Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-21 / 118. szám

1990. május 21., hétfő 3 M adárdaltól és gye­rekzsivajtól zen­gett az újszegedi liget szombaton, a Mada­rak és fák napján. Sok jó szándékú felnőtt és iskolás találkozott már korán reggel, és e szép napot — takarítással kezdték. Tiszta lett a gyep, a sétány, szép környezetben kezdő­dött meg a napi prog­ram. A Magyar Ma­dártani és Természet­védelmi Egyesület új­szegedi csoportjának tagjai hálóval fogott kis madarakon mutat­ták be a gyűrűzést, a fészekodúk ellenőrzé­sét, madáretetést s a fiókák megfigyelését. A Bálint Sándor Mű­velődési Házban elő­adásokon ismertették meg a természetet a ki­csikkel és a felnőttek­kel. Felvételeink a li­getben készültek. Somogyi Károlyné felvételei Kevés a visszaigénylő Hunkát keres az építőipar ,.A politikai folyamatok érzékelhető stabilizálódásával ellentétben nagyfokú a bizonytalanság a gazdaságban, és válság jelei mutatkoznak a lakosság életkörülményeiben is" — igy kezdődik a KSH Csongrád Megyei Igazgatósá­gának az első negyedévről, az évindításról készült elem­zése, amelyből mai számunkban a termelést részletezzük, a holnapiban a lakosság életkörülményeit vesszük na­gyító alá. A keményedő piaci verseny, az évindítás körüli bi­zonytalanság 'következtében az ipari termelés az országos­nál is erőteljesebb ütemben, közel tíz százalékkal esett vissza. A foglalkoztatottak száma tovább csökkent, 5 szá­zalékkal kevesebben dolgoztak az iparban, mint egy év­vel korábban. Sajnálatos, hogy ezzel együtt a termelé­kenység is romlott. Dollárexport: jeles A főbb ágazatok közül a megyei ipar mintegy tizedét képviselő alapanyaggyártás termelése esett vissza a leg­nagyobb mértékben. Ennek talán még örülhetnénk is, ha nem lenne közte az új­raindulást megalapozó épí­tőanyag-ipar, s ha a feldol­gozóipari növekedés ezt kompenzálná. A számok azonban mást mutatnak; a megyei ipar kétharmadát kitevő feldolgozóipar egyne­gyedével kevesebbet ter­melt, mint egy évvel ko­rábban. Az ágazatok közül a vagyipar produktuma 18, a könnyűiparé 17 százalék­kal csökkent, egyedül az élelmiszeriparé emelkedett néhány tizeddel. A megyei ipar alkalmaz­kodóképességét bizonyítja, hogy exportja közel 25 szá­zalékkal növekedett, még­pedig a kívánt összetétel­ben. A kivitelen belül a ru­belexport több mint 40 szá­zalékkal csökkent, a dollá­ros pedig 70 százalékkal emelkedett. Némi szépséghi­ba, hogy az árbevétel növe­kedésének jelentős része az árak emelkedéséből — a fo­rint leértékeléséből — szár­mazott, hiszen a kiszállított termékek mennyisége mind­össze 6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit Az év hátralévő részében sem várható termelésnöve­kedés, a második negyedév­re megkötött rendelésállo­mány folyó áron sem éri el az. 1989 második negyedévit Megváltó Világbank A kivitelező építőipar év­indítása gyengébben sike­rült a tavalyinál; az ágazat — folyó áron számított — 17 millió forintos „növeke­dése" ellenére mennyiség­ben három százalékkai alatta marad az egy évvel korábbinak. Az alágazatok közül a termelés döntő ré­szét adó magas-építőipar és a tíz százalékkal részesedő szak-szerelő ipar első ne­gyedéves teljesítése lényegé­ben az elmúlt évihez ha­sonló, a mélyépítők azonban messze elmaradtak múlt évi produktumoktól. A rossz év­indítás ellenére a világban­ki hitelből finanszírozott út-. hálózat-korszerűsítési mun­kák második negyedévben várható indításától minden­ki fellendülést vár. Az éoítőiparhan megtor­panni látszik az a gyors üte­sítésű lakásépítés folytatásé- szállításról szállításra drá­ra ösztönzik a nagyobb vál- guló építőanyagok miatt nő lalatokat a keszletek értéke, és ez a Az ágazat gazdálkodóinak hitelállomány emelkedését pénzügyi helyzete romlik, a vonja maga után. Zöldségtúltermelés? Az elmúlt évinél valame­lyest kedvezőtlenebb volt a mezőgazdasági nagyüzemek évindítása. Igaz, az 1150 millió forintos mérleg sze­rinti eredmény csak 50-nel kevesebb az egy évvel ko­rábbinál, reálértékben azonban sokkai nagyobb a különbség. Az eredmény je­lentós hányada a tavalyihoz hasonlóan a saját termelesü készletek — részben infláci­ós — értéknövekedéséből származott. Sorba állások bénítják a mezőgazdasági nagyüzemek pénzügyi gaz­dálkodását. Nyereséges szö­vetkezetek is fizetésképtele­nek hosszabb-rövidebb idő­re, partnerük fizetésképte­lensége következtében. Az utóbbi időben előtérbe került a földkérdés. A va­lóságban azonban sokkal ke­vesebb a visszaigénylés an­nál — szövetkezetenként 1— 200 hektár —, hogy érdem­ben befolyásolja a jelenlegi gazdálkodást. A várakozá­soknál azért is kevesebb a földigénylő, mert a szövet­kezeti törvény nyomán mó­dosított alapszabályok 6000 négyzetméterről átlagosan 10—12 ezerre emelték a ki­adható háztáji és illetmény­földek felső határát. Az elmúlt évihez hason­lítva növekedett a tavaszi növények — elsősorban a kukorica és a napraforgó — vetésterülete, s ebből a Dluszból háromezer hektár a kistermelők gazdaságaiban található. A bővülés oka a háztáji területek növekedé­se, az egyéni művelésbe adás, és a föld értékesítése. Kedvező időjárás esetében jó gabona- és gyümölcster­melésre számíthatunk, zöld­ségből pedig akár jelentős túltermelés is lehet az idén. Országos szinten a serté­sek felvevőpiaca a belföldi kereslet csökkenése, illetve a múlt évinél szerényebb exportlehetőségek miatt nem látszik biztosítottnak A kínálat zavartalan leveze­tése állami beavatkozást — intervenciót — igényel­het Ennek elmaradása a termelési kedv, az állomány drasztikus visszaesését. a nagy kilengésű sertésciklu­sok beindulását okozhatja. K. A. mű decentralizált folyamat amely az ágazatot az elmúlt évben jellemezte; a gazda­sági szervezetek elszegénye­dése. a magas infláció, a de­konjunkturális építési piac gátat szab a további átala­kulásoknak. Legnagyobb gond ma munkát találni. Az első ne­gyedév végéig a kivitelezők ez évi termelési kapacitásuk négytizedére kötöttek csak szerződést, és ez. a tavaly ilyenkori kétharmados arányhoz hasonlítva nem igazán biztató. Várhatóan tovább mérséklődik az épí­tőiparnak a lakásépítésben betöltött szerepe A tavalyi­nál kétszázzal kevesebb, mindössze 647 lakás felépí­tésére kaptak megbízást a kivitelezők. A csökkenő megrendelések és az eddigi sikerek a közvetlen értéke­Egy darab kenyér Köszönöm azt a barát­ságos arcot, és a barátsá­gos jó kívánságot: „Min­den jóit, magyarok". A tv­híradóban láttáin. Inkább csak gesztus értékű a „minden mindegy" hatá­rán túlról. A nagypolitika áradatában sodródó, tehe­tetlen kis országot száll­ták meg a nagypolitika tehetetlen kis áldozatai, emberek. Olyanok, mint imi. Ha külön-külön meg­nézzük őket, sokkal in­kább hasonlítanak a sa­ját plakátjukon megje­lenő mosolygós katonára, mint a hájfejű. hurka­nyakú. nekünk hátat for­dító, tehát ezek szerint Keletre, Ázsiába induló tányérsapkás figurára. Amely személytelenségé­ben, a szolgálati szabály­zat szerint fejébe nyo­mott sapkájával valóban gyűlölhető, gyűlölendő. Mi az idegen hatalom he­lyi kiszolgálóit (?), kiszol­gáltatottjait (?) megdobtuk kővel, s puff neki — puff nekünk — megdobtak minket kenyérrel. Ahe­lyett, hogy sértett-gőgö­sen feltették volna a pla­kát kiagyalóinak. kira­gasztóinak a kérdést: Hé, gaszpagyin, ez az út ve­zet Európába'' V. M. Hogyan dobáljunk ki százezreket? Másfél éve történt, hogy a kórház bőr- és nemibeteg­gondozó intézetének 22 aj­taja egyszerre mondta fel a szolgálatot. E jelből épület­mozgásra következtettek az ott dolgozók. A műszaki vizsgálat hamarost megálla­pította, hogy a pincefödém­nél — pontosan a betegváró alatt — húzódó vasbeton­gerenda 6zétmáUott. Az épületet ekkor életveszé­lyessé nyilvánították, és a rendelőt átköltöztették a régi SZTK épületébe. A pincefödémet megerősítet­ték, így rövidesen a bőr­gondozó visszatelepülhetett régi helyére. A procedúra fél év múlva megismétlő­dött. Ismét épületmozgás, újfent kiköltöztetés. A kórház-rendelőintézet — mint kezelői joggal bíró intézmény — ekkor egyma­gánstatikust kért fel mű­száki vizsgálatra. Az áltála elkészített szakvélemény az épületet életveszélyesnek minősítette. A városi tanács tervosztálya ekkor arra utasította a kórházat, hogy helyezze hatályon kívül ezt a véleményt, s bízza a vizsgálatot szakipari válla­latra. A másodszori statikai vizsgálatot a Szegedi Ter­vező Szövetkezet végezte el. Mérési eredményeik azt mutatták, az épület életve­szélyes, felújítani nem ér­demes, mert hiába áldozná­nak rá néhány milliót, csak elodáznák néhány évre a lebontást Eddig a történet első ré­sze, amiit rendszeres olvasó­ink már ismerhetnek, hi­szen két alkalommal is ír­tunk a váro6 pillanatnyilag legkritikusabb helyzetbei) levő egészségügyi intézmé­nyéről a mihamarabbi vég­leges és megnyugtató meg­oldást sürgetve. Most — egy hónap eltel­tével arról értesültünk, hogy a gondozót a betegek fogadására alkalmas álla­potba „varázsolták". Az épület állagának, a két egy­mást erősítő statikai szak­véleménynek, illetve a fel­újításra szánt idő rövidsé­gének ismerete kételyekre adott okot. Felkerestem hát Biró Arankát, a gondozó főorvo­sát, és Tamás Gábornét, a kórház gazdasági igazgató­helyettesét, akik a hírt meg­erősítették, miszerint a mindössze egy hónap alatt elvégzett építőipari munkák megszüntették az életve­szélyt és az épületet a gyó­gyító munkára alkalmassá tették. A főorvosnó és a kórház vezetése mégis megtagadta a gondozó visszak öltözte­tését, mert megítélésük sze­rint a városi tanács terv­osztálya által felkért építő­ipari kft.-nék — a pincefö­dém és az ún. fedélszék megerősítését szolgáló — megoldása nem nyújtja a kellő biztonságot. Mivel a kórház vezetésének rendel­kezésére bocsátott — terv­dokumentációnak nevezett — okmány sem meggyőző erejű az életveszély tényle­ges elhárítását illetően, most arra kényszerülnék, hogy a 827 ezer forintos épületjavítást egy független szakértői vizsgálatnak ves­sék alá, közel félszázezer forintért. (El ne feledjük: a két 'korábbi statikai vizsgá­lat 128 ezer forintba került.) E héten a vizsgálattal megbízott Alfa mérnöki iro­da képviselői bejárták sz épületet. A szemlén magam is részt vettem. A látvány megdöbbentő, s félelmetes A laikus szemlélő számára első pillantásra sem kétsé­ges: a 190 éves, omladozó épület ilyetén megerösítese. s e munkák elfogadása eny­hén szólva felelőtlenség. Tökéletesen érthető a kór­ház vezetésének és a gon­dozó vezetőjének félelme, mert ki vállalhatja a fele­lősséget egy évi 70-80 ezres betegforgalmat bonyolító gyógyintézmény visszaköl­töztetéséért egy korántsem biztonságos épületbe. A független szakértő sta­tikai mérésének eredményeit igaz, csak 3 hét után ismer­hetjük meg, a bór-és nemi­beteggondozó körüli tortúrát azonban már ismerjük. Az időt húzó, de eredményt két esztendeje nem hozó akciók ára eleddig 1 millió forint. Kalocsai Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom