Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-30 / 126. szám

1990. május 31., csütörtök 5 Étkezéskor hálaadás Óvodai nevelés - keresztény szellemben Két kétségbeesett hölgy keresett meg a szerkesztőségben néhány napja: mindkettőjüket az Avar utcai óvodáról terjengő hírek nyugtalanították: Az óvónő: — Április 13-án közölte velünk a vezető óvónő, hogy intézményünk egyházi óvoda lesz. Ennyit mondott, mást semmit. Annyi később még a tudomásunkra jutott, hogy új gyerekeket már toboroztak a gazdát cserélő óvodába, de a mi, iskolába még nem menő, 31 kisgyerekünk, a 2 óvónő és a 3 dajka sorsa bizonytalan. Az édesanya: — Eszterke fél füllel elkapta, amint mondtam az édesapjának: a gyereknek valószínű más óvodába kell majd járnia. A kislány kegyetlen sírásba kezdett. Nem csoda, hiszen megszokta ezt a közösséget, szerette az ÓVÓL nőt. A fölnőtteket is megviseli a környezetváltozás, hát még az ilyen kicsi gyerekeket. Vallásosak maradhatnak Somogyi Károlyné fölvétele Hétköznapi alpinisták a régi Hungária tetején i Á kettős spirál Sínek és talpfák Közel 40 éve, amikor Watson, és Crick 1953-ban megalkották modeljüket az öröklődésben és a fehérjeszintézisben irányító desoxy-ribonukleinsavról, a DNS-ről, egészen fiatalok voltak, de a nagy tekintélyű Pauling is megadta nekik a kellő tiszteletet. Mert szinte elsőként figyelt fel arra a jelenségre, hogy az öröklődés alapvető életfolyamat, éppen úgy jellemzi az élöanyagot, mint az anyagcsere, a mozgás vagy az ingerlékenység. Az öröklődés hatalmas biológiai történéssor, amelynek eredményeként az utód az elődei tulajdonságait tartalmazza. Ezzel foglalkozik a genetika — vulgarizálva a kérdést —, amely máris számos nagy eredményt produkált. Ha nem is sejtjük, de sejtjeinkben, a sejtmag alkotórészei, a kromoszómák, és ezek alkotórészei, a gének, vagy újabb kifejezéssel a cisztronok, az öröklődő tulajdonságok hordozói. Ezek olyan egységek, amelyek összehangolt, bonyolult működésük során épülnek fel, az egyed az elődöktől kapott öröklődő információk, parancsok szerint, az elődök képmására. Ekkor két jelenséggel kell számolnunk, az egyik: a faj állandósága, a generációról generációra való átlapolódás. (Én hajlamos vagyok azt állítani, hogy figyelmet, érdemel a történelem — különösen a balsorsos sors —, a földrajzi hatás, az életmód stb.) De azt is fontos figyelembe vennünk, hogy ezek az alkotórészek biztosítják az egyed (az egyén) mindennapi megújulását. Gregor Mendel — mondhatnánk, az első genetikus — múlt század végi megfigyelései óta óriásit fejlődött a genetika, de a jövő számára is jelentős felfedezések a második világháború utáni időkből valók, a DNS és az RNS (ribonukleinsav) tanulmányozásával. Watton és Crick (1962-ben kaptak Nobel-dijat) nagy érdeme, hogy feltárták a térbeli vázat és genetikai jelentőségüket. Szerintük két egymás mellett futó, térben spirálisan megcsavarodott cukorlánc között, amelyben a cukormolekulákat foszforsav köti össze, mint a vasúti sínek közötti talpfák helyezkednek el, szigorú rendben, egymás felé fordulva a különböző purin és pirimidin bázisok egy olyan rendben, hogy a szemközti párok meghatározzák egymást, vagyis az egyik bázis meghatározza, hogy mi lehet vele szemben, és önmaga is meghatározott a szemközti által. Ebből nagyon fontos és nagyon lényeges dolog következik. Az, hogy sejtmagjainkban génjeink cisztronjaink által meghatározott tulajdonságaink kétszeresen is rögzítettek. Úgyis lefordíthatnám ezt a bonyolultnak tűnő szerkezetet, hogy a DNS az a könyvtár, amelybe örökletes adataink két példányban is szerepelnek, és onnan egy példány új elemek épülésekor tervrajzként kivehetők. Az RNS feladata a DNS-től szállított információ felvétele, és a kellő alkatrészeknek átadása a megfelelő helyre, vagyis a tervrajzról meghatározzák, hogy milyen fehérjeelemek épüljenek, és milyen sorrendben, mert ez is nagyon fontos. Annyi minden esetben biztos, hogy a genetikai információ lánca a következő: DNS—RNS—fehérje. . A genetika a hatvanas évek legeleje óta számos bravúrt produkált. Ismert az ember által előállított mes terséges gén. Azóta éli a ge netika pagy korszakát a világban, hazánkban, váró sunkban Szegeden is. Bátyai Jenő Ma nyílik Szegeden, a technika házában a Biotechnológia perspektívái eímű, kétnapos, nemzetközi részvételű szimpózium. Szögi Bélánét, a városi tanács vb művelődési osztályának óvodai főelőadóját kérdeztem elsőként, hány óvodát vesz át az egyház Szegeden, milyen föltételekben egyeztek meg, és hogyan gondoskodtak a korábban ott dolgozókról, valamint az intézmény régi lakóiról. — Szeptember l-jétől két egyházi óvoda kezdi meg működését a városban. Valójában nyolc olyan óvodaépület van Szegeden, amely valaha az egyház birtokában volt, közülük például a Toldy utcainak a visszaadása szervezési okokból nem valósítható meg. Az alsóvárosi Szabadság téri óvoda az, amely kielégítette az egyház igényét. A püspök úrban azonban fölmerült az is — a hirdetésre jelentkezők láttán —, hogy lakótelepek közelében is szükségük lenne egy óvodára. Így esett a választása az Avar utcai épületre, amely ugyan nem tartozott soha az egyházhoz, de 50 gyerek elhelyezésére alkalmas, így megfelelne az ö elképzeléseiknek. Hogy mi lesz a sorsuk az ott dolgozóknak és a gyerekeknek? A főelőadó szerint nem maradnak állás nélkül az óvónők és a dajkák. A püspök úr a két óvodába 10 óvónőt választ a jelentkezők közül, s az ő megüresedett posztjuk közül betölt hetik az Avar utcaiak a nekik leginkább tetszőt. A Szabadság téri óvoda 4 óvónőjének könnyebb a dolga, mivel a Hámán Kató Altalános Iskola két tantermét átadja a Földműves utcai óvodának, helyet teremtve itt a Szabadság téri 2 óvodás csoportnak és 4 óvónőjének is. A hallottak alapján föltételezhető, hogy a szülők mindegyike bizonyára nem lesz elégedett a gazdacsere után. Lesz, aki az Északi 2es óvodába viszi majd gyermekét, elképzelhető, hogy némi áldozat árán. Ha sovány is, de vigasz: föllebbezésre van lehetőség, 15 napon belül... Aki meg vallásos szellemű nevelésben szeretné részesíteni gyermekét, ragaszkodhatott továbbra is az Avar utcai óvodához. — Nem mi válogattunk volt óvodáink közül, hanem a tanács jelölte ki számunkra a Szabadság téri épüler tet. A Művelődési Minisztériumtól én a Hunyadi utcai, a Szét utcai és az újszegedi épületet kértem. Amikor meghirdettük a jelentkezést, 138 szülő jelezte, hogy egyházi óvodába szeretné járatni gyermekét. Általános iskolásunk is lenne 270, gimnazistánk 471. Az ajánlat szerint iskolánként, kapnánk egy-egy osztályt, a középiskolákról még nem született döntés. Mivel több kisgyerekes szülő Tarján, új-Rókus házaiban él, valóban kérte a püspök úr, hogy egy közeleső óvodát is kapjanak. A fölajánlottak közül végül az Avar utcait fogadta el az egyház — noha ez sose volt az övé. Az ,oda járó 50 gyerek névsora már ismert, a Szabadság téri óvodába még 10 nagycsoportos jelentkezhet. Megkérdeztem a püspök urat, kiválasztotta-e már az óvodák szakembereit, s ha igen, milyen szempontok alapján. A szépszámú vállalkozó közül 10 óvónőt