Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

4 1990. április 7., szombat MA ESTE BEMUTATJÁK SÜTŐ ANDRÁS DRÁMÁJÁT Csillag a máglyán Milyen furcsa, összetett cím is ez; Csillag a máglyán. A csillag távoli és hideg, de képzeljük csak el nélküle az éji, felhőtlen eget. A máglya közeli, éget és emberek rakják — embereknek. Mármost megkérdezhetnénk, ki a csillag és ki a máglya ebben a hirtelen oly aktuálissá váló Sütő-drámában. De mégse! Mert abban a tűzben, abban az embertelen forróságban, amit a Rögeszme kíméletlen lángjai lobbantanak föl, minden elég: a fiatalság, a barátság, a kétely, a kérdezés, s az ellentmondás szelíd joga, s elég az ember legfontosabb cselekedete is; a szeretet. Mert az az ember, aki valóban szeret, csak önmagának mondhatja; vagy-vagy. Csak magának. Ha Istenre, vagy egy másik emberre veti tekintetét, nem mondhatja. Nem is mondja, hiszen „csak" szeret. És akkor „csak" ez van. Ez a VAN! Ilyenkor nincs két valóság. Amikor Ory főinkvizítor úr párizsi megbízottja le akarván tartóztatni az előle Genfbe menekülő Szervét Mihályt, Kálvin nem adja ki a szentháromságtagadó orvost. Nem adja ki, mert már saját törvényeinél jelentette fel. Csakhogy ez a törvény azt is kimondja — s akkor most a megdöbbent Szervétet idézem; „Genf törvényei szerint, aki bevádol engem, köteles maga is bevonulni a börtönbe. Köteles vállalni az ítéletet is — ha nem lesz igaza ..." Szervét Mihályt és Kálvint összebilincselik. Bevádló és megvádlott egyazon cellában. Ez pedig a vagy-vagy, vagyis a történelem zsákutcája, a hatalomtól vakon szemlélt világé, melyet többé nem az értelem, a megértés, a szeretet, hanem a rögeszme fortyogó katlanjában fogant Ítélet, s ítélkezés szándéka irányít. Kálvin kiirtotta magából az emlékezés jogát. Pedig azt kiáltotta még fiatalon és üldözötten: tolerancia! Tolerancia! S most ugyan ezt kiáltja neki Szervét: tolerancia ! Kálvin, akiről krónikása azt írta, hogy olyan, mint egy hegycsúcs, rózsa nem nő rajt, de az örökkévalóság fénye ragyogja be, ezt a szót — tolerancia — tiltotta be. S ezzel a szóval Isten nevében betiltotta a szeretetet. Ennél nagyobb bűnt pedig ember nem követhet el. Darvas! László Kárpáti Tibor Az előadást rendezte: Illés István m. v. Díszlet: Varga Mátyás, jelmez: Vágvölgyi Ilona m. v. Rendezőasszisztens: Magyar Ferenc. Szereposztás: Kálvin János: Sinka Károly, Szervét Mihály: Szélyes Imre m. v., Ory, főinkvizítor: Kárpáti Tibor, Hitnyomozó: Jakab Tamás, Fárel: Csíkos Gábor és Szélyes Imre Nagy László felvétele m. v. De la Fontaine: Kovács Zsolt, De la Court: Korica Miklós, Flórián Antal, Arzellier; Szabady József, Ideiette: Dobos Katalin, Veronika: Markovits Bori, Perrin: Mentes József, La Forge: Herczeg Zsolt, Derlot, Rendőrfőnök: Kátó Sándor, Antal, Kálvin öccse: Hegedús Zoltán, Asszony: Szabó Mária, Polgár: Mezey Károly, Poroszló: Magyar Ferenc. Ha nincs kivel beszélni.. Ti ni te lefon Mindnyájan voltunk kamaszok. Sok mindent meg is őriztünk magunkban az „átmenet" korából. Tiszta és szép dolgokat — és sok-sok tépelődést, szorongást. Senki sem tud annyira magára maradni, végletes kétségekbe zuhanni, mint a gyerek- és felnőttkor határmezsgyéjén csetlőbotló tinédzser. S arról, hogy mi bántja, gyakran még beszélni sincs kinek. És ha választhatna? Kivel beszélgetne szívesebben: felnőttel-e, aki — a legjobb szándékkal is — a korkülönbség és a nagyobb tapasztalat választófala mögül tud csak felelni? Vagy inkább egy hasonszőrű, a kamaszélet kínjait-örömeit a maga bőrén élénken érző kortársával ? A felnőtt lelkisegély-szolgálat tapasztalatai az utóbbi véleményt igazolják. Ezért gondolták néhányan úgy, hogy szükség lenne külön a kamaszok számára is létrehozni valami hasonlót. Olyan beszélgetőtelefont, ahol a kábel túloldalán is tinédzser ül. Schádné Zámolyi Judit pszichológust bízták meg a tini-telefonszolgálat életre segítésével. — Minden ember létszükséglete, hogy kapcsolatokat teremthessen másokkal. Ezeknek csak a hiányát lehet érezni, ha megvannak, az ember „csak" jól érzi magát Csakhogy éppen a megértő, elfogadó kapcsolatok hiányoznak sok ember életéből. A környezet — a világ — ma nem kedvez a kialakításuknak. A „nagy telefonszolgálat" arra próbálja rávenni a hívókat, hogy ki-ki találja meg a saját megoldását a nehéz élethelyzetekre. A fiatalok azonban másfajta hangot, partnert igényelnek; s nekik végképp nincs hová fordulni. Mi azon dolgozunk, hogy segítsünk nekik. Ezekre a szolgálatokra azért van szükség, mert a mentálhigiénének — a lélek gondozásának — nincs intézményes tere. Az egészségügy kizárólag betegekkel foglalkozik, s aki csak teherként cipelt gondolatait szeretné kimondani, nem fordulhat sehová. — Hogyan találtak a szolgálatra alkalmas gyerekeket? — Egyszerűen meghirdettük az ötletet: iskolákban, újságban. A drogambulanciára hívtuk őket, és örültünk. milyen sokan jelentkeztek. — Hol működik majd a tinitelefon? — Az Ifjúsági Iroda ad helyet és berendezést. Ez azért lehet szerencsés, mert az iroda így közvetlen forrásból értesülhet a fiatalok valódi igényeiről. Ezeket az információkat felhasználhatják szolgáltatásaik, klubéletük, programjaik szervezésében. Az induláshoz természetesen pénz kell. Két csoport működését terveztük, az S. O. S. telefonszolgálat pályázatával nyert anyagi segítség azonban csak az egyik csoportra elég, a többit még elő kell teremteni. — Hogyan készítik föl a fiatalokat erre a nem könynyű feladatra? — Szeretnénk, ha megéreznék: mások megértése, meghallgatása, szeretete — érték. Jó lenne, ha megtanulnák „fogni" a másik üzenetét. Ha a „képzési idő" alatt arra irányítjuk a figyelmüket, amit már tudnak, arra, hogy milyen értékeik vannak, akkor a későbbi beszélgetések során talán sikerül átadniuk ezt a szemléletet. Ehhez önmagukat kell jól ismerniük. Meg kell tanulniuk saját magukkal bánni, s a telefonálókat meggyőzni, hogy ők maguk keressék konfliktusaik megoldását. Közös munkánk — ami körülbelül június 'közepéig tart — erre épül. — Mi lesz később a szolgálatban dolgozó fiatalokkal? Szakmai vezetésre később is szükségük lesz. — Természetesen biztosítani kell számukra is, hogy szakemberek segítségével rendszeresen „kibeszélhessék" magukat. Folyamatos pszichés gondozásuk igen fontos. És éppen ez a mentálhigiéné lényege: minden szint fölött van egy következő, meghallgató „védőpajzs". Ennek létrehozása azonban ugyancsak pénzt igényel, amihez talán pályázatok útján lehetne hozzájutni. Az első lépés azonban egyelőre az, hogy elindítsuk őket. Nyilas Péter Kőkirakó Hamarosan új köveken kopoghat cipőnk sarka a Klauzál téren. Amikor megjelentek az útbontó emberek, még nem tudtuk, mi jár a fejükben. Azt hittük, telefonkábelt szerelnek, esetleg eltört valami cső odalenn. Aztán gyanakodva láttuk, hogy nem ásnak a mélybe, megelégszenek a külszíni fejtéssel. Miután meghámozták a tér egy darabját, féltérdre ereszkedtek és nekiláttak akőkirakónak. Ez úgy ment, hogy másfajta kockákat raktak le, mint amilyeneket fölszedtek. Ha ügyesen keverik az új darabokat a régivel, érdekes formák születhettek volna. Egy kávésbögre például, csészealjjal és kockacukorral. Esetleg egy szelet japántorta, rumos meggyel a tetején. Mert a teret csak a cukrászda teraszán kövezték meg, így — a korábbi hepehupák helyett — sima terepen nyalhatjuk a fagyit a nyáron. Hogy a megfoltozott tér így elvesztettte egységes hatását, elhanyagolható körülmény. A burkolat többi része úgysem látszik az autótengertől, és a kipufogógáztól. A Kossuth-szobor egyelőre nem tud semmiről, az egész a háta mögött történt. Ha véletlenül visszanéz egyszer, ki tudja, mit nem mond majd. Talán még tollas kalapját is földhöz csapja. (nyilas) UHICUH Lenin a küszöb elolt — A '80-as évek elején összegyűjtöttük a különböző könyvtárakból kiselejtezett „szocreál" műveket, melyeket már a könyvtárak is irtani kezdtek. Emellé például a Hazafias Népfronttól is befutott egy írógép, számológép, szóval, a tárgyi emlékek is előkerültek. Ezután jöttek a Lenin-szobrok, a képzőművészeti alkotások, különböző anyagokból készült, gyönyörű, „nagy gondolkodókat" ábrázoló képek. Utána arra gondoltunk, hogy a gyűjtést tudatosan kellene folytatni. — Hányan kezdtetek a gyűjtést? — Hárman. Én akkor még a Dunántúlon dolgoztam. Amikor Szegedre költöztem, akkor határoztuk el a mostani elnökünkkel, hogy öszszehívjuk a társaságot, és megbeszéljük, hogy mit gyűjtünk, mit tudunk bemutatni. A társaság jellege pusztán baráti volt, de a köteléket a gyújtőszenvedély szorosabbá tette. 1986. október 23-án indult be igazán a működésünk egy szovjet tankpezsgő mellett. Eldöntöttük, hogy a miénk különleges klub lesz. Hamarosan akkorára nőtt az érdeklődés, hogy lefektettük az alapszabályt, mely leginkább az akkori bürokratikus rendszer kigúnyolását szolgálta; benne volt az a fajta irónia, ami a Parkinson- vagy Murphy-könyvekben. A társaságba az idők folyamán orvos, jogász, népművelők, tanárok, gépészek kerültek. — Most mennyien vagytok? — Az alakuló közgyűlésen — ez '87. május 19-e, Ivó napjára esik, és minden évben, mint mindanynyiunk névnapját, megünnepeljük — 17-en voltunk. A pillanatnyi létszám 25, az alapítókkal együtt. Hét pártolótagunk is van. Ügy lesz valaki pártolótag, hogy vagy csak a gyűjtést segíti, vagy a tagság kritériumait tartalmazó nyolc pont valamelyikének nem felel meg — főleg a kettes pont nem teljesítése számít súlyos bűnnek: „bármely pártnak nem tagja". Ez a pont az egypártrendszer viszonyai között egyértelmű volt, most épp az ellenkező értelmére fordult át, de még mindig létjogosultsága van. Mi nem politikai „szövetkezésként" működünk. — Mi a cél a gyűjtéssel? — Dokumentumokat gyűjtünk. Ezek a tárgyak a maguk blődségével, bagatellségével nem képviselnek értékeket. Nincs szükség újabb könyvégetésekre, bár ezzel egyenértékű volt az a hisztéria, ahogyan a könyvektől próbáltak szabadulni. Mi azt szeretnénk, hogy megmaradjanak ezek a tárgyak, köríyvek, éppen, hogy ne lehessen tőlük megszabadulni, egyetlen kézmozdulattal lesöpörni az asztalról. A klub, a „Hungárián Unicum Club", azaz HUC, Szegeden működik és azokat a mosolyra ingerlő szocialista-realista relikviákat gyűjti, melyek az 1945—90-es évek mondvacsinált „értékcsordáját" jelentik. Anyagaikat tavaly már bemutatták a JATE dísztermében. Pillanatnyilag a Szovjet és Magyar Kultúra Egyesülettől próbálnak újabb dokumentumokat szerezni. Először a klub múltjáról kérdeztük Kőhalmi Ottó titkárt: — Azért maradjanak meg, hogy „ne történhessenek" újra? — Pontosan. „Aki nem tanul a múltjából, az nem tudja megcsinálni a jövőjét." — Melyek a legfontosabb relikviáitok? Kik támogatták a gyűjtést? rendőrségi szolgálati szabályzat, melyet ez idáig titkosan kezeltek. Az első úttörőzsebkönyv is nálunk van. — Gondolom, sok helyen fogadtak úgy benneteket, mint az „igazi értékeket" megmentő csoportot. — Igen, ez a kettősség benne van a dologban. A helyzethez kell alakulnunk, mint akik valóban értéket mentenek. Ez így is igaz, de nem azért, hogy egy „újabb hatalomátvétel" során tőlünk visszakérjék a tárgyakat. Gyűjtésünk éppen azt bizonyítja, hogy mindez már a múlté. — Hol tároljátok a gyűjteményt? — Pillanatnyilag egy magánlakásban. De jó lenne egy alkalmi kiállítóterem, ahol bemutathatjuk a relikviákat. Mert a tárgyak nagy része okulásul szolgálhatna: a Lenin-fejet ábrázoló levélnehezék, lábtörlő, subázott szőnyeg... Az ember egyszer ránéz, aztán roszszul lesz tőle; ilyen lila — A JATE KISZ- és pártbizottsága sokat segített, s a KSZV is. Az utóbbi idők legnagyobb fogása a volt Csongrád megyei pártbizottság elhagyott épületéből összeszedett. az általuk is értéktelennek tartott festmények, szobrok, dokumentumok és a nagy Lenin-szobor. '56-os, csatos fedelű, cserélhető listájú begyűjtési könyv. Egy begyűjtésről szóló, rímes képregény, melynek szerzője ismeretlen, de profi munkának látszik. 1948-ból származó fejű Lenint még nem látott! De ezek mostanáig irodák sorát „díszítették". A külföldi vonalat sajnos nem igazán tudtuk követni. A konklúzió, mint a képregényé: „Aki a népnek vermet ás, maga esik bele." Podmaniczky Szilárd Füstszínű üvegek, hungampán és egyéb üvegezés közületnek is. Teréz u. 42. Tel.: 26-095. Csongrád Megyei folyamatosan indít: - gépjármű-ügyintézői, - nemzetközi gépkocsivezetői. - ADR. - könny űgép-kezelöi tanfolyamot. Jelentkezés: Szeged. Berlini krt. 16-18. Telefon: 23-544. Újszegedi, két helyiségből álló, központi fűtéses, 41 m2 alapterületű helyiség, valamint 4000 m2 ingatlan, rajta 650 m2-es új, telefonos felépítménnyel ellátott épületre váilaikozó társakat keresünk, illetve bérbe adunk. Érdeklődni: 7—16 óráig 62/11-878-as telefonon.