Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-20 / 117. szám

Miklóskám itt valamit csinálni kelr 1990. május 20., vasárnap Ezen a piacon még senki sem nyert..., harsogja a hangszóró. Egyszerűen letagadja, mekkora biznisz is az ott, kinn a Cserepes sorral szemközt. Kinek? Mindenkinek? Meddig? Míg a szabálytalanságok fölött szemet hunynak? Milyen pénzben számoljuk a hasznot? Az ügyesebbek dollárban és márkában, mindenki más forintban. A balekokat hamis pénzzel verik át. íme hát, ami a „virágzó szocializmusban" nem, az most, a romjaiban fuldokló rendszerben — az átmenetben — megvalósul: közös piac. Igen, igen, élni akarunk errefelé is. Együtt küszködünk a nyomorral. és hol, 200-400 ezer forint bérleti díjat fizetnek az árusok. (Tavaly mindegyikük 30 négyzetmétert kapott, ha kérte, ha nem, 87 ezer 500 forintért, fél esztendőre.) Az induláskor még nem futotta WC-kre, tussolóra a törzstőkéből. Ezért egy gmk-val kötöttek szerződést, amely épített is modern, korszerű helyiségeket. (Látták-e az ártálbát?) Szégyenfolt A szegediek viszonya a piacokhoz: ambivalens. Sokan vásárolnak ott, de elviselhetetlenül koszos a környék, az arrafelé lakók végleg el veszettnek vélik nyugalmukat. Szívszorító látványt nyújt a temető. Városszerte valutáznak. Benn, a placcon a tülekedésben mindennaposak a lopások. Zsebelnek. Rabolnak. Sok balek akadt a szercncsejátékosok horgára. Találtak hamispénzt. Épp csak fegyvert, kábítószert még nem, s még embert sem öltek. Mégis, ki a felelős azért, mert a forgalmas piac a mi városunk szégyenfoltja? Annyiféle rendeletre, előírásra hivatkoznak az érdekeltek, ember legyen a talpán, aki eligazodik. A szabályok sokféleképpen értelmezhetők. S érdekes, e piac esetében mindenki azt hangsúlyozza, mi nem feladata, mire nincs jogosítványa. Hasonlítsuk a Marx térihez! Azt a cuccoló külföldiek drágállják a várost, példátlan leleménnyel találják meg éjszakai szálláshelyüket. Láttám az E75-ös mentén, Röszke felé, hogy húszas, ötvenes csoportokban húzódnak meg egy-egy parkolóban. Ott főznek, alszanak, esznek, isznak...napokon át. Közelebb a piachoz, az Alsónyomás soron tömött sorokban külföldi rendszámú autók. Derékig érő gaz tartja őket távol a temetőtől. Ot litván a Sancer partján kempingezett, másik három szovjet a szeméttelep szélénél táborozott le. Többen vannak a vadkempingekben, mint a piac parkolójában. Ezért vajon ki felel? A hőskor Két esztendővel ezelőtt, így nyárelőn, fölháborodva tért vissza hivatalába városnéző körútjáról a szegedi tanácselnök (Papp Gyula). Miklóskám, — szólt Csonka Miklósnak, a tanács osztályvezetőjének —, itt valamit csinálni kell.Sebben az elnöknek történetesen igaza volt. Kiborult a Szent István téri bolhapiac láttán. A seftelő lengyelek barátságosan mosolyogtak, kétszázért adták az Adidas széldzsekiket, no és, hát éltek...a víztorony alatt. Tanácsunk nekigyürkőzött, s fittyet hányva mindenféle szabálynak, nagy bátorsággal legalizálta az ország első feketepiacát. (A deviza és vámszabályok értelmében ma is az, de ugyan kit zavar.) Szabad rablás Idős nénike ballag, nézelődik, mit kínálnak az asztalokon. Lökdösik szegényt jobbról,, balról, kapaszkodik hát erősen, ügy szorongatja a szatyrát, mintha egy izmos fiatalember karja lenne: — Olcsók a piacon a törlők, az asztalkendők. Ideadják 20-25 forintért. Rég kijárok nézelődni, telik az időmből. Csak akkor kell vigyázni, amikor fizetek. Tanárnő ismerősöm kétségbeesetten telefonált, amikora tavaszi szünet kezdődött— Gondoltam, most van időm, kimegyek. Szétmostam a lepedőket, vettem volna párat. Még tíz perce lehettem a piacon, amikor észreveA piac helyének kiválasztásáról kevés a dokumentum. Nem tudhatni, ki dobta be az újszegcdi Déléppálya, az alsóvárosi Szabadság tér, a dorozsmai Vásár tér mellett a móravárosi Kinizsi-pályát. Temető, csökkentett értékű cigánylakások határolják, körülötte zsombékos, rissz-rossz föld, jó lesz a KGST-piacnak. Miklóskám, lebetonoztál sz tíz négyzetmétert, aztán még tizet és el van intézve — mondta az elnök. A Cserepes sori placc jelenleg 15 ezer 242 négyzetméter, a parkoló hatezer. És már ez is kicsi. Nagy László felvételei szem, nyitva a táskám. Azt hittem, ott halok meg. Ellopták a kilencezer forintomat. Miért volt nálam cnynyi? A kölcsönöket fizettem volna az OTP-nek. Hát ez egy bűnbarlang! Termetes asszonyka meséli: már nem is ismerné ki magát a nagyáruházban, legalább fél éve be sem tette oda a lábát. A Cserepes soron vesz mindent. Maguknak is, a gyerekeknek is. Alig tartanak ott használt holmit, persze jól meg kell nézni, nem nyúlik-e el, ereszti-e a szinét. S úgy megtanult már alkudozni, hogy megirigyelhetné érte a legfineszesebb piacos kofa is. A KISOSZ megyei titkára nagyon haragszik a piacra. Törvénytelennek mondja, s nem nyugszik, mig be nem bizonyítja: A kft-nek nincs engedélye piactartásra a megyei tanácstól. A szabálytalanságról mindenki tud, mégis hallgat. A megyei, meg a városi tanács is. Szemet hunynak e kivételezés fölött. Tűrhetetlen, méltatlankodik, az a szabad rablás, amibe a Piac Kft belehajszolja a területén árusító kiskereskedőket. Törvényosztó kft. Hogy a tanács és a Piac Kft becsapta volna a KISOSZ-t? Szerintem bennünket nem ez bánt a legjobban. Hanem? Az elmúlt 45 esztendő alatt nem volt annyi pénze Szegednek, hogy építsen magának egy rendes, tisztességes piacot. A Cserepes sorira kétmillió forint készpénze és 4 m ill ió 260 ezer forint földapportja volt. Egyedül nem boldogult volna, ezért szorgalmazta a Piac Kft létrehozását. S immár a kft törvényesen működhet: meghozta a Parlament 1988-ban a VI. törvényt, a társaságit, amely zöld utat adott a kisvállalkozásoknak. A városi tanács kereskedelmi és termelési osztálya, a szentmihálytcleki Új Élet Tsz, a Csongrád Megyei Zöldért Vállalat, a Szegedi Ipari Vásár és Piacigazgatóság, az UUés és Vidéke Takarékszövetkezet, a Szőreg és Vidéke Takarékszövetkezet, a Zsombói Gyümölcs és Mezőgazdasági Szakszövetkezet, a Szegedi Bőrdíszmű Ipari Szövetkezet, a Szegedi Vízművek és Fürdők, a Kohósalakos Útépítést Szervező és Kivetelező gmk (helyette azóta a Csanádapácai Széchenyi Tsz szállt be) alapították a Piac Kft-t. Tavaly 10-16 milliót fektettek be, apportban és készpénzben. tanács tartja fönn, a piacigazgatóság üzemel teti. Vagyis a tanács f elelős régi piacunk tisztaságáért. A Cserepes sori kft viszont vendéglátásra,különféle beruházásokra, hirdetésre, mezőgazdasági termékek felvásárlására, piackutatásra vállalakozott; száz szónak is egy a vége— a kerítésen belül kötelezhető takarításra. Ahol is délutánonként észlelhető a rend, gondosabban tisztogatnak, mint eddig. Most szerződtek egy takarító vállalkozóval, aki állítólag a közvetlen környéket is pucoválja majd. Az E75-ÖS út közterület, a környékbeli utcák is azok, Miért nem tartja rendben a tanács? Csonka Miklós sokszor könyörgött a városgazdáknak, takarítsanak. Nem és nem. S ezt tűrik a tanácstagok. Ki nyer ma? A turistaforgalom rendszabályozására bevezették a vámbiztosítékot. (A csehek, a lengyelek, a jugoszlávok, a szovjetek döntéseit mindenki ismeri). Mivel a Szegedre Akiknek kezében a törvény (vámosok, rendőrök) kénytelen-kelletlen bevallják: nincs emberük, idejük, energiájuk. A piac nyereséges. A kft 1 millió 370 ezer forint osztalékot fizetett tavaly év végén. Ebből az összegből 470 ezer jutott a tanácsnak. Mire költötte? „Amire kell". A többi részvényes hasonlóképpen cselekszik. Magánügyük. (Bár eszembe jutott egy botrányos focimeccs. A rendező sportegyesületet megbüntették, mert nem gondoskodott a rendről, elegendő számú markos rendezőről). Figyelemreméltó a következőadat: amagyar állam különféle adók és társadalombiztosítás címén nagyjából 7 milliót nyert tavaly a piacon. Ki tudja, hová lettek ezek a milliók? (Eszünkbe juthat egy kifejezés: önkormányzati tulajdon. Ha már lenne, a milliók a városban maradtak volna). Ki hát az igazi dzsóker a bolhapiacon? MAG EDIT Bagi Gyulánénak, a kft. ügyvezető igazgatójának fölösleges is bizonygatnia: ha valahol, a Cserepes soron érvényesül a kcreslet-kinálat törvénye. A kft. üzletpolitikája: aki ot t árusít, az fizessen ér te. M indegy, ha kisnyugdíjas, jólmenő pecsenyés...Hiába lázadoznak a magas bérleti dijak miatt a kiskereskedők. Mehetnek a bíróságra is. Az üzlet, az üzlet. Aki nem tartja a lépést, szedje a sátorfáját. Idén, attól függően, mekkora területet bérelnek.