Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

' 3 1990. április 2., hétfő Tanácstagok „háborúja" ? Tisztelt Tanács! A Tanács megbízatásának ideje rövidesen lejár. Több olyan ügy merült fel és sze­repelt a testület előtt, amit tagjai bármennyire szerették volna, de nem tudtak le­zárni döntően azért, mert az információk késve jutot­tak el hozzánk. Ismert a Tisztelt Tanács előtt, hogy dr. Csonka István ügyében a Csongrád megyei végre­hajtó bizottság megállapítot­ta a fegyelmi felelősséget. A tanácstagok közül töb­ben úgy ítéljük meg, hogy az a tanácsi tisztségviselő, aki a leendő önkormányzati vagyon kiárusítását ered­ményező jelzéseket fogadta­tott el, sorozatosan félreve­zette a tanácsot, az így ki­alakult részvénytársaságok­ban vállalt szerepéről és tiszteletdíjáról — tisztségé­vel és tanácstagi megbízatá­sával egyaránt visszaélve — az nem méltó e megbízatás további folytatásaira, mert a cselekménye alkalmas ar­ra, hogy az egész tanácstes­tületet lejárassa. Ide kapcsolódik dr. Timár László ügyében a tanács te­hetetlenségét minősítő ál­talános vélemény kialaku­lása, amelynél dr. Csonka István igen nagy szerepet játszott. Valamennyiünk előtt is­mert, hogy amíg ügyfeleket hónapokig várakoztatott dr. Timár László, addig dr. Csonka István anyósának (Végvári Jenönének) lakás­ügyét egy nap alatt elin­tézte. Így nem kell csodál­kozni azon, hogy az akkori elnök 3-4 tanácsülésen egy­más után napolta el az in­terpellációk között dr. Ti­Szombati lapunkban hírt adtunk arról, hogy a vá­rosi tanács pénteki ülésén Márton György a tanácsko­zás végén bizalmatlansági indítványt terjesztett elő Csonka István tanácstag, volt tanácselnök ellen. Akkor hely hiányában — részletesebben nem állt módunkban foglalkozni az üggyel, de ígértük, hétfői lapunkban visszatérünk rá. Időközben a távozásra felszólított Csonka István is mégkereste szerkesztőségünket, így most mindkét fél álláspontját közreadhatjuk: már Lászlóra tett tanácstagi bejelentések kivizsgálását. Ezt összevetve a munka­jogi elévülési idővel úgy ui­nik, hogy hozzásegítette a felelősségre vonás meghiúsu­lásához. Mindezek alapján úgy ítél­jük meg, hogy e tanácstes­tület tartozik saját önbe­csülésének azzal, hogy az ilyen vezetői és tanácstag­hoz nem méltó magatartás fölött még most ítéletet mondjon. Ilyen tények ismeretében indítványozom, hogy a ta­nács az idő rövidségére va­ló tekintettel soron kívül indítson összeférhetetlenségi eljárást, és állapítsa meg a tanácstagi tisztséggel való összeférhetetlenséget. Kérem tanácstag társaimat, indít­ványom felelősségteljes át­gondolásával döntsenek. Ennél mérlegeljék azt, hogy a volt elnök egyik ma­gas jogi felkészültségű ta­nácstag társunk indítványá­ra a maximális 6 hónap fel­mentési időn túli szabadsá­golással közel 7 hónap fi­zetéssel nyert felmentést, és a felmentési idő első hónap­jának letöltésével a Nizza­Szeged Részvénytársaság ügyvezetői igazgatója lett. Szeged, 1990. március 28. Tisztelettel: Márton György, a 60. számú tanácstagi választókerület tanácstagja Ki van a céltábla közepén ? — Nem értem az egészet! Márton György tanácstag társam olyan vádakat olvas a fejemre, amikről már ré­gen kiderült, vétlen vagyok bennük. — Az elnöki székből még­is felállt, ha jól tudom, nem is egészen önként, hiszen fe­gyelmivel távozott.., — Ügy éreztem, útjába ál­lok a politikai változások­nak. A reformokra szükség volt. Tudomásul vettem, hogy új arcokra is. Ezért mentem el... — Abba a Nizza—Szeged Rt.-be, amelynek születésé­nél tanácselnökként éppen ön bábáskodott. Nem gon­dolja, hogy úgy fest az egész, mintha magának csinált vol­na helyet? — Ez nem nyugdíjas ál­lás. Egy évre kaptam a megbízatást, ha nem sikerül bizonyítanom, felállhatok a székből. — •Mégiscsak furcsa, hogy az ön vezetése alatt álló ta­nácsnak ez az egyetlen vál­lalkozása „jött be"... — így alakult. Nem hi­szem, hogy emögött okvet­lenül turpisságot kellene szimatolni. De most nem is erről van szó! — Hát akkor, miről? — Ügy érzem, nem én állok a céltábla közepén. Csak eszköz vagyok ahhoz, hogy más mutogassa ma­gát. — Miből gondol erre? — Abból, hogy a bizal­matlansági indítványt sza­bálytalanul terjesztették elő. Ezt ugyanis az ügyrendi bi­zottságnak kellett volna be­terjeszteni. Akkor azonban hiányzott volna a publi­kum. Egyébként is értel­metlen. Ennek a tanácsnak már nem lesz ideje mindezt megvizsgálni. — Akkor miért a herce­hurca? — Szerintem magamuto­gatásból. Most olyan a po­litikai helyzet, hogy az ér­vényesül, akinek nagyobb a hangja. Különben is, elnök koromban többször rászól­tam Márton Györgyre. Ak­kor — helyzete miatt — nem mert visszaszólni, gon­dolom, most így szeretne elégtételt venni... R. G. Keresztény szabadegyetem Kz egyháznak ugyanazok a belső gondjai, mint a társadalomnak Imponálóan magasba íve­lő, gótikus ablakon bámulok, ki a dóm fényben fürdő tor­nyaira, a Dömötör-tornyon röpködő, messziről csókának látszó madarakra. Az előadó éppen arról beszél: szimbo­likusnak érzi a társadalmi állapotokat illetően, hogy az a terem, amely régen a sze­minárium kápolnája volt, most a civil oktatást szol­gálja Néhány órai hallga­tózás után magamban azt fogaimazgatom; én pedig azt érzem szimbolikusnak, hogy a volt kápolna oltárá­nak szép freskói hosszú évek rejtettsége után újból láthatóan ékesíthetik az or­vosegyetem Apáthy-kollégiu­mának dísztermét Ott üldö­géltem ugyanis — pár tucat fiatallal együtt — szomba­ton, az első ízben megren­dezett keresztény szabad­egyetem kétnapos előadás­sorozatán. „A belső újjáépí­tésből. a hagyományos, hu­mán értékek újjáteremtésé­ből az egyházaknak is ki kell venniük a részüket. Am az elmúlt kultúrharc és ér­tékvákuum nem kerülte el az egyházak intézményeit és népét sem. Ezért a haza érdekében önmagának is meg kell újulnia" — olva­som a .katolikus fejtágitó"­nak is nevezett esemény beharangozójában. S aztán azt hallom az imént már idézett előadótól: „Bűn és hazugság úgy tenni, mintha már csak az iskolákat kelle­ne visszakapni, és minden rendben. Az egyháznak ugyanaz a belső problémája, mint a társadalomnak: mit kezdjen egy nagyjából. nél­külözhetetlen, de súlyosan kompromittálódott réteggel." Ez a mottónak is felfogható mondat jár a fejemben, amikor később a szabad­egyetem ötletének , feltalá­lóját", Farkas Beáta köz­gazdászt faggatom. ami a modern kor embere számára nem vonzó. Ha a kereszténydemokrata^—MDF­es vonal jut többségi pozí­cióba, annak az lehet a kö­vetkezménye, hogy az egy­ház kiélheti magát a közsze­replésekben, és nem lesz ki­téve egy erőteljes szellemi kihívásnak. Ennek az is ve­szélye, hogy ez. a fiatalkorú tömeg, amelynek fogalma sincs a hitről, vallásról, mert az elmúlt évtizedekben nem hallhatott róla, most e ma­gától megújulni képtelen, ugyanakkor váltásra nem kényszeritett egyház révén tapasztalja meg a keresz­ténységet. Életrevalóbb egyházmodellt Szellemi kihívás nélkül? — Honnan származik a konferencia ötlete? — Többször jártam kül­földön, különböző konferen­ciákon, amelyekről hazajőve zavart, hogy nem tudtam közreadni, amit láttam, ta­pasztaltam. S ezért találtam ki a gondolatátadásnak ezt a formáját, mert a személyes élmény, találkozás többet jelent mindenkinek, mintha újságcikkek tömegét olvas­ná. — A résztvevők többsége — szabadegyetemhez illően — diákkorú. Szándékoltan ezt a réteget, korosztályt célozták? — Igen, több okból. Mert igaz, hogy a katolikus ifjú­ság is kis csoport az egye­temisták létszámához ké­pest, de mégis a legna­gyobb létszámú közösség eb­ben a szétesett, leépült tár­sadalomban. Tevékenységük azonban befelé forduló, ki­sebb közösségek alkalmi ta­lálkozóiban kimerül Hiány­zik az értékközvetítő szerep, ezért azt várom, hogy ók erjesztői lesznek környeze­tük gondolkodásának, s missziós szerepet vállalnak. — Ehhez, persze, melyebb ismeretek szükségesek. — Az egyházról még a hívő fiatalok többségének is idealizált képe van, a gon­dok mélyéről nincs tudomá­suk. Ezenkívül a kérdéseik­ből is látszik, mennyi belső gát. görcs van bennük. s ezek feloldása is szükséges ahhoz, hogy felszabadultan tudjanak, s merjenek gon­dolkodni, beszelni az egy­házról — „Egyház a társadalmi kihívások között" címmel tart előadást. Mi a legfon­tosabb oondolata? — Attól félek, hogy a kül­ső körilmények kedvezni fognak annak, hogy az egy­ház megússzon egy radikális belső megújulást, s ennek következményeképp ismét előkerül az a konzervatív. tekintélyelvű katolicizmus, A bevezetőben említett előadó, Máté-Tóth András civil teológus. — Miben látja e szabad­egyetem jelentőségét? — kérdeztem, tőle. — Nekem, mint bulányis­tának, az a legnagyobb do­log, hogy előadhatok egy olyan rendezvényen, ami a hivatalos egyház közremű­ködésével zajlik. Ez a tény önmagában kétoldalú lojalitásról tanúskodik, ami talán példamutató is lehet egy ilyen megosztott világ­ban. Általánosságban pedig az a konferencia jelentősé­ge, hogy hozzá kell látni ki­köszörülni azt a hatalmas csorbát, ami a hit áthagyo­mányozásának folyamatát érte. Ezzel párhuzamosan, egy életrevalóbb egyházmo­dellt kell felépíteni, kialakí­tani. Szó sincs arról, hogy olyan bölcsek lennénk, hogy rendelkeznénk kész megol­dással, és mi magunk akar­nánk elvégezni ezt a meg­újító munkát. Csupán, abban vagyunk biztosak, hogy tu­dásunkl maximumát adjuk annak érdekében, hogy so­kakkal közöiísn jussunk eredményre. Kondé Lajos káplán hi­vatalos titulusa: egyházme­gyei ifjúsági koordinátor. E tisztében a szabadegyetem fő szervezője. A fiatalok felelőssége — Hogy mi a rendezvény jelentősége? — kérdez visz­sza. — Talán az. hogy meg­mozdulni látszik valami, s az egyház állóvize élővízzé változhat Bízom benne, ezek a fiatalok képesek lesz­nek a saját sorsukon, s egy­ben az egyházén is felelő­sen gondolkodni. — Mit lát az elhangzottak közül a mai magyar egyház legnagyobb gondjának? — A passzivitást kellene legyőzni, képzettebb egyhá­zi embereket nevelni, s megtalálni azt, hogyan tud a mai társadalomhoz szólni az egyház, megélve missziós küldetését — Ebben talán az is se­gíthetett volna, ha egyházi emberek is részt vesznek e találkozó*. — Kevés fiatal pap van, s ők is nagyon elfoglaltak ... — Ez nem látszik túl ko­moly érvnek, főként ha be­legondolunk, szomszédban a szeminárium, viszónt leendő pap sincs a közönség sorai­ban. Lehet, hogy va'jakik szemében ez egy „eretnek" rendezvény? — Ami itt zajlik azt a püspökség teljesen elfogad­ja, bizonyítja ezt hogy a püspök úr maga is részt vesz az előadásokon, ha ide­je engedi. Ugyanakkor meg­ismételhetem, ami az elő­adók egyik fő mondanivaló­ja: szemléletváltásra szük­ség van. S akkor talán ké­pes lesz az igazi társadalmi, lelki igénynek megfelelően megújulni az egyház Ügy legyen Balogh TuUi Vállalkozók fóruma Nem elég a disznót dagadtra... — Ha a disznót meg akarjuk enni, előtte fel kell hizlalni. A magyar kormány egészen más módszert vá­lasztott: dagadtra veri! — panaszkodott az egyik sze­gedi vállalkozó szombaton este a Forrás Szállóban ren­dezett vállalkozói fórumon. Arról aligha volt kétsége a jelenlevőknek, hogy az elmúlt években legfeljebb szavakban volt igazán vállalkozásbarát a magyar kormány. A tettek ugyanisi sokkal inkább a kincstári fiskális terror alapján szü­lettek. A vállalkozók pedig igyekeztek úgy segíteni magukon, ahogy tudtak: adóügyeskedéssel, a kiskapuk megkeresésével. Egységes fellépésről azonban szó sem lehetett. Ez derült ki abból a panasznappá szélesedett fórumból is, ahol se a vállalkozók pártja, se a vállal­kozókat finanszírozó bankok nem vettek részt, A szer­vező Sport and Manager Kft. ugyan meghívtaja bank­világ képviselőit is, de választ sem kapott. Így maradt a panaszkodásé az est. Pontosabban Sütő Dezső, azi APEH elnöke állt a céltábla közepén, aki védve a a mundér becsületét, derekasan állta a pofonokat. Pintér József nagyvállalkozó találta leginkább fején a szöget, nem véletlen, hogy hosszú éveken át sajátos szélmalomharcot vívott a hivatalok, hatóságok ellen. Közös fellépést sürgetett a vállalkozók nevében. Rá kell bírni a leendő kormányt, hogy ne csak sza­vakban, de tettekben is pártfogolja a vállalkozásokat. Egyébként sem lesz más választása, hiszen kiderült, a hazai nagyvállalatok többsége életképtelen. Sütő Dezsőt azonban nem lehetett egykönnyen meggyőzni. Hiába hivatkoztak többen is arra, hogy az amerikai gazdaság is csak akkor lendült fel, amikor az adókulcsokat radikálisan csökkentették. Szerinte először, a japán példa nyomán, magas adókulcsok, ala­csony bérek és növekvő nemzeti össztermék kellene. Utána lehet csak kedvezményeket adni. Elmélete nem nagyon találkozott a vállalkozók rokonszenvével. Egyi­kük kerek perec ki is mondta: — Ali Babából sok van, rablóból csak az adó­hivatal! Sajnos, mindezt csak amolyan „bekiabálás" szin­ten. Meglepő, hogy bár azonos érdekek motiválhatnák a vállalkozókat, nem képesek érdekeiket közös fellé­pésssel, együttesen érvényesíteni. Inkább a kiskapukat keresik, a kibúvókban bíznak. Ahelyett, hogy végre va­lódi harcot vívnának egy európaibb. egészségesebb gazdasági szabályozásért. A magát vállalkozásbarátnak kikiáltó kormány és az ezt nem érzékelő vállalkozók harca egyelőre vál­tozó sikerrel zajlik ... (rafai) Merre jártak Springerék? Szombati számunkban azt írtuk, a Békés megyei Nép­újság szerkesztőségének tag­jai nem fogadták el a Sprin­ger—Budapest Kft. képvise­lőinek ajánlatát, miszerint a Springer átvenné az egész szerkesztőséget. Azóta meg­tudtuk, hogy az NSZK—ma­gyar vegyesvállalat több más megyei lap szerkesztőségé­ben ismertette e lapok meg­vásárlására vonatkozó üzleti elképzeléseit. Az SZDSZ til­takozott a Springernél és az MSZP-nél. Emlékeztetett ar­ra, hogy a szocialista párt még mindig nem tett eleget a népszavazással megerősí­tett kötelezettségének, hogy el kell számolnia vagyoná­val. Az új Parlament egyik első intézkedése az lesz, hogy a nép e döntésének érvényt szerez. Az elszámoltatás előtt az SZDSZ vagyonátmentés­nek tekinti a megyei napi­lapokról folytatott vala­mennyi tárgyalást. Felhívja a Springer-konszern figyel­mét is: a megyei lapok te­kintetében létrehozott szer­ződéseit az MSZP elszámol­tatása során felülvizsgálják. Mivel a polgári jog szabá­lyai szerint tulajdonjogot csak tulajdonostól lehet ér­vényesen szerezni, a Sprin­ger az elszámoltatást meg­előzően megkötött szerződé­seivel azt kockáztatja, hogy a megyei napilapok felett nem tud érvényes tulajdon­jogot szerezni. A Vasárnapi Hírek meg­szólaltatta Fabriczky And­rást, az MSZP kincstárno­kát, aki ködösítésnek, vá­lasztási fogásnak minősítette az SZDSZ tiltakozásában foglaltakat. Az SZDSZ-nél az elszámolás alatt felszámolást értenek, márpedig erre a népszavazás eredménye sen­kit nem jogosít fel. Nem vé­letlen, hogy bírósági úton senki sem támadta meg az MSZP tulajdonjogát. Az MSZP nem tárgyalt a Sprin­ger-konszernnel — hangsú­lyozta Fabriczky; a kiadókat viszont fölhatalmazta, hogy külföldi működő töke bevo­násáról, gazdasági társasá­gok alakításáról tárgyalja­nak. Lapeladásokról tehát szó sem volt; a kiadók szer­ződéseket csak az MSZP jó­váhagyásával köthetnek — idézte a Vasárnapi Hírek a kincstárnokot. A Hajdú-Bihari Napló és a Springer tárgyalásai után a Magyar Demokrata Fórum debreceni elnöksége is tilta­kozott. Az MDF szerint a megyei lapnak és a kiadónak állami kezelésbe kell kerül­nie és a helyhatósági válasz­tások után a demokratikusan megválasztott helyi önkor­mányzat hivatot( felügyele­tet gyakorolni fölöttük. Olvasóink tájékoztatására közöljük: Springerék nálunk nem jártak. Megjöttek a gólyák A szokásosnál valamivel korábban érkeztek meg az első gólyák a Dél-Alföld ter­mészetvédelmi területeire; a megfigyelések szerint a leg­elsőt Makó határában ész­lelték, s néhányat láttak már Szeged környékén is. A Dél-Afrikából visszatérő költözőmadarak többsége április elejére várható, előbb a hímek, majd a tojók ér­keznek meg. A természetvé­delmi szakemberek az idén országszerte újabb fészek­tartó kosarakat helyeznek el a villanypóznákra

Next

/
Oldalképek
Tartalom