanul magas fogyasztói adók csökkentésével is mérsékelni lehet. Szeged patikavilága Április egyik Jeles péntekén (1990. 04. 20.) a DMPressben hangulatos irás jelent meg az egykori budavári patikáról, amely ma múzeum. Es a szegedi patikavilága? A medicina, az orvostudomány az ősközösség korában kezdett kialakulni gyógyító növények, gyümölcsök alkalmazásával. Később ezen az alapon alakult ki az orvostudomány, annak több szakmai ága, de a gyógyszerészettudomány is. A kolostorok mellett volt kis kórházakat az egyházi rendek alakították ki mind a világban, mind idehaza. Jó szegedi példát is találunk erre az Alsóvárosból. Viszont az igaz, hogy Szeged évszázadokon keresztül orvos nélkül élt, legfeljebb a kuruzslók adtak némi gyógyírt a rászorulóknak. A különböző járványok idején ugyan kitaláltak mindenféle népi és féltudományos eljárásokat, de az első patika, a várbeli Megváltó nyomai csak Ausfeldthez, az első katonái orvoshoz vezetnek. Neki még csak kézi gyógyszertára volt, számtalanszor kiszolgáltatva a kalmárok kényének és kedvének. Beer Antal 1727-ben létesített gyógyszertára már egy fokkal komolyabbnak minősült, de még mindig a helyőrség kötelékében. Az első városi gyógyszertárat Szegeden Graff Mátyás létesítette, a várban volt, külön palotaszerű házában. A második patikát a Hamburgban tanult Rajnisch Ferenc nyitotta volna meg, de nem kapott rá helytartótanácsi engedélyt. Graff Mátyás patikáját 1773-ban fia vette át, majd 1784-ben adta el Presetska .Vencelnek, Kfauzdl Gábor apósának, aki Székesfehérvárról került Szegedre. Presetska patikája annyira jól ment, hogy a városnak hitelezett, és Tarjánban nagy kukoricaföldet vásárolt. Graff Antal erre vérszemet kapott, szeretett volna újra patikát nyitni, sem ő. sem a Pécsről idetelepült Platl József nem kapott, és még később a Bécsben tanult Graff Richárd sem kapott engedélyt patikaalapftásra. Az első szegedi patika, tulajdonoscseréket követően, a Klauzál tér 3. szám alá költözött. Tulajdonosa 1900-tól Bokor Adolf volt. Államosítása idején, 1950-ben bútorzata eklektikusán neoreneszánsz; nyolc fali szekrénnyel, két pulttal és egy pénztárgéppel (National). A szegedi gyógyszerészet is, mint általában Európában, 1867 és 1918 között élte fénykorát. Ekkor a gyógyszerészek helyben készítették a tinktúrákat, a tablettákat, a desztillátumokat — rendszerint a budapesti Steinbuch Ármin gyártotta berendezésekkel — kúpokat, kenőcsöket, porkeverékeket. Ha léteztek is patikák a török alatt megszállt országrészben, azokat a megszállók elpusztították. Majd a későbbiekben a patikaalapításokhoz polgáriasodott városok kellettek, mert az orvost és a patikát csak a tehetősebb polgár tudta megfizetni. A falu nem igényelte az „academikus mediciná"-t, inkább hitt a vajákosokban. Szélesebb körökben a patikai orvosságot csak a 19. században kezdik igényelni, és ekkortájt alakult ki a nagy patikaalapítási hullám. Szegeden kezdettől az államosításokig 23 patika működött, az alábbi három szakaszban. (Zárójelben az alapítási évszám szerepel.) 1. szakasz. 1700— 1850. MejtvAlui >(1713), totem Gondviselés (1812). Szentháromság (1834), Segítő Mária (1860). 2. szakasz, 1831—1900. Szent Róloue (1863), Szénit György (1369), Szent István (1870), Kígyó (1874), Kálvária (1888). 3. szakasz, 1901—1930. Dugonics (1803). EkzaéOet királyné (1907), Magyar Korona (1903), Szent Antal (1909). Őrangyal (1910). Remény (1913). Csillag <IBH). Szent Szív (1823), Magyarok Védasszonya (1923), Madonna (1926), Turul (19.J6), Szent Ferenc (1832), Szent Kérészit (1938). Jézus Szíve (1931). Érdemes megjegyezni, hogy a megyében működött patikák száma az első szakaszban 5, a másodikban 23 és a harmadikban 27, benneértve a szegedieket is. Szeged szépen felújított, modern gyógyszertára a Kígyó patika, a Kis Dávid-házban, Szekeres Mihály belsőépítész munkájának köszönhetően, 1983-tól kezdődően. Allamositáskor ez a gyógyszertár Takáts István tulajdona volt. A város nevesebb gyógyszerészeinek sorában meg kell említenem Kováts Albertet (1825—1894), aki a szabadságharcban őrnagyként vett részt, majd 1875-ig bérelte Götz Károly özvegyétől az 1812-es alapítású Isteni Gondviselés patikát. 0 létesítette 1874-ben a Kígyó gyógyszertárat. A város iskolaügyét is szívén viselte, mint iskolaszéki tag. Aigner Károly (1806— 1873), ő létesítette 1834-ben. Szentháromság néven a város harmadik patikáját. Az éter altató hatását, az első szegedi éternarkózisban végoperáció előtt, saját magán kipróbálta. R ohrbach Antal (1825— 1889) Segítő Mária gyógyszertárát 1850-ben létesítette, és 1876-ig állt tulajdonában. A hódmezővásárhelyi Simonides-patikából Than Károly, a későbbi magyarországi kémia fejedelme, nála vállalt munkát, és tette neki lehetővé, hogy a piaristáknál érettségi vizsgát tehessen. Az egykori szegedi patikus fia, Rohrbach Kálmán Than Károlynál szerzett diplomát, és több éven át volt első tanársegédje, amikor második tanársegédi feladatkört a szintén szegedi Csonka Ferenc (1884-tól a Szegedi Vegyészeti Hivatal első vezetője, Csonka János, a hazai motor- és autógyártás úttörőjének bátyja) látta el. Franki Antal (1871—1944) Kisteleken volt gyakornok, majd oklevelét Budapesten szerezte. Neves gyógyszerészként 1893-tól tevékenykedett a városban. Mozgalmas szakmai és közéleti emberként élt. Szakírói munkássága is jelentős. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Tömörkény István is gyógyszerészkedett, vagy Csontváry-Kosztka Tivadar Szentesen is volt gyógyszerész, de Váradi Lajos (1831—1913) neve is említést érdemel. Szegeden működött, majd Deszken, és végül Szentesen nyitott patikát Hajnal néven. Jelen írásomban az 1921től Szegeden működő tudományegyetem orvosi karának, illetve a SZOTE Gyógyszerészettudományi Karának jeles tudósaival, alkotóival nem foglalkoztam, csak az ún. szolgáltató patikákkal, gyógyszerészekkel. Valamikor, az „ántivilág"ban a gyógyszertárakat szép, és valahogy a gyógyulásba vetett hitet is kifejező nevekkel látták, ihlették. Ma gyógyszertáraink lecsupaszítottak minden névtől, jobbára csak számok — pl. 13/57, mit jelenthet ez, ki az az állampolgár, aki ezt tudja is? — jelölik. Igaz, van már újra Kígyó, Bartók, Dugonics, Zrínyi stb., de nekem semmit sem jelent például az a név, hogy Odessza, még akkor sem, ha abban a városrészben lakom. Oly sok nemes gyógynövény ismert, számos bioaktiv vegyülettel, s ha már iKti fogytunk a jelenlegi nómenklatúrából, akkor vegyük elő ezeket a növényeket, vagy ezek hatóanyagainak nevét, s ezekről is elnevezhetnénk névtelen, anonim patikáinkat. A terjedelemmel is gazdálkodva, most és egyelőre ennyit Szeged patikavilágáról, amely semmivel sem szegényebb, imünt több más tudomány- és technikatörténeti mozzanatunk. Bátyai Jenő Önként kell csődbe menni ? A gazdaságilag végképp életképtelen vállalkozások felszámolására mar korábban is jó néhány, drasztikusnak ígért intézkedés született — ám az. eredmény eddig igen soványra sikeredett. Hiába az évekig készített hazai Csődtörvény, és a szanálószervezet létrehozása, az elmúlt három év alatt a Fővárosi Bíróságnál mindöszsze hat tönkrement nagyvállalatot számoltak fel. Most újabb, és a szakértők szerint valóban -szigorú intézkedés született — kérdés, hogy végre lehet-e hajtani? Május elsejétől a hitelező kérheti, a fizetni képtelen adós gazdálkodó szervezet viszont köteles maga ellen felszámolási eljárást kérni. Megváltoeott az érintettek köre is. Korábban csak az úgymond tartósan fizetésképtelen cégek minősültek csődbe mentnek, az, új szabályozás szerint a fizetésképtelenség ténye nem függ attól, hogy a cég mennyi ideje képtelen törleszteni. Ha tartozásai meghaladják a vagyonát, vagy pedig a tar. tozásait nem lehet behajtani, fizetésképtelennek minősül. Sőt — ós itt van a legjelentősebb változás — ha az adós nem fizet az esedékesség időpontjában, ez önmagában is azzal a következménnyel jár, hogy csődöt kell önmaga ellen jelenteni. A jogszabályalkotók, a korábbi tapasztalatokból okulva, ezúttal igen szigorú záradékkal próbálják a gazdasági vezetőket rábírni az öncsőd bejelentésére. ' Egy közelmúltban életbe lépett jogszabály szerint ugyanis az állami vállalatok, vezetői — csakúgy, mint a gazdasági társaságok vezetői — polgárjogilag, tehát személyes vagyonukkal is felelnek az. általuk irányított szervezet működéséért. Következésképpen, személyes vagyonukkal is felelnek azért, ha elmulasztanak kötelezettségeket, és ezek a vállalatnak kárt okoznak. Tehát, ha például nem jelentenek öncsődöt. De mit remél ettől a kétségkívül drasztikus intézkedéstől a pénzügyi kormányzat? Az elmúlt hónapokban katasztrofális méreteket öltött a magyar gazdaságban a vállalati sorban állás, becslések szerint 150-200 milliárd forinttal tartoznak egymásnak a vállalatok. Ha ez így megy tovább, az teljes pénzügyi összeomláshoz vezethet. A kisebb vállalatok, vállalkozások már most is tucatszámra „hullnak el", no, nem a csődtörvény miatt, egyszerűen azért, mert nekik nem fizetnek, gyakran milliárdos vagyonú adósaik, ők viszont képtelenek hitelhez jutni, s igy működésük hetek alatt lehetetlenné válik. Nem így a nagyvállalatok. A sorban állás, persze, óket is sújtja, de korántsem ilyen mértékben. A vállalatközi kapcsolatok mind nagyobb része a pénzmozgás kikapcsolásával zajlik, a cégek úgymond „hozcrmra" termelnek egymásnak. Ugyanakkor a bankok sem szorgalmazzák a reménytelen adósok elleni csődeljárás megindítását, hiszen egy-egy ipari monstrum bukása hitelezőjét is magával rántaná. A pénzügyiek szerint nincs más megoldás, csak az öncsőd, amely elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a lépésre kényszeritett vállalatok pénzügyi megoldást találjanak adósságaik rendezésére. Itt szóba jöhet a hitelek egy részének elengedése, esetleg annak arányában az adós tulajdonában való részesedés. A lényeg — mondják a pénzügyesek —, hogy a mostani - vállalati csodavárás teljes pénzügyi káosához vezethet, míg a kötelező öncsőd rákényszeríti a válla, latokat, hogy hozzákezdjenek iyazí bajaik orvoslásához. Hiszen a magyar vállalatok problémái elsősorban nem pénzügyiek, hanem termelésiek. Az érintettek, peisze, egészen másként látják. Talán mondani sem kell, hogy vállalati körökben óriási a felháborodás az öncsőd elrendelése miatt. A Gazdasági Kamara egy sor olyan technikai hibát talált az idevonatkozó jogszabály-módosításban, amely álláspontjuk szerint végrehajthatatlanná teszi az öncsőd intézményét. A legújabb fejlemény pedig az, hogy hírek szerint vállalatcsoportok készülnek összehangolt tömeges öncsődre, amely megingathatja egész gazdasági szektorok működését. Emögött természetesen az a nem is titkolt szándék áll, hogy az új kormányt ennek a drákói intézkedésnek a visszavonására kényszerítsék. Mint az várható volt, az újonnan megalakult parlamenti bizottságok egyik első témája az öncsődrendelet volt. A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság, valamint a gazdasági bizottság ülésén sok órás, viharos vita bontakozott ki a rendelkezésről, az MDF képviselője azzal érvelt, hogy ez sem szünteti meg a bénitó sorban állást, és valójában a nagyvállalatoknak kedvez. Az SZDSZ képviselői védték az öncsődrendeletet, szerintük ebben a jogszabályban végre benne van a vállalatvezető személyes anyagi felelőssége is. amely nélkül elképzelhetetlen a felszámolások beindulása. A vita — a pluralizmus már csak ilyén — sokáig elhúzódott, s végül egy igazából halogató döntés született: ad hoc-bizottság tárgyal kormányszak értőkkel az öncsődrendelet értelmezéséről, ós az határozza meg a további teendőket. A döntést tehát elnapolták. P. É. Államtitkár - a gazdaságról Az Országgyűlés plenáris ülése előtt,' szerdán reggel a Gazdasági Bizottság tagjai találkoztak a Parlamentben, hogy meghallgassák a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkárjelöltjét, Martonyi Jánost. Martonyi János elmondotta: véleménye szerint elkerülhetetlen a jelenlegi Kereskedelmi Minisztérium számottevő karcsúsítása, mivel teljes mértékben fel kívánják számolni a külkereskedelmi monopóliumokat, s az engedélyezési rendszer is nagymértékben egyszerűsödni fog. A minisztérium elsősorban a külgazdaságpolitika kidolgozására fog koncentrálni a jövőben. E téren meglehetősen sok feladatuk lesz. Az egyik legnehezebb feladatot a KGSTkapcsolatok átalakulása, a magyar—szovjet külkereskedelemben a dollárelszámolás bevezetésével kapcsolatos gondok megoldása adja. Az államtitkár szerint ez a lépés elkerülhetetlen, valószínűleg az átállást biztosítani fogja, hogy Magyarországon a piacgazdaság kiépítése visszafordíthatatlanná váljék