Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

4 1990. április 7., szombat MA ESTE BEMUTATJÁK SÜTŐ ANDRÁS DRÁMÁJÁT Csillag a máglyán Milyen furcsa, összetett cím is ez; Csillag a máglyán. A csillag távoli és hideg, de képzeljük csak el nélküle az éji, felhőtlen eget. A máglya közeli, éget és emberek rak­ják — embereknek. Mármost megkérdezhetnénk, ki a csil­lag és ki a máglya ebben a hirtelen oly aktuálissá váló Sütő-drámában. De mégse! Mert abban a tűzben, abban az embertelen forróságban, amit a Rögeszme kíméletlen lángjai lobbantanak föl, min­den elég: a fiatalság, a ba­rátság, a kétely, a kérdezés, s az ellentmondás szelíd jo­ga, s elég az ember legfonto­sabb cselekedete is; a szere­tet. Mert az az ember, aki va­lóban szeret, csak önmagá­nak mondhatja; vagy-vagy. Csak magának. Ha Istenre, vagy egy másik emberre veti tekintetét, nem mondhatja. Nem is mondja, hiszen „csak" szeret. És akkor „csak" ez van. Ez a VAN! Ilyenkor nincs két való­ság. Amikor Ory főinkvizítor úr párizsi megbízottja le akar­ván tartóztatni az előle Genfbe menekülő Szervét Mihályt, Kálvin nem adja ki a szentháromságtagadó or­vost. Nem adja ki, mert már saját törvényeinél jelentette fel. Csakhogy ez a törvény azt is kimondja — s akkor most a megdöbbent Szervétet idézem; „Genf törvényei sze­rint, aki bevádol engem, kö­teles maga is bevonulni a börtönbe. Köteles vállalni az ítéletet is — ha nem lesz igaza ..." Szervét Mihályt és Kálvint összebilincselik. Bevádló és megvádlott egyazon cellában. Ez pedig a vagy-vagy, vagyis a történelem zsákutcája, a hatalomtól vakon szemlélt világé, melyet többé nem az értelem, a megértés, a szere­tet, hanem a rögeszme for­tyogó katlanjában fogant Íté­let, s ítélkezés szándéka irá­nyít. Kálvin kiirtotta magából az emlékezés jogát. Pedig azt kiáltotta még fiatalon és üldözötten: tolerancia! Tolerancia! S most ugyan ezt kiáltja neki Szervét: tole­rancia ! Kálvin, akiről krónikása azt írta, hogy olyan, mint egy hegycsúcs, rózsa nem nő rajt, de az örökkévalóság fé­nye ragyogja be, ezt a szót — tolerancia — tiltotta be. S ezzel a szóval Isten nevében betiltotta a szeretetet. Ennél nagyobb bűnt pedig ember nem követhet el. Darvas! László Kárpáti Tibor Az előadást rendezte: Illés István m. v. Díszlet: Varga Mátyás, jelmez: Vágvölgyi Ilona m. v. Rendezőasszisztens: Magyar Ferenc. Szereposztás: Kálvin János: Sinka Ká­roly, Szervét Mihály: Szélyes Imre m. v., Ory, főinkvizítor: Kárpáti Tibor, Hitnyo­mozó: Jakab Tamás, Fárel: Csíkos Gábor és Szélyes Imre Nagy László felvétele m. v. De la Fontaine: Kovács Zsolt, De la Court: Korica Miklós, Flórián Antal, Ar­zellier; Szabady József, Ideiette: Dobos Ka­talin, Veronika: Markovits Bori, Perrin: Mentes József, La Forge: Herczeg Zsolt, Derlot, Rendőrfőnök: Kátó Sándor, Antal, Kálvin öccse: Hegedús Zoltán, Asszony: Szabó Mária, Polgár: Mezey Károly, Po­roszló: Magyar Ferenc. Ha nincs kivel beszélni.. Ti ni te lefon Mindnyájan voltunk kamaszok. Sok mindent meg is őriztünk magunkban az „átmenet" korából. Tiszta és szép dolgokat — és sok-sok tépelődést, szorongást. Senki sem tud annyira magára maradni, végletes kétségekbe zuhan­ni, mint a gyerek- és felnőttkor határmezsgyéjén csetlő­botló tinédzser. S arról, hogy mi bántja, gyakran még be­szélni sincs kinek. És ha választhatna? Ki­vel beszélgetne szívesebben: felnőttel-e, aki — a legjobb szándékkal is — a korkü­lönbség és a nagyobb ta­pasztalat választófala mögül tud csak felelni? Vagy in­kább egy hasonszőrű, a ka­maszélet kínjait-örömeit a maga bőrén élénken érző kortársával ? A felnőtt lelkisegély-szol­gálat tapasztalatai az utób­bi véleményt igazolják. Ezért gondolták néhányan úgy, hogy szükség lenne kü­lön a kamaszok számára is létrehozni valami hasonlót. Olyan beszélgetőtelefont, ahol a kábel túloldalán is tinédzser ül. Schádné Zámolyi Judit pszichológust bízták meg a tini-telefonszolgálat életre segítésével. — Minden ember létszük­séglete, hogy kapcsolatokat teremthessen másokkal. Ezeknek csak a hiányát le­het érezni, ha megvannak, az ember „csak" jól érzi magát Csakhogy éppen a megértő, elfogadó kapcsola­tok hiányoznak sok ember életéből. A környezet — a világ — ma nem kedvez a kialakításuknak. A „nagy telefonszolgálat" arra pró­bálja rávenni a hívókat, hogy ki-ki találja meg a saját megoldását a nehéz élethelyzetekre. A fiatalok azonban másfajta hangot, partnert igényelnek; s nekik végképp nincs hová fordul­ni. Mi azon dolgozunk, hogy segítsünk nekik. Ezekre a szolgálatokra azért van szük­ség, mert a mentálhigiéné­nek — a lélek gondozásának — nincs intézményes tere. Az egészségügy kizárólag betegekkel foglalkozik, s aki csak teherként cipelt gondolatait szeretné kimon­dani, nem fordulhat sehová. — Hogyan találtak a szol­gálatra alkalmas gyereke­ket? — Egyszerűen meghirdet­tük az ötletet: iskolákban, újságban. A drogambulan­ciára hívtuk őket, és örül­tünk. milyen sokan jelent­keztek. — Hol működik majd a tinitelefon? — Az Ifjúsági Iroda ad helyet és berendezést. Ez azért lehet szerencsés, mert az iroda így közvetlen for­rásból értesülhet a fiatalok valódi igényeiről. Ezeket az információkat felhasználhat­ják szolgáltatásaik, klubéle­tük, programjaik szervezésé­ben. Az induláshoz termé­szetesen pénz kell. Két cso­port működését terveztük, az S. O. S. telefonszolgálat pályázatával nyert anyagi segítség azonban csak az egyik csoportra elég, a töb­bit még elő kell teremteni. — Hogyan készítik föl a fiatalokat erre a nem köny­nyű feladatra? — Szeretnénk, ha meg­éreznék: mások megértése, meghallgatása, szeretete — érték. Jó lenne, ha megta­nulnák „fogni" a másik üzenetét. Ha a „képzési idő" alatt arra irányítjuk a fi­gyelmüket, amit már tud­nak, arra, hogy milyen ér­tékeik vannak, akkor a ké­sőbbi beszélgetések során talán sikerül átadniuk ezt a szemléletet. Ehhez önmagu­kat kell jól ismerniük. Meg kell tanulniuk saját maguk­kal bánni, s a telefonálókat meggyőzni, hogy ők maguk keressék konfliktusaik meg­oldását. Közös munkánk — ami körülbelül június 'köze­péig tart — erre épül. — Mi lesz később a szol­gálatban dolgozó fiatalok­kal? Szakmai vezetésre ké­sőbb is szükségük lesz. — Természetesen biztosí­tani kell számukra is, hogy szakemberek segítségével rendszeresen „kibeszélhes­sék" magukat. Folyamatos pszichés gondozásuk igen fontos. És éppen ez a men­tálhigiéné lényege: minden szint fölött van egy követ­kező, meghallgató „védő­pajzs". Ennek létrehozása azonban ugyancsak pénzt igényel, amihez talán pályá­zatok útján lehetne hozzá­jutni. Az első lépés azonban egyelőre az, hogy elindítsuk őket. Nyilas Péter Kőkirakó Hamarosan új köveken kopoghat cipőnk sarka a Klauzál téren. Amikor megjelentek az útbontó emberek, még nem tudtuk, mi jár a fe­jükben. Azt hittük, tele­fonkábelt szerelnek, eset­leg eltört valami cső oda­lenn. Aztán gyanakodva lát­tuk, hogy nem ásnak a mélybe, megelégszenek a külszíni fejtéssel. Miután meghámozták a tér egy darabját, féltérdre eresz­kedtek és nekiláttak akő­kirakónak. Ez úgy ment, hogy másfajta kockákat raktak le, mint amilyene­ket fölszedtek. Ha ügyesen keverik az új darabokat a régivel, ér­dekes formák születhet­tek volna. Egy kávésbögre például, csészealjjal és kockacukorral. Esetleg egy szelet japántorta, ru­mos meggyel a tetején. Mert a teret csak a cuk­rászda teraszán kövezték meg, így — a korábbi he­pehupák helyett — sima terepen nyalhatjuk a fa­gyit a nyáron. Hogy a megfoltozott tér így elvesztettte egységes hatását, elhanyagolható körülmény. A burkolat többi része úgysem lát­szik az autótengertől, és a kipufogógáztól. A Kossuth-szobor egy­előre nem tud semmiről, az egész a háta mögött történt. Ha véletlenül visszanéz egyszer, ki tud­ja, mit nem mond majd. Talán még tollas kalapját is földhöz csapja. (nyilas) UHICUH Lenin a küszöb elolt — A '80-as évek elején összegyűjtöttük a különbö­ző könyvtárakból kiselejte­zett „szocreál" műveket, me­lyeket már a könyvtárak is irtani kezdtek. Emellé pél­dául a Hazafias Népfront­tól is befutott egy írógép, számológép, szóval, a tár­gyi emlékek is előkerültek. Ezután jöttek a Lenin-szob­rok, a képzőművészeti al­kotások, különböző anya­gokból készült, gyönyörű, „nagy gondolkodókat" áb­rázoló képek. Utána arra gondoltunk, hogy a gyűj­tést tudatosan kellene foly­tatni. — Hányan kezdtetek a gyűjtést? — Hárman. Én akkor még a Dunántúlon dolgoztam. Amikor Szegedre költöztem, akkor határoztuk el a mos­tani elnökünkkel, hogy ösz­szehívjuk a társaságot, és megbeszéljük, hogy mit gyűjtünk, mit tudunk be­mutatni. A társaság jellege pusztán baráti volt, de a köteléket a gyújtőszenvedély szorosabbá tette. 1986. ok­tóber 23-án indult be iga­zán a működésünk egy szov­jet tankpezsgő mellett. El­döntöttük, hogy a miénk különleges klub lesz. Ha­marosan akkorára nőtt az érdeklődés, hogy lefektettük az alapszabályt, mely leg­inkább az akkori bürokrati­kus rendszer kigúnyolását szolgálta; benne volt az a fajta irónia, ami a Par­kinson- vagy Murphy-köny­vekben. A társaságba az idők folyamán orvos, jo­gász, népművelők, tanárok, gépészek kerültek. — Most mennyien vagy­tok? — Az alakuló közgyűlé­sen — ez '87. május 19-e, Ivó napjára esik, és min­den évben, mint mindany­nyiunk névnapját, megün­nepeljük — 17-en voltunk. A pillanatnyi létszám 25, az alapítókkal együtt. Hét pártolótagunk is van. Ügy lesz valaki pártolótag, hogy vagy csak a gyűjtést segí­ti, vagy a tagság kritériu­mait tartalmazó nyolc pont valamelyikének nem felel meg — főleg a kettes pont nem teljesítése számít sú­lyos bűnnek: „bármely párt­nak nem tagja". Ez a pont az egypártrendszer viszo­nyai között egyértelmű volt, most épp az ellenkező ér­telmére fordult át, de még mindig létjogosultsága van. Mi nem politikai „szövetke­zésként" működünk. — Mi a cél a gyűjtéssel? — Dokumentumokat gyűj­tünk. Ezek a tárgyak a ma­guk blődségével, bagatellsé­gével nem képviselnek ér­tékeket. Nincs szükség újabb könyvégetésekre, bár ezzel egyenértékű volt az a hisz­téria, ahogyan a könyvektől próbáltak szabadulni. Mi azt szeretnénk, hogy meg­maradjanak ezek a tárgyak, köríyvek, éppen, hogy ne lehessen tőlük megszabadul­ni, egyetlen kézmozdulattal lesöpörni az asztalról. A klub, a „Hungárián Unicum Club", azaz HUC, Szegeden működik és azokat a mosolyra in­gerlő szocialista-realista relikviákat gyűjti, me­lyek az 1945—90-es évek mondvacsinált „érték­csordáját" jelentik. Anya­gaikat tavaly már be­mutatták a JATE dísz­termében. Pillanatnyilag a Szovjet és Magyar Kultúra Egyesülettől próbálnak újabb doku­mentumokat szerezni. Először a klub múltjá­ról kérdeztük Kőhalmi Ottó titkárt: — Azért maradjanak meg, hogy „ne történhessenek" újra? — Pontosan. „Aki nem tanul a múltjából, az nem tudja megcsinálni a jövő­jét." — Melyek a legfontosabb relikviáitok? Kik támogat­ták a gyűjtést? rendőrségi szolgálati sza­bályzat, melyet ez idáig tit­kosan kezeltek. Az első út­törőzsebkönyv is nálunk van. — Gondolom, sok helyen fogadtak úgy benneteket, mint az „igazi értékeket" megmentő csoportot. — Igen, ez a kettősség benne van a dologban. A helyzethez kell alakulnunk, mint akik valóban értéket mentenek. Ez így is igaz, de nem azért, hogy egy „újabb hatalomátvétel" so­rán tőlünk visszakérjék a tárgyakat. Gyűjtésünk ép­pen azt bizonyítja, hogy mindez már a múlté. — Hol tároljátok a gyűj­teményt? — Pillanatnyilag egy ma­gánlakásban. De jó lenne egy alkalmi kiállítóterem, ahol bemutathatjuk a relik­viákat. Mert a tárgyak nagy része okulásul szolgálhatna: a Lenin-fejet ábrázoló le­vélnehezék, lábtörlő, subá­zott szőnyeg... Az ember egyszer ránéz, aztán rosz­szul lesz tőle; ilyen lila — A JATE KISZ- és párt­bizottsága sokat segített, s a KSZV is. Az utóbbi idők legnagyobb fogása a volt Csongrád megyei pártbi­zottság elhagyott épületéből összeszedett. az általuk is értéktelennek tartott festmé­nyek, szobrok, dokumentu­mok és a nagy Lenin-szo­bor. '56-os, csatos fedelű, cserélhető listájú begyűj­tési könyv. Egy begyűjtés­ről szóló, rímes képregény, melynek szerzője ismeret­len, de profi munkának lát­szik. 1948-ból származó fejű Lenint még nem lá­tott! De ezek mostanáig irodák sorát „díszítették". A külföldi vonalat sajnos nem igazán tudtuk követni. A konklúzió, mint a képre­gényé: „Aki a népnek ver­met ás, maga esik bele." Podmaniczky Szilárd Füstszínű üvegek, hungampán és egyéb üvegezés közületnek is. Teréz u. 42. Tel.: 26-095. Csongrád Megyei folyamatosan indít: - gépjármű-ügyintézői, - nemzetközi gépkocsivezetői. - ADR. - könny űgép-kezelöi tanfolyamot. Jelentkezés: Szeged. Berlini krt. 16-18. Telefon: 23-544. Újszegedi, két helyiségből álló, központi fűtéses, 41 m2 alapterületű helyiség, valamint 4000 m2 ingatlan, rajta 650 m2-es új, telefonos felépítménnyel ellátott épületre váilaikozó társakat keresünk, illetve bérbe adunk. Érdeklődni: 7—16 óráig 62/11-878-as telefonon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom