Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-05 / 80. szám

80. évfolyam, 80. szám 1990. április 5., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Politikai álarcosbál Megtámadták a rabok főőrét — Földügyben a többség dönt Oda a pártpénzek egyharmada — Irak fizet — Remény a romániai megbékélésre Aki elolvassa mai lapunk élén a címeket, hamarost tisztában lesz a tegnap történéseivel. Viszonylagos hírsze­génység jellemezte Magyarország és a Szeged-környék áp­rilis negyedikéjét. Munkatársainknak így arra is jutott már idejük, hogy körülnézzenek, miként döntöttek egy-egy termelőszövetkezetben a földről. Megérdeklődték, hogy ké­szülnek az újságírósághoz közeli kommunikátorképzésre Szegeden. Arról is hírt adunk, hogy bírálják az egyre duz­zadó sajtóadásvételi botrány közreműködőit. Az ország tegnapjának figyelemre méltó híre, hogy a világkiállítás, előkészítését ellenőrző bizottság csaknem tel­jes bizonytalanságot tapasztalt vizsgálódásakor, s hogy a pártok az egész évre rendelkezésükre álló 700 millió fo­rintos költségvetési támogatásból 223 milliót már elköl­töttek. Hja, nyakunkon a második forduló!... Pálfy Katalin Egyszemélyes mutatvány zatot. Zsigmond Attila azt a kijelentést is megkockáztat­ta: ha erre május végéig nem kerül sor, kétségkívül kifutunk az időből. Gond az is, hogy a kije­lölt dél-budapesti területen még nem határozták meg pontosan, hogy valójában hol is lesz a kiállítás helye. A vizsgálatok során arra is fény derült, hogy Somo­gyi László egyszemélyes „mutatványa" volt a világ­kiállítási bizottság. Szinte sohasem kérte ki munkatár­sai véleményét, nem tartott értekezletet, még a beszá­molójelentéseket is saját ke­zűleg irta. Ugyanakkor az is megállapítható volt, a kor­mány sem foglalkozott ko­molyan a világkiállítással. A bizottság által felkért független szakértők arról beszéltek, hogy bár látszó­lag nem mozdult előre a vi­lágkiállítás ügye, a háttér­ben azért nagyon is aktívan ügyködtek jó néhányan, be­leértve magát a volt kor­mánybiztost, sót bankok, kerületi tanácsok vezetőit is. A szóba került területeken intenzív telekspekuláció indult meg. A pártoknak az idén fel­használt állami támogatás­ról, gazdálkodásukról jövő év március 31-éig kell elké­szíteniük és nyilvánosságra hozniuk az elszámolást. Az ellenőrzés elvégzésére pedig a Parlamentnek felelős Ál­lami Számvevőszék jogosult. Gáztranzit Dorozsmán át Szinte semmi pozitívum­ról nem tudott számot adni szerdai sajtótájékoztatóján Zsigmond Attila, aki a Bécs —.Budapest Világkiállítás előkészületeit ellenőrző or­szággyűlési bizottság elnö­keként összegezte eddigi vizsgálataikat, tapasztalatai­kat. A Somogyi László vezeté­sével megalakult 9 tagú kormánybizottság működé­sét rendkívüli alacsony szín­vonalúnak Ítélte meg az el­lenőrző bizottság. Igaz, ké­szült jó néhány tanulmány, de ezek esetlegesek, perifé­rikusak voltak, s összegezé­sük sem történt meg. Az előkészületek finanszírozá­sáról azt sikerült megtudnia az ellenőrző testületnek, hogy 1988-ban 15 millió fo­rintot, a következő évben pedig 40 millió forintot for­dítottak ilyen célokra. Az idén 100 millió forintot kü­lönített el a kormány az előkészületi munkálatok fedezetéül. Megengedhetet­lennek tartotta a bizottság, hogy nem készült finanszi­rozásiterv, s mind a mai na­pig nem irták ki a nemzet­közi megvalósítási pályá­Magyar—jugoszláv gáz­tranzitszerzódést írtak alá tegnap Budapesten az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, az Energopetro Szá­jé vo és a GAS Noviszad ve­zérigazgatói. A szerződés 20 évre szól, és ezalatt összesen 66,8 milliárd köbméter szov­jetföldgázt tranzitálunk déli szomszédunknak, 1000 köb­méterenként 10-15 dollárért. .Mivel jelenleg csak évi 2,5 milliárd köbméter gáz to­vábbítására alkalmas, 600 mm átmérőjű csővezeté­künk ágazik Jugoszlávia fe­lé, szükséges egy új, 700, il­letve 800 mm átmérőjű ve­zeték kiépítése is, amely Beregdaróctól Hajdúszo­boszló és Endröd érintésével húzódna Dorozsmáig. Kompromisszum a láthatáron? Három hete tartó nyilatko­zatháború után a kölcsönös párbeszédkészség jelei mu­tatkoznak Moszkva és Vilni­us konfliktusában. Mihail Gorbacsov hétvégi, az ellen­tétek rendezésére irányuló, és a tárgyalások lehetőségét a litván parlament döntéseit. Mihail Gorbacsov a litván Legfelsőbb Tanácshoz inté­zett hétvégi felhívásában pe­dig egyenesen a „jogellenes" határozatok felfüggesztését javasolta. Ugyanakkor a vil­niusi vezetés körömszakad ­felvillantó nyilatkozata után fáig védelmezi a március il-i Vytautas Landsbergis litván államfő a korábbi elutasítás után jelezte: noha Vilnius to­vábbra is ragaszkodik a füg­getlenséghez, kész bármilyen szinten tárgyalásokat kezde­döntést, s világosan értésre adta; ennek megváltoztatá­sáról szó sem lehet. Nyilván­való, hogy a függetlenségi nyilatkozatot nem lehet meg nem történtté tenni, A lehet­ni a köztársaság jogi státusá- séges kompromisszumot a TÓI. Landsbergis a korábbiak­hoz képest békülékeny hang­függetlenség kinyilvánításá­nak mint realitásnak az elis­merésén 'alapuló, a megvaló­vételű nyilatkozata nem oko- sítás módjáról folytatott tár­Az ellenőr az ÁSZ lesz Az idén a pártok az egész évre rendelkezésre álló 700 millió forint költségvetési támogatásból eddig 223 mil­lió forintot használtak fel. A párttörvény szerint nem jo­gosult költségvetési támo­gatásra az a párt, amely a szavazáson részt vett vá­lasztók szavazatának 1 szá­zalékát sem szerezte meg. A költségvetésből 39 párt kapott az idén támogatást, öt párt — taglétszámuk meghaladja a 20 ezret — egyenként 15 millió forintot vett fel. A 10-20 ezer közöt­ti tagsággal rendelkező pár­tok — hat ilyen szervezet működik — 10—10 millió forintot kaptak, míg a 10 ezernél kisebb, de 5 ezernel több taggal rendelkező négy párt egyenként 7 millió fo­rintot vehetett fel. Hat ki­sebb párt — taglétszámúk 5 ezer és 2 ezer közötti — 4— 4 millió forintot kapott, míg a 2 ezer fő alatti legkiseb­bek, 18 szervezet egyenként 2 millió forint támogatás­ban részesült. Az országgyűlési határo­zat azonban nem tér ki ar­ra: az első negyedévben fo­lyósított állami támogatások esetében is érvényesíteni kell-e a párttörvényben meghatározott korlátokat. Az új Parlament feladata lesz. hogy az itt kialakult joghézagot rendezze, dönt­sön arról, hogy az állami tá­mogatás egy részét visszafi­zetteti-e a választási ered­mények alapján az érintett pártokkal, vagy sem. zott meglepetést. A süketek párbeszédére emlékeztető, terméketlen szócsata ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy előbb-utóbb mindenképpen a tárgyalóasztalhoz kell ülnie a két félnek, mert az egyet­len megoldás a mindkét fél számára elfogadható komp­romisszum lehet. A fő kérdés: hogyan sike­rül a két homlokegyenest el­lentétes álláspontot valami­féle közös nevezőre hozni? A moszkvai vezetés Litvánia feletti szuverenitását han­goztatva a szovjet alkot­mánnyal ellentétesnek tartja gyalásokon lehet kimunkál­ni. A szovjet vezetést elsősor­ban nem az 1918-as függet­lenségi nyilatkozat megerősí­tése, hanem a március 11-i döntés óta hozott, a függet­lenség tényleges megterem­tését célzó, meglehetősen ra­dikális parlamenti határoza­tok aggasztják, amelyek a gazdasági ügyek mellett egy sor védelmi és biztonsági kérdést is érintenek. Éppen a litván parlamen­ti döntések megvalósításától illetve ütemezésüktől függhet (Folytatas a 2. oldalon.) Kirabolták a Csillag parancsnokát Szinte hihetetlen, ám a történet megesett: kedden éjjel a Csillag-börtön pa­rancsnokát úgyszólván a börtönkapuban ' kirabolta két férfi. A nemrégiben kinevezett parancsnokot, Tüske Já­nost kecskeméti lakásán si­került elérnünk tegnap, szerdán délután. — Meg ne haragudjon alezredes úr. de csak meg kell kérdeznem, mi dolga volt éjjel a hivatalában? — Nem volt különös, rendkívüli okom rá, hogy bemenjek. Kedden vidéken voltunk a főmérnökkel egy — Hogyne. Eszembe se jutott volna, hogy a börtön előtt, kivilágított helyen rám támadjanak. Ráadásul rendesen fel voltak öltözve. Jöttek velem szemben. — Mi történt, amikor a közelükbe ért? — Az egyik hirtelen megkérdezte; „Te, hol laksz, hol dolgozol?", majd választ se várva, egy kara­temozdulattal arcon rúgott. Ennek következtében ha­nyatt estem. Mindenem csupa vér lett, tudniillik a fejsérülések erősen vérez­nek. Még a földön feküd­tem, védekezni se tudtam, tervtárgyaláson. Elég későn amikor ráncigálni kezdtek. értünk vissza Szegedre. Nem messze van az ideigle­nes lakásom a fegyháztól, gondoltam, benézek. (Az éj­szakai ellenőrzések egyéb­ként kötelezőek.) Kényel­mesen. ráérősen mendegél­tem. éjfél lehetett — fjátta a támadóit? Leszakították a karórámat, kutatás után az egyik zse­bemből ellopták ezer forin­tomat. A Boros József utca felé szaladtak. Mire beér­tem a házba, s mire az ügyeletesek kiszaladtak az utcára, már eltűntek. — Ezek után? — Minden úgy történt, ahogy lenni szokott. A se­bészeti klinikán összekap­csolták arcomon a sebet, amely ügy tűnik, nyolc na­pon belül gyógyul. A bör­tönügyeletről azonnal érte­sítettük a rendőrséget. Ott voltam éppen a Párizsi körúton jegyzőkönyv-ügy­ben. úgy hajnali két-három óra körül, amikor egy taxis behozott egy véres ezerfo­rintos-:. A pénzt lefoglalták, s azt mondták, majd értesí­tenek. — Nem gyanakszik sza­badult rabra? — Nincs köztük harago­som. Ha az utcán találko­zom valamelyikükkel, tisz­telettel köszönnek előre. Azt hiszem, egyszerű utcai rablótámadás áldozata let­tem. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyo­mozást indított a támadók felderítésére. M. E. Variációk egy fémára Elég a perpatvarból! Ahány ház, annyi szokás. Ez a megállapítás fogalma­zódott meg bennem, miután több mezőgazdasági szövetke­zetben ismerkedtem meg a vagyonnal és a földdel kap­csolatos döntésekkel. A szövetkezeti és földtörvény ma már nem diktátum, csak a mozgástér kereteit jelöli ki. A tée­szek, szakszövetkezetek új alapszabályai csak a többségi akaratot kinyilvánító szavazás után születhetnek meg. íme, néhány jellegzetesség, a teljesség igénye nélkül. A Szegedi Tisza—Maros Szög Tsz-ben eddig csak 50 hektár földért jelentkeztek azok a tagok, akik még rendelkeznek a tulajdoni részarányukkal. Egyenként 1-2 hektárt kértek, ahol ál­talában az itt kialakult ter­melési hagyományoknak megfelelően dísznövényt, korai burgonyát, vagy a sa­ját állatállomány részére kukoricát termelnek. Ebből is látszik, a fő megélhetési forrást a közös gazdaságban keresik ezután is, az ottho­ni fáradozás indítéka a többletjövedelem. Minden tagnak jár a háztáji, ami itt továbbra is egy hold. Ko­rábban választani lehetett a föld művelése és a termény­juttatás között. Míg az egyik munkával, ezzel együtt a nagyobb bevétel lehetősé­gével, de a ráfizetés esé­lyével is együttjárt, a má­sik biztosra mehetett. Most mindenki a 25 mázsa ku­koricát, vagy annak árát kapja meg. Aki mégis föl­det akar művelni, az bé­relhet. Míg a kívülállótól a legjobb területeken ezért hektáronként 15 ezer forin­tot kérnek, a tag 8 ezerért kapja ugyanezt. E kedvez­ményes díjtétel egy hektár­ra érvényes. Vagyis a fel­vett, a 25 mázsa kukorica árának megfelelő 15 ezer forintból egy hektár föl­det tud kifizetni a