Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-19 / 116. szám

1990. május 3., vasárnap lenne szükség 13 Mint aranyhal az akváriumban Hz orvosok érdeke a betegeké is — A világ legtöbb országában létezik kamara, amely az orvosok érdekeit képviseli, szakmai ügyeit intézi. Mi az oka, hogy nálunk csaknem 45 évig szüneteltette tevékenységét a korábban itt is működő szervezet? — A kamara professzionista testület. Léte elengedhetetlen ott, ahol az orvoslás szabadfoglalkozás, hiszen valakinek, valaminek el kell látnia az etikai ellenőr szerepét, el kell simítania a kollégák közötti esetleges viszályokat. Mint ismeretes, Magyarországon 1945 áprilisáig létezett orvosi kamara ... — Olyan, amefy mintául szolgálhat ma is? Olyan, hogy az utódoknak nem kell megtagadniuk a rokonságot vele? — Az 1890-es években alakult szervezet gazdag volt: bérházakat, mondhatott magáénak. Hasznos tevékenységgel is dicsekedhetett: támogatta a nyugdíjasokat, főként etikai, de szakmai felügyeletet is gyakorolt tagjai fölött. Az e téren alkalmazott „diktatúrája" inkább dicséretére válik, különösen, ha tudjuk: privát orvoslást csak kamarai tag végezhetett. Vezérmotívumuk az orvosi hivatás méltóságának, tisztességének védelme volt, aki azt megszegte, azt megfosztották a tagságtól — és egyben praxisától is. Ezt az örökséget nincs okunk megtagadni. — Az előd azonban rossz hírbe is keveredett, ezért aztán ott maradt a flekk az életrajzán... — Nagy hibát követtek el, amikor erősen jobboldali elemeket juttattak vezető szerephez. Visszaéltek a szakmailag, etikailag indokolt szigorral: kizártak soraikból a zsidókat, s ezzel tagságuk 25 százalékát űzték el még a pályáról is. Érthető, hogy 45 után megbélyegeztetett mint „fasiszta szervezet", s nem alakulhatott újjá. — De eredeti létjogosultságának alapja is megszűnt, hiszen a pártállam nem tartott igényt a magánpraxisra. — Ezért hozta létre a ka„A Magyar Orvosi Kamara orvosok, fogorvosok szakmai, érdekvédelmi, önkormányzattal működő demokratikus szervezete. Önálló jogi személy, képviseleti szerve az elnökség. A Kamara a küldöttközgyűlés által elfogadott alapszabály szerint végzi munkáját. Székhelye Budapest, alapításának éve: 1989." A Csongrád Megyei Orvosi Kamara ma, szombaton délelőtt 10 órakor tartja küldöttközgyűlését, amelyen a résztvevők megválasztják a legitim vezetőséget. Ebből az alkalomból beszélgettem a választmány ideiglenes elnökével, dr. Csernay László egyetemi tanárral. mara helyett az orvosegészségügyi szakszervezetet, amely tagjának mondhatta a, portást csakúgy, mint az orvosprofesszort. azaz bizonyos kérdésekben egymástól akár érdekellentétben álló egészségügyieket. Az ilyen szervezet nem alkalmas arra, hogy minden egyes tagjának érdekeit becsületesen képviselje. — Az ország az általános változás állapotában van. Mégis, mi adta a különleges aktualitását annak, hogy ismét életre hívták az orvosok kamarájukat? — Azt hiszem, nem mondok ezzel újat: Magyarország egészségügyének működése zavarokkal küzd, az elmúlt évtizedekben lesújtó állapotba került. Még a régi kormány elhatározta: átszervezi az egészségügyet. Felismerte: az eddig állampolgári jogon járó betegellátásról át kell térnünk egy biztosító által finanszírozott, tényleges teljesítményt honoráló' egészségügyi ellátásra. Ez viszont fölveti a szabad orvosválasztás kérdését, a magánpraxis lehetőségének kiszélesítését is. Ezzel az egészségügy kapcsolatrendszerébe — a beteg—orvos, orvos—orvos viszony mellé — belép a biztosító is, amellyel majd el kell ismertetni az orvosi teljesítmények értékét, s amelynek ügyfele lesz a beteg is. Számtalan lehetőség a vitára, a nézeteltérésre. Hogy a „csatákat" azonban ne egyének vívják meg, szükség van az egy-egy csoport érdekét képviselő szervezetre. — Egyesztendős az újjáalakult Magyar Orvosi Kamara. Mit tett eddig? — A csendes szerveződés állapotában volt. Tavaly márciusban, megalakulásakor ideiglenes vezetőséget választottak Pesten, elfogadták az ideiglenes alapszabályt, s elindult országszerte a tagtoborzás. — Az eredmény? — A mintegy 30 ezer magyar orvos 54 százaléka belépett a kamarába. Megalakult a Csongrád megyei kamara is, és ezen belül a szentesi, csongrádi, makói, hódmezővásárhelyi területi csoportok is. Szegeden külön csoportja van a kórházrendelőintézetnek, a MÁVnak, a SZOTE-nak és külön csoportosultak a megyei fogorvosok. — Elégedettek a megyei szervezettséggel? — Az itteni orvosok 48-49 százaléka kérte tagfölvételét a kamarába. — Nem gondolja, hogy a még vacillálók valamilyen megfontolásból inkább a szakszervezetet választják, hiszen céljaik nem idegenek egymástól. — Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben vetélytársunk a szakszervezet. Van, aki kilépett onnan a kamarai tagság kedvéért, van, aki inkább ott maradt, de ismerek orvost, aki mindkettőtől távol tartja magát. Noha elismerem az egészségügyi dolgozók szakszervezetének létjogosultságát, nem tartok attól, hogy miatta válnék fölöslegessé kamaránk. Ugyanis meggyőződésem, ez az a szervezet, amely arra hivatott, hogy az orvosok speciális érdekeit képviselje, országos szinten. — Az érdekképviselet mikéntjéről vannak már határozott elképzeléseik? — Jelenleg sokféle nézet van a köztudatban. Egyeseik drámai, agresszív harcot várnak az orvosok védelmében, személyi ügyekben véleménynyilvánítási jogot követelnek, mások úgy tartják: a kamara feladata, hogy etikai, .a magánpraxist érintő kérdésekben foglaljon állást. Megint mások hasznosnak tartanák, ha a képzendő orvosok létszámának alakulásába is beleszólna, megelőzendő, hogy sok ezer orvos állás nélkül maradjon. Egyes nézetek szerint inkább szervezési, szakmai feladatokat kellene ellátnia, s főként szakvizsgák, kinevezések alkalmával nyilváníthatna véleményt. — Mi lehet az oka ennek a bizonytalanságnak? — Alig van már közöttünk orvos, aki 50 évnyi kényszerszünet után saját pozitív élményeire támaszkodhatna. Az orvosok többségének kevés az információja, nincs kellő áttekintése. Orvosi hivatásának egyéni gondjait általánosítja, és azt várja: mindennapi apró ügyekben álljon ki mellette a kamara. Persze úgy, hogy vállalja föl a harcot a rektorral, a tanáccsal, a minisztériummal. Meggyőződésem, hogy _ a demokrácia ismérve alapján — a kamara feladata, hogy a többség érdekében és nevében döntsön. — Ma, ha a megyei kamara minden tagja elmenne a tanácskozásra, mintegy 870 orvos hallgatna meg beszámolót az alapszabály-módosításról. Ennyien vitathatják meg a megyei szervezet feladatait és választhatnak immár végleges vezetőséget, valamint országos küldötteket. Bízzunk benne: a vitás kérdésekben közös nevezőre jutnak a résztvevők és érdekvédelmük biztosításának tudatában, elégedetten állnak föl székükről a tanácskozás után. De hadd kérdezzem meg. az ö elégedettségük, biztonságérzetük hogyan kapcsolódik a betegek érdekeihez? — Ha a kamara közreműködésével fölépülő új egészségügyi struktúra hatékony és szilárd etikai alapon nyugvó egészségügyi ellátást eredményez, annak végső soron a beteg látja hasznát. Ilyen gyógyító közegben úgy él, mint aranyhal az akváriumban. Márpedig most vergődik, mint a partra vetett hal a homokban. Chikán Ágnes Bíróval egy kupéban A sors úgy hozta, hogy a reggeli Szeged expresszen egy fülkében utazhattam — Bíró Zoltánnal. Gondolom, nem árulok el újdonságot, ha címszavakban összefoglalom beszélgetőpartnerem politikai életútját. Lássuk csak: tagja az MSZMP-nek, de ugyanakkor a kizárt négyeknek is; szervezője a lukiteleki „értelmiségi-ellenzéki csúcsnak", az ott megalakuló MDF ügyvezető elnöke (később lemond); a Hitel főszerkesztője, s tanít a szegedi JGYTF-en. Ennyi. Bíró Zoltán a 21-es kocsi fülkéjében az ablak mellett ül, s társalgásunk közben hol kifelé, hol rám, hol pedig a szemközti üléshuzatra tekint. Szeme és keze cikázva jár, de beszéde mértéktartó és megfontolt. [AZ MDF-RÖL] (— Az MDF ügyvezető elnöki tisztéről önként mondtam le. Nem rekesztettek ki, vagy egyéb. Mikor barátaimmal megalakítottuk a Magyar Demokrata Fórumot, egy plebejus-demokrata hagyományból építkező szervezetet gondoltunk el. Az utóbbt időben — most már deklaráció szintjén is — az MDF-et egy jobbközép pártnak nyilvánították, illetve erőteljesen kereszténydemokrata irányultsággal töltődött fel. Ez pedig így egy olyan párt, aminek meglesz a maga helye a magyar politikai struktúrában, de semmiképpen sem az a párt, amelyiket én így a magaménak éreznék. Ügy gondolom, hogy ez taktikailag sem volt egy igazán jó önmeghatározás, mert a Magyar Demokrata Fórumnak egy olyan centrista szerepet kellene betöltenie, amelyben a középhez közelálló, jobb- és baloldalinak tekinthető érzésvilágot képes valamennyire integrálni.) [AZ ÜJ KORMÁNYRÓL) Kényes kérdések következtek, de beszélgetőpartnerem is tudta, hogy ma Magyarországon ez az egyik legfontosabb, legizgalmasabb téma a kormánylista nyilvánosságra hozatala előtt: kik lesznek a új miniszterek? (— Antall Józsefnél nem tartom szerencsésnek azt a túlzott, magabiztos, fölényeskedő stílust, melyet képvisel. De ebbe nem akarok részletesen belemenni. Andrásfalvy Bertalan? Ö a szakmájában kiváló, de kérdés, hogy milyen vezető lesz. Bod Péter Akos nem egy vezetőalkat, hisz könnyen félrelökhető, nem elég akaratos. Jeszenszky Géza beszél angolul... A fő kérdés itt az, hogy ezek az emberek az utóbbi másfél évben tűntek fel, így nem tudható, hogy valójában milyen politikai súllyal rendelkétnek. A másik aggasztó gond a megfelelő apparátus hiánya. Ezzel nyilvánvalóan egyik párt sem rendelkezik. Az MDF—SZDSZ-paktumról az a véleményem, hogy rendkívül szerencsétlen dolog, nem is feltétlenül tartalmában. Ugyanis egy, még meg sem alakult koalíciós kormány esetében a koalíciós partnerek háta mögött, őket kész tények elé állítva jött létre. Ez politil< li erkölcstelenség, és egyáltalán nem biztató kezdet egy születőben levő magyar demokrácia szempontjából...) [BÍRÓ ZOLTÁNRÓL] De vajon mit tesz majd az utób. bi évek egyik legismertebb politikusa? Hiszen csak formálisan tagja az MDF elnökségének (lévén, hogy az ülésekre sem jár), nem képviselő, és ily módon látszólag egyre távolodik a politika színpadától. Két sorompó közti rövid szakaszon azonban bepillantást enged a kulisszák mögé. (— Továbbra is tanitok, Szegeden. Vehetem a Hitelt, és aklivan részt akarok venni a közéletben. Ügy látszik, az én életemből a politikát már nem lehet eltávolítani. Sors. Egy sajátos szerep vár rám, hisz nem vagyok képviselő, de mégis az ország vezető pártjában vagyok elnökségi tag. Vállalom ezt az új feladatot, és még eljöhet az „én időm" is.) Targoncák közt szlalomozva, a pályaudvaron már politikamentes vágányokra hajtottunk. Egy nagyon komoly tehervonat egyre súlyosbodó rakományairól, a közép- és felsőoktatásról beszélgettünk. E témakörben, amely tulajdonképpen Igazán a sajátja, ugyanolyan cikázó mozdulatokkal érvelt, mint a napi politikáéban. Ért hozzá. Lehetett volna kultuszminiszter. De kikerülte ... Csűri Ákos Országos színházi találkozó Magyar szacialista abszurd Nem túl nagy kunszt, sót ma már kifejezetten unalmas, ha egy drámát nem engedtek bemutatni a Kádár-korszakban. A József Attila Színház produkciójáról mindezt csak mellékesen tudtam meg, a színház vezetői, s az alkotók — jó ízléssel — nem kürtöltek világgá. Schwajda György művének műfaját szocialista abszurdnak nevezhetnénk. Ezen műfaj legnagyobb alkotói, Beckett és Ionescu ugyanis a képtelen szituációkat tértől, időtől, társadalmi helyzettől függetlenül vázolják föl. A szocialista abszurd azonban egyenesen fakad a társadalmi viszonyokból, a bürokrácia természetéből. Vencell, a nyomdai betűszedő megvakul. Egyéves betegállomány után az SZTK illetékes bizott•sága elé áll. A rendelkezések értelmében táppénzen nem maradhat .rokkantsági nyugdijat nem kaphat, hiszen még túl fiatal, ezért hát keresőképesnek nyilvánítják. Ven. cell egy pillanatra elbizonytalanodik, ám úton hazafelé kitalálja: „Hiszen én betűszedő vagyok, s ha keresőképes, ez azt jelenti, hogy látok. Dolgozni kell, tehát látok!'' S már kész is az abszurd alapszituációja, a valóságnak bizonyuló képtelenség. S ebből folyik minden: a képtelennek bizonyuló valóság. A kétgyermekes családapa ugyanis valóban dolgozni kezd, újságot olvas, moziba megy, sőt még autót vezetni is megtanul. S noha a komédia sokszor groteszkbe, sőt paródiába hajlik, a következmények végiggondolása alapvetően konzekvens, a szöveg szellemes, a darab élvezetes. A vendégrendező Garas Dezső három zseniális színésszel dolgozhatott. Nemcsak rájátszott a hálás szerepekre, de igen szép és stílusos ötletekkel, jó érzékkel valódtja meg az abszurdot, a darab nehezebben ábrázolható rétegét is Az SZTK-ból hazatérő. látónak nyilvánított Vencell földönt néhány hokedlit, majd az egyiket fölállítja, és leül. Igen ám, de a széket a lapjára állítja, s igy az egyik lábán kénytelen (kelletlen) kuporogni. Felesége először megrökönyödik, majd lassan feláll, és megadóan ö is megfordítja a saját székét. Később, terítéskor, két tányért tesz férje elé, de ezzel nincs megelégedve, ezért az egész asztalt telerakja tányérokkal, hogy férje valamelyikbe majdcsak beletalál. Gáspár Sándor m. v. munkaképes öntudattal rombolja végig az előadást, biztos mértéket tartva a bohóságban. Autóvezetés előtti monológjában arról meditál, hogyan lehet meghallani a fákat és a házakat? A szembejövő autókat motorzajról megismeri, a vezetők is káromkodnak, de „Hogyan lehetne meghallani a fákat?" — tűnődikVencell hangosan. Megrendítő pillanat. Törőcsik Marinak m. v. mindig is különös érzéke volt a csúnyaság bájának megjelenítéséhez. Biborkát játssza, az öregecske. koszos, ám szép nevű takarítónőt, akibe Vencell beleszeret. A legjobban talán mégiscsak Bánsági Ildikó Veronikája tetszett, aki elbűvölő elszántsággal szegődik partnernek férje mulatságos, megrendítő állapotához. Szellemes, feszes előadás. A főképp középiskolásokból álló közönség leginkább a darab humoros, parodisztikus jeleneteinek örült. Néhány súlyos pillanatot rosszul érzékeltek, ám azért a legérzékenyebb pontokon elhallgatott a nevetés, valamit megéreztek a dolog siralmasságából. és esendőségéből is. ősztől új vezetés lesz a József Attila Színházban. Pályázott Garas is, Schwajda is, de végül Léner Péter kapta a színházat, ki eddig Nyíregyházán volt vezető. Garas Törőcsikkel együtt Szolnokra szerződött Schwajdához, Bánsági a Nemzetibe. Arról nincs hír. hogy a színházban az elkövetkezendő évadban számíthatunk-e hasonló csodára (marok) Egyetértés Mg. Szakszövetkezet Ásotthalom, VIII. 1269. felvételre keres gépkönyvelőt és számítógép-kezelőt Érd.: 81-544-es telefonszámon az elnöknél. 10 hónapos, kínai munkára várjuk saválló minősítessél rendelkező hegesztők és híradástechnikai műszerészek jelentkezéséi. Angolnyelv-tudás előnyben. Önéletrajzot és bizonyítványmásolatot „Nagy fal 1835/12" jeligére a Sajtóházba kérjük. Nyerhet! mm • y^enrósz. ön Is a DM púletósnaplán, május 22-ón Dugonics tórl sorsolásunkonl FellÓD a • yp™eland Toltse kl ezt a szelvényt! Dobja tpármelylk postaládába, vagyhozza a ® a házba I Kisorsolunk 20 db féléves DM előfizetést es különböző ajándóktár^akat • a Megrendelem : a DEIMAGYARORSZAG című napilapot a —a hót minden napján • — csak hétfőtől szombatig • • — a vasárnapit Is cz> • —csak a vasárnapit a a Az előfizetési díjat a hírlapkózbesítőnek fizetem. Az előfizetési díjat a pénzintézménynél vezetett, számú átutalási betétszámláról egyenlítem kL aláíráss. személyi szám .