Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-26 / 123. szám

2 1990. május 26., szombat (Folytatás az l. oldalról.) latot a köztársaság ideiglenes elnökének. Ezenkívül döntöttek arról is, hogy új londoni és párizsi nagykövetet neveznek ki, a jelenlegi misszióvezetőket, Györké Józsefet, illetve Nagy Gábort más képviseletek élére helyezik át. A mostani döntés természetesen nem érinti az egyébként esedékes soros évi nagykövetváltásokat. Szegedi nyári egyetem Idén huszonhetedszer A TIT Csongrád megyei szervezete tegnap sajtótájékoztatón adta közre a 27. szegedi nyári egyetem programját Az értelmiség nyári továbbképzését szolgáló előadás-sorozat idén is a közművelődés munkatársainak és a pedagógusoknak szolgál újabb információkkal. A Mi lesz veled, iskola?, avagy Iskola a 90-es évelőben című előadás- és konzultációsorozatot július 2— 6. között rendezik meg. Mint Komlóssy Akos a tájékoztatón elmondta: a program egyrészt az európai, másrészt a keresztény értékek mentén szerveződik. Sikerült megnyerni Kosáry Domokos akadémikust hogy Értékek, eszmények és európaiság qjmmel tartson programindító előadást. Az egyházi iskolák elképzelései már az elmúlt évben is terítékre kerültek a nyári egyetemen. Akkor egy-egy felekezethez tartozó egyházi iskola tanárai mondták el tapasztalataikat Idén, jórészt a katolikus egyház, a piarista és a ferences rend oktatói és nevelői konoepciójáról tájékoztatják majd a hallgatóságot, Jeleníts István és Hegedűs János Kolozs tartományfőnökök. Az önkormányzati tevékenységről, a helyi önkormányzat és az iskola kapcsolatáról Tóth Sándor, az iskola gazdasági önállóságáról Lajkó Lajos tart vitaindítót. Készül az úgynevezett nemzeti alaptanterv. A legilletékesebb szakembert, Báthory Zoltánt, a születő tanterv egyik alkotóját ikérték meg a TIT munkatársai, adjon tájékoztatást pedagógiai koncepciójáról. Beke Kata arról beszél majd, hogyan lesznek képesek a kontraszelektált pedagógusok az iskolát megújítani. Klein Sándor docens Az iskola humanizálódása című előadásában arra kívánja felhívni a figyelmet: ne feledjük el, hogy az iskolában gyerekek is vannak! A záróelőadást Bihari Mihály tartja majd Tudománypolitika és felsőoktatás címmel. Mint Farkas Katalin, a Pedagógiai Intézet vezetője elmondta, a szervezők még soha ilyen nehéz helyzetben nem voltak, mint az idén. A politikai változás miatt ugyanis nehezen találtak olyan előadókat, akik megfelelnek a különböző pártokhoz tartozók szemléletének, s akik hiteles személyiségek. Besenyi Sándor az értelmiség nyári egyetemének Kultúra és önkormányzat címet viselő programjának ismertetésekor megjegyezte: a szervezőknek a személyiségek kiválasztását illetően nem voltak gondjaik, A művelődési nyári egyetem már a Kádár-érában megpróbálta a progresszív törekvéseket támogatni. A nyugatról már a 70-es évek elején begyűrűző szemlélet — miszerint a termelési eredményeket leghatékonyabban a szellemi erők befolyásolják — igen régen jelen van a nyári egyetem programjában. Az értelmiségi lét teoretikusai két évtizede készen állnak arra, hogy integrálódjanak az európai kultúrába. A névsor tehát rangos. Agh Attila Az értelmiség csendes forradalma, Lengyel László Az elitek és a korszakváltás címmel tart előadást. Szenzációnak számít a kerekasztal-beszélgetés, melyre Pozsgay Imrét, Konrád Györgyöt és Csoóri Sándort hívták meg a szervezők. Az önkormányzat és a kultúra közötti összefüggésekről Besenyi Sándor, Verebély Imre és Pálné Kovács Ilona tart előadást. A kultúra és gazdálkodás ma már két egymást feltételező Szabady István 80 éves Szabady István a szép hangú, és igen kiváló színészi képességű baritonista, 1945-ben, a volt Kolozsvári Nemzeti Színház •operatársulatával együtt került Szegedre, s rövidesen meghódította az itteni közönséget is. A Nagyszínházban és a szabadtéri színpadon is szerepelt számtalan előadáson. Többek között énekelte Carmen Escamillóját, a Bánk bán Petúrját, a Bajazzók Tónióját, Alfio volt a Parasztbecsületben, Germont a Traviátában, Luna gróf A trubadúrban, Amonasro az Aidában, Saklovity a Hovanscsinában, Gara nádor a Hunyadi Lászlóban. Nagy sikerrel énekelte a Rigolettó és a Háry János címszerepét is. Vagyis, főként a verista operákban és a hősbariton szerepkörben jeleskedett. S mikor 1949-ben az operarészleget megszüntették, Szabady István akkor is hű maradt a színházhoz. Prózai szerepet vállalt a Mélyszántásban, és' a Szabad szél cimű operett főszereplőjeként is emlékezetes alakítást nyújtott. Hivatalos kitüntetést soha nem kapott, legfeljebb a szegedi közönség megkülönböztető szeretetét. Ezelőtt húsz évvel ment nyugdíjba, de akik ismerték színpadi teljesítményeit, most sem felejtették el. Szabady Istvánt 80. születésnapjáéi szeretettel köszöntjük. Új törvényt az Akadémiáról! Az Akadémia reménykedve tekint a kilencvenes évekre. Bízik abban, hogy az ország történelmi átalakulása a magyar tudomány fellendülését eredményezi — húzza alá a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének határozata, amelyet a tudós testület pénteken, az MTA kongresszusi termében tartott záróülésén fogadott el. Az Akadémia kinyilvánította. hogy magát autonóm köztestületnek tekinti. Felkérte az Országgyűlést, hogy tűzze napirendre a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló új törvény megalkotását. A törvénynek szavatolnia kell a magyar tudomány fejlődési feltételeit és függetlenségét a napi politikától. A közgyűlés sürgette a tudományos minősítés rendszerének megújítását. Felkérte az elnökséget, hogy az új minősítési rendszer alapelveinek kidolgozására bizottságot hozzon létre. A záróülésen megválasztották az Akadémia harmadik alelnökét, s az elnökség további tagjait. így a három alelnök: Berényi Dénes, Halász Béla és Űjfalusi József. Külpolitikai kötéltánc fogalmak. Zelnik József, Petschnig Mária Zita, Böhm Antal és Hidy Péter mondandója ezt a kérdéskört érinti. A nyári egyetem résztvevői egy napra Hódmezővásárhelyre is átrándulnak. Ott Grezsa Ferenc előadását hallgathatják meg Németh László minőségeszményéről, s e csomorkányizmusról, különös tekintettel a provincializmus veszélyeire. Varga Csaba szociológus Kulturális összeszerveződések és önkormányzat összefüggéseit taglalja. Szoboszlai Zsolt és £zemerédi László pedig a „pénzcsináló kultúráról", az innovációs tevékenységről, annak módszertanáról beszél majd a vendégeknek, a július 9— 13-ig tartó Értelmiségi szabadegyetemen. Kanyó Zoltánná, a TIT megyei titkára szomory tényre hívta fel a figyelmet. Az értelmiségi nyári egyetemre a szokottnál jóval kevesebben jelentkeztek. Hogy a közművelődési dolgozók a státuspánik, a bizonytalan jövő miatt nem tartják-e fontosnak a tájékozódást, vagy hogy az intézmények, tanácsok vezetői nem támogatják-e kellőképpen a népművelők továbbképzését, az egyelőre kérdés. P. E. EGK-támogatás — segítőkész írek Az EGK támogatni kívánja Magyarországot a foglalkoztatási gondok megoldásában — mondotta Győriványi Sándor, munkaügyi miniszter, pénteken a Bertie Ahern ír munkaügyi miniszterrel, az EGK Munka- és Szociális Miniszteri Tanácsának soros elnökével folytatott budapesti tárgyalása szünetében, az MTI érdeklődésére. A magyar miniszter h-marosan Brüsszelbe utazik, ahol részt vesz a közösség miniszteri értekezletén; erre a megbeszélésre első ízben hívtak meg magyar munkaügyi minisztert. Írország meghatározó szerepet vállalt a miskolci központú — ózdi és nyíregyházi alközpontokkal létrehozandó — oktatási intézmények működési rendjének kialakításában. Tanácsaik alapján tervezik az épületek átalakítását, a megfelelő felszerelések kiválasztását, az oktatási programok kialakítását. A magyarországi, már készülő átképzési központok korszerű felszereléséhez segítséget ígértek az amerikai és NSZK-beli munkaügyi kormányzatok is. Az új minisztériumban részletesen elemzik, hogy ezeket a támogatásokat mely intézményeknél lehetne a legcélszerűbben hasznosítani. Az új kormány külpolitikai törekvéseinek valóraváltásában bizton építhet azokra az eredményekre, amelyeket elődje ért el Magyarország külkapcsolatainak formálásában — mondta Jeszenszky Géza, az Antallkormány újonnan kinevezett külügyminisztere tegnap, amikor a tárca Bem-rakparti székházában rövid ismerkedő értekezleten találkozott a minisztérium dolgozóival. Az első személyes találkozás lehetőségét az újsütetű miniszter mindenekelőtt az új kormány hivatalba lépését kísérő félelmek eloszlatására használta fel. A minisztériumok „kisöpréséről" elterjedt szóbeszédet cáfolva Jeszenszky leszögezte: a kormány annak örülne, ha senkitől sem kellene megválnia. Az új külügyminiszter mellett ugyancsak pénteken mutatkozott be Katona Tamás, a tárca politikai államtitkára. A történészi pályát politikai szerepvállalással felcserélő államtitkár úgy értékelte, hogy a „Sikerágazatként" számontartott Külügyminisztérium az elmúlt másfél évben valóban kitűnő munkát végzett, s ez megkönnyíti az átadás-átvételt, illetve az új vezetők beilleszkedését. Hangsúlyozta: a tárca vezetői számítanak a minisztérium jól képzett szakembergárdájára, annál is inkább mivel Magyarország csak jól felkészült emberekkel hajthatja végre „külpolitikai kötéltáncát". INTERSPAN Faipari Kft. esaz Alföldi Tüzép Vállalat Szegedi telepe 1990. június 4-től 20%-os engedménnyel értékesít natúr faforgácslapot és színes, fautánzatú lapokat. Az ÉPSZÖV Építő Szerelőipari Kisszövetkezet 6720 Szeged, Dózsa Gy. u. 5. MNB: 280—768885 Telefon. 17-872 2.sz. bélyegzője 1990. május 24-én, betöréses lopás következtében elveszett. 1990. május 25-ótől felhasználását érvénytelennek tekintjük. SZ. SIMON ISTVÁN Kalászszedés ólomszérűn Szeretnék néhány arcot, egyéniséget, epizódot is fölvillantani pályatársaim közül. inkább anekdotikusan és kedves mosollyal, semmint akármilyen szakmai értékrend szerint. Mert lehet ugyan, hogy mostanában úgy tetszik, mintha ordasok verekednének, a szerkesztőségi műhelyeknek megvan a maguk derűje és mele^ége is. Legalább háromszáz szegedi kollégával voltam az idők folyamán valamilyen szakmai korrelációban. Ki engem segített a pályán, kit én karoltam föl; kinek egyéniségében, kinek Írásaiban szerettem az eredetiséget; kit fegyelmezni kellett, kit biztatgatni. És mennyi külsős! Kezdő poéták és novellisták, hircsipegető szorgalmasok és zsenitudattal születettek! Szellemileg kócos, sokféle nép, mely amikor jő kedvében gyülekezett öisze, egy vicclapnak negyedévre elegendő poént szórt el. Lázadók, bölcsek, renitensek, konokok, szenvedélyesek, Igazságkeresők — és bohémek. Mindig futtában élők. Megpróbálok valamilyen kronológia szerint haladni... Nagy Pál... ö volt az a főszerkesztő, aki engem felvett a Délmagyarországhoz. Szinte mindjárt főszerk^ztőként kezdte a szakmát, később kisebb polcon folytatta. Elég az hozzá, hogy '57-ben az ipari rovatot vezette és gunyoros kis glosszarovatot éltetett, melyben gazdasági visszásságokat szúrt ki. Kübekházi születésű lévén,. így jegyezte rovatát; „beki" — vagyis kübeki. Csináltunk is rá egy rímet: „Ki a hibát kitoeki". Ökrös László ... Szegény Laci temetésén nagyon nagy szomorúságban voltunk, pedig ezer mély ránca ellenére a legszebb kedély fészkelt benne. Éppen ezért nehéz volt kihozni a sodrából. Mikor a főszerkesztő a szerkesztőbizottság elé idézte, s már-már ideológiai gyanúba keverte, Laci a kritika nehéz mázsáit így lökte félre, ennyivel; „Ugyan ne komolytalankodj már! Ez nem illik egy főszerkesztőhöz!" Csépi József ... Éppen ellenkező, szangvinikus típus. Volt ugyan türelme végighallgatni súlyos koéholásokat, még taktikája is akadt hozzá; bűnbánóan bólogatott. Belátta, hogy antimarxista, hogy eltorzítja a magyar mezőgazdaság arculatát az írásaiban — de mikor közölte vele a főszerkesztő a konzekvenciát is, nevezetesen, hogy; „A történtek után, ugye Jóskám, magad is természetesnek tartod, hogy fél évig prémium, jutalom egy szál se?" — csapott akkorát az asztalra, hogy