talált alkalmasnak a püspök úr a gyerekek nevelésre. Amint viccesen mondta, lekáderezte őket: vallásos érzéseikről, műveltségükről igyekezett meggyőződni, hiszen, merőben más szellemben foglalkoznak majd ők a gyerekekkel, mint amihez hozzászokhattunk az elmúlt 3-4 évtizedben. A cél: boldogabb gyermekkor Nem válogattak — kijelölték Érdeklődtem Gyulay End- tézmények egyházasítása, re püspök úrtól is, milyen nevezetesen az erre alkalnehézségekkel jár Szegeden mas ,.tvodák kiválasztása. * „, , , puspok ur rogton helyesbiaz allamositott oktatasi in- t^ mondván: Kíváncsi voltam, mit kérdezett a püspök úr ezen a sajátos fölvételi vizsgán. Elárulta, az első kérdés az volt: mi a különbség az óvoda és a katolikus óvoda között. A helyes válasz: olyan szeretetteljes, családias légkör uralkodik a katolikus óvodában, amely egyben tanúságtétel, amelynek alapján kifejlődhet a gyermekekben a keresztény világnézet. Nem oktatással, nem hittanórákkal igyekszik ezt elérni a pedagógus, hanem érzelmi alapozással, mint például étkezéskor a hálaadás. A püspök úr természetesen érdeklődött afelől is, milyen az óvónők kapcsolata istennel, a templommal, katolikusak-e, bár ha nem. az sem kizáró ok. Megtudtam: az Avar utcai óvoda óvónői nem voltak a jelentkezők közt, a dajkáknak azonban fölajánlotta, maradhat, aki akar. S, hogy mi megnyugtatót tudunk mondani a két óvónőnek? Csuk azt, amit a tanácsnál hallottunk: az ígéret szerint senkit nem bocsátanak el. A megüresedett állások közül ki-ki választhatja a neki leginkább megfelelőt. Remélhetően máshol is tudnak olyan légkört teremteni, amelyben ismét szívükhöz nőnek a gondjaikra bízott kisgyerekek. A most kissé csalódott, volt Avar utcai óvodásoknak és szüleiknek mi mást mondhatunk: egy év nem a világ, s azután ennél is nagyobb környezetváltozást jelent majd számukra az iskola. Bízzunk benne, hogy ezek az apró sérüléseket is okozó változások mégiscsak oda vezetnek: boldogabb, szebb, kiegyensúlyozqttabb gyermekkoruk lesz a magyar óvodásoknak és iskolásoknak, mint szüleiknek volt. Chikán Ágnes Mit tehet a szegedi polgár? Helyi önkormányzat, helyi érdekek Az utóbbi időben egyre sürgetőbben adjak ki a különböző politikai pártok a jelszót: nosza, rajta, készüljünk az önkormányzati választásokra. A parlamenti pártoknak leplezetlen célja az, hogy helyi szinten megerősítsék a választásokon elért pozíciójukat, mig a hatalomból kinnrekedtek a helyhatósági választást reményfutamnak tekintik. Az állampolgárnak — jelesül a szegedi polgárnak — pedig nem fogy csodája. Elsősorban azért, mert úgy véli, hogy már megint pártpolitikai, ígéretekben nem szűkölködő választási kampány van készülőben, másodsorban azért, mert számára az önkormányzat, helyhatóság kifejezések csupán a távoli múltból viszszacsengő, valós tartalommal már alig-alig bíró fogalmak. Ráadásul a polgár fenntartásokkal viseltetik a helyi tanáccsal, végrehajtó bizottsággal és szakigazgatási apparátussal szemben, mivel ezen testületeket, illetve szerveket is behálózta a hajdani állampárt. Jogos az aggodalom: nem lesz gyökeres változás, csak a háló többpártivá alakul át Ugyanis a tanács és a végrehajtó bizottság jelenleg a politikai pártokkal tárgyal, mivel a pártok a jövendő önkormányzatban közvetlenül, saját képviselőik útján kívánnak majd részt venni. Nagv az esélye tehát annak, hogy a helyi önkormányzat összetételét, működési irányát a pártpolitikai erőviszonyok határozzák meg. Vagyis a polgár számára úgy tűnik, mintha ismét a szokásos, jól ismert szituációba került volna: történik valami körülötte, ráadásul nem is a nagypolitikában, hanem itt, helyben, ahol ó él, dolgozik, közlekedik, sorban áll, fogyaszt, szolgáltat stb. És amihez talán — a választás aktusán túl — neki is köze lehetne. Hol itt az ó szerepe, feladata? Mit tehet, és milyen fórumokon keresztül, hogy ne csak a pártpolitika, hanem elsősorban a helyi polgár helyi érdeke érvényesüljön? A válasz keresésekor persze számolni kell — ezúttal jobban, mint valaha — a civil szféra meglevő adottságaival. Ugyanis tény az, hogy a többség ma még nem fejt ki sem pártpolitikai, sem helyi közéleti tevékenységet A társadalom önszerveződése alacsony fokú, szinte kitapinthatatlan a hagyományos értelemben vett öntudatos és áldozatkész polgárság, amely pártpolitikai érdektől függetlenül a helyi társadalmi érdekek és értékek szószólója lehetne. Ha meg is fogalmazódnak érdekek, feladatok, ritkán lépnek túl a munkahelyi, társasági, baráti beszélgetéseken, és jelennek meg érdekképviseleti szinten. (És a címzettek még ritkábban veszik azokat komolyan !) Mégis, mindezek ellenére, Szeged polgárságának van reális mozgástere. Első és égetően sürgős feladatként meg kell keresni és aktivizálni kell azokat a helyi társadalmi, önszerveződő, érdekvédelmi csoportosulásokat, melyek nem a pártlogika alapján szerveződtek. Ezeknek a különböző területeken működő, nem pártpolitikai érdekképviseleti csoportosulásoknak, egyesületeknek már most, a helyhatósági választások előtt jelezniük kell beleszólási és részvételi igényüket a helyi közügyek gyakorlásában, be kell jelenteniük, hogy tanácskozási joggal részt kívánnak venni a tanácstestület és vb munkájában (már a meghosszabbított mandátum idején is!), úgy, ahogyan azt a politikai pártok már korábban megtették. A hatékonyabb működés érdekében szükséges, hogy a hasonló profilú önszerveződések, egyesületek, érdekképviseletek összefogjanak, és összehangoltan dolgozzanak, például: közös társadalmi, szakmai fórumokkal, közös jelöltállítással, összehangolt szakvélemény-készítéssel. Szegednek a legtöbb településhez képest jelentős előnye: egyetemi város lévén, jelentős szakértelmiséggel rendelkezik. Ez a szakértelmiség a majdani képviselőtestület mellett szerveződő szakmai tanácsadó testületeket segítve járulhatna hozzá a város arculatának alakításához. A helyi politikai pártoknak is van egy fontos feladatuk. Ha komolyan gondolják, hogy a helyhatóságban elsősorban a helyi érdekeket és nem a (sokszor központi) pártpolitikai érdekeket kívánják képviselni, úgy sokat segíthetnének azzal, ha pártállástól függetlenül (esetleg közösen!) támogatnák azokat, akik eddig is felelősséget éreztek a helyi társadalomért, és szaktudásukról. áldozatkészségükről már bizonyságot tettek. Közös cél, hogy olyan helyhatóság alakuljon ki, melyet Szeged város polgárai magukénak éreznek, és melyet nem tehet ingataggá az aktuális politikai széljárás. Az „Egyházfórum" Közéleti Társaság nevében: Gömöri Katalin Plakát a tinitelefonhoz Az Ifjúsági Iroda pályázatot hirdet plakáttervek készítésére. Témája a tinitelefon, amely lelkisegély-szolgálat lesz és indítását az iroda ősztől tervezi. Az érdeklődők A/3-as lapra, feketefehér technikával készítsék el a rajzokat .komponálják" meg a plakátba később beírandó telefonszámot és pályázatukat a következő címre küldjék: Ifjúsági Iroda 6720 Szeged, Deák Ferenc utca 28—30. A beküldési határidő: június 8. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni hétfőtől péntekig délután négytől hétig lehet a 10-955-ós telefonon.