Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-17 / 114. szám

r Híí»É>0 7 /o í: í 80. évfolyam, 114. szám 1990. május 17., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Visszafogadásért kopogtatunk • i Otnaponta egy bejelentés — Ingyenjegyek a romániai választóknak - Rendőrségi fotók a szeméttelepen Tegnap a legfontosabb belpolitikai hír kétségtelenül az volt, hogy Antall József nyilvánosságra hozta tervezett kormánylistáját. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének budapesti konferenciáján pedig azt mondta: Magyarország gyakran került a megosztott kontinens „roszszabbik felére". Mostani helyváltoztatásunkról ugyanott Szabad György is szólt: szerinte „visszafogadásért kopogtatunk". Az „ajtónyitásnál" persze megnézik, ki a belépni szándékozó... S figyelmeztetések is elhangzanak: a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójáé — a reform ára a munkanélküliség. Az Európa Tanács főtitkáráé: a sokkterápiát. gazdasági programjukat nehéz lesz úgy elfogadtatniuk a kelet-európai kormányoknak, hogy közben ne veszítsenek politikai bázisukból. A Nemzetközi Iparunió szintén budapesti tanácskozásán a résztvevőknek egyébként az új kormány vállalkozásbarát szándékairól volt már alkalmuk tájékozódni. Pálfy Katalin mázott Rendszerelemzési Intézetben programszervező és -vezető. A '80-as években az Országos Tervhivatalban különböző funkciókat töltött be, makroökonóimiai és ágazati tervezési és szabályozási modellek készítését végezte, irányította. Dr. Kiss Gyula (FKgP — tárca nélkül), 36 éves, jogász. Ügyvédi munkaközösségben dolgozik, a szakterülete elsősorban a polgári jog. Gcrbovits Jenő (FKgP — táyca nélkül). 65 esztendős, okleveles kertészmérnök. Aranykalászos gazda volt, majd rövid angliai tartózkodás után — diplomáját megszerezve — különböző vállalatoknál, szövetkezeteknél dolgozott agronómusként. Mádl Ferenc (független — tárca nélkül), 59 éves, az állam- és jogtudomány doktora. Szűkebb szakterülete a nemzetközi magánjog és a gazdasági jog. Jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. Több külföldi egyetemen is dolgozott vendégprofesszorként. Á kormánylista jelöltjei Parlamenti döntés után Nyolc MDF-es, négy kisgazdapárti, három független és egy kereszténydemokrata miniszterjelöltje van a leendő kormánynak, amelynek összetételét tegnap délután ismertette a Parlamentben Antall József megbízott miniszterelnök. A kormányban három tárca nélküli miniszter is helyet kap, speciális feladattal megbízva az átmeneti időszakra. Bemutatjuk a miniszterjelölteket rövid életrajzukkal. (Az adatok nem ellenőrzöttek, ezért nem tekinthetők hivatalosnak.) Dr. Horváth Balázs (MDF — belügy), 48 esztendős ügyvéd. 1968-tól a Veszprémi 2. Számú Ügyvédi Munkaközösségben dolgozott. Nagy Ferenc József (PKgP — földművelésügy), 67 esztendős agrármérnök. Dolgozott egyéni gazdaként, tszelnökként, termelésirányitó agronómusként, mígnem háztáji megbízottként vonult nyugalomba 1983-ban. Református vallású, három évtizede presbiter és zsinati póttag. Dr. Für Lajos (MDF — honvédelem), 60 esztendős, történész. Csaknem három évtizedes tudományos pályájának jórészét a Mezőgazdasági Múzeumban töltötte, az agrártermelés és -társadalom XVIII—XIX. századi históriáját kutatta. 1987-ben egyetemi katedrát kapott Jelenleg az ELTE bölcsészettudományi karának docense. Dr. Balsai István (MDF — igazságügy), 43 éves jogász, 1972 óta egy budapesti ügyvédi munkaközösség tagja. Dr. Bod Péter Akos (MDF — ipar és kereskedelem), 39 esztendős közgazdász. az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intezetének osztályvezetője volt. Dolgozott ENSZ-szakértőként a fejlődő világban, és vendégelőadóként amerikai egyetemeken is tanított. Keresztes K. Sándor (MDF — környezetvédelem), Kolozsvárott született, 46 esztendős építészmérnök. 1986 óta az Észak-dunántúli Terv- és Városrendészeti Szakosztály vezetője, amellett a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökeként is tevékenykedik. Siklós Csaba (MDF — közlekedés és hírközlés), 49 esztendős közlekedésmérnök. Csaknem két évtizede a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasúttársaság budapesti vezérigazgatóságának szakosztályvezetője, a fejlesztési, fentartási és tervgazdasági tevékenységet irányítja. Dr. Jeszenszky Géza (MDF — külügy), 49 éves, a Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének tanára. Tudományos munkássága Magyarország nemzetközi kapcsolataira terjed ki, különösen a XIX. század közepetói a második világháború végéig terjedő időszakban . Dr. Győrivanyi Sándor (FKgP — munkaügy), 63 éves. Az ipar és a technika szakköréből doktorált. A szákaktatásban dolgozik, a szakmunkásképzéssel és a foglalkoztatással összefüggő témakörökben jelentek meg tanulmányai, cikkei. Dr. Andrásfalvy Bertalan (MDF — művelődés és közoktatás), 59 éves. Néprajz— muzeológus, kertész üzemmérnök, a történettudomány kandidátusa. Dolgozott múzeumokban, levéltárban, akadémiai kutatóintézetekben, elsősorban a magyarság és a vele együtt élő népek hagyományos műveltségét kutatta. Jelenleg a oécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem docense, néprajzi előadásokat tart. Kádár Béla (független — nemzetközi gazdasági kapcsolatok), 56 éves, a közgazdaságtudomány' doktora. Pénzügyi szakemberként számos kutatóintézetben dolgozott, 1988 márciusa óta az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének igazgatója. Több külföldi egyetem vendégprofesszora, öt nyelven 'beszél. Dr. Surján László (KDNP) — népjólét), 49 éves, az orvostudomány kandidátusa. Dolgozott a Szövettani Intézet tanársegédjeként, az Orvos továbbképző Egyetemen patológusként, a kórbonctani intézet docenseként. Számos magyar és nemzetközi orvostársaság tagja, mindemellett a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese és az újjáalakult Magyar Cserkészszövetség országos elnöke. Rabár Ferenc (független — p>énzügy), 61 éves, a Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos főmunkatársa. Gazdag életpályája során foglalkozott tervezéssel és számvitellel, pénzüggyel, matematikai modellezéssel, elektronikus számítógépiekkel. Volt igazgatókónt vállalatszervezó, továbbá a Nemzetközi AlkaJKörkérdés a Springer-lapokhoz A Parlament keddi döntése értelmében vizsgálóbizottságot állítanak fel a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásainak kivizsgálására, s ezen belül is elsősorban az Axel Springer Budapest Kft. ügyleteinek feltárására. A bizottságnak legkésőbb 1990. június 30-áig jelentést kell tennie munkájáról az Országgyűlésnek. Az MTI tudósítói az érintett megyei Springer-lapok vezetőit arról kérdezték, mi a véleményük a sajtóban végbemenő privatizációs folyamatokról, és a munkaadójuk, az AS—B Kft. lapalapítási tevékenységét is vizsgáló parlamenti bizottság létrehozásáról. Sulyok László, az Üj Nógrád főszerkesztője; nincs ok izgalomra, a szerkesztőségi és a kiadói stáb jogszerűen járt el, a körülmények elemzése számukra nem okozhat meglepetést. Az AS—B ígért biztos anyagi-technikai bázist, a teljes garnitúra hosszú távú foglalkoztatását. Ajánlatához nem kötött politikai tartalmú feltételeket. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Üj Néplap főszerkesztője, Hajnal József szerint: korábban a megyei sajtó az országos lapokkal szemben hátrányos helyzetben volt, a másodosztályú lapok szerepét töltötte be. Egyébként — jegyezte meg — Magyarországon mindenki a kúlföldi tőke beáramlását óhajtja, viszont ha egy cég elkezd úgy viselkedni, ahogyan a piac és létfeltétele diktálja, meglepően azok fordulnak ellene, akik a legnagyobb igehirdetők voltak. Lombosi Jenő, az Üj Dunántúli Napló főszerkesztője kifejtette; az eljárást, amellyel az AS—B létrehozta saját sajtóorgánumait, nem tartották jogszerűtlennek, és hosszú gyötrődés után, de egyhangúlag döntött a lap kollektívája a csatlakozásról. A Heves megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, Koós József magánvéleménye szerint az őket érintő lapalapítási folyamatban jogilag minden rendben van. Sírunk a tőkéért, de ha itt van, nem kell — jelentette ki. Madarász Anna, a 24 ÖRA című Komárom-Esztergom megyei napilap főszerkesztő-helyettese; „a volt Dolgozók Lapja kollektívájának joga volt úgy dönteni, hogy munkahelyet változtat, s erre nyomós okok késztették. Egyrészt csak így éreztúk magunkat anyagi biztonságban, így volt megmenthető a megyei lap: másrészt úgy éreztük, hogy a jelenlegi helyzetben igy kerülhettük el a többpárti diktátumot, s így lehetünk önálló, független szellemi műhely". • A tolnai Népújság főszerkesztője, Kamarás Györgyné elmondta, hogy nem érte őket váratlanul a vizsgálóbizottság felállítása, és a lapnál egyetértenek e parlamenti döntéssel. Szabályozni kell a sajtóban végbemenő privatizációs folyamatokat, akár kúlső, akár belső tőkéről van szó. (Folytatás a 2. oldalon.) Távközlési világnap Beszélgessünk a számitógéppel! Ma ünnepel a telefonos világ: 125 éve írták alá a „Nemzetközi Távíró Megállapodást". Május 17-e távközlési világnap. Idei jelmondata: „Távközlés és ipari fejlődés". Az amerikai családok anynyi vonalat igényelnek, és annyi telefonkészüléket tartanak, amennyit csak akarnak. Az a francia, akinek érdeke megkívánja, hogy napj információkhoz jusson, bemegy a postára, és csekély bérleti díj fejében kap egy „Minitel" nevű készüléket, a hozzávaló képernyővel együtt, rákapcsolja a telefonhálózatára, és másodperceken belül mindent megtudhat, az aznapi tőzsdezárástól a legfrissebb piaci árakon át a pesti telefonszámokig. Mi pedig félórát is rászánunk arra, hogy a város másik felébe telefonáljunk. És amíg vonalra várunk, mondjuk a magunkét. .. Vojnár László, a Szegedi Távközlési Igazgatóság vezetője arról beszélt, hogyan kapaszkodhatnánk lói a fejlett világ szédítő tempóban száguldó „távközlési expresszére". — „Második ipari forradalom" zajlik a világban, annak köszönhetően, hogy a telekommunikációs technika egyre jobban összefonódik az ipari fejlődéssel. A robotizálható ipari folyamatok a számítógép- és kommunikációs rendszerek segítségével eddig elképzelhetetlen szintű összehangoltsági fokra emelkedhetnek. — Mi érezhető ebból Magyarországon? — Még csak a kezdeti szakaszban vagyunk, amikor az egyszerű telefonálás is gondokat okoz. Az ezredfordulóra azonban el kell jutnunk az egész országot behálózó digitális rendszer kiépítéséig. Az első lépéseket már megtettük: tavaly Szombathelyen, idén Budafokon adtak át ilyen berendezéseket, és két éven belül szeretnénk működtetni a szegedi új központot is. — Hogyan fejlődhet tovább ez a rendszer? — Ez lesz a „gerinchálózat", olyan alap, amely kiegészíthető, továbbfejleszthető. A hálózat fölülről építkezik, előbb a megyeszékhelyek központjait alakítjuk át, ezt követi a terület korszerűsítése. A mai rendszert körülbelül 20 éve kezdték kiépíteni, de a crossbarhálózat már nem bírja a terhelést, és nem is fejleszthető kellőképpen. A tervek között szerepel még optikai (fényvezető) kábelek telepítése. Egyetlen ilyen kábel — nagy csatornaszámának köszönhetően — több ezer telefonbeszélgetést képes továbbítani. Illusztrálásképpen még anynyit, hogy 600 telefoncsatorna szükséges egy televízióprogram átviteléhez. — A fejlett államokban számtalan szolgáltatásból választhat az előfizető. Mikor jutunk el mi is erre, vagy az ehhez közelítő szintre? — Az előbb említett digitális rendszer már lehetővé teszi olyan szolgáltatások nyújtását, amelyek megütik a kívánt mértéket. Például részletes telefonszámlát kaphat az igénylő, vagy kérheti az automatikus hívásátirányítást. A gazdasági élet felélénkülése együtt jár az ilyen igények ébredésével. — Világszerte tapasztalható a telekommunikációs és adatbankrendszerek öszszekapcsolódása. Itthon mikor válik ez valóra? — A Távközlési Vállalatnak már vannak olyan adatközpontjai, amelyek beszélgetni tudnak a számítógépekkel. A legkorszerűbbek az úgynevezett „csomagkapcsolt" szolgáltatások, amelyek a telexhálózatból nőnek ki. Lényeges, hogy e rendszerek (számítógép, telex, telefon) ugyanazon az alaphálózaton működnek, így összekapcsolódásuknak semmi akadálya. A jövő az ilyen, integrált szolgáltatású, digitális hálózatoké, ahol a telefon helyébe a „kommunikációs terminál" lép, amely nem más, mint számítógéppel egybeépített videotelefon, amelyen megválasztható a kommunikációs forma. Nyugat-Európában már terjed, a mi számunkra ez még kicsit távoli. Egyelőre az alaplépések megtétele a legfontosabb. Nyilas Péter Hattyasi horror A szerelmes rendőr képekkel udvarolt Vége a hattyasi fényképügynek! Kiderült, kié volt az a sajátos gyűjtemény, amelynek szétszórt darabjait a hattyasi szeméttelepen találták meg a múlt hét végén a gyerekek. Egyébként tegnapelőtt újabbakat hozott egy olvasónk, legalább 30 darabot szedett össze, ugyanott Hivatalos — az egyetemtől, a tüdőgondozótól származó — értesítést is talált köztük. Ezt a kollekciót is átadtuk a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi-technikai alosztályának. A nyomozók szerelmi történetre bukkantak a képek által: a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi alosztályának egyik segédtechnikusa, Takács Imre hozta Szegedre a felvételeket. Ugyanis egy itt tanuló diáklánynak udvarolt, s föltehetően a nem mindennapi képekkel is a sikeres hódítását akarta megalapozni. A különleges szakma dokumentumai jól kiegészíthették a virágcsokrokat, mert a lány beadta derekát, férjhez ment a rendőrhöz. Aki különben már nem rendőr, más foglalkozás után nézett, s a lány is elköltözött Szegedről. Csak a fényképeket felejtették az alsóvárosi albérletben, amiket aztán az újabb lakó kidobott, sok más kacattal együtt. Igy kerültek a „horrorfotók" a hattyasi szeméttelepre. Minderről a megyei megbízott főkapitány-helyettes tájékoztatott tegnap, szerdán. Szó, ami szó, sikerült megdolgoztatnunk a helyi rendőröket. aligha nyomoztak eddig még hasonló ügyben. S mint értesültünk, alapos munkát végeztek M. E.