percekig táncoltak a hamutartók. Horváth Zsuzsa ... Főiskoláról egyenesen a laphoz... Aztán egyszer csábították máshová. „Menjek, ne menjek? Te mondd meg! A Te véleményedre adok! — tördelte a kezét a Sajtóház alatti kis presszóban. „Menj el, Zsuzsám! Tartozom neked anynyival, hogy őszinte legyek. Lassan beindul a szakma, nem fogod bírni..." Igazat is adott nekem, elment. De előbb még ott helyben megkaptam tőle a magamét. „Hogy lehet valaki ilyen otromba! Azt hittem, te majd visszatartasz!" — és sírt, sírt keservesen. Lélekben azt hiszem sohasem ment el tőlünk. Németh Lajos... Aki megjárta az acélhegyű ördögért Ebest is. Talán ezért apadt le az életkedve. Gyermekük nem lévén, ő volt a hitelbankunk. Hanem egyszer egyikünk felesége igen megdorgálta, mert hogy „micsoda dolog pántlikára pénzt kölcsönözni". Ki is hirdette: segít ő ezután is, de csak ha kenyérre kell! Hanem egyszer nagyon megszorultunk, de még nem akartunk széjjelmenni, beóvatoskodtam hozzá. „Lajoskám! Nagyon kéne pár napra háromszáz forint...." — „És mire?" — „Egy mázsa kenyérre, Lajos! s letette a három vöröshasút. Lőkös Zoltán ... Mindig mindenhonnan elkésett. Főnöknek meg eléggé hisztérikus volt. Mikor késéseiért leckéztettük, egyszerű magyarázatot adott: „Gyerekek a stréberek sorakoznak be öt perccel kezdés előtt. És ki veszi észre, hogy ott vannak? De ha én bemegyek, mikor már tart valami, mindenki odanéz!" Azt mondják, még a repülőgépről is lekésett... — de megvárták. Hiszen voltaképpen minden csak akkor indulhatott el, ha ő már ott volt. Siklós János... ö írta egyik novellája fölé azt a feledhetetlen címet; „Anyám is nő volt." őtőle származik már ideológiai titkár korából az a „klasszikus" intelem, hogyj „Nincs kecmec!". Nagyon össze lehetett vele veszni. Meg is esett ez a skandalum egy este, amikor a szerkesztői asztalnál tettem a dolgom. De úgy összekiabáltuk egymást és olyan válogatott stílusban, hogy másnap már be sem akartam menni. Legföljebb a munkakönyvemért. A kapuban összefutottunk. „Jó, hogy jössz! Van itt ma egy igényes esemény ... Csak te csinálhatod meg!" ... Veress Miklós... A költő. Akiben a lírikus mindig erősebb volt, mint a zsurnaliszta. Kirándulás és megélhetés gyanánt gyakorolta. A költő pedig iszik. Még ha gyöngefájú is. Egyszer aztán nagy bánatában neki a Tiszának! „Miért nem fogtátok le!?" — korholta másnap a vele lévő kollégákat a főszerkesztő. „Te el sem tudod képzelni, milyen erős az, ha egy kicsit iszik!" Papp Lajos ... — hogy a költőkből ki ne fogyjak. Éjszaka versett írt — nappal elaludt az írógép fölött. Legnagyobb bakiját ma is emlegetjük. Egy színjátszókór bemutatójáról kellett írnia. Nem volt kedve elmenni a bemutatóra, megírta látatlanból. Alakításokat bírált részletesen. Csakhogy a bemutató elmaradt. „Hogy tehettél ilyet" — „Én? ök hogy tehették meg ezt!?" Akácz László ... Igazi literátus újságíró. Gyöngyöket tudott írni a hátsó oldalba, a keretbe. De este hét bárhol érté, vendéglőben, színházban, társaságban; „megvackolt" székén és hunyt egyet. Mikor aztán egyszer tévékritikus lett, megkérdeztük tőle: „Laci! Hogy csinálod? Hiszen neked olyankor aludni kell?" — „Egyszerű. Anyó megnézi, aztán elmondja, mit látott". Fehér Kálmán ... Kitűnő tipográfiai érzékkel áldotta meg az élet. Precizitása legendás Olyan laptükröket tudott rajzolni tucatnyi elsöosztályú írószerszámmal, hogy Gazdagh Pista azt mondta; vétek kiszedetni a nyomdával! így kellene lefényképezni és kinyomtatni! Mesélhettem volna másokról is, s ugyanazokról mást is. Szándékosan nem beszéltem olyan Délmagyaros kollégákról, akik ma is a lapnál vannak, ők ma is nap mint nap itt mutatkoznak, s még szándékoltabban olyanokról, akikkel valami konfliktusba keveredtem. Biztosan nem lehetnék elfogulatlan. A nevek azonban ott vannak a Délmagyarország történetében, akár tartósan, akár csak átutazóban. (Vége.) (Sorozatunkban részleteket közöltünk a DM évfordulójára hamarosan megjelenő, azonos című minikönyvból.)