Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26., csütörtök 5 Kazinczy Gábor kiállítása Guernicányi fájdalom A szarvas homlokán táv­csöves puska célkeresztje, nyomában farkasok, A ku­tya nyakán lánc, melyet a szabadságvágy pattanásig feszít. A birka fejét mint guillotine keretezi az akol lecsapódó ajtaja. A sasma­dár óriási szárnya alatt ba­juszos, madéfalvi arcok. Éj­jeli bagoly virraszt s a ma­rionettbábu alakja mozdu­latlanul magasodik, mintha attól kellene tartani, egy­szercsak túlnő mozgatóján. Az igából kitörni vágyó ló kötőfékét erős kéz fogja. Fe­jek, akasztófa, keresztek. Falhoz állított arctalanok, afféle fáslival bepólyált mú­miahősök. Talán Picasso Guernicáján sem gyüleke­zett össze ennyi vicsorgó fo­gakkal teli száj, ennyi gör­csösen kapaszkodó kéz, eny­nyi gyötrelmes arc, ennyi fájdalom. Kazinczy Gábor drámaian fekete grafikáiból rendezett kiállítás: mementó. Egy olyan történelmi koré, mely­ről az alkotó — velünk együtt — néhány hétig azt hihette, hogy örökre vége. Egy kor. Egy Európában nem európai módon létező ország, egy nem saját orszá­gában, de saját szülőföldjén élő nemzet kiáltása. Picasso mellett, Vajda Lajost is megidézik ezek a rézkarcok, tollrajzok, monotypiák. Azt a Vajda Lajost, aki egy gyil­kos korban szintén egy meg­kínzott nép, egy fajnak ki­kiáltott népcsoport, szelíd, birkatürelmű munkaszolgá­latosaként robbantotta oda fájdalmát szálkásan, feketén a csomagolópapír íveire. Kazinczy Gábor temesvá­ri magyar. Az ottmaradottak közül való; A széphalmi kú­ria nagy költőjének egyenes­ági leszármazottja. JATE­klubbeli kiállítás képei a költészet, a ballada, a drá­ma olyan vizuális lenyoma­tai, melyek nemcsak a meg­élt poklok élményeiről köz­vetítenek hitelesen, de kifi­nomult intellektusról, kép­zőművészeti kultúráról is árulkodnak. Kazinczy jól is­meri a realizmus, a szürrea­lizmus formanyelvét, az expresszív, a szimbolikus ki­fejezési formákat és a szín­tiszta absztrakciót is. Otthon van az epikus hangnemben, de nem téved be, a sokszor oly csábító illusztráció zsák­utcájába. Szimbolikus, alle­góriákban megfogalmazott üzeneteit ha lelkünkkel megtapintjuk, érezzük ben­ne a kiszolgáltatottság dü­hének csöndes fájdalommá kövesült látványfolyamát. A kiéheztetett farkasok­ról, a trófeákat, koponyákat gyűjtő orvvadászokról, a marionettbábukat mozga­tó láthatatlan kényúrról, a székely-Dózsa szellemét, a bőrbe kötött csatos Bibliát elégető, kisstílű gyújtogató­ról, a lánccal kikötözött ku­tya sintér kezű, a lovát med­vetúlerővel megzabolázó gazdáról, a rémült, révült tekintetű, meggyalázott em­ber korlátlan hatalmú, disz­nófejű, önmagát Istennek képzelő nagyuráról üzen ez a kiállítás. Üzen a Cantata profana elcsatangolt és hontalanná vált szarvasfiaival, a félig lerombolt ház ajtajából ránktekintő, otthon maradt öregekkel. A guernicányi borzalmakat megélt, s még úgy lehet még megélő áldo­zatokkal. Pacsika Emília Ifjú matematikusok versenye A matematika tagozatos Makkosházi Általános Isko­lában rendezett természet­tudományos hét keretében ifjú matematikusok vetél­kedtek. A tanulmányi ver­senyt — melyen Csongrád megye 36 iskolájából 160 felső tagozatos tanuló vett részt — dr. Szendrei János tanszékvezető főiskolai ta­nár értékelte. A végered­ményt az alábbiakban kö­zöljük; (Zárójelben a tanu­lók iskolája és felkészítő ta­náruk neve olvasható.) az első helyezést elért tanulók — a megyei művelődési osz­tály szervezésében — bala­toni jutalomtáborozáson vesznek részt. Nem tagozatos 5. osztályo­sok: 1. Papp Dániel (Rózsa F. Alt. Isk. Szeged, Varga Edit), 2. Várkonyi Ágnes (Tarján IV. Sz. Ált. Isk. Sze­ged, Soós Edit), 3. Nárai László (Gagarin Ált. Isk. Szeged, Farkasinszki Sán­dor). Tagozatos 5. osztályosok: 1. Csicsvári Attila (Béke U. Ált. isk. Szeged, Szegfű Lászlóné), 2. Fábián Nagy Szabolcs (Hámán Kató Alt. Isk. Szentes, Debreceni Ka­talin), 3. Lakatos Tóth An­dor (Kertvárosi Ált. Isk. Hmvhely, Varga Magdolna). Nem tagozatos 6. osztályo­sok: 1. Doró Péter (JGYTF 2. Sz. Gyakorló Szeged, Ma­róthi Lászlóné), 2. Matuz Mária (Mező I. Ált. Isk. Sze­ged, Kothencz Jánaené), 3. Tokodi Ildikó (Gagarin Alt Isk. Szeged, Szél Pálné Ször­fi Edit). Tagozatos 6. osztályosok: 1. Almási Attila (Kossuth Lajos Alt. Isk. Csongrád, Urbán Györgyné), 2. Balogh Mónika (Béke Utcai Ált. Isk. Szeged, Melega János­né), 3. Sarusi Illés (Kossuth L. Alt. Isk. Csongrád, Urbán Györgyné). Nem tagozatos 7. osztályo­sok: 1. Rigó Zsuzsa (Tarján IV. Sz. Alt. Isk. Szeged, Soós Edit), 2. Zsarkó Róbert (JGYTF 2. sz. Gyak. Szeged, Konfár László), 3. Hermán Tamás (Madách Ált. Isk. Szeged, Tábori Jánosné). Tagozatos 7. osztályosok: 1. Toókos Ferenc (Köztársa­ság Téri Alt. Isk. Szentes, Dancsó János), 2. Szalay Miklós (Radnóti M. Gimn. Szeged, Vince István), 3. Nagyillés Béla (Köztársaság Téri Alt. Isk. Szentes, Dan­csó János). Nem tagozatos 8. osztályo­sok: 1. Bárdos Kata (Tarján IV. Sz. Alt. Isk. Szeged, Márta Katalin), 2. Pete Gá­bor (Mező I. Ált. Isk. Sze­ged, Kothencz Jánosné), 3. Korom Timea (Zrínyi I. Ált. Isk. Szeged Konfárné Klára). Tagozatos 8- osztályosok: 1. Kovács Zoltán (Radnóti M. Gimn. Szeged, vincze István), 2. Szakáll Gábor (Radnóti M. Gimn. Szeged, Kosztolányi József), 3. Nyiri Zoltán (Köztársaság Téri Ált. Isk. Szentes, Dancsó János). Próbopipőke Színházi riport Kezek — I. „Énekelj csak, lányom, Isten áldásával!" Sza­kájy Péter (Alidoro) és Szonda Éva (Hamupipőke) öreg színházi rókák es­küsznek rá, hogy amint be­lépnek a házba, azonnal tudják, mi újság, milyen a hangulat. A portás köszöné­séből, mintegy. Saját öreg­rókaságom iránt táplált erős szkepszissel fordultam be kedden délelőtt a szegedi színház művészbejáró felőli oldalára. Vajon mennyit fo­gok megérezni a hangulat­ból? A vitrinekben elhelyezett képek, plakátok előtt né­hány közepesen elegáns em­ber téblábol. Láthatóan nem dolgozni jöttek. Rossini me­sevígoperájának, a Hamupir pökének lesz a bemutatója négy nap múlva, s a rende­ző, Békés András meghir­dette a „nyitott színházat": jöjjön be bárki a próbára. „A művészeknek nagyon fontos, hogy megtanuljanak bánni a publikummal, meg­ismerjék a reakcióit. A kö­zönség pedig mindig reme­kül viselkedik" — nyilat­kozta a rendező, aki most a bejáró melletti padon ücsö­rög, beszélget. Békést nem lehet eltéveszteni: hófehér haj, hófehér nadrág, korom­fekete ing és zakó. Mintha őt magát is jelmeztervező álmodta volna. Beszélgető­társa háttal ül, mégis harftar felismerem. Gregor József terebélyesedik ott, most még mint a társulat vezetője, es­te az opera egyik főhőse, Don Magnifico. Előttük öl­tönyös fiatalember áll, csont­keretes szemüvegben. öt nem ismerem, de ha ilyen fontos emberekkel tárgyal, nem lehet akárki. Később megtudom, helyesen tippel­tem: Kocsár Balázs vendég­karmester. Fotóriporterünk jön elém, s megnyugtat, hogy a pró­ba csak fél H-kor kezdődik, még nincs kész valami, ö most nem tud végig marad­ni, majd este visszajön — mondja. Némi séta és fél óra után belépünk a nézőtérre. A díszlet áll. a világítás teljes, nosza, lehet dolgozni! A bohókásan eklektikus épít­mény, középen emelvény, lépcsősorral, s minden olda­lon különböző oszlopok dü­löngélnek körülötte. Nem, nem a műszak hibája, lg" képzelte a tervező, Menczel Róbert. A színpad két olda­lán pedig — a többi elemtől eltérő stílben — két-két sor szék. Gyanúsan méregetem: ez nem a díszlethez tarto­zik. Sejtésem hamar beiga­zolódik. Szakály Péter, amint megpillant, határozott han­gon, ellentmondást nem tű­rő mozdulatokkal invitál: „A mélyen tisztelt közönsé­get ide kérjük, a színpadra!" Mit tehetnék, fölkászáló­dom. Kicsit vakítanak a reflektorok, de azért élve­zem a dolgot. Sose néztem még előadást a színpadról. Shakespeare jut eszembe, akinek korában a színpadon voltak a legelőkelőbb, a ne­mesek számára fenntartott helyek. Nincs sok időm büsz­kélkedni: Békés „tanár úr" már a színpadon álldogál, lassan beszállingóznak a sze­replők is, immár teljes pom­pában. Fotográfusunknak tetszik a dolog, buzgón csat­togtatja gépét. Aztán lassacskán megkez­dődik a próba. Most még nem zenekarral, Molnár László egy szál zongorának (no meg az énekeseknek) vezényel. Szakály (Alidoró), mint varázsló a színpad közepére megy. Még nincs varázsere­je teljében, néhány trükk késik, hiszen csak most gya­korolják be a díszletmozga­tás technikáját. Lemegy az első jelenet, Hamupipőke áriája következik. Szonda Éva váratlan helyen jelenik meg. Énekelni kezd, de mi van a hangjával? Csak most fedezem föl: ő pusztán tá­tog, s a ázólamot a zongora mellől az egyik korrepetitor „szinkronizálja" csengő ba­ritonján. Az énekesnő nem teljesen egészséges, ezért kíméli a hangját. A színhá­ziaknak ez megszokott eljá­rás, a kívülállót azonban mindig megmosolyogtatja. Váratlanul Gregor oson föl a színpadra civilben — a darab megy tovább —, s egy drapériát megigazít. Le­néz a közönségre: „Oké!" Békés András többször le­állítja a próbát, és utasít, kér, változtat. „Tudja, hogy a szentimentalizmust irtom! — szól a címszereplőhöz egy kissé érzelmesre sikerült gesztus után. — Nézzen a jövőbe! Az a legjobb! Abból semmi baj nem lehet! Legjobb, ha a jövőbe néz!" Szakály Pétert arra kéri, hogy ebben a je­lenetben hajlottan járjon. „Ellustult a derekad?" — érdeklődik. „Oké, már em­lékszem" — int vissza a basszista, aki mindkét sze­reposztásban alakija a fi­gurát. Valtótársa, Kővári Csaba ugyanis lebetegedett, s — milyen fura fintora a sorsnak — épp a dereka fáj. Lumbágó gyötri. Egyéb­ként is sok a beteg. Szonda Évát már említettem, s Gj/i­mesi Kálmán is éppen csak felgyógyult tüdőgyulladásá­ból. Egy gesztus nem tetszik Békésnek. „Te mondtad, hogy így csináljam!" — vé­dekezik a szereplő. „Lehet, hogy én mondtam — így a rendező —, de ez egy mar­haság, úgyhogy felejtsd el, légy szíves!" A művészek remekül szó­rakoznak, amikor először meglátják egymást kosztüm­ben. „Ügy nézel ki, mint nagyanyám, amikor zsoké volt" — biztatja Gyimesi a Dandinit éneklő Altorjay Tamást. A fiatal énekesnek ez az első igazi főszerepe. Békés András bőven magya­ráz neki. Az áriája közben is megszakítja. „Te most nagyon el akarsz mesélni nekünk valamit: nyugodtan hajolj előre egy kicsit, nézz a közönségre! Tekinteted le­gyen! — ismétli sokadszor. Altorjay ismét nekigyürkő­zik. „Na látod, mindjárt sokkal jobb. Jobban is éne­kelsz!" — dicséri a rendező. Az esti próba már jobban hasonlít egy előadásra, ke­vesebb a leállás, zenekar is van. A másik szereposztás kissé más figurákat is je­lent, mindenkinek a testére szabottan. A délelőttiek pe­dig szinte kivétel nélkül ott ülnek a nézőtéren, nézve ta­nulják a rendezést. Az egyik kisebb szünetben Gyi­mesi szelíd erőszakkal be­mutat Kocsár Balázsnak. „Beszélgessetek!" — adja ki a maga rendezői instrukció­ját. Mit tehetnénk, mind­ketten kissé meglepve ki­vonulunk a folyosóra. — Ügy tudom, nem túl sok operát vezényeltél ed­dig ... Kezek — II. Gregor igazgat. „Jó lesz?" Nincs teljesen megeléged­ve a két testvér hiúságával. „Jöjjenek nyugodtan telje­sen előre — mondja Bajtay Horváth Ágotának és Bálint Ilonának. — Nem a lelkük fontos, hanem a szemük; az, hogy Engem! Engem! Engem! Engem!" Bajtay egy dühös pillanatában úgy rúg szegény Ramiro (Réti Csaba) felé, mint holmi női Bruce Lee. A tenorista nem ijed meg, bizonyára begyakorol­ták a mozdulatot. Kezek — UL „Cj megoldásokat!" Békés András — Olyannyira nem, hogy ez az első operadirigálásom! Eddig csak zenekari kon­certeken léptem föl. — A tapasztalatok? — Kicsit izgultam tőle, 3e nagyon megtetszett. Egy­re jobban élvezem! — Ez a rendezés pedig nem éppen egy kezdőnek való. Hol a színfalak mö­gött, hol a magasban, hol a hátad mögött énekelnek ... — Hát, ez elsősorban az énekeseknek jelent problé­mát. Én az árokban beintek, ők pedig valahogy csak meg tudják ezt látni. — Ez csak flört volt ajt operaműfajjal, vagy esetleg egy hosszabb szerelem kez­dete? A jövő évadot hirde­tő táblán láttam valamit,.. — Az még nagyon távoli, várjuk meg a bemutatót! A próbákon úgy érzem, jól dolgozunk eoyütt, de hát azt csak a közönség döntheti el, hogyan tudok operát ve­zényelni. Döntés: szombaton este héttől, illetve már csütörtö­kön délelőtt a nyugdíjas­bérlet nyilvános főpróbáján. Kritika is természetesen csak a bemutató után. Ám a próbák alapján annyit ta­lán előlegezhet a színházi hírlapíró: az előadást pom­pás mulatságként melegen ajánlja: Márok Tamás, Nagy László képeivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom