Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
3 1990. április 7., szombat Magas árak, csökkenő kereslet Húsvéti kedvezmények Hausse vagy bessz Uj játékaink - a valutával A kozíifly, miszerint ..a keresltedelem (elkészült az ünnepekre" — ezúttal a következőkkel egészíthető ki: a magas árak. Illetve a szokottnál lényegesen több magánvigá* miatt jelentősen csőkkent a kereslet, s ez nemcsak a húsáru-kereskedelemre Igaz. A forgalmi adatok tanúság^ szerint a kiskereskedelem az év első két hónapjában 113,7 millió forint értékű árut értékesített; ha fogyasztói áron számolunk, ez 12 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. Változatlan áron számolva azonban 9,1 százalékkal kevesebb. Ez az élelmiszerforgalomban 12,7 százalékos, a vendéglátásban 19,4 százalékos visszaesést jelent az elmúlt év hasonló időszakához képest. Az idei forgalmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a belföldi kereslet — meglehetősen alacsony szinten — várhatóan tovább stagnál. Nem várható növekedés a tőkehűsforgalomban, ami a tavalyihoz képest igen jelentősen, 30-40 százalékkal. csökkent. A kereslet növelése érdekében néhány húsipari vállalat és húsüzem kedvezményes áron kínál egyes húsféleségeket és húskészítményeket. A tapasztalatok szerint e termékek kereslete sem kiugró, s nem haladja meg a tavalyi szintet. Ezzel szemben az olcsóbb húsfélék iránt várhatóan növekednek az igények — ám nincs kellő mennyiség. A drágább termékek forgalmának élénkítésére a határ menti megyék kezdeményezték az élelmiszer-kiviteli tilalom újbóli részleges feloldását, de erről még nem döntöttek. Továbbra is baj van a cukorellátással, noha februárban már normalizálódni látszott a helyzet; a biztonságos készletek kialakitására még mindig nincs lehetőség. (Az újabb áremelésekre számítva, a cukorgyárak kevesebbet szállítanak.) Megszűnt viszont a fűszerpaprika-hiány, bár ez elsősorban a rínak köszönhető, hogy a paprika ára is többször emelkedett. A sertéstenyésztőik jóslata — a nyárra húshiányt „ígértek" — egyelőre, úgy tűnik, nem teljesedik be. Hús van bőven, s a húsvéti füstölt húsáruféleségeket többnyire 15-20 százalékkal olcsóbban kínálják a hentesüzletekben. V. I. Somosyi KAroljmé (eJvőtelei Kiliintetett szövetkezetiek A Fogyasztási Szövetkezetek Csongrád megyei szövetségében tegnap tüntették ki azokat a dolgozókat, akik a szövetkezeti mozgalomban végzett munkájukkal ezt kiérdemelték. A kitüntetéseket Ocskó Imre, a Mészöv elnöke adta át. A következő dolgozók részesültek elismerésben: Szövetkezeti Érdemérem: Schmidt Zoltánná ügyvezető igazgató (Konkordia Kft.), Tari István (az Ullés Áfész nyugdíjba vonuló kereskedelmi főosztályvezetője). Kiváló Szövetkezeti Munkáért: Kelemen János elnök (DélTisza Menti Áfész), Patik Imre elnök (Üllés és Vidéke Áfész), Ács Sánta Lajos elnök (Munkás Afész), Dobó Lajos elnök (Mórahalorr Valutaszámlát nyitottam a közelmúltban az OTP Klauzál téri fiókjában. Semmi sorbaállás, szívélyes, gyors ügyintézés, mosolyok, még a valuta eredetéről sem kérdezősködtek. Annak sem volt akadálya, hogy a skandináv fizetőeszközt azonnal nyugatnémet márkára — kis hazánkban leginkább konvertibilis valutára — váltsák. A belépés után tíz perccel már azt kérdezték, milyen címletben parancsolom a márkát. 2 4 2.2 2.0 18 1.6 1.4 1.2 1.0 DM Márka—dollár keresztárfolyam 1989. június - 1990. április 1$=...DM jun. jul aug. szept okt. nov dec ián feör marc apr A trend: erősödő márka, gyengülő dollár Némi árfolyam-előtanulmány után érkeztem az OTP-be. a számítottnál' azonban többet kaptam, ugyanis azt képzeltem, hogy tőlem vételi árfolyamon vásárolják meg az eredetit, ugyanakkor a márkát már eladási áron számolják. Ez egyébként 6 százalék veszteséget jelentett volna. A számlát böngészve, hamar kiderült, járatlan vagyok az ilyen ügyekben, itt ugyanis csak i százalék az-átváltási — bankosan szólva, konvertálási — költség. ' Ez az egy százalék bizor nyára gondolkodásra készteti a betéteseket. No nem a néhány száz, egy-kétezer márkás számlák gazdáit, hanem az „ötszámjegyeseket". A valuták egymáshoz viszonyított árfolyamai ugyanis időről időre változnak, s esetenként nem is keveset. Nyugaton már régen cégek tucatjai, befektetők milliói élnek ebből, menetelnek a mennybe, vagy esetleg tönkre. \ Csak el kell találni és Vidéke Afész), Bischof József elnök (Egység Afész Kistelek), Tóth István ügyvezető igazgató (Pentaco Kft ), Sötét Józsefné boltvezető-helyettes (Sándorfalva Afész), Vincze Gyuláné főkönyvelő (Tápé Takarékszövetkezet), Jakus Józsefné irodavezető (Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet), Födi György Tüzép-telepvezető (Mórahalom és Vidéke Áfész), dr. Ugrin Béla jogtanácsos, Pölös István elnök (Tarjáni Garázsszövetkezet), Körösi Antalné ügyviteli előadó (Szőreg és Vidéke Takarékszövetkezet), Perlaki István, Lakatos Antalné, Nagymihály Julianna, Makra Zsófia, Vargáné Kovács Piroska, Ketting Lászlóné, Magyar Dénes (a Mészöv munkatársai). Nézzünk meg egy ilyen példát most a dollárra és a márkára egyszerűsítve. Augusztus 5-én egy dollár 1,88 márkát ért, egy hónap múlva már 1,98-at, s újabb 30 nap elteltével megint csak 1/38-at. Vegyünk most százezer nyugatnémet márkát és 50 ezer dollárt, hiszen ezek közé nyár végén akár egyenlőségi jelet is tehettünk. Az összeg hallatára a bérből és fizetésből élők csak felsóhajtanak. ugyanakkor már Szeged utcáin is több száz, ennél értékesebb nyugati autó fut. Feltételezzük, hogy augusztus 5-én a jövőbe látó betétes tízezer márkáját átváltotta dollárra, AZ egyszázalékos átváltási költség levonása után pontosan 5266 dollár maradt a számláján. Szeptember 5-én újra konvertált, az eredmény tízezer 323 márka. Ha valaki augusztus elején történetesen ötezer dollárral kezdett, két konvertálás után — rossz lóra téve — szeptember 5-én 347 dolláros veszteséggel zárt. Pedig csak attól félt, hogy tovább gyengül a dollár, s ez nem jött be neki. Azt már zárójelben jegyzem meg, ha valaki június 5-én indult a tízezer márka átváltásával és azt augusztus elején váltotta vissza, éppen 648 márkát bukott. A lehetőség adott, csak el kell találni, mikor kell hausse-ra, s mikor besszre játszani. A példákat egyébként a nyugatnémet márkával kapcsolatban érdemes végiggondolni. Mióta felröppentek az első hírek a tervezett NSZK —NDK valutaunióról, gondolkodóba esett a magyar. (S természetesen még a fél világ.) Nagyhirtelenjében itthon felvásároltak minden elérhető keletnémet márkát, bízva annak későbbi kedvező átváltásában. Témánk szempontjából azonban nem ez a fontos, hanem a nyugatnémet márka várható árfolyama. Első megközelítésre annak csökkennie kell, hiszen mégiscsak egy szegény rokont vesznek be a családba. A szakemberek egy kicsit másként — esetenként homlokegyenest ellenkezően _ látják mindezt, tanácsot adni meg egyenesen óvakodnak. A közgazdász-bankszakember a Keynes-i modellt emlegeti, s nem tartja kizártnak, hogy a táguló belső piac, a fellendülő termelés még erősíti is a márkát hosszabb távon. Tulajdonképpen ez itt a kulcskérdés: mekkora távon? Márkaszázezreket forgalmazó kft. ügyvezetője néhány százalék gyengülést tippel csupán, de az is elképzelhető, hogy változatlan marad az árfolyam. Egy másik bankár szerint már mostanában tudatosan erősítik túlerősitik — a márkát, s az majd a valutauniót követő gyengülés után áll be a normális szintre. A kérdés most már csak az, mikor lesz az erősítés a csúcsponton. A márka valójában tavaly szeptember óta erősödik, és közel sem biztos, hogy a márciusi megbicsaklás egy irányváltás, egy újabb trend kezdetét jelzi. Fele-fele a nyerő A pénzintézetekbe valamikor kora délután érkezik meg az aznapi keresztárfolyam, s az érvényes a következő nap délutánjáig. Ha kora este merényletet követnek el az amerikai elnök ellen. megtámadják egymást az arab országok stb., a műholdas adások utolsó híreiben mindez már megjelenik a mértékadó tőzsdék záró árfolyamában. Elméletben így a magyar betéteseknek éppen egy egész délelőttjük van arra, hogy valutájukat jó irányba menekítsék. Mindezeket a lehetőségeket s így a gyakorlatot is nagyban fékezi az a rendszertől különben teljesen idegen tényező, hogy a magyarok á márkát szeretik. Abban számolnak, azt viszik Törökországba, illetve szerte a világba. Hamis bankjegy vásárlására is jóval kisebb esélye van annak, aki márkában utazik, mint annak, aki a „zoldhasúakat" részesíti előnyben. Visszatérve a várható árfolyamokra, a legfrappánsabb választ nem szakembertől, hanem laikustól kaptam: „Tudod mit, öregem, én már régen nem idegesítem magam ezen, a felét dollárban, a felét márkában tartom, az árfolyam pedig mozogjon, ahogy akar". Kovács András Körzeti orvosok a reformról Március 10-én megalakult a Szegedi Körzeti Orvosok Klubja. Az alakuló összejövetelen a tizenkét szegedi, három Szeged környéki körzeti orvos és két üzemorvos kollégán kívül megfigyelőként részt vett Békés megye szakfelügyelő főorvosa és Gyula csoportvezető körzeti főorvosa is. A jelenlevők elhatározták, hogy havi rendszerességgel ^ sort kerítenek szakmai-érdekvédelmi kérdések megvitatására. A klub második rendezvényét ma, szombaton délután fél 5-kor tartja a Fesztivál Ételbár különtermében Ezúttal egy témát is megjelölnek: megvitatják a SZEM közel egy éve elindított reformtervezetét, mely az alapellátás átalakításával foglalkozik. Szó lesz a háziorvosi tevékenységről, az egészségügyi központok kialakításának szegedi lehetőségeiről, a finanszírozás é6 szakmai irányítás kérdéseiről. Ez természetesen csak ajánlott témakör, ezenkívül bármilyen, az egybegyűlteket érdeklő kérdést megbeszélnek. üjra látszik a Rákóczi induló... — Ismét itt vagyok ...! — köszön a picike férfi. Oldalán ugyanaz a tarisznya, mint hetekkel ezelőtt, amikor azzal keresett meg. segítsek : vak gyerekeknek akar pénzt adni, a tanácsomat kéri, hova menjen, hol találkozhat velük, ö az a Lugosi Zsolt, akiről azt írtam: „Az adományozó nem Krőzus. csak sírásó." — Netán megint akadtak felesleges forintjai? — kérdezném, de máris félbeszakit: — Járt mostanában a „lófaránál", észrevette, milyen szép lett a tér közepén az elsó világháborús lovasszobo/ talapzata ? A válaszom meg sem várivá, rögvest folytatja: — Én szedtem rendbe, mert már nem bírtam nézni, hogyan lepi be a moha, a sok por és az autók kipufogógáza. Olyan színű volt már, mint ez a fekete nadrágom — csap a térdére büszke panaszkodással. — Csak. úgy fogta magat, minden engedély nélkül, és nekiállt a márványt letisztítani? — hitetlenkedem. — Miért, értek hozzá! Vettem drótkeféket, a jogtudományi egyetem gazdasági hivatalából kölcsön kértem egy létrát, megengedték, hogy az épületből vizet is hozzak. Tavaly nyár óta jártam a szoborhoz, de csak most tudtam befejezni. — A múltkor miért nem emiitette ozt a vállalkozását? — Csak akkor akartam szólni, amikor elkészültem. — Kár, mert megnéztem volna, hogyan dolgozik ... Nem mindennap látni ugyanis egy hívatlan, önkéntes szobortisztogatót a városiban ... — Most se késő még, hogy megnézze! Ha látta valaha is, biztosan emlékszik, az elesett katonák neve csaknem lekopott a talapzatról, nem sok idő kellett volna, hogy teljesen olvashatatlanná váljon. Ehhez a szoborhoz, mióta itt felállították, szerintem senki sem nyúlt. És ha jól hallottam, legalább negyven éve már annak, hogy idehozták a hajdani huszárlaktanya, a inai kábelgyár elől. Figyelje csak meg a kottasort is! Ugye, azt sem tudja, hogy volt ilyen rajta?! Nem csodálom, mert a felismerhetetlenségig elnyelte a márvány. De én egy idős vésnök segítségével kiderítettem, hogy a kottasor a Rákóczi-indulóból való, így sikerült újra láthatóvá tenni a dallamot. — Hány szabad óráját ajándékozta az emlékműnek? — Nem tudom. Sokat. Talán, ha összeadnám, tíz napot is ki tenne. — Mit mondjak, maga egu neves-névtelen városvédő, akinek mindenképpen kijár egy köszönöm. — Elfelejtettem mondani, dolgoztam a szerb templomnál is. Két emléktáblát tisztítottam meg, tanúm rá az esperes úr. Hogy van-e újabb kiszemelt helyszínem? Elárulom, van. Az Április 4. útján levő Nagyboldogasszony-szobrot szeretném letisztítani. — Jó lenne azért, ha Txikembereket is megkérdezne, mielőtt nekikezd a munkának! — Higgye el, értek a dolgomhoz. Egyébként ráér még? Szeretnék átadni valamit Kezembe ad egy levelet. A szegedi gyermekklinikán keltezték, és arról szól, járt náluk egy fiatalember, és ajándékként kétezer forintot osztott szét a leukémiában szenvedő gyerekek között. . . Gombos Erzsébet