tag, úgy, hogy még marad is pén­A vásárhelyi Rákóczi Tsz­ben az egyéni művelés szín­tere a háztáji maradt. Itt a nyugdíjasokon kívül alig van már földtulajdonnal rendelkező. A közgyűlés döntése alapján a többségi akarat úgy érvényesült, hogy a tagi részarány továbbra is közös művelésben marad. Pusztaszeren, a Hét Ve­zér Tsz-ben a vagyon öt­ven százaléka nevesítésének módján volt vita. Az álta­lános a kombinált módszer, a felosztás alapja a tagsági viszony időtartama, vala­mint az utóbbi évek közös­ből származó jövedelme. A logika a következő; aki ré­gebb óta tag, az többet is tett a gyarapodásért, más­részt, aki többet keresett, az mennyiségben vagy minő­ségben nagyobb hányaddal járult hozzá a felhalmozás­hoz. Van olyan közös gaz­daság. ahol e két elemet azonos súllyal tették mér­legre. Akad, ahol mondjuk 70—30 százalék az arány. Itt is ez volt az előterjesz­tett elképzelés. A közgyűlé­sen tett indítvány módosí­tott ezen, s a megszavazott változat a felosztás alap­jává kizárólag a tagsági vi­szony időtartamát tette. A döntés elgondolkodtató, olyasmit tükröz, hogy a több fizetés nem jelent na­gyobb teljesítményt. Előfor­dulhat ilyen is, de az egyenlősdi a „húzóemberek" számára egyben leértékelő­dést is jelent. A főkönyve­lő be is jelentette, mind­ebből le fogja vonni a ma­ga következtetését, ami azt is jelentheti, hogy másutt keres állást. Az általános tendenciák­nak megfelelően a közös­ben kötelezően előírt mun­kaórát kettőszázzal csök­kentették, ez a férfiak ese­tében ezerötszáz, a nőknél ezer órára módosult. A ház­táji egy holdról kettőre vál­tozott. A szakszövetkezeti kör­ben eddig is kisebb volt a közöshöz való kötődés, a földterület felét művelték egyénileg a tagok. Zákány­széken, az Egyetértés Szak­szövetkezetben az új belé­pő tagnak megszűnt a föld­beviteli kötelezettsége. (Sok gazdaságban hasonlóan fog­laltak állást). A közös hasz­nálatban levő tulajdoni részarány sorsának rende­zésére elvileg három lehe­tőség adott. Ki lehet vin­ni, földjáradék fejében bent lehet hagyni, vagy kialku­dott árért megvásárolhat­ja a szövetkezet. Ez utóbbi jogáról, vagy talán tértié­ről lemondott a közös gaz­daság. A részarány tagok közötti adásvételére is van lehetőség, s a szakszövet­kezet nem él elővásárlási jogával. Az egy aranykoro­nára jutó földjáradékot itt tíz kilogramm étkezési bú­za áráról húszra emelték. A közösben nincs kötelezően előírt munkaóra. A tagi föld bárkinek eladható. Emel­lett a kívülálló bérleti for­mában juthat még terület­hez. A közösben dolgozók­nak 2040 órát kell ledolgoz­niuk az egy hold háztáji jogáért. Az itt vázoltak helyen­ként más variációkban is előfordulnak, sőt, új ele­mekkel bővülnek. Van, ahol például a kivihető tagi részarányt egy vagy há­rom hektárban maximálták. Aki ennél többet akar „sza­kítani", az nem maradhat téesztag. A közös földek eladásáról a közgyűlés dönt­het. Környékünkön óvato­san bánnak ezzel a joggal. Ugyanis, az ötvenes évek­ben elkobzott, vagy a hat­vanas évek végétől önként, vagy kényszerből megváltott területek tulajdonjogi vitá­ja épp napjainkban csúcso­sodik. Az új Parlamentnek mielőbb állást kell foglalnia, s törvényt hoznia e kér­désben. Addig csak a mos­tani tulajdonos erkölcsi ér­zéke, esetleg a későbbi ga­libáktól való félelme lehet a kiárusítás gátja. Zákány­széki parasztemberek köré­ben még ennél is nagyobb óvatosságot tapasztaltam. Akad, aki nem az eredeti helyén kaphatja vissza a földjét, mert ott mondjuk, major vagy ültetvény van, ezért még az idén nem ké­ri a kijelölt közös táblából az őt megillető részt, mond­ván; előkerülhet még an­nak is a volt tulajdonosa. S elég volt már a perpat­varból. T- Sí. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom