Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

3 1990. április 7., szombat Magas árak, csökkenő kereslet Húsvéti kedvezmények Hausse vagy bessz Uj játékaink - a valutával A kozíifly, miszerint ..a keresltedelem (elkészült az ünnepekre" — ezúttal a következőkkel egészíthe­tő ki: a magas árak. Illet­ve a szokottnál lényege­sen több magánvigá* mi­att jelentősen csőkkent a kereslet, s ez nemcsak a húsáru-kereskedelemre Igaz. A forgalmi adatok tanú­ság^ szerint a kiskereskede­lem az év első két hónapjá­ban 113,7 millió forint érté­kű árut értékesített; ha fo­gyasztói áron számolunk, ez 12 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. Változatlan áron számolva azonban 9,1 százalékkal ke­vesebb. Ez az élelmiszer­forgalomban 12,7 százalékos, a vendéglátásban 19,4 szá­zalékos visszaesést jelent az elmúlt év hasonló időszaká­hoz képest. Az idei forgalmi tapaszta­latok azt mutatják, hogy a belföldi kereslet — meglehe­tősen alacsony szinten — várhatóan tovább stagnál. Nem várható növekedés a tőkehűsforgalomban, ami a tavalyihoz képest igen je­lentősen, 30-40 százalékkal. csökkent. A kereslet növelé­se érdekében néhány hús­ipari vállalat és húsüzem kedvezményes áron kínál egyes húsféleségeket és húskészítményeket. A ta­pasztalatok szerint e termé­kek kereslete sem kiugró, s nem haladja meg a tavalyi szintet. Ezzel szemben az olcsóbb húsfélék iránt vár­hatóan növekednek az igé­nyek — ám nincs kellő mennyiség. A drágább termékek for­galmának élénkítésére a határ menti megyék kezde­ményezték az élelmiszer-ki­viteli tilalom újbóli részle­ges feloldását, de erről még nem döntöttek. Továbbra is baj van a cukorellátással, noha febru­árban már normalizálódni látszott a helyzet; a bizton­ságos készletek kialakitá­sára még mindig nincs le­hetőség. (Az újabb áreme­lésekre számítva, a cukor­gyárak kevesebbet szállíta­nak.) Megszűnt viszont a fűszerpaprika-hiány, bár ez elsősorban a rínak köszönhe­tő, hogy a paprika ára is többször emelkedett. A sertéstenyésztőik jóslata — a nyárra húshiányt „ígér­tek" — egyelőre, úgy tűnik, nem teljesedik be. Hús van bőven, s a húsvéti füstölt húsáruféleségeket többnyi­re 15-20 százalékkal olcsób­ban kínálják a hentesüzle­tekben. V. I. Somosyi KAroljmé (eJvőtelei Kiliintetett szövetkezetiek A Fogyasztási Szövetkeze­tek Csongrád megyei szö­vetségében tegnap tüntették ki azokat a dolgozókat, akik a szövetkezeti mozgalomban végzett munkájukkal ezt ki­érdemelték. A kitüntetése­ket Ocskó Imre, a Mészöv elnöke adta át. A következő dolgozók ré­szesültek elismerésben: Szö­vetkezeti Érdemérem: Schmidt Zoltánná ügyveze­tő igazgató (Konkordia Kft.), Tari István (az Ullés Áfész nyugdíjba vonuló kereske­delmi főosztályvezetője). Ki­váló Szövetkezeti Munkáért: Kelemen János elnök (Dél­Tisza Menti Áfész), Patik Imre elnök (Üllés és Vidéke Áfész), Ács Sánta Lajos elnök (Munkás Afész), Do­bó Lajos elnök (Mórahalorr Valutaszámlát nyi­tottam a közelmúlt­ban az OTP Klauzál téri fiókjában. Semmi sorbaállás, szívélyes, gyors ügyintézés, moso­lyok, még a valuta eredetéről sem kér­dezősködtek. Annak sem volt akadálya, hogy a skandináv fi­zetőeszközt azonnal nyugatnémet már­kára — kis hazánk­ban leginkább kon­vertibilis valutára — váltsák. A belépés után tíz perccel már azt kérdezték, mi­lyen címletben pa­rancsolom a márkát. 2 4 2.2 2.0 18 1.6 1.4 1.2 1.0 DM Márka—dollár keresztárfolyam 1989. június - 1990. április 1$=...DM jun. jul aug. szept okt. nov dec ián feör marc apr A trend: erősödő márka, gyengülő dollár Némi árfolyam-előtanul­mány után érkeztem az OTP-be. a számítottnál' azonban többet kaptam, ugyanis azt képzeltem, hogy tőlem vételi árfolyamon vá­sárolják meg az eredetit, ugyanakkor a márkát már eladási áron számolják. Ez egyébként 6 százalék veszte­séget jelentett volna. A szám­lát böngészve, hamar kide­rült, járatlan vagyok az ilyen ügyekben, itt ugyanis csak i százalék az-átváltási — bankosan szólva, konver­tálási — költség. ' Ez az egy százalék bizor nyára gondolkodásra készteti a betéteseket. No nem a né­hány száz, egy-kétezer már­kás számlák gazdáit, hanem az „ötszámjegyeseket". A va­luták egymáshoz viszonyított árfolyamai ugyanis időről időre változnak, s esetenként nem is keveset. Nyugaton már régen cégek tucatjai, be­fektetők milliói élnek ebből, menetelnek a mennybe, vagy esetleg tönkre. \ Csak el kell találni és Vidéke Afész), Bischof József elnök (Egység Afész Kistelek), Tóth István ügy­vezető igazgató (Pentaco Kft ), Sötét Józsefné boltve­zető-helyettes (Sándorfalva Afész), Vincze Gyuláné fő­könyvelő (Tápé Takarékszö­vetkezet), Jakus Józsefné irodavezető (Üllés és Vidé­ke Takarékszövetkezet), Fö­di György Tüzép-telepveze­tő (Mórahalom és Vidéke Áfész), dr. Ugrin Béla jog­tanácsos, Pölös István el­nök (Tarjáni Garázsszövet­kezet), Körösi Antalné ügy­viteli előadó (Szőreg és Vi­déke Takarékszövetkezet), Perlaki István, Lakatos An­talné, Nagymihály Julianna, Makra Zsófia, Vargáné Ko­vács Piroska, Ketting Lász­lóné, Magyar Dénes (a Mé­szöv munkatársai). Nézzünk meg egy ilyen példát most a dollárra és a márkára egyszerűsítve. Augusztus 5-én egy dollár 1,88 márkát ért, egy hónap múlva már 1,98-at, s újabb 30 nap elteltével megint csak 1/38-at. Vegyünk most száz­ezer nyugatnémet márkát és 50 ezer dollárt, hiszen ezek közé nyár végén akár egyen­lőségi jelet is tehettünk. Az összeg hallatára a bérből és fizetésből élők csak felsóhaj­tanak. ugyanakkor már Sze­ged utcáin is több száz, en­nél értékesebb nyugati autó fut. Feltételezzük, hogy augusz­tus 5-én a jövőbe látó beté­tes tízezer márkáját átvál­totta dollárra, AZ egyszázalé­kos átváltási költség levoná­sa után pontosan 5266 dollár maradt a számláján. Szep­tember 5-én újra konvertált, az eredmény tízezer 323 márka. Ha valaki augusztus elején történetesen ötezer dollárral kezdett, két konvertálás után — rossz lóra téve — szep­tember 5-én 347 dolláros veszteséggel zárt. Pedig csak attól félt, hogy tovább gyen­gül a dollár, s ez nem jött be neki. Azt már zárójelben jegyzem meg, ha valaki jú­nius 5-én indult a tízezer márka átváltásával és azt augusztus elején váltotta vissza, éppen 648 márkát bu­kott. A lehetőség adott, csak el kell találni, mikor kell hausse-ra, s mikor besszre játszani. A példákat egyébként a nyugatnémet márkával kap­csolatban érdemes végiggon­dolni. Mióta felröppentek az első hírek a tervezett NSZK —NDK valutaunióról, gon­dolkodóba esett a magyar. (S természetesen még a fél világ.) Nagyhirtelenjében itt­hon felvásároltak minden el­érhető keletnémet márkát, bízva annak későbbi kedve­ző átváltásában. Témánk szempontjából azonban nem ez a fontos, hanem a nyugat­német márka várható árfo­lyama. Első megközelítésre annak csökkennie kell, hiszen még­iscsak egy szegény rokont vesznek be a családba. A szakemberek egy kicsit más­ként — esetenként homlok­egyenest ellenkezően _ lát­ják mindezt, tanácsot adni meg egyenesen óvakodnak. A közgazdász-bankszakem­ber a Keynes-i modellt emle­geti, s nem tartja kizártnak, hogy a táguló belső piac, a fellendülő termelés még erő­síti is a márkát hosszabb tá­von. Tulajdonképpen ez itt a kulcskérdés: mekkora távon? Márkaszázezreket forgal­mazó kft. ügyvezetője néhány százalék gyengülést tippel csupán, de az is elképzelhető, hogy változatlan marad az árfolyam. Egy másik bankár szerint már mostanában tu­datosan erősítik túlerősi­tik — a márkát, s az majd a valutauniót követő gyengülés után áll be a normális szint­re. A kérdés most már csak az, mikor lesz az erősítés a csúcsponton. A márka való­jában tavaly szeptember óta erősödik, és közel sem biztos, hogy a márciusi megbicsak­lás egy irányváltás, egy újabb trend kezdetét jelzi. Fele-fele a nyerő A pénzintézetekbe valami­kor kora délután érkezik meg az aznapi keresztárfo­lyam, s az érvényes a követ­kező nap délutánjáig. Ha ko­ra este merényletet követ­nek el az amerikai elnök el­len. megtámadják egymást az arab országok stb., a műhol­das adások utolsó híreiben mindez már megjelenik a mértékadó tőzsdék záró ár­folyamában. Elméletben így a magyar betéteseknek éppen egy egész délelőttjük van ar­ra, hogy valutájukat jó irány­ba menekítsék. Mindezeket a lehetősége­ket s így a gyakorlatot is nagyban fékezi az a rend­szertől különben teljesen idegen tényező, hogy a ma­gyarok á márkát szeretik. Abban számolnak, azt viszik Törökországba, illetve szerte a világba. Hamis bankjegy vásárlására is jóval kisebb esélye van annak, aki már­kában utazik, mint annak, aki a „zoldhasúakat" részesíti előnyben. Visszatérve a várható ár­folyamokra, a legfrappán­sabb választ nem szakem­bertől, hanem laikustól kap­tam: „Tudod mit, öregem, én már régen nem idegesítem magam ezen, a felét dollár­ban, a felét márkában tar­tom, az árfolyam pedig mo­zogjon, ahogy akar". Kovács András Körzeti orvosok a reformról Március 10-én megalakult a Szegedi Körzeti Orvosok Klubja. Az alakuló össze­jövetelen a tizenkét szegedi, három Szeged környéki kör­zeti orvos és két üzemorvos kollégán kívül megfigyelő­ként részt vett Békés me­gye szakfelügyelő főorvosa és Gyula csoportvezető kör­zeti főorvosa is. A jelen­levők elhatározták, hogy havi rendszerességgel ^ sort kerítenek szakmai-érdekvé­delmi kérdések megvitatá­sára. A klub második rendez­vényét ma, szombaton dél­után fél 5-kor tartja a Fesz­tivál Ételbár különtermében Ezúttal egy témát is meg­jelölnek: megvitatják a SZEM közel egy éve elin­dított reformtervezetét, mely az alapellátás átalakításával foglalkozik. Szó lesz a házi­orvosi tevékenységről, az egészségügyi központok ki­alakításának szegedi lehe­tőségeiről, a finanszírozás é6 szakmai irányítás kér­déseiről. Ez természetesen csak ajánlott témakör, ezen­kívül bármilyen, az egybe­gyűlteket érdeklő kérdést megbeszélnek. üjra látszik a Rákóczi induló... — Ismét itt vagyok ...! — köszön a picike férfi. Olda­lán ugyanaz a tarisznya, mint hetekkel ezelőtt, ami­kor azzal keresett meg. se­gítsek : vak gyerekeknek akar pénzt adni, a tanácso­mat kéri, hova menjen, hol találkozhat velük, ö az a Lugosi Zsolt, akiről azt ír­tam: „Az adományozó nem Krőzus. csak sírásó." — Netán megint akadtak felesleges forintjai? — kér­dezném, de máris félbesza­kit: — Járt mostanában a „ló­faránál", észrevette, milyen szép lett a tér közepén az elsó világháborús lovasszo­bo/ talapzata ? A válaszom meg sem vári­vá, rögvest folytatja: — Én szedtem rendbe, mert már nem bírtam néz­ni, hogyan lepi be a moha, a sok por és az autók kipu­fogógáza. Olyan színű volt már, mint ez a fekete nad­rágom — csap a térdére büszke panaszkodással. — Csak. úgy fogta magat, minden engedély nélkül, és nekiállt a márványt letisztí­tani? — hitetlenkedem. — Miért, értek hozzá! Vettem drótkeféket, a jog­tudományi egyetem gazdasá­gi hivatalából kölcsön kér­tem egy létrát, megenged­ték, hogy az épületből vizet is hozzak. Tavaly nyár óta jártam a szoborhoz, de csak most tudtam befejezni. — A múltkor miért nem emiitette ozt a vállalkozá­sát? — Csak akkor akartam szólni, amikor elkészültem. — Kár, mert megnéztem volna, hogyan dolgozik ... Nem mindennap látni ugyan­is egy hívatlan, önkéntes szobortisztogatót a városi­ban ... — Most se késő még, hogy megnézze! Ha látta valaha is, biztosan emlékszik, az elesett katonák neve csak­nem lekopott a talapzatról, nem sok idő kellett volna, hogy teljesen olvashatatlan­ná váljon. Ehhez a szobor­hoz, mióta itt felállították, szerintem senki sem nyúlt. És ha jól hallottam, leg­alább negyven éve már an­nak, hogy idehozták a haj­dani huszárlaktanya, a inai kábelgyár elől. Figyelje csak meg a kottasort is! Ugye, azt sem tudja, hogy volt ilyen rajta?! Nem csodálom, mert a felismerhetetlenségig elnyelte a márvány. De én egy idős vésnök segítségé­vel kiderítettem, hogy a kot­tasor a Rákóczi-indulóból való, így sikerült újra lát­hatóvá tenni a dallamot. — Hány szabad óráját ajándékozta az emlékmű­nek? — Nem tudom. Sokat. Ta­lán, ha összeadnám, tíz na­pot is ki tenne. — Mit mondjak, maga egu neves-névtelen városvédő, akinek mindenképpen kijár egy köszönöm. — Elfelejtettem mondani, dolgoztam a szerb templom­nál is. Két emléktáblát tisz­títottam meg, tanúm rá az esperes úr. Hogy van-e újabb kiszemelt helyszínem? Elárulom, van. Az Április 4. útján levő Nagyboldog­asszony-szobrot szeretném letisztítani. — Jó lenne azért, ha Txik­embereket is megkérdezne, mielőtt nekikezd a munká­nak! — Higgye el, értek a dol­gomhoz. Egyébként ráér még? Szeretnék átadni vala­mit Kezembe ad egy levelet. A szegedi gyermekklinikán keltezték, és arról szól, járt náluk egy fiatalember, és ajándékként kétezer forintot osztott szét a leukémiában szenvedő gyerekek között. . . Gombos